Magyar Hirlap, 1926. június (36. évfolyam, 132-144. szám)

1926-06-15 / 132. szám

4 1926 junius 15. vitása a cél. A kapitalista államnak a legna­gyobb bűne, hogy pincéslakásokat statuál, amelybe nem ér a levegő és a napsugár. Az autó­adót is igazságtalannak tartja. Az autó­­tartás — úgymond — már a jövedelmi adó ki­vetésénél is súlyosan esik a latba. És azután az autó után már különben is kell fizetni autó­adót. Végül bejelenti, hogy elfogadja Baracs Marcellnek a 60%-os pótadóra vonatkozó ja­vaslatát azzal, hogy ebből a 60%-ból a 10%-ot a fogyasztási adók csökkentésére fordítsák. Zichy Rafaelné 11 cselédje, Büchler József erősen védelmébe veszi a lakásadót. A cselédadó kérdésénél megemlíti, hogy Rotschildunk ugyan nincsen, de Pesten is van­nak grófok és bárók, akik nagy cselédsé­get tartanak. Zichy Rafaelnének például 21 cselédje van. — Ez nem áll. Zichy Rafaelnének csak 11 cselédje van, — kiáltotta Wolff. — Törődni kell azokkal is, akik a híd alatt laknak, mondta Büchler. Ezután Éber Antal szólalt fel. Téved Büchler abban, hogy a szocialisták adói ellen azok til­takoznak legerősebben, akiket sújtanak ezek az adók. A 60 százalékos pótadót mi proponál­tuk­, pedig ezt sem a munkásság fizeti. A jöve­delmi adóban meredek progresszivitás van. Ezt sem a munkásság fizeti. A kislakások épí­tését megszavaztam, hogy legyen akása a sze­gény népnek is. De a lakásadóra szükség nincs és nem érdemeljük meg azt a szemrehányást, hogy a híd alatt lakókkal nem törődünk. Pá­rizsban többen laknak a híd alatt, mint Pesten és nincs lakásadó. Baracs Marcel javaslatát fo­gadja el. Kiss Jenő dr. és Nagy Vince felszólalása után a bizottság elfogadta Baracs Marcelnek a 60 százalékos pótadóra vonatkozó javaslatát Wolff ama hozzáadásával, hogy a pótadóbevételből 10 százalékot bizonyos fogyasztási adók csök­kentésére fordítsanak. A cselédadót, a lakás­­adót, a semélyszállító gépjárművek adóját a bizottság többsége nem fogadja el. Aminthogy 13 szóval 11 ellen azt is leszavazták, hogy a tanács ezekről az adókról javaslatot terjesszen a közgyűlés elé. Sok az adó és piszkosak a piacok­ ­A közigazgatási bizottság ma délelőtt tar­totta rendes havi ülését Ripka Ferenc dr. főpolgármester elnöklésével. Günther Ernő tanácsi fogalmazó ismer­tette a szakhivatalok jelentéseit. Főorvosi jelentés szerint a főváros közegészségügyi állapota az előző havi állapothoz viszonyítva kielégítő. A főorvosi jelentésnél Csilléry András dr. szóvátette' a piacok körül" ural­kodó állapotokat és kifogásolta a piacterek piszkosságát. Sipőcz Jenő dr. polgármester válaszában közölte, hogy a piacok tiszta­sága érdekében rendeletet fognak kiadni a közeli napokban.­­ A főkapitányi jelentés során Sipőcz Jenő dr. polgármester bejelentette, hogy a főka­pitány arról értesítette a tanácsot, hogy rendeletet adott ki a gépjárművek menet­­sebességének korlátozására. A polgármester kérte a főkapitányt, hogy a rendelet végre­hajtását szigorúan tartassa be. Platthy György is az utcai forgalom ba­jait tette szóvá, különösen a motorkerékpá­rosok viselkedését bírálta éles szavakkal. Ezt a gépjárművet teljesen ki kellene zárni a város belterületéről, mert még nem nyújt kellő biztonságot. Vannak a motorbiciklinek hisztériás védelmezői, azonban a sportnak elébe kell helyezni a közbiztonság érdekeit. Kifogásolta ezután, hogy a rendőrlegénység lakásviszonyai nem kielégítőek. Nagy Ká­roly főkapitányhelyettes válaszában elis­merte, hogy a rendőrlegénység súlyos lakás­­viszonyok között él. Az utcai forgalom sza­bályozása és ellenőrzése érdekében minden lehetőt elkövetnek, és a legközelebbi jövő­ben már motorbiciklis rendőrök fogják ellenőrizni a motorbiciklistákat. Megálla­pítja, hogy nagy baj az is, hogy a főváros közönsége nem eléggé fegyelmezett és neve­lésre szorul atekintetben, hogy miként vi­selkedjék az uccán. Ripka Ferenc dr. főpol­gármester ezután kérte a főkapitányt, hogy az uccai közlekedés rendje érdekében hív­jon össze minél előbb egy ankétet. Az adó­felügyelői jelentés után Hann Arnold meg­állapította, hogy a szanálási törvény alap­ján most már nem lehet adóügyekben ren­deletekkel kormányozni. Állítólag titkos rendeletet adtak ki, amely szerint a kere­seti adót 30%-kal magasabban kell meg­állapítani. Zsolnay Imre helyettes állam­titkár, adófelügyelő kijelentette, hogy ilyen rendelet nincs. Baracs Marcell szerint a rossz gazdasági helyzet miatt kímélni kell az adózókat. Zsolnay Imre közölte még a bizottsággal, hogy a kereseti adók kiveté­sét már befejezte, a jövedelmi adó kivetése pedig folyamatban van. A B-listás fővárosi tisztviselők visszahelye­zését követelik a szerdai közgyűlésen . A főváros tőr­hatósági bizottsága szerdán közgyűlést , amelynek napirend­jén a költségvetésen , ez azzal kapcsolatos tárgyakon kívül eddig tizenegy interpelláció , és két indítvány szerepel. Újabban inter­pellációt jegyzett be Vörös János dr., aki a közélelmezési ügyosztály által 1923-ban B-listára helyezett tisztviselők reaktiválását követeli. I A MAGYAR HÍRLAP KÖNYVESHÁZA Abraham Lincoln új életrajza Történeti életrajzokból néha drámák lesz- 1­­­nek és néha­­­a drámákból lesznek történeti­­ életrajzok. Ezt mutatja a rabszolgafelszabadít 5 í­tás köztársasági elnökének új biográfusa, egy­­ olyan könyvben, amely többet és fontosabbat­­ mond el Lincolnról, mint a nagy hivatalos életrajz tíz hatalmas kötete. Mert az Egyesült Államok többek között ennek a tízkötetes élet­­­­rajznak megh­atásával rótta le háláját Lincoln iránt. [ Sandburg életrajzán meglátszik" egy dráma hatása, egy olyan színpadi munkáé, amely­­ alighanem tartósan és termékenyen fogja be­folyásolni a történetírást. Ez a dráma termé­­­­szetesen Szent Johanna, amelyből két tételt vett át és alkalmazott Lincoln új életrajzírója. Az egyik tétel az, hogy a nagy történeti kö­­rökben néha mind a két félnek van igaza, sőt , gyakran igaza van mind a két félnek. Shaw­ls­ról bajos azt mondani, hogy a sötét középkor embere, és a máglya apostola volna, de azért­­ a Szent Johanna megérti és megmagyarázza az inkvizíciót, minden kegyetlenségével, és minden véres, vagy­­ tüzes emlékével. J Sand­­burg megírja a rabszolga-felszabadítás vezéré­nek életrajzát, és igyekszik megérteni a rab­szolgatartókat, azokat, akik kettészakították az Egyesült Államokat és polgárháborúra indul­­­­tak a rabszolgaság intézményének védelmében. A másik tétel, amelynél meglátszik Szent Johanna hatása az új Lincoln-életrajzon, a közvéleményre, a történelemre gyakorolt erős befolyás magyarázata — egyszerű motívumok­kal. Az orleánsi szűz egyszerű józanságával­­ tudta mozgósítani a francia népet és nem valamilyen rejtelmes, magnetikus nagysággal. " Az az egyszerű józanság, amely megtalálta útját minden egyszerű lélekhez, tette a francia nép vezérévé és felszabadítójává a kis paraszt­lányt, ha hinni lehet Shaw drámájának. Az egészen egyszerű emberi vonásokat találja meg, rajzolja le Lincoln új életrajza, nem emeli szo­­bortalapzatra hősét, csak éppen egészen em­berré eleveníti, és egészen embernek lenni ta­lán több, mint márványból faragott, vagy bronzból kiöntött szobornak lenni valamilyen magas talapzaton. Szokatlanul durva szabású, szokatlanul da­rabos és súlyos test, a hatalmas test fölött pe­dig olyan aránytalanul kicsiny és olyan igény­telen fej, amelyről csak fogyatékos szellemi képességeket lehet feltételezni, így rajzolja le Sandburg hősének fizikai megjelenését. Sokáig fát szállított lassú tutajon Lincoln, és a Missi­­sippi hátáról nézte a két partot. Lassan haladt a tutaj, de Lincoln jól megnézte a partokat. Lassan gondolkozott Lincoln, de azután tisz­tán látta az alapvetően fontos dolgokat. Ami­kor a kissé kezdetleges amerikai módszerek szerint ügyvédi oklevelet szerzett, csakhamar­­ fegyelmi vétséget követett el, mert ügyvéd­társainak nézete szerint túl alacsonyra szabta az ügyvédi honoráriumot akkor, ha kliensének igaza volt, de nem volt pénze. Az ügyvédi ka­mara ezért az inkollégialitásért pénzbírsággal sújtotta Lincolnt, és Lincoln akármilyen sze­gény ember, volt, sóhaj nélkül kifizette a pénz­bírságot, de tovább is kliensének zsebéhez szabta az ügyvédi honoráriumot, nem saját zsebéhez. Sok, igen sok fegyelmi vétséget kö­vetett el még Abraham Lincoln, a sok fegyelmi vétségen át pedig eljutott odáig, hogy ma az Egyesült Államok történetének legnagyobb em­bere gyanánt számít, és nagy kérdés: váljon kimagaslik a XIX. század történeti alakjai kö­zül Lincoln fölé. Lincoln alakjának talapzata fegyelmi vétségekből rakódik össze, olyan fe­­gy­lmi vétségekből, amelyekért először pénz­bírságot fizetett Lincoln és utoljára életével fizetett meg­­tenek le, és életet árasztanak. Elszegényedett arisztokraták, meggazdagodott kalandorok, akik nem tudnak elegánsan öl­tözködni, elegáns kalandorok, akiknek üres a zsebük: ez a világ mozog Hatvany Lili regé­nyében, háttérül Róma nagy szállodáival, és a lidei Excelsior-ral. Ez a világ mozog, és ez a világ forog az északi és a déli sark körül. Az északi sark a pénz, a déli sark a nő. Pénz és szerelem, vagy inkább az arany és a női test, más már nem igen érdekli és nem igen foglal­koztatja ezt a világot, ahol könnyű szívvel ad­nak pénzt a nőért és könnyű szívvel adnak nőt a pénzért. Vagy talán igazságtalanság egy világról be­szélni, mert a regényben két világ ütközik össze, vagy inkább a régi világ itt és ott még kiütközik az új világ hullámai közül. A régi világ Hatvany Lili szerint az a háború előtti kor, amikor még egyéniségek voltak az emberek, míg az új világ emberei, a konjunktúra embe­rei, úgy készülnek, mint a cipők egy harmad­rendű gyárban, sablon szerint, eltüntetve a láb formáit, banálisan egyforma körvonalakkal. Ez a két világ mérkőzik a regényben és mérkőzik az a két hatalom, amely mellett harmadik ha­talmat nem ismer el Hatvany Lili: mérkőzik a két éhség, a pénzéhség és a szerelmi éhség. Ut­óit elsülik a regény, itt-ott vannak elnagyolt oldalak, és elnagyolt fejezetek, amikor kifárad ez az érdekes és színes, nagyon markáns és na­gyon okos dilettáns, amikor önkénytelenül föl­merül az a kérdés, meddig jutna el Hatvany Lili regénye akkor, ha kissé tovább pihent volna az íróasztal fiókjában, és kissé vállalta volna azt az átcsiszolást, amelyet mindig kár elmulasztaniok az íróknak. De akkor, ha Erdős Bence asszony regényeinek többször tízezres példányszámuk, széles olvasóközönségük, han­gos sikerük van, mégis érdemes nem kimon­dani, de legalább elgondolni: It is a long way to Tipperary... Erdős Renétől Hatvany Lili re­gényéig nagy út vezet, és ez a nagy út mere­deken ível fölfelé. Ennyit illik és kötelesség elmondania Hat­vany Lili regényéről annak is, aki egy hang­súllyal sem akar többet mondani, és inkább kevesebbet mond ki a tárgyilagosság szavá­nál. Hatvany Lili, — ne vegye rossznéven és ne értse félre, — írásaiban a régi világhoz tar­tozik, oda, amikor egyéniségek voltak az írók, és egyéniségek, néha nagyon érdekes, nagyon színes egyéniségek voltak az irodalom dilet­tánsai. Ez a regény nem harmadrendű, sőt nem is elsőrendű gyárban készült cipő. Ezt a re­gényt kézzel szabták, és kézzel varrták. Olyan kézzel, amelynek minden mozdulatában van egyéni vonal, és egyéni érdekesség. Hatvany Lili regénye A magyar irodalomnak alighanem Hatvany Lili a legérdekesebb dilettánsa. Élni, vagy írni, ez a kegyetlen alternatíva, és Hatvany Lili nem tudott választani. De akár novellákat ve­tett papírra, akár színpadi jeleneteket épített fel, mindig emberi dokumentumokat tudott ki­­vésni, soha nem érdektelen, többnyire nem súlytalan emberi dokumentumokat, és mindig voltak olyan fordulatai, olyan mondatai, mi­kor az olvasók, vagy a színház nézőterén összegyűlt közönség önkéntelenül felsóhajtott: milyen kár... Két dráma és két novelláskötet után most egy szélesre fűzött regényt küld a könyvpiacra Hatvany Lili, és a regénynek bi­­­­zonyára lesz sok szigorú kritikusa, de nem igen lesz olyan olvasója, aki­­ ne olvasná végig. Ne tessék kicsinyléseknek tekinteni ezeket a fentartásokat, mert a regényben újból felvil­lannak, és sűrű sorban villannak fel olyan mondatok, amelyeket nyugodtan vállalhatnának át a céh­beli írói presztízsek is. Például a portré művészetéhez, egy profil és egy ember gyors, éles levázolásánál pregnánsan fog Hatvany Lili tolla. San Felice Mária hercegnő, és San Felice Jane hercegnő , a két Ságomné i­s nem hasonlított egymáshoz. Mária, aki francia­­ születésű volt és több királyi házzal tartott rokonságot, kövér volt és lompos, mint egy­­ kötelességtudó, de kissé másodrangú szülésznő, j — Jane, aki amerikai születésű volt, és több­­ chicagói nagyvágóval tartott rokonságot, karcsú­­ termetével, hófehér hajával, özvegyi fátyolával­­ úgy festett, mint Stuart Mária két perccel a­­ kivégzés előtt... Nem lehet tagadni, ezek a­­ mondatok rajzolnak és festenek­, életet rögzí FO VA­ROSI SOR FOZO • A T-KO­BANYAN ■ MEGRENDELHETŐ KŐBÁNYÁN A GYÁRTE­LEPEN TELEFON J.5É­— 80 ÉS A VÁROSI I IRODÁBAN VU.TAVASZMEZO-UCCA7.1I _____ TELEFON ■t.A3-A­. _ | VÁZSONYI VILMOS írta: Bródy Ernő dr . Vázsonyi életével és halálával túlnőtt a párt­­kereteken, a helyi tagoltságon, sőt az ország­határokon is. Több volt, mint egy politikai párt vezére, több mint hazájának egyik leg­nagyobb szónoka, a szó és toll mestere, több, mint a legnemesebb fegyverekkel folytatott propaganda művésze, — ő az emberi haladás egyik magyar úttörője és apostola volt. Azok közül az apostolok közül, kik az ügyért min­dent kockára tesznek, — kényelmet, jólétet, nyugalmat, egészséget, életet, kik az eszméért élnek és meghalnak. Vázsonyi a legközelebbi lelki rokonságban állott azokkal, kik e hazában a jogok és köte­lességek összhangját akarták megteremteni. Martinovics és társai, kik az eszmét akarták felszabadítani, s ezért vértanúhalált haltak­, Kossuth, a jobbágyfel­szabadító, Eötvös báró, a kultúra legnagyobb magyar apostola és a 40-es évek reformja szomjas magyarjai, a tör­ténelmi osztály ama nagyjai, kik osztályuk érdekeinek feláldozásával csak a nemzet és az emberiség egyetemes érdekeit képviselték, kik lemondtak előjogaikról azért, hogy a jog által­­ánossá váljék, — ezek az európai magyarok voltak Vázsonyi lelki ősei. A fejlődés törvényeinek természetes folyo­mánya volt az, hogy megalapította a nemzeti demokrata pártot. A szabadelvű párt az egy­házpolitikai törvények megalkotása után tét­lenségbe merült és ahelyett, hogy a társadalmi egyenlőség törvénybe iktatása után minden té­ren az egyenlőség eszméjének útjára lépett volna, a párturalom öncélúságában és az oszt­rák katonai követelések kielégítésében vélt ele­get tenni feladatának­, mely magatartása végül is bukásához vezetett. A cenzusos választójog mellett a szabadelvű­­­ség csak szólam volt. A demokrácia nem más, mint az intézményekben élő, szervezett sza­­badelvűség. Egyéniségének óriási súlyát, képességeinek határtalan­­ befolyását, jellemének és erkölcsé­nek fölényét, példa nélküli szuggesztív hatását akkor ismerjük fel, mikor úgyszólván ma­­gára hagyottan, csak néhány barátjától körül­véve folytatja közéleti küzdelmét. A buda­pesti városházán láttuk néhányszor azt a csu­dát, hogy az erős ember legerősebb, ha ma­gányosan áll. Mikor arról volt szó, hogy a magánvállalkozás kezéből ki kell venni a mo­nopóliumokat, hogy ez a jövedelem ne egye­sek zsebébe vándoroljon, hanem az a nagy közösség, az egész lakosság közhaszna legyen. Vázsonyi az ellenkező nézetnek, sőt ellenkező érdeknek szervezett hadával szemben kivívta az erkölcs és az igazság diadalát. A virilista, plutokrata, cenzusos választói jog alapján működő városi törvényhatóságban megtörte a magánérdek szempontjait és győzelemre vitte a közérdeket. Mint jogász és ügyvéd az igazságszolgáltatás csarnokában vitte a harcot a közéleti erkölcs tisztaságáért és elérte azt a páratlan ered­ményt, hogy egy aktív miniszterelnökkel szem­ben megszerezte az igazság győzelmét. Párat­lan debatteri képessége, példátlan energiája és szívóssága, tüneményes szónoki ereje keresz­tültörtek minden előítéleten és elfogultságon és a harcból a közéleti erkölcs tisztasága ke­rült ki győztesen. De Vázsonyinak nemcsak becsülete és esze, hanem szíve is volt. Ez a szív nemes és jó volt. A kemény harcos ellágyult, mikor a mé­diummal állott szemben. Gyorsan felejtett, könnyen megbocsátott. Ennek a szívnek béke kellett volna, csöndes élet, nyugalom, ő meg­kísérelte egyszer-egyszer a visszavonulást, de mikor a próbatétel ideje elkövetkezett, az élre ugrott és a fiatalokat megszégyenítő rugalmas­sággal csak az ügynek, az igazság eszméjének élt. Politikailag eltérők lehetnek róla a véle­mények, de emberileg a legszebb, a legneme­sebb formát­ futotta ki, amely csak igaz em­bertől telhetik. A becsülete és esze vitte a magasba, a szíve ölte meg? Kean A Magyar Hírlap előfizetési díja egy hónapra az ingyenes 100 milliós biztosítással 40.000 korona A Jó PAPI. HOLTIG TAN ! Pehelypaplankülönlegességek. Paplan, matrac, ágynemű. Magyarország legnagyobb ágyneműáruháza SÁNDOR „IDEÁI­“ PAPERYGYÁR, Kammermayer Károly ucca 1. (Közp. K­fk­DSlIfiZÉ) g Valódi perzsa szőnyegek antihart rTM «■wbm^bbJimwImbwe (STERNBERG Z. J.) alkalmi vételekből VII. KER., DOB UCCA 31. SZÁM. j

Next