Magyar Hirlap, 1926. július (36. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

T7­­7/ a -V­f­pr?' " •, A Magyar Hírlap a polgári jogok har- jGjbh'-TM" ___n . , cosa. Tiszte!! a tudomány, a művészt! IBfei^ Magyar Hírlap Magyarország m­ev­ét a gondolat szabadságát. Oltalmazza ’HB Haj HM BjP pfflSitk rajgA újhodisát a demokráciától és a fokon a gyengéket, az elnyomottakat, a/, ül- gffl IsB gSz Igf M Iftm M MfiS sot* műveltségtől várja. Nem veszi hláos közütteket. Válót kiáll 01 igazságtalan- gF^ga­­38 ISB Si Wj Sn H HB M H »Sg Í® gimW HB HB ajkára a hóra nevel, de a hazai szol ■ágnak, a írj ülőseinek és a bosszúnak. H B.­­flY «5 M ffl Stg 8B ffl SB MB MS XKk H| H W» Báljai minden brlflje, gondolata, érzése. Védelmezi a munkát, mely a békétlen- Qt WmMMBmS. W. 9 AK S3 £9 ■■ Mt MB ES HLfi Ssä Wk Mt A Magyar Hírlap ereje a tiszta meg. népek, osztályok és felekezetek egyet- 9 SST ■§§ V* j§N 91mjf twE— i.SWfi VB §38 pS IBS 9 Mlftfcatjak. A Magyar I.i­lan tiszteli értését. Tanítja az egyén áldozatkész- 9 M NI HR H n H A m 51 I& JWM TM‘TM.k’ad(.s.(J'■ ))« , h'««* Őzen­ség level­ében elsorvad. Hirdeti a 9$ H g®6 MM MM I® « MM «9 S3 11 K?u.t.Lt “í, k' , »» Régét a nemzet és társadalom nagy érdé- iI j§| M |H 9 «9 H M MM*1 ■Bg lg “ 1J* 'Sí*. re,,ülő kel Iránt, a műveltség hatalmát, a kultú- || IHIg 9 9 JHilg reformekvtoM sztár' ' ,dtaf*U ( 1 °°° MACKÓ KUTYÁNK Már a halál árnyéka borult az ön­gyilkos fiatal asszonyra, azmikor még­­egyszer összeszedte minden erejét és hal­kan ezt mondotta cselédjének: — Szegény Rozi lelkem, a bérét nem tudom megfizetni, de magának adom az összes ágyneműnket, és aztán viselje gondját a Mackó kutyának. Nem is olyan régen még az élclapok kedves témája volt a vénkisasszonyok ragaszkodása papagájukhoz, vagy macs­kájukhoz, vagy kutyájukhoz. De egy idő óta senki sem gondol arra, hogy humo­rizáljon a kutyák iránt érzett ragaszko­dásról. Sok minden, ami tegnap még nagy érzés volt, ma már áldozatul esett a szegénység cinizmusának, a rossz na­pok fásultságának, a megtört és elnyűtt emberek kiábrándulásának. A szentimentalizmus divatját múlta, elkopott az érzékenység, nincsenek többé lovagias lendületek, nincsenek már romantikus hevületek. De ebben a kegyetlenül reális, szárazon prózai vi­lágban egyre szélesebb területeket fog át, egyre mélyebb gyökereket ereszt a­­ kuttya-kultusz. Egy híres francia milliomos, aki a szegénység sok kegyetlen éve után ju­tott fantasztikus vagyonához, szokta me­sélni azt, hogy mindent, amit elért, egy kóbor kutyának köszönhet. Konstanti­nápolyban éhezett és koplalt évekig, míg véletlenül a melléje szegődött egy kó­­bor kutya. A milliók jövendő ura már­­már nem bírta tovább, néha halántéká­hoz szorította a revolver csövét, de min­dig újból visszariadt az öngyilkosságtól azért, mert akkor többé senki nem gon­doskodott volna a kutyáról, így azután kiböjtölt, vagy kikoplakt még néhány nehéz hónapot, és végre kezdett áradni vele a pénz. De a kutya nélkül nem győzte volna bevárni a szerencsét. Néhány év előtt még mosolyogtak ezen az elbeszélésen, de ma mindenki természetesnek érzi, ha a szegény ön­gyilkos asszony halálos ágyán Mackó kutyájáról gondoskodott. A kutya nem vette tudomásul a gazdasági viszonyok rettenetes leromlását, a kutya még nem tudja, hogy a kegyetlenné fajult létfen­­tartási harcban szabad már minden, csak egy nem: kitartani bajba jutott emberek mellett, nem elfordulni azok­tól, akik leestek Fortuna szekeréről, nem megtagadni azokat, akiknek kitelepítése könnyítene a mentőcsónak súlyán. A kutya még barátságot ad a barátságért, a kutya még hűséggel fizeti a hűséget, a kutya nem veszi tudomásul a kötele­zettségeknek azt a feloldását, amelyet a rossz konjunktúra hozott meg. Ember nem bízhat többé emberben, és talán ez a magyarázata a kutya-kultusz terjedé­sének, erősödésének, térfoglalásának, mélte az ilyen számtani feladványt: éj­szaka rosszullét fog el valakit, és mivel nincs telefonja, fiát küldi el az orvosért. Ez fizet kapupénzt, mikor elmegy hazul­ról, fizet kapupénzt, mikor becsenget az orvos házába. Újabb kapupénz követke­zik akkor, amikor a beteg fia és az or­vos távoznak hazulról. Újabb kapupénz következik akkor, amikor az orvos és kísérője csöngetnek a beteg házában, és ekkor egyben esedékessé válik két sze­mélyre a liftpénz. Az orvos indul haza és újból fizet kapupénzt, mikor kilép a beteg házából, majd fizet kapupénzt és liftpénzt, amikor szeretne eljutni sírját lakásába. Még nem került sor az orvos tiszteletdíjára, sem az orvosság árára, de a szegény beteg már fizetésképtelenné lesz a kapupénzek és a liftpénzek által. Tessék végre tudomásul venni, hogy Európában vannak más nagy városok is, nem csupán Budapest, és tessék végül tudomásul venni, milyen barbár szokás a házmester felriasztása éjszakai álmá­ból, és a kapupénznek nevezett dézsma, vagy tized lefizetése. A középkor szoká­saihoz harmonikusan illeszkedett talán a kapupénz intézménye, de a huszadik Században már csak mi ápoljuk a közép­kori jogszokásoknak ezt a különös csö­­kevényét. Az egyéb nagy városokban a lakók­nak a­ kapukulcsuk van, ezzel kinyitják a kaput, bezárják a kaput, ha a kapu nem záródik automatikusan, nem riaszt­ják fel álmából a házmestert, és nem fizetnek kapupénzt. A kapukulcshoz tar­tozik egy automatikus lift, amely szintén nem veszi igénybe a házmester szolgála­tait. Amint ezek a távirda és telefon fel­merülésével egyivású reformok lépné­nek életbe nálunk is, nem következhet­nék be az a különös helyzet, hogy az olyan család, amely szerencsés vagyoni viszonyainál fogva a negyedik emeleten lakik, havonként egymillió korona dézs­mát és robotot tartozik leróni liftpénz és kapupénz címén. Kapupénz: ezt, ha nem csalódunk, a nyugaton a tizeddel és a robotmunká­val egyidejűleg törölték el, azóta pedig a kapupénzt felváltotta a­­ kapukulcs. A kapupénz igen érdekes néprajzi kü­lönlegesség ma, de ne könnyítsük meg a munkáját azoknak, akik etnográfiai kü­lönlegességeket gyűjtenek. Az ilyen tu­dósok és az ilyen kíváncsi emberek szí­vesen elmennek a pápuák szigeteire is. Hadd menjenek oda és ne jöjjenek ép­ Ben Budapestre, ha a történet előtti idők patinás emlékei érdeklik őket. Ne legyen többé kapupénz, és legyen a kapukulcs. uMBWBK­. i uj.i.a.um. .ru IIIIHIWI mm­un­­­i LIFTPÉNZ ÉS KAPUKULCS Ne vegyék rossznéven azok, akiknek bizonyára más volt a szándékuk, de az új lakbérrendelet és a vele kapcsolatos intézkedések hideg zuhany gyanánt ér­ték Budapest lakosságát, pedig ezt a sze­gény lakosságot amúgy is elég hideg eső veri olyan napokban, amikor meleg nyári napsugaraknak kellene érkezniük a magasból. Csak egy kis részletet szeret­nénk kiragadni az új lakbér-rendeletből.­­ Este tíz órától reggel hatig a liftpénz a kapupénzzel együtt nem lehet több há­romezer koronánál, avagy a pengőszá­mítás életbelépése után harminc fillér­nél. Nem lehet több, ez­ egyben annyit jelent, hogy nem lesz kevesebb, este tíz órától tehát reggel hatig a liftpénz a pengőszámítás életbeléptetésétől fogva S150 korona lesz. Ezek után ajánljuk a rendelet kodifikátorainak szíves figyel­ Bacher Emilt maradandó hálájáról biztosítja a Fővárosi Malomegyesület A Magyar Távirati Iroda mellé csatolva és „Beküldi a Magyar Fővárosi Malom­egyesület“ jelzéssel kaptuk ma este a kö­vetkező sorokat: A Magyar Fővárosi Malomegyesület ma tartotta huszonnyolcadik évi rendes köz­gyűlését Szűz Sándor társelnök elnöklete alatt. A társelnök a kimerítő évi jelentéssel kapcsolatban megemlékezik a malomipar mai súlyos helyzetéről és annak a remé­nyének ad kifejezést, hogy a malomipar je­lenlegi válsága mielőbb oly nyugvópontra fog jutni, mely alapja és kiindulása lesz egy újabb egészséges fejlődésnek. Az elnökség megbízatása lejárván, napi­renden volt az elnökség megválasztása is. Tekintettel arra, hogy az egyesület eddigi elnöke, Bacher Emil, olyan értelemben nyi­latkozott, hogy nem óhajtja az egyesület elnöki tisztségét a jövőben megtartani, az elnöklő megragadta az alkalmat, hogy a ta­gok osztatlan helyeslése mellett megemlé­kezzék Bacher Emilnek a malomipar és az egyesület érdekében évtizedeken át kifejtett lankadatlan és eredményes munkásságáról, mellyel az egyesület teljes elismerését és maradandó háláját érdemelte ki. Ezután a közgyűlés közfelkiáltással az egyesület elnökévé Stux Sándort, az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. vezérigazgatóját, választotta meg­ ■ . 300 millió dolláros kölcsönben reménykedik Párizs, de nem jósol hosszú jövőt Briand és Caillaux kormányának (A Magyar Hírlap párizsi tudósítójától.) A párizsi lapok parlamenti tudósítói egyet­értenek abban, hogy hosszú idő óta nem ré­szesült kormány olyan hűvös és rideg fogad­tatásban, mint most kedden Briand és Cail­­laux, amint a felületes szemlélők is észreve­­hették azt, milyen hűvös maradt a viszony minden kibékülés ellenére a miniszterelnök is a helyettes­ miniszterelnök között. Még a kézadás formaságát kissé sietve intézték el Briand és Caillaux, mikor találkoztak a ka­mara zsúfolt padjai és zsúfolt karzatai előtt. Briand, aki nehéz, küzdelmes fiatalságra tekint vissza, sokat nélkülözött, néha kop­lalt is, és negyvenedik évén túl lett szak­­szervezeti titkárból egy gyári kerület kép­viselője, soha nem tudta megbocsátani Caillaux-nak azt, hogy egy nagy vagyon és egy nagy név örököse gyanánt könnyen csinált karriert, könnyen került a kamarába és pénzügyminiszter volt már akkor, ami­kor Briand még a megélhetésért folytatott kemény harcot. Amikor Caillaux a baloldal felé közeledett, majd a baloldal vezére lett. Briand kíméletlen iróniával vonta két­ségbe mindig újból Caillaux jóhiszemű­ségét, állandóan a nagytőke és a plutokrácia ér­dekeinek képviselőjét látta benne, azzal gyanúsítva meg őt, hogy „demagóg“ beszé­deivel csak sáncokat akar vonni a nagytőke érdekei elé. Caillaux viszont nem tartotta véka alatt azt a meggyőződését, hogy Briand — politikai kalandor és személyi megbízha­tatlanságánál fogva nem szabad kormányra engedni. Felváltva kormányra kerültek az­után Briand és Caillaux, de Briand kilenc minisztériumában nem jutott hely Caillaux-nak és azokból a kormányokból, amelyeknek összeállítására Caillaux gyakorolt befolyást, mindig újból kimaradt Briand. Talán az igazi oka ennek az éles személyi harcnak az volt, hogy Caillaux és Briand egy nem­zedék legfényesebb politikai tehetségei és legfényesebb szónokai. A többi politikussal könnyen kötött alkut az egyik és a másik, mert felülről lefelé nézte őket, de egymást kiengesztelhetetlenül gyűlölték, mert­­ egyenrangúaknak tartották egymást és fél­tek egymástól. Tavaly történt meg az a csoda, hogy a Painlevé-kormányban egymás mellé­ került Briand és Caillaux. Előbb Briandnak aján­lotta fel a külügyi tárcát Painlevé, majd Caillaux-t kérte fel a pénzügyminisztérium vállalására. Amikor Briand tudomást szer­zett Caillaux pénzügyminiszterségének ter­véről, azonnal bejelentette, hogy nem vállal tárcát a Painlevé-kormány­ban. A francia baloldal legnagyobb sajtó­hatal­masságát, Sarraut szenátort hívták fel sür­gősen Toulouse-ból és Sarraut érvei, vagy inkább Sarraut hatalma előtt kénytelen volt meghajolni Briand, mert politikai jövőjét kockáztatta volna, ha Sarraut lapjainak csoportja ellene fordul. Briand azonban nem palástolta, milyen nem szívesen ül le Cail­laux mellé, és a Painlevé-kormány sorsát megpecsételte az a k­valitás, amely a kül­ügyminiszter és a pénzügyminiszter között fejlődött ki. Végül Briand győzött és ki­emelte a pénzügyminiszterségből Caillaux-t, igaz ugyan, hogy az egész kormány lemon­dása árán. Most még következett egy rövid­­életű Painlevé-kormány Caillaux nélkül, és azután a kormány élére lépett Briand. Nem lehet tagadni: a pénzügyminiszterek változatos sorával kísérletezett Loucheur-től kezdve Doumer szenátoron és Péret volt ka­marai elnökön át Briand, míg most lenyelte a keserű labdacsot, és­­ felkérte tizedik kor­mányának pénzügyminiszterévé vetélytársát. De Briand előtt nem volt más választás, pe­dig Briand szívesebben vállalta volna pénz­ügyminiszternek Poincaré volt köztársasági elnököt, mint Caillaux-t. Mivel azonban Poincaré visszautasította a pénzügyi tárcát, egyetlen súlyosabb pénzügyi autoritás nem akarta vállalni a pénzügyminisztérium veze­tését, és súlyos pénzügyminiszter nélkül Briand nem tudta volna összeállítani tizedik kormányát, nem volt előtte más út, mint felkínálni Caillaux-nak a pénzügyminiszterséget és mivel Caillaux csak így volt hajlandó vál­lalni a pénzügyi tárcát, a helyettes mi­niszterelnöki tisztséget. Az a néhány nap, amely az új Briand­­kormán­y megalakulása óta telt el, igazán nem volt alkalmas arra, hogy melegebbre fűtse a személyi viszonyt Caillaux és fő­nöke között. Amit Caillaux-nak módjában volt megtennie arra, hogy háttérbe szorítsa a miniszterelnököt, és a kormány igazi feje gyanánt szerepeljen a nyilvánosság előtt, azt teljes kíméletlenséggel tette m­eg. Caillaux igazi célja az, hogy gyorsan megbuktassa a miniszter­elnököt és a helyére lépjen, míg Briand-nak alig­hanem az a titkos érzése, hogy Caillaux, aki egyszer már nem tudott segíteni a frank válságán, most újból csődöt fog mondani és majd lejárja magát. Csak az a kérdés, vájjon sokat használhat-e Francia­­országnak egy olyan kormány, amelynek­ két feje van, és ahol a kormány két feje ilyen­­ mérsékelt bizalommal van egymás iránt. Két évtized keserűségét és gyűlöletét még­sem olyan könnyű egyetlen napon áthidalni. Briand sok bukása közül legalább kettőt nem ok nélkül tulajdoníthat Caillaux munkájá­nak, viszont Caillaux-nak az lehet az érzése, hogy nem töltött volna húsz hónapot a fog­házban, ha Briand melléje élt. De azért most Caillaux helyettese Briandnak, és ketten együtt mentik a francia frankot. Amilyen hűvösen üdvözölték egymást Briand és Caillaux, olyan hűvös volt a ka­mara hangulata a programbeszéd alatt. Briand soha nem beszélt még ennyire visszhang nélkül, egymásután hangzottak el a finoman csiszolt szép szavak, és Briand hiába várt egyetlen helyeslésre. A programbeszéd végén a kormány barátai szerint tizenöt kép-­­­viselő tapsolt,­­ a kormány ellenséged szerint hat... A bi­zalmi kérdést egyáltalában nem vetette fel Briand, mindössze egyheti haladékot kért, azt, hogy az interpellációk tárgyalását ha­lassza el a kamara jövő keddre. A haladé­kot nem igen lehetett megtagadni, tekintettel arra, hogy még függőben vannak azok a tárgyalások, amelyek nélkül a kormány nem terjesztett végleges pénzügyi programot a kamara elé. Így azután az interpellációkat, amelyeknek száma most már hetven körül mozog, 292 szavazattal 130 szavazat ellen csakugyan­­jövő keddre halasztották, de

Next