Magyar Hirlap, 1919. január (29. évfolyam, 3-20. szám)
1919-01-03 / 3. szám
2" jumpYjm ruszmv 1919. Január 3. 9 kilenc órai záróra holnap lép életbe. Vázsonyi Jenő államtitkár, a szénügyek kormánybiztosa, január 3-tól kezdve a zárórát kilenc órában állapította meg és igy már holnap... pénteken a kávéházakat, nyilvános étkezdéket, színházakat, szórakozó- és mulatóhelyeket s az egyesületi helyiségeket is kilenc órán túl nyitva tartani nem szabad. Az erre vonatkozó rendelet a hivatalos lap holnapszámában fog megjelenni. ) Ugyancsak elrendelte a kormánybiztos, hogy a négy órán ha nyitva tartható üzleteknek (kávéházaknak, éttermeknek, élelmiszerüzleteknek, cukrászdáknak és hasonló üzleteknek) kirakatait és bejáratait megvilágítani nem szabad. A színházak és szórakozóhelyek bejárata előtt legfeljebb egy darab hatvan váltós izzólámpa éghet. Ennek szükségességét a rendőrség állapítja meg. A rendeletnek a színházak kilenc órai bezárására vonatkozó szakasza következtében a színházigzgatók már meg is állapodtak abban, hogy előadásaikat hány órakor fogják elkezdeni.. A Nermzeti Színház és Operaház hoszszabb darabjai délután öt órakor, rövidebb drubjai fél hatkor fognak kezdődni. A Királyamniilaz és Magyar Színház hat órakor kezdi előadásait. A Vígszínház és Városi Színház hosszabb darabjainak előadása hat órakor, rövidebb darabjai fél hétkor fognak kezdődni. Olasz-szlovén Kare Triesztben, Laibach, január 2. – A laibachi távirati iroda jelenti: Az olasz egyetemi ifjúság gyűlést hívott össze, decentber 29-én Triesztben a Politeama Rosetti- i színházba. A gyűlésen követelték Fiuménak és egész Dalmáciának Olaszországhoz való csatolását. A trieszti olaszok újabb tüntetésre használták föl ezt az alkalmat a szlovén lakosság ellen. A gyűlés résztvevői zászlókkal vonultak végig az utcákon és az aosztai herceghez, a harmadik olasz hadsereg főparancsnokához mentek, akinek hivatalában éppen akkor jelen volt Diaz tábornok, az olasz hadsereg főparancsnoka. Innen a püspök palotájához vonultak a tüntetők. Benyomultak a püspök hivatali helyiségeibe és a lakásába is, azután a házi kápolnába és a püspök nőtestvéreinek szobáiba. A könyveiket, írásokat és képeket mindenütt halomra hányták és néhány tárgyat elloptak. A könyvek és írások nagy részét kiszórták az utcára, ahol nagy számú tüntető kiabálta:— Éljen Olaszország! Le a püspökkel! Ki a szláv énekkel! A tüntetők egy része a püspök irodai szobájába nyomult, fölfeszítette az Íróasztal fiókjait és átkutatta a püspök magánlevelezését, amelyet azután magával is vitt. Kö-rülbelül ötveni tüntető megkereste Karim dr. püspököt is, akit ököllel fenyegetve szólítot- ták föl, azonnal hagyja el a püspöki székhelyet és az erkélyről, amelyre időközben kitűzték az olasz lobogót, kiáltsa le a palota előtt összegyűlt tömegnek•" „Éljen Olaszors szág!" A püspök kereken visszautasította a föl-, szelieist. A püspök titkárát, akinek könyveit és írásait szintén kiszórták az utcára, fe fnyegetésekkel akarták rákényszeríteni, hogy az olasz lobogót megcsókolja. A tüntetők ezek után az Edinost című lap házához vonultak, s letépték a cégtáblákat és benyomultak a házba, ahol akkor senki sem volt. Egy nagy szlovén zászlót kivittek az utcára és elégették. A szerkesztőség és a kiadóhivatal helyiségeiben nagy kárt tettek a tüntetők. Honos túlkapások Kolozsvárott. Egy szemtanú elbeszélése. Egy kereskedő, aki tegnap kerülő úton utazott Kolozsvárról Budapestre, ma délelőtt a következőket mondta le a Magyar Hírlap munkatársának azokról az állapotokról, amelyeket a román megszállás teremtett Erdély fővárosában: — A román megszálló csapatok, élükön Gerescu tábornokkal, terror alalt tartják Kolozsvár magyarságát. Hogy összefüggő képet alkothassunk a mostani viszonyokról, amelyek Kolozsvár életét teljesen megbénították, fel kell sorolni azokat az elszomorító részleteket, amelyek a román megszállást jellemzik, deresen tábornok elrendelte a pótbüntetést. A vádlottakat visszamenőleg büntetik. Akit feljelentenek azért, hogy két héttel ezelőtt szidta a román államot, azt deresre húzzák a rendőrségen. Úgyszintén büntetendő minden sértés a román királyi ház, a hadsereg és parancsnokaival szemben. A magyarság számára tilos mindennemű gyülésezés, s ez a tilalom áll a szocialistákra is. A románok azonban szabadon gyülésezhetnek, amit ki is használnak. Egy napra több román gyűlés jut. A polgárság nem mer kimozdulni házaiból, a Mátyás király téren azonban platzmuzikat rendez a román katonabanda, s a térség ilyenkor megtelik kolozsvári románokkal. — Jászberényi András élelmezési kormánybfekt elnent a román katonai parancsnoksághoz, hogy tárgyaljon vele a város közélelmezése dolgában. A parancsnokságnál azonban kijelentették, hogy nem ismerik el Jászberényi minőségét, de megtűrik, amíg biztosítja őket afelől, hogy Erdélyből semmit sem visznek ki, legfeljebb csak behoznak. Plakátok jelentek m meg, amelyek megtiltják a magyar katonasághoz való bevonulást. Elrendelték, hogy senki Nagy-Románia területét el nem hagyhatja, aki pedig mégis elutaznék, azt örökre eltávozottnak tekintik és soha többé vissza nem jöhet „román“ területre. Tegnapelőtt a kolozsvári magyar katonai parancsnokságot kilakoltatták eddigi helyiségeiből. Lupu román őrnagy, a cenzúra főnöke felment az épületbe és kiparancsolta onnan a magyar tiszteket. — „Mars hinaus!“ — rivalt rájuk. Ez a Lupu félelmetes emberré vált Kolozsvárott. Megjelent a rendőrségen, ahol meghagyta, hogy minden román tiszt számára két szobát rekviráljanak fürdőszobával együtt. Az a rendőrtiszt, akivel efelől tanácskozott, barátságosan kezet nyújtott neki. Lupu őrnagy másnap felszólította a főkapitányt, hogy neveldensécs miatt büntesse meg a rendőrtisztet. • Magyar katonáknak bizonytalan még az utcákon járniuk is. Akit csak lehet, besoroznak a román hadseregbe. Román reguláris katonák,miután felszerelési készleteik elfogytak, a mi katonai raktárainkban talált uniforr- msokba öltöznek, razziákat tartanak az utcákon és azokról a katonákról, akik most érkeztek a városba, leveszik a jó állapotban lévő kabátjaikat. Az egyik bukaresti szocialista lap, a Treaska Socializmus egyik számában támadó cikket írt a román invázió ellen. Ezt valamelyik kolozsvári testület külön röpivekre nyomatta ki és százezer számra osztatta szét Erdélyben. Egy ilyen röplap kezébe jutott Gerescu tábornoknak is, aki dühösen jelentette ki, hogy ha még egy ilyen „porcánál** (disznóságot) talál valakinek a kezében, azt saját maga lövi keresztül. — Janovics Jenőnek, a színház igazgatójának, rendeletet kézbesítettek, hogy színházából költözzék át a nyári arénába, vigye magával a könyvtárát, de a díszleteket és a ruhatárat hagyja ott. A téli színházban ezentúl román társulat fog játszani Gerescu tábornok többször hangoztatta, hogy nincsen megelégedve a jelenlegi magyar kormánynyal. — Károlyi — mondja a tábornok — bolsevik!! Tisza volt az igazi férfial A hazai románság két táborba szakadt. Az egyik az egykori túlzó román párt, demokratikus és liberális reformokat akar, a másik rész a konzervatív. Rövid idő alatt ez a két párt összeütközik egymással. Vé- 2S©'7S vers fo&xigeixgards Erdélyben, Nagyszeben, január 2. A nagyszebeni román kormányzótanács hozzáfogott az önálló román közigazgatás megszervezéséhez. Dr. Hatiegan Emil igazságügyi főnök, volt kolozsvári törvényszéki bíró, jelentkezésre szólította fel a járásbíróságok, törvényszékek és királyi táblák öszszes román funkcionáriusait, valamint a katonai hadbíró ügyvédeket. Vlad Aurél dr. pénzügyi főnök szintén jelentkezésre hívta fel a magyar népköztársaság pénzügyminiszterének alárendelt hivatalokban alkalmazott román nemzetbelieket, hogy őket átvegye a román pénzügyi osztály szolgálatába. Az átlépőknek összes szolgálati éveiket beszámítják és legalább azt a fizetést biztosítják részükre, amelyben mostanig részesültek. E Erdélyből nem engedik meg a bevonulást. Kolozsvár, január 2. A megszálló román parancsnokság rendeletet tett közzé, amely szerint szigorúan tilos a lakosoknak a magyar kormány által szervezett hadseregbe bevonulni. Azokat, akik eltávoznak — mondja a rendelet — és itt hagyják otthonukat, vagyonukat, hogy idegen zászló alá vonuljanak, örökre eltávozottaknak tekintjük és soha nem fogjuk nekik megengedni a visszatérést. A rendelet kötelezi „azon államoknak tényleges és tartalékos tisztjeit, amelyekkel Románia háborús állapotban van“, hogy a román hadsereg által megszállott területről távozzanak el. Akik ennek nem tesznek eleget, azokat internálják. Kivételt csak azokkal a tisztekkel tesznek, akik a megszállott területeknek lakosai és már régóta azon a területen laknak családjukkal együtt. De ezek közül is eltávolítják azokat, akik „olyan tettet követnek el, amely a román nemzet érdekei ellen irányult. Az osztrákmagyar katonák a legrövidebb időn belül kötelesek az egyenruhát letenni és civilruhát ölteni. A rendeletet Neculcea tábornok és Stanescu alezredes írták alá. A rendelethez a tábornok környezetében azt a felvilágosítást fűzték hozzá, hogy Románia a béke megkötéséig hadiállapotban levőnek tekinti magát Magyarországgal és így a rendelet második pontja a magyar hadsereg tisztjeire vonatkozik. A rendeletben nincs feltüntetve az eltávozás határideje, így tehát a legrövidebb időn belül tartoznak az illetők eltávozni. Az elutazáshoz semmiféle külön engedély nem kell. TELEFONSZAMOK : Szerkesztőség — — — — 36—86 Interurbán — — — — ——78 Kiadóhivatal 1— — — — 44—09