Magyar Hirlap, 1898. május (8. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-29 / 148. szám

1898. május 29. fosott, asztalosok, kocsigyárosok, nyergesek, fényezők bognárok, mázosok, ácsok, szíjgyártók, szobafestők, bádogosok, lakatosok és szerelők csekélyebb mér­tékben el vannak látva rendelésekkel. Kőművesek csak középszerűen vannak foglalkoztatva, számos segéd áll rendelkezésre. A tégla ezrét 20 forintjával fizetik. A vasárnap kezdődő országos vásárra a vásári üzletben résztvevő iparosok erősen készü­lődnek. • B 4 _____________mSTAR BIRLüS*______ ___________________________________23 SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelekre nem válaszolunk. Putifárné. Mindenekelőtt igazságtalanságnak tartjuk, hogy Putifárné névre kéri az üzenetet, holott ön tulajdonképen «József». Az igaz, hogy nem a bib­liai, csak éppen hasonló hozzá valamennyire. Mi tör­tént önnel, szegény József? Egy menyecske, (aki már nem túlságosan fiatal), egy kicsit belekapaszkodott a szivébe s most sehogysem akarja elereszteni. Azt sze­retné tudni, hogyan szabaduljon a nagyobb bajtól, anélkül, hogy kellemetlen következményeknek tenné ki magát. Leveléből azt is megértettük, hogy a «nagyobb baj» alatt a szent házasságot, a «kellemetlen követ­kezmény» alatt pedig a végleges szakítást érti ön. Eszerint függőben szeretne maradni, ugy­e, még­pedig a mai statusquo alapján. Ez a statusquo bizonyára sokkal kedvezőbb önnek, mint akk­oriban,­­az ótes­­támentum idejében) a szegény Józsefé volt, akit első* nek is joggal nevezhetnénk. Első József tudniillik na­gyon ártatlanul került a credoba, ha hinni lehet neki. (Notandum, vannak, akik Putifárné ő nagyságát olyan szép asszonynak tartják, akitől elfutni az ostobaságnál is több: valóságos lehetetlenség volt). Ön ellenben éppen csak a szent házasságtól húzódozik, egyébtől semmitől sem, amit eléggé bizonyít az, hogy a status­­quo-t meg akarja menteni, már pedig a «statusquo» az, hogy ön a bevádolt újkori Putifárnénak a hűséges udvarlója. (De hát akkor mi jogon nevezi ön ö nagy­ságát azon a nem egészen hizelgő bibliai néven ?!) Az ön aggodalma nem alaptalan. Helyzete csakugyan elég súlyos. Valamire el kell határoznia magát s ez a va­lami nem lehet olyan, ami ö nagyságát bánthatná, s több : sérthetné. Talán előállhatna azzal, — ami igaz — hogy helyzeténél fogva (szűk anyagi viszonyait értve) nem tartja magát alkalmas embernek akkora elszá­­násra, aminő a házassághoz kell. De mi lesz, ha ő nagysága ezt a kifogást sem respektálja? Akkor végre is választania kell. Vagy szokni, vagy szökni. De hát olyan borzasztó lenne az, ha­­ szoknék ? Hisz a szökést el sem tudná már viselni, annyira kell önnek az az összeköttetés. Ha tudott tetszeni az a derék me­nyecske eddig, miért ne tetszhetne ezután is, akkor, amikor már alaposan kitanulmányozták egymást. Ez a tetszésnek az eszménye, lássa, amikor a szerető szivek hosszú időn át voltak gyöngédek egymáshoz s végre nem hogy csökkenne gyöngédségök, hanem még foko­zódik. Ha a mi tanácsunkat követi, akkor belenyugszik sorsába s megházasodik. De ebben az esetben jól vi­gyázzon, nehogy úgy tüntesse fel a dolgot, mintha ímmel-ámmal, kedvetlenül, félig-meddig erkölcsi kény­szer alatt tenné, mert abból baj lehet. Azzal már kez­detben elmérgesítheti családi életét, mert ő nagysága soha sem fogja megbocsátani, ha ön olybá tünteti fel a vele való örökös összeköttetést, mintha áldozat lenne. Ellenkezőleg, önnek kötelessége elragadtatva lennie, örömet mutatnia s ezzel jövendőbelijének jó kedvet csinálnia. Ez az egyetlen módja annak, hogy boldogak legyenek; ez az útja annak, hogy ő nagysága önt a világ legjobb férjecskéjének tartsa, akinek a kedvéért sok mindent szívesen tesz majd. Aztán végre önnek is az lehet jó, ha örvend, nem pedig ha busul. Gondolja meg József úr, hogy ön sem nagyon fiatal már s hogy jöhet olyan idő, mikor a Putifárné mamája sem nyújtja ki kezét ön után. Miért várnák be azt az időt, holott most még büszke öntudattal veheti nőül azt, aki rajong önért ? Cs. Bt. Budapest. Eljegyzési híreket csak abban az esetben közlünk, ha a nyomtatott eljegyzési kártyát megkapjuk. F. S. Budapest. Hogy mi lesz a vége a mi öreg földünknek, arra nézve igen eltérők a tudósok véleményei. Az egyik azt mondja, hogy viz fogja elnyelni a földet. A víz és a föld között örökös a harc. A folyók és a tenger hullámai egyre mossák a partokat, egyre visznek magukkal földet. Abból a földből, melyet a Gan­gos folyó évente magával hord, hetven darab olyan piramist lehetne emelni, amilyen a Cheops-gulája. A Missisipi meg annyi földet sodor magával, hogy negyven ilyen rengeteg építmény telnék ki belőle. Föl­vehető, hogy földünkből körülbelül huszonhárom ezer köbkilométert sodor el az ár a tengerbe évenkint. Ha a föld összes hegyeit ki lehetne egyenlíteni, úgy szét lehetne teríteni a földön, mint ahogy a vajat kenik a kenyérre, akkor az egész föld körülbelül hétszáz méter­nyire emelkednék a tenger színe fölé. Egy évszázadban az ár ebből a hétszáz méterből hét millimétert mos el, így ki lehet számítani, hogy rövid nyolcz millió esztendő múlva fog bekövetkezni az új vízözön. A tenger fenekére lerakodó föld azonban mind jobban emelni fogja a tenger tükrét, azért a földnek vízbefutása valamivel, talán egy-két millió esztendővel, gyorsabban fog beállani. A földnek ilyen módon való tönkremenését tehát aligha fogjuk már megérni, amint hogy annak sem ige­n leszünk majd tanúi, amint a föld a most leírttal ellen­­­tétes módon vízhiány folytán fog elpusztulni. Mert hát az is lehetséges. Erre mutat az a körülmény, hogy számos olyan hely van a földön, ahol azelőtt víz volt, most pedig viruló városok emelkednek. Ott, ahol most Páris van, egy előbbi geológiai korszakban beláthatatlan tenger terült el, úgy volt az sok más helyen is. Ezek a víztömegek gőzzé változtak át s csak egy csekély részek hullt le ismét a földre eső alakjában, mely aztán a földbe hatolva, ott különféle ásványok által megköt­tetett Egyébként más égitestek históriájából is következ­tetni lehet arra hogy földünk egyre szegényebb lesz vízben. Itt van például a hold, mely teljesen kiszá­radt s nélkülözi a víznek a nyomát is. A víz fogyá­sával természetesen az élet is egyre szűkebb határok közé szorulna, míg végre teljesen megszűnnek. Mindenek előtt a növények halnának ki, aztán csakhamar elpusz­tulnának a növényevő állatok, ezek után a ragadozók s legvégül kihalna az emberi nem. A földnek vízhiánya következtében való elpusztulása a számítások szerint, körülbelül tiz millió esztendő múlva következnék be. Ha sem vizözön, sem a vízhiány nem vetne véget a földnek, mégis el kellene pusztulnia, mert egykoron nél­külözni lesz kénytelen a nap éltető fényét és melegét. A nap tömege egyre sürült lesz s igy egyre veszit a melegéből, mig egyszer beáll az az idő, hogy teljesen kihűl. A föld akkor egy fekete golyó lesz, mely örökös sötétségben kering a kihűlt nap körül. No de hát addig is jó darab idő fog még eltelni. Körülbelül húsz millió esztendő múlva lesz majd hideg a nap, a föld akkor bizonyára már kietlen puszta lesz. Ezeken kívül még még más módokat is említenek a tudósok, melyek sze­rint a föld elpusztulhatna, de ezek a legvalószinübbek s mi laikusok már csak azért is szívesen elhisszük a tudósoknak, hogy igy lesz, mert elég hosszú terminust adnak nekünk ügyeink rendbehozására. Kari tag. Rézpirnak nevezik az orvosok azt a kellemetlen bajt, mely az ön orrát annyira elcsúfítja. Mint orvosi munkatársunk mondja, a baj onnan ered, hogy az orr bőrében levő apró erekben a vér rendes áramlása valami októl meg van akadályozva, a vér az erekben ennélfogva pang s ez a krónikus vérbőség okozza az orr csúnya rézvörös színét. Ha hosszabb ideig áll fönn a baj, a megvörösödött bőrön apró, kí­gyózva lefutó erek láthatók, melyek a bennük pangó vértől duzzadnak s egyre vastagabbak lesznek. Ezek a duzzadt erek kékesvörös színt adnak az orr bőrének. A sok pangó vér a bőrben krónikus gyuladást okoz s a gyuladás folytán az orr egyre nagyobb terjedelmű lesz, a bőr megfeszül rajta, a fagygyúmirigyek kivezető csövei eltömülnek, a fölhalmozódott zsiradék a csö­vecskékben gyuladást hoz létre s az amúgy sem valami szép orrt most még bibircsek is éktelenítik. Ez bizony igen kellemetlen baj, azért gyógyításához idejekorán hozzá kell látni, még mielőtt az említett elváltozások­­ az orron létrejöttek. A sok ok között, mely az orr bő

Next