Magyar Hirlap, 1927. január (37. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-27 / 21. szám
Csütörtök HlRIAP 1927 január 21. § A miskolci munkaközvetítő hivatal botránya óriási izgalomban tartja a város lakosságát (A Magyar Hírlap miskolci tudósítójától.) A Magyar Hírlap keddi számában megemlékezett arról a most kipattant és országszerte nagy feltűnést keltő botrányról, amelynek központjában a miskolci munkaközvetítő hivatal és annak főnöke, Szikszay Ferenc dr., állanak. Mintismeretes, a miskolci rendőrség letartóztatta Szikszay Ferenc dr.-t, a miskolci munkaközvetítő hivatal főnökét, mert az a följelentés érkezett ellene, hogy azokkal a fiatalkorú leányokkal szemben, akik a vezetése alatt álló hivatalban elhelyezés céljából jelentkeznek, erőszakos viselkedést tanúsít. A feljelentés nem okozott különösebb feltűnést a rendőrségen. Már három hónappal ezelőtt rendkívül súlyos gyanúokok merültek fel atekintetben, hogy a miskolci munkaközvetítő hivatal irodája titkos leánykereskedők működési helyéül is szolgál s éppen ezért ezen idő óta titokban állandó megfigyelés alatt állott a hivatal s annak személyzete is. A miskolci rendőrség ugyanis megállapította, hogy a leánykereskedők a munkaközvetítő hivatal előszobájában keresték áldozataikat s a rovasalnak egyik tagja, Weissberger Menyhért volt az, aki az ország különböző helyein lévő éjjeli mulatók számára szállította a fiatal anyagot. Az úgynevezett „szállítmányok“ javarésze a mezőcsáti mulatóba került, melynek Grossmann Kálmán ottani kávés felesége volt a tulajdonosnője. Grossmann Kálmánt annak idején letartóztatták s ugyanerre a sorsra jutott Weissberger Menyhért is, akit közvetlen letartóztatása előtt a munkaközvetítő hivatal azonnali hatállyal elbocsátott állásából. Ennek a botránynak a kivizsgálása során a rendőrség kihallgatta Szikszay Ferencet is, mivel az ő szerepe is gyanúsnak tűnt fel. Szikszay azonban kijelentette, hogy ő a hivatalában folyó üzelmekről mit sem tudott s azokat kizárólag egyik alantas tisztviselője, Weissberger követte el. A miskolci rendőrség Szikszay dr. ellen is vádat emelt az üggyel kapcsolatban, azon a címen, hogy a felületes ellenőrzéssel lehetővé tette, hogy a munkaközvetítő hivatalban ilyesmik történhessenek. Ennek dacára Szikszaynak sikerült állásában továbbra is megmaradnia , a most kipattant botrány napjáig ő volt a cselédközvetítés irányítója. A miskolci rendőrség azonban — anélkül, hogy erről Szikszaynak sejtelme is lett volna — állandó megfigyelés alatt tartotta őt is és gyűjtötte ellene a bizonyítékokat, miután elejétől kezdve nem látta tisztázottnak Szikszay szereplését a botrányos ügyben. S a rendőrség véleménye helyes volt. Egy erkölcsrendészeti razzia következményeképpen lehullott a lepel az ügy eddig homályban maradt részleteiről. Egy nemrégen tartott ilyen razzia alkalmával a rendőrség elfogott egy tizenöt éves leányt, akinek rendkívüli züllöttsége feltűnt a rendőrségi közegeknek. A leány nem volt ismeretlen a miskolci rendőrség előtt. Mint notórius csavargó több ízben állott már a fiatalkorúak bírája előtt, de még egy alkalommal sem sikerült belőle elzüllésének történetét kivenni. Megismerkedett már a miskolci kórháznak azzal az osztályával is, ahová az utcán élő nők szoktak időnként bekerülni. Mostani elfogatásakor újólag vallatóra fogták s a leány — ki tudja, miért — most az egyszer hajlandóságot érzett arra, hogy züllésének útját elmondja az őt kihallgató rendőrségi tisztviselőnek. — Munkáért jelentkeztem a miskolci munkaközvetítő hivatalnál, hogy megkeressem a kenyeremet. Délelőtt voltam ott. Bent voltam Szikszay dr. úrnál, aki igen szívesen fogadott és azt mondta, hogy jöjjek el délután, akkorra már fog munkát szerezni számomra. Délután elmentem a hivatalba, ahol Szikszay úr egyedül volt benn. Megint igen szíves volt hozzám s behívott a szobájába. Mikor bent voltam, rámzárta az ajtót és hatalmába kerített. Ezután elmondta a leány, hogy ettől a naptól kezdve a romlás útjára tért. Ez a nap sorsdöntő volt életében. Tény az, hogy ettől kezdve a leányt napról-napra más és más férfival látták a detektívek a város utcáin s a züllés lejtőjén elindult leány útjának pihenői egy-egy razzia alkalmával a rendőrség, majd a rendőri orvos intézkedése folytán a kórház voltak. Az elhangzott súlyos vallomás után a fiatalkorúak bírája a leányt a miskolci ügyészségi elnök elé vezette, aki részletes jegyzőkönyvben vetette fel a leány vallomását. Ezután szigorú utasítást adott ki arra nézve, hogy a detektívcsoport néhány tagja állandóan figyelje meg, mi történik a munkaközvetítő hivatal helyiségeiben a délutáni órákban. Egyben utasítást adott arra, hogy Szikszay Ferenc dr.-t, a munkaközvetítő hivatal főnökét állítsák elő. A detektívek előállították Szikszay dr.-t, akit Kispál Ferenc vizsgálóbíró hallgatott ki. A vizsgálóbíró a gyanúsítottat a legnagyobb részletességgel hallgatta ki. A vizsgálóbíró tudniillik arra az álláspontra helyezkedett, hogy olyan súlyos vádról van szó, hogy mielőtt a letartóztatás kérdésében meghozná végzését, feltétlenül alkalmat kell nyújtania a gyanúsítottnak arra, hogy védekezését részletesen terjessze elő. Szikszay dr. az ellene emelt vádra vonatkozólag kijelentette, hogy a sértett kiskorúval szemben nem követett el erőszakot. Azt beismerte, hogy a leánnyal szimpatizált s a leány tényleg fent járt nála hivatalában. Előadta továbbá, hogy a leány előzetesen nála volt alkalmazásban, mint gyermekleány. Úgy látszik, hogy belészeretett, mert állandóan üldözte szerelmével s éppen tolakodó magatartása miatt volt kénytelen neki felmondani, mert már a feleségének is feltűnt a leány viselkedése. A leány ekkor Az ügy aktáit sürgősen elővették s újólag megállapítást nyert az a körülmény, hogy Szikszay könnyelmű ellenőrzése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a leánykereskedők hivatalos helyen folytathatták bűnös üzelmeiket, melyek következményeképpen húsz cselédleány került a munkaközvetítő hivatal helyiségéből a mezőcsáti, majd innen más hasonló éjjeli mulatóba. Egy időben sok kellemetlenséget okozott a miskolci családoknál az a körülmény, hogy nem lehetett cselédeket kapni. Ennek oka az volt, ha egy fiatal falusi cselédlány jelentkezett a munkaközvetítő hivatalban, Weissberger azzal az ürüggyel, hoggy kitűnő helyre segíti őket szobalánynak, pincérlánynak, a mezőcsáti éjjeli mulatónak „szállította“ le őket. A miskolci rendőrség ezidőszerint még nem tud tiszta képet alkotni magának arról, hogy tulajdonképpen mennyire tehető azoknak a szerencsétleneknek a száma, akiket a miskolci munkaközvetítő hivatal ilyen módon „elhelyezett“, vagyis, hogy hány szerencsétlen cselédlány került a prostitúció karmai közé. Szerdán azt az értesítést kapta nap nap után bejárt a munkaközvetítőbe s azzal az ürüggyel, hogy állást keres, állandóan a nyakára járt s a szó legszorosabb értelmében valósággal felkínálta neki magát. A sok csábításnak végre is nem tudott ellentállni s így történt meg, hogy azon a bizonyos délutánon tényleg találkoztak az ő hivatali szobájában. Erről a délutáni látogatásról tudomást szereztek mások is s ettől kezdve állandó terror alatt állott. Szikszay szerint az egész ügyet ellenségei fújták fel. Már a Weissberger-féle botrány kitörésekor hajszát indítottak ellenem, — mondja Szikszay, — s mivel jól tudták, hogy kínos volna nekem, ha ez a dolog kipattanna, rábeszélték a leányt, hogy tegyen följelentést ellenem. Annak dacára, hogy Szikszay a legenergikusabban tiltakozott az ellen, hogy a leánnyal szemben erőszakoskodott volna, a vizsgálóbíró őt előzetes letartóztatásba helyezte. Természetesen a további fogvatartás kérdésében a vádtanács határoz. A miskolci ügyészség, tekintettel arra, hogy a mostani ügyet összefüggésben állónak tartja a három hó előtti leánykereskedelmi botrány ügyével, elrendelte ez utóbbi ügy revízióját. s a rendőrség, hogy az állami munkaközvetítő hivatal főnöke és országos biztosa, Andor Zsigmond miniszteri tanácsos, a közeli napokban leutazik Miskolcra abból a célból, hogy személyesen vegye kezébe a miskolci munkaközvetítő hivatal botrányának kivizsgálását, és a hivatal ügyeinek rendezését. Évekre visszamenőleg fogják ez alkalommal revízió alá venni a hivatal összes kihelyezéseit, mert meg akarják állapítani, hogy az egész hivatal működése milyen volt, Weissberger egyedül végezte-e a manipulációit, vagy voltak-e bűntársai és főképpen annak a kiderítése fogja főfeladatát képezni ennek a vizsgálatnak, hogy hány leányt és hová „helyeztek el“. Az áldozatok lajstromának összeállítása, úgy hiszik, nem fog nagy nehézségekbe ütközni, mert az elhelyezésekről rendes könyvelés folyt. A Mezőcsátra „elhelyezettek“ például Grossmann Kálmán mezőcsáti lakos nevén szerepelnek. Revízió alá vették a leánykereskedelmi bűnügy aktáit Kihallgatják Szikszay mentőfarmit is A botrányos ügy tisztázása természetesen óriási feladatot ró az illetékes hatóságokra. A miskolci rendőrség rengeteg embert hallgatott ki már eddig is s a vizsgálóbíró is állandóan tanukat hallgat ki, a letartóztatott hivatalfőnök által bejelentett ama tanukat, akikkel Szikszay dr. bizonyítani kívánja, hogy a leány volt az, aki őt szerelmével valósággal üldözte s éppen ezért nem is volt rá szükség, hogy erőszakot kövessen el a leány ellen. Szikszaynak ezt az állítását felesége is megerősíti. Szikszayné kijelentette, hogy a leány alig hogy beállt szolgálatukba, állandóan nyomában járt urának, úgyhogy feltűnt neki a dolog. Nem sok jelentőséget tulajdonított a dolognak eleinte, mert látta, hogy a leány férfibolond. Amellett, hogy férje után szaladgált, Dezső nevű sógorát is kitüntette nagy rokonszenvével s botrányos viselkedése miatt kénytelenek voltak elküldeni a szolgálatból. — Végtelen fájlalom, — mondta az úriasszony, — hogy férjem hűtlenségéről ilyen szerencsétlen körülmények között s az egész ország-világ hallatára értesülök, de azt határozottan kijelentem, hogy arra, hogy a leány ellen erőszakot kövessen el a férjem, igazán nem volt szükség. A leány maga kínálta fel magát s a gyenge férfi nem tudott ellentállni a kísértésnek. Mint értesülünk, Szikszay dr., aki először felfolyamodást jelentett be letartóztatása ellen, a felfolyamodást visszavonta, mert maga is belátta, hogy addig, amíg az ügy tisztázva nincs, nem kerülhet szabadlábra. A mostani botrány főszereplője, Szikszay Ferenc dr., még fiatalember, alig harmincegy éves. A háború alatt orosz hadifogságba került, ahonnan levelezés útján megismerkedett egy Amerikában élő magyar leánnyal. A levelezés eredménye az lett, hogy az amerikai magyar leány hazajött Magyarországba és Miskolcon kozmetikai szalont nyitott. Szikszay dr. feleségül vette amerikai ismerősét s a kozmetikai üzlet sokkal többet hozott a konyhára, mint az egyszerű tisztviselői állás. Mikor Szikszay a munkaközvetítő főnöke lett, barátai és ismerősei tapasztalni kezdték, hogy az új főnök minden szabad idejét hivatalában tölti. Kezdtek rebesgetni gáláns kalandjairól, melyek színterévé hivatali helyisége vált. Emiatt fel is jelentették egy ízben s hivatali főnöke felelősségre is vonta Szikszayt ezért. Szikszay megígérte főnökének, hogy a jövőben ilyesmi nem fog megtörténni s a maga részéről mindent el fog követni, hogy a munkaközvetítő hivatalban hasonló dolgok többé meg ne történjenek. Ilyen előzmények után pattant ki a botrány, amely természetesen Szikszay fölötteseit érinti a legkellemetlenebbül. A miskolci munkaközvetítő hivatal ügye most Andor Zsigmond miniszteri tanácsos kezében végleges rendezést fog nyerni s Miskolcon bizalommal néznek elébe a munkaközvetítő hivatal reorganizációjának, mert remélik, hogy ezután életbe fogják léptetni azokat a szükséges rendszabályokat, amelyek eleve ki fogják zárni, hogy a jövőben a mostanihoz hasonló esetek előfordulhassanak. A dolog historikumához tartozik még, hogy Miskolc város területén kezdetben tíz, majd később nyolc munkaközvetítő magánvállalat működött Ezeknek a száma négyre csökkent idővel, míg két évvel ezlőtt az utolsó magánközvetítő engedélyét is bevonták s az engedély tulajdonosnője a városi hatósági munkaközvetítő főosztályában nyert alkalmazást. A belgák is 6:0-ra győztek a magyar jéghokki-csapat felett Bécsből jelentik. Az Európa-bajnokságért folyó nemzetközi jéghokki-verseny mai harmadik napján a belga csapat 6:0-ra győzött a magyarok fölött. A belga csapat úgy összjátékban, mint gyorsaságban nagy fölényben volt a magyar csapat fölött, amelynek ezenkívül a szerencse sem kedvezett. Az első félidő eredménye 2:0 volt. Cserebogár, sárga cserebogár . . . (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A Néprajzi Társaság szerdán délután a Magyar Tudományos Akadémia kistermében tartotta meg januári felolvasó ülését szépszámú hallgatóság előtt. Tolnai Vilmos a magyar köztudatban népdalként élő „Cserebogár, sárga cserebogár“ című dalról értekezett és hosszú időkön át végzett tudományos kutatásai alapján leszögezte, hogy ez a dal a valóságban nem is népdal, annak ellenére, hogy melódiája és szövege olyannyira a magyar nép lelkéből fakadtaknak tetszenek. A „Cserebogár, sárga cserebogár“ még csak nem is különösképpen régi nóta, mert hiszen 1815 táján bukkant fel először a híres magyar színésznő, Déryné interpretálásában a magyar színpadon. Az idevonatkozó régi adatokból kiderül még az is, hogy ezt a dalt Déryné legelőször Miskolcon, Rozsnyón, Sárospatakon és a környékbeli helységekben énekelte és tette közkedveltté. A szerzője nevét, bár sokan és hosszasan kutatták, mindezideig nem sikerült megállapítani. Valószínű, hogy ezt a nótát a Déryné színtársulatának egyik tagja szerezte és költötte, mert azidőtájt kezdődött annak a divatja, hogy a színművekbe dalokat, nótákat toldottak, különösen Déryné kedvéért, aki énekével mindig elragadta a közönséget. Az eredet idejére körülbelül következtetni lehet a dal legelső melódiájából, amely cikorinyás és kacskaringós volt, csak úgy, mint a szövege. És csak évtizedek múltán nemesült mai egyszerű alakjára. Az érdekes és tanulságos előadást Molnár Imre dr. mesteri módon előadott énekszámokkal tette különösen értékessé. Fölöttébb figyelemreméltó volt az a sorozat, amelyet a „Csere*bogár, sárga cserebogár“ című dal különböző évtizedek idején divatozott formáiból állított össze Molnár dr. Igen jellemző, hogy a legrégibb melódia-forma még erősen Lavotta-hatás alatt állott, a későbbi formái egyre tisztulnak, végül az a dallam, amelylyel ma éneklik ezt a nótát, szinte alig emlékeztet az egykori melódiára. Ezután Szendrey Zsigmond Híres faluk című előadássorozatának falucsúfoló részéből mutatott be kedves és vidám tréfákat, amelyekkel az egyes falvak egyszerű és romlatlan népei egymást gúnyolják. Igensok falu van az országban, amely megyeszerte, sőt az egész országban híressé vált valamely eseményről, vagy valamely nevezetes személyiségéről. Így például még a régi időkben sokat ugratták az egyik dunántúli falu lakóit azzal, hogy aki velük találkozott, odamondta nekik: „Na, komám, fujdatsz már!...". Vagy pedig azt, hogy: „Dudálj csak pajtás, dudálj... Ennek a kedves tréfának a története a£ következő: — A falu határában pompás erdőségek húzódtak és az uraság vidám atyafiaival gyakran vadászgatott azon a tájon őzekre, szarvasokra. Ilyen alkalmakkor a falu népe körülállta az erdőt és nagy tülkökkel ijesztgették be a szarvasokat a sűrűség közepe felé, ahol aztán a vadak nekiszaladhattak a puskacsőnek. Egyszer ugyancsak megkezdődött a dudálás és a lövöldözés, de valahogy a tülök szava tovább zengett a puska ropogásánál. Estére fordult már az idő, a jó falusiak csak egyre tülköltek, dudáltak, feljött a hold is, azután megérkezett a hajnalhasadás, de a dudál még egyre szóltak. Az uraság pedig már a kora délutáni órákban hazavonult vidám társaságával és bizony megfeledkezett arról, hogy hajóit értesítse a vadászat befejezéséről. Ezért mondták aztán évtizedeken keresztül a falubelieknek, hogy: Fújhatsz, dudálhatsz, pajtás... Igen nagy sikere volt a két előadásnak, amelyet a közönség lelkesen megtapsolt. Garibaldi ezredes Londonba mázott Párizsból jelenti tudósítónk: Garibaldi ezredes ma délelőtt elhagyta Franciaország területét s Londonba utazott, ahol az ottani amerikai követségen ismét meg fogja kísérelni az amerikai vízum megszerzését, amelyet a párizsi amerikai követség megtagadott tőle.