Magyar Hirlap, 1927. február (37. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-10 / 32. szám
Csütörtök •JIA 13"*A HÍRLAP Felismerték a rákoshegyi rablógyilkosság áldozatát: Zlatoczki Istvánná vendéglői mindenest (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A rákoshegyi rablógyilkosság ügyében szerdán délután fordulat állott be, amennyiben sikerült az áldozat kilétét megállapítani, öt napig nyomozott a rendőrség a vidéki csendőrségekkel karöltve, hogy az áldozat személyazonosságát megállapíthassák és hogy a tetteseknek nyomára akadjanak. Az öt napig tartó nyomozás ma végül azt az eredményt hozta, hogy a rákoshegyi vasúti töltés mellett talált női holttestet sikerült agnoszkálni, a tetteseknek azonban még semmi nyomuk. A rendőrség megállapította, hogy a meggyilkolt nő Zlatoczki Istvánná, harmincöt éves mindenes cseléddel azonos. Az áldozat kilétének és személyazonosságának megállapítása érdekes körülmények között történt. Tudvalevőleg a budapesti főkapitányság a vidéki rendőrségeknek és a csendőrségeknek megküldötte a szolnoki vasútvonal mentén meggyilkoltan talált nő fényképét, hogy annak alapján ismerjék fel az áldozatot, öt nap alatt azonban egyetlenegy komoly bejelentés sem történt és sem a rendőrségen,sem pedig a vidéki hatóságoknál nem jelentkezett senki, aki eltűnt hozzátartozóját kereste volna. Ilyen körülmények között természetesen nehéz tempóban haladt előre a nyomozás. A főkapitányságon végül úgy határoztak, hogy detektíveket küldenek ki a pestkörnyéki falvakba, hogy ott kutassanak a tettesek után és egyúttal állapítsák meg azt is, hogy kinek a hozzátartozója tűnt el az utóbbi napokban. Tápiósápra Fehér József detektív felügyelőt küldték ki, akinek a nyomozása sikerrel járt. Fehér József ma délután telefonon közölte a főkapitányságon Vogel József rendőrkapitánnyal, a nyomozás vezetőjével, hogy sikerült megállapítania az áldozat személyazonosságát. A meggyilkolt nőről készült sokszorosított fénykép alapján az áldozatban Zlatoczki István napszámos felismerte a feleségét. A tápiósápi csendőrök szinte házról házra jártak a sokszorosított fényképpel és Fehér József detektívfelügyelő a tápiósápi uradalom cselédeit kereste fel. Ott dolgozik Zlatoczki István, mint napszámos, akinek a detektív szintén felmutatta a Budapestről magával hozott fényképet. Zlatoczki meglepetve kiáltott fel :— Ez a feleségem! Azután elmondotta, hogy a feleségét leánynevén Klicsi Máriának hívják és nagysarlósi születésű harmincöt éves asszony. Zlatoczki feleségét Budapesten ismerte meg. Abban az időben Zlatoczki építkezéseknél dolgozott és ott volt Klicsi Mária is, aki bár kávémérésben volt alkalmazva, mint mindenesleány, délelőttönként az építkezésnél segédkezett. Feleségül vette és Tápiósápon telepedtek le, hogy nyomorban éltek és ezért állandóan civakodtak egymással. Az asszonynak hét gyermeke született, akik közül azonban csak kettő van életben. Azasszony elhatározta, hogy visszatér Budapestre, miután Tápiósápon a férje csekély keresetéből a család nem tudott megélni. Egy napon összepakolta a cókmókját és anélkül, hogy ezt a családjának bejelentette volna, elutazott Budapestre. A férje csak a szomszédoktól tudta meg másnap, hogy a felesége otthagyta. Klicsi Mária szeptemberben jött Budapestre és Schwabenberg Márton vendéglősnél kapott alkalmazást a Szent László út 26. számú házban. Schwabenberg januárban eladta vendéglőjét és akkor Zlatoczkinénak felmondott. Háromszázötvenezer koronát adott neki és ebből a pénzből élt Zlatoczkiné, amíg a pénze el nem fogyott. Akkor elhatározta, hogy visszatér a férjéhez Tápiósápra. A rendőrség most már azt hiszi, hogy Zlatoczkiné, miután pénze elfogyott, gyalog indult a hosszú útnak, a szolnoki vasúti vonal mentén, hogy el ne tévedjen. Batyuját természetesen magával vitte. Sötét este az úton szembetalálkozott egy csavargóval, aki azt hitte, hogy Zlatoczkiné vásári árus, aki a batyujában vásári portékát visz. Abban a hitben, hogy az asszonynál bizonyára pénz is van, az útszéli csavargó a szerencsétlen cselédet rövid dulakodás után meggyilkolta és a batyuját elrabolta. Tehát a gyilkos előzően nem ismerte áldozatát és csak ötletszerűen végzett vele. Ilyen körülmények között természetesen at rendőrségre nehéz feladat vár, hogy a rablógyilkos útszéli csavargót kézrekeríthesse. Zlatoczkiné gazdáját, Schwabenberg Mártont kihallgatták és elmondotta, hogy az asszony közel öt hónapig volt nála, rendesen viselkedett és minden idejét otthon töltötte. Férfiismerőse nem volt, soha senki sem kereste és csak vidéken lakó nővérével levelezett. Amikor Schwabenbergék a Szent László úti vendéglőt feladták, a Csengery utca 3. számú házba költöztek. Zlatoczkiné csak két napig volt az új lakásban és azután, minthogy lejárt a felmondási ideje, elbocsátották. A házban alig emlékeznek Klicsi Máriára, aki a házbeliek szerint jelentéktelen kis cseléd volt, bolondosnak hitték, mert állandóan dalolt, bolondozott és emiatt senki sem érintkezett vele Fehér József detektívfelügyelő Tápiósápról szerdán este magával hozta a meggyilkolt asszony férjét, Zlatoczki Istvánt, akit részletesen kihallgattak, majd pedig kivittek a bonctani intézetbe. Zlatoczki az áldozatban teljes határozottsággal felismerte a feleségét. Miután az áldozat személyazonosságát végre sikerült megállapítani, a nyomozás most azon fáradozik, hogy a gyilkosokat kézrekerítsék. Szerdán délután általános razzia volt a főváros területén és különösen a perifériákat kutatták át a rendőrség emberei. A főkapitányságról, valamint a kerületi kapitányságokról külön-külön csoportokban indultak el detektívek, civilruhás rendőrök és kerékpáros rendőrosztagok, hogy a gyanús helyeket végigrazziázzák. Az általános razzia a késő éjszakai órákig tartott, azonban pozitív eredménnyel nem végződött. Zlatoczki Istvánná rablógyilkosát egyelőre még nem ismeri a rendőrség. A rendőrség az éjszakai órákban kihallgatta Schwabenberg Márton feleségét, ak elmondotta, hogy Zlatoczki Istvánná, amikor kilépett, piros abroszba csomagolta holmijait. Egy blúzt, egy selyemkendőt, egy pár magasszárú cipőt és zsebkendőket. Távozása után a házbelieknek panaszkodott, hogy kevés pénz adtak neki és ezért a gazdáját fel fogja jelenteni a rendőrségen. Zsaleczkiné, minthogy állás nélkül volt, felkereste régi ismerősét, özvegy Kopcsán Jánosné munkásnőt, aki a Drégely utca 5. számú házban lakik. Szállást kért tőle és Kopcsánné megengedte, hogy az asszony egy éjjelen át ott aludjon a lakásán. Zlatoczkiné január huszonhetedikén távozott el Kopcsánné lakásáról azzal, hogy a rendőrségre megy és följelenti Schwanbergéket. Ettől kezdve az asszonyt többé nem látták. Érdekes, hogy Kopcsán Jánosné két nappal ezelőtt bejelentette a rendőrségen, hogy a rákoshegyi áldozat nem lehet más, mint Zlatoczkiné. Akkor Kopcsánnét kivitték a bonctani intézetbe, azonban az eltorzult holttestben nem ismerte fel az áldozatot. A rendőrség most azt igyekszik megállapítani, hogy január 27-től február 4-ikéig hol tartózkodott Zlatoczkiné és hogy kivel látták utoljára. Fodor Jenő volt városatyát Bécsből Budapestre szállítják Csalással vádoltan állott a bécsi törvényszék előtt Fodor Jenő volt városatya. Árut vásárolt 7000 schilling értékben egy bécsi kereskedőtől és tartozását egy olyan ingatlanra akarta betáblázni, amely, mint később kiderült, nem volt az övé. Fodor a tárgyaláson azzal védekezett, hogy a szakértő tévedett, mert ő a saját telkét mutatta meg felbecsülés végett. A bíróság hitelt adott Fodor védekezésének és felmentette a csalás vádja alól, de további fogvatartását rendelte el, mert a budapesti ügyészség körözi és ki fogják szolgáltatni a magyar hatóságoknak. Amero-csokoládé 1927 február 16. 3 A Turul Szövetség vezetői beismerik, hogy nem apokrif az Ádám-levél (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Az Ádám-ügyben fordulat történt: az orvosi kar beszüntette eddigi ellenállását és alávetette magát az egyetemi tanács akaratának, úgyhogy az Ádám-ügy ezen a ponton megnyugtató módon fejeződött be. Az orvoskar legközelebbi ülésére már meghívják Ádám Lajos professzort, valamint kiírják a szigorlatait is. Az üllői úti orvosi egyetemen azonban még mindig lehet azoknak az agitációknak a hatását érezni, amelyekkel bizonyos körök próbálkoznak zavart támasztani az ifjúság életében. A Turul Szövetség ugyanis, amelyben különböző főiskolai és egyetemi bajtársi szövetségek tömörülnek, levelet intézett Ádám Lajos professzorhoz, amelyben lemondásra szólítják őt fel. Ezt a levelet nem írták alá, sőt hiányzik a levélről a Turul Szövetség pecsétje is. Ádám Lajos dr.-nak az az álláspontja a levéllel szemben, hogy fölterjeszti elbírálás végett a kultuszminisztériumnak. Az esti órákban elmentünk a Turul Bajtársi Szövetség múzeumkörúti irodájába, ahol tömegesen gyülekeztek az egyetemi hallgatók és a lemondást követelő levélről tárgyaltak. Foglalkoztatta őket Preisz Hugó dr. rektornak nagy feltűnést keltő mai intézkedése is, amely szerint azok, akik be akarnak jutni az egyetemre, tartoznak az indexüket felmutatni, mert az eddigi gyakorlattal ellentétben nem fogadják el a bajtársi egyesületek tagsági jegyeit és igazolványait, mert megállapították, hogy a bajtársi egyesületek nagy részét , nem egyetemi polgárok, hanem egyetemen kívül álló egyének alkotják. Ez a megokolás izgalmat váltott ki a Turul Szövetség helyiségében gyülekező diákok körében. Egyik vezető ember ezeket mondotta a Magyar Hírlap munkatársának: " A vezetőségünkben tényleg vannak néhányan ,akik nem egyetemi hallgatók, azonban rendes tag csak az lehet, aki főiskolai hallgató. Nem tagadjuk le, tüntetések alkalmával megtörtént, hogy hozzánk sodródtak ébredő magyarok is és rendszerint ezek követték el azokat a rendetlenségeket, néha verekedéseket is, amelyek panaszra adtak okot — Mi igaz abból, hogy a Turul Szövetség Ádám tanárhoz intézett levele állítólag apokrif lenne?— Szó sincs róla, Ádám Lajosnak a levelet mi küldtük. Más mondanivalónk nincsen, mint az, hogy amit abban kértünk, fenn is tartjuk. Este hét órakor megérkezett a Turul Szövetség helyiségébe Bánsági Velcsov György dr., a szövetség egyik vezetője, és abban az irányban tárgyaltak, hogy miként lehetne „az ifjúság“ presztízsét megóvni az ügyben. — Cserbenhagytak bennünket az orvostanárok, ne hagyjuk magunkat — pattant föl élesen egy tizenkilenc-húszéves tányérsapkás egyetemi hallgató. Ezt egyesek helyeselték, de általában nyomott volt a hangulat az egyetemi hallgatók egy részénél, mert az orvosi kar határozata többeknek elvette a kedvét. A tárgyalásokon megállapodásokra nem tudtak jutni, azt határozták, hogy összehívják az ifjúsági nagybizottság ülését, amelyben tudvalevőleg az ifjúsági egyesületek tanárelnökei és vezetői helyet foglalnak és ennek a határozatától teszik függővé a továbbiakat. " Megszökött a kórházból Berlin egyetlen bélpoklosa, mire az emberek nem mertek egy napig az utcára menni Berlin, február 8. Már több, mint egy éve ápol a berlini Charité-kórház egy beteget, akit a látogatók messze elkerülnek, noha a Charitéban minden lehető betegséghez hozzászokik az ember. Egy 35 éves német-amerikai farmer körülbelül két éve egy nagy állatszállítmánnyal jött Amerikából Németországba. Párnapi hamburgi tartózkodás után Berlinbe jött, hogy különös kiütései miatt a Charitéban megvizsgáltassa magát. Az orvosi vizsgálat után ezt az embert különös biztonsági okokból máig sem engedték szabadon és 1926 nyaráig minden más betegtől szigorúan el volt különítve. A dakotai farmer a legrettentőbb ragályt hordozza magában, melyet az orvosi tudomány még nem tudott leküzdeni — és ez a lepra. Végre múlt év júniusában nagy tanulmányozás és kezelés után a többi beteg és egyéb környezete részére már nem állott fenn a ragály veszélye, úgyhogy átszállíthatták a bőrklinikára, ahol jelenleg Arend dr. professzor kezeli. Az elmúlt hét utolsó napjaiban azonban a beteg szabadság utáni vágya olyan erős volt, hogy nem bírta tovább a Charitéban kitartani és sikerült a bélpoklosnak megszöknie. A hír futótűzként terjedt el a városban és huszonnégy óra múlva a világvárosban majdnem teljesen megakadt a forgalom. Beteget jelentett mindenki: a sofőrök, a villamoskalauzok és a kocsivezetők egyszerre kapták meg a „Grippel". Berlin rémét, a dakotai bélpoklost három napon belül azonban kinyomozták ismerőseinél és jelenleg ismét kezelés alatt áll a Charitéban. A német-amerikai farmer hosszú idő óta az első leprás beteg Berinben. Ha ez a betegség nem lenne a világ legrettenetesebb ragálya, bizonyosan látványosságként bámulnák vasrácsos szobájában a harmincöt éves férfit a berliniek. Miután Arend dr. professzor a világ egyik legelismertebb bőrspecialistája, nagyon érdekelt, hogy mit mond betegéről, aki állítólag a gyógyulás útján van már. Különös érdeklődésre tarthat számot ez a beszéllgetés, melynek során elmondotta, hogy ez az első bélpoklos, aki meg fog gyógyulni. Arend professzor klinikáján az esetről a következőket mondották a rettenetes kórról: — A bélpoklosság még az ókorból ismeretes és a középkorban, különösen a keresztes hadjárat után, Közép-Európában is nagyon elterjedt. Tetőpontját a tizenharmadik században érte el és végleg csak a tizenhetedik században szűnt meg. És ezt is csak azáltal érték el, hogy a betegek elkülönítését a legnagyobb szigorral vitték keresztül és a betegek a külvilágtól teljesen elszigetelve élték le életüket. A tizenkettedik és a tizenharmadik században tizenkilencezer ilyen leprakülönítmény lett és ebből csak Franciaországra kétezer esett. Akkoriban holttá nyilvánítottak minden bélpoklost. Sérülniök vagy férjhezmenniök nem volt szabad. A ruházatuk különös ismertető ruházat volt és kereplővel figyelmeztették az arra menőket, nehogy megközelítsék őket. Csak az ilyen kegyetlen szigor tudott úrrá lenni ezen a betegségen, annyira, hogy végre leprabeteg alig van már. Ennek a kegyetlen elkülönítésnek fájdalmát és fájó érzését a középkor gyönyörű jótékonysági tettekkel enyhítette. Egész szerzetesrendek —■ mint például a lazaristák — a bélpoklosok gyógyításával és ápolásával foglalkoztak. A lepra ellen orvosság nincsen. Ha van is látszólagos gyógyulás, a lepra mint olyan gyógyíthatatlan. A Berlinben 1897-ben megtartott lepra-konferencia kimondotta a lepra-betegek kényszerelkülönítését. Mégis Arend professzor nagyon bízik a sikerben és egyszer azt mondotta, hogy: — Meg fogom gyógyítani! De ezt csak annak köszönheti, hogy betegségének első stádiumában került kezelés alá. Az a három napos kórházon kívüli tartózkodása nem volt fertőző veszélyes, mert ez a rettenetes ragály ennél a betegnél embertársaira nézve immunis. Nagy dologra vállalkozott Arend professzor. Meggyógyítani egy lepra-beteget. Feltámasztani egy halottat, egy élőhalottat. Ha meg tudja tenni, akkor az orvosi tudomány annál esetbe örök időkre beírja nevét. Bölcsey Károly.