Magyar Hirlap, 1926. augusztus (36. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
• V'" •• .VW. - - - .7'^-^ynwii.i - . - , •” / . . • . . Jte- *v«W •• •. «■« V,-.- ........................ ■ -^'iipipp||pi|||||Mpv||Hp “ 2y *rtn££SZ&ifr imp SZANSZUSZI lirlF IB^WLkE TCP ÖRDÖG [,: MALOM TUI 11 II 1111 ffWk 11 \m z U H A T A G Fox vll'gattrakció J részben 10 fejezetben. Hj HSH ffl Kg fmt is R® jB SB Mg HlH M fggL NnX gfe lj|ji t|i| Fox világattrakció 7 felvonásban. A főszerepben: B® HR fig rSj fig la jp».. HI Egg .„. .-Λ A ||g Eg| j·£9 jS§ A főszerepben a bravúrok hőse: OTTO GEBÜHR Big gg| jl jg B Sara?1*1' H ggf M T O M M 1 X CSÜTÖRTÖKÖN ELŐSZÖR N Ml Hn fn n H |j H Ml Sm& il CSÜTÖRTÖKÖN ELŐSZÖR IKANIAOBTM ri8ÄeÄ®«Mk^8Ll«tiTMÄÄTMI' 1» ANIA XXXVl'fiFOHAM fr.'íz!"V *”""*"""1 — / jäy .VS“ / ___ ____________________ MA MÁS, MÁS. ÉS MINDIG UGYANAZ !Az a fogyasztói válság, amely az 1925 év gazdasági történetére nyomta helyesét, a magyar húsiparon és húskereskedelmen mély nyomokat hagyott, mondja a budapesti kereskedelmi kamarának az elmúlt évről most elkészült jelentése majd így folytatja egy másik fejezet a kötött forgalom béklyóiból történt szabadulás második évében a magyar malomipar súlyos válságban szenvedett Vagy nézzük a jelentésnek azt a fejezetét, amely a borkivitellel foglalkozik 1920-ban még 961.000 hektoliter bort exportált Magyarország és 1922-ben szintén 858.000 hektolitert, de 1924-ben már csak 125.000 hektoliter volt a borkivitel, és tavaly visszaesett 25.000 hektóliterre. Más. A cukoripar általános üzleti helyzete kedvezőtlenül alakult. Más. A csokoládégyártás a konjunktúra hanyatlásának hatása alatt állott és a fogyasztás az általános pénztelenség miatt megcsappant. Más: A keksz és a kétszersült gyártása csökkent, a vásárlóképesség nagymérvű visszaesése miatt. Más: a gazdasági viszonyok súlya alól a sütőipar sem mentesült. Az egyre fokozódó munkanélküliség és keresethiány a legelsőrendű életszükségleti cikknek, a kenyérnek fogyasztásában is kifejezésre jut. A sütőipar érdekképviselete harminc-negyven százalékra becsüli a csökkenést a fogyasztásban. Itt azután akár szabad volna megállani: harminc-negyven százalékkal csökkent a kenyér fogyasztása akkor, amikor a kenyérnél drágább élelmiszerek fogyasztása aligha növekedett meg. De aki még újabb bizonyítékokra volna kíváncsi, annak tessék tetszés szerint akárhol felütni a budapesti kereskedelmi kamara jelentését. A vendéglősipar helyzete fokozatosan rosszabbodott. Vagy: a kávésipar helyzete a fogyasztóközönség létszámának megapadása következtében a vendéglősipar helyzetével azonosan alakult. Gyerünk tovább: a szállodaipar erősen érezte a forgalom csökkenését, amelynek okául az érdekeltség elsősorban az idegenek ellenőrzésével járó zaklatásokat jelöli meg. Vagy pyerünk egy merész kanyarodással a bányákhoz. Széntermelésünk helyzete szemléltetően tükrözi vissza az általános és súlyos gazdasági válságot. 1925-ben kevés híjján 8 millió méter mázsával volt kisebb a széntermelés, mint 1924-ben és több, mint 11 millió métermázsával kevesebb, mint 1923-ban, a szén értékesítésének nehézségei miatt. A kegyetlen adatoknak ezt a sivatagát csak itt-ott szakítja meg egy kis oázis: olyan adat amely kevésbé kedvezőtlen a többieknél. A tyúkok még nem szüntették meg a tojások rakását Magyarországon, és a magyar tojást értékelik a külföldön, tehát az 1924. év 60.000 métermázsájáról 143.000 métermázsára emelkedett a tojáskivitel, csak éppen kísért az a gyanú, mintha a belföldi tojásfogyasztás visszaesése szerepet játszott volna a tojásexport emelkedésében. Más és más és mindig ugyanaz. Sokszáz adat, amely egyenként sorakoztatja fel a termelési ágakat, a fogyasztás körzeteit és a sokszáz adat ugyanazt mondja. Az eredményeket csak a gazdasági diktatúra alkotmányos formák közt történt alkalmazásával lehetett elérni, mondotta minap inkei nyilatkozatában Bethlen István gróf. Az eredményekről most beszámolt a magyar főváros kereskedelmi kamarája, és igazán nem tudjuk, van-e oka a gazdasági diktatúrának önérzetesen hivatkozni az ilyen eredményekre. Smith főbiztos búcsújelentése szerint a június harmincadikával lezárt költségvetési évben az állami bevételek 900 milliárddal haladták meg az előirányzatot, amint az egyetlen májusi hónap bevételi többlete 150 milliárd volt. De ezeket az állami bevételeket többé nem a zsebükből fizették az adózók, hanem tt a gyomrukból. A kenyérfogyasztás 30—40 százalékos csökkenése áramlott az állam pénztára felé, és a hús- fogyasztás csökkenése és a tojásfogyasztás csökkenése ... A szanálás korszaka alatt 11 millió méter mázsával esett vissza a széntermelés, és minek folytatni az adatok felsorolását. 433 sűrűnyomású oldal a kereskedelmi kamara jelentése, ez a 433 sűrűnyomású oldal ——..iái—»TW—«—m fmm teli van adatokkal, és ezek az adatok a lidércnyomás kísértet súlyát adják azoknak az eredményeknek, amelyeket a gazdasági diktatúra számlájának javára ír az inkei nyilatkozat. Nem tehetünk róla, ha ilyen eredmények igazolják a gazdasági diktatúrát, akkor mi majdnem előnyösebb rendszernek tartanák a teljes gazdasági szabadságot és a régivágású gazdasági liberalizmust. A kenyérfogyasztás visszaesése 30—40 százalékkal mindenesetre A kotlóstyúkok alkalmazkodni tudtak a gazdasági diktatúra rendszeréhez és változatlan lendülettel tojtak tovább. De a kotlóstyúkokon kívül az egyéb termelési energiák nem igen tudták helyüket megtalálni az ünnepelt gazdaságpolitikai rendszerben. Kénytelenek vagyunk tehát megismételni szerény nézetünket: amennyiben a kenyérfogyasztásnak a gazdasági diktatúra által felidézett 30—■s 40 százalékos csökkenését helyrehozza az igazi gazdasági liberalizmus rendszere, mi nehéz szívvel ugyan, de mégis megnyugodnánk talán a divatját múlt, elkopott gazdasági liberalizmus feltámadásában. " Bárczy István és Sipőcz Jenő fognak szembenállani a polgármesterválasztásnál (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A Ripkapárt köreiben igen nyomatékos formában ma az a hír terjedt el, hogy’ Ripka Ferenc főpolgármester letett eredeti szándékáról és nem fog jelöltséget vállalni a szeptember huszonkilencedikére kitűzött polgármesterválasztáson, mert ezt csak akkor tette volna meg, ha vagy a blokk pártjai, vagy a Wolffpárt kilátásba helyezik számára támogatásukat. A blokk pártjai azonban teljes határozottsággal Bárczy István mögé állottak, a Wölff-párt viszont nem volt hajlandótámogatásáról biztosítani Ripka Ferencet, akit a főpolgármesteri székre is a blokk pártjainak szavazata segített, így azután Ripka főpolgármester a kinevezett bizottsági tagok és a hivatalbeliek támogatásával is csak 40—45 szavazatra számíthatna a polgármesterválasztáson, tehát úgy határozott, hogy már a legközelebbbejelenti visszavonulását a polgármesterjelöltek közül. Egyelőre tehát úgy áll a helyzet, hogy Bárczy Istvánnak egyetlen ellenjelöltje Sipőcz Jenő lesz, mert ha Sipőcz újból beadja pályázatát a polgármesteri állásra, akkor a Wolff-párt mögéje sorakozik fel, és Sipőcz bizonyára kap majd néhány szavazatot a Ripka-párt soraiból, amint lesz majd néhány szavazata a hivatalbeliek közül. De ez nem biztosíthatja számára a többséget, hiszen a Wolff-párt kilencvenegy szavazatával szemben a blokk pártjainak a fővárosi választások eredménye szerint százhuszonnyolc szavazatuk drasztikus eredmény, csak az a kérdés, vájjon az ilyen eredmény kedvéért szükséges-e a görögtűz fénykoszorújába keretezni a budai hegyeket. van a közgyűlésen, de rajtuk kívül Bárczyra esnék a hivatalbeliek és a kinevezet tagok szavazatainak többsége is, annál inkább, mert a polgármesterválasztás titkos szavazás útján történik, tehát sem a belügyminiszter, sem a miniszterelnök nem ellenőrizheti, melyik polgármesterjelöltn szavaznak az egyesbizottsági tagok. A közgyűlés hivatalbeli tagjainak és az úgynevezett kinevezett tagoknak nagy része szintén életbevágóan fontosnak tartja Budapest jövőjére nézve Bárczy István visszatérését polgármesteri székbe, ha nem is hangoztatja nyilvánosan és kifelé ezt a meggyőződését. De arra nézve nem lehet semmi kétség, hogy a polgármesterválasztáson igen erős többség alakulna ki Sipőcz Jenővel szemben Bárczy István javára. Nem szólva arról, hogy a Wolff-párt Friedrich-csoportja és mérsékelt szárnya szintén Bárczy Istvánra adná le szavazatát. Egyébként azonban a Wolff-párt soraiban általában úgy tudják, hogy Sipőcz Jenő szívesen kitérne a küzdelem elől és nem jelentkeznék polgármester gyanánt akkor, ha megnyitják előtte a tisztességes visszavonulás aranyhídját, amelyet egyébként a blokkpártok is megadnának Sipőcz Jenőnek, mert egyéni korrektségét és egyéni jóhiszeműségét nem vonják kétségbe. Ebben az esetben igen valószínűen az történne hogy a Wolff-párt nem állít ellenjelöltet Bárczy Istvánnak akkor, ha Sipőcz Jenő kikapcsolódnék a választási küzdelemből, és így Bárczy István egyhangú választással térhetne vissza a polgármesteri székbe, legfeljebb a Wolff-párt intranzigens elemei tartózkodni fognak a szavazástól. Amennyiben erre az ösvényre fordulnának az események, a Wolff-párt így tanúsított fogékonyságát Budapest holnapjának nagy érdekei iránt szívesen méltányolnák a blokk pártjai nem csupán azzal, hogy a kényszernyugdíjazások ellen egyhangú védelembe fogadott Buzáth János és Folkusházy alpolgármestereket újból megválasztják, de az általános fővárosi tisztújításoknál hajlandóak volnának méltányolni a Wolff-párt más személyi kívánságait is, amennyiben ezeknek a teljesítése nem ütközik elvi és erkölcsi nehézségekbe. Így most újból megnövekedett a valószínűsége annak, hogy a polgármesterválasztás távolról sem lesz olyan éles küzdelem, mint amilyennek még a közelmúltban látták, és Bárczy István vagy a szavazatok igen erős többségével, vagy ami még természetesebb és még illőbb volna — egyhangú választás útján foglalja el újból a polgármesteri széket. Mivel Ripka Ferenc régebben néhányszor kijelentette azt, hogy nem tart igényt a főpolgármesteri hivatalra akkor, ha nem tudná megkapni a közgyűlés többségének szavazatait a polgármesteri szék betöltésénél: a Wolff-párt soraiban egyre inkább terjesztik azt a kompromisszum-megoldást, hogy Bárczy István vegye át a szélesebb hatalommal, több joggal, a kezdeményezés gazdagabb lehetőségeivel összekötött polgármesteri hivatalt, és Sipőcz Jenő legyen Ripka Ferenc utóda a főpolgármesteri széken. De ez a kombináció egyelőre igen korai, mert nem bizonyos az, vájjon Ripka Ferenc megérett szándéka-e a visszavonulás a főpolgármesteri méltóságtól. Nitti volt olasz miniszterelnök beszél kollégájáról, Prímar Árnl ped.in.Árva Idlene-tíz diktatúrájáról (A Magyar Hírlap párizsi tudósítójától.) S’itti, miután a háború befejezésével a nagy nemzetközi konferenciák során képviselte Olaszországot, mint miniszterelnök, és San Remóban erőteljesen pártjára kelt Magyarországnak. Mussolini hatalomra érkezése után kénytelen volt elhagyni az olasz földet, hiszen a fascisták feldúlták Nitti római villáját, és bizonyára nem tűrték volna meg odahaza az olasz liberális párt vezérét. Nitti tehát, miután nemzetközi vonatkozásokban is képviselője volt az olasz tudománynak, mint nápolyi egyetemi tanár, majd pedig szerencsésen és eredményesen képviselte Olaszország érdekeit az entente-hatalmak megbeszélésein a háború befejeztével, kénytelen volt távozni az olasz félszigetről. Előbb Zürichben töltött két évet Nitti, és a kis penzióban, ahol lakott, szobája előtt mindig együtt voltak a kézitáskák és kofferek, mintha Nitti naponként várná azt az órát, amely hazaszólítja Olaszországba. Egy félév óta Párizsban telepedett Ift Nitti és itt állandó lakást rendezett be magának. Amikor a Magyar Hírlap tudósítója megjelent előtte, Nitti újból hangsúlyozta azt az álláspontot, hogy az olasz belpolitikáról nem kíván nyilatkozni addig, amíg a külföldön él. Olaszország volt miniszterelnöke nagy sajnálkozással beszélt a Világ megszűnéséről, hiszen Nitti cikkeinek és nyilatkozatainak egész sora jelent meg annak idején a Világ hasábjain, de a Magyar Hírlap tudósítójának kérésére most is kifejtette felfogását az európai politika aktuális kérdéseiről. Az új francia kormány, jobban mondva Poincaré, visszatérése a hatalomra érdemtelenül nagy hangulatváltozásokat idézett elő úgy Franciaországban, mint a külföldön. Poincaré neve sokak előtt szimbóluma a háború után következett szörnyű éveknek és pedig nem jogtalanul. Én sokszor kerültem vele szembe nemzetközi konferenciákon, és sohasem tudtunk egy kérdésben egységes véleményre jutni. Mindennek ellenére azonban én nem hiszem, hogy a mai Poincaré azonos lenne a három év előttivel és nem hiszem, hogy bármilyen változás következzék a francia politikában, főleg ami a külpolitikai irányt illeti. Briand, aki változatlanul kezében tartja a külpolitika vezetését, ugyanattól a szellemtől van áthatva ma is, amely múlt októberben létrehozta a locarnói szerződéseket. — Ami Poincaré személyét illeti nem igen fog beleszólni a külpolitikába, mert most a frank stabilizálását tűzte ki elsősorban feladatul. Azonkívül bizonyára tisztában van azzal, hogy a külpolitika akármilyen változása elsősorban és mindenekelőtt Franciaországnak volna kárára. Ezért fogja most minden erejét a nagy financiális probléma megoldásain fordítani, amely ma tengelye lett az egész francia közéletnek. — A nemzetközi helyzet rosszrafordu- lásától tehát most nem kell félni és minden alapot nélkülöz az a vélemény, amely ■ veszélyeztetve látja Németország belépését a népszövetségbe. Semmi akadálya sincs annak, hogy Németország szeptemberben belépjen a genfi szövetségbe.