Magyar Hirlap, 1927. január (37. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-30 / 24. szám
g 1927 január 30. HÍRLAP Vasárnap féltizenegy órakor kezdődik a Móra-matiné a Városi Színházban A közönség óriási érdeklődése várja a vasárnapi Adra-matinét, amikor Móra Ferenc először jelenik meg a Magyar Hírlap közönsége előtt személyesen. Vasárnap délelőtt ftll órakor kezdődik a Városi Színházban a Magyar Hírlap előfizetői részére rendezendő Aóra-matiné, amelynek jegyeit pár nap alatt szétkapkodták. Móra Ferenc népszerűségére jellemző, hogy negyvennyolc órával az előadás előtt minden jegy elkelt. A Magyar Hírlap előfizetői valósággal megrohamozták a jegypénztárakat, úgyhogy a Városi Színház hatalmas nézőteréről háromszor annyian szorultak ki, mint amennyinek sikerült erre a ritka élvezetes előadásra helyet biztosítani. Móra Ferenc az előadói asztalnál, ez magában véve is külön élményt jelent azok részére, akik megszerették Móra jóízű, egészséges humorát, írásainak zengzetes magyar nyelvezetét, meséjének gazdagságát és mondanivalóinak sokszor mély bölcses- iségét. Akik eddig annyira várták a Magyar Hírlap hasábjain Móra írásait, most szemtől szembe megismerik benne a közvetlen, mindvégig lebilincselő előadót is. A Magyar Hírlap mai számában közöljük Móra Ferenc két bűbájos dalát, amelyet Lányi Viktor zenésített meg. A finom, hangulatos muzsika kifejezésteljesen simul a pompás versekhez. A jó Isten foltozó szűcsében, Móra jóízű egyfelvonásosában Rákosi Szidi énekli a dalbetétet, amely külön szenzációja lesz a vasárnapi matinének, amelynek keretében még Pécsi Blanka, Somló Emma, Somogyi Erzsi, Máig Gerő, Sándor József és mások lépnek fel. Az ügyvéd úgy áll az élet forgatagában, mint egy közlekedési rendőr — mondotta Pollák Illés, akit tiszteletbeli tagjává választott az Ügyvédi Kamara (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Szombaton délután ünnepélyes külsőségek között választotta meg a Budapesti Ügyvédi Kamara Szemere utcai székházának dísztermében tiszteletbeli tagjává a 75 éves Pollák Illést, a neves kriminalistát, jogtudóst és jogtudományi írót. A rendkívüli közgyűlést, amelyen nagy számban jelentek meg a budapesti ügyvédtársadalom ismert tagjai, Papp József dr., az Ügyvédi Kamara elnöke nyitotta meg, utána pedig Fittler Dezső dr. terjesztette elő indítványát, hogy válasszák meg Pollák Illést a kamara tiszteletbeli tagjává. A megjelent tagok egyhangúan fogadták el az indítványt, ami után bizottság vezette be a közgyűlési terembe az ősz jogtudóst. Az elnök közölte Pollák Illéssel a Kamara határozatát és üdvözlő beszédében hangoztatta, hogy Pollák Illést nesztoroknak tekintik az ügyvédek. A mai nap — mondotta örömnap a Kamarára és az egész ügyvédi karra nézve is. Az ügyvédi kar a legnagyobb áldozatokat kívánja meg tagjaitól, de viszont ezeket jutalmazza is. Kamaránk örül, hogy veled szemben fennálló adósságának egy részét most leróhatja azokért a nagy szolgálatokért, amelyeket a karnak tettél — mint kamarai ügyész, mint a kamara ügyvédi tanácsának tagja, mint kodifikátor és mint jogi író hű szolgája voltál az ügyvédi karnak. A kamara ötvenkét éves fennállása alatt most történt harmadszor, hogy a közgyűlés az ügyvédi kamara egyik tagjának a tiszteletbeli tag címét adományozta. Megemlékezett még beszédében Papp József dr. elnök Pollák Illés közéleti és ügyvédi sikereiről, amelyek nemcsak neki, hanem az ügyvédi karnak is dicsőségére szolgáltak. Pollák Illés állott fel ezután szólásra botra támaszkodva, mert még mindig nem heverte ki annak a súlyos betegségnek nyomait, amely másfél esztendővel ezelőtt támadta meg. Meghatottan köszönte meg a kamara kitüntető határozatát, majd pedig közvetlen szavakkal emlékezett meg az őt firt kitüntetés jelentőségéről. — Csordultig tele van a szívem érzésekkel, — mondotta, — amikor megköszönöm, hogy életemet ilyen díszesen, ilyen kedvesen bebabérozták. Olyan vagyok én már, mint a nyolcvanas évek divatos makartásokra, én is összefakult, illatát vesztett, fonnyadt virág vagyok és ezt a csokrot tűzte most díszül a kamara a gomblyukába. Magáról beszélt ezután Pollák Illés, egyszerűen, sziporkázó szellemességgel fejtette ki, hogy sokféle hajlamai között miért maradt meg az ügyvédi pályán, noha lehetett volna professzor és esztétikus is. — Megéreztem, — mondotta, — hogy az ügyvédi társadalomban van a helyem. Az" rettenetes dühvel hagyta el Szegedet és azzal az elhatározással, hogy képpel se fordul többet a meggyűlölt város felé. Elment belőle szép pirosképű, mosolygós szemű fiatal papnak és mikor évtizedek múlva visszatért belé, akkor már az egész világgal tengelyt akasztott, teljesen elvadult ősember gyanánt járt az idegen városban, amely ügyet se vetett rá. V. Igazságtalanság volna csak a magyar életet tenni felelőssé a legnagyobb magyar folklorista tragikus sorsáért. Azok közé az emberek közé tartozott, akik már a születésükkor el vannak jegyezve a fátummal s az élet napos oldalán is esőben járnak. Papi stációiból meg lehetne szerkeszteni a csanádi egyházmegye térképét, mert nem tudott egyhelyben maradni, szerencséjére az alföldi folklorének, de végletére magának Nagytermészetü, nyers-nyakas ember hírébe keveredik, aki nem sokat ad se szolgabíróra, se tanfelügyelőre, ha magát különb embernek érzi náluk s ha úgy jön a sora, nekihörcsögösödik magának a püspöknek. Furcsálják, hogy pap létére eljár a parasztlakodalmakba, dugott bálokra, kukoricafosztókákra s örökösen kántáltatja az embereket. Beszélik, hogy mikor egyszer a tanfelügyelő hospitált nála, mint hitoktatónál, Dávid király felöl vallatta a gyereket. — No aztán miben jeleskedött ez a Dávid király? — kérdezte a hitoktató úr. — Igen szép nótákat tudott cimbalmozni. — Hát aztán te tudnál-e olyan szép nótát? — Ojjé, még szebbet is — vigyorodott el a gyerek. — No hát mondd el hamar a nagyságos tanfelügyelő úrnak! S a tisztelendő úr, akinek nevetett a szeme az örömtől, míg a siheder elkornyikált valami ősi balladát, sehogy se tudta megérteni, hogy a nagyságos tanfelügyelő úr mért ráncolja össze a szemöldökét és mért fordul ki az iskolából köszönés nélkül. Följelentették a püspöknek is, hogy mindenféle trágár verseket mondat a gyerekekkel s még le is írja az arcátlanságokat és sokrot ígér annak, aki valami újat tud mondani. A püspök megszidta, a közigazgatási bizottság megintette s hányták-vetették egyik faluból a másikba. Tíz év alatt, 1881-től 1841-ig nyolc helyen paposkodott, de csak nem javult meg sehol se. Mindenütt a néppel fújt egy követ, amelynek egyre jobban magára szedte a szokásait is. Magyarszentmártoni pap korában egyszer nagyon ráestellek a cserény körül, ahol pásztornótákat jegyezgetett. Fáztak is már, be is sötétedett, s abba kellett hagyni a munkát. — Ejnye, ejnye — dörmögött Kálmány —, nem gyújthatnánk egy kis tüzet? vélekedett csöndesen a pásztor. — Ott a — Ha csak nem lopunk egy kis fát — vélekedett csöndesen a pásztor. — Ott a tanya mellett van egy kis rőzse. Tisztelendő , úr szokott-e fát lopni? — Hm, hát te szoktál? — nézett rá Kálmány. — Én még eddig nem szoktam, de most megpróbálom. S kisvártatva a lopott rőzse piros fényében danolt a pásztor s Lajos pap éjfélig rótta az ősi ritmusokat. VI. A hatóságokkal való örökös perpatvar először az idegeit foszlatta szét, aztán a fizikumát viselte meg s a vérbe, italkedvelő s ember jobboldalát 1908-ban megütötte a szél. Amikor valamennyire felépült, püspöke nyugdíjba tette s ekkor került vissza Szegedre, ahol tíz évig élte Diogenes életét. Nem érintkezett senkivel, nem vette az embereket semmibe és a napi sétáit hajnali két-három óra közt végezte a kihalt uccákon. Ha valami kényszerűség nappal is kis vitte az uccára, sokan megfordultak különös alakja után, de kevesen tudták, kicsoda. A halála is ember híre nélkül történt. Lakásában, amelyet valószínűleg nem takarítottak többet attól kezdve, hogy beleköltözött, egy kis iskolásgyerek találta meg a vackán, akitől rossz irkákat szokott venni kéziratpapírnak. Többnapos halott lehetett már akkor, patkányokat rezzentett el az ajtónyitás az arcáról. Nincs fantázia, amely elképzelhetné annak a lakásnak az elhagyatottságát. Mikor én körülnéztem benne a temetés után, a könyvek és kéziratok térdig borították a két szoba padlóját és a konyhát. De könyvek és írások hevertek a szekrények tetején is, az ágy alatt is, a kanapé alatt is, szalmatörek és fosztott toll közt s a mi könyvkedvelő teremtése van a jó Istennek, a könyvskorpió és a patkány közt, az mind otthagyta a nyomát. Volt könyv, amelynek csak a tábláját hagyta meg a pocok és volt könyv, amelynek nyolc ívét tizenhét helyről szedtem össze. Valami kétszáz éves latin salabakter, finn mitológia, nagyszerű rézmetszetekkel, nagyértékű ritkaság, többet kaphatott volna érte, mint egész évi nyugdíja volt. VII. A nádtetejű félház tenyéznyi udvaráról volt a temetés, zuhogó esőben, a koporsótól öt lépésre szemétdomb, rothadt kukoricaszárból ágyazva palló a sárba, hogy a halottvivőik ne káromkodjanak olyan nagyon, miikor a koporsót kiviszik az utcára ; a nyitott kapuban két öregasszony, rongyos kolduskák, sopánkodnak a világ folyásán — akkor is spanyolos idő járt — s azt mondja az egyik : — Tudja, lelkem, ha legalább köresét vagy valami dögveszedelmet adna már az a fölséges úristen, hogy halottmosogatónak elvihetné magát az ember valamire ... Tudós, akinek a néplélekben való és hálás volt a mestersége, soha stílusosabb környezetben nem hagyta még el a világot. VIII. Most azt írják nekem Szegedről, hogy mozgolódás van otthon, emléket akarnak állítani Kálmány Lajosnak s énrám is számítanak. Nem énrám ne számítsanak. Mindig szégyenlem magam, az ilyen jóvátételeknél. Vagy azt se bánom, ha márványtáblát teszünk a féltetejű házra, de akkor abba ezt vésessük bele : — Dolgozzatok a hazának, mint Kálmány Lajos és akkor meghalhattok úgy, mint Kálmány Lajos. ügyvéd ott áll a piszkos élet forgatagában és mindvégig tiszta marad. Az ügyvéd — mondotta zajos taps és nagy derültség közben, — úgy áll az élet forgatagában, úgy irányítja az életet — mint a Nemzeti Színház előtt kivilágított talapzatán a színes koronggal a feje felett a fehérkesztyűs közlekedési rendőr. Az az én egyetlen büszkeségem, hogy úgy lépek le az ügyvédség működési területéről, mint ahogyan oda felléptem vagyonilag és becsületileg is. Aztán még egyszer köszönetet mondott megválasztásáért és a meleg ünneplésért Pollák Illés a kamara tagjainak, akik lelkesen ünnepelték az ügyvédi kamara legújabb tiszletbeli tagját. Vasárnap Mentőövek a dunai rakpartok útvonalán A múlt év nyarán a főváros a belügyminiszterrel egyetértésben megszervezte a dunai életmentést és az intézmény rövid működése alatt máris nagy eredményeket ért el. Három motorcsónak és négy kisebb motorral fölszerelt ladik végzi a Dunába ugrók mentésének nehéz feladatát és az eddigi statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy az intézmény megfelel a hozzá fűzött reménységeknek. Mielőtt a mentőcsónakokat üzembe helyezték volna, az azt megelőző hónapban huszonkilencen ugrottak a Dunába, akik közül csak keveset sikerült kimenteni. Augusztus óta amikor a mentőcsónakok megkezdték tevékenységüket, csak huszonnyolc vízbeugrás történt s az öngylkosjelöltek közül csak öt fulladt bele a vízbe. Ez az öt halálos végű öngyilkosság is az éjszakai órákban történt és ezért nem sikerült az életuntakat kimenteni. A főváros szociálpolitikai ügyosztálya most azon fáradozik, hogy a dunai életmentés intézményét még jobban kifejlessze és az öngyilkosjelölteket lehetőleg távoltartsa a hullámoírtól. Legközelebb a február 3-án összehívandó szociálpolitikai bizottság ülésén az ügyosztály előterjeszti azt a javaslatot, hogy a dunai rakpartok mindkét oldalán két-háromszáz méternyi távolságon cölöpökre helyezett mentőöveket szerelnek fel és a mentőövek mellett csákányt és a fuldokló kimentéséhez szükséges kötelet is helyeznek el. Ötven-hatvan ilyen mentőöv felszerelésére gondol a főváros, de természetesen gondoskodnak arról, hogy el ne lopják ezeket a tárgyakat s ezért a rakpartra nagyobbszámú rendőrőrszemet vezényelnének ki. A további tervek szerint a Margithidan egy csengőszerkezetet szerelnének fel. Ha valaki a hídról a Dunába ugrik, a szerkezet üveglapját a járókelők egyike benyomja, mire a szerkezet alarmírozza a hídfőnél állomásozó mentőexpedíciót. Hasonló rendszer külföldi nagyvárosokban már be van vezetve és igen jól bevált. Tervbe vették azt is, hogy a nyáron több nagyobb motoroshajót állítanak be a forgalomba, azzal a feladattal, hogy a Duna pesti és pestkörnyéki szakaszán állandóan cirkáljon és szerencsétlenségek esetén a segélyre szorultak rendelkezésére álljon. A Lágymányoson nagyobbszabású Ingyen strandfürdő létesítését is tervezi a főváros, hogy ezáltal megszüntesse a szabadban való fürdést és ezzel szintén elejét vegye az ebből származó szerencsétlenségnek. A dunai életmentés intézményére a jövő évben egyelőre negyvenezer pengőt fordít a főváros, de ebben az összegben nincsenek benn a most tervezett reformok költségei. Fiatalok kiállítása a Nemzeti Szalonban A Nemzeti Szalon ismét fiatalokat gyűjtött össze és néhány debütáló művésznek adott alkalmat arra, hogy eddigi fejlődésük eredményeivel a nagy publikum előtt megjelenjenek. A bemutatkozó piktorok közül Csabai-Ékes Lajos és Szuly Angéla érdekelnek bennünket legközelebbről. A két fiatal művész teljes ellentéte egymásnak, kereső aljukban és eszközeikben. Csabai-Ékes, aki grafikában és iparművészetben elég ismert nevet szerzett már magának, most a nagy kompozíció területén mint komoly festő mutatkozik be. Van néhány nagyobb stúdiuma, három aktos képei, vagy többször három aktcsoportjainak felvonultatása nem mindennapi szerkesztő-, ritmus- és formakészségre tesz tanúságot. Míg Csabai-Ékesnél minden a forma kihangsúlyozása, addig Szuly Angéla a szó igazi értelmében kolorista és színritmusok útján ad néhány nagyon érdekes tájképet, két akt-tanulmányt és jó grafikai lapokat. Legmerészebb úton Szigeti István járt, akit mint karikaturistát ismerünk és aki a groteszk iránt való erős hajlandósággal és a legszélsőségesebb töreksvésekkel főleg némely németekkel rokonságban most néhány nagy vásznat ad, színes és érdekes dolgokat, cigányjelemezekben egy Savonarola című kompozíciójában és tájképeiben. A keresés útját járja, nagyon artisztikus és jó eszközökkel Jakab Ödön. Halászbárkái, akttanulmányai, Kazalrakás című erős hangulatú képe jó eredmények. Magyar-Mannheimer Nelly az apja tanítványa és hűséges követője, kis tájképsorozatában nagy eszközgazdagsággal és kitűnő színérzékkel találkozunk. G. Raidl Ida elsősorban fejstádiumain ígérkezik kellemes és jó tudású portréistának, ezenkívül azonban néhány jól megtanulmányozott tájképe és friss vízfestménysorozata is szerepel. Végül a keramikus Gádor István hozta el ismert formában és színben a primitív és groteszk határain járó munkáit, amelyek különböző kiállításokon keltettek már érdeklődést és sok figyelmet. A Szent Rókuis lábsósfíírdö pr 1 HATASA * IL W ll A Szt. Rókus lábsóból egy csekély mennyiséget meleg lábvízben feloldunk Nyerünk ezáltal oxigénnel telített vizet, mely csodálatosan jótékony hatást gyakorol a fájós lábra, megszünteti a kínzásokat, melyeket a cipő szorítása okoz. Elmulasztja a legmakacsabb fagydaganatokat, a tűrhetetlen fagyási viszketéseket. Hosszabb áztatás megpuhítja a tyúkszemeket és bőrkeményedéseket élannyira, hogy azok kés, beretva nélkül eltávolíthatók. Egészen biztos, hogy a Szt. Rókus lábsó a legelhanyagoltabb lábat is újjá alakítja annyira, hogy a szűk, sőt új cipő olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Járkálhat, amenynyit akar, állhat egy helyben órákig a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül Egy nagy csomag Szt Rókus lábsó ára 1 pengő 28 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Ha nem kapná, forduljon a budapesti Szent Rákos gyógyírhoz, VII., Rákóczi út 70. Eredeti csakis zöld csomagolásban.