Magyar Hirlap, 1900. január-február (10. évfolyam, 1-32. szám)
1900-01-01 / 1. szám
1900 január 1 W2ÄQYAR HI&LAP biztosítékát látta. A béke létrejött, mihelyt kétségtelenné vált, hogy Szül lesz Bánffy utóda. A paktumot megkötötték, Bánffy lemondott és február 26-án a hivatalos lap már a Ssetz-kormány kinevezését közölte. Az uj kormány márczius 1-én mutatkozott be a Háznak. Programmja a jog, törvény és igazság rendszerének megvalósítása.Táborában egyesítette a közjogi alapon álló pártokat — természetesen a klerikális néppárt kivételével. Létrejött a fúzió: a Lloyd-klub kapui megnyíltak a nemzeti párt előtt. Megszűnt létezni az a párt, amely konzervatív volt, a szó hazafias értelmében: beleolvadt Széll hatalmas táborába. Szélre emberfeletti feladat várt. El kellett az útból seperni a múlt csatáiból visszamaradt torlaszokat. A monarkia nagy problémái változatlan súllyal nehezedtek a vállaira. Óriási feladatot kellett megoldania egy rengeteg többséggel, mely egyelőre belső eldaraboltságával maga is megoldandó rejtélyképpen állt az uj vezér előtt. És '■Széli hatalmas államférfim egyéniségének erejével vágott neki a feladatnak. Hogy mit ért el rövid tíz hónap alatt, arról az év folyamán volt módunkban beszámolni. Sorra intéztette el a parlamentben a paktumban biztosított feladatokat. Megalkottatta a kúriai bíráskodást, a Házszabályok módosítását, elintéztette az összes provizóriumokat, az állami költségvetést és elfogadtatta az osztrák kormánnyal a kiegyezést az ő formulájával együtt. Ez a formula a kiegyezési törvényben lefektetett jogaink erős bástyája. Egy csomó kisebb javaslattal is fennakadás nélkül végezett a parlament, melyet Széll hódított vissza az országnak. Július elején a kiegyezés letárgyalása után a Ház hosszabb nyári szünetre oszott szét. A nyári szünet alatt a Lajthán túl megbukott a Thun-kormány, nálunk pedig újra felbukkant a színen a magyar kormányok «fehér asszonya», a Renzi-ügy. De Széll ezt a kísérletet is elűzte s egy másik katonai kérdésben, a «Hier» ügyében is, nyílt és őszinte magatartásával elejét vette a kérdés elmérgesedésének. Az őszi parlamenti ülésszak e két kérdésen kívül a kvóta jegyében állt. Szeptember végén Ausztriában megalakult a Clarykormány, amely a nyelvrendeletek visszavonásával igyekezett a csehek és németek között tabula rasat teremteni. Semmire se ment. Csak egy eredményt tudott elérni: megválasztatta a kvótaküldöttséget és a delegácziót, ezzel nagy bonyodalmak veszélyét hárítva el. Nálunk a kormány a költségvetés egy részét letárgyaltatta a pénzügyi bizottságban, de kénytelen volt négy havi indentitást igénybe venni. Kisebb ügyek mellett betetőzték a Házszabályok módosítását s egyes megyékben is mozgalom indult meg a tiszta választások biztosítása érdekében. Az uj kormányzati szellem hatása érvényesült ebben. Majd november elején összeültek a kvótabizottságok és miután már konstatálták, hogy nem tudnak megegyezni, mégis újra összeültek s 34,4 százalékos magyar kvótában állapodtak meg. Közbe a kormányt egyes szélsőbaloldali politikusok élesen támadták a kvótaemelés miatt, de a kormány a törvényszerűség alapján sikerrel védekezett. Álláspontját hatalmasan megerősítette a volt nemzeti párt állásfoglalása a kvótaemelés mellett . Apponyi jászberényi levele, melyben a kvótaemelés elkerülhetetlen voltát kifejtette- Horánszky nem szavazott, de hatalmas beszédben védte meg a kormány álláspontját. A A parlamentben a kvótajavaslat ellen a függetlenségi párt által indított obstrukcziónak a Clary-kormány bukásakor a Reichsrath elnapolása folytán deczember végén a kvótajavaslat visszavonása vetett végett. Nagy feltűnést keltett deczember közepén Sima Ferencz mandátumának megsemmisítése a csődje miatt. Mandátuma felett most két függetlenségi párti jelölt csatázik Szentesen. Karácsony után a delegácziók a közös minisztereknek Bécsben négy havi indemnitást szavaztak meg, Széll pedig a Clary örökösével, a szintén csak átmeneti jelleggel kinevezett Mittek osztrák kormányelnökkel folytatott tárgyalásokon megegyezett abban, hogy a kvótát a korona dönti el 344—656«/o magasságban egy fél évre. Az osztrák kormány pedig ugyancsak az év utolsó napján az átutalási eljárást a 14. §-al lépteti életbe. A valuta-szabályozást is fennakadás nélkül folytatják, mert az osztrák államadósságokat ellenőrző bizottság puccsával, mellyel mint a valuta-arany ellentárosa, megtagadta a banknak kiadandó arany kiszolgáltatását, csúfosan felsült. A kormány az aranyat más készleteiből kezdte szállítatni s az osztrák urak maguk is belátva a felsülést, az év utolsó hetében megmásították határozatukat. A külföld. A külföldön is mozgalmas eseményeket jegyezhet fel az év krónikása. Németország az idén végleg belépett a nagy gyarmatállamok sorába. Kelet-afrikai és kelet-ázsiai birtokain erős állást foglalt. Kiau-Csauban a német Császár testvéröcscse intézi a németek ügyeit és ez némi előnyt biztosít a többi hatalmak képviselői fölött. De nem csak e két világrészben igyekszik Németország terjeszkedni, hanem már Ausztráliában is gyarmatok után nézett. Először a Samoa-szigetek felé tekintgetett s itt a szigetcsoport egyik királyjelöltjét, Mataafát, pártfogolta az amerikaiak és az angolok királyjelöltje ellenében. Mataíaa által befolyását akarta gyarapítani. Németország azonban itt két hatalmas ellenségre akadt, Anglia és Amerika ugyanis gátat vettek terjeszkedésének, úgy hogy kénytelen volt azzal megelégedni, hogy csak egy szigetet (Upulu) vonhasson érdekkörébe. De hogy a Csendes-tengeren gyarmatok nélkül ne maradjon, megvásárolta a tönkremenő Spanyolországtól a Canári-szigeteket. Nagy feltűnést keltett a politikai világban, amikor a porosz országgyűlésen az agráriusok akciója folytán megbukott az Eibe—Oderái csatornára vonatkozó javaslat, s nem kisebb szenzáczió volt, az sem, hogy a sztrájkolók ellen fegyházbüntetést kiszabó «Zuchthaus-Vorlage» hasonlóan megbukott a birodalmi gyűlésen a szabadelvűek oppozícziója folytán, Anglia mint minden évben, úgy az idén is háborúval volt elfoglalva. Legfontosabb volt ezek között a khartumi hadjárat, mely már évek óta tart s az idén nyert végre befejezést. A khartumi britt csapatok parancsnoka, Kitchener lord, kérlelhetlen kegyetlenséggel irtó háborút folytatott a dervisek ellen. Omdurmati-nál győzelmet aratott a benszülöttek felett s a menekülőket az ágyúnaszádok lövegeivel mészároltatta le. Később a várost elfoglalva, teljesen feldúlta azt. A mahdi sírját leromboltatta s a dervisek szentjének csontjait a tengerbe szóratta. Egész Európa, sőt Anglia is felháborodott ezen a párját ritkító barbarizmuson,de Kitchener- nek mégis sikerült magát tisztára mosnia, azt állítván, hogy amit tett, a helyi viszonyokhoz mérten csak szükségből tette. Az angol parlamentben felszólaltak ugyan néhányat, de a többség elfogadta a mentséget és harminczezer font sterlinget szavazott meg jutalmul Kitchener lordnak. Október havában Anglia Transzvállal keveredett háborúba s ez a lámpás égett, az udvart megvilágítva. A felügyelő, aki altiszt volt, Necrudoffot a deszkákon végig a legkisebb ház lépcsőjéhez vezette. Miután három lépcsőn felhaladt, maga előtt bebocsátotta őt az előszobába, amelyet egy kicsi lámpa világított meg. A szoba kőszénszagú volt. A kályha mellett egy katona állott,durva ingben és fekete nadrágban, csak az egyik csizma volt a lábán, a másiknak a szárával a szamovárba fújt. Amikor a katona meglátta Nechrudoffot, otthagyta a szamovárt, levette Nechludoffról a bőrkabátját és bement a belső szobába. — Már itt van, nagyságos ur. — Ereszd be, — hallatszott egy boszus dott a chiliazmus. Ha egyszer az Antikriztus arra vetemednék, hogy a hívek boldog országát fegyveres hadaival megfenyegesse: itt lesz a mennyei arzenál, melyből az ur angyalai olyan hatalmas tüzesőt fognak a támadó istentelenek fejére alázuditani, hogy attól Gőg és Mágög hadai mind porrá égnek. Ez nem is lehet máskép. Már most az itt előadottakból minden megértheti, hogy miért vitatkoznak majd a bölcsek azon kérdés felett, hogy vájjon mikor kezdődik az uj millennium? Mert a császároknak, királyoknak, papoknak, generálisoknak, mágnásoknak, bankároknak minisztereknek mégis csak érdekükben áll megtudni, hogy vájjon mikor lészen vége hatalmuknak, uralmuknak, nagyságuknak, dicsőségüknek és becses életüknek ? Én azt mondom, hogy pihenhetnek s urát is adom, hogy honnan tudom: Bellamy angol püspök határozottan megállapitja a világmegujulás napjai: az vagy a tavaszi vagy az őszi napéjegyen napja lesz és igy egészen bizonyos. Tehát addig még vétkeztetünk. 3 FELTÁMADÁS. — Regény. — 7 Irta: Tolstoi Leo gróf. •— Amint a templomot elhagyta, az emeletes háztól számítva a második jobbra. Itt van egy bot, — mondta, Nechludoffnak hosszu, nálánál is magasabb botot adván át, amellyel ő maga jött. Aztán óriás magas csizmáit a sárban csoszogtatva eltűnt a sötétségben az asszonyokkal együtt. Még hallatszott az asszonyok vihogásától félbeszakított hangja, mikor újra zörgött a kapu, a felügyelő megjelent s felkérte Nechludoffot, hogy kövesse őt a tiszthez. VII. A félállomás éppen olyan volt, mint az összes állomások és félállomások a szibériai utón, udvar közepén állott hegyes kerítésfáktól körülvéve. Három földszintes lakóház volt benne. Az egyikben, a legnagyobbikban, amelynek rácsos ablakai voltak, a rabokat helyezték el. A másikban a kísérő csapat volt elhelyezve, a harmadikban a tiszt és az iroda. Most mind a három házban tüzek égtek s ez által azok, mint rendesen, sőt itt különösen — csalódásig hűen valami jót, otthonosat sejtettek a falak mögött. A házak lépcsői előtt lámpások égtek, a falak mentén pedig még öt hatig. — Tessék belépni, — mondta a katona és visszatért. A belső szobában, amelyet függőlámpa világított meg, az ebéd maradékaival s két üveggel megrakott asztal mellett ült a tiszt,, széles mellét és vállait osztrák blúz födte,a nagy szőke bajuszu ember volt. A szobában dohányfüstnek és valami nagyon erős rossz parfümnek az illata érzett. Mikor a tiszt’ Necrudoffot meglátta, felkelt a helyéről és mintegy tréfálkozva és gyanakodva tekintett a belépőre. *— Mivel sanlgálhatok ? kérdezte és a feleletet be sem várva kikiísíertt az ajtón;: