Magyar Hirlap, 1900. január-február (10. évfolyam, 1-32. szám)
1900-01-01 / 1. szám
Budapest, 1900. Szerkesztőség, nyodra és kiadóhivatali honved-utcza 4. A kereskedelmi akadémiával szemben. X. évfolyam I. szám. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. ő, január I, 1900. A hunyó század alkonyati fényében élesen megvont körvonalakkal áll előttünk a mi fiatal országunk. Mert fiatal, bárha e század vége az ő számára egy válságokkal s váltakozásokkal teli ezredév végét is jelentette. Ám ebből az ezerből legalább háromszáz a halálé vagy a halálnál is rosszabb élőhalálnál. A történelem legnagyobb csalása a római szent birodalom pajzsának védelmébe menekülő magyarságot a karmának s a kardjának vetette martalékává. S a történelem e legtermészetellenesebb alakulatának, a római szent birodalomnak kellett a saját tehetetlenségében összeroskadnia, hogy a természet visszanyerje jogait s ezekkel együtt a megdermedt magyarság is visszatérjen az életbe. Ennek immár éppen egy negyed századja. Ezernyolczszázhuszonötben mikor a magyarság újkora kezdődik, magyar ember nem sokkal több volt a világon, mint amennyi lakosa van ma Budapestnek. Ha csak ezt néznék, a magya történetét bátran ez időnél kezdheti . De ez mutatja legjobban, hogy a netek sem az embereken s az anyagiakon kívül más egyébben is élnek, s ama félmillió magyarban nem születhetett volna újra a magyarság és a magyar álladalom, ha titkon s elrejtezetten nem él olyan kézzelfoghatatlanságokban, mint amilyen a jog, a törvény, a nyelv és az alkotmány. Magyarország a nyelv és a közjog révén tért vissza az életbe, s ezt ne feledjék azok, akik egy új század küszöbén különben méltán kicsinylenek és keveselnek egy modern s élni akaró ország számára egy tisztára közjogi és sérelmi politikát. Ahogy a tizenkilenczedik század végének Magyarországát elnézzük: bűnt vagy mulasztást nem vethetünk a magunk szemére. Egekig érő palotát talán nem építettünk, de megvetettük az alapját és megvontuk a kereteit. Hiszen igaz, ha ez elmúlt századunk ékes bizonysága az evangyéliomi intelemnek, hogy nemcsak kenyéren él az ember, hanem isten igéjén is — az uj század meg arra figyelmeztet, hogy pusztán csak igéből, megélni szintén nem lehet. De ne vádoljuk magunkat a múltra sem egyoldalúsággal. Ami sokat fölpanaszolt ideológus közjogi és sérelmi politikánk éppen nem volt híjával a reális gazdasági és faji politikának. Sőt sehol úgy be nem bizonyosodott a marxista igazság, hogy a társadalmi és politikai jelenségek alapjukban gazdaságiak. Mert mi egyéb a mi dualizmusunk, mint közjogi formában való kifejezése annak az ál ősárnak, hogy földmives ország lé-"á.-i ■' nk a"és ország o, db.' - a ; ■ sírvt kié .á ■ 1 ni politika mi egyen, ny •kély fajnak igénye és ragaszkodása az élethez? Forma és tartalom mindezekben annyira egybenőtt, hogy egyik a másik nélkül üresség vagy alaktalanság. Külömbséget csak taktikait lehet tenni; csinálhatunk közjogi réven gazdasági politikát, vagy gazdasági révén közjogit. S hogy melyik taktika a helyes, azt az idők s a körülmények szabják meg. Mi hit és értő fiai voltunk a tizenkilenczedik századnak, mely a nemzeti politikának volt a korszaka. De az időkkel együtt értünk meg a huszadik századra, mely a gazdasági politika jegyében születik. A mi számunkra még a faji politikában is, ami különben szintén egy dolognak a másik oldala. Mert ez ország gazdasági erősödése a magyar faj erősödését szolgálja, s gazdasági terjeszkedésünk fajunk szaporodását jelenti. Az így másodsorba kerülő közjogi politikának pedig az lesz a rendeltetése, hogy a gazdaságinak utat vágjon és szabadságot biztosítson. A mi önállóságunk, függetlenségünk, külön állami egyéniségünk, melyeknek egy csöppjéről se mondtunk le, csak kétoldali szerződésekben időlegesen engedtünk belőlük: ezek állanak és ragyognak változatlanul a szemünk, a lelkünk, a törekvéseink előtt. Ezekről végre tudomást kell vennie az egész világnak, még Ausztriának is. Fájó pontot érintettünk itt, de megriadnunk tőle nem szabad. A számos tanulság közt, melyet a hunylós század ad örökbe a születőnek, a legfőbb; az, hogy amit mi magyarok elértünk, sohasem az osztrák segítségével értük el, mindig az osztrák ellenére. Ez persze nem mi ellenünk bizonyít, hanem az osztrák ellen, akinek aztán nem is szabad rossz néven vennie a következtetést,1 melyet mi e tényből levonunk. Nekünk mindig volt érzékünk a habsburgi monarhia szükségei iránt, Ausztriának soha. S. Uj század — uj ezredév — A Magyar Hírlap eredeti tárcsája. — Jókai Mórtól. Nagyon haragosan vitáznak a tudósok (nem különben a tudatlanok is) azon a kérdésen: mikor kezdődik az uj század? Holnap-e vagy holnaphoz egy esztendőre? Ez a nagy harag és nagy iparkodás érthető. Nehéz lesz leélni a következő esztendőt, mikor azt se tudjuk, hogy milyen században vagyunk! De mi ez a vita mindahoz képest, mi két esztendő múlva kerekedik? Akkor már nem azon kapnak hajba, hogy mikor kezdődik az uj század, hanem az uj ezredév kezdete lesz soron. Ha egy századért ezer fejet vernek be,mennyi fejet vernek be egy ezredévért? S akkor még egy nagy kérdés dől el: n nemcsak új ezredév, de új világ is következik.Ez a mostani korhadt világ összeomlik, elpusztul, semmivé lesz, de nyomban helyet ad egy ujj tökéletes világnak, amelyben mi jó emberek (én is) megifjodva tovább élünk, a rossz emberek ellenben a tűzben elpusztulnak. Ez a chiliazmus elmélete, melyet ime megmagyarázok bőven, régi és szent írásokból. A chiliazmust hirdetik a keresztyén hittudósok éppen oly buzgón, mint a Mózes-hitüek. A keresztyén próféták szerint ezen a napon fog alászállni a mennyekből a mi urunk Jézus Krisztus, napfénytől körülsugárzott alakban, akit az egyik földsarktól a másikig egész nap látni fog mindenki. A zsidó próféták hite ellenben a Messiás megjelenését vallja, aki az uj Jeruzsálemet fölépiti, csupa rubin és smaragd kövekből egy nap alatt, s az egész zsidó népet mind összegyűjti maga körül a világ minden részéből s azontúl minden ember olyan boldog lesz, aminek most a milliomosok. Ezsa'és próféta igy nyilatkozik : a Teremtő újra fölépiti Jeruzsálemet s vigság és örömök városát csinál belőle. Mnden ember magának épit házat és nem másnak, magának ültet szőlőt s annak a gyümölcsét maga szedi le. Békesség lesz a földön! a farkasok együtt legelnek a bárányokkal s az oroszlánok szalmán köröznek az ökrökkel együtt, a kígyó tápláléka lesz a por. Még tökéletesebben részletezi ezt Tapias_ Szent János tanítványa. Minden szőlőtökének lesz tízezer venícée, minden venyigén tízezer Mölöfört, minden fürtöt tízezer bogyó. (A filo* kszéra természetesen partira jut.) I Tertulyán a bölcs saját szemeivel látták az égboltozaton függni azt a pompás várost,, melyet a millenniumra ígértek a próféták s látta az egész légió, mely a parthusok ellen hadat viselt. A fényes tündérkép Judaea fölött lebegett. Az uj ezer évvel a föld is át fog alakulni rendkívüli termékenységgel lesz megáldva, hol földi mivelés nékül száz magot ád a kalász. Tehát lesz nyolcz órai mulatozás, nyolcz órai alvás, nyolcz óra étkezés, ami a legtökéletesebb napirend. Minthogy pedig a búzát előbb meg kell őrölni, a lisztet tésztának gyúrni, a kalácsot kisütni, a molnár, szakács és pák feladatát az angyalok fogják teljesíteni, akiknek úgy sincs egyéb foglalatosságuk. Természetesen a zsidók mind megtérnek, a mohamedánok pedig megtéríttetnek, s a' Mohamed paradicsomának hatósági beszüntetése' után az ott füezérrá vált hurik a hívek mulattatására fognak szolgálni. A franczia millenáriusok elnöke Agier megmagyarázza, hogy a millenium bekövetkeztével a földglobus tengelye—»«»,, dűlt I elvz tétö. helyre egyenesedik, mostani^jiUZe^/^ helyzet# .okozván az időszakok különbségét, s ez által örök tavas« száll a földt#kér… úgy hogy a folytonos melegben semmiféle jöltözetreQO^ f—.......buzz———— iái szúitiuu» 6» öMÁU'