Magyar Hirlap, 1898. május (8. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-29 / 148. szám
1898. május 29. fosott, asztalosok, kocsigyárosok, nyergesek, fényezők bognárok, mázosok, ácsok, szíjgyártók, szobafestők, bádogosok, lakatosok és szerelők csekélyebb mértékben el vannak látva rendelésekkel. Kőművesek csak középszerűen vannak foglalkoztatva, számos segéd áll rendelkezésre. A tégla ezrét 20 forintjával fizetik. A vasárnap kezdődő országos vásárra a vásári üzletben résztvevő iparosok erősen készülődnek. • B 4 _____________mSTAR BIRLüS*______ ___________________________________23 SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelekre nem válaszolunk. Putifárné. Mindenekelőtt igazságtalanságnak tartjuk, hogy Putifárné névre kéri az üzenetet, holott ön tulajdonképen «József». Az igaz, hogy nem a bibliai, csak éppen hasonló hozzá valamennyire. Mi történt önnel, szegény József? Egy menyecske, (aki már nem túlságosan fiatal), egy kicsit belekapaszkodott a szivébe s most sehogysem akarja elereszteni. Azt szeretné tudni, hogyan szabaduljon a nagyobb bajtól, anélkül, hogy kellemetlen következményeknek tenné ki magát. Leveléből azt is megértettük, hogy a «nagyobb baj» alatt a szent házasságot, a «kellemetlen következmény» alatt pedig a végleges szakítást érti ön. Eszerint függőben szeretne maradni, ugye, mégpedig a mai statusquo alapján. Ez a statusquo bizonyára sokkal kedvezőbb önnek, mint akkoriban,az ótestámentum idejében) a szegény Józsefé volt, akit első* nek is joggal nevezhetnénk. Első József tudniillik nagyon ártatlanul került a credoba, ha hinni lehet neki. (Notandum, vannak, akik Putifárné ő nagyságát olyan szép asszonynak tartják, akitől elfutni az ostobaságnál is több: valóságos lehetetlenség volt). Ön ellenben éppen csak a szent házasságtól húzódozik, egyébtől semmitől sem, amit eléggé bizonyít az, hogy a statusquo-t meg akarja menteni, már pedig a «statusquo» az, hogy ön a bevádolt újkori Putifárnénak a hűséges udvarlója. (De hát akkor mi jogon nevezi ön ö nagyságát azon a nem egészen hizelgő bibliai néven ?!) Az ön aggodalma nem alaptalan. Helyzete csakugyan elég súlyos. Valamire el kell határoznia magát s ez a valami nem lehet olyan, ami ö nagyságát bánthatná, s több : sérthetné. Talán előállhatna azzal, — ami igaz — hogy helyzeténél fogva (szűk anyagi viszonyait értve) nem tartja magát alkalmas embernek akkora elszánásra, aminő a házassághoz kell. De mi lesz, ha ő nagysága ezt a kifogást sem respektálja? Akkor végre is választania kell. Vagy szokni, vagy szökni. De hát olyan borzasztó lenne az, ha szoknék ? Hisz a szökést el sem tudná már viselni, annyira kell önnek az az összeköttetés. Ha tudott tetszeni az a derék menyecske eddig, miért ne tetszhetne ezután is, akkor, amikor már alaposan kitanulmányozták egymást. Ez a tetszésnek az eszménye, lássa, amikor a szerető szivek hosszú időn át voltak gyöngédek egymáshoz s végre nem hogy csökkenne gyöngédségök, hanem még fokozódik. Ha a mi tanácsunkat követi, akkor belenyugszik sorsába s megházasodik. De ebben az esetben jól vigyázzon, nehogy úgy tüntesse fel a dolgot, mintha ímmel-ámmal, kedvetlenül, félig-meddig erkölcsi kényszer alatt tenné, mert abból baj lehet. Azzal már kezdetben elmérgesítheti családi életét, mert ő nagysága soha sem fogja megbocsátani, ha ön olybá tünteti fel a vele való örökös összeköttetést, mintha áldozat lenne. Ellenkezőleg, önnek kötelessége elragadtatva lennie, örömet mutatnia s ezzel jövendőbelijének jó kedvet csinálnia. Ez az egyetlen módja annak, hogy boldogak legyenek; ez az útja annak, hogy ő nagysága önt a világ legjobb férjecskéjének tartsa, akinek a kedvéért sok mindent szívesen tesz majd. Aztán végre önnek is az lehet jó, ha örvend, nem pedig ha busul. Gondolja meg József úr, hogy ön sem nagyon fiatal már s hogy jöhet olyan idő, mikor a Putifárné mamája sem nyújtja ki kezét ön után. Miért várnák be azt az időt, holott most még büszke öntudattal veheti nőül azt, aki rajong önért ? Cs. Bt. Budapest. Eljegyzési híreket csak abban az esetben közlünk, ha a nyomtatott eljegyzési kártyát megkapjuk. F. S. Budapest. Hogy mi lesz a vége a mi öreg földünknek, arra nézve igen eltérők a tudósok véleményei. Az egyik azt mondja, hogy viz fogja elnyelni a földet. A víz és a föld között örökös a harc. A folyók és a tenger hullámai egyre mossák a partokat, egyre visznek magukkal földet. Abból a földből, melyet a Gangos folyó évente magával hord, hetven darab olyan piramist lehetne emelni, amilyen a Cheops-gulája. A Missisipi meg annyi földet sodor magával, hogy negyven ilyen rengeteg építmény telnék ki belőle. Fölvehető, hogy földünkből körülbelül huszonhárom ezer köbkilométert sodor el az ár a tengerbe évenkint. Ha a föld összes hegyeit ki lehetne egyenlíteni, úgy szét lehetne teríteni a földön, mint ahogy a vajat kenik a kenyérre, akkor az egész föld körülbelül hétszáz méternyire emelkednék a tenger színe fölé. Egy évszázadban az ár ebből a hétszáz méterből hét millimétert mos el, így ki lehet számítani, hogy rövid nyolcz millió esztendő múlva fog bekövetkezni az új vízözön. A tenger fenekére lerakodó föld azonban mind jobban emelni fogja a tenger tükrét, azért a földnek vízbefutása valamivel, talán egy-két millió esztendővel, gyorsabban fog beállani. A földnek ilyen módon való tönkremenését tehát aligha fogjuk már megérni, amint hogy annak sem igen leszünk majd tanúi, amint a föld a most leírttal ellentétes módon vízhiány folytán fog elpusztulni. Mert hát az is lehetséges. Erre mutat az a körülmény, hogy számos olyan hely van a földön, ahol azelőtt víz volt, most pedig viruló városok emelkednek. Ott, ahol most Páris van, egy előbbi geológiai korszakban beláthatatlan tenger terült el, úgy volt az sok más helyen is. Ezek a víztömegek gőzzé változtak át s csak egy csekély részek hullt le ismét a földre eső alakjában, mely aztán a földbe hatolva, ott különféle ásványok által megköttetett Egyébként más égitestek históriájából is következtetni lehet arra hogy földünk egyre szegényebb lesz vízben. Itt van például a hold, mely teljesen kiszáradt s nélkülözi a víznek a nyomát is. A víz fogyásával természetesen az élet is egyre szűkebb határok közé szorulna, míg végre teljesen megszűnnek. Mindenek előtt a növények halnának ki, aztán csakhamar elpusztulnának a növényevő állatok, ezek után a ragadozók s legvégül kihalna az emberi nem. A földnek vízhiánya következtében való elpusztulása a számítások szerint, körülbelül tiz millió esztendő múlva következnék be. Ha sem vizözön, sem a vízhiány nem vetne véget a földnek, mégis el kellene pusztulnia, mert egykoron nélkülözni lesz kénytelen a nap éltető fényét és melegét. A nap tömege egyre sürült lesz s igy egyre veszit a melegéből, mig egyszer beáll az az idő, hogy teljesen kihűl. A föld akkor egy fekete golyó lesz, mely örökös sötétségben kering a kihűlt nap körül. No de hát addig is jó darab idő fog még eltelni. Körülbelül húsz millió esztendő múlva lesz majd hideg a nap, a föld akkor bizonyára már kietlen puszta lesz. Ezeken kívül még még más módokat is említenek a tudósok, melyek szerint a föld elpusztulhatna, de ezek a legvalószinübbek s mi laikusok már csak azért is szívesen elhisszük a tudósoknak, hogy igy lesz, mert elég hosszú terminust adnak nekünk ügyeink rendbehozására. Kari tag. Rézpirnak nevezik az orvosok azt a kellemetlen bajt, mely az ön orrát annyira elcsúfítja. Mint orvosi munkatársunk mondja, a baj onnan ered, hogy az orr bőrében levő apró erekben a vér rendes áramlása valami októl meg van akadályozva, a vér az erekben ennélfogva pang s ez a krónikus vérbőség okozza az orr csúnya rézvörös színét. Ha hosszabb ideig áll fönn a baj, a megvörösödött bőrön apró, kígyózva lefutó erek láthatók, melyek a bennük pangó vértől duzzadnak s egyre vastagabbak lesznek. Ezek a duzzadt erek kékesvörös színt adnak az orr bőrének. A sok pangó vér a bőrben krónikus gyuladást okoz s a gyuladás folytán az orr egyre nagyobb terjedelmű lesz, a bőr megfeszül rajta, a fagygyúmirigyek kivezető csövei eltömülnek, a fölhalmozódott zsiradék a csövecskékben gyuladást hoz létre s az amúgy sem valami szép orrt most még bibircsek is éktelenítik. Ez bizony igen kellemetlen baj, azért gyógyításához idejekorán hozzá kell látni, még mielőtt az említett elváltozások az orron létrejöttek. A sok ok között, mely az orr bő