Magyar Hirlap, 1927. január (37. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-30 / 24. szám

­Vasárnap A DIVATSZALON Ismét eljön az ideje, amikor az elegáns hölgynek, fáradtan még a farsang társadal­mi kötelezettségeitől, mégis már az első ta­vaszi kosztüm restaurálására és beszerzé­sére kell gondolnia. Pedig a divatszalonokon való átvándorlás szintén a fárasztó mulat­ságok közé tartozik. Ezek a szalonok talán túl sokat adnak és a nézegetés és egyben a válogatás, mert hisz minden áron a legelő­sök fürtjeivel előfutárjai voltak ennek. Azok a hölgyek, akik elhatározták, hogy elutaz­nak a Riviérára, nem szabad, hogy elfelejt­sék, hogy ez egyben ruhatáruk teljes átfor­málását jelenti. Mert a nagy párizsi szalo­­nok már megmutatják az eljövendő divatot. Úgyhogy az ujitáska csomagolása közben ezt igazán szem előtt kell tartani, ha csak nyomban a Riviérán való megérkezésük után nem akarnak új garderobot beszerezni, ami igazán nem célszerű az ilyen üdülő utazáson. A tavasz első újdonságai készen vannak.­­Akár előnyben részesíti a dáma a lenge an­gol kosztümöt délelőtti célra, akár mindjárt a kompjéhez fordul, ez igazán csak ízlés dolga. Fiatal, karcsú hölgyek részére előny­­ben kell részesíteni azt a kosztümöt, amely­hez angol blúz és egyszerű szalmakalap jár, nagy szalagcsokorral, mert ez a legteljesebb kiegészítője. A kosztümben, mely kizáróla­gos délelőtti ruha, sok mintás, melirozott és kockás szövetet látunk, vagy beéget s kéket, de nem ritka a szürke sem. A kék az 1027-ik esztendő divatszíne. A kék a legsötétebb árnyalattól a legvilágosabb pasztellszínig. Ezenkívül sokat látunk még tarka crep de ohméból és georgetteből. A piros, amely minden dámát olyan előnyösen öltöztet, to­vábbra is ott marad a tavasz színskálájá­ban. Viszont a nyárra és a fürdőhelyekre a fehér a divatszín. Mivel azonban nem min­denkinek van meg az a lehetősége, hogy hónapokat töltsön távol a fővárostól, ezek­nél a helge és a világos kék szín tökéletesen helyettesíti a fehéret és életre kel a jum­­per-ruha is, feltámadottan a legkülönbözőbb variációkban és gyakorta két színből össze­nyösebb darabot akarjuk megtalálni, na­gyon is kimerítő. Közben újból be kell látni azt, hogy amit a múlt szezonban elragadó­­nak találtunk, már passé és már nem is szép. Mert minden, ami divatjamúlt, nem tetszik már, így például a múlt szezonban tavasszal az volt a jelszó, minél férfiasab­ban, az idén pedig semmi sem elég nőies. S már a farsang s a báli toilettek, a frizurák állítottam A kompléknél majdnem minden kabáton kis prémgallér, még­pedig gazella, tigris, róka ilyen célra a legalkalmasabb. Az alj a további divatban is rövid marad, a vonal egyenes és csak rejtetten bővül ki halráncokkal, vagy pliszékkel. Az öv ma­gassága a derékon­ jóformán már elérte a normális magasságot, viszont alig akad ruha, amelyen a záródíszt ne az öv, vagy övszallag jelezné. Ha egy hölgy mostanában elutazik a kü­lönböző nagyobb és kisebb estélyi ruhákon kívül, ruhatárába soroz egy sötétebb és egy világosabb komplét, egy hímzett kaska köp­­penyt és egy olyan kosztümöt, amelynek kabátja sima, egyszerű, alja pedig meliro­zott, vagy kockás. A kalap és a cipő szintén harmonizál a ruhával. A kosztümhöz nem hiányozhat kiegészítésképpen a rókaboa. Ha azonban divatszalonban óhajtja a dáma kiegészíteni tavaszi ruhatárát, akkor ve­gyen egy acélkék komplét?­amelynek a kö­penye ripszből, ruhája pedig crepe de chine­­ből a legelőnyösebb. Délelőtti sétára pe­dig egy melirozott kosztümöt. A kosztüm­höz nemezkalap és félcipő, a kompiéhoz bangkok kalap kis tolldísszel és kivágott spangnis cipő a divat. Kék kaska- Fekete kutatna kosztüm egy­ papi­taaljjal sorosan, fehér ingblúzzal és férfinyakkendő­vel Két erépe-de-chineruhu; egyik kék kettős aljjal, a másik jomper-zubbony belyeszínben, zöld mintázással, öv és kézelő zöldben Angul kosztüm barna kaskaből, sötétbarna szegéllyel Kis kalapok, új formák a tavaszi szezonra Táne©l­6 sack nemnél'­kültag szörtelenü.Or, mely a telesteljes hajszálakat eltünteti. — Doboza 2 pengő 40 millír. Kapható nondel gyógyszer­­tárban, drogáriában Főraktár KOZMOCnRIlIA R.-T., Buda­pest, VII., Dembinski ucca 4/D. Divatos táskák Elegáns hölgy számára a különböző táska elválaszthatatlan kísérőtárs, kora reggeltől késő estig. Mint az öltözködés minden da­rabjában egyéni ízlés hangsúlyozódik, ennek kell érvényre jutnia a kézitáskában is. Vál­tozik a forma és a szín a nap különböző időszakában és a ruha színe szerint. Dél­előttre legkeresettebb a világos disznóbőr táska, leginkább zacskóformában, délutánra a ruha selyem színéhez alkalmazkodik a táska is levélboríték formában, ugyancsak selyemből. Sokat szerepel a petit point hím­zés is, különböző kézitáskákon. Az estélyen még az aranybrokáté a diadal és az ezüst­brokát táskák is el vannak borítva színes strassz hímzéssel. A táskák belső berende­zése természetesen nem változott, mert hisz a legszükségesebb használati cikkek vannak benne, mint a tükör, púder, ajakfesték, amire a nap különböző szakaiban annyiszor van szüksége a viselőjének és valósággal baleset, ha ez apróságok valamelyike el­vesz. A szenvedélyes dohányos természete­sen magával hordja csinos cigarettadobozát és ott lesz a kis tűzszerszám is, amellyel minden divatos asszony olyan szeretettel játszik. AZ ÚJ PÁLYATÉTEL (Ismétlés január 23-iki számunkból) Az otthoni öltözködés területén egyre na­gyobb és jelentősebb szerepet kap a pyjama. Hihetetlen változatosságra és ötletességre ad alkalmat összeállítása és összeválogatása anyagban, színben, vonalban és díszítésben. Legfrissebb pályázatunkat tehát erről a te­rületről vesszük és pedig a következő kér­,­déssel: Milyen anyagból, színben, hímzés mintával és szabással legszebb a modern hölgy- pyjama? A pályázaton részt vehet a Magyar Hírlap minden előfizetője. A pályázat beküldési határideje február 1-én. A pályázat eredményét február 6-iki számunkban közöljük. Alfred Lavait legújabb víg­játékát mutatta be a héten a párizsi Potiniére-szính­áz. A darabnak ere­detileg „Mademoiselle de Passy“ volt a címe. Mire a bemutatót megtartották, a mű némi átalakuláson ment át , és „Passy 08.45" néven került a közönség elé. A játék úgy kezdődik, hogy Albert, aki gazdag ember és gróf — szóval olyan em­bertípust képvisel, amely az utóbbi dobén nemcsak a valóságos életben, de a színpa­don is nagyon megritkult — felhívta tele­­fonon egy szép hölgyismerősét — akit csak látásból ismer ugyan, de ez nem akadá­lyozza meg abban, hogy szerelmes ne legyen beléje. — Jöjjön el hozzám, még pedig azonnal — különben öngyilkos leszek! Ezekkel a szavakkal invitálja meg a gróf a szép hölgyet, aki hangos hahotával felel erre a meghívásra. — Jó, maga akarta! — harsogja a gróf fenyegetően és a következő másodpercben elsüti a kezében szorongatott revolvert. Csak éppen nem a szíve felé fordította a pisztoly csövét, hanem a függöny tetejébe lő ... Mindegy, a durranás a telefonon keresztül antál jobban hallatszik. Rémült kiáltás felel a kagylóból. A gróf a pamlagra hanyatlik és várja, hogy Dulci­­neája megérkezik. Mert hiszen kétségtelen, hogy ezek után eljön. Nemsokára csöngetnek és valóban betop­pan, nem: berohan a szobába egy hölgy, aki azonban egyáltalában nem csinos. Sőt ellenkezőleg, meglehetősen rút és egy külö­nös beszédhibája is van. önagysága lelep­lezi, hogy ő nem más, mint a passyi tele­fonos kisasszony, akinek éppen az a beosz­tás jutott, hogy a gróf számát jelző táb­lácska előtt üljön naphosszat a központban, így aztán a fejére szorított kettős kagyló segítségével tud a grófról mindent. Szinte őrangyali szerepet tölt be az életében, noha a férfi nem is tud róla. És most a körülményeket ismerve, azt indítványozza: házasodjék meg a gróf úr, ő tud egy igen jó partit. A leány nemcsak, hogy csodaszép és gazdag, de még hozzá szerelmes is Albert grófba. Albert ezt nem akarja elhinni, Anna, a telefonos kisasszony odalép a kagylóhoz, amelyből a cselekmény kiindul — s felhívja Lazy Flamberget, a szerelmes multimil­­liomoslányt. Amikor aztán a szép made­moiselle ijedten és sebbel-lábbal megjelenik, Anna magára hagyja a fiatalokat és vissza­megy­­ a telefonközpontba. .A második felvonásban nagy s fényes ebédlőbe visz a szerző. Az asztal körül ott látjuk az ifjú párt, már mint Albert grófot és nejét, Suzy asszonyt, akik nászútjukról visszatérvén, most vacsorát adnak Anna tiszteletére. E felvonásnak egyetlen története az, hogy a fiatalok és a jelenlévő vendégek — hálá­ból — a legválogatottabb kellemetlenkedés­sel, gúnyolódással, a hántások egész sorával illetik a szegény vénkisasszonyt, úgyhogy az sírva hagyja ott a vacsorázó társaságot. Mindez, meglehet, csak azért történik, hogy az ifjú férj utánarohanhasson az el­keseredett telefonos kisasszonynak. A harma­dik felvonásban aztán a gróf Anna nyomát követve betoppan egy elegáns lakásba, amelynek úrnője Geraldine de Tours írónő. És itt kiderül, hogy Anna, a telefonoskis­­asszony, csak az írónő fantáziájában szüle­­tett figura volt. Igen, az írónő legközelebbi könyvében a telefonos kisasszonyok életét akarja az ol­vasóközönség elé vinni — és hogy alapo­sabban megismerje regényének sujet-jét, ő maga kreálja egy ilyen téléphone-made­­moiselle szerepét. A valóságban az írónő nem rút, sőt igen csinos — és természetesen nincs beszédhibája sem. Albert gróf úr bocsánatot kér Geraldine­­től, — amiért Annát vérig bosszantotta —­ és egyben szerelmet vall az írónőnek. Geral­dine elhárítja magától a gróf farra szavait, mert, amint mondja, férjes asszony — és gyermekei vannak. A gróf az­onban ennek ellenére folytatja offenzíváját és Geraldine végül is megöleli és szájon csókolja — a férfit, aki félórával előbb vérig kínozta. Ezzel megy le a függöny — és ezzel megy haza a közönség, konstatálván, hogy az általános h­omage nemcsak Citroennél és Cotynál —, de Alfred Savoirnál is érezteti már hatását. 1927 január 10. 21 Pályázatunk jutalma Jenny és Társa szalonjából Budapest, IV., Petőfi Sándor u. 3. Sötétkék szövetruh­a antilop-övvel és rózsaszínű georgette-plasztrónnal. Az alj hal­áncokkal Lovasjátékok a Nemzeti Lovardában (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Ma délután kezdődtek a Nemzeti Lovarda szépen feldíszí­tett fedett pályáján azok a lovasjátékok, ame­lyek az idén, mint minden évben, az Esterházy utcai lovardába gyűjtik a lónak, a sportnak és az emberi ügyességnek minden barátját. A nézők már hat óra előtt megtöltötték a pad­sorokat és közöttük társadalmi életünknek, a pénzarisztokráciának és a mágnásvilágnak a legtöbb előkelőségét fellelhettük. A főrendiház ma délutáni első üléséről egész autósor vonult a Nemzeti Lovarda elé, hogy gazdáik most már szórakozásuknak szentelhessék magukat. A színes és csillogó ünnepségen először a legfiatalabb lovasgeneráció, pöttöm tíz-tizenkét éves gyerekek, mutatták be tudományukat a­ nézőközönség állandó tapsa közepette. Kedves és bájos látványt nyújtottak az apró lovaikat biztosan r­egülő bátor gyerekek, akik nem egy­szer a felnőtteket is megszégyenítő vakmerő­séggel és szinte macskaszerű ügyességgel vé­gezték el a kitűzött feladatukat. Ezután következett a legszínesebb és legtar­­kábt kép, a jelmezes karusszel, amelynek ke­retében piros dolmányba, hosszú zöld bár­sonyszoknyába öltözött hölgyek járták lóháton a francia négyest, a Rákóczi-felkelés kuruc és labanc uniformisaiba bújtatott lovasokkal. A lovasünnepélyen mindenki a legtökéletesebb összetanultságról tett tanúbizonyságot. Vasár­nap délután egyébként a lovasünnepélyt foly­tatják a Nemzeti Lovardában.

Next