Magyar Hirlap, 1926. június (36. évfolyam, 132-144. szám)

1926-06-15 / 132. szám

f /Jj • ■ , ' ’ ..............­ . v n * v ■ 1°k&° I I A Magyar Hírlap a polgári jogok har- | 9 ^ Magyar Hírlap Magyarország meg­cosa. lisztéi! a tudomány, a művészet­­..pinr fflffiiffiiWnii § újhodását a demokráciától és a foko-és a gondolat szabadságát. Oltalmazza §P^ -«Tg» aöj Bf I rótt műveltségtől várja. Nem veszi hiába a gyengéket, az elnyomottakat, az ül- JSh 11 l|f ® 1^® m ln 111* jj| ajkára a haza nevet, de. a hazát szol­düzüteket. Vétói kialt az igazságtalan- BSg? W BJi B RS IS HM if H iSäpflkm (Ij $3 § «aija minden betűje, gondolata, érzése, súgnak, a­ gyűlöletnek és a bosszúnak- n . H KB B­­gS gjf fn Bf Eg fffi Mm ül Ül a A Magyar Hirlap ereje a tiszta meg-Védelmezi a munkát, mely a békétlen­ gf Hl Bili 11 IS M? JB B H Hl ül i győződés: megtörhetik, de meg nem ség levegőjében elsorvad. Hirdeti a L H rag Ege fii l|f til|L Mm ^B H­­£ ffB fffl ||l| |||| ! hajlíthatják. A Magyar Hírlap tiszteli népek, osztályok és felekezetek egyet- B Báty glj 1|! §1 |§­ III fű III Iliik- Ill Hi H mások meggyőződését,_ de hadat üzen értését. Tanítja az egyén áldozatkész- n B ra g §| f| 0 B| ^ ffljt a* elvek mögé rejtőző kalandorságnak séfjét a nemzet és társadalom nagy ördö­­g B B H H B B B J&| ||§| £r v*||| ffff A Magyar Hírlap eszméket, ideálokat, kei iránt, a műveltség hatalmát, a kultú- i Bfü S fű B Ka lillli JH Ilii Talk Ül reformtörekvéseket szolgál, nem parlo­ra útjának szabadságát, vámmentességet. jj ^J|| ^Jg|| BaL lm ||1^ hal. védelmezője az elnyomottaknak. PURJESZ LAJOS Huszonnégy éves volt, vagy nem volt még egészen huszonnégy éves, amikor először jegyzett nevével szerkesztő gyanánt egy nagy lapot. A nemes tradíciók ezüstösen ősz fürtjeitől koszorúzott Egyetértés vezetését vette át a még alig pelyhes ajkú fiatalember, a függetlenségi eszmének, a liberális törek­véseknek, a haladás irányának ezt a nagy­­múltú és nagyalakú újságját. Különös ellen­tét volt az ősz újság és a hazai szerkesztő között, de az ősz újság visszanyerte régi fiatalságát szerkesztőjének jóvoltából, és az alig huszonnégy éves fiatalember, aki ke­zébe ragadta az Egyetértés hajójának kor­mányát, olyan élesen látott, olyan tisztán nép égett, olyan tévedéstelen biztonsággal forgatta a kormánykereket, mintha örö­költe volna az Egyetértés minden tapaszta­latát. Alig huszonnégy éves korában ült a szer­­eszitői székbe Purjesz Lajos és többé nem­­élt fel onnét, egészen add' '. estéig, ami­­k­or a sorsnak egy ma is .betétjén, máig s valószínűtlen tragikus szeszélye a ravatal ekete leplét borította a szerkesztői székre. De Purjesz Lajos erősebbnek bizonyult a rá mért sorsnál, mert szerkesztett még alála után is, szerkesztett egészen addig a lapig, amelytől fogva nem jelent meg többé most végleg megszűnt Világ. Szerkesztett tovább is, utat jelölt, irányt szabott, hitet öntött az ingadozókba, vezette előre a Világ szerkesztőségének kis csapatát, és a Világ olvasóinak széles táborát, a napfényes, bol­­dog magyar jövő felé. Szerkesztett tovább is, túl a halálon, túl a ravatalon, túl a síron, szerkesztett tovább is, és nem történt más változás, csak az, hogy Purjesz Lajos neve, p­ftffrr odáig s.­.cídiyen a lap végén lét­­ezett, nagy betűkkel költözött át a most már­ végleg megszűnt Világ élére. Csak ennyi ,változott­, és nem változott más addig a zná­­us elsejéig, amelyen nem jelent meg többé Világ. . Az egész magyar sajtó becsületbeli köze­­ssége még egyszer tisztelegni Purjesz La­­■s nagy emléke, és máig is élettől eleven gyénisége előtt, ma, amikor Purjesz Lajos olyan okokból, amelyekkel kár volna a sír nyugalmát háborítani, nem fog többé nevé­vel szerepelni a magyar napilapok szer­kesztői között, amint nevével szerepelt még, és nevével adott példát másfél évig halála után. A magyar sajtónak kötelessége még egyszer búcsút venni az egész és kemény férfitől, a tiszta és jó embertől, a nagy eu­rópai magyartól, aki magyar volt és európai volt, minden izében, minden ideg­szálában, pulzusának minden lüktetésében. Purjesz Lajos neve nem szerepelhet többé a magyar napilapok szerkesztőinek sorá­ban, de a név eltűnése nem jelentheti az emlék eltűnését, vagy akár csak az emlék elhalványodását. Eltűnnek azok a nyomda­­betűk, amelyekből Purjesz Lajos neve so­rakozott fel a most végleg megszűnt Világ homlokára, de vannak más betűk is, olyan különös betűk, amelyek csak akkor válnak láthatóakká, ha egy vöröses, meleg, inga­ütések taktusától hajtott alapra vésik fel őket. Arra az alapra, amelyet szívnek szo­kás nevezni, a lírai versekért, amelyeket az Adriai ten­gernek syrénája címen adott ki, és az Obsidio Szigetiana hősi énekeiért. A leg­büszkébb uralkodó, a spanyol király az aranygyapjas renddel tüntette ki Zrínyi Miklóst, a pápa hadvezéri kalapot küldött neki, a törökök fölött aratott merész lovas­sági győzelmek után, és elküldötte aranyból öntött arcképét. A bajor fejedelem apjának nevezte, a szász fejedelem testvérévé fo­gadta, a francia király országának pair-jévé tette, és Zrínyi Miklós nem fogadta el a ró­mai szent birodalom hercegének rangját, amellyel Lipót király és császár kínálta meg. Negyvennégy évet adatott meg élnie zerinvári Zrínyi Miklósnak, és sok dicsőség, sok kitüntetés, sok nagy cselekedet torló­dott össze erre a rövid néhány évre. De a dicsőségek között a legnagyobbak azok az elfakult sárga könyvek, amelyek Zrínyi Miklós nevét viselik, vagy neve nélkül jelen­tek meg, de elméjének merész szárnyalását, tollának színes erejét, szándékainak tiszta fényét hirdetik a századok múlásán át... Vagy pedig az az útleírás, amelyet a XVII. század egyik nagy hollandi humanistája adott ki, Tollius Jakab, keveset szólva ze­rinvári Zrínyi Miklós hadi cselekedeteiről, keveset címekről és kitüntetésekről, de so­kat szólva arról a rangról, amely korának szellemi világában illette meg a Sziget ve­szedelmének költőjét. Nunquam retro: ezt választotta címeré­nek mottójául a spanyol aranygyapjas rend lovagja, Franciaország pair-je, a bajor fejedelem apja, a szász fejedelem ■ fivére és a XVII. század legnagyobb magyar írója. Soha nem vissza, soha nem hátra : ennyit jelent magyar nyelven Zrínyi Miklós paj­zsának jelszava. Soha nem vissza, soha nem hátra, mindig csak előre, mert aki hátrál, mert aki megáll, az vét országának és népének jövője és fejlődése, izmosodása és boldogulása ellen. Soha nem hátra és mindig csak előre, ez volt Zrinyi Miklós jelszava címerein, ez volt a jelszava akkor, amikor rohammal vette be a segesdi erődöt és az eszéki hidat, ez volt a jelszava, mikor rigmusokba foglalta a másik Zrinyi Miklós hatalmas emlékét, ez volt a jelszava, mi­kor szembefordult Montecuccoli tábornagy sztratégiájával, ez volt a jelszava akkor, amikor baljába fogott karddal folytatta a vitézi harcot, mert jobbjával magához szo­rította a XVII. század tudományát, költé­­szetét, kultúráját, harcolván karddal és harcolván könyvvel, a magyarságnak jobb jövendőjéért. Nunquam retro: soha nem vissza, soha nem hátra, mindig előre, és előre minden poklokon­ át a magyar nép, a magyar föld jobb jövőjéért, ez volt a jelszó Zrinyi Miklós bán címerén, és ezt a jelszót pecsé­telte meg Zrinyi Miklós bán egész dicsősé­­ges élete. Gábriel bán lelkét­ fejezi be Szi­­get veszedelmét, Zrinyi Miklós, a költő, elmondván, miként szárnyalt fel a magasba az, ami nem volt múlandó Szigetvár kapi­tányából­. És Gábriel arkangyal felviszi a lelkét a magasba mindazoknak, akik soha nem hátrálnak, soha nem csüggednek, soha nem állanak meg, és mindig harcolnak, ha harcolni kell egy ország és egy nép jobb jövőjéért. Adassék tisztelet Zrinyi Miklós emlékének. UNHQUIM RETRO Évekig suttogtak arról, vájjon csakugyan megsebzett vadkan agyara okozta-e Zrinyi Miklós halálát, és évekig szállottak szájról tájra a gyanúsítások, mert nehéz volt f­el­inni, hogy a daliás és erős férfi, Zrínyi siklós bán, korának talán legnagyobb ma­­gar elméje és legtisztább magyar akarata , ilyen véletlennek esett áldozatul. 1664 ovember tizennyolcadikén estefelé ott vol­­ik Nedelistyénél Zrínyi Miklós mellett­ic­y, Vitnyédy, Gusits, Bethlen Miklós, mikor a bán elindult a halálos találkozásra vadkannal. De hiába: évekig nem hitte ,aki, hogy a sebzett vadkan dühös roha­­ása, éles agyára ingatta meg négy sarkú­­an a magyar földet. Zrínyi Miklós, aki Szigetvár alatt esett el,­­ egyike volt azoknak a Zrínyieknek, ík fényt és ragyogást, hírt és hatalmat rak ennek a névnek. Zerinvári Zrínyi -Jós pedig korának nagy emberei közé izott volna, a nagy név nékül is, azért a ért, amelyet Montecuccoli tábornagy­­­a­élett, a Török áfiumért, a Tábori kis­­táért, azokért az elmélkedésekért, ami­­ket Mátyás király életéhez fűzött, azokért Párizsból jelentik : Briand miniszter­­elnök a délután folyamán magához ké­rette Pérez pénzügyminisztert, akitől fel­világosításokat kért a frank árfolyamá­nak mai újabb hatalmas zuhanása ügyében. A devizapiacon a délelőtti órákban pánikszerű hangulat uralko­dott és valamennyi külföldi fizetési esz­közben eddig még sohasem látott re­kordárfolyamok kerültek felszínre. Az angol font 173,80, a dollár 3549, a né­met márka 852, az osztrák schilling 501 és a magyar korona 497 francia fran­kon zárult. Az áremelkedés zárlatkor sem jutott nyugvópontra és az utótőzs­dén a londoni kifizetésre 175 frankos pénzkínálat volt a piacon. Párizsból jelentik. Politikai körök­ben az a vélemény alakult ki, hogy Briand és Péret pénzügyminiszter a kamara holnapi ülésén könyen kritikus helyzetbe kerülhetnek. Cachin kommu­nista képviselő a frank hatalmas zuha­nása ügyében interpellációt jegyzett be és ezt az interpellációját a kamara hol­napi ülésén fogja elmondani. Az inter­­pellációval kapcsolatban úgyszólván ki­zártnak tartják, hogy a kormánynak sikerüljön a már többször elhalasztott pénzügyi vita elől kitérnie. Ha a rend­kívül súlyos pénzügyi problémák a ka­mara holnapi ülésén tényleg szóba­­kerülnek, ami majdnem bizonyosra ve­hető, úgy könnyen krízisre kerülhet a sor a francia politikában. Hivatalos körökben már azzal is szá­molnak, hogy Doumergue köztársasági elnök és Briand miniszterelnök londoni útjukat kénytelenek lesznek elhalasz­tani. Londonból jelentik : A londoni kül­ügyminisztérium ma teszi közzé Dou­mergue francia köztársasági elnök lon­doni tartózkodásának programját. Dou­mergue elnök és Briand miniszterelnök június 22-én érkeznek Doverbe és ugyanaznap a Buckingham-palota ven­dégei lesznek. Június 23-án mindketten Oxfordba utaznak, ahol átveszik az oxfordi egye­tem díszdoktori diplomáját. 1­j Holnapra jósolják Párizsban Briand bukását Szerdán számol be a nemzetgyűlésnek Bethlen István gróf arról, mi történt Genfben (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A kor­mánypárt, amely eredetileg a pályaudvaron akarta Bethlen István gróf miniszterelnököt üdvözölni, csak ma este hat órakor tudta átadni a miniszterelnöknek tisztelgő sza­vait. Az üdvözlés után — amelyről lapunk más helyén közlünk tudósítást — a minisz­terelnökségről az egységes párt helyiségébe vonulak a kormánypárti képviselők. Kö­rü­belül harmincan-negy­venen gyűltek össze és nyolc óra előtt néhány perccel megjelent közöttük Bethlen István gróf miniszterelnök is, aki a társalgóba ment, ahol természetesen nyomban köréje gyűltek a képviselők. Néhányan egy darabig tovább folytatták a megkezdett kártyapartit, lassan­ként azonban mindenki a miniszterelnök beszédére lett figyelmes. A miniszterelnök elbeszéli a genfi inzultust Bethlen István gróf miniszterelnököt a párt egyik tagja megkérte, hogy maga mondja el az eléggé el nem ítélhető genfi inzultust, mire a miniszterelnök elmesélte, hogy körülbelül negyedtizenkét óra lehetett, mikor az inzultus történt, ő a parkra nyíló üveges folyosón várakozott a tanácsülésre, amelynek ötödik pontján a magyar kérdés szerepelt. A folyosón sokan járkáltak fel és alá, beszélgető csoportok alakultak és ő is egy angol újságíróval, akit régebbről ismert, kezdett beszélgetésbe. Cigarettázva folyt a társalgás aktuális kérdésekről és nem is vette észre, hogy valaki közelébe lép, csak azt érezte, hogy a jobb arcára, illetve nyakára valaki ütést mér. Odafor­dult, de nem is tudta, ki a támadó, mert ekkorra már többen odaugrottak és az illetőt odébb hurcolták. A támadó franciául kiabált valamit. A miniszterelnök a támadót lefogó magyar urak­nak odaszólt: — Ne bántsátok! Erre a támadó is magyarul szólalt meg: —­ Nincs nálam revolver! Ebből tudták csak meg, hogy az inzultus elkövetője magyar ember. A miniszterelnök továbbr­a is a ~ri­­kan siettek üdvözlésére, majd mikor a ma­gyar ügyek tárgyalására került a sor, be­ment a tanácsülésre. Anglia és Olaszország barátsága Bethlen István gróf miniszterelnök ezután több képviselő kérdésére válaszolt. El­mondta, hogy ő Genfből igen jó benyomás­sal jött haza és tapasztalata szerint a nem­zetek fóruma előtt Magyarország kellő ered­ménnyel és sikerrel szerepelt. A miniszter­elnök rámutatott arra, hogy ismételten al­kalma volt tapasztalnia Anglia rokonszen­­vét és barátságát és Olaszország már eddig is többször megnyilvánult jóindulatát. Szabó Sándor azt kérdezte a miniszter­­elnöktől, hogy milyenek a kapcsolataink Franciaországgal? Bethlen István gróf mi­niszterelnök kijelentette, hogy nem tudott Briand-nal érintkezni, mert a francia mi­niszterelnök mindössze huszonnégy órát töl­tött Genfben és ezalatt az idő alatt mind a ketten fontos tárgyalásokkal voltak elfog­lalva, úgyhogy a személyes találkozásra az idő rövidsége miatt nem volt alkalom. Ezután azt fejtegette a miniszterelnök az egységes párt tagjai előtt, hogy a 82 milliós kölcsönt a magyar kormány nem is akarta most felhasználni és erre az összegre majd csak 1927 július elsejétől lesz szükség. Éppen ezért a népszövetség valamelyik kö­vetkező ülésén fogják kérni a 82 millió aranykorona felszabadítását és ez annak­idején meg is fog történni. Az egységespárti képviselők most a le­szerelés kérdésében beterjesztett és vissza­vont memorandum felől érdeklődtek. A mi­niszterelnök ezekre a kérdésekre azzal vá­laszolt, hogy a memorandumot ő vonta vissza, mert ez az okirat bizonyos tekintet­ben hiányos volt, egyes tételek pedig félre­értésre adhattak volna okot egyes barátaink körében. Rövid beszédben vagy interpellációs válasz­ban ismerteti a miniszterelnök a genfi ered­ményt P­fhlin István gróf pörügn­löl m­­ív­hosszáig időzött az egységes pártban, majd néhány perccel kilenc óra előtt a párttagok éljenzése közben eltávozott. Már a miniszterelnök egységespárti láto­gatása alatt híre terjedt, hogy a genfi útról Bethlen István gróf valószínűleg nem a Ház holnapi, hanem csak szerdai ülésén számol be. Éppen ezért a Magyar Hírlap munka­társa az egységes pártból való távozásakor megkérdezte a miniszterelnököt, mikor szá­mol be genfi útjáról, illetve a genfi ered­ményről. — Holnap nem beszélek, — mondotta a miniszterelnök, — hanem csak szerdán számolok be a parlamentben a genfi útról. — Hosszabb beszéd lesz ez? — Dehogy, — válaszolta mosolyogva a miniszterelnök, — nem fogok hosszú be­szédet mondani, ellenkezőleg, igen röviden szándékozom beszélni. Megkérdeztük ezután a miniszterelnököt, hogy napirend előtt szólal-e fel szerdán, vagy pedig az ez ügyben hozzá intézendő interpellációkra ad-e választ, mire a mi­­niszterelnök a következőket mondotta: — A forma tekintetében még nem dön­töttem. Nem is tudom, hogy interpellálni szándékoznak. De ha lesz interpelláció, akkor esetleg erre válaszolok. Lehet azon­ban, hogy már az ülés folyamán beszélek. E tekintetben — ismétlem — még nem dön­töttem. Holnap nem lesz napirend előtti felszólalás Megkérdeztük Scitovszky Bélát, a nem­zetgyűlés elnökét is, hogy a holnapi ülésen szóba került a miniszterelnök genfi útja, mire a nemzetgyűlés elnöke a következőket mondotta: — Minthogy a miniszterelnök úr szerdán ebben az ügyben felszólal, semmi szükség sincs arra, hogy holnap napirend előtt tegyék szóvá az ügyet. Ha a miniszterelnök úr szer­dán interpellációra adandó válaszában is­merteti a genfi eredményeket, akkor is módot lehet találni, hogy az ellenzék a miniszter­­elnök fin­d­ör­ölhö ts­on. vrstvt'l'Vérit

Next