Magyar Hirlap, 1919. január (29. évfolyam, 3-20. szám)

1919-01-03 / 3. szám

N'/ V. ■ Sir 1 Egyes számára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 20 ffSUérv Budapest 1919. XXIX. évfolyam 3. szám, Péntek, január 3« MAGYAR HIRLAP ELŐFIZETÉSI OUTKEK »..»...It H ......................... I “ »I«»'.?»'- «■ «— EGYES SZÁM ÁRA: Helyban, vidéken és a vasúti állomásokon MÁRKUS MIKSA^JL—Szerkesztségi talafan 36-88 ( Kiadóhivatal) talafait 44-88, 20 fillér. tatarurbén talefen b-78 r ' ' ' '' ' ~~' ' ===== Megjegyzések. Tömeghisztéria és a sajtó. — Szabad-e élentállni ? - A Burgonyaközpont pénzei. Pogány József kollégánk cikket írt ír Népszavában a tömeghisztériáról. A Magyar Hírlapban épen tegnap mondottuk el véleményünket erről a kérdésről és nem nehéz megállapítani, hogy ez a vélemény majdnem teljesen megegyezik azzal, amelyet a Népszava cikkírója fejteget. Eltérés legfeljebb csak annyiban van közöttünk, hogy a Népszava a sajtót is felelőssé teszi a rémhírterjesztésekért és az újságíró testületek energikus fellépését követeli ez ellen. Az újságírószervezetek bizonyára teljesíteni fogják kötelességüket ezen a téren is és ami hiba, tévedés, túlzás szórványosan akad,az ellen fel fognak lépni. De rá kell mutatni arra, a leghatározottabban meg kell állapítani, hogy a túlzásokért, hibákért, tévedésekért a sajtót és újságírókat a felelősségnek igen kis része terheli és a felelősséget vissza kell hárítani a kormány sajtópolitikájára. Ma már ott tartunk, hogy majdnem minden minisztériumnak van egy vagy két sajtóosztálya, minden valamire való hatóságnak is van egynéhány és nem árulunk el titkot, ha leleplezzük, hogy a pánikhírek, a hisztéria épen ezekből a forrásokból szivárog be a sajtóba. Nem tudjuk, mit csinál, mikép működik a miniszterelnökség sajtóosztálya. A belső szolgálatot alkalmasint jól látja el. Legalább abból a méltánylásból, amelylyel vezetőjét a kormány részesítii, erre lehetne következtetni. De a sajtó gondos informálását, pontos értesítését a valóságos helyzetről, igazi tényekről a legrosszabbul látja el. Irányításra nincs szüksége a sajtónak s a magyar sajtó kikérné magának, hogy a kormány kísérletet tegyen arra, hogy járszalagon vezesse. De olyan kritikus napokban, amilyen a tegnapelőtti is volt, a miniszterelnökség sajtóosztályának kötelessége lett volna, hogy az igazságot úgy, amint azt a kormány látta, közölje is a sajtóval. A komány előtt mégis csak kell, hogy tisztán, világosan álljanak a tények és képtelen dolog, hogy a kormány sajtószolgálata ezekről nem tud és ha tud, a sajtót nem értesíti róla. Így történik meg aztán, hogy kétszázhatvan katona nem is jelentős tüntetése nagy katonazendülés formájában tárgyaltatik és azt a tényt, hogy Mackensent a franciák internálták, megcáfolja a hadügyminisztérium sajtóosztálya. Holott katonazendülés nem volt, ellenben Mackensent ténylegTM®einálták a franciák.* Kassa ellentállásra készült a csehek ellen. A nemzetőrség felfegyverkezett. Mára aztán azt jelentik, hogy a fegyveres nemzetőrök egy része fosztogatni kezdett, mire a csehek rendcsinálás címén bevonultak ... A hadügyminisztérium hivatalosan jelentette tegnap, hogy Pozsonynál ütközet volt, csapatainkat viszszavontuk a Duna déli partjára, a csehek este aztán bevonultak Pozsonyba. Hasonló dolgok történtek más városokban is és hasonló dolgok készülnek nap-nap után. Azt hisszük, rég elérkezett már annak az ideje, hogy ebben a kérdésben világosság, rend, tiszta helyzet legyen. Mi semmiféle jogot nem adtunk fel, semmiről nem mondtunk le, Kassa, Pozsony megszállása ellen tiltakoztunk és igényeinkkel a békekonferencia elé megyünk. Az entente a versaillesi haditanács utján ránkparancsolt, hogy ürítsük ki a Felvidéket. A kormány — nem lévén annyi ereje, hogy Versailles, tehát az egész entente — parancsainak ellenszegüljön — tiltakozott és tudomásul vette a parancsot. Nincs tehát semmi célja, értelme, hogy egyes városok, községek külön akarjanak fellépni — nem a csehek — hanem az egész entente ellen. Eddig sehol sem vezetett célhoz az insurrectio és számos helyen zavargás lett a készülődésből. Halálosan kár minden emberéletért, minden csöpp vérért, minden értékért, ami ezekben a parciális ellentállásokban elpusztul. Vegyük tudomásul, hogy az entente parancsát teljesíteni kell, vegyük tudomásul, hogy a békekonferencia mondja ki az utolsó szót és a békekonferencia azt nézi majd, hol van rend, nyugalom, konszolidáció, munka. A hadügyminisztérium pedig szüntesse meg a harctéri jelentéseket, a harcokat, helyi ellenállásokat és dolgozzék, szervezze a demokratikus hadsereget, amely, ha meglesz, nagyobb súlya lesz a békekonferencia serpenyőjében is, mint a helyi insurrectióknak. * Burgonyaközpontnál milliók tűntek el és a vizsgálat adatai szerint a milliók Windisch-Graetz herceg, volt közélelmezési miniszter kezébe kerültek. A herceg sógora nyilatkozik ma a Világban és azt mondja, hogy a pénz egy része megvan, a másik részéről ő sem tud hiteleset. A pénznek pedig minden jog, igazság szerint a maga egészében meg kellene lenni és Windisch-Graetz herceg kötelessége lett volna, hogy az utolsó fillérig elszámoljon róla utódainak vagy akinek átadta a minisztériumot. Ha ezt elmulasztotta, a legsúlyosabb hibát követte el. A közvélemény a legszigorúbb vizsgálatot követeli ebben a kérdésben és minden bűnösnek legszigorúbb bűmhődését. Közpénzeknek semmilyen célra sem szabad eltűnniük és itt múltók hiányoznak. Aki bűnös manipuláció vagy akár csak mulasztás révén is bűnös ebben a rut dologban, annak a legsúlyosabban kell bűnhődnie. Közpénzekre vigyázni kellett a királyság alatt is és a köztársaságnak még ezerszeresebb gonddal kell vigyáznia az erkölcsre. Ha valaki a királyság alatt sikkasztott, azt a köztársaságnak meg kell büntetni. Károlyi Mihály a burgonya-panamáról. Tudósítás a 3-ik oldalon. A Politikai Híradó jelenti: Károlyi Mihály miniszterelnök a következő nyilatkozatot teszi közzé: Az Országos Burgonyaközvetítő iroda burgonyadara üzleteire vonatkozólag Nagy Ferenc miniszter úr és Vass János államtitkár úr nyilatkozataiból kivehető félreértést kötelességemnek tartom tisztázni. Tény az, hogy Vass János államtitkár úr nekem 2-3 hét előtt jelentést tett erről a visszaélésről és felhatalmazást kért minden irányban a legszigorúbb vizsgálatra, ő azért is fordult hozzám, mert a visszaélés mögött nemcsak egy nagy politikai botrány húzódik meg, hanem mert az ügyben nagy öszszeköttetésű emberek is kompromittálva vannak és az államtitkár úrnak előre biztosítva kellett magát éreznie, hogy nyugodtan dolgozhatik tovább. Nagy Ferenc úr azonban, sj már azelőtt foglalkozott a burgonyadara szállítási visszaéléssel és a legszigorúbb vizsgálattal Erdélyi Mór kormánybiztost bízta meg. Amikor Vass János vette azután kezébe a dolgot, Erdélyi áttette anyagát Vass államtitkárhoz. Vass Jánosnak sikerült is az ügyre világosságot vetnie. E felvilágosítással, azt hiszem, eloszlattam minden félreértést a vizsgálat elrendelésére vonatkozólag, hozzátéve még azt, hogy az ügy lényegében a közélelmezési miniszter úr és az államtitkár úr közt semmi differencia nincs és nem lehet és ebben a miniszter úr Vass János államtitkár úr álláspontján van.