Magyar Hirlap, 1918. január (28. évfolyam, 3. szám)
1918-01-03 / 3. szám
Wr.f Egiras számár»a helyben^e vidéken 14 «»ér, pályaudvarokon GS fSHiSr Budapest 1918, * XXVIII. évfolyam. 3. szám. Csütörtök, január 3» MAGYAR HÍRLAP nwimtli UH: BSé« M-*■• »I««.. 1 Fte.rt.nK é. HMttKM». I »'rtwrthrtt * w. te. V»», SZU «., SK: ' MÁRKUSMIKSA ...........“**• .. WSv ......... . Andrássy intelme. A távirat, melyben Andrássy az alkotmánypártnak újévi üdvözletére felel, nemzeti akcióprogramm a világháború negyedik évében. Éppen ezért minden pontja — úgy a szociálpolitikára, mint a magyar hadseregre, úgy a választójogra, mint a magyar gazdasági érvényesülésre, úgy a békepolitikára, mint az új pártalakításra, vonatkozó,— egyformán fontos és maga kommentálja magát. Ha egy pontját mégis külön kiragadjuk, az azért van, mert benne van az egésznek a lelke, mint az agyvelőben maga az ember. Értjük azt a pontot, amely szerint „újjászületésünknek épp oly előfeltétele a rend, a törvényesség s a belső béke, mint a szabadság, a szociális szellem s a bátor haladás.“ Hogy Andrássy ajkán ez a szabadság, ez a szociális szellem, ez a bátor haladás mennyire nem puszta szólam: bizonyítja, amit e táviratában a tömegek jogáról, az eddigi hatalmi monopólium fentarthatatlanságáról s annak szükségéről mond, hogy közgazdasági, szociális, pénzügyi, sőt birtokpolitikai feladatainkat se oldjuk meg e monopólium szellemében, hanem mindezekben is honorálva azt a tényt, hogy a tömegek adják az erők zömét s önérzetük joggal nőtt meg. S bizonyítja nemcsak az, amit aázsonyi választójogi javaslatáról mond s amivel ennek szükségét s kívánatosságát megokolja, de még inkább, amit a választójogért, a választójogi nagy és gyökeres reformnak kormányprogammá való emeléséért tett. Az Andrássy programjára tehát nem külső dísz, nem ráaggatott cafrang a szociális reformerig, hanem pillér, mely az egészet tartja, ha ehhez képpest húzza alá, hogy a had, a törvényesség s a belső béke épp oly előfeltétele újjászületésünknek, mint a szabadság, a szociális szellem s a bátor haladás, akkor a komoly szem megláthatja, hogy ő a rendet a szabadságnak, a törvényességet a szociális szellemnek, a belső békét a bátor haladásnak nem ellensúly gyanánt kívánja ellene vetni, hanem horgonynak kívánja, mely e nagy javakat a valóság s az állandóság talaján egyszer s mindenkorra megerősítse. Röviden és világosan: megszerezni mindeket lehet, talán, forradalommal is, de megtartani nem. Mindenütt a világ úgy van, hogy a forradalom a végén így részét elveszíti annak, amit kierőnkolt Még a jogos forradalom is, mer 4 hatalom addigi monopolistáinak '■'égé és szűkkeblűség tett jogossá ség, mert az addigi monopolisták maguk is érzik, hogy az ő monopóliumokból a nemzet tovább nem állhat fenn! Itt megfordítva történnék, mint az előbb említett példában, — itt a forradalom felesleges és mesterkélt volta legalizálná és erősítené az ellenforradalmat, a visszacsinálást, az elnyomást. Világos, hogy Andrássy nem a monopóliumot félti, hiszen hadat szén neki, hanem a haladást, melyet nemcsak a tömegek számára tart szükségesnek, hanem az egész nemzet erősödése és boldogulása számára- A helyzet az, hogy Magyarországon van egy fejlettség s van egy fejletlenség, melynek mind a kettőnek megvan a maga jó oldala a nemzeti halladás számára. A fejlettség abban áll, hogy nálunk az úgynevezett felső osztályok nemzedékek óta hagyományba veszik az okosságot, hogy amint az idők reformok szükségét megérlelik, ne rankacskodjanak e szükséggel szemben, hanem maguk álljanak a fejlődés élére. A fejletlenség pedig abban áll, hogy gazdasági, termelési és társadalmi állapotaink közepett nálunk még nincs olyan érdekellentét a bourgeoisie s a munkásság közt, mint egyebütt, s a bourgeoisienak is számos kiküzdenivalója van a szabadság irányában, s ennek útján a tömegek még sok ideig együtt haladhatnak és dolgozhatnak vele. Nálunk tehát sem alap, sem ok nincs valamely forradalmi mozgalomra, s a haladásnak semmi érdeke nincs abban, hogy maga ellen keserítse s védekezésre kényszerítse a konszervatívabb rétegeket, ilyen körülmények közt, ha felesleges és könnyelmű erőszak nem ébreszt ellenforradalmat, meg lehet az a reményünk, hogy egyfelől mindent, ami haladás szükséges és feltételei megértek, elérhetünk békésen és törvényesen, viszont e békesség és törvényesség s a rend, melybe az új vívmányok beépíttetnek és belehorgonyoztatnak, biztosítékai annak, hogy e vívmányok aztán meg is maradnak, égé Vezérkarunk mai jelentése. Hivatalos jelentés, kiadatott január 2-án délben, érkezett délután 14 órakor. KELETI HARCTÉR: Fegyverszünet. OLASZ HARCTÉR: Az asiagoi fensikon, a Monte lomba területén és az alsó Piavenél időnként tüzérségi harcok fejlődtek ki. December 26-án reggel a Zenson melletti folyógátakon lévő állásból a megszálló legénységet veszteség nélkül visszavettük a Piave keleti partjára. Az ellenség, amely ezt a kiürítést csak december 31-én vette észre, az elhagyott fedezékeket eddig a napig állandóan tüzérségi és aknatűz alatt tartotta A VEZÉRKAR FŐNÖKE. A mai német jelentés. Berlin, január 2. Nagy főhadiszállás- Kiadatott: 2-án célben. NYUGATI HARCTÉR: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A tüzérségi tevékenység Dixmuidentől a Deuleig déltől kezdve egyes szakaszokon fokozódott. Lenstől északra és délre pedig sikeres felderítésekkel kapcsolatban átmenetileg feléledt. Arras és St. Quentin között is fokozódott időnként a tüzelés ereje. Az utolsó napokon Marcoingtól délre elfogott angolok száma 500-ra növekedett. A német trónörökös hadcsoportja Promestől északra és Ornes mindkét oldalán fokozódott a harci tevékenység. Felderítő előretörések az arcvonal több pontján számos francia foglyot eredményeztek KELETI HARCTÉR: Semmi újság. Macedón harcvonal: Lényeges esemény nincs. . ... . OLNF, HAKmR: A tűztevékenység az asiagoi lensikra és a Tomba területen időnként fokozódott. JLUDENDORFF, első főszállásmester. Hindenburg tanácskozásai Berlinben, Betű* fmaNrt&. fVollT. Iltmknburg ATwMafwnay*ferFMSfr Türtt-rfertfrff*