Magyar Hirlap, 1899. január (9. évfolyam, 7-31. szám)
1899-01-07 / 7. szám
Budapest, 1899. Szerkesztőseg nyomda és kiadóhivatal: Honvsd-utcza A feleskedelmi akadémiával «ffimben. IX. évfolyam, 7. szám. 4. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. Szombat, január 7. Egész évre 14, félévre 7, negyed évre 3 frt 50 kr, egy hónapra 1.20. Estves számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Koronatanács. Ma délután koronatanács volt Bécsben, a magyar kabinet képviselőinek részvételével, ő Felsége elnöklete alatt. Tudnivaló lapunk legutóbbi számából, hogy a három miniszter, Bánffy, Lukács és Fejérváry, a kabinet képviseletében ment föl Bécsbe, azért, hogy a tarthatatlan parlamenti helyzettel szemben, ő Felsége döntését provokálja. Ez a döntés a mai koronatanácson, melyben Széchenyi Manó gróf, a király személye körüli új magyar miniszter is részt vett, ma nem történt meg, de holnap, vagy legkésőbb vasárnapig, ameddig minisztereink fönmaradnak Bécsben, meg kell történnie, már csak azért is, mert hétfőn ő Felsége is elutazik tényleges székvárosából. Miről volt szó a koronatanácsban, nem publikálják, de éppen abból, hogy határozat és döntés nem következett be, arra lehet következtetni, hogy a kormány előterjesztései nehézségekbe ütköztek a koronánál Nyilván azon fordul meg a kérdés, elejthető-e Bánffy és ha elejthető, és a tény meghozza-e a kívánt békét? Talán nem tévedünk, ha föltesszük, hogy a mai koronatanácsban a kiegyezés biztosítása volt a legfőbb szempont. A helyzet ugyanis az, hogy a függetlenségi párt, amely vérszemet kapott a kormánnyal szemben elért erőszakos sikereitől, most már nem elégszik meg azzal, amivel két hét előtt még megelégedett volna, t. i. a Bánffy fejével, hanem követeli, hogy a törvény útján és természetesen más miniszterelnök által biztosíttassák, hogy amennyiben az újabb provizórium ideje alatt a kiegyezés keresztül nem vihető, az önálló vámterületet léptetik életbe. Az obstrukczióra szövetkezett pártok egyéb kívánságai, a korona előtt lényegtelenné törpülnek e kardinális kívánsággal és azzal szemben, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok nem képesek garanciát vállalni azért, hogy bármily koncesszió esetén is, nem akad néhány szélső képviselő, aki minden áron tovább obstruál, mert így tartja a kedve. A helyzetet súlyossá tehát főként az teszi, hogy Bánffy elejtésével — úgy látszik — a czél elérve nincs. Bánffy utódjaként Lukács László pénzügyminiszter van kombináczióba véve, aki tudvalevőleg ő Felségének kedves embere és a kiegyezési kérdés legalaposabb ismerője. Tud-e ő garancziát nyújtani arra, hogy a feldühödött ellenzék vele szemben meglapul, azt kétségbe kell vonnunk, annál is inkább, mert a legszélső exaltációk erősen hangoztatják a jelszót, hogy a mai kabinetből senkinek sem szabad megmaradni a helyén. Mi azonban hisszük, hogy az obstrukcziós Moloch falánkságát lelohasztja, lecsillapítja, ha megkapja a miniszterelnök bukását és ha törvényszerű biztosítékokat nyer a választási módszer javítására vonatkozólag. Ha az ellenzék ezzel be nem éri és diktátori szereplésre vágyódik, nyilvánvaló, hogy kénytelen lesz viselni a felelősséget a kényszerű abszolutizmusért, amelyre pedig — hisszük — igennel senki sem szavazna Magyarországon. * Minisztereink bécsi tartózkodásáról szóló híreink a következők: A kormány a király előtt. Bánffy Dezső báró két kollegájával együtt ma délelőtt megjelent a bécsi Burgban s két órai kihallgatás után még mint miniszterelnök távozott onnan. Ez a ma eseménye, melyet a holnap esetleg leronthat. A mai nap még nem hozta meg a döntést. Nagy fontosságú és komplikált kérdések képezik azoknak a tanácskozásoknak a tárgyát, melyek Bécsben a király és a magyar kormány tagjai közt folynak. A döntés előtt sok szempontot kell alaposan mérlegelni. Bánffy báró s két kollegája éppen azért, mint már tegnap jelentettük, holnap, sőt esetleg még vasárnap is Bécsben maradnak. A politikai világot nagy izgatottságban tartották ma a magyar kormány tagjai váratlan és meglepő bécsi útjának előzményeiről nyilvánosságra jutott hírek. Ugyanakkor jutott el a parlamenti válság a döntés stádiumába, amikor az ellenzék tüntetően lépett a technikai obstrukczió útjára, hogy még a visszatérés útját is elzárja maga elől. Kétségtelenné vált, hogy az obstrukczió a parlament munkaképességének helyreállítása fejében elsősorban Bánffy lemondását kívánja s ehhez ragaszkodik. A legutóbbi napokban azonban az obstrukczió balszárnyán, a függetlenségi párton arra a meggyőződésre jutottak hogy a parlamenti válság a kormány megbuktatásán kívül a párt által ez idő szerint a kiegyezés kérdésében kívánt közjogi garancziák biztosítására is kihasználhatják. Ez a felfogás hamar diadalmaskodott s az e hét folyamán a disszidensek és a függetlenségiek közt a kompromisszum tárgyában folytatott megbeszéléseken, mint már jelentettük, a kiegyezés kérdését állították elsősorban Bánffy lemondása után a békefeltételek közzé. Bánffy báró miniszterelnökkel a disszidensek tegnap közölték, hogy a parlamenti válság megoldásának egyetlen módja a kormány lemondása mellett a függetlenségi párt részéről a kiegyezés kérdésében felállított feltételek elfogadása. A függetlenségi párt, mint jelentettük Bánffy báró lemondása esetén a kiegyezés kérdésében a következő feltételek mellett hagy fel az obstrukczióval. A függetlenségi és 48-as párt hajlandó ebben az esetben az 1898: I. törvényczikket nem létezőnek tekinteni s a Ház előtt fekvő hat hónapi provizórium-javaslatot megszavazni. De ha a hat hónapi provizórium alatt a képviselőház előtt fekvő kiegyezési javaslatok alapján 1903-ig vagyis a külállamokkal szemben fennálló kereskedelmi szerződések lejártáig terjedő hatállyal nem jön létre az osztrák parlament alkotmányos hozzájárulásával, akkor ugyanaz a helyzet áll elő, ami 1897 deczember 31-én volt. Ebben az esetben tehát a kormány köteles az 1867: XII. t.-cz. 68. §. alapján annak olyan értelmezésével, aminőt Apponyi ismeretes provizórium beszédében kifejtett, az önálló vámterület alapján leendő végleges gazdasági berendezkedés megvalósításához szükséges intézkedéseket megtenni. Tegnap Szilágyi Dezső is közölte Bánffy báróval, hogy ez a függetlenségiek ultimátuma, a parlamenti béke ára. Hasonlóan nyilatkoztak Andrássy Gyula gróf és Csáky Albin gróf is. Bánffy báró nem tartotta a kompromisszum ilyen formáját elfogadhatónak, de a kormány más tagjai, hit szerint elsősorban Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter szükségesnek tartották, hogy midőn a kormány az obstrukczióval szemben szükséges intézkedésekhez akarja a korona hozzájárulását kinyerni, azt megelőzőleg terjessze az ellenzék részéről a disszidensek útján felállított kompromisszum-tervet a korona elé. Ha a király a kompromisszumnak ezt a formáját elfogadhatónak tartja s ahhoz hozzájárul, a kormány beadja lemondását s az újonnan alakítandó kabinet a kompromisszum alapján rendbehozza a parlamentet. Ha ő Felsége nem hajlandó arra, hogy az obstrukczió leszerelésére Bánffyt elbocsássa s emellett a kiegyezés ügyében is elmenjen addig a határig, ameddig menni 1897 telén nem volt hajlandó, akkor kerül sor a kormány további előterjesztéseire. A Bánffy-kormány ugyanis csak úgy vállalkozhatik arra, hogy a parlamentben folytassa a küzdelmet, ha a korona már most megadja mindazokat az eszközöket, amelyek az obstrukczióval és saját pártjának ellenszegülésével szemben egyaránt vértezik. Ez elsősorban a Ház hosszabb időre való elnapolása, a további bonyodalmak esetére pedig a képviselőház feloszlatása. Bécsből azt táviratozzák nekünk, hogy ottani udvari körökben elterjedt hírek szerint Bánffy báró a Ház hosszabb időre való elnapolása esetén arra akarja a királyt rábírni, hogy egy Népeihez intézett manifesztumban hívja fel az ország lakosságát a hadkötelezettség és adózás teljesítésére. A ma isai számunk 19 oldal