Magyar Hirlap, 1906. október (16. évfolyam, 253. szám)

1906-10-20 / 253. szám

i Országgyűlés. A kép¥iselőház ülése. — * A S­épviselőház ma délelőtt Justh Gyula elnöklésével ülést tartott. A kormány tagjai közül jelen voltak: Wekerle, Kossuth, Andrássy, Apponyi, Polónyi, Darányi, Zichy. Wekerle miniszterelnök beterjesz­tette a Rákóczi megbélyegzését eltörlő törvényt. A miniszterelnök előterjesztését a Ház állva hall­gatta végig. A törvényjavaslatot sürgős tárgya­lásra kiosztották az igazságügyi bizottságnak. Apponyi miniszter válaszolt Petrovits István, Bánffy Dezső báró és Vizy Ferencz interpellá­­czióira. Végül kisorsolták Mikszáth Kálmán öisz­­szeférhetlenségi ügyében az ítélőbizottságot. Az­­ ülés­ délelőtt 11 órától 2 óráig tartott. * Justh Gyula elnök ma nem volt pon­tos. A délelőtt 11 órára hirdetett ülést negyed 12 óra után nyitotta meg. Mikor­­jegyzői karával megjelent az elnöki emelvé­nyen, a karzatok már megteltek érdeklődő közönséggel. Csodálatosképpen a mai rövid­nek jelzett ülés iránt nagy érdeklődés nyil­vánult meg a közönség részéről­ A főrendek karzatán megjelent Zichy Nándor gróf is. A miniszterek közül az ülés megnyitásakor Wekerle, Kossuth, Andrássy, Apponyi, Polónyi, Zichy Aladár jelentek meg a te­remben. A jegyzőkönyv felolvasása alatt nagy zsivaj uralkodott a teremben. An­drássy a terem közepén sokáig beszélgetett Polti Mihály szerb nemzetiségi képviselővel. A folyosó. Sokadalom támadt , ma már kora dél­előtt, mert két dolog vonzotta is, hozta is az embereket ide. Vonzotta a Rákóczi-törvény, ho­zta pedig az­­összeférhetetlenségi zsűribe való sorsolás. A nyolc­van ember, akikből ma Mikszáth dolgára a zsűrit kisorsolták, mind megannyi itt, még Rákosi Viktor is, aki pe­dig most lábalt ki nagy betegségből. Nagy szeretettel fogadják Rákosi Viktort min­denütt, miniszterek ie, képviselők is. Minden­ki tudakozódik járásáról-keléséről, amire Rá­­k­osi előadja, hogy a Kaukázusban volt leg­utóbb üdülni és nyomban olyan kalandokról számol be, hogy az embereknek a rémülettől az ég felé állott a bajuk. Nagy mozgás támad az elnök szobája körül. Wekerle Sándor igyekszik az elnökhöz a miniszterek társaságában, Leszkay Gyulát, az új háznagyot is hivatják. A Rákóczi-ham­­vak hazaszállításáról folyik Juszhnál a ta­nácskozás, miután a miniszterelnök átadta a Ház elnökének a törvényjavaslatot, amelyet a mai ülésen terjesztenek be. Deputácziók jönnek-mennek és ez is tarkítja a ma amúgy is élénk folyosót. A de­putácziók Kossuthot meg Polónyit keresik, meg is találják és szives fogadásban van csak­hamar részük. — Nálunk még a jegyző is büszkébb — mondotta az egyik Esztergom vidéki depu­­táns, — miközben Kossuthot dicsérte. A küldöttség tagjai azután végigülték a folyosó valamennyi pamlagát és nézték, szem­­lélgették a felvonuló minisztereket, meg kori­feusokat. A függetlenségiek egy része még mindig vitázik azon, vájjon a régi delegáczió marad-e vagy újat választanak. A pali vénebbjei azt felelik, hogy mindegy, ha a régiek maradnak, talán jobb is, mert ezek már beleszoktak a sok-sok millió megszavazásába. —­ Ha bennünket, fiatalokat, küldené­­nek be — jegyzi meg Ráth Endre — előbb meg kellene tanulnunk, hogy a közös költsé­gekre is igennel voksoljunk. — Jó iskolátok van — szólt hozzájuk Vázsonyi Vilmos—— már is úgy tetszik, hogy a nem szócskát elfelejtettétek. Aztán az esti értekezletekről is disku­rálnak. Lengyel Zoltán nagyban készül, hogy este a pártban fölszólal az iparfejlesztés téte­lénél. Magyarázza is erősen, hogy hol a dolog hibája. A nemzetiségek a képviselők számára külön fentartott folyosón gubbaszkodnak. Azt beszélik róluk, hogy még mindig nem tudtak egyöntetű határozatot hozni a kormányzathoz való maguk tartásáról. Elnökük, Polit Mihály, felkereste ma Andrássy Gyula grófot, a bel­ügyminisztert és hosszasan konferált vele bent a Ház tanácskozótermében. Az akadémikus félóra éppen múlóban volt, amikor a Ház elnöke megjelent és in­tett, hogy odabent meggy­it­ja az ülést. A szünet alatt ismét megmozdult a fo­lyosó. Sokan azonban haza igyekeznek és itt hagyják azt a nyolc­van embert, akikből ma az összeférhetetlenségi zsűrit választják. Egyik­másik el akar menni közülök is, de Justh Gyula rájuk int, ne tegyék, mert 1600 koro­nája bánja mindenkinek, aki nincs itt. Ennyi bírságot ró ugyanis ki a hiszszabály,­­ arra a zsűri­tagra, aki megokolatlanul távol marad. A Ház ülése. Váradi­ Károly jegyző ünnepi csend­ben olvasta fel Wekerle miniszterelnök be­jelentését a Rákóczi-hamvak hazahozatala körüli intézkedéseiről. A miniszterelnöki át­irat vázolja a kapcsolatos nagy ünnepsé­gek programmját. Elnöki előterjesztések. Justh elnök ez átirattal kapcsolatban javasolta, hogy a Ház az ünnepségek­ alatt ülést ne tartson s hogy Zichy J­enő gróf ve­zetése alatt Leszkay Gyula, Czohor László és Csernoch János képviselőkből álló kül­döttség kísérje a hamvakat Orsovától Buda­pestig. Az elnök egyúttal felszólította a kép­viselőket, hogy a koporsók körül díszőrséget teljesítsenek. . ...... Justh ezután bejelentette a főispánná kinevezett Kubik Bélának a mezőcsáb­i ke­rület képviselőségéről való lemondását- Be­mutatta még az elnök több törvényhatóság­nak feliratait. Az új Rákóczi-törvény bejelentése. Wekerle Sándor miniszterelnök ünne­pélyes bejelentése következett az új Rákóczi­­törvényről. A Ház felállott, mikor a minisz­terelnök törvényjavaslatának beterjesztésé­hez fogott. Az ünnepi meghatottság hangu­lata áradt el a törvényhozáson. Hiszen nagy történeti pillanat volt ez. A karzaton néhá­­nyan nem állottak el. A képviselők felinte­gettek : — Felállani! Felállani! Wekerle miniszterelnök a következő­ket mondta: — A nemzet régi óhaját teljesítette az a királyi elhatározás, amely az uralkodó és a nemzet közti összhang teljessége kedvéért elrendelte, hogy Rákóczi és bujdosótársai­nak hamvai hazahozassanak. E nagylelkű fejedelmi tény folyománya, hogy mikor nemzeti hőseink emlékét ünnepeljük, az őket megbélyegző törvényes intézkedések eltöröl­tessenek. Mire a hamvak az ország határá­hoz érnek, e törvényeknek meg kell szün­­niök s éppen ezért az uj Rákóczi-törvény­­javaslatnak az igazságügyi bizottsághoz utasítását kérte-Zajos és lelkes éljenzés kísérte a mi­niszterelnök szavait, amelyek egy régi nem­zeti sérelem elmúlását jelentették. Jelentések. A históriai nevezetességű jelenet után prózai dolgok következnek. Bernáth Béla előadó jelentése alapján Pescha Miklós képviselőt végleg igazolják. Holló Lajos előadó jelentése után Nyári Béla báró, mint a VI. bírálóbizottság által kiküldött vizsgálóbiztos leteszi az esküt. Po­­povics lugosi mandátuma ügyében fog el­járni. Malatinszky György előadó jelentése után a bizottság Karátsonyi Jenő gróf man­dátumát is igazolják. Lázár Pál a mérték­­hitelesítésről szóló törvényre vonatkozó bi­zottsági jelentést mutatja be. A jövő napirend. Az elnök javasolja, hogy a Ház holnap 10 órakor tartandó ülésében az iparfejlesz­tésről szóló törvényjavaslat fog tárgyal­tatni, azután mentelmi ügyekre kerülne a sor. A Ház ezt elfogadja. Apponyi válaszai. A karzatokon élénk mozgolódás kelet­kezik. A nők látcsöveiket a miniszteri padok felé irányítják. Apponyi állt fel, hogy több interpelláczióra válaszoljon. Felel először is Petrovics István képviselőnek válaszul arra az interpellá­­cziójára, amelyet Lukács György volt mi­niszter által a népiskolákra vonatkozólag kiadott rendeletek tárgyában terjesztett elő. E rendeletek főleg a magyar nyelv tanítá­­sára vonatkoznak. A miniszter megjegyzi e rendeletek érvényességére nézve, hogy ezekre vonatkozólag a képviselőház 1905 június 21-dik ülésében már határozott, ami­kor érvényteleneknek jelentette ki azokat. Azóta a Ház újabb határozatot nem hozott s, így tehát a Ház határozata fennáll. Ami kü­lönben e rendeleteket illeti, azok lényegé­ben megegyeznek Wlassics Gyula miniszter 1902-ben kiadott rendeleteivel. Eltérés egy pontban van s ez a magyar nyelv tanításá­nak elhanyagolására vonatkozik. E tekintet­ben az eddigi törvények hiányosak s e tör­vény-novella utján fog gondoskodni e hiány pótlásáról. (Élénk helyeslés.) Az interpelláló Petrovics István nem­zetiségi képviselő azt mondja, hogy többet kapott válaszul, mint amennyit kért. Nem veszi tudomásul a választ, mert a törvény­telen rendeletet minden pontjában törvény­telennek kell tartani. A Ház szavazás nélkül tudomásul veszi a választ. Most Bánffy Dezső bárónak válaszol Apponyi vallás- és közoktatásügyi minisz­ter Manegutics Miklós marosvásárhelyi görög-keleti főesperes fegyelmi ügyében. A főesperest egyházi fenhatóságai üldözik s Bánffy a megsértett jogrend helyreállítását követeli az állam egész tekintélyével. Ap­ponyi előadja a tényállást. A főesperessel szemben tanúsított eljárás sok tekintetben szabályellenes volt s miniszteri elődje, a metropolitai konzisztórium ítéletet szabály­talansága miatt feloldotta. Uj eljárás indult meg s igy e tekintetben az állam felügyeleti joga érvényesült. Ö. Apponyi, a megsemmi­sítést fentartotta s az uj eljárás folyamatba került. Megsem­­isittetvén az ítélet, semmis a felfüggesztés is. De az újabb felfüggesz­tés ellen a főesperes jogorvoslattal nem élt s igy az jogerőssé vált s a miniszter csak az első szabálytalan felfüggesztés anyagi hát­rányait teheti jóvá. Az autonómia sérelme nélkül intézkedett, hogy az állam hatósága mindenről, ami ebben az­­ ügyben történik, tudomást szerezzen s az állam tekintélyét megóvja. (Helyes rés.) Bánffy Dezső báró új szerepben, mint egy nemzetiségi főesperes ügyének védelme­zője, szólalt fel. Természetesen a nemzeti­ségi egyházi hatóság által üldözött főesperes érdekében. A választ tudomásul veszi, de az eljárást nem találja eléggé erélyesnek. MAGYAR HÍRLAP 1906. október 20.

Next