Magyar Hirlap, 1919. március (29. évfolyam, 55-56. szám)

1919-03-05 / 55. szám

M*. ......... A német-osztrák nemzetgyűlés első ülése (A Magyar Hírlap bécsi tudósítói­nak telefmjelentései­Bécs, márc. 4. )- A német-osztrák nemzetgyűlés­­ma tartotta első ülését. A külön­böző páriák már tegnap este érte­kezleteket tartottak, hogy megbe­széljék a parlamentben követendő­­politikájukat. A mini­sztertanács tegnap a lemondott minisztereket íbízta meg az ügyek­ továbbvi­telével addig, amíg utódjaikat kinevezik. A német nemzeti képviselők Gross-, deutsche Vereinigung címen parla­menti pártot alakítottak; a keresz­tény szocialisták újból Hauser kép­viselőt választották­ meg vezérük-­ írek, Stocker stájer képviselő elnök-­­­­léte alatt a pa­rasztszövetégek is egyesültek Freiheilliche Bauern­­s vereinigung, név alatt. Sok helyütt tartottak gyűléseket a szociálde­­f­miojoratáik is. Az egyik gyűlésen­­Leutner képviselő kijelentette, hogy­­birodalmi elnökre­ nincs szükség,­­ha reprezentáns kell, ott van a nem­­­zetgyűlés elnöke. A szociáldemokra­táknak hatalmában állana a tanács­­köztársaság kikiáltása, azonban ez a­— mond­ja Leutner képviselő — ta­lán csak rövid életű lenne; nekünk megalkuvó politikát kell folytat­nunk, amíg az ország élelmezése biztosítva nincs. A proletariátus egyedüli uralma katasztrófát jelen­tene. Azért helyesli a parlamenti szociáldemokrata frakciónak a ke­­resztényszocialisták­kal való koalí­cióját.. Reggel kilenc órakor a parlament előtt még minden csendes, még­­rendőröket és gépfegyvereket sem látni. Csak a parlament épületére kitűzött vörös-zrenér-vörös lobogó jelzi, hogy ma lesz­ a nemzetgyűlés első ülése. Bent az épületben­ már nagyobb az élénkség. Tíz óra tájiban már nagy karhatalmi kirendeltsé­gek kordonja látható a parlament épülete előtt, ahová csak kellő iga­zolás után juthat be az ember. Az ülésterem elrendezése is megválto­zott az új időtatok megfelelően. Az ülésteremdjPwffiwájk­^ három és fél szektor a skeresztéliyszocialistáké, a középső íW^á^tíolgári pártoké, a jobboldalom pedig három és fél szektor- a szociáldemokratáké. A szociáldemokrata képviselők mind­egyike vörös szegfűt hord gomb­lyukában. A szociáldemokraták kö­rzött van hét női képviselő is, akik­­ nagy feltűnést keltettek. Tizenegy óra hét perc. Seitz el­nök megnyitja az ülést, majd a het­ven éves Dávidnak adja át a kor­­elnökséget. Dávid korelnök beszédét a parlament nagy tetszéssel fogadta. Kijelentette többek között, hogy Német-Ausztria a legközelebbi idő­re várja már Német-Csehországnak, a Szudétaországoknak és a nyugat­­m­agyarországi német megyéknek a csatlakozását, amely területek kép­viselői nemsokára ebben a terem­ben­ fognak megjelenni. A százötven­­kilenc képviselő közül csak Bauer és Mayer államtitkárok hiányzanak­ Az ülés végén négy szociáldemokra­tából, négy keresztényszocialistából és két német nemzeti párti képvi­selőből álló bizottságot küldöttek ki a napirend megállapítására­. A leg­közelebbi ülés holnap délelőtt tizen­egy órakor tesz. Fi­löp Benée. Gyerekek a sétatéren Simogató, meleg Verőfénn­yel sütött­­ki tegnap az éltező tavaszi nap és egy­­­szerre, mintha meséskönyvben varázs-­­ pálca ütésére történnék, gyerekek nyü­­szsögtek a budapesti sétatereken. Gye­rekek, sápadt kis budapesti életcseme­­­ték, akik a zsúfolt lakások senyvesztő­­sötétjéből rajzottak elő az első meleg­­napsugárra, az éltető, áldott,­ pótolha­­­tatlan napsugaras levegőre. Varázsla­tos erővel­­hat a gyermekek első tavaszi­­kirajzása a­ szabadba és hatalmas kör­sétán néztem végig tegnap az összes­­ budapesti sétatereket, ahol csak gyere­­­kek játszottak. Totós kocsikban apró­­csecsemők nyújtogatják karoc­skáikat a­­nagyobbacskák felé, akik már szalad­­tgáltak ingatag kis lábaikon és ezek meg­­vágyó pillantásokkal kísérték a még nagyobbak cikkázó futását játék köz­iben. Mint egy hangyaboly, olyan zsu­­ffolt, olyan eleven­ és nyüzsgő a tavaszi napsugárban, minden budapesti séta­­itér. De ,óh­oi sokkal boldogabbak a­­hangyák! Végtelen tér terül a hangya­boly körül és minden apró hangyára f gonddal vigyáznál­, a szorgalmas han­­­gyadajká­k. A budapesti sétaterekről (egyelőre még hiányoznak a külföldi­­bonnok tömegei, az egyenruhás angol ■és francia gyermekápolónők, akiket el­vitt a háború­k forgataga mindjárt az elején. Amikor majd visszatérnek ,lengő fejkendőikkel újra ott járnak a gyermekek között a nyüzsgő játszótere­ken, akkorra ez már azt fogja jelen­teni, hogy a megkínzott világra vissza­száll a régi nyugalom édes békekor­­szaka. De várjon ekkorra már több lesz-e Budapesten a sétatér, ahol a gyermekek játszhatnak, ahol szabadon m éri őket a levegő és a­­napsugár? Meg­döbbentő az, hogy milyen kevés­­a gyermekek játszására alkalmas szabad sétatérterület a fővárosban. Ahogy nyolcszázezer emberről kétmilliós vá­rossá dagadt Budapest. Ugyanúgy meg­szaporodtak a városban a gyerekek, akik a régi mértékhez viszonyítva szinte ezerszeresen nagyobb tömegekben özönlik el a budapesti, sétatereket És ezerszeresen több szükségük van arra a háborús nyomorult táplákozás ide­­jén, hogy legalább levegőt kapjanak, levegőt és napsugarat. Új, hatalmas sétaterekre, gyermekjátszóterekre van szüksége a fővárosnak, de nem lassú tervezgetéssel, nem majd valamikor, hanem rögtön, kis szükség van arra, hogy ezeken a sétatereken sok fa le­gyen, bokrok legyenek ott és füvek, el­lenben ne legyenek a szemetesládák. Mert ma a budapesti gyermekjátszóte­­­­reket sokkal inkább jellemzi a szeme­tesláda, mint a fa, fa és virág. Valami megmagyarázhatatlan intézkedés bar­bárságából az összes budapesti sétate­reken ott­ áll a díszhelyen egy-egy ha­talmas szemetesláda, amelybe a kör­nyék minden rongyát, szemetét és fer­tőző hulladék­át belesöprik, belegyűjtik figyelmes gonddal, hogy csal, jó közel legyen a nyüzsgő gyermekekhez. Eze­ket a szemetesládákat azonnal el kell távolítani valami kevésbbé díszes hely­­­re, valahová, ahol jobban elbújhatnak és nem lesznek olyan nagyon közel a játszó gyermekekhez. Amíg több séta­tér nem lesz Budapesten, addig legalább a kevés meglevőn játszhassa­nak bátrabb tiszta levegőn, a szemetes­­láda veszedelmes közelsége nélkül a sáppadt arcú és budapesti gyere­kek " (•) Vajna,mit elfelejtettek azok, akik nagy hirtelenében elhatározták, a vil­lamostarifa felemelését. Mi tudjuk na­gyon jól, hogy a villamosüzem költ­ségei példátlanul megdrágultak, hogy az alkalmazottaknak tisztességesebb megélhetést kell biztosítani, de ezt az adót, amely az egész társadalmat illeti, miért vetik ki éppen a szegény ember­re? Miért fizettetik meg a villamos­­üzem drágulását a gyárba siető mun­kással, a hivatalba menő tisztviselővel, a diákokkal, a szegény asszonyokkal és a középosztály munka után loholó emberivel? Az autón és magánfogaton járó urak ezentúl is autón és magán­­fogatom fognak járni. Arról pedig ne igen beszéljenek, hogy az új tarifa­­emeléssel­ csökkentik­ a villamosok túl­zsúfoltságát. Igen, belül talán, ahol a kalauz éber szemmel ügyel az utasok­ra, ott üresebbek lesznek a kocsik, de felszállni azért még­sem lehet majd, mert a lépcsőn és az ajtóban épem úgy el fogják állni az utat, mint eddig. Mert a lépcsőm lógónak emelhetik a tarifát, ameddig akarják, ő eddig sem­ fizetett s ezután­ sem fog fizetni. A lép­csőn tolongó zsebtolvajoknak semmi se drága. (*) Seik sem lehet tudni, különösen úgy nyár elején, cseresznyeérésikor,­­ hogy mitől hízik az ember. Állok tegnap este a nyugati pályaud­var előtti újság­árusító bódénál és dús­kálok a külföldi lapokban, mikor valaki a lábamra lép. A valaki, b első pilla­natra megösmerszik: orosz, soffőr ru­hában. Ez még nem lenne baj. A baj ott van, hogy az orosznak, áld német újsá­­got vett, csak kétkoronás, pénze vám s az elárusít­ónő visszaadni nem tud. In­terpellációk esnek a kétkoronás felvált ---------------------------------------------------—^-----------~ 1.............................................. tása végett, de kérés-kérdés nemtörő­döm-fülekre talál. Aid tudja is, hogy van aprópénze, lusta, kigombolni a ka­bátját, így beszélgetés indul meg. Hogy h­át ilyenkor, elseje körül mindenki, „nagy­ pénzzel“ fizet. Meg hogy hová­ tűnhet az a sok aprópénz? Az orosz nagy, kék gyerekszeme először kicsit gyámoltalanul futkos a körül állókon, azután felvidámodi­k s kissé büszkén is, de inkább nájaskodva megállapodik a de inkább nyájaskodva megállapodik a k­is szóra: „Oh, hagyjon csak, kegyed, nemes lélek." Nini. Milyen különös be­széd ez. „Kegyed nemes lélek." Szent isten, micsoda ez? Gondolkozom. Egy­szerre csak eltűnnek előlem az embe­rek, a katonák­, az újságok, a körút, a villamos és minden, szalad vissza gon­dolatom . . . Hopp, helyben vagyunk. Negyven évvel ezelőtt beszéltél, igy Pesten, akkor is csak a regény olvasó varrókisasszonyok. Honnan tanulhatott ez az orosz igy magyarul? Nem sokat tűnődöm, megszólítom tüstént­ .Mióta van itt? Nem akar-e hazamenni?“ (Nős majd mit nem, abba a nagy kavarodás­ba. Van itt nekem jó keresetem, soffőr, vagyok egy urnás). Mindez persze né­metül, mert az könnyebben megy az orosznak. I. — Hát magyarul hogy nem­ tanult meg jobban? Vágj’ nem akart? — Bizony igen. Csak kicsit nehezen­ ment. Mert hogy egyedül ... de most már jó, mert megismerkedtem egy kisasszonyával. Szép kisasszony. Aztán vett egy magyar könyvet és most azt ol­vassuk ketten. Hát most igy. —Ugyan. Aztán miféle könyv az? — A rime, a rime . . .­­lesüti a sze­mét az orosz, egy kicsit szégyenlősen, hogy így tudatlanságon kaptál, rajt, ( . . . no, nem tudom, de az áll a könyvön, hogy írta: Beniczkyné. Hát igen, sohasem tudja az ember, hogy mitől hízik. (ff. M.) JSmGTnR MmZJtP' im március"­." Holnap állapítják meg­ Párissban a német békefeltételeket Előkészület a német megbízottak fogadására Paris, márc. 4. Nem hivatalosan ugyan, de a kü­lönböző békemegbizottak foglalkoz­nak már azzal, hogy a németeket a jövő hónapban hogyan fogadják majd, amidőn [Versaillesban Bis­marck 1871. évi győzelmének szín­helyén, a béke aláírására megjelen­nek. A szövetségesek legfőbb hadi­tanácsa valószínűleg három albi­zottságot fog kijelölni, melyek a németekkel értekezni fognak. A bizottság tagjai között Wilson, Lloyd George és Clémenceau nevét emlegetik. A németek előbb meg fogják hallgatni a békeszerződés felolvasását, azután visszatérnek Németországba, hogy kormányaik­kal közöljék a feltételeiket. Itt az a felfogás, hogy a németeknek aligha lesz választásuk. Kimerítő vitára nem fog sor ke­rülni és noha a német megbízottak előadhatják majd mondanivalóikat, lényegileg kénytelenek lesznek úgy aláírni a békeszerződést, amint elé­jük terjesztik. A párisi közhangulat­tól függ majd, vájjon a német megbízottak Parisban tartózkodhat­­nak-e, vagy pedig valamelyik csen­des külvárosban kell őket elhelyezni. Lloyd George szerdán érkezik Pa­risba és azonnal átveszi az angol de­legáció vezetését. Újból emelik a gáz árát A főváros öt milliót ad a gáz­­gyárnak — Buzáth tanácsnok nyilatkozata a gázgyár súlyos helyzetéről (A Magyar Hírlap tudósítóiától.) A gázgyár csak nemrégiben emel-*,­te fel a gáz köbméterének árát 53 fillérre. Mégis olyan válságos pénz­ügyi helyzetbe került a gázgyár,­ hogy tíz millió koronát kért a­ fővá­rostól felszaporodott költségeinek fedezésére. Nem­ lehetetlen, hogy­ éppen a súlyos deficit miatt a gáz­ árának újabb emelésére­­van kilá­tás és erre vonatkozóan a Magyar Hírlap felkereste Buzáth János ta­nácsnokot, a világítási és vízveze­téki ügyosztály vezetőjét, aki a gáz­gyárral kapcsolatos ügyekről a kö­vetkezőket mondotta: " A gázgyár helyzete tényleg, súlyos, ami természetes is, mert hiszen a gáztermelés a normális üzem melletti termelésnek egy­ne­­gyedére csökkent. Eddig évenként négyszázezer köbméter gázt ter­melt a gázgyár, most ped­ig csak százezer köbmétert. Ehhez a ter­meléshez a gázgyártásra alig al­kalmas magyar szenet kell fel­használni, amely sokkal kevesebb­ gázt ad, mint a tulajdonképpeni gázszén, vágyás a porosz szén. A silányabb minőségű magyar szén a jelen körülmény­ek között drá­­gább is, mint az a porosz szél volt, amelyet eddig használtunk. Az a hibája is van a magyar szélnek, hogy nem ad kokszot és így a koksz eladásaiból eredő jö­vedelemtől is elesik a gázgyár, a­melynek ezen kívül még számos új kiadása is van, nem szólva

Next