Magyar Hirlap, 1919. március (29. évfolyam, 55-56. szám)

1919-03-05 / 55. szám

A földreform a magyar jövő legnagyobb pro­blémája és voltaképen ezen a ponton dől el a forradalomnak, az ország jövőjének, valutánknak,­­ közélelmezésünknek, iparunknak sorsa is. Ettől f­rigg, hogy lesz-e kenyerünk, ruhánk, lesz-e tej a csecsemők, aggastyánok, betegek számára, lesz-e hús, zsír a városi lakosság számára. , Teljesen egyetértünk a Nép­szavával abban, hogy a földre­formnak nem szabad egyértelmű­nek lenni a földosztással. Egyene­sen katasztrófára vezetne az, ha a jól megművelt mintagazdaságo­kat vagy olyan területeket, ame­lyek mezőgazdasági üzemeket látnak el cukorrépával vagy egyéb nyersanyaggal, apró par­cellákra tagolnának szét, amelye­ket a mai keserves viszonyok kö­zött igás­olattal, trágyával, mező­gazdasági gépekkel megfelelően ellátni nem tudunk. Végzetes katasztrófára vezet­tek ha a földre nem egyszerű földosztássá sülyed azért is, mert mindenki a­ jó parcellákat akarja, amelyek a falu közelében vannak. A földmunkások számos helyen nem vennék szívesen a nagybir­tok feldarabolását, mert úgy gon­dolkodnak, hogy tisztességes kol­lektív szerződésekkel több kon­venciót, jobb bért tudnak elérni, mintha primitív módszerekkel tíz­­tizenöt holdas birtokokon gazdál­kodnak megfelelő lakóház, felsze­relés nélkül. Mindezek fölött ott áll a több­­termelés nagy érdeke. Néhány évi jó termés minden bajunkat meg­gyógyíthatja, de ha a földreform a termelés gátlója lenne, akárcsak egy évre is, akkor jövő évre kop­lal a városi polgár és munkás. A koplaló város pedig a polgár­­háborút, anarchiát jelenti. Mi tehát a megoldás? Szemati­­kus megoldást nem lehet találni. A mintagazdaságokat, jól felsze­relt nagybirtokot, azokat a birto­kokat, amelyek mezőgazdasági gyárak számára termelnek, azo­kat a gazdaságokat, ahol a föld­munkások így kívánják és meg­felelő szakemberek is rendelke­zésre állanak, termelő szövetke­zetekké kell átalakítani. Egy tag­ban kell tartani a legelőket, erdő­­­ket is. Ezekbe a termelőszövet­kezetekbe beléphet­­ munkanapja arányában a kis- és törpebirto­kos is. Ahol viszont a tömegek földet akarnak, ki kell elégíteni a jogos földéhséget, mert paraszt­­zendülést sem akarunk. Minden vármegyébe hozzáértő, a viszo­nyokkal ismerős, gyors elhatáro­zási­, biztos ítéletű­ kormányzati közegeket kell küldeni, akik ta­pintattal, bölcsességgel, felvilágo­sítással, agitációval a tömegekkel egyetértésben lehetővé teszik, hogy a földreform gyorsan meg­indítsa a termelő munkát.­­ Mert ettől függ minden. Apáthy István ügyében a román bíróság megkezdte tárgyalásait A bukaresti kormány kiküldöttei a tárgyaláson —­ A Magyar Hírlap tudósítójától — Kolozsvár, márc. 4. Vasárnap délben megérkezett Dés­­re az a tizenöt tagú román bizott­ság, amelyet a bukaresti kormány küldött ki azzal, hogy az Apáthy István elleni vádakat megvizsgálja. Az Apáthy felett ítélkező román bí­róság hétfőn megkezdte tárgyalá­sait, amelyeken a bukaresti bizott­ság is részt vesz. Először a zigándi véres események okát tárgyalják. Neculcea tábornok a zigándi esemé­nyek okozójául Apáthyt vádolja. A bukaresti kiküldöttek rokonszenves magatartást tanúsítanak Apáthy irá­nyában és igen előzékenyek vele szemben. A tárgyalások a jövő hét folyamán véget érnek és kilátás van arra, hogy Apáthyt szabadlábra fogják helyezni. Apáthy feleségét és gyermekét a tárgyalásról kizárták. (MM) Hogyan vertük ki Zilah­ról a románokat Vyx alezredes Zilahra és Temesvárra utazik — A Magyar Hírlap tudósítójától — Szilágysomlyó, m­árc. 4. Tegnap este Zilahról ideérkezett mintegy százhúsz menekült, akik a zilahi eseményekről a következőket mondották el: — Csapataink február 26-án ürí­tették ki Zilah városát és­ 27-én mintegy kétszáz román felfegyver­zett katona vonult be a városba. A magyar lakosság alig mert az utcán mutatkozni. Már néhány nappal a megszállás után a románok lépten­­nyomon keresték az alkalmat a la­kosság nyugalmának megbontására. Mintegy százharminc gépfegyvert állítottak fel a városban, elrendel­ték, hogy nyolc óra után senki se mutatkozzék az utcákon, házkutatá­sokat tartottak és akinél fegyvert találtak, azt megbotozták, némelyi­ket el is hurcolták. Akinél nagyobb mennyiségű élelmiszert találtak, at­tól mindent elvettek. Kihirdették, hogy ha magyar katonaság megtá­madná őket, akkor összelövik a vá­rost.­­ A magyar katonák hétfőn min­den parancs nélkül megkezdték a­ámadást a románok ellen. A táma­dás hirtelen jött. A románok a vá­ros előtt megütköztek a magyar katonasággal. A templom tornya­i­ba gépfegyvereket állítottak és on­nan lőtték a magy­ar katonákat, a­kiknek egy része felhatolt a tem­plomtoronyba és elfoglalta a gép­fegyvereket. A gépfegyverek román legénységét irgalmatlanul leöldös­­ték. A románoknak egy része kelet felé menekült, másik része tovább harcolt, mire újabb összecsapás tör­tént mindkét részről számos sebe­sülttel. Végül katonáink felrobban­tották a gimnázium épületét A ro­mán katonák közül mintegy­ ötve­­nen az épületben lelték borzalmas halálukat.­­ A lakosság nagy örömmel fo­gadta a magyar katonákat. Kendő-­ lobogtatással, virággal, lelkes szó­noklatokkal üdvözölték őket. Kato­náink bevonulásuk után kijelentet­ték, hogy ha utolsó vérig is kell har­­colniuk, nem engedik be többé a ro­mánokat a városba. Most teljes a rend és nyugalom. Egy- kétszáz fő­nyi francia csapatot várnak, ame­­i­­yet az entente küld ki a város megszállására. Vix alezredes Ameill kapitány­nyal tervbe vette, hogy a napokban Zilahra utazik, innen Temesvárra megy, ahol megbeszéléseket folytat a megszálló szerb parancsnokkal ­V • * « Budapest 1919 # XXIX. évfolyam 55. szám Szerda, március 5 MAGYAR HÍRLAP előfizetési •• “ír.““z ír,:::; I «—-*» *• « "•l,,r­ ESTES SZÁM­ÁRA: 'Helyben, vidéken és a tasntl állomásokon MÁRKUS MIKSA rr­ízarkeaiHaegl 38-86 » Kladéklantall telefon 44-OS. 70 fillér. /i­teP laferurbán telefon b-78 „ .. -----------------—......................... , ■ ,1­1 ■■ .......... A választások után az entente elismeri a magyar köztársaságot — Szikratávírót a Magyar Hírlap párisi tudósítójától — Pária, március 4. Az a­­z, hogy a magyar kormány elhatározta, hogy április első felére kiírja az alkotmány­ozó nemzeti gyűlés választását, a konferencia összes tagjai körében rendkívül kedvező hatást gyakorolt. A békekonferencia tagjai kijelentik, hogy a magyar forradalmat és a magyar köztársaságot csak akkor isme­rik el, ha az alkotmányozó gyűlés jóvá­hagyj­a a mostani rendszert. Ilyen módon könnyű lesz a megegyezés, mert Károlyi és hívei Magyar­­ország hivatott képviselőiként léphetnek föl. Mielőbbi béke­kötésre van szükség — Churchil beszéde — London, márc. 4. (A Magyar Távirati Iroda szikra­­távirata a budapesti rádio­állomás útján.) Winston Churchill a katonai költségvetés előterjesztése alkalmá­val az alsóházban beszédet mon­dott, amelyben hangsúlyozta, hogy mielőbbi békekötésre van szükség. — Értesülésünk szerint — mon­dotta — a német nép a legnagyobb nélkülözéseket szenvedi és a német társadalmi és nemzeti élet egész szerkezete az éhség nyomása alatt összeomlással fenyeget. A békekötés rendkívüli késedelmeskedése azzal a kockázattal jár, hogy végül nem lesz kivel békét kötni és a világnak egy másik nagy területe a bolsevista anarchiába sülyed. Churchill így folytatta azután: — Most, amikor a háborúból a békébe vezető útnak közepén állunk, véglegesen nem lehet meghatározni az angol hadsereg leszerelésének mértékét, sem a megszálláshoz szükséges csapatok mennyiségét. A kormány nem tudja, vájjon Német­ország el fogja-e fogadni feltéte­leinket, tényleges ellent­állást fejt-e ki, vagy esetleg nem következik-e be a teljes német összeomlás. A ka­tonai költségvetés alapjául két és fél milliós hadsereget vettünk, azonban ez a szám esetleg csak ideiglenes megállapításnak bizo­nyul. A hadsereg leszerelése most oly gyors tempóban folyik, hogy­ naponta 25.000 embert demobilizál­­nak, viszont az új hadsereg részére igen kielégítően folynak a jelentke­zések, a jelentkezők száma naponta átlag ezer. A Németországtól behajtandó ösz­­szegre vonatkozólag Churchill azt mondotta, hogy a szövetségesek hí­ven eddigi kijelentéseikhez, mind­azt be akarják h­ajtani Németorszá­gon, amit Németország valószínű­ség szerint fizethet. Lényeges költ­ségbe kerül a rajnamenti hadsereg em tartása, azonban az összegről nem ehet nyilatkozni, minthogy a költ­ség elosztásának a kérdését a szö­vetségesek most vitatják meg. A győzelem órájában két nagy szempontnak kell irányadónak lenni. Az egyik az, hogy a szövetségesek erejükkel vissza ne éljenek, a má­sodik pedig az, hogy le ne szerel­jünk addig, amíg feltételeink elfo­gadását nem biztosítottuk. A civili­zációt biztosítani kell a bolsevista anarchia ellen. Európa ügye most hasonlít a Titanic gőzös esetéhez, a­mely lassan-lassan elsülyed a je­ges vízben, amint egyre több és több rekesze telik meg az ellenséges ten­ger árjával, amely végül az egész hajót elnyeli.

Next