Magyar Hirlap, 1926. október (36. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

Péntek §Häp Filmier Ferenc kutyaidomító gyilkolta meg Szikszay Ferenc uradalmi intézőt 70 millió koronáért és állása elvesztéséért lőtte le Szikszayt Székesfehérvár, szeptember 30. (A Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) Szombaton este fél kilenckor terítette le Szikszay Ferencet, Eszterházy László puszta­­sárosdi uradalmának vezetőjét az ablakon át beröpített puskagolyó és már ma délután két órától egy harmincöt éves, nagyon elegáns, szikár férfi ül csendőrszuronyok kö­zött a sárosdi községházán. Pfigíer Ferenc, az uradalom kutyaidomító te­lepének vezetője, a székesfehérvári rendőrség véleménye sze­rint Szikszay gyilkosa. Bámulatos nyuga­lommal ül az egyszerű fapadon és fölényes egyszerűséggel mondogatja a r­endőrtisztek­­n­ek: — Én nem öltem meg az intézőt. Szokatlan lelki ereje, makaóul ismételt mondatai azonban nem sokat használnak. Inert Jeszkó Ernő dr. rendőrfogalmazó, aki s­zombat este óta nem feküdt ágyba, éjjel­és appal talpon volt, kihirdette előtte az előzetes letartózta­tást elrendelő végzést, azzal a megokolással, hogy „alaposan gya­núsítható a gyilkosság elkövetésével" ... Ez a letartóztatás szenzációt jelent azért is, mert Pfiglert vasárnap éjszaka már őri­zetbe vette a rendőrség, de hétfőn reggel kénytelenek voltak szabadon bocsátani, mert nem gyűltek össze a bizonyítékok, amelyek­nek alap­ján el lehetett volna járni ellene. A nyomozó tisztviselőket már ekkor bizonyos mértékig zavarba hozta Pfigler imponálóan fegyelmezett viselkedése, önérzetes nyu­galma, úgyhogy a legjobb szemű detektívek is, amikor fürkészték, ennek a csontos arcú embernek önérzetes, fölényes tekintetét, bi­zonytalanul súgták egymásnak: „mégsem ő“. Tudvalévően több nyom után indult el a Jónás Béla rendőrfőtanácsos irányításával dolgozó rendőri bizottság, amikor kiszálltak Sárosdra, az orgyilkos kikutatására. Első­sorban is azt kutatták, hogy kivel volt ellen­séges viszonyban a meggyilkolt uradalmi in­téző. Ez a nyom azonban nem ígért sokat, mert Szikszay Ferencet brutális, kegyetlen viselkedése miatt nagyon sokan nem szeret­ték, sőt elkeseredett ellenségei is szép szám­mal voltak. . Annyit megállapítottak, hogy a tettes csak olyan ember lehetett, aki alaposan is­meri a helyi viszonyokat, aki pontosan tudta, hogy mikor és hol szokott tartózkodni Szikszay Ferenc és hogyan lehet észrevétle­nül elhagyni a gyilkosság színhelyét, az el­hagyatott fenyőerdő ösvényein. Eleinte autón bejárták a tanyákat és a szomszédos falvakat és elővették azokat a gazdasági cselédeket, akiket megvert, megkorbácsolt az utóbbi hetekben Szikszay Ferenc, arra gondolva, hogy talán egy ilyen súlyosan bántalmazott ember állhatott véres bosszút Eszterházy László bizalmi emberén. A cse­lédek azonban alibit igazoltak, úgyhogy a föltevések félóráról félórára keletkeztek, de hamarosan meg is semmisültek és már-már úgy látszott, hogy a nyomozás nem tud konkrét eredményt produkálni. Megnehezítette a vizsgálat munkáját az is, hogy sem az intelligencia, sem a cseléd­ség nem tett részletes vallomásokat, úgy­hogy első pillantásra az a látszat alakult ki, hogy a Szikszay Ferenc személyét kö­rülvevő gyűlölet hatása alatt nem támogat­ják úgy a nyomozó hatóságokat, amint erre számítani lehetett volna. Jeszkó Ernő rendőrfogalmazó azonban mégis megtudta, hogy a sárosdi intelligencia közül a legnagyobb ellensége Szikszaynak egy, Pfigler Ferenc nevezetű férfi volt, aki Eszterházy László volt kutyaidomító- és fácántelepét vezette. Az ellenségeskedésnek az volt a hátterében, hogy Szikszay Ferenc többször megjelent a grófnál és azt a javas­latot tette, hogy oszlassák fel a kutyaido­mító- és fácántelepet, mert ez haszonnal nem jár, sőt tetemes ráfizetést is jelent. Eszterházy gróf eleinte nem hajlott az in­téző szavára, később azonban, miután tel­jesen Szikszay befolyása alá került, bele­ment abba, hogy a kutyaidomító telepet feloszlatják, ami természetesen annyit is jelentett, hogy Pfigler Ferenc elveszti állását. Ez nagyon elkeserítette Pfiglert, másrészt az is kínos volt neki, hogy hetven millió ko­ronával tartozott Szikszay Ferencnek és ezt a pénzt egyre szigorúbban követelte tőle az uradalmi intéző. Pfigler Ferenc fantasztikus módon került az uradalomhoz ezelőtt két esztendővel. Senki nem ismerte, mint teljesen idegen állított be Eszter­házy László grófhoz és elmondotta, hogy nagyszerűen ért a ku­tyák idomításához, valamint fácántelep­re­ nyomban leültek, üzleti számításokat vé­geztek. Pfigler kimutatta, hogy különösen Németország lenne kitűnő piac idomított állatok részére. Bebizonyította Pfigler azt is a grófnak, hogy évi többszáz millió koronát lehetne keresni, ha a gróf felállítaná a kutyaidomító- és fácántelepet. Eszterházy amúgy is régóta foglalkozott a telep felállí­tásának a gondolatával, szimpatikusnak tetszett neki a Pfigler által előterjesztett terv, valamint bizalmat érzett a jó fellépésű Pfigler Irán is és ezért nyomban áthivatta Szikszay Ferenc gazdasági felügyelőt, aki már ekkor valóságos diktátora volt az ura­dalomnak, hogy megbeszélje vele Pfigler al­kalmaztatásának körülményeit. Szikszay bizalmatlanul, szúrós szemmel mustrálta végig a jövevényt, majd félrehívta a grófot és közölte vele, hogy nincs bizalma hozzá, anyival is inkább nem, mert nem tud felmutatni semmiféle igazoló okmányt arról, hogy csakugyan tar­talékos főhadnagy és B-listás tisztviselő lenne. Aggodalmaskodó szavai azonban nem ta­láltak talajra, mert a gróf már annyira belemelegedett a kutyaidomító telep felállí­­tásának gondolatába, hogy nem akart le­mondani a Pfigler által előterjesztett tervről és ezért megkötötte vele az alkalmaztatási szerződést.­­­zeléséhez és ez kitűnő üzlet is lenne. Eszter­házy László gróf szereti az állatokat, mond­hatni az állatidomítás a kedvenc passziója és ezért élénk figyelemmel kísérte az uradal­mába érkezett idegen előadását. Pfiglernek alkalma volt ügyességét bemutatni Eszter­házy László grófnak, mire nagyon meg­tetszett Eszterházynak mindaz, amit produ­kált és ezért elhatározta, hogy a jó föllépésű idegen urat, aki azt mondotta magáról, hogy tartalékos főhadnagy, B-listás tisztviselő, alkalmazza is. Szikszay Ferenc befolyására fizetést nem adtak neki, hanem gondoskodtak természet­beni ellátásáról. Kapott lakást, kosztot, vala­mint ruhákat is, kerthez is juttatták és az idegen Pfigler, akiről senki sem tudta, ki­csoda, letelepedett és megkezdte a kutya­idomító- és fácántelep berendezését. Eltelt egy év is, de a telep nem hozott jövedelmet, mire a gróf aggodalmaira Pfigler nagy szug­­gesztivitással azt kezdte magyarázni, hogy ha még egy évig várnak, ez a várakozás jó befektetésnek fog bizonyulni. Az év elteltével valamilyen számítás alap­ján negyven millió korona évi jövedelmet utaltak ki Pfiglernek, azonban ebből a összegből levonták a termé­szetbeni ellátás költségét, úgyhogy egészen jelentéktelen összeg kerül a kezéhez. Közben Pfigler összebarátkozott Szákszayval, és ez a barátkozás azzal az eredménnyel járt, hogy ki tudott szedni apránként kölcsönként hetven millió koronát az uradalmi inté­zőtől, azzal, hogy ezt rövidesen vissza fogja fizetni a telep várható jövedelméből. Mindenféle adatokat é­s számításokat mutatott fel, úgy­hogy Szikszay több részletben át is adta neki a pénzt. Szikszay bizalmatlan Isi»« ügyelnie !l 4 láncú, masszívkaru bronzcsillár csiszolt borával_ ... — . —................. 000.000 G lángú, masszívkarö fáklyás bronzcsillár 000.000 M 7 lángú faragott fa fáklyáscsillár ... ... ...­­350.000 Hg Sslyem­ernyős éjjeliszekrány-lámpa ........ 120.000 g Kedvezőt fizetési 5e?Tételelz. .Viríélixe fényképeket is ki­Eálunk KADELN­URGEN­ ERNŐ Budapest, V, Mpót körút 5. Teletem 146—04. Bj 192? október T, 3 Alapíttatott 1820. 100 éves fennállását ünnepli ma cs. és kir. udvari szállítók HARIS ZEINLKER és TSBSS m „Kék csillaghoz 66 Budapest, IV., Váci ucca 18. sz. Menyasszonyi kelengyék. Október elsején megkezdjük a jubileumi olcsó eladást, mélyen leszállított árakban eladásra kerülnek vászon, sifon, asztalnemű, törül­köző, zefír, különféle törlők, zsebkendők és női fehér­­neműek. Addig, amíg erre a célra a fel­ajánlott kész­let tart. Kérjük kirakatainkat meg­tekinteni. Pfigler meggazdagszik Már ekkor feltűnő volt, hogy Pfigler köz­ben apránként megszedte magát, senki sem tudta azonban, hogy miből, mert hiszen járandóságát, az évi negyven millió koro­nát nem kapta meg egy összegben, mert abból levonták az előlegezett természetbeni ellátás költségeit. Ennek ellenére nem ér­tették, hogy honnan tudott előkelően berendezkedni, sőt költséges passziókat is folytatni. Ffigler elvette egy nagyon előkelő úricsalád­nak a leányát, egy kis gyermeke is szüle­tett és családjával együtt igen jó körülmé­nyek között élt, noha az általa kezelt telep jövedelmezősége még csupán ígéret volt. Hogy időközben mi történt, nem lehet pontosan tudni, annyi azonban tény, hogy a közben öszebarátkozott Szikszay és Pfigler váratlanul elhidegeltek egy­mástól. Szikszaynak szüksége volt a pénzre és ezért a legkellemetlenebb jelenetek zajlottak le közöttük, Pfigler azonban nem tudott fizetni. Közben Szikszay mind gyakrabban kereste fel Eszterházy grófot és közölte vele, hogy az egész kutyaidomító telep egy ügyes embernek a felültetése, ettől a vállalkozástól nem lehet remélni jövedelmet és csak nagy ráfizetést jelent. Ha csak — mondotta Szikszay — az évi negyven millió korona fizetését vesszük Pfiglernek, már ez is jelentékeny és telje­sen kidobott pénzt jelent A gróf, mint minden esetben, most is a végén csak elfogadta Szikszay referálását, beleegyezett abba, hogy a telepet néhány hónap múlva feloszlatják és Pfiglert elbocsátják állásából. Ez nagyon elkeserítette a kutyaidomítót, kétségbeesve járkált a községben, mind izgatottabban kö­zölte barátaival: — Tönkretesz engem is és a családomat is Szikszay. Én a mai viszonyok között nem tudok állást kapni, Szikszay intézkedése a pusztulásomat jelenti. Közben Pfigler mindenfelé levelezett, hogy alkalmaztatást kapjon és az uradalomból való elbocsátása ne sodorja nyomorba. A levelekre mindenünnen az a válasz érkezett, hogy nem tudnak állást biztosítani, s a kutyaidomító mind borúsabb arccal járt-kelt Sárosdon, egyre szótlanabb, keserűbb lett. Ezelőtt hat nappal egy délután felkereste irodájában Szikszayt és egy utolsó kísérletet tett pozíciójának megmentésére. Azt kérte, hogy ha már a kutyaidomító-telepet fölös­legesnek ítélik, juttassanak neki más alkal­­maztatást, annyi kenyeret, hogy el tudjon tengődni belőle ő és a családja. Hivatkozott arra is, hogy felesége gyer­mekágyiján fekszik, ebben a nehéz helyzetben katasztrófát jelentene az ál­­lásnélküliség. Szikszay azonban szűkszavúan elzárkózott a kérés teljesítése elől, arra hivatkozott, hogy üresedés nincs az uradalomban, nem tud segíteni. * Egyben közölte vele azt is, hogy a hetven millió koronára igényt tart, hogy ha más­ként nem, hát lefoglaltatja Pfigler új bútorait és így hajtja be követelését rajta. Ezek az adatok tudomására jutottak Jeszkó Ernő rendőrfogalmazónak és nyom­ban feléje irányult a vizsgálat és megerő­södött a gyanú, hogy Pfigler az orgyilkos. A gyilkosság elkövetése után ugyanis egy lábnyomot fedeztek fel a fenyőerdő mellett húzódó ösvényen, egy francia formájú cipőnek és gumisarok­nak a nyomát. Megállapították, hogy Pfig­lernek hasonló cipője van, ez azo­nban nem volt elegendő, mert hiszen az uradalmi tisztviselők, valamint a sárosdi intelligencia több tagjának is volt hasonló formájú cipője. Rövidesen szabadon is bocsátották Pfig­lert, aki fölényes nyugalommal viselkedett az őrizetbevétel idején. Ez hétfő reggel tör­tént, azóta azonban egyre gyűjtötték az ada­tokat. Tanúvallomásokat sikerült ugyanis szerezni, hogy Pfigler a kérdéses időpontban futólépésben rohant el a fenyőerdőből, valamint sikerült megállapítani azt is, hogy régóta készül a merényletre, különleges lö­vedékek gyártásával foglalkozik, amelyek — mint egyik barátjának mondotta, — „bizto­san hatnak". Egyre güűltek az adatok Jeszkó fogalmazó kezében, mire ma délben egy csendőr jelent meg Pfigler lakásán, amelyet folytonosan szemmel tartottak és közölte a kutyaidomí­­tóval: — Parancsom van önt előállítani. Pfiglernek egy arcizma sem rándult meg, egykedvűen vállat vont és ennyit szólt: • — Már megint? Erre odament a másik szobában betegen fekvő felesége ágyához, hosszasan megölelte, megcsókolta az asszonyt azzal, hogy elmegy, egy kis dolga van a község­házán, de nemsokára visszajön. Ölbekapta a gyermekét is, hosszasan és sokáig csókolgatta és csak most látszott az arcán egy kis f­elindult­ság, de már a követ­kező pillanatban mosolyogva szólt a csend­i űrhöz: — Hát akkor gyerünk. A községházán hidegen válaszolt a kérdé­sekre, majd pedig, amikor Jeszkó a szemébe kiáltotta, hogy ő gyilkolta meg Szikszayt, csak ennyit mondott nagyon határozottan: — Ez nem igaz. Ekkor egy darabig keresztkérdések alá vették, majd átkísérték a szomszéd szobába, ahol egyedül hagyták. Közben figyelték az arcát, a h­idegvérűen viselkedő férfi mind kedvetlenebb lett, majd pedig egészen összezsugorodva testében, lehaj­totta a fejét. Szemlátomást megtört, de még mindig tagadoit. Holnap reggel viszik be autón Székesfe­hérvárra Pfiglert, aki nyugodtan fogadta le­tartóztatását. Az éjszakát a községházán tölti egy fapadon, két csendőr őrizetében. Este fél tizenegy órakor értekezlet volt a székesfehérvári rendőrségen, Jónás Béla rendőrfőtanácsos vezetésével. Megjelent az értekezleten Keller ügyész is. Az értekezlet befejezése után érdeklődésemre Jónás főta­nácsos ezeket mondotta: — Pfigler Ferencet letartóztattuk". Annyi bizonyítékot szereztünk ellene a nyomozás során, hogy tagadása ellenére is az a meg­győződésünk, hogy ő lőtte le Szikszay Fe­rencet. Reméljük, hogy Pfigler holnapra­ egészen meg fog törni és a produkált bizo­nyítékok hatása alatt beismeri a gyilkossá­got. Diószeghy Miklós. ............................................... IHIilWIIII ■ MII IIIIB—» Szombaton utazik a magyar delegáció a wieni Páneuróp­a-kongr­esszusra A Páneurópai Unió magyar csoportja száz­tagú delegációval képviselteti magát a bécsi kongresszuson, mely f. hó 3-ától 6-áig tart. A delegációban többek között részt vesznek: Beck Lajos és neje, Rassay Károly és neje, Lukács György, Rainprecht Antal, Gratz Gusztáv, Hantos Elemér és neje, Görgey Ist­ván, gróf Teleki Sándorné, Halasi Fischer Ödön, Póka-Pivny Béla, Vámbéry Rusztem, Vákár P. Arthur, Faluhelyi Ferenc, Székács Antal, Latinak Jenő, Feleky Géza, Havas Miksa, Auer Pál és Fenyvessy László, a ma­gyar csoport vezértitkára. A kongresszuson mint önálló előadók sze­repelnek: Lukács György a központi bizott­ságban, Hantos Elemér, Gratz Gusztáv és Székács Antal a gazdasági bizottságban, Ha­­lasi-Fischer Ödön a vám- és forgalmi ügyeket tárgyaló bizottságban, Rainprecht Antal a szellemi együttműködést tárgyaló bizottság­ban, Vámbéry Rusztem a nemzetközi jogi bizottságban. A résztvevők nem együttesen indulnak, egyesek máris Bécsben vannak, a delegáció vezetősége azonban szombaton délután egy órakor utazik. Egy törvényszéki tanácsost is felfüggesztettek Magdeburgban a Haas-ügy miatt Berlinbe­ jelentik. A Berliner Tageblatt ér­tesülése szerint Hoffmann magdeburgi tör­vényszéki tanácsost állásától felfüggesztették. Hoffmann volt a mozgatója annak a hajszá­nak, amelyet Hans Rudolf részvénytársasági igazgató ellen indítottak s ő diktálta Feiling vizsgálóbírónak azt a híres levelet is, amely­ben a porosz rendőrséget gyilkosság bűnté­nyének palástolásával vádolja.

Next