Magyar Hirlap, 1926. június (36. évfolyam, 132-144. szám)
1926-06-15 / 132. szám
f /Jj • ■ , ' ’ .............. . v n * v ■ 1°k&° I I A Magyar Hírlap a polgári jogok har- | 9 ^ Magyar Hírlap Magyarország megcosa. lisztéi! a tudomány, a művészet..pinr fflffiiffiiWnii § újhodását a demokráciától és a foko-és a gondolat szabadságát. Oltalmazza §P^ -«Tg» aöj Bf I rótt műveltségtől várja. Nem veszi hiába a gyengéket, az elnyomottakat, az ül- JSh 11 l|f ® 1^® m ln 111* jj| ajkára a haza nevet, de. a hazát szoldüzüteket. Vétói kialt az igazságtalan- BSg? W BJi B RS IS HM if H iSäpflkm (Ij $3 § «aija minden betűje, gondolata, érzése, súgnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak- n . H KB BgS gjf fn Bf Eg fffi Mm ül Ül a A Magyar Hirlap ereje a tiszta meg-Védelmezi a munkát, mely a békétlen gf Hl Bili 11 IS M? JB B H Hl ül i győződés: megtörhetik, de meg nem ség levegőjében elsorvad. Hirdeti a L H rag Ege fii l|f til|L Mm ^B H£ ffB fffl ||l| |||| ! hajlíthatják. A Magyar Hírlap tiszteli népek, osztályok és felekezetek egyet- B Báty glj 1|! §1 |§ III fű III Iliik- Ill Hi H mások meggyőződését,_ de hadat üzen értését. Tanítja az egyén áldozatkész- n B ra g §| f| 0 B| ^ ffljt a* elvek mögé rejtőző kalandorságnak séfjét a nemzet és társadalom nagy ördög B B H H B B B J&| ||§| £r v*||| ffff A Magyar Hírlap eszméket, ideálokat, kei iránt, a műveltség hatalmát, a kultú- i Bfü S fű B Ka lillli JH Ilii Talk Ül reformtörekvéseket szolgál, nem parlora útjának szabadságát, vámmentességet. jj ^J|| ^Jg|| BaL lm ||1^ hal. védelmezője az elnyomottaknak. PURJESZ LAJOS Huszonnégy éves volt, vagy nem volt még egészen huszonnégy éves, amikor először jegyzett nevével szerkesztő gyanánt egy nagy lapot. A nemes tradíciók ezüstösen ősz fürtjeitől koszorúzott Egyetértés vezetését vette át a még alig pelyhes ajkú fiatalember, a függetlenségi eszmének, a liberális törekvéseknek, a haladás irányának ezt a nagymúltú és nagyalakú újságját. Különös ellentét volt az ősz újság és a hazai szerkesztő között, de az ősz újság visszanyerte régi fiatalságát szerkesztőjének jóvoltából, és az alig huszonnégy éves fiatalember, aki kezébe ragadta az Egyetértés hajójának kormányát, olyan élesen látott, olyan tisztán nép égett, olyan tévedéstelen biztonsággal forgatta a kormánykereket, mintha örökölte volna az Egyetértés minden tapasztalatát. Alig huszonnégy éves korában ült a szereszitői székbe Purjesz Lajos és többé nemélt fel onnét, egészen add' '. estéig, amikor a sorsnak egy ma is .betétjén, máig s valószínűtlen tragikus szeszélye a ravatal ekete leplét borította a szerkesztői székre. De Purjesz Lajos erősebbnek bizonyult a rá mért sorsnál, mert szerkesztett még alála után is, szerkesztett egészen addig a lapig, amelytől fogva nem jelent meg többé most végleg megszűnt Világ. Szerkesztett tovább is, utat jelölt, irányt szabott, hitet öntött az ingadozókba, vezette előre a Világ szerkesztőségének kis csapatát, és a Világ olvasóinak széles táborát, a napfényes, boldog magyar jövő felé. Szerkesztett tovább is, túl a halálon, túl a ravatalon, túl a síron, szerkesztett tovább is, és nem történt más változás, csak az, hogy Purjesz Lajos neve, pftffrr odáig s..cídiyen a lap végén létezett, nagy betűkkel költözött át a most már végleg megszűnt Világ élére. Csak ennyi ,változott, és nem változott más addig a znáus elsejéig, amelyen nem jelent meg többé Világ. . Az egész magyar sajtó becsületbeli közessége még egyszer tisztelegni Purjesz La■s nagy emléke, és máig is élettől eleven gyénisége előtt, ma, amikor Purjesz Lajos olyan okokból, amelyekkel kár volna a sír nyugalmát háborítani, nem fog többé nevével szerepelni a magyar napilapok szerkesztői között, amint nevével szerepelt még, és nevével adott példát másfél évig halála után. A magyar sajtónak kötelessége még egyszer búcsút venni az egész és kemény férfitől, a tiszta és jó embertől, a nagy európai magyartól, aki magyar volt és európai volt, minden izében, minden idegszálában, pulzusának minden lüktetésében. Purjesz Lajos neve nem szerepelhet többé a magyar napilapok szerkesztőinek sorában, de a név eltűnése nem jelentheti az emlék eltűnését, vagy akár csak az emlék elhalványodását. Eltűnnek azok a nyomdabetűk, amelyekből Purjesz Lajos neve sorakozott fel a most végleg megszűnt Világ homlokára, de vannak más betűk is, olyan különös betűk, amelyek csak akkor válnak láthatóakká, ha egy vöröses, meleg, ingaütések taktusától hajtott alapra vésik fel őket. Arra az alapra, amelyet szívnek szokás nevezni, a lírai versekért, amelyeket az Adriai tengernek syrénája címen adott ki, és az Obsidio Szigetiana hősi énekeiért. A legbüszkébb uralkodó, a spanyol király az aranygyapjas renddel tüntette ki Zrínyi Miklóst, a pápa hadvezéri kalapot küldött neki, a törökök fölött aratott merész lovassági győzelmek után, és elküldötte aranyból öntött arcképét. A bajor fejedelem apjának nevezte, a szász fejedelem testvérévé fogadta, a francia király országának pair-jévé tette, és Zrínyi Miklós nem fogadta el a római szent birodalom hercegének rangját, amellyel Lipót király és császár kínálta meg. Negyvennégy évet adatott meg élnie zerinvári Zrínyi Miklósnak, és sok dicsőség, sok kitüntetés, sok nagy cselekedet torlódott össze erre a rövid néhány évre. De a dicsőségek között a legnagyobbak azok az elfakult sárga könyvek, amelyek Zrínyi Miklós nevét viselik, vagy neve nélkül jelentek meg, de elméjének merész szárnyalását, tollának színes erejét, szándékainak tiszta fényét hirdetik a századok múlásán át... Vagy pedig az az útleírás, amelyet a XVII. század egyik nagy hollandi humanistája adott ki, Tollius Jakab, keveset szólva zerinvári Zrínyi Miklós hadi cselekedeteiről, keveset címekről és kitüntetésekről, de sokat szólva arról a rangról, amely korának szellemi világában illette meg a Sziget veszedelmének költőjét. Nunquam retro: ezt választotta címerének mottójául a spanyol aranygyapjas rend lovagja, Franciaország pair-je, a bajor fejedelem apja, a szász fejedelem ■ fivére és a XVII. század legnagyobb magyar írója. Soha nem vissza, soha nem hátra : ennyit jelent magyar nyelven Zrínyi Miklós pajzsának jelszava. Soha nem vissza, soha nem hátra, mindig csak előre, mert aki hátrál, mert aki megáll, az vét országának és népének jövője és fejlődése, izmosodása és boldogulása ellen. Soha nem hátra és mindig csak előre, ez volt Zrinyi Miklós jelszava címerein, ez volt a jelszava akkor, amikor rohammal vette be a segesdi erődöt és az eszéki hidat, ez volt a jelszava, mikor rigmusokba foglalta a másik Zrinyi Miklós hatalmas emlékét, ez volt a jelszava, mikor szembefordult Montecuccoli tábornagy sztratégiájával, ez volt a jelszava akkor, amikor baljába fogott karddal folytatta a vitézi harcot, mert jobbjával magához szorította a XVII. század tudományát, költészetét, kultúráját, harcolván karddal és harcolván könyvvel, a magyarságnak jobb jövendőjéért. Nunquam retro: soha nem vissza, soha nem hátra, mindig előre, és előre minden poklokon át a magyar nép, a magyar föld jobb jövőjéért, ez volt a jelszó Zrinyi Miklós bán címerén, és ezt a jelszót pecsételte meg Zrinyi Miklós bán egész dicsőséges élete. Gábriel bán lelkét fejezi be Sziget veszedelmét, Zrinyi Miklós, a költő, elmondván, miként szárnyalt fel a magasba az, ami nem volt múlandó Szigetvár kapitányából. És Gábriel arkangyal felviszi a lelkét a magasba mindazoknak, akik soha nem hátrálnak, soha nem csüggednek, soha nem állanak meg, és mindig harcolnak, ha harcolni kell egy ország és egy nép jobb jövőjéért. Adassék tisztelet Zrinyi Miklós emlékének. UNHQUIM RETRO Évekig suttogtak arról, vájjon csakugyan megsebzett vadkan agyara okozta-e Zrinyi Miklós halálát, és évekig szállottak szájról tájra a gyanúsítások, mert nehéz volt felinni, hogy a daliás és erős férfi, Zrínyi siklós bán, korának talán legnagyobb magar elméje és legtisztább magyar akarata , ilyen véletlennek esett áldozatul. 1664 ovember tizennyolcadikén estefelé ott volik Nedelistyénél Zrínyi Miklós melletticy, Vitnyédy, Gusits, Bethlen Miklós, mikor a bán elindult a halálos találkozásra vadkannal. De hiába: évekig nem hitte ,aki, hogy a sebzett vadkan dühös rohaása, éles agyára ingatta meg négy sarkúan a magyar földet. Zrínyi Miklós, aki Szigetvár alatt esett el, egyike volt azoknak a Zrínyieknek, ík fényt és ragyogást, hírt és hatalmat rak ennek a névnek. Zerinvári Zrínyi -Jós pedig korának nagy emberei közé izott volna, a nagy név nékül is, azért a ért, amelyet Montecuccoli tábornagyaélett, a Török áfiumért, a Tábori kistáért, azokért az elmélkedésekért, amiket Mátyás király életéhez fűzött, azokért Párizsból jelentik : Briand miniszterelnök a délután folyamán magához kérette Pérez pénzügyminisztert, akitől felvilágosításokat kért a frank árfolyamának mai újabb hatalmas zuhanása ügyében. A devizapiacon a délelőtti órákban pánikszerű hangulat uralkodott és valamennyi külföldi fizetési eszközben eddig még sohasem látott rekordárfolyamok kerültek felszínre. Az angol font 173,80, a dollár 3549, a német márka 852, az osztrák schilling 501 és a magyar korona 497 francia frankon zárult. Az áremelkedés zárlatkor sem jutott nyugvópontra és az utótőzsdén a londoni kifizetésre 175 frankos pénzkínálat volt a piacon. Párizsból jelentik. Politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy Briand és Péret pénzügyminiszter a kamara holnapi ülésén könyen kritikus helyzetbe kerülhetnek. Cachin kommunista képviselő a frank hatalmas zuhanása ügyében interpellációt jegyzett be és ezt az interpellációját a kamara holnapi ülésén fogja elmondani. Az interpellációval kapcsolatban úgyszólván kizártnak tartják, hogy a kormánynak sikerüljön a már többször elhalasztott pénzügyi vita elől kitérnie. Ha a rendkívül súlyos pénzügyi problémák a kamara holnapi ülésén tényleg szóbakerülnek, ami majdnem bizonyosra vehető, úgy könnyen krízisre kerülhet a sor a francia politikában. Hivatalos körökben már azzal is számolnak, hogy Doumergue köztársasági elnök és Briand miniszterelnök londoni útjukat kénytelenek lesznek elhalasztani. Londonból jelentik : A londoni külügyminisztérium ma teszi közzé Doumergue francia köztársasági elnök londoni tartózkodásának programját. Doumergue elnök és Briand miniszterelnök június 22-én érkeznek Doverbe és ugyanaznap a Buckingham-palota vendégei lesznek. Június 23-án mindketten Oxfordba utaznak, ahol átveszik az oxfordi egyetem díszdoktori diplomáját. 1j Holnapra jósolják Párizsban Briand bukását Szerdán számol be a nemzetgyűlésnek Bethlen István gróf arról, mi történt Genfben (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A kormánypárt, amely eredetileg a pályaudvaron akarta Bethlen István gróf miniszterelnököt üdvözölni, csak ma este hat órakor tudta átadni a miniszterelnöknek tisztelgő szavait. Az üdvözlés után — amelyről lapunk más helyén közlünk tudósítást — a miniszterelnökségről az egységes párt helyiségébe vonulak a kormánypárti képviselők. Körübelül harmincan-negyvenen gyűltek össze és nyolc óra előtt néhány perccel megjelent közöttük Bethlen István gróf miniszterelnök is, aki a társalgóba ment, ahol természetesen nyomban köréje gyűltek a képviselők. Néhányan egy darabig tovább folytatták a megkezdett kártyapartit, lassanként azonban mindenki a miniszterelnök beszédére lett figyelmes. A miniszterelnök elbeszéli a genfi inzultust Bethlen István gróf miniszterelnököt a párt egyik tagja megkérte, hogy maga mondja el az eléggé el nem ítélhető genfi inzultust, mire a miniszterelnök elmesélte, hogy körülbelül negyedtizenkét óra lehetett, mikor az inzultus történt, ő a parkra nyíló üveges folyosón várakozott a tanácsülésre, amelynek ötödik pontján a magyar kérdés szerepelt. A folyosón sokan járkáltak fel és alá, beszélgető csoportok alakultak és ő is egy angol újságíróval, akit régebbről ismert, kezdett beszélgetésbe. Cigarettázva folyt a társalgás aktuális kérdésekről és nem is vette észre, hogy valaki közelébe lép, csak azt érezte, hogy a jobb arcára, illetve nyakára valaki ütést mér. Odafordult, de nem is tudta, ki a támadó, mert ekkorra már többen odaugrottak és az illetőt odébb hurcolták. A támadó franciául kiabált valamit. A miniszterelnök a támadót lefogó magyar uraknak odaszólt: — Ne bántsátok! Erre a támadó is magyarul szólalt meg: — Nincs nálam revolver! Ebből tudták csak meg, hogy az inzultus elkövetője magyar ember. A miniszterelnök továbbra is a ~rikan siettek üdvözlésére, majd mikor a magyar ügyek tárgyalására került a sor, bement a tanácsülésre. Anglia és Olaszország barátsága Bethlen István gróf miniszterelnök ezután több képviselő kérdésére válaszolt. Elmondta, hogy ő Genfből igen jó benyomással jött haza és tapasztalata szerint a nemzetek fóruma előtt Magyarország kellő eredménnyel és sikerrel szerepelt. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy ismételten alkalma volt tapasztalnia Anglia rokonszenvét és barátságát és Olaszország már eddig is többször megnyilvánult jóindulatát. Szabó Sándor azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy milyenek a kapcsolataink Franciaországgal? Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy nem tudott Briand-nal érintkezni, mert a francia miniszterelnök mindössze huszonnégy órát töltött Genfben és ezalatt az idő alatt mind a ketten fontos tárgyalásokkal voltak elfoglalva, úgyhogy a személyes találkozásra az idő rövidsége miatt nem volt alkalom. Ezután azt fejtegette a miniszterelnök az egységes párt tagjai előtt, hogy a 82 milliós kölcsönt a magyar kormány nem is akarta most felhasználni és erre az összegre majd csak 1927 július elsejétől lesz szükség. Éppen ezért a népszövetség valamelyik következő ülésén fogják kérni a 82 millió aranykorona felszabadítását és ez annakidején meg is fog történni. Az egységespárti képviselők most a leszerelés kérdésében beterjesztett és visszavont memorandum felől érdeklődtek. A miniszterelnök ezekre a kérdésekre azzal válaszolt, hogy a memorandumot ő vonta vissza, mert ez az okirat bizonyos tekintetben hiányos volt, egyes tételek pedig félreértésre adhattak volna okot egyes barátaink körében. Rövid beszédben vagy interpellációs válaszban ismerteti a miniszterelnök a genfi eredményt Pfhlin István gróf pörügnlöl mívhosszáig időzött az egységes pártban, majd néhány perccel kilenc óra előtt a párttagok éljenzése közben eltávozott. Már a miniszterelnök egységespárti látogatása alatt híre terjedt, hogy a genfi útról Bethlen István gróf valószínűleg nem a Ház holnapi, hanem csak szerdai ülésén számol be. Éppen ezért a Magyar Hírlap munkatársa az egységes pártból való távozásakor megkérdezte a miniszterelnököt, mikor számol be genfi útjáról, illetve a genfi eredményről. — Holnap nem beszélek, — mondotta a miniszterelnök, — hanem csak szerdán számolok be a parlamentben a genfi útról. — Hosszabb beszéd lesz ez? — Dehogy, — válaszolta mosolyogva a miniszterelnök, — nem fogok hosszú beszédet mondani, ellenkezőleg, igen röviden szándékozom beszélni. Megkérdeztük ezután a miniszterelnököt, hogy napirend előtt szólal-e fel szerdán, vagy pedig az ez ügyben hozzá intézendő interpellációkra ad-e választ, mire a miniszterelnök a következőket mondotta: — A forma tekintetében még nem döntöttem. Nem is tudom, hogy interpellálni szándékoznak. De ha lesz interpelláció, akkor esetleg erre válaszolok. Lehet azonban, hogy már az ülés folyamán beszélek. E tekintetben — ismétlem — még nem döntöttem. Holnap nem lesz napirend előtti felszólalás Megkérdeztük Scitovszky Bélát, a nemzetgyűlés elnökét is, hogy a holnapi ülésen szóba került a miniszterelnök genfi útja, mire a nemzetgyűlés elnöke a következőket mondotta: — Minthogy a miniszterelnök úr szerdán ebben az ügyben felszólal, semmi szükség sincs arra, hogy holnap napirend előtt tegyék szóvá az ügyet. Ha a miniszterelnök úr szerdán interpellációra adandó válaszában ismerteti a genfi eredményeket, akkor is módot lehet találni, hogy az ellenzék a miniszterelnök findörölhö tson. vrstvt'l'Vérit