Magyar Hirlap, 1899. március (9. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

1899 márczius 1. kém, köszönöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlékezetetekben. (Hosszantartó, za­jos tetszés, éljenzés és taps.) Bánffy Dezső báró ezután kézszoritással búcsúzott az összes megjelent párttagoktól, kik közül sokan Bánffy bárónénál is tisztelegtek. * Általánosan feltűnt, hogy Bánffy báró válaszában minden aktuális politikai czélzást került. A hivatalos üdvözlet után meg is je­gyezte barátai előtt, hogy a mostani időpontot nem tartotta arra alkalmasnak, hogy akár a közeli múlt, akár a jövőbeli alakulások tekin­tetében nyilatkozzék. Sokat beszéltek a pártkörben ma este arról, hogy Bánffy báró egy témát óvatosan elkerült. Fodmaniczky Frigyes báró ugyanis a párt nevében kérte őt, hogy foglaljon ismét helyet soraikban és működjék velük együtt, de Bánffy báró úgy látszik átérezte, hogy ezt a felhívást nem szabad túlságosan komolyan vennie, s egy szóval se reflektált rá válaszá­ban. Nem is tartják a pártban valószínűnek, hogy Bánffy báró ott a disszidensek s a nem­­zeti párt belépése után közelebbről megjelenjék. MAGYAR HÍRLAP 3 Múlt és jövő. A távozó miniszterek ma búcsúztak el minisztériumaik tisztviselői karától. Erdély miniszter már tegnap búcsúzott el, ma Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Ferczel Dezső bel­ügyminiszter és Dániel Ernő báró kereskedelem­ügyi miniszter fogadták a tisztviselői kar búcsú­­tisztelgését. Ugyancsak ma jelent meg először a ke­reskedelemügyi minisztériumban Hegedűs Sán­dor, az új mi­­iszter, akit a tisztviselői kar lel­kesen üdvözölt. A miniszterelnökségben. A szabadelvűpárt búcsúzása után, mely­ről más helyen számolunk be, a Bánffy-kabi­­net tagjai búcsúztak Bánffy bárótól, mint a volt kabinet elnökétől, mire az új kabinet tagjai Széll Kálmán miniszterelnököt üdvözöl­ték, akinek elnöklete alatt az új kabinet tag­jai a miniszterelnökségi palotában mindjárt minisztertanácsot is tartottak, amelyben a legközelebbi napok teendőit beszélték meg. A miniszterelnökség titkára délelőtt 10 órakor vett búcsút Bánffy Dezső bárótól. A távozó miniszterelnököt a díszterembe lép­tekor lelkes éljenzés fogadta. A tisztvise­ői kar ne­ven Jarkovich József v. b. t. tanácsos mondott beszédet, amelyben eltekintve minden politikai vo­natkozástól, csak a távozó hivatalfőnöktől búcsúzott. A szónok meleg szavakban emlékezett meg a pél­dás munkásságról, kitartásról és szorgalomról, amel­lyel a miniszterelnök az egész tisztviselői karnak előljárt, és azon igazságérzetről,amel­lyel a miniszterelnök minden alantas közegének igyekezetét meg tudta becsülni, Bánffy báróban azonfelül az egész tisztikar a ma­gyar nemzeti állameszme legpregnánsabb képvise­lőjét tisztelte és mint ilyent, fokozott lelkesedéssel szolgálta. Végül arra kérte a szónok a távozó miniszterelnököt, hogy tartsa meg munkatársait szíves emlékezetében. Bánffy báró szemmel látható meghatottsággal válaszolt. Hangsúlyozta, hogy hálás köszönettel tar­tozik a miniszterelnökség tisztikarának, amely mű­ködésének egész ideje alatt mindig csak megelége­dését érdemelte ki és panaszra, gáncsra soha okot nem szolgáltatott. Örömmel tapasztalta, hogy a tiszt­viselői kar buzgó igyekezetében rendes kötelességén túlment, s még nagyobb örömmel fogja emlékeze­tében megőrizni azt azt, hogy e derék tisztviselői karral együtt a nemzeti eszmét szolgálhatta. Az érzékeny bucsújelenet után a miniszterelnök minden egyessel kezet szorított és az egybegyültek lelkes éljenzése közt viszavonult. Ezután Fodmaniczky Frigyes báró vezetése alatt a közmunkatanács ta­gjai vettek búcsút a miniszterelnöktől, mint a tanács elnökétől. A kereskedelemügyi minisztériumban. Ma délben tizenkét órakor búcsúzott el Dániel Ernő báró a kereskedelmi minisztérium tisztikarától. A távozó miniszterhez, akit a nagyterembe lépte­kor az azt zsúfolásig megtöltő tisztikar éljenzése fogadta, Schmiedt József dr. államtitkár búcsúztató beszédet intézett, amelyre Dániel Ernő a követke­­­­zőkép válaszolt: Méltóságos államtitkár úr! Igen­­, uraim és — ha szabad mondanom — barátaim! Nagyon meghat engem az a barátság és ragaszkodás, amelyet az önök nevében éppen most kifejezni szí­­­vés volt. Valóban, ha valami nehézzé teszi nekem a vát­dst ezen minisztériumtól, úgy az azon benső barátság, azon ragaszkodás, amelyet önök részéről mindenkor tapasztaltam. (Éljenzés.) Fel fognak menteni attól, hogy most, midőn négy évi működés után ő Feli­ge saját kérelmemre kegyelemben felmenteni méltóztatott, ennek a minisztériumnak a négy évi működésére­­ vissza­­pi­lantást vessek. Hisz nemcsak én, de Önök is, akik közvetlen részesei voltak ezen munkásság­nak, sokkal elfogultabbak a tekintetben, semhogy képesek volnának erről pártatlan objektív ítéletet mondani. Bízzuk ezen négy évi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, akik kevesebb elfogult­sággal fognak ítélni a dolgok felett. Azonban, amit nem akartok szó nélkül hagyni, az az, amit mindjárt az elején említettem, az az, hogy távozásomat a legnehezebbé az teszi, hogy önöktől kell válnom, t. uraim és barátaim, akiket négy évi működésem alatt nemcsak mint kiváló tehetséggel bíró egyéneket, hanem mint kiváló buzgalommal és szorgalommal működőket és mint személyemhez — amiről igen sok tapasztalatom volt — igazán ragaszkodó egyéneket tanul­am megismerni. (Éljenzés.) Legyenek meggyőződve arról, hogy ez a tapasztalat mindenha kellemes emlékként fog fűződni itteni működésemhez, és ha egyet szabad kérnem távozásom perczében, az az, hogy azt a jóindulatot, baráti érzést, amelyet önök részéről alkalmam volt tapasztalni aktiv működésem ideje alatt, azt az én személyem iránt akkorra is megőrizni szivesek és kegyesek legyenek, midőn már a minisztérium vezetésétől megvál­tam. (Élénk tetszés és éljenzés.) Isten tartsa meg önöket! Uraim és barátaim és tartsanak meg enge­­met szives barátságukban. (Hosszantartó zajos él­jenzés.) Végül a távozó miniszter meleg kézszorítással búcsúzott a tisztikar körülötte levő tagjaitól és a nagy számban megjelentek élénk éljenzésétől kisérve vonult vissza. Hegedűs Sándor üdvözlése. Délután egy órak­or jelent meg a kereskede­lemügyi minisztériumban e fontos tárcza új veze­tője, Hegedűs Sándor. A minisztérium tisztikara a nagyteremben egybegyűlve várta új vezérét, akit be­lépésekor lelkes éljenzéssel üdvözöltek. Schmidt államtitkár Hegedűs Sándor keres­kedelemügyi minisztert a következő beszéddel üd­vözölte: Nagyméltóságú miniszter úr! ! Nekem jutott a szerencse, hogy Nagyméltó­­ságodat a vezetése alá rendelt kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, a többi hivatalok és intéze­tek tisztviselői kara nevében magas állásában mély tisztelettel üdvözölhessem. Méltóztassék nagyméltóságodnak meggyőződve lenni arról, hogy ennek a karnak minden egyes tagja tudatával bír annak, hogy ebben a magas állásban milyen nagy és fontos feladatok megol­dása, minő gond- és felelőségterhes munka vár nagyméltóságodra. Tudja ezt s ebben a tudatban férfias egyenességgel jelenti ki, hogy teljes mun­­kakedvvel várja nagyméltóságod rendelkezéseit és utasítását s mindig kész lesz azokat, túlmenve a hivatás kötelességszabta korlátokon, tőle telhető buzgalommal és kitartással teljesíteni. (Igaz ! Úgy van !) Ehhez a szilárdan eltökélt erős szándékhoz engedje nagyméltóságod bizalmát és kegyes jóin­dulatát kérnem. (Élénk éljenzés.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter erre a következő beszéddel válaszolt: Méltóságos uram! Tisztelt uraim! Őszinte bizalommal jöttem önök közé és nem kérek egyebet, mint hasonló bizalmat. Nagy, nehéz feladatra vállalkoztam, különösen azért, mert hazánk közgazdasági érdekeinek széles köre várja munkálkodásunkat és még inkább azért, mert a hivatalos működés előttem csak tá­­volból ismeretes és ennek következtében sokat kell tanulnom, tapasztalnom, hogy azt a gépe­zetet, amelyekből ez áll, czélszerűen és minden fennakadás nélkül vezethessem. Ha mégis vállalkoztam erre, elsősorban ter­mészetesen ő cs. és ap. Felségének nagymértékű kegye biztatott, másfelől biztatott a kötelesség, biztatott a remény, hogy ebben a működési kö­­römben kellő támogatást fogok nyerni, egy buzgó tisztikar és az ország minden tényezője részéről. Arra kérem önöket és önök által az egész országos közvéleményt, ne méltóztassanak irán­nyomban nagy várakozásokat támasztani, mert a várakozáson alul maradni: szégyen; a várako­zást meghaladni: dicsőség. Ne tegyenek ki en­gem annak a szégyennek és ne fos­szanak meg ettől a dicsőségtől. (Élénk tetszés és éljenzés.) Jól tudom azt is, hogy egy nagy testület­ben, amilyen most vezetésem alá kerül, külön­böző munkakörben különböző tehetségek, külön­böző jellemek, — azt lehet mondani — bizonyos összhangba hozandók és ez igen nagy, nehéz feladat. És mert munkaprogrammot nem akarok adni — ezzel a parlamentnek tartozom •— önök­nek csak erről a viszonyról kívánok szólani: arról a viszonyról, amely felfogásom szerint köz­tünk üdvös és hasznos lehet, ha egyenlően fog­­­juk fel. Kellő tisztelettel a rang iránt előttem az ér­dem és a munkásság lesz irányadó. (Lelkes él­jenzés.) és éppen azért iparkodni fogok tanács­kozásaink, tárgyalásaink és az ügyek vezetése közben megismerni az érdemet és a munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne tit­koljanak el előlem semmit az ügyektől; hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, akik bármely mértékben hozzájárulnak a kérdések megadá­sához, hogy abban a helyzetben tegyek, hogy jó lélekkel, lelkiismeretesen mérlegelhessen min­denkinek tehetségét és működését. (Zajos tetszés és éljenzés) mert én igazságos, szigorú, de a szi­gort szeretettel egyesítő vezető akarok lenni. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom azt, hogy minden erkölcsi testületben, ahol annyi tudomány, annyi képzettség, annyi ambíc­ió van, amennyi itt­­ van, e minisz­tériumban és exponált közegeiben vannak vetél’ kedések, talán súrlódások is; és különösen itt ez annál természetesebb, mert heterogén tényezők vannak egyesítve; ha e vetélkedés a munka vetél’ kedése és ha e súrlódás a vélemények súrlódása, kellő tisztelettel fogadom (Éljenzés), de ha e ve­télkedés a hiúság és cselszövények vetélkedése? és ha e súrlódás egyéni érdekeknek a súrlódása, ezzel szemben a legnagyobb szigorral fogok fel­lépni. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nagyon jól tu­dom,­ hogy ekkora testületben, s általában az ország tisztviselőkarában nagyon sok félreértés, nagyon sok keserűség és egyúttal anyagi gondok is fordulnak elő. Méltóztassanak elhinni, mindezek iránt az erkölcsi és anyagi bajok iránt érzékem van, mert keresztülcsináltam a magam erejéből (Tetszés és éljenzés), és éppen úgy tudok érezni az utolsó közeggel, aki önfeláldozó munkáját talán anyagi bajok között végzi, mint a legelsővel, aki magas színvonalról tekinti át az egészet és vezeti az egészet. (Élénk tetszés és éljenzés). És éppen azért szolidaritást érzek az elsőtől az utolsóig min­denkivel, és érzelmeim melegségét viszem át mű­ködésem utolsó részletébe is, de ebből a meleg­­ségből csak az fog részesülni, aki arra érdemes és aki hasonló melegséggel fordul hozzám. (Lel­kes éljenzés és taps.) Azt is megmondom önöknek, van egy külö­nös természetem: a legnaivabb jóindulattal és jó feltevésekkel közeledem mindenkihez, de csak eg­yázát vegyek észre valakiben rossz­indula­tot, félrevezetési szándékot vagy bármiféle, meg nem en­gedett, kor­ret­­tség hiányt, abban az eset­ben teljesen elfordulok tőle és a legnagyobb merevséggel vise­letem iránta. (Élénk helyeslés.) Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy ez ünnepélyes órában ilyen szavakat mondok; jobb

Next