Magyar Hirlap, 1919. február (29. évfolyam, 29-49. szám)

1919-02-02 / 29. szám

Budapest 1919 . XXIX. évfolyam 29. szám Vasárnap, február 2 MAGYAR HÍRLAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 63 korona, félévre 30 korona, Főszerkesztő ét kiadótulajdonos Szerkesztőség­ét kiadóhivatal: Budapest, VI. ker., Vilmos negyedévre 15 kor., egy hóra 5 korona,­­ 1 császár-ut 61. EGYES SZÁM­ÁRA: Helyben, vidéken és a vasúti állomásokon MÁRKUS MIKSA -■'kZ — --Szerkesztőségi telefon 36-96 .: Kiadóhivatali telefon 44-09, 20 fillér. Interurbán telefon b-78 'zzzz_________...................................................................................... ■ lYT^.ri „ r"i":„ ,, Az isteni bíró elé hogy áll majd a románok ki­rálya? Mert úgy tudjuk, keresz­tény király a román király is ! feni pogány tatár! Eljön majd az ő órája is és hite szerint meg kell jelennie a Mindenható itélőszéke előtt, ahol nem aszerint bíráskod­nak majd fölötte, hogy az entente­­hoz tartozott-e, avagy a közép­hatalmakhoz. A könyörületesség­ Istene előtt miként fog megállani Hohenzollern Ferdinand, akinek alattvalói botozzák és nyúzzák és besózzák a szerencsétlen erdélyi magyarokat? Hetek óta jönnek a hírek arról, hogy a románok Erdélyben úgy garázdálkodnak , mint ahogy 1848-ban garázdálkodtak, amikor­ a szerencsétlen magyar nemzet fel akart szabadulni a Habsburg­ elnyomása alól. Ha ez akkor vyomos sikerült és ha a magyar nemzet­nek most is a Habsburg Imperium alatt kellett háborúba­ indulnia, nem lévén ura a maga sorsa felett, ebben része volt a románoknak is, akik Bécs uszítására vadállati dühvel estek neki a szabadsá­gukért küzdő magyaroknak. Bécs ma már nem uszít , de a 48-iki vadállatok, azok maradtak ma is. Ha nem igaz, amit szeren­csétlen erdélyi testvéreink pana­szolnak, ha nem igaz az, hogy szülőanyákat botoztak a bestiák, miért nem nyilatkoztatják ezt fel, miért nem engedik meg, hogy a magyar kormány a helyszínen vizsgálatot tarthasson? Miért nem szólítanak fel francia, angol, ame­rikai urakat arra, hogy a magyar­ kormány képviselőivel bizottság­ba egyesülve nézzék meg, hogy mi történik a megszállott magyar területeken? És meddig tűrjük még, hogy Apáthyról azt a rettentő hazug­ságot terjesszék a románok, hogy bolseviki agitátor! Ezt az erősen nemzeti érzésű világhírű magyar tudóst nem hagyhatja­ cserben sem a magyar nemzet, sem pedig a műveit külföld! Uraim, az entente-ot képviselő urak! Fehér asszonyok és fehér emberek a kannibálok kezén van-­­ nak! Ilyen híreket kapunk és te­hetetlen sírunk véres könnyeket. Az ententehoz tartozó müveit álla­mok kötelessége s elsősorban a franciáké, hogy szigorú vizsgála­tot tartsanak. Mert ha az bizonyossá is jön, hogy a románok a leghallatlanabb becsületsértést követik el a nemes francia nemzet ellen, mikor a Bal­kán franciáinak mondják magu­kat, a fraciáknak nem lehet kö­zömbös, hogy a történelem, ha nyugodtan tűrik e förtelmeket, Európa románjainak tatálta őket elnevezni. .. '« . |­ v Ipolyságot visszafoglaltuk A csehek mindenütt visszavonulnak (A Magyar Hírlap tudósítása.) Ipolyság, február 7. A csehek egyes helyeken visszavonultak a demarkácionális vonalon túlra. Az ipolysági vas­úti állomás csapataink kezén van. A komáromi utat a csehek elzárták és beszüntették ezen a közlekedést. Valószínű, hogy a csehek rendesen mindenütt visszamennek az Ipoly­­túlsó oldalára Most kezdődik a békekonferencia nagy munkája Olaszország igénye az adriai partvidékre — Franciaország német területeket követel — A Balkán- kérdések komplekszuma Newyork, jan. 31. A Magyar­ Távirati Iroda szikratávirita a budapesti rádio­állomás útján Az International News párisi­ tagiautója jelenti. Miután a békeértekezlet elfogyta a német gyarmatok, a csen­des-tengeri szigetek s az afrikai gyarmatok internacionalizálá­­sának elvét s kimondotta, hogy ezeket a területeket annak a nem­zetnek ellenőrzése alá helyezik, amely legalkalmasabb a közigazga­tás vezetésére, s az értekezlet más nagy kérdések elintézésével fog foglalkozni, amelyek előreláthatóan nagy és heves vitákat fognak provokálni. E kérdések közé tartozik Olaszországnak az Adria partvidékére vonatkozó igénye, Franciaországnak Németország­gal szemben támasztott területi követelései és a Balkán-kérdések összesége. A népek­ ligájának albizottsága hétfőn kezdi meg üléseit Murat herceg palotájában. Ezeken az üléseken fogja befejezni a plenáris konferencia elé terjesztendő javaslatokat. A békeértekezlet megválasztotta azt a bizottságot is, amely meg fogja állapítani a Németország által fizetendő hadisarcot. A román­ok tüzérséggel támadnak (A Magyar Hírlap tudósítása.) Kolozsvár, febr. 1. Ismeretes, hogy Pa­­hé francia tábornok a román csapatoknak pa­rancsot adott, hogy a lövöldözést sz­üntessék be. Ezzel szemben megálla­pítható, hogy a tegnapi nap folyamán, tehát közvetlenül az előbbi pa­rancs kiadása után, a románok Szucsa mellett még tüzérséggel is lőtték a vasúti vonalat. 1­1 A románok halálra gyötrik Apáthy Istvánt A Magyar Hírlap tudósítójának telef­onjelentése: Kolozsvár felír. 1. Apáthy István kormánybiztos, a­kit a románok még mindig Nagy­szebenben lógva tartanak, a romá­nok kvalifikálhatatlan bánásmódja következtében tegnap este hirtelen rosszul lett. Súlyos betegségbe esett a bánásmód miatt, amelyben a ro­mánok részesítik. Orvosok vélemé­nye szerint állapota rendkívül sú­lyos, sőt alig van remény az életben, maradásra. Ma délelőtt Apáthyt meglátogatta a felesége, akivel fél óráig elbeszél­getett. A beszélgetés során Apáthy eszékiellenül esett össze. Amikor ismét eszméletre tett, nagy­­szívfáj­dalmakról panaszkodott. Dacára azoknak a lelki és testi szenvedé­seknek, amelyekkel a románok Apáthyt gyötrik, eddig semmi intéz­kedés nem történt abban az irány­ban, hogy fogságából kibocsássák. A románok még mindig a legszigo­rúbb ellenőrzés alatt tartják Apáthyt. * A román atrocitásokról jelentik meg a Magyar Hírlap tudósítói: Zilahon Csiky Ferenc főhadna­gyot, a nemzetőrség parancsnokát, Balázs György városi mérnököt, lakosai Gyula Jászol­gabunt, Xprok István alispánt és Solymossy pol­gármestert elvitték, laká­sukat feldúlták­. Ugyancsak Z­ilah­on löled­ették Grosz Gyula tanítót, Kisütsz Deme­­tert és Horváth Jánost. Megy csend­­őrt azért, mert fegyvereiket a romá­nok betörése előtt elküldötték, bot­­büntetésre ítéltek, amelyet addig kellett volna folytatni, ameddig bele nem pusztulnál.. .A négy csend­őr kilencezer koronával vesztegette meg a b őrszemet,­s így megmentette életét. Ezeket az ítéleteket Illés Juán ro­mán százados hajtja végre. Ziláht megszállása után huszonnégy órai szabad rablást engedélyezett a ro­mán katonáknak. Zsibón a szocialistákat hamisító plakát miatt üldözik a románok. A lakoság értéktárgyait Romániába szállítják. Sem­ nyugtát, sem pénzt, semmit nem adnak. Szilágycsb­en Papp Zsigmond dr. a botozásba belehalt. Katonák beszélik, hogy pa­rancsai szerint útirányuk a Sarma­­ság, Szilágysomlyó, Nagykároly és Debrecen. A románok Kolozs és Békés vármegye határáig, Kissebesig és Csúcsáig nyomultak előre. Kisse­­besen és Csúcsán nagy kőbányák és fatelepek vannak. Január 17-én­ vonultak be a románok e két falu­ba. A román lakosság ünnepség­gel fogadta a megszálló csapato­kat. A románok nyomban bevonu­lásuk után lefoglalták a bányák­nak nagy dinamitkészletét. Szike Ferenc bányaü­zemvezetőt, akit azzal vádoltak meg, hogy dinami­­tot adott a székely katonáknak a vasutak felrobbantására, letartóz­tatták. Elvitték Bánffhunyadra, ott két napig kínozták és vallatták, azonban eredmény nélkül, mire hazaengedték. Kissebesen a cső­cselék román nemzetőrök segítsé­gével fosztogatott és rabolt, fegy­veres erővel támadt a védtelen la­kosságra. Magyar tisztviselőket, mérnököket, gépészeket, munká­sokat kikergettek lakásukból és holmijaikat tönkretették. Hasonló­képpen fosztogattak Csúcsán is. Több embert kiraboltak. Dr. Ka­tonát, az ottani körorvost, egy idős urat összeszurkáltak, a gyógyszerészt megverték. A fosz­togatásoknak a reguláris cseh csa­patok vetettek véget. A románok tovább vonultak Bi­­har megye felé. Körösfehértónál azonban útjukat állották a széke­lyek és visszaverték őket Malom­szegig. A székelyek itt megszál­lották a vasúti állomást, másnap azonban a románok erősítést kap­tái­, s a magyarokat visszavetet­ték. Ezt az időt a kissebesi és csú­csai magyar lakosság arra hasz­nálta fel, hogy elmeneküljön. Vag­­yon és jármű kevés volt, úgy hogy, csupaszon, ráidén nélkül kényte­lenek votlak. Nagyváradra elme­nekülni. Hideg időben, nyitott marhakocsikon utaztak a mene­kültek, kik közül sokan megbete­­­gedtek.

Next