Magyar Hirlap, 1898. október (8. évfolyam, 271-301. szám)

1898-10-02 / 272. szám

so _______ MAGYAR HIRLABS________ 1898. október 2­ 9. Mathematikai és természettudományi ér­tesítő. Szerkeszti König Gyula XIV. kötet 3 füzet. Tartalom: Lentossék Mihály: A­ centrozomáról. Far­kas Gyula: A gázdiffuzió Kirchhofféle egyenletei­nek redukcziója. Bugarszky István és Lieberm­ann Leó: A fehérnemű anyagok sósav, nátriumhydroxid és konyhasólekötő képességéről. Árkövy József: A fogpulpa és sebgangraena egy uj bakteriológiai té­nyezőjéről. Továbbá: Adatok a fogcaries altiologiá­­jához. Lengyel Béla: Adatok a calcium ismereté­hez stb. 10. Archeológiai értesítő. Szerkeszti Hampel Jó­zsef. A füzet még júniusról van keltezve. Tartalmá­ból kiemeljük az emlékek és leletekről szóló részt, amelybe Fraknói Vilmos, Éber László dr., Mihálik József és Nagy Géza irt, mindannyian magyar vo­natkozású témákról. Fraknói «Szent László király kar-ereklyetartója Raguzában» czimmel ir tanul­mányt. Eber dr. czikkének a czime: «Magyarhoni kora renaissance-emlékek a nemzeti múzeumban.» Nagy Géza a «Magyar kardok»-ról ir. — A Magyarok Története. A középisko­lk alsó osztályai és a polg. iskolák használatára. Irta Király Pál főgimn. igazgató. Bevezetéssel ellátta Szilágyi Sándor. Négy térképpel és számos szöveg­képpel. Budapest, 1898. Csak nemrégiben ismertet­­­­jük Király Pálnak, a fehértemplomi főgimn. derék igazgatójának, jeles művét — Magyarország oknyo­mozó történetét — melyet a tudós világ elismerő nyilatkozatokban részesített; és íme most, a maga ne­mében nem kevésbé érdemes munka jelent meg föntebbi czímen szakavatott tollából. Hogy Király Pál műve megfelel a jó tankönyv követelményeinek, azt hírneves történetírónk, Szilágyi Sándor a Beve­zetésben eléggé bizonyítja, midőn így szól: »Örömömet fejezem ki, hogy egy ilyen munka megírására Király Pál úr vállalkozott, mert őt történetírói és tanári minősége egyaránt ajánlják arra. Valóban ezen munkája bír mindazon kellé­kekkel, melyek egy jó tankönyv megírásának nél­­­külözhetetlen feltételei.« A mű csinos kiállításban az Athenaeum ki­adásában jelent meg. Ára 1 frt 20 kr. — A család támasza. Irta Daudet Alfonz. Fordította Gerőné Cserhalmi Irén. Az Athenaeum olvasótára VII. évf. 1. 2. 3. Ára a három kötetnek vászonkötésben 1 frt 50 kr. Abban a testvérpárban, mely körül e regény cselekvénye forog, hiven tükrö­ződik a franczia karakter, hiven a kiválóságaiban és hiven gyengeségeiben. Amint belemélyedünk e két ellembe, amint figyeljük a körülök hullámzó élet morajlását, a bennük megnyilatkozó nagy ellentétet, önkénytelenül is arra a mozgalmas, egyes részlete­ken megdöbbentő,­ más jelenetében felemelő színjár­tókra kell gondolnunk, mely most izgatja a gloire­­nak nemzetét. Testvér a regénynek ez a két hőse, de mintha a világ két végéről kerültek volna egy­más mellé és csak Daudernak, a nagy jellemzőnek, finom világítása mellett vesszük észre a jellemük ellentétességében is megnyilatkozó közösséget. Az egyik csupa zsenialitás, külső megjelenésében hódító, lebilincselő. Ötletessége, előadásának melegsége, ele­gáns kifejezésmódja elbűvöli környezetét, megkáp­­ráztatja családja, ismerősei szemét, megjelenésével úgy hat, mintha vakító, színes görögtáz pattanna szerteszét. Külsőleg csupa ragyogás, csupa fény, belsőleg ellenben csupa korhadtság. Szellemes­sége minden mélység hijján lévő, az egész lé­nyéből áradó gyöngédség, eleganczia nem más, mint a felületesség tetszetősebb formája. Fő jellem­­zője: a gyengeség. A legcsekélyebb csábításnak sem tud ellentállni, a legkisebb áradat is elsodorja, mint a lepke a tűz körül, úgy ker­ing a bűn körül. Bele-belehull, szárnyai megperzselődnek, de azért csak száll tovább. Nem teljesen romlott, de a jónak csak egy szemernyi szikrája ég még lelkében. És Vele szemben a testvér: az egyszerű, a jó, a derék, kinek egész élete sem egyéb, mint a kötelessé­gek szakadatlan teljesítése. Hős, anélkül, hogy tudná. Az ő szemét is megkápráztatta bátyja ragyogó fellépése. Ő fárad, dolgozik a családért, de a támasz­­nnak, a család dicsőségének, reményének bátyját te­kinti. Míg aztán ő maga, a kényeztetett, az imá­­lott megcsömörlik a saját léhaságától, leveti az ilarczot és felemelt kézzel mutat öc­csére: a nagy, a hős, az igazi férfiúra, ki előtt meg kell ha­jolnunk. A két főhős alakja köré a modern társa­­dalom minden rétegének képviselői sorakoznak széles mederben folyó társadalmi rajzok, kedves jelenetek, megható epizódok növelik a regény ér­dekességét. És az egész felett ott lebeg az élet lehellete, az életé, mely lázba ejt, mely kijózanít, mely végtelenül banális és végtelenül tragikus. — Gyurka és Sándor a czime Herczeg Ferencz uj regényének, melyet az »Uj Idők« e heti számában kezdett meg. A hires Gyurkovics-csa­lád legifjabb két csemetéjének vidám élményeit írja meg abban a szerző és már a bevezetés humora mutatja, hogy a férfinembeli Gyurkovicsok jó kedv, kalandvágy és érdekesség dolgában nem maradnak el a híres hét leány mögött. Szikra, a Bevándorlók czimű regény szellemes szerzője ismét a magyar gentry életéből ad egy megkapó rajzot, Bródy Sán­dor érzelmes novellával köszönti az uj évnegyedet. Azonfelül számos érdekes társadalmi czikk és ap­ró­ ág van a díszes füzetben. Az „illusztrácziók sorában kiválnak Pataki László «Őszi szántás» czimü rajza, Margitay Tihamér két kedves genreképe, a kínai fővárost bemutató fényképfelvételek, a Park­klub képei és számos más kisebb rajz, mely a heti eseményeket tárgyalja. Az Uj Idők a művelt magyar család közlönye, programmja három szóba foglalható össze: magyarosság, előkelőség, érdekesség. Aki az Uj Idők irányával­­ és szellemével megismerkedni akar, annak a kiadóhivatal (Budapesten, Andrássy­­ut 10. sz.) kívánatba ingyen küld mutatványszámot. Előfizetési ára negyedévre 2 frt. — Franczia zászló alatt. Élmények és kalandok az aequatoron. Útleírása Mihályi Béla volt gyarmathódító légionáriusnak. írta Mihályi Imre. Az előttünk levő mű még nem teljes. Az út­leírások nagyobb része még csak ezután hagyja el a sajtót. De már abból is, ami készen van, látni, hogy Mihályi Béla ugyancsak kalandos életet élt, ami egyébiránt azért sem csoda, mert — amint életrajzi adatai bizonyítják, — ő maga folyvást szomjazta s igy kereste is a kalandokat. Mihályi Imre, a kalan­dos utazó bátyja, vállalkozott rá, hogy könyvalakba foglalja a változatos úti élményeket, amelyek né­melyike több is Ian, mint pikáns. Mihályi Bélát a bátyja a könyv első fejezetében úgy írja le, mint marezona, szenvedélyes, nagy testi erejű embert, aki most is «hamarosan üt», s aki már gyermekkorában féke­zhetetlen vét. Négy-öt éves korában majd hogy fel nem gyújtott egy istállót; hét éves korában a szakácsnőt megbicskázta, mert nem adott neki süte­ményt; ha ütötték, ordított, de nem sírt; az iskolá­ban nagyon rosszul tanult, csak a földrajzot és a történelmet szerette; egy tanulótársát úgy elverte, hogy 80 forint gyógyítási költségébe került az ap­­jának; rossz bizonyítványát összetépve dobta a tanára lába elé, akit , mikor az őt meg akarta fenyíteni, késsel ijesztgetett, stb. Mindez oly vérmérsékletre­­ mutat, amely az oly helyzeteket, aminőkbe háborús viszonyok közt kerülhet az ember, jól kibírja. Va­­lami gyönge és bátortalan legény alig is bírhatta volna ki mindazt, amin Mihályi Béla, a saját elő­adása szerint, átment. Hogy kalandjai igazak, abban kételkedni nincsen okunk. A mű több európai nyel­ven fog megjelenni. — Az Egyetemi Lapok új szerkesztősége, amely ebben a tanévben Wolfner Pál joghallgató vezetése alatt fogja a magyar diákoknak ezt a hi­vatalos lapját s­zerkeszteni, kiadta már az első szá­mot. Érdekes, változatos, az eddigieknél dúsabb tartalommal kezdődik az uj évfolyam. A lap élén az uj rektor szól az ifjúsághoz. — Őrült-e vagy szent? A modern drámá­nak egyik elsőrangú mestere Echegaray. A színpadi hatásnak nemcsak külső eszközeit használja kitü­nően, hanem­ ért ahhoz is, hogy kell érdekesen és jellemzően megírni valamely darabot. Az »Őrült-e vagy szent«, mely most a Franklin-Társulat Olcsó Könyvtára legújabb füzeteként (1068—1069. sz.) Huszár Vilmos fordításában megjelent, első darabja a nagy spanyol drámaírónak, melylyel neve világhó­dító útra kel­. A mély pszichologia, melylyel alakjait elénk állítja és maga a nagy probléma, melyből a dráma kiindul, párosulva dialógjainak finom költői szépségeivel: a darabot, mint olvasmányt is felette értékessé teszik. Ára 20 kr. és minden könyvkeres­­kedésben megszerezhető. — A porosz közigazgatás szervezése. A kiegyezés fellegei elborítják az egész politikai látó­határt és e fellegek takarják el egyelőre azt a leg­ontosabb kérdést is, amely a magyar közéletet a legközelebbi jövőben kell hogy foglalkoztassa. E kérdés a közigazgatás szabályozásának ügye. Min­denki nagy szolgálatot tesz az országnak, aki e nagy horderejű kérdésben a közönségnek tájékozást nyújt. Ebből a szempontból fokozott elismerést ér­demel az a munka, mel­yibédi Boér Elek dr. tollából most jelent meg és mely nagy szakismerettel,­ magasabb tudományos szempontból ismerteti a porosz közigazgatásnak — általán mintaszerűnek ismert — szervezetét Boér drnak alkalma volt magának Gneist Rudolfnak, a porosz közigazgatás nagyhírű szerve­zőjének személyes utasításai szerint megismerkedni a porosz közigazgatással. Amit látott és tapasztalt, azt áttekinthetően, tanulságosan ismerteti és maga­sabb politikai nézőpontból ítéli meg. A mű, mely csak első része egy terjedelmesebb, Európa minden nagy államának közigazgatását ismertető munkának, igazán hasznos olvasmánya lehet mindazoknak, akik a jövendő politikai élet nagy kérdése iránt érdek­lődnek. A füzet teljes czíme: A porosz község, kör, tartomány és a közéjük ékelt közigazgatási kerü­letek szervezete. — Olcsó könyvtár. A Franklin-társulat «• népszerű vállalata, mely a hazai és idegen irodal­­maknak annyi jeles termékét tette már a magya közönség számára közkinc­csé, egyre gyarapodik érdekes sorozatokkal. Most jelentek meg az 521— 540. terjedő számok és a következő műveket fog­la­ják magukban: Chateaubriand gyönyörű novelláját Renét, melylyel a nagynevű franczia író az Atala­­cziklust fejezi be. Fordította Bogdánfy Lajos. Az 522—23. füzet Czuczor Hőskölteményei és meséi, míg a következő kettős szám Fáy András jóízű vígjátéka, A mátrai vadászat. A híres franczia szín­műírónak, AUgiernek darabja, A szegény arszlánnők, mint olvasmány is felette érdekes.­­Shakespere vig*­játéka, Sok zaj semmiért (528—29.) egy világhíres regény elé került, Constant Adolfja elé (530—31.) Érdemes volt összegyűjteni Bozzai Pál Irodalmi hagyományait (532—33.) aki az ötvenes évek érde­mes szépírója volt. Greguss kitűnő tanulmányát A balladáról (534—36.) nem elégszer olvashatjuk, hogy a kiváló esztétikus tanulmányait magunkévá tegyük. Blanche Művészek csarnoka (537—38.) Rafael,­ Michel Angelo és Leonardo da Vinci alkotásaiba enged éles bepillantást. A sorozatot Tibullus Elégiái­nak forditása (539—40.) zárja be. Egy-egy kötetke ára 10 kr. — Előfszí tósi felhívás. « Versek> czimmel egy kötét költeményt készül kiadni Balla Miklós (Budapest, József-körut 18.). Egy kötet ára 1 frt lesz. A könyvet Reich Béla rajzai teszik díszesebbé. November közepéig lehet a műre előfizetni a szer­zőnél. KÜLÖNFÉLÉK. — A malmaisoni vár. 1. Napoleon egykori rezidenciáját a világkiállítás után múzeummá fog­­ják átalakítani. A vár mostani birtokosa egy dús­gazdag tőkepénzes, aki a várat renováltatni fogja, azután az államnak ajándékozza. Az egykori császári palota bútorzata még teljesen a régi és minden ugyanazon helyén van, ahol akkor volt. Jozefin császárnő helyét, melyet a családi asztalnál szokott volt elfoglalni, a padlóba rakott fa-mozaik jelzi. Is­­meretes, hogy ott hozta nejének tudomására Napo­leon, hogy házasságukat felbontják. A vár másik részében van a császárné hálófülkéje és itt muto­gatják azt a szobát is, melyben Lefébvre tábornok neje, a »Madame Sans-Géne« lakott. A vár mögött két obeliszk áll, melyet Napoleon egyiptomi útjáról hozott Frankhonba. Odébb a vár baloldalán gyü­mölcsös terül el. Itt adományozott Napoleon water­­loói útja előtt Hortense királynőnek emlékül egy gyönyörű nyakéket. — A­ezopf. A menyei birodalomban nagy dologra készülnek. A legutóbbi hadjárat vereségein­ okulva elhatározták, hogy a hadsereget ujjászerve­­zik a­­ régi mintára. Amilyen különösen hangzik ez, olyan érthető magyarázatát adták annak a meny, fiának tanácsosai. Azt mondják, hogy amíg az európai befolyás nem zavarta őket és a régi gin­­gallokkal felfegyverzett kínai harczosról a mellére akasztott tábla hirdette, hogy ő «a megyei biroda­lom vitéz katonája» akkor még nem üldözte őket a balszerencse úgy, mint most, amikor a modern európai gyorstüzelőkkel harczolva a hátuknál egye­bet nem mutathattak a gyűlölt japániaknak. Csakis Isin­sihar mandzsu tábornok fáradozásainak köszönhető, hogy most a legrövidebb idő alatt minden alaposan meg fog változni a kínai hadseregben. Mindenekelőtt más fegyvert kapnak a katonák. Nem Vetterli, neiq

Next