Magyar Hirlap, 1899. április (9. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-06 / 95. szám

1899. április 6. ___ ________ _______________________ tul a magyarság. Hiába is szépitgetnők a dolgot a számadatok pontosan tárják föl a rideg valót. A szá­mokból kitűnik, hogy Tolna megyében, ahol az 1890-iki népszámlálás szerint 67,17 százalék a lány­ban lakott a magyarság, évről-évre pusztul a ma­gyar faj. Évről-évre 900—1400 magyar tanköteles­sel kevesebbet mutat fel a statisztika ott, hol mind­össze 24406 magyar tanköteles van. Ezzel szemben a német tankötelesek száma évenként 400—500 tankötelessel gyarapodik. Álljanak itt különben ma­guk a számok: 1­4—95-ben volt 29.979 magyar és 13.190 német tank. 66—96-ban » 28.491 » » 13.629 » 96—97-ben » 27.534 » » 13.781 » De alaposan megcsappant az iskolába járók magyarságának a száma is. A statisztikai adatok szerint a millennium óta 4 százalékkal csökkent az iskolákba járók magyarsága. — A békegyülés. Azt jelenti egy táv­iratunk, hogy, a Köln. otg értesülése szerint az Egyesült Államok kormánya új akadályt gördít a békekonferenczia elé. Utasította ugyan­rs a hágai békekonferencziára kinevezett meg­hatalmazottait, jelentsék ki, hogy Amerika fegyverkezésével annyira mögötte van minden európai államnak, hogy nem egyezhetik bele semmiféle megszorításba.­­ Egy római sür­gönyünk szerint Canevaro külügyminiszter ma Visconti-Venostá­­al tanácskozott. Visconti- Venosta van kiszemelve arra, hogy Olaszor­szágot első delegált gyanánt képviselje a hágai békekonferenczián. Az Öngyilkos dijnok. Ma délután 3 óra táj­ban az Üllői­ úton levő Gschwindt-fürdőben egy fiatal­ember szivén lőtte magát és mire a mentők segítségére jöttek, meghalt. Az öngyilkos Brahács István 23 éves fővárosi dijnok, egy gyászkeretű le­velet hagyott hátra, amelyben szüleitől búcsúzik, de öngyilkosságának okát nem mondja meg. Holttestét beszállították a morgueba. — Kóburg Lujza. A brüsszeli udvar az Etoile Belge utján adja hírül, hogy Kóburg Lujza herczegnő ezidő szerint nem jön Bel­giumba. A herczegnő házassága nincs felbontva, férjétől sem választották el s igy ma is férje hatalma alatt áll. A herczegnő betegsége gyó­gyulófélben van. Ausztriában most valami falusi jószágot keresnek, ahol a herczegnő éle­tének hátralévő napjait teljes elzárkózottságban fogja eltölteni. — Ládába zárt gyermek. Ez a rémhistória a város közepén történt. Egy família el akarta emész­teni ártatlan gyermekét, hogy eltüntesse vele a szégyenét. Reggel följelentést tettek Sajó Sándor Rendőrkapitánynál, hogy az Elemér­ utcza 30. szám alatt a III. emelet 58. számú lakásban rettenetes dolgok folynak. Özvegy Wohlschein Ignáczné szűk faládába zárva tartja hat esztendős Béla nevű uno­káját, enni ritkán ad neki s két felnőtt leányával a legválogatottabb kegyetlenséggel bántalmazza a kis gyermeket. A lakók már nem nézhették tovább a fiúcska szenvedését, elhatározták, hogy tudatják a dol­got a rendőrséggel.A kerületi kapitányság Fallat­ László rendőrorvost küldte ki a mondott házba, hogy nézze meg, mi igaz a följelentésből. Az orvos meggyőző­dött, hogy a följelentő mindenben igazat mon­dott. Wohlseheim­é lakásának egyik mellékszobá­jában megtalálta a szűk, korhadt ládát s benne a csontig aszott fiúcskát. A láda csupa piszok és sze­mét, ami el van rothadva. A gyermek vézna testét férgek borítják s úgy látszik betanították arra a mondókára, amivel a rendőrség kiküldöttjeit fo­gadta : — Ne bántsanak, nekem jó helyem van itt. Anyám és nagyanyám azt mondták, nem szabad elhagyni a ládát. A kapitányságra vitték a gyermeket s beczi­­tálták oda az egész Wohlsch­ein-családot, meg a panaszt tevő lakókat. A vallomásokból kiderült, hogy a gyermek Wohlschein Julianna törvénytelen vére, akit halálra akartak sanyargatni, nehogy kiderüljön a leány bűne. Julianna ugyanis tavaly férjhez ment Jellinek Lipót erzsébetfalvi fuvaroshoz s azóta tartják a gyermeket a ládában. A kihallgatások még most is folynak s valamennyi tanú terhelően, vallott öz­vegy Wohlscheinnéra és két leányára. Remélhető­leg érdemük szerint bánnak el velük. — Reviczky tábornok halála. Egy régi katonát temettek el ma, revisnyei Reviczky István vezérőrnagyot, aki tegnap éjjel influenzában halt meg. Az elhunyt tábornok mint főhadnagy lépett át a közös hadseregtől a honvédségben, s azután egész tehetségét ennek az intézménynek szentelte. Reviczky tábornok már néhány év előtt nyugalomba vonult. A ma délutáni temetésen a rokonságon kívül MAGYAR HÍRLAP megjelentek a közös hadsereg és a honvédség tá­­bornoki, törzs- és főtiszti kara. A halottat rózsa­­utczai lakásáról a kerepesi­ uton és a körúton át kisérték a budai katonai temetőbe. — Halálozás. Hatolykai Falsa Józsefné született hatolykai Falsa Mária asszony, élete 59. évében Sepssi-Szent-Györgyön meghalt. — Akáczia- arczeréme I irt. akáczia* szappan 50 kp. E kiváló szépítő és tisztitó készít­mények törvényesen vannak védve. Kaphatók a gyógy­szertárakban. Főraktár Kriegner Gy. gyógyszertára, Budapest, Kálvin tér. SZÍNHÁZ és művészet. — Handelt hangversenye. Az Operaház közönségének egy régi jó­ ismerősét, Matthei­ Jaka­bot láttuk ma viszont hosszú idő után. A művész, aki sokáig élt külföldön, most újra idehaza telepe­dett meg s mai önálló hangversenyén bizonyságot tett róla, hogy szépen csengő hangja a régi, erőtel­jes bariton. Konc­ertjén Kortsák Idának is közre kellett volna működnie, de a művésznő várat­lanul megbetegedett és a zongoraszámok elmaradtak. Hanem így a siker is osztatlanul Manhellé lett, mert az ő érdekes műsora töltötte ki az egész estét. Az ismert klasszikusok mellett egy nálunk még ismeretlen zenemű szerepelt a programmon, Goethe balladája, a Gregor am Stein, amelyhez Loewe komponált hatásos muzsikát. Perczekig tapsolták ezután a művészt, akit különben a közönség az egész estén át zajos tetszésben részesített. — Wagner Szigfried operája Budapesten. Keglevich István gróf intendáns ma érkezett haza Bécsből, ahol megnézte Wagner Szigfried Baren­­häuser czimü dalművét. Az intendáns ezt a zene­művet a mi Operánkban is előadatta és az előké­­szitő intézkedéseket már el is rendelte. —■ A hadifogo y. Goldmark operája holnap kerül először szinre az Operában. Főpróbáját ma tartották meg, nagy közönség előtt. A főszerepeket D. Handel Berta, Semsey Mariska, Takács és Ney Dávid énekelik. •— Danczkay Sarolta ma vendégképp lépett föl az operaházban. Jó sikerrel énekelte Leonora szerepét a troubadourban. Sűrűn megtapsolták vele együtt a többieket is, Hilgermann Laurát, Perottit, Becket, akik régi szerepüket kedvvel ját­szották, bár a nézőtéren igen kevesen voltak. Jókai a Nemzeti Színházban. Ma volt az első úgynevezett ifjúsági előadás a Nemzeti Színházban. Az intézet vezetői ebből az alkalomból Bánk bánt játszatták el, mintaszerűen rossz előadásban, koldus kiállítással. Gondo­lom, úgy vélekedtek: — ha egyáltalán elmél­kedni méltóztatnak ilyesmin — a naiv ifjúságnak minden jó, csak paráznaságról és házasságtörés­ről legyen benne szó. Tehát a választás, a darab a jő, — Bánk bán. Igaz, hogy az egyetlen klasszikus magyar dráma, de ezerszer is szent és műremek: nem tizenegy és tizennégy éves lányok­nak való, akik ma megtöltötték az erkélyt és a pá­holyokat. A fiuknak, nem bánom, játszák Marlowot, Crebiilont, akár a dramatizált marquis de Sade-ot, őket megőrizni úgy sem lehet. De a fiatal fejletlen lányt, a titokzatos és titkolódzó bim­bót megóvni, akár ha az irodalomtörténet­től is, — ez privátim is, hivatalosan is köte­lesség. Jó szerencse, hogy a világos ruhába öl­töztetett kis­lányok nem érthették a színpadon tör­ténő bősz dolgokat és aki nekik hivatva lett volna a cselekményt megmagyarázni: Jókai volt. El­képzelheti a szives olvasó, hogy amikor a kis kisasszonyok és az apró urak megpillantották a nyílt szinen Jókait, aki beszélt hozzájuk, külön hozzájuk­­: nem gondoltak többé sem Bánk bánra, sem Katonára, sem arra, hogy a színházban ülnek. Hogy a menyországban van, azt­ érezte vala­mennyi. Az olvasó lapunk tárcsájában találja fejedel­münk és vezérünk fölséges tanulmányát. De kényte­­len vagyok bevallani, hogy az a mai nagy dolognak csak egyik­ük kisebb fele. A nagyobb, maga a fel­olvasás volt, amelynél ritkább, gyönyörűbb és lélek­ ( emeíobb) művészet nem is képzelhető. Olyan előadása, mint Jókainak, nincs ma a világon senkinek sem. Hangjának kedves­ bus ércze és tisztasága, é­rzelmessége, lelke, változatossága, szinező ereje, fölülmulhatatlan. Gesztusa arczjátéka: ideáli­san finom, méltóságos, klasszikus és kifejező? És az a fensőség és biztosság, amel­lyel meg­állt a nyílt színen és ekszponált, vakító világos­­ságú és a legünnepeltebb művésznek is szédítő he­lyen! Szék és asztal volt készítve a számára, de Jókai nem ült, mindvégiglen állva olvasott, helyly­el-közzel föl­tekintett írásáról és szabadon beszélt. Visszafojtott lélekzettel, néma csendben hall­gatta az ifjúság és meglátszott rajta, hogy mint re­meg azért, mert lelkesedését és tetszését vissza kellett fojtania. Éljenezni, tapsolni szerettek volna folyton, de úgy, hogy egyszersmind hallgathassák is. Azonban fegyelmezett fővárosi ifjúság ez és kiállta, hogy csak a végén tapsolt, de perczekig, elragadva, magával tanárjait, a színpadot, még a műszaki személy­zetet is. A nagyszerű momentum véget ért, Jókai el­hagyta a színpadot és következett a szomorú eset, az első klasszikus ifjúsági előadás, amelyben csak az egy Jászai Mari volt a rendkívüli feladathoz méltó. A többi: iskolás, hamis, kusza és szegény. Képtelenség, hogy ilyet mernek, egy operistát kiállítani Bánk bánnak, első darabban, első színésznek, első színpadunkon. Talán meg akarták büntetni az ifjúságot, mi­után előbb kitüntették ? Azonfelül, hogy csúfság és szégyen, hallatlan vakmerőség is ez. Vagy csupán tudatlanság, amelynek tetszik ami rossz és impo­nál a színész, aki a saját hangjával gargarizál ? Egy szomorú alkalommal lesz még módom szóvá tenni ezt az előadást, izgatott rendetlenségével, nagyképű fontoskodásával és most — hivatalos kö­telességből — még csak azt jegyzem meg, hogy a fiúk nagyon tapsolták a színészeket, de a lányoknak — jobb ízlésük volt. b. s. SPORT. Lapunk mai számának 19—20-ik ol­dalán közöljük az alagi versenyek csütörtöki teljes hivatalos programmját. — A versenyszabályok módosítása. A lovaregyesület választmánya a versenyszabályok 83 §-át legközelebb megváltoztatja. A paragrafust úgy módosítják, hogy ezentúl csak oly lovakat sza­bad handicapre nemvezni, amelyek előzőleg legalább kétszer futottak. Ez a módosítás igen helyes, mert az eddigi rendszer, amelynél lovak handicapekben debütáltak, ellenkezik a handicap fogalmával. — Per Butters. Az utolsó bánatjelentéseknél feltűnt, hogy Per Butterst több nagyobb díjból, így a Trial Stakesből és a Király-dijból, törölték. A mén úgy látszik még nem épült föl teljesen. A többi törlött nevezésnek nincs nagyobb jelentősége a a jobb lovakért minden nagyobb díjban megfizették a magasabb tétet. — A sportközönség figyelmébe. Az ur­lovasok szövetkezete a versenyekre járó közönség kényelmére igen helyes intézkedést tett. Eddig sok kellemetlenséggel járt, amig az ember Alagon a nagy tolongásban megvásárolhatta a jegyét s már itt a vasútállomáson is gyakran késtek le, akik nem akartak ököllel furakodni a sokaság közé. Ezentúl mindenki itt benn a vá­rosban válthatja meg az Alagra szóló vasúti jeg­gyel együtt a versenyjegyet is. Az urlovasok szö­vetkezete ezek e­ltushását a Podmaniczky-utcza és a Teréz-körút sarkán levő tőzsde tulajdonosaira, a Brewer-nővérekre bízta. Az ő trafikjukban bármikor kaphatók ezek az alagi jegyek. — Plunge Nickerl­e. Nickerlt, az Üchtritz­­istálló ismert négyévesét erősen lefogadták a Przed­­swit-handicapra. A mén oddsa ma már 1­8-hoz, míg néhány nap előtt 16-szoros oddson állott. Mel­lette L'Astrot még mindég (1:4) fogadják. Az alagi nagy akadályverseny* Az alagi meeting legértékesebb akadályver­senye, amely egyúttal egész Ausztria-Magyarország­­nak második legnagyobb steeple chase, az alagi nagy akadályverseny holnap dől el. A 14.000 ko­ronás díj, amel­lyel tiszteletdíj is jár, kétségtelenül a legnépszerűbb zászlók közötti verseny. A meeting

Next