Magyar Hirlap, 1918. január (28. évfolyam, 3. szám)

1918-01-03 / 3. szám

f JT is, M politikes A Magyar Birlap . tudósítójától. Vinlrássy a jövő feladatairól. Válasz az alkolmánypárt üdvözlésére.­­Arra a táviratra, amelyben az alkotm­ány- Gyári az újév alkalmából a párt vezérét, Andrássy Gyula grófot üdvözölte, Andrássy Gyula gróf a következő táviratban válaszolt: Tisztelt barátaim! A jövőben a jó politika főkelléke a k­edyes alkalmazkodás a világháború, által teremtett új helyzethez. Célunk változatlan marad. Ezer éves történelmünknek varázsereje sok lényével és szenvedéseivel, a szeretet és a hála érzelme, vérünk szava a célt a gránitnál szilárdabb alapokba vésték. Célunk mindig csak a magyar nemzet s állam hatalma, dicsősége, fejlődése és művelődése lesz. De eszközeink m­egállapításánál sohat kell vetnünk az új viszonyokra. Értsük meg korunkat, a háború tanulsá­gait. Me felejtsük, hogy a tömegek súlyának, po­litikai befolyásának m­eg kell nőni, mert azon titán­i küzdelemben, mely létünket megmentette, az erők zömét ők adták és mert önérzetük jogo­san­ megnőtt. Bebizonyított kitartásukat és hősi erényüket el kell ismerni a béke­­idejében is. De ne az osztályharc és az osztálygyűlölet, ne a forradalom gondolata vegyen rajtunk erőt ha­nem az osztályok harmóniájára, az orga­nus fejlődésre van szükségünk. A világháború a­lá­­zatos sebeit nem gyógyíthatjuk belső há­­ruk közben. Újjászületésünknek ép oly előretté­se a rend és a törvényesség, a belső béke, mint a sza­badság, a szociális­ szellem és a bátor haladás. Létünket nem egy osztály mentette meg. Azt csak a nemzeti élet összes tényezőinek vállve­tett munkája tartotta fenn. Ezt az összeműkö­­dést, a nemzeti nagy gondolatban való egyesü­lését a legkülönbözőbb érdekeknek és osztályok­nak kell a békében is állandósítani tudnunk. K­­inek a politikai gondolatnak szülöttje a választójogi reform, amely egy kompromisszum, am­ely ugyan megváltoztatja gyökeresen a poli­tikai­ hatalmi viszonyokat, számol a háború ta­nulságaival, kielégít minden ma aktuális, ko­moly követelést, de azért nem megy a véglete­kig, nem doktrínákból ered, nem akar lehetetlen helyzetet teremteni azok számára, akik eddig politikai monopóliummal bírtak, de jogot és ha­talmat akar azoknak is adni a politika eldönté­­sével, akik ki voltak abból eddig zárva, ámbár bírnak az érettség, a szervezettség azon fokával, a­ politikai öntudat azon mértékével, amely jo­got ad az irányításban való részvételre. Ebben a szellemben kell a közgazdasági, remerális, pénzügyi, birtokpolitikai feladatain­kat mind megoldani. A vagyonosodás és nagy­arányú produkció érdekeit, a tulajdon jogait meg kell egyeztetni tudni azzal az érdekkel, hogy mindenféle nyomor leküzdessék, elsősor­ban az a nyomor, amelyet a háború okozott, hogy az alsóbb osztályok több vagyonhoz, könnyebb kenyérkeresethez és biztosított, az eddiginél jobb exisztenciához jussanak. A nemzetközi gazdasági politika is világ­szerte új kor küszöbén áll. Ahoz, hogy a há­ború pusztításait mindenfelé lehető gyorsan el­­enyésztessük, a berendezkedések hosszabb időre fognak kiterjedni, hogy így következetes, inten­zívebb munka legyen lehető. És szükség lesz arra is, hogy a lehető nagy gazdasági területek tőkéje és munkája összeműködhessen. E kettős világpolitikai szükséglet tekintetbe vételével fog kelteni speciális magyar gazdasági végcélunkat az állami szuverenitás és önrendelkezési jogunik alapján biztosítani, produktív munkásságun­kat minden téren emelni, az ipar és kereske­delem terén épp úgy, mint a mezőgazdaság te­­­­rén, amely ma még a legfontosabb, mert a nemzet legnagyobb tőkéje. A háború tanulságait le fog kelteni vonni a Indn­gijek terén is. Egységes vezetés, egységes fölfegyverkezés, egyenlő kiképzés mellett a ma­gyar nemzet kipróbált csodás katonai erényeit a nemzeti hadsereg megszervezése által jobban ki kell használni a közös védelem szelit céljaira.­­ A külpolitika terén mindenki egyaránt­­ örömmel üdvözli az orosz nemzettel való meg­­­­egyezés valószínűségét azon nemzettel, melytől igazi érdekellentét­et nem választ, amely iránt mély rokonszenvet és tiszteletet érzünk, dacára annak, hogy véres küzdelmet folytattunk vele­­ és hogy belpolitikai útjaink eltérnek egymás­tól. Remélem, hogy az általános béke sem fog sokáig magára váratni. Legjobban azzal segít­jük elő, ha békeszeretetünk mellett változatla­nul készek maradunk a harcra is. Hóditás so­hasem volt az a cél, amely kardot adott ke­zünkbe. De azért kívánom és remélem, hogy határaink meg fognak erősödni A világháború nagy tanulságait a jövő külpolitikájára is alkalmazni fog kelteni, egy­részt abban, hogy mostani szövetségeseinkhez való viszonyunkat megerősítjük, állandósítjuk, másrészt abban, hogy az állandó béke intéz­ményes védelmét és a lefegyverkezést a lehető­ségig követeljük. Az emberiség, sajnos, rende­sen csak­ vérének áldozatával és a tévedések és túlzások iskoláján átmérné szokott haladni.­­ Legyen a mostani véres kor a hosszú és biztos béke előkészítője. De semmi külső beavatkozást belügyeinkbe el nem fogadhatunk. Az állam önrendelkezési­­jogát nem rendelhetjük alá a fajok önrendelkezési jogának, mert ez nem ha­ladás volna a béke, a civilizáció felé, hanem visszaesés a káosz, a gyakoribb, élesebb össze­ütközések felé. A magyar egyéges politikai nemzet kon­cepciójához mereven ragaszkodnunk kell és nem mehetünk bele új kisebbségi jogok megal­­­otásába..A magyar nemzeti állam létünk leg­fontosabb palládiumának bizonyult, hozzá ra­gaszkodni fog a magyar nemzet óriási több­sége, tűrhetetlenül és változatlanul. Legyen a jogegyenlőség komoly és igaz. Jó és igazságos adminisztráció, testvéri érzés a nem magyar fajok iránt csak erősítik a nemzetet, míg a kü­lön jogok útvesztője "a belső viszály és bomlás magvát ültetné nemzeti életünkbe át. A háború tanulságai kívánják, hogy Ausz­tria népeivel, amennyiben azok­ jogainkat és lé­tünket tiszteletben tartani hajlandók, az eddi­ginél jobb viszonyba lépjünk és együttes erő­feszítéssel támogassuk a közös uralkodót nehéz feladataiban. Magasztos célok, sorsdöntő elhatározás előtt áll a magyar nemzet. A háború befejezésének kora, a béke mikéntje, a háború­ban követett iránytól függ a magyar nemzet jövője, boldo­gulása, vagy romlása hosszú időkön át. Remé­lem, hogy a magyar nemzet a helyzet magasla­tán lesz; a párt- és egyéni tekintetek háttérbe szorulnak és a hazagság szava lóg egyedül ve­­■ ldtü­l. * Köszönöm azt a meleg beret­i érzést, amely­­lkel üdvözöltetek. Tudom, hogy bármi történ­jék is, a bizalom kapcsai által egybe forrasztva együtt fogunk a jövőben is dolgozni ugyan­azokért a célokért, amelyekért eddig küzdöttünk,­ ­ miniszterelnök Budapesten. Wekerle Sándor miniszterelnök, aki szombat óta Bécsben volt elfoglalva, ma reggel König Tivadar miniszteri tanácsos társaságában visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök bécsi tartózkodásának utolsó napján a nap legnagyobb részét a külügyminisztériumban töltötte, ahol dél­előtt tíz órától kezdve rövid megszakítással este fél nyolc óráig tanácskozások voltak. A konferencián rászívott Körner német ál­lamtitkár, továbbá a magyar és az osztrák miniszterelnök.­­Délután bevonták a tanács­kozásba Merev Ka­jetán nagykövetet és Gratz Gusztáv külügyi osztályfőnököt is. Este Wekerle miniszterelnököt a ma­gyar minisztérium házában felkereste Wim­mer báró osztrák pénzügyminiszter, aki Wekerlével hosszabb ideig tanácskozott. Elutazása előtt a miniszterelnök az ér­deklődőknek azt mondta, hogy a király az új pártprogrammra vonatkozólag még nem döntött és valószínű, hogy a döntés csak néhány nap múlva fog megtörténni. Ked­den a tanácskozásokon főként a jövő gazda­sági helyzet alakulásáról vmit szó. Megbe­szélték a kereskedelmi szerződésekre, vonat­kozó összes részletkérdéseket. A tárgyalá­sok még nincsenek befejezve s a miniszter­elnök azt mondta, hogy ezeket legközelebb folytatják. Vázsonyi minister Bécsben. Vázsonyi "Vilmos választójogi minisz­ter tegnap este Bécsbe érkezett, ahonnan a Sem­mer­ingen időző családjával együtt ma utazik vissza Budapestre. Az, átmenet gazdaságügyi minisztérium munkája a Magyar Tudósító jelenti: Az átmenetgazda­­ságügyi minisztériumban lázas munka folyik. Már,­denekelőtt a visszatérő munká­stöm­egek foglalko­­­tatását óhajtja. Földes Béla miniszter biztosítani én ez helyét való dolog is, mert a munkanélküliség.a legnagyobb zavarokat idézgetné elő a leszerelés után. Természetes azonban, hogy a munkásságot csak akkor lehet állandóan foglalkoztatni, ha ideje­­korán gond­oskodunk az összes leemelési ágak nyers­­­­anyagokk­á való ellátásáról. Az áü­enetgazdaság­­ügyi országó, tanács nyersanyagbeszerzési szakosz­tálya re gut­óbi) ülést tartott, Emich Gusztáv állam­titkár eltskrete alatt és az összes mértékadó ténye­zők­be ci.ás£ mellett a nyersanyagok külföldi be­szerzésének megszerzésével foglalkozott főkép abból a szén­pp­ortból, váljon a bevásárlások Ausztriával és Németo­ ifi ággal együttesen történjenek-e vagy sem. Dr. Fenyő Miksának, a Gyáriparosok Országos Szö­vetsége igazgatójának előadói javaslata alapján élénk vita keletkezett, amelynek során Iánczei Leó titkos tanácsos rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek a valutakérdés és a hajótérhiány folytán a külföldi nyersanyagok behozatalánál az átmeneti időszak elején kétségtelenül fel fognak lépni. Füg­getlenül a szakosztály ezen munkálkodásától, Földes Béla miniszter állandóan kontaktusban van a mér­tékadó osztrák és német tényezőkkel. Amilyen fon­tos dolog a nyersanyag beszerzése, és oly fontos leszerelés szempontjából a közlekedési eszközök he­lyes és intenzív kihasználása is. Ez utóbbi kérdéssel foglalkozott az­ Átmenetgazdaságü­gyi Országos Ta­nács közlekedési szakosztálya legutóbbi ülésén Hor­váth Károly miniszteri tanácsos elnöklete alatt. Ar­ról is volt ez alkalommal szó, hogy miképen lehetne egyfelől forgalmi eszközeink teljesítőképességét fo­kozni, másfelől pedig számolva a tényleges hely­zettel, miképen lehetne a meglévő és importált nyersanyagok készleteit gyorsan és olyan sorrend­ben leszállítani, amint arra gazdasági életünk reor­ganizációja szempontjából a legégetőbb szükség lesz. Dr. Szabolcsi Antal előadó ismertette a szóban levő kérdéseket. A szakosztály szükségesnek tartja min­denekelőtt a meglévő készle­tek felvételét, azután ás­nák a megállapítását, vájjon az egyes anyagok le­­szállítása milyen sorrendben történjék, végül pedig a mértékadó minisztériumok és érdekképviseletek be­vonásával egy iroda létesítését az ezekkel a t­é­sekkel kapcsolatos administrlok feladófe * fisén, levonás nélkül, nem vettetve oda egy­­ itenfonadalom visszacsináló ked­vének, dühének és hatalmának. Ez min­denütt jó volna, ha így volna és így tör­ténnék, de talán nem mindenütt lehet­séges így. Nálunk lehetséges, s ezért kell, éppen a bátor, a teljes haladás érdeké­ben, hogy e legbátrabb s legteljesebb s leggyorsabb menetű haladás is a törvé­nyesség talaján, a rend kereten belül, a béke eszközeiből menjen végbe. Ennyi kezességgel tartoznak a tömegek azok­nak, akiktől az eddig monopóliumban tartott hatalomból most a nagyobb részt békésen megkapják. 5 tartoznak vele a maguk érdekének is, hogy a hatalomé­hoz ne csak hozzájussanak, de módjuk és békességük legyen arra, hogy teremtő munkára éljenek vele. Mikor Andrássy óva int a forradalmi osztályharctól, nem a haladás ellen, hanem a haladás javára teszi. MAGYAR HIRE MP 1918. janu­ár 3.

Next