Magyar Hirlap, 1906. október (16. évfolyam, 253. szám)

1906-10-20 / 253. szám

2 bűn, hanem hazafias erény a hozzá za­­rándoklás s a vele való lelki közösség. „Akikkel való minden ér­intke­­zést s közlekedést az ország la­kóknak összesen és egyenként felség­­sértés büntette alatt egyszerűen és kereken eltiltja“ a szomorú idők kegyetlen törvénye, azok most „az ország lakóknak összesen és egyenként való­ legnagyobb megindulása és lelke­sedése mellett jönnek haza, hogy itt maradjanak velünk mindvégig, és emlé­kezetükkel bizalmat támaszszanak en­nek a nemzetnek az ereje és állandósága iránt, minthogy ime, majdnem kétszáz esztendőnek a szégyenét és megalázta­tását bírta most megsemmisíteni, és megcselekedte, hogy a magyar érzés­nek és becsületnek elég­tétessék. Akiket az 1715-iki törvény „a haza nyilvános ellenségeinek“, „árulóknak“, „az igaz szabadság feforgatóinak“ ne­vez, azokat az 1906-iki új törvény a réginek eltörlése által, ki nem mondot­­tan is a haza legjobb fiainak, az igazi magyar szabadság leghűbb őreinek szentesíti. S aki ehhez a törvényhez hozzájá­rult, aki a nemzet szivének vágyó dob­banását megérteni tudta, az a magyar király, I. Lipótnak, Józsefnek és III. Károlynak a magyar királyi trónon örö­kös utóda. Bölcsesség és minden kicsinyesség­től mentes fennköltség kellett hozzá, hogy a trón magasságában is meleg ro­­komszenvre találjon a nemzet és a ki-’ Vaiy egymáshoz még közelebb jutásá­nak ez a módokáta: 'S'^Wd^yat^Mtyt ‘ aki a magyar nemzetnek nemcsak jó­ságosan és igazságosan kedveskedik,­­ hanem királyi tettével a maga meggyő­ződéséről is tanúságot teszen: saját maga felé fordítja egyszersmind ha ma­még benne maradt a naiv udvarló szerény kis névjegye is. De jó emberektől kaptam cserépvirágot is, nyílót és bimbózót, exotikus és szinte állati virágokat exotikus és bizarr régek küldeményét, búzavirágot és nefelej­cset a vidékről, ahol egykor ringatott remé­nyem . . . Hilária rendezte és ápolta ezt a buja kis kertet. A hervadt virágot eldobta, a bimbózót öntözte. Értett hozzájuk, sőt be­szélgetett is velük. A teljes, piros szekfűt mpo-intptfp • — Mit hetykélkedel, he!! Egy hét múlva kint vagy a szeméten. A fekete liliommal, rejtelmesen, majd­nem szerelmesen beszélt: — Maga a legszebb virág, mert a halál virága. Magát átviszem a testvérnek, múljanak el együtt! De nem vitte át, amíg a haladónak, épp az utolsó napon, eszébe nem jutott, hogy neki virág kell, sok virág! Átküldtem neki mind, ami csak volt, még a tuba-rózsát is, amelynek illata és az illat emléke még az élethez kötött. Hilária burezolta át a kertet, lázzal, sietséggel, nehogy későn legyen. — Örült neki? — kérdeztem estve. — Nagyon, nagyon. Azért csak egy perczig hagytuk bent, átvittük mind a ká­polnába. — Miért vitték ki? — Nehogy vágyakozzék a földön ma­radni, amelyen ezek a színes és illatos virá­gok meg állatok nőnek. Nagyon mohón né­zett rájuk, mind be akarta szívni az illatu­kat, emiatt nem tudott lélekzeni. Szomorú lett, pedig előbb örvendett, mivel látta jönni vőlegényét — az elmúlásban. Ő mondta: „vigyék, vig vek ki, rossz a szaguk, élet­szaguk van.“ — Aztán a gyár népe szivét, amelynek egyik régi fájdalmas sebét gyógyította meg most. A nemzet mély bálával fogadja ki­rályának ezt a vele való eléggé meg sem becsülhető együttérzését, aminek az er­kölcsi súlya és példaadó ereje nemcsak a mai nap legnagyobb nemzeti értékei közül való, hanem a késő utókorra is, annak biztató tudataként, száll át, hogy Magyarország történelmében nincsen szégyenfolt, s hogy a nemzet és király egyetértése semmisítette meg az utol­sót, amit valamikor tűrnünk, sokáig magunkon éreznünk kellett. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai bátran, büszkén jöhetnek már haza. Népünk az egész szivével várja őket. Utjuk diadalmenet lesz, végig az országon, — méltó hozzájok és méltó a nemzethez. MAGYAR HÍRLAP 1906. október 20. Budapest, október 19. (Küldöttség Kossuth Ferencinél.) Lábatlan, esztergommegyei községnek ötventagú kitüdöttetége tisztelgett ma délelőtt­­ Zlinszky István orsz. képviselő vezetésével a képviselőházban Kossuth Ferencz kereskede­lemügyi miniszter előtt. A küldöttség szónoka Zlinszky képviselő volt, aki arra kérte a mi­nisztert, hogy az iparfejlesztési törvény akként módosíttassék, hogy magántulajdon, gyári és magánvállalat czéljaira kisajátítható ne legyen. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a küldöttséget jó­akarattal fogadta és megígér­te, hogy minden esetben a polgárság érdekeit fogja megvédeni és a jogos panaszokat orvo­solni. (Csongrádiak az igazságügy miniszternél.) iffionyi­ M.vármegye 60 tagi, küldöttsége tisztelgett ma Sólyom Gyula főjegyző és Fara­gó Antal képviselő vezetésével Polónyi Géza igazságügyminiszternél. A küldöttség szónoka, Sólyom Gyula arra kérte a minisztert, hogy Hegyi Antal kegyelmi kérvényét terjessze fel ő felségéhez. Polónyi válaszában utalt­ arra: — Most már nincs itt. — Szabad-e — testvér, — hogy én sok­sok fehér liliomot küldjék neki oda, ahová ment, most már szabad, most már nem csá­bítja a föld szeretetére. — A virág az élőé! — mondá az apácza — és ez éjszakán keveset beszélgetett velem, fáradt volt, karosszékében mereven elhelyez­kedve, nyugodtan és boldogan mosolyogva aludt. Rejtelmes és gyötrődéssel teli fantasz­tikus éjszakán — „a mi kocsink“ mindun­talan elé gurult, a nagy város álmatlan nyári éjjelének mindenféle zaja idehalatszott — a vértelenségtől lázasan, egy pillanatra se tud­tam behunyni a szememet. Minduntalan az apácza fejét néztem, a befátyolozott gázláng fölötte égett, a kikötőjét bevilágította, de az arczára már csak árnyék jutott. Olyan volt, mint egy óriási krizantémum .. . Hónapjában a krizantémumnak, most minduntalan az apáczára gondolok. És lágy hangja mind visszazeng fülembe: a virág az élőé.­ Pedig körülöttem mind csupa ké­szülődés, izgalom, valóságos rohanás, a halottaknak való virágért és koszorúért. Szeretem ezt a hangulatot, szép ez és a nyo­mán vigasztalás két szívemben: mégse va­gyunk, emberek, oly hűtlenek és hálátlanok, mint amilyeneknek látszunk. Nemcsak azok iránt vagyunk gyengédek, akiket az élet köt hozzánk, hanem azok iránt is, akiket a halál választ el tőlünk. Csak szakítsatok le min­den virágot és szórjátok be a temetőket, de egypár szálat, ha csak meg tudjátok tenni, vegyetek le a még élők számára. A krizantémumot látva és a könyörü­letes, de bátor szivű­ testvérre gondolva, mé­lyen meghat az a terv, hogy a halottak vi­rágaiból néhány szálat levegyenek az élők számára. Az ötlet az, hogy a József-szana­d képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap dél­után Thoroczkay Miklós gróf elnöklésével ülést tar­tott, a­melyen a mértékh­itelesítésről szóló javaslatot tárgyalták. Az ülésen jelen volt Szterényi József államtitkárt és Wimmersperg Frigyes báró kereske­delemügyi miniszteri osztálytanácsos, Hoitsy Pál előadó ismertette a javaslatot, a közgazdasági bizott­ság módosításairól Lázár Pál tett jelentést. A rész­letes tárgyalásról Lázár előadó jelentette, hogy a közgazdasági bizottság határozatából a törvényjavas­latba mindenütt magyar szent korona kitételt tették föl. Ugron Gábor felszólalására a szent kifejezést el­hagyják. A 12. szakasznál Hoitsy Pál kéri a hőmér­­rők, különösen az orvosi hőmérők hitelesítését. Szte­t­rényi­ József államtitkár szerint az orvosi­­ hőmérők­ külföldön készülnek és­­így nem hiszi, hogy az itthoni hitelesítést keresztül­­lehessen vinni. Lázár Pál az elektromos órákra­­nem mondásul ki a hitelesítést,, kényszert. Szterényi államtitkár szintén ezen az ál­lásponton van és az a terve, hogy a mértékhitelesítő­­ hivatal gyakorolja az ellenőrzést. A zárt palac­kok hitelesítésének kérdése körül élénk vita indult meg, a­melyben résztvettek Holló Lajos, Andrássy Sándor gróf, Földes Béla és Sághy Gyula és elh­atároztálg tórium-egyesület kéri ezt a pár szál virágot — helyesebben annak az árát —, hogy a tüdőbajosoknak szolgáló népszanatóriumo­kat építhessen. Most nyolc­vanezer ember hal meg nálunk — átlag — egy esztendőben, mind tuberkulózisban. És ha lenne elég sza­natórium, ahol a betegeket gyógyítják, — mivel azok most már gyógyíthatók­­— leg­alább a felük megmaradna. Az első ilyen újszerű kórház már épül az alföld szívében, egy gyulai erdő tisztásán. De ez csak egy, több kellene. És hogy több legyen, nem kell hozzá semmi, csak pénz. Pénzért tehát már életet és egészséget is lehet venni?! Hajló bizony, ez így van és talán nem is kell szo­­morkodni ezért, hanem inkább örvendeni. Milyen ügyesek is lettünk mi emberek. Kér­r­dés, hogy egyszersmind okosak és jók is? Ismeretlen, de velünk egy faj- és vérbeli társunk szenvedését, sőt életét válthatjuk meg a garasunkkal, amelyet, ime — az ujj ötlet szerint — attól takarékoskodunk el, aki többé nem szenved és nem él. . . Akinek a sebe friss, akinek halottak napja vérző nap,még, akinek fájdalma oly vad, hogy mások bajára gondolni nem tud, azokat za­varni kéréssel nem meri senki. De ahol a fáj­dalom elült és az emlék, a kedves halottért való, megnyugodott és elrendezkedett, annak a halottas napi virágaiból kérünk néhány szálat, a József-szanatórium-egyesület prél­­jaira. Ha csak néhány krajczár árát kül­dene minden­ki, aki most készül virágot tenni egy néma sirhalmra! ... Az én apáczám ki nem megy az eszemből. Minden fehér krizanteriumot rá ra szeretnék küldeni. Vájjon állja-e eb a vi­rág illatát? hogy­ bár ily kérdésekben a törvényszéknek­ és a főügyészségnek is ki kell kérni a véleményét, mégis minden körülmények közt javasolni fogja ő felségének, hogy Hegyi Antalnak, akit ő is jól ismer, a kegyelem megadassék. (A képviselőház ülése.) A képviselőim holnap délelőtt tíz óra­kor ülést tart. A holnapi ülésen kezdi meg a Ház az iparfejlesztésről szóló törvényjavas­lat tárgyalását. Ugyancsak holnap terjeszti a Ház elé az igazságügyi bizottság előadója jelentéseit a Rákóczi-törvényről. (Török-Szent-Miklós díszpolgárai.) Török-Szent-M­iklós díszpolgárává vá­lasztotta Kossuth Ferenczet, Apponyi Albert grófot és And­rássy Gyulát.­ A díszpolgári ok­levelet kedden adja át Somogyi Aladár dr. kép­viselő vezetésével nagy küldöttség az ünnepel­teknek. (A munkástör­vény.)* A Délmagyarországi Természettudom­ány­i Társulat orvosi és gyógyszerészeti szakosztálya ne­vében és megbízásából Hajdú Frigyes orsz. képviselő ma kérvényt nyújtott be a Házban a betegsegé­lye­­zési és baleset­biztosítási törvény ama pontjainak módosítása tárgyában, melyek orvosok és­ gyógysze­részekre vonatkoznak. (A mértékh­itelesítés.)

Next