Magyar Hirlap, 1926. augusztus (36. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

• V'" •• .VW. - - - .7'^-^ynwii.i - . - , •” / . . • . . Jte­- *v«W •• •. «■« V,-.- ........................ ■ -^'iipipp||pi|||||Mpv||Hp “ 2y *rtn££SZ&ifr imp SZANSZUSZI lirlF IB^WLkE TCP ÖRDÖG [,: MALOM TUI 11 II 1111 ffWk 11 \m z U H A T A G Fox vll'gattrakció J részben 10 fejezetben. Hj HSH ffl Kg fmt is R® jB SB Mg HlH M fggL NnX gfe lj|ji t|i| Fox világattrakció 7 felvonásban. A főszerepben: B® HR fig rSj fig la jp».. HI Egg .„. .-Λ A ||g Eg| j·£9 jS§ A főszerepben a bravúrok hőse: OTTO GEBÜHR Big gg| jl jg B Sara?1*1' H ggf M T O M M 1 X CSÜTÖRTÖKÖN ELŐSZÖR N­ Ml Hn fn n H |j H Ml Sm& il CSÜTÖRTÖKÖN ELŐSZÖR I­K­A­N­I­A­OBTM ri8ÄeÄ®«Mk^8Ll«tiTMÄÄTM­I' 1» A­N­I­A XXXVl'fiFOHAM fr.'íz!"V *”""*"""1 —­­ / jäy .VS“ / ___ ____________________ MA MÁS, MÁS. ÉS MINDIG UGYANAZ !Az a fogyasztói válság, amely az 1925 év gazdasági történetére nyomta helye­sét, a magyar húsiparon és húskeres­ke­delmen mély nyomokat hagyott, mondja a budapesti kereskedelmi kamarának az elmúlt évről most elkészült jelentése majd így folytatja egy másik fejezet a kötött forgalom béklyóiból történt sza­badulás második évében a magyar ma­lomipar súlyos válságban szenvedett Vagy nézzük a jelentésnek azt a fejeze­tét, amely a borkivitellel foglalkozik 1920-ban még 961.000 hektoliter bort exportált Magyarország és 1922-ben szintén 858.000 hektolitert, de 1924-ben már csak 125.000 hektoliter volt a bor­kivitel, és tavaly visszaesett 25.000 hektó­­literre. Más. A cukoripar általános üzleti hely­zete kedvezőtlenül alakult. Más. A cso­koládégyártás a konjunktúra hanyatlá­sának hatása alatt állott és a fogyasztás az általános pénztelenség miatt megcsap­pant. Más: A keksz és a kétszersült gyár­tása csökkent, a vásárlóképesség nagy­mérvű visszaesése miatt. Más: a gazda­sági viszonyok súlya alól a sütőipar sem mentesült. Az egyre fokozódó munka­nélküliség és keresethiány a legelső­­rendű életszükségleti cikknek, a kenyér­nek fogyasztásában is kifejezésre jut. A sütőipar érdekképviselete harminc-negy­ven százalékra becsüli a csökkenést a fogyasztásban. Itt azután akár szabad volna megállani: harminc-negyven szá­zalékkal csökkent a kenyér fogyasztása akkor, amikor a kenyérnél drágább élel­miszerek fogyasztása aligha növekedett meg. De aki még újabb bizonyítékokra volna kíváncsi, annak tessék tetszés sze­rint akárhol felütni a budapesti kereske­delmi kamara jelentését. A vendéglős­­ipar helyzete fokozatosan rosszabbodott. Vagy: a kávésipar helyzete a fogyasztó­közönség létszámának megapadása kö­vetkeztében a vendéglősipar helyzetével azonosan alakult. Gyerünk tovább: a szállodaipar erősen érezte a forgalom csökkenését, amelynek okául az érde­keltség elsősorban az idegenek ellenőrzé­sével járó zaklatásokat jelöli meg. Vagy pyerünk egy merész kanyarodással a bányákhoz. Széntermelésünk helyzete szemléltetően tükrözi vissza az általános és súlyos gazdasági válságot. 1925-ben­­ kevés híjján 8 millió méter mázsával volt kisebb a széntermelés, mint 1924-ben és több, mint 11 millió métermázsával ke­vesebb, mint 1923-ban, a szén értékesí­tésének nehézségei miatt. A kegyetlen adatoknak ezt a sivatagát csak itt-ott szakítja meg egy kis oázis: olyan adat amely kevésbé kedvezőtlen a többieknél. A tyúkok még nem szün­tették meg a tojások rakását Magyar­­országon, és a magyar tojást értékelik a külföldön, tehát az 1924. év 60.000 métermázsájáról 143.000 métermázsára­­ emelkedett a tojáskivitel, csak éppen kí­sért az a gyanú, mintha a belföldi tojás­­fogyasztás visszaesése szerepet játszott volna a tojásexport emelkedésében. Más és más és mindig ugyanaz. Sok­száz adat, amely egyenként sorakoz­tatja fel a termelési ágakat, a fogyasztás körzeteit és a sokszáz adat ugyanazt mondja. Az eredményeket csak a gazda­sági diktatúra alkotmányos formák közt történt alkalmazásával lehetett elérni, mondotta minap inkei nyilatkozatában Bethlen István gróf. Az eredményekről most beszámolt a magyar főváros keres­kedelmi kamarája, és igazán nem tud­juk, van-e oka a gazdasági diktatúrának önérzetesen hivatkozni az ilyen eredmé­nyekre. Smith főbiztos búcsújelentése szerint a június harmincadikával lezárt költségvetési évben az állami bevételek 900 milliárddal haladták meg az elő­irányzatot, amint az egyetlen májusi hónap bevételi többlete 150 milliárd volt. De ezeket az állami bevételeket többé nem a zsebükből fizették az adózók, ha­nem tt a gyomrukból. A kenyérfogyasz­tás 30—40 százalékos csökkenése áram­lott az állam pénztára felé, és a hús-­­ fogyasztás csökkenése és a tojásfogyasz­tás csökkenése ... A szanálás korszaka alatt 11 millió méter mázsával esett vissza a széntermelés, és minek folytatni az adatok felsorolását. 433 sűrű­­nyomású oldal a kereskedelmi kamara jelentése, ez a 433 sűrűnyomású oldal ——..iái—»TW—«—m fmm teli van adatokkal, és ezek az adatok a lidércnyomás kísértet súlyát adják azoknak az eredményeknek, amelyeket a gazdasági diktatúra számlájának ja­vára ír az inkei nyilatkozat. Nem tehetünk róla, ha ilyen eredmé­nyek igazolják a gazdasági diktatúrát, akkor mi majdnem előnyösebb rend­szernek tartanák a teljes gazdasági sza­badságot és a régivágású gazdasági libe­ralizmust. A kenyérfogyasztás vissza­esése 30—40 százalékkal mindenesetre A kotlóstyúkok alkalmazkodni tudtak a gazdasági diktatúra rendszeréhez és változatlan lendülettel tojtak tovább. De a kotlóstyúkokon kívül az egyéb terme­lési energiák nem igen tudták helyüket megtalálni az ünnepelt gazdaságpolitikai rendszerben. Kénytelenek vagyunk te­hát megismételni szerény nézetünket: amennyiben a kenyérfogyasztásnak a gazdasági diktatúra által felidézett 30—■s 40 százalékos csökkenését helyrehozza az igazi gazdasági liberalizmus rend­szere, mi nehéz szívvel ugyan, de mégis megnyugodnánk talán a divatját múlt, elkopott gazdasági liberalizmus feltáma­dásában. " Bárczy István és Sipőcz Jenő fognak szembenállani a polgármesterválasztásnál (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A Ripka­­párt köreiben igen nyomatékos formában ma az a hír terjedt el, hogy’ Ripka Ferenc főpolgármester letett eredeti szándékáról és nem fog jelöltséget vállalni a szeptember huszonkilencedikére kitűzött polgármester­választáson, mert ezt csak akkor tette volna meg, ha vagy a blokk pártjai, vagy a Wolff­­párt kilátásba helyezik számára támogatá­sukat. A blokk pártjai azonban teljes ha­tározottsággal Bárczy István mögé állottak, a Wölff-párt viszont nem volt hajlandó­­támogatásáról biztosítani Ripka Ferencet, akit a főpolgármesteri székre is a blokk pártjainak szavazata segített, így azután Ripka főpolgármester a kinevezett bizott­sági tagok és a hivatalbeliek támogatásá­val is csak 40—45 szavazatra számíthatna a polgármesterválasztáson, tehát úgy hatá­rozott, hogy már a legközelebb­­bejelenti visszavonulását a polgármesterjelöltek közül. Egyelőre tehát úgy áll a helyzet, hogy Bárczy Istvánnak egyetlen ellenjelölt­je Sipőcz Jenő lesz, mert ha Sipőcz újból be­adja pályázatát a polgármesteri állásra, akkor a Wolff-párt mögéje sorakozik fel, és Sipőcz bizonyára kap majd néhány sza­vazatot a Ripka-párt soraiból, amint lesz majd néhány szavazata a hivatalbeliek kö­zül. De ez nem biztosíthatja számára a többséget, hiszen a Wolff-párt kilencvenegy szavazatával szemben a blokk pártjainak a fővárosi vá­lasztások eredménye szerint százhuszonnyolc szavazatuk drasztikus eredmény, csak az a kérdés, vájjon az ilyen eredmény kedvéért szük­séges-e a görögtűz fénykoszorújába ke­retezni a budai hegyeket. van a közgyűlésen, de rajtuk kívül Bár­czyra esnék a hivatalbeliek és a kinevezet tagok szavazatainak többsége is, annál in­kább, mert a polgármesterválasztás titkos szavazás útján történik, tehát sem a bel­ügyminiszter, sem a miniszterelnök nem ellenőrizheti, melyik polgármesterjelöltn szavaznak az egyes­­bizottsági tagok. A köz­gyűlés hivatalbeli tagjainak és az úgyneve­zett kinevezett tagoknak nagy része szintén életbevágóan fontosnak tartja Budapest jö­vőjére nézve Bárczy István visszatérését­­ polgármesteri székbe, ha nem is hangoz­tatja nyilvánosan és kifelé ezt a meggyőző­dését. De arra nézve nem lehet semmi két­ség, hogy a polgármesterválasztáson igen erős többség alakulna ki Sipőcz Jenővel szemben Bárczy István javára. Nem szólva arról, hogy a Wolff-párt Fried­rich-csoportja és mérsékelt szárnya szintén Bárczy Istvánra adná le szavazatát. Egyébként azonban a Wolff-párt sorai­ban általában úgy tudják, hogy Sipőcz Jenő szívesen kitérne a küzde­lem elől és nem jelentkeznék polgármester gyanánt akkor, ha megnyitják előtte a tisztességes visszavonulás aranyhídját, amelyet egyéb­ként a blokkpártok is megadnának Sipőcz Jenőnek, mert egyéni korrektségét és egyéni jóhiszeműségét nem vonják kétségbe. Ebben az esetben igen valószínűen az történne hogy a Wolff-párt nem állít ellenjelöltet Bárczy Istvánnak akkor, ha Sipőcz Jenő kikapcsolódnék a választási küzdelemből, és így Bárczy István egyhangú választással térhetne vissza a polgármesteri székbe, leg­feljebb a Wolff-párt intranzigens elemei tartózkodni fognak a szavazástól. Amennyi­ben erre az ösvényre fordulnának az esemé­nyek, a Wolff-párt így tanúsított fogékony­ságát Budapest holnapjának nagy érdekei iránt szívesen méltányolnák a blokk pártjai nem csupán azzal, hogy a kényszernyugdí­jazások ellen egyhangú védelembe fogadott Buzáth János és Folkusházy alpolgármes­tereket újból megválasztják, de az általános fővárosi tisztújításoknál hajlandóak volná­nak méltányolni a Wolff-párt más sze­mélyi kívánságait is, amennyiben ezeknek a teljesítése nem ütközik elvi és erkölcsi ne­hézségekbe. Így most újból megnövekedett a valószínűsége annak, hogy a polgármes­terválasztás távolról sem lesz olyan éles küzdelem, mint amilyennek még a közel­múltban látták, és Bárczy István vagy a szavazatok igen erős többségével, vagy ami még természetesebb és még illőbb volna — egyhangú választás útján foglalja el új­ból a polgármesteri széket. Mivel Ripka Ferenc régebben néhány­szor kijelentette azt, hogy nem tart igényt a főpolgármesteri hivatalra akkor, ha nem tudná megkapni a közgyűlés többségének szavazatait a polgármesteri szék betöltésé­nél: a Wolff-párt soraiban egyre inkább­ terjesztik azt a kompromisszum-megoldást, hogy Bárczy István vegye át a szélesebb hatalommal, több joggal, a kezdeményezés gazdagabb lehetőségeivel összekötött pol­gármesteri hivatalt, és Sipőcz Jenő legyen Ripka Ferenc utóda a főpolgármesteri széken. De ez a kombináció egyelőre igen korai, mert nem bizonyos az, vájjon Ripka Ferenc megérett szándéka-e a visszavonulás a fő­polgármesteri méltóságtól. Nitti volt olasz miniszterelnök beszél kollégájáról, Prím­ar Árnl pe­d.in­.Árva Idlene-tíz diktatúrájáról (A Magyar Hírlap párizsi tudósítójától.) S’itti, miután a háború befejezésével a nagy nemzetközi konferenciák során képviselte Olaszországot, mint miniszterelnök, és San Remóban erőteljesen pártjára kelt Magyarország­nak. Mussolini hatalomra érkezése után kényte­len volt elhagyni az olasz földet, hiszen a fascisták feldúlták Nitti római villáját, és bizonyára nem tűrték volna meg odahaza az olasz liberális párt vezérét. Nitti tehát, miután nemzetközi vonatkozásokban is képviselője volt az olasz tudománynak, mint nápolyi egyetemi tanár, majd pedig szerencsésen és eredményesen képviselte Olaszország érdekeit az entente-hatalmak megbeszélésein a háború befejeztével, kény­telen volt távozni az olasz félszigetről. Előbb Zürichben töltött két évet Nitti, és a kis penzióban, ahol lakott, szobája előtt min­dig együtt voltak a kézitáskák és­­ koffe­rek, mintha Nitti naponként várná azt az órát, amely hazaszólítja Olaszországba. Egy félév óta Párizsban telepedett Ift Nitti és itt állandó lakást rendezett be ma­gának. Amikor a Magyar Hírlap tudósítója megjelent előtte, Nitti újból hangsúlyozta azt az álláspontot, hogy az olasz belpoliti­káról nem kíván nyilatkozni addig, amíg a külföldön él. Olaszország volt miniszterel­­n­öke nagy sajnálkozással beszélt a Világ megszűnéséről, hiszen Nitti cikkeinek és nyilatkozatainak egész sora jelent meg annak idején a Világ hasábjain, de a Magyar Hírlap tudósítójá­nak kérésére most is kifejtette felfogását az európai politika aktuális kérdéseiről.­­ Az új francia kormány, jobban mondva Poincaré, visszatérése a hata­lomra érdemtelenül nagy hangulatválto­zásokat idézett elő úgy Franciaország­ban, mint a külföldön. Poincaré neve so­kak előtt szimbóluma a háború után követke­zett szörnyű éveknek és pedig nem jogtalanul. Én sokszor ke­rültem vele szembe nemzetközi konferen­ciákon, és sohasem tudtunk egy kérdésben egy­­séges véleményre jutni. Mindennek ellenére azonban én nem hi­szem, hogy a mai Poincaré azonos lenne a három év előttivel és nem hiszem, hogy bármilyen válto­zás következzék a francia politikában, főleg ami a külpolitikai irányt illeti. Briand, aki változatlanul kezében tartja a külpolitika vezetését, ugyanattól a szel­lemtől van áthatva ma is, amely múlt októberben létrehozta a locarnói szerző­déseket. — Ami Poincaré személyét illeti­ nem igen fog beleszólni a külpolitikába, mert most a frank stabilizálását tűzte ki első­sorban feladatul. Azonkívül bizonyára tisztában van azzal, hogy a külpolitika akármilyen változása elsősorban és min­denekelőtt Franciaországnak volna kárára. Ezért fogja most minden erejét a nagy financiális probléma megoldásain fordí­tani, amely ma tengelye lett az egész francia közéletnek. — A nemzetközi helyzet rosszrafordu- lásától tehát most nem kell félni és min­den alapot nélkülöz az a vélemény, amely ■ veszélyeztetve látja Németország belépé­sét a népszövetségbe. Semmi akadálya sincs annak, hogy Németország szeptemberben belépjen a genfi szövetségbe.

Next