Magyar Hirlap, 1926. december (36. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-25 / 294. szám

42 1926 december 25 HÍRLAP Csodagyerekek Minden gyerek csodagyerek, ha másnak nem, legalább az édesanyjának a szemé­ben. Vannak azonban hiteles följegyzések olyan gyerekekről is, akiknek az értelmi fejlettsége igazán csodaszámba ment. A leghíresebb csodagyerekek közül való volt a lütecki Heineken Christian, aki 1721-ben született. Tízhónapos korában már minden tárgyat meg tudott nevezni, amit maga körül látott. Még be se töltötte az egy évet, mikor egy nagyobbacska diák­tól már bibliát tanult s tizenöt hónapos korában már világtörténelmet kezdett ta­nulmányozni. Hároméves korában folyéko­nyan beszélte a németen kívül a latint és franciát s egyszerre tanult meg olvasni mind a három nyelven. Négyéves korában elvitték bemutatni IV. Frigyes dán király­hoz, akit hosszú francia beszéddel köszön­tött, majd körülnézett a dajkája után és azt mondta latinul: — Sitio. (Szomjazom.) Erre aztán a dajkája megszoptatta. A kis Christian ugyanis az ő korának minden rettenetes tudományát megtanulta, csak éppen H­enni nem tanult meg, hanem a dajkája tején élt egész rövid kis életében. Angolkóros és tüdőbajos volt, az idegei is betegek voltak s még nem töltötte be az ötödik évet, amikor meghalt. A korai halál, a csodagyermekek szokott végzete vitte el a híres francia csodagyereket is, Jean Baratier-t, aki egy évben született Heine­ken Christiannnal. Tízéves korára nemcsak a nagyobb európai nyelveket tanulta meg, hanem a latint, görögöt, zsidót, arabot és szírt is. Tizenhároméves korában egy hit­­tudományi értekezést írt Krisztus istensé­géről és ezért magiszteri méltóságot nyert a hallei egyetemen. Tizennyolcéves korá­ban meghalt csontvelőgyulladásban. Szerencsétlen véget ért az angol csoda­gyerek, Chatterton Tamás is, aki 1752-ben született. Tízéves korában már verselt s tizennégyéves korában Régi versek címen verskötetet adott ki, azt állítván, hogy a benne foglalt verseket egy középkori szer­zetes írta. A zeniális költemények nagy te­remtő erőre vallottak és általános feltűnést keltettek, míg valamelyik kritikus ki nem derítette, hogy a nagyszerű verseket maga a Kis Chatterton írta. A fiúcska akkor egy ügyvédi irodában díjnokoskodott, ahonnan lelepleztetése után elbocsátották. A lángeszű gyerek bánatában megmérgezte magát. Csodagyermek volt Pascal is, a híres fran­cia matematikus és filozófus, aki már a gyerekszobában geometriai tételeket rajzolt krétával a padlóra. Korán fejlett matema­tikai lángész volt Clairault is, akinek ké­sőbb a délkörök mérésénél volt nagy sze­repe. Tizenkétéves korában a kúpszeletek­ről tartott értekezést a párizsi akadémiában s tizennyolcéves korában már akadémiai tagnak is beválasztották. Csodagyermek volt lord Kelvin is, aki 1907-ben halt meg , legnagyobb fizikusa volt a múlt századnak. Tízéves korában pályadíjat nyert a glasgowi egyetemen a föld alakjáról írt értekezésével, s tizen­nyolc éves volt, mikor híres hőelméletét fel­állította. Különösen sok a csodagyermek zenei téren. A legismertebb példa Mozart, aki hatéves korában már apró zenedarabokat komponált a zongorán. Egy év múlva már Párizsban hangversenyezett s tízéves korá­ban írta első víg operáját. A nap melegének felhasználása Sokszor írtak már arról, hogyan lehetne a nap melegét technikai célokra is felhasználni. Egy német tudós, dr. Rudolf Sámuel, kétezer billió kilowattra teszi a napnak a földre bo­csátott melegét. Ha ez a roppant mennyiség nagyrészt eloszlik is a mindenségben, még mindig marad 15 billió, ami szintén óriási melegmennyiség. Minden a földön tenyésző élet a meleg eloszlása szerint él. Az ember életének módját, a növények fejlődését, életét a­­ meleg határozza meg. Ez a nagy terméke­nyítő erő pedig egyszerűen eloszlik. Csak az a meleg marad itt, amelyet a növények lekötnek. A nagy kérdés az, nem lehetne-e a nagy me­legmennyiséget villamos erővé átalakítani. Bizonyos szerkezetű tükrök összegyűjtik a napsugarakat, úgyhogy ezek segítségével a­­hő­mérsékletet emelni lehet. Természetes, hogy minél nagyobb hőmérsékletet akarunk létre­hozni, annál nagyobb tükörfelületre van szük­ségünk. Ha a napsugarak elé egy kvadral kilo­méter nagyságú homorú tükröt teszünk, akkor a forrpontba egy kemencét állíthatunk be. A nap mint meleg forrás, tehát szolgálatára áll az embernek. A napsugár ez idő szerint még mindenki tulajdona. Talán itt kereshetjük az olcsó erőt, amely után annyian kutatnak. Már 1564-ben történt erre kísérlet. Egy francia, Augustin Mouchet, Touss-ban volt az első, aki gőzkazánját napsugárral fűtötte. Ma pedig, annyi év után, egy lépéssel se jutotunk előre. De ez se az első kísérlet, mert egy másik fran­cia már a XVI. században csinált tervet arra, hogy a szökőkutat a napsugarak erejével tartsa üzemben. Csak Kaliforniában és Egyiptomban van néhány gép, amelyet a napsugarak ereje tart üzemben. Bizonyos, hogy különösen a meleg vidékeken könnyen lehetne a napsuga­rakból energiát nyerni. m A rádió a reklám szolgálatában Mikor Németországban a rádió működni kezdett, a kereskedők és vállalkozók rögtön látták, hogy áraikat a rádió útján tudnák legkönnyebben és leghatásosabban a közönség figyelmébe ajánlani. Kérték a társaságot, ve­gyen fel különféle reklám­szövegeket is. A társaság akkor ezt elutasította, mert nem akarta a kezdő vállalatot ezzel megterhelni. 1924 június havában azonban már megen­gedte és azóta adják is azokat. Eleinte rövid kis reklámhíreket adtak a sajtóhírekkel együtt. De a közönség panaszt emelt ez ellen, mert így megkárosítódnak érezte magát. Erre a reklámszöveget a délutáni hangversenyek szünetei között adják. De ez nem bizonyult elégnek. Ezért úgy intézkedett a vezetőség, hogy három csoportba osztotta ezeket a köz­leményeket. 1. Tanácsok a család részére. 2. Színház és film. 3. Reklámelőadások. Erre a csoportosításra azért volt szükség, mert a rá­dió a fülnek szól és nem a szemnek. Az em­berek figyelmét a hallószerven keresztül kell megragadni és ez bizony nem könnyű munka. A szöveg itt nagyon fontos, mert ha az egyik reklámszöveg rossz, az könnyen tönkreteszi a többit. Kellő csoportosítás, jó szöveg az egye­düli, ami a rádióreklámot elfogadhatóvá te­szi. Ez ugyanis nagyban különbözik az újság­­reklámtól vagy a vetített képek reklámjától. Az újságnál az egyik hirdetés gyenge szövege nem teszi tönkre a másikat. A képek válto­zatosak és színesek, tehát egymást támo­gatják. Olyan embereknél, akik hallás után szeretnek­ tanulni, könnyen megy a dolog. De az ember érdeklődésének azonnal vége lesz, ha­­ unatkozik. Viszont, ha a szöveg jó, éppen az élő szó erejénél fogva hat az emberre, szí­vesen hallgatja és meg is jegyzi. A leadóállomásnak tehát különösen fontos, hogy a szöveg nagyon jó legyen. A különféle hirdető­cégek a versformát alkalmasabbnak tartják a hirdetésre, mint a prózát. A szöveg­ben sok számot is szeretnek adni, de a társa­ság elhatározta, hogy legföljebb öt szám le­het egy szövegben. A sok szám nemcsak ezt a közleményt teszi unalmassá, de a többit is. Nagyon keresik az első és az utolsó helyet, mert ezeket tartják leghatásosabbnak. Egyes ki­sebb cégek, továbbá színházak és szórakozóhe­lyek különféle százalékos kedvezményeket adnak a hallgatóknak. A reklámelőadásokra leginkább ismert nevű embereket szeretnek megnyerni. Arra a kérdésre, hogy milyen eredménye van a rádióreklámnak, nagyon bajos határozott választ kapni. Próbálták megállapítani, hogy a rádióelő­fizetők mennyi része hallgatja a reklámhíreket. Férfiak, vagy nők hallgatják-e inkább. A kérdé­sekre megállapították, hogy a rádióhallgatóknak 30—35%-a hallgatja meg a reklámot is. Miért nem hallgatják sokan ? Az időbeosztás nem jó, vagy a szöveg rossz ? Mindezekre bizony nem könnyű választ kapni. De nagy gondot ad állan­dóan a szöveg megfogalmazása. Milyen legyen az alakja, hossza. Várjon az egyféle dolgokat ad­ják le egymásután, vagy a különféléket Látjuk, hogy itt még sok nehézséget kell legyőzni. De biztos, hogy a német szívósság és szorgalom ezt is meg tudja tenni A rádió mint sport A rádió napról-napra népszerűbb. Az emberek nemcsak hallgatják, hanem sokat foglalkoznak a készülékkel. Ez a készülék nem olyan, mint például a telefon, amelynél eszünkbe se jutna, hogy mi próbál­juk javítani, vagy valamit változtatni rajta, hanem egyenesen készteti a technikában jár­tas embert, hogy valamit próbáljon vele. Az ember képzelőtehetségét is foglalkoztatja ez a csudálatos kis készülék, amely messze orszá­gok hangját vezeti hozzánk. Innen származik az, amit rádiósportnak neveztünk el. A rádió legfontosabb része a felvevőkészülék. Nem kell sem nagy művészet, sem nagy gya­korlat hozzá, hogy valaki beállítson egy de­tektort. Máskép áll a dolog az ú. n. csőkészü­lékeknél. Amerikában sokcsövű rádiókészülé­ket úgy szerelnek föl, hogy az egész kezelés egyetlen gombra van alapítva. Ennek a csava­rása által minden távoli állomást el lehet érni és ezt az eszközt a legfinomabb hang fel­vételére is be lehet állítani. A németek is gyártanak ilyen készüléket. Egy kiállításon olyan készüléket mutatott be a német ipar, amelyet egyetlen csavarral lehet kezelni és ez a készülék valósággal gyöngye a pontosság­nak. A rádiósportolók igyekezete abban van, hogy ilyen tökéletes készüléket állítsanak elő. A cél az, hogy hibátlanul fogják fel a hullá­mot és tiszta, csengő hangot kapjanak. Ezt már elég tökéletességre vitték, csak a légköri zavarok ellen nem találtak még megfelelő esz­közt Jó hallás, ügyes ujjak, sok technikai tudás kell ahhoz, hogy valaki jó rádiószakértő legyen. A Magyar Hírlap ifjúsági pályázata­ ­i Ifjúság lelkes és hűséges olvasógárdá­ját felhívjuk, hogy vegyen részt e pályáza­tunkon, amelyet most hirdetünk, hogy meg­ismerjük gondolkodásukat, képességeiket és nemes versenyre serkentsük őket. Feleljenek szabatosan, irodalmi formá­ban és a lehető rövidséggel a következő két kérdésre vagy e két kérdés egyikére: 1. Melyik könyv a legkedvesebb ol­vasmányuk és miért? 2. Ki iránt éreznek legtöbb hálát és miért? A pályázaton részt vehet mindenki, aki vagy maga előfizetője a Magyar Hírlap­nak, vagy akinek szülei előfizetőnk. A papírlapnak csak egyik oldalára írjanak a pályázók és feltétlenül írják a pályamunka alá nevüket, teljes címüket, mert különben dolgozatukat nem vesszük figyelembe. A pályázók a feladott kérdések bármelyikét kidolgozhatják, de felelhetnek azonban mind a két kérdésre is. A pályadíjnyertesek közül az első és második legjobb dolgozat írója egy-egy ezüstórát kap, a harmadik, negyedik és ötödik díj nyertese pedig értékes könyvjutalom­ban részesül. A pályamunkákat 1927 január 5.-éig kell a Magyar Hírlap szerkesztősége címére pos­tán feladni. Az eredményt 1927 január 16.-iki számunkban közöljük és a pályadíj­nyertes dolgozatokat az „Ifjúság“ rovatban közreadjuk. Miből lett a Kossuthnóta? Nemrégiben még a Kossuth-nóta volt a legnépszerűbb magyar dal. Ezt énekelték ünnepélyeken, tüntetésekkor, választások­kor. Diák, paraszt, egyaránt ezt dalolta, ha a múltra akart visszaemlékezni. Kevesen tudják mégis, hogy miből lett a Kossuth­nóta? Dallama igen régi. Ismerték már Rákó­czi korában is és akkor erre a szövegre énekelték: Szaladj kuruc, jő a német. Lásd, mely okos, tudós féreg, Hidd el, ha elér, majd megcsap, Félrebogzott hajadba kap, Nyalka kuruc! Később a napóleoni harcok idején hu­szárnóta lett belőle és ugyanezt a dallamot erre a szövegre énekelték: Beállottam katonának, Ferenc császár huszárjának­. Tíz esztendő nem a világ. Enyém lesz a legszebb virág. Éljen a huszár! Akkor ugyanis még tíz esztendőt kellett szolgálni minden katonának. Már-már fele­désbe ment ez a nóta, amikor 1848-ban is­mét divatba jött ez a dallam. Szegedi újon­cok kezdték erre a szövegre énekelni: Kossuth Lajos azt izente: Hogy kevés a regimentje, Ha még egyszer azt ízen!. Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a haza! Ugyanebben az időben a dunántúli hon­védek viszont ezzel a szöveggel dalolták: Magyarország édes hazám. Neked szült és nevelt anyám, Megtisztelt minket a világ, Éljen a magyar szabadság, Éljen a hazai A szabadságharc vége felé már minden táborban így szólott a dal: Kossuth Lajos azt szente, Elfogyott a regimentje, Ha elfogyott kettő-három, Lesz helyébe harminchárom, Éljen a hazai Csak később, jóval a szabadságharc után énekelte az egész ország a ma is ismert szöveg szerint, hogy: Kossuth Lajos azt szente, Elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt szeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a hazai Amikor már Kossuth Lajos külföldön élt számkivetésben és gyakran érkeztek róla szomorú hírek, akkor lett divatossá ez a szöveg: Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája. Éljen a hazai Később pedig, amikor sok magyar zarán­dok kereste fel Kossuth Lajost, Turinban született meg ez a szöveg, amelyet hosszú időn át daloltak széltében-hosszában: Ott voltam én mostanában, Kossuth Lajos szobájában, Adott kezet megfoghattam, Élő szavát hallgathattam, Éljen a haza! Szombat A fa legendája Egy régi mondás azt tartja, ahol sok fa vi­rágzik, ott az élet is virágzik. A fa velejár az emberek életéve. Gyümölcse, virága az emberé. De nemcsak most, hanem a legrégibb időben is volt szerepe. Már a paradicsomban is két fa ál­lott, a jó és­ a rossz tudásának a fája, azon­kívül az élet fája. Miután az ember evett az első fából, kiüzetett a paradicsomból, nehogy az élet fájából is egyék, így mondja a szentírás. Valószínű, hogy ezen a napon a fát is ünne­pelték, tehát összesett a faünnep a karácsony­nyal. A harmadik századból született az a le­genda, mely szerint Adám, amikor nagy beteg­ségbe esett, elküldte fiát, Seth-et, a paradicsom­ba, hogy a könyörületesség fájáról hozzon ola­jat a fájdalmára. Mihály arkangyal azonban kijelentette, hogy nincs. De 5500 év múlva az isten fia leszáll a földre és elvezeti Adámot a könyörületesség fája alá. A megismerés fája alatt persze minden nemzet azt értette, amelyik hozzá legközelebb állott. A bortermők országok és helyek, Champagne — Burgundia — a fát­­szőlővesszőnek gondolták, az olaszok narancs­fának, a görögök fügefának, a németek alma­fának. Észak-Franciaországban cseresznyefának. Nálunk is az almafát gondolhatták, mert ami­kor a betlehemesek végigmennek a helyiségen, egy ember a paradicsom fáját viszi — bodza­fát — és almával van az teleaggatva. Az almafához is fűződött legenda. Az, hogy karácsony éjjelén kivirágzik és gyümölcsöt hoz. Ez a legenda annyira megerősödött, hogy 1152-ben Würzburgból beszélik, hogy két alma­­fa karácsony éjjelén rügyet hajtott, virágz­itt s mire a kakas kukorékolni kezdett, már gyü­mölcsöt is hozott. Az alma akkora volt, mint egy dió. Lehet, hogy ez a legenda vitte a há­zakba az almával díszített karácsonyfát. A szo­kás így terjedhetett el. 1786-ban Nürnberg vá­rosa már rendeletet is adott ki a fák pusztítása ellen. Némely helyen csereszenyfát és meggyfát tettek cserépbe. Ez a szobában kivirágzón és ezt tették az asztalra karácsony estére. Lehet, hogy a mesterséges fa helyébe került később a fenyőfa. Egy elbeszélés szerint az első fenyő karácsonyfa a Lützeni csata után — 1632 — került Közép-Európába. Egy sebesült svéd tiszt, aki egy német faluban feküdt, a templomban karácsony­ estét rendezett s ott az ő hazájának szokása szerint gyertyákkal díszített fenyőfát állított fel. Ez az elbeszélés sokáig keringett. Mi igaz belőle, nem tudjuk. Straussburgból kap­juk az első biztos hírt a karácsonyfáról —1605 —. Egy ismeretlennek a följegyzése ma­radt ránk, aki azt írja, hogy ott fenyőfát állí­tanak fel a szobában, papírból készült rózsá­val díszítik, aztán almát, ostyát, cukrot aggat­nak a fára. A fa tisztelete most már elterjedt és állandó lesz. Egyes helyen annyi fát állítanak fel, ahány családtag van.­­­ ’ Goethe és Schiller életében is előkerül a ka­rácsonyfa. Goethe Lipcsében volt. Egy kisleány megmaradt levelében olvassuk, hogy: ő és a kisleány apja fácskát állítottak fel s azt fel­díszítették. Nagyon jól mulattak, mert a kislány mindent megevett, ami a fán megehető volt. Thüringiában szigorúan őrködtek azon, hogy a fákat ne pusztítsák. A fenyőágakat csak arra volt szabad használni, hogy kitűzzék a ház uccai falára. Ez azt jelentette, hogy ott új bort vagy sört mérnek, de karácsonyfának nem használhatták. Schiller is szerette a karácsony­fát, és azt írja egy ismerősének, — 1789 — hogy elmegy hozzájuk, de egy szép kis fát állítsanak neki. A szigorú rendelkezések azonban nem hasz­náltak, a szokás terjedt. A weimari erdőmester nagyon haragszik, mert 500 fát adnak el az ün­nepre és azt kívánja, hogy ezt a barbárságot szüntessék meg. De nem szüntették meg, mert már a királyi udvarokba is eljutott Végre is rendelet szabályozta, hogy kis fenyőfákat sza­bad árusítani, az ára 6 fillértől 2 garasig terjed­het 1813-ban egy német gyermeklap már olyan rejtvényt adott, melynek megfejtése a kará­csonyfa volt . Elterjedt ez a szép szokás az egész világon. Talán azt akarja jelképezni, hogy az embereke­nek olyan szeretettel, békességgel kellene élni, mint amilyen békesség árad a zöld gallyak mellől. Kis ok, süti/09 következmény Egy napon Párizs környékén egy nagy fran­cia gyár képviselői egy 24 lóerős motort akar­tak kipróbálni, mert el akarták azt adni, egy gazdag amerikainak. A vevő és eladó egymás mellett ültek, és megtettek óránként 40 kilo­méter utat. Hirtelen, minden előző ok nélkül, a gép megállt Minden eszközt igénybevettek, hogy megindítsák, de nem sikerült Mikor semmi sem használt, a vezető belenyugodott abba, hogy vissza kell vinni a gépet a mű­helybe, s ott részenként megvizsgálni Az ösz­­szes alkatrészek a legépebb állapotban voltak, mikor az egyik csőben felfedeztek egy nagy legyet, amely valószínűleg még lárvaállapotban kerülhetett a csőbe. Az állat teste elzárta a csőben a benzin útját, és ez elég volt ahhoz, hogy megállítsa a hatalmas gépezetet . A Szekeres Margit felső leányiskola VI. osz­tálya kedves ünnepet ült. Egy pártfogolt csa­lád gyermekeinek gyújtott karácsonyfát jutott élelmiszer az egész családnak, ruha, édesség és szeretett a kicsinyeknek. Megkapóan ked­ves kép volt, amint a sok fiatal leány gyöngéd gondoskodással öltöztette, dédelgette a kicsi­ket, akik hangos ujjongással fogadták az aján­dékokat

Next