Magyar Hirlap, 1927. április (37. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

y­'/4 *....... 1 0 FILLÉR 10 FILLÉR A Marrar Hírlap • polgári jogok kal* a Mur» Hírlap Magyarország társ­­osa. Tiszteli a tudomáot, a mS »«sírt ksSgirBBF tSJjJBF­­SSj­KW alkodását a demokrteatM és a toka ás a fond­ulat szabadságát. Oltalmaira , m fflMP vjef KjCs­SK 'SfeMA S&' Ok­HL'jWiT'j.rótt mű­vrltséstől várja. Nem viszi a gyengéket. aa rlnyomottakat. aj ül- jH| Kg •’3! töt SS S3 SD UHk« 3S5 K5T VSWSW hiába ajkára a haza orrát, de a hazát dövötteket. Válót kiált as Igazságtalan- P*-®» «8 dB Eg 8§ SSI 93 32 ' S» ®f Mr WU gy RSS VjvSgk szolgálja minden betűje. (indalala. ár tágnak, a gyűlöletnek áa a bosszúnak. W BA -rffS EK £1 Rgj !S® SV £39 ffij f&l Jgw Wm ESS jBA Um rá»? A Magyar Hírlap rrrjt a tiszta Védelmezi a mankót, mely a bákátlin- WE WB W BFt jjjff BBf ‘SS Wja KB mm K­B ti» 3» megeyőződést megtürhetik, de meg nem rá* levegőjében elsorvad. Hirdeti a ná- HU MUV" BfH H 3* K* VZ! Aggj JBT£5g ME AtS «Cg jjj® SB hajlíthatják. A Magyar Hírlap tiszteli pék, osztályok áa felekezetek egy­etérté- B WT mj 9f fgj Mg BBOs­—JKAjOM BgS VSfs P® H HP M mások megerősödését, de hadat Üzen «át Tanítja az egyen áldozatkészségéi SB SSS HS M gg4 fmR­­«! ffi&j M laBSaBMam cg tájak MfJKf aa elvek mögé rejtő,« kalandor­lásnak, a nemzet és társadalom nagy érdekei ES §3 29 Ba UH Ri’ ga§ MPHk vgS M BS! Jg fitt' Eg «SfiSfeSöjA Magyar Hírlap eszméket. Ideálokat, I­­ránt, a műveltség hatalmát, a kultúra Bffl SS M M9 33 SE «2 SRffA K5j S3® .SB ERI AB»i Wjk mi reformtörekvéseket szolgál, nem pár­útjának szabadságai, vámmentességét. jak KtS 1»­. réMB, S3®. . tokát, védelmedje az elnyo­mottaknak. v- • 1b—a————bs—iwuiiibm in wnri ht» urn tv XXXVII. ÉVF. 74. SI BABÉRÁG A POPOLO D’ITALIA SZERKESZTŐI ÍRÓASZTALÁN A szövetségek és a közeledések a né­pek, az országok között ritkán alapulnak az önzetlen, tiszta szerelmen. Ezek a szö­vetségek és közeledések többnyire ér­­dekházas­ságok, amelyek fátyolt boríta­nak a szentimentális szempontokra, így jött létre Königgrätz után a szövetség Berlin és Bécs között, és így jött létre az orosz-francia szövetség. Bismarck terve volt sokáig a három császár szövetsége, és három konzervatív nagyhatalom ösz­­szefogása a konzervatív rendszer védel­mére, de a német birodalom helyett Franciaországgal kötött szövetséget az orosz cári kormány, noha éppen a szö­vetség kimélyítésének éveiben a francia köztársaság kormányai újból felvették a vörös jakobinus sapkát. Ha a magyar állami érdekek úgy kö­vetelik és ha a politika lehetőségei fel­tárják ezt az utat, akkor hadd jöjjön létre az olasz-magyar közeledés, lehető­leg a jugoszláv-magyar közeledés során elért eredmények teljes biztosításával és továbbépítésével. Ha Chamberlain an­gol külügyminiszter helyesnek találta a látogatást az olasz miniszterelnöknél, akkor a magyar kormányelnök, vagy a magyar kultuszminiszter sem lehet válo­­gatósabb, mint az a politikus, aki a lon­doni Foreign Office élén áll. *­­ "Akármilyen kifogásaink voltak sok részletkérdéssel szemben, mindig el­ismertük: van jelentősége annak az erő­feszítésnek, amellyel Klebelsberg gróf a magyar kulturális munka lehetőségeit akarja megvédeni és továbbfejleszteni. Az olasz út során elért sikerek jelentő­ségét sem akarjuk lekicsinyelni, de azért nem egyszer volt az az érzésünk, mintha a program kidolgozásánál Klebelsberg gróf kissé megfeledkezett volna Dante, Michelangelo, Mazzini és Garibaldi Olaszországáról,­­ Mussolini Olasz­országának javára. Aki beutazza Olaszországot, az vigyen babérágakat magával, amint sok babér­ágat helyezett el olasz útinaplójában Goethe, noha a weimari hercegség mi­niszterét távolról sem fogadták olyan ünnepléssel száznegyven év előtt Olasz­országban, mint most Klebelsberg grófot. Goethe másfél évet töltött ott, ahol a „citromok virágzanak“, és nem lett a római egyetem díszdoktora, amint nem kapott még néhány más olyan kitüntést, amely osztályrészéül jutott Klebelsberg grófnak. Nem áll szándékunkban lekicsinyelni azt az eredményt, hogy egy kis ország kultuszminiszterét egész kivételes külső­ségek között fogadta az olasz nagyhata­lom a határ átlépésétől fogva Róma kapujáig, és az Örök Várostól a ná­polyi öbölig. Éppen ezért hallgatni akar­tunk a Popolo d'Italia szerkesztői szo­bájában tett látogatásról. De ha már nem múlt el észrevétlenül ez a szépség­hiba, mi sem hallgathatjuk el a meg­jegyzést: a római egyetem új díszdok­­torának igazán kár volt éjszaka idején látogatást tenni a Popolo d'Italia szer­kesztői szobájában és babérágat he­lyeznie a „történeti“ íróasztalra, hiába jelent meg Klebelsberg gróf fogadására a Popolo d'Italia szerkesztőségében az olasz diktátor fivére, Arnoldo Mussolini. Annak az íróasztalnak, amely mellett ülve a Popolo d'Italia szerkesztőségét vezette Mussolini, csakugyan van törté­neti jelentősége. A Popolo d'Italia szer­kesztői székéből indult meg az a munka, amelynél fogva Olaszország megtámadta a monarchiát, és a magyar ezre­dek sora vérzett el az isonzói csatákban. A Popolo d'Italia rövid idő alatt vívta ki történeti szerepét. Nincs még tizen­három esztendeje annak,­hogy az olasz szocialisták nagy milánói lapjának, az Avanli-nak szerkesztői székéből a Popolo d‘Italia élére került az akkor harmincegy esztendős Mussolini. Ennek a lapnak nem voltak anyagi gondjai, mert a Popolo d‘Italia terjesztési költ­ségeiről gondoskodtak azok, akik haza­küldték Olaszországba az adósságai elől Párizsba menekült Gabriele d'Annun­­ziót, és megbízták a leghíresebb olasz író mellett a legtehetségesebb olasz új­ságírót azzal, térítsék le Olaszországot a semlegesség útjáról. Párizsból szemelték ki háborús pro­paganda két vezérét, és mind a két ve­zér bevált. D'Annunzio megérte a népsze­rűségnek azt a­ viharát, amely a quartói beszéd alapján hullámozta körül, pedig nem csupán az adósságok elöl volt kénytelen emigrálni hazulról, hanem azért is, mert bizonyos erkölcsi hibáit kezdték egyre élesebben szemére vetni. De most Gabriele d’Annunzio nagyon népszerű ember, nagyon gazdag ember, és Montenevoso hercege lett azért, amiért háborúba kergette Olaszországot. Akkor, amikor Olaszország háború nél­kül is megkaphatta volna a háború ál­tal elért eredményeket... Benito Mus­solini pedig, a fiatal szocialista újság­író, harminckilenc éves korára Olaszor­szág diktátorává lett azokért az érde­mekért, amelyeket a Popolo d’Italia szerkesztői íróasztala mellett szerzett. Az egyik ilyen érdem az olasz hadüzenet kikényszerítése volt. És a másik érdem­ről sem kár elfeledkezni: amikor Or­lando, majd pedig nála határozottab­ban Nitti a békekonferencián szembe­fordultak Clemenceau kíméletlen köve­teléseivel. Benito Mussolini a most ba­bérággal díszített szerkesztői íróasztal mellől támadta hátba az olasz állam­férfiakat, akik méltányosai­ akartak lenni a háborúvesztes országokkal szem­ben. Igen örülünk annak, ha Klebelsberg Kunó gróf megkapta a római egyetem díszdoktori oklevelét, amint nem kicsi­nyeljük le az olasz út során elért nagy eredményeket, csak éppen nem tudjuk, vájjon ezek az eredmények kevésbé je­lentősek lettek volna-e akkor, ha csak Dante, Michelangelo és Garibaldi sírjára helyez babérágat Klebelsberg, és esetleg arra az íróasztalra, ahol Turinban írta meg Kossuth Lajos emlékiratait. A politikai államtitkárok mai értekezletükön Bod Jánost kérték fel Gaál Gaszton vádjainak tisztázására A képviselőház mai ülésén Gaál Gaszton indemnitási beszédében a tisztviselőkről is beszélt és többek között azt mondotta: „Tarthatatlan az is, hogy egyik-másik ál­lamtitkár úr például az állások egész hal­mazát szedi össze államtitkársága alatt és milliárdos jövedelmekre tesz szert." Az államtitkárok között csakhamar elter­jedt Gaal Gaszton beszéde idevonatkozó ré­szének a híre és sürgősen érintkezést ke­restek egymással, hogy megbeszéljék, miképpen válaszoljanak Gaal Gaszton vádjaira. Csütörtökön este az egységes part egyik külön szobájában megbeszélésre ültek tisz­ai, Prónay György báró miniszterelnökségi, Schandl Károly földművelésügyi, Szabóky Alajos pénzügyi, Petri Pál közoktatásügyi, Dréhl Imre népjóléti, Sztranyanszky Sán­dor belügyi és Ángyán Béla igazságügyi ál­lamtitkárok. A kormány politikai államtit­kárai tehát valamennyien megjelentek, hogy további tennivalóikat megbeszéljék. Az államtitkárok külön értekezéséről tu­domást szereztek a kormánypárti képvise­lők is, az államtitkárok azonban megbeszélésüket szigorúan bizalmas jellegűnek nyilvánították és így rajtuk kívül senki más nem is vett részt a tanácskozáson. Körülbelül egy óra hosszáig értekeztek a politikai államtitkárok, de annak eredményéről semmiféle közlést nem adtak ki. Annyi mégis nyilvánosságra jutott, hogy az államtitkárok sáléban Gaal Gaszton mai parlamenti beszédének rájuk vo­natkozó részesei foglalkoztak és elhatározták, hogy Gaal Gaszton kije­lentésével szemben egységesen fognak el­járni. Az államtitkárok tanácskozásának befe­jeztével a Magyar Hírlap munkatársának al­kalma volt beszélni az értekezlet vala­mennyi résztvevőjével, a politikai állam­titkárok azonban a legszigorúbban elzár­kóztak minden közlés elöl és csak annyit voltak hajlandók elárulni, hogy egy valór mennyinket érdeklő ügyben folytattak bi­zalmas megbeszélést. Az államtitkárok értekezletének ered­ményét azonban mégis sikerült megtud­nunk. Értesüléseink szerint a politikai ál­lam­titkárok azt határozták, hogy felkérik Bu­d János pénzügyminisz­tert, szólítsa fel a parlament nyílt ülés­é­sén Gaal Gasztont , nevezze meg név- szerint azokat az államtitkárokat, akikre vádjait értette. Valószínű, hogy Bod János, aki ennek a kérésnek eleget tesz, már a Ház legköze­lebbi ülésén ilyen irányú felszólítást intéz Gaal Gasztonhoz. Sötét színben látják a párizsi körök a kínai helyzetet (A Magyar Hírlap párizsi tudósítójától.) Az angol kormány, vagy legalább az angol kormány jobbszárnya kezdettől fogva nagy­­aggodalommal beszélt a kínai helyzetről és mindig számolt a beavatkozás elkövetkezésé­­vel. Briand azonban idáig soha nem tette magáévá ezt az angol álláspontot és francia részről mindig az volt a felfogás, hogy Kíná­val szemben békés magatartást kell tanúsí­tani. Éppen ezért jelent éles fordulatot az idáig elfoglalt állásponttal szemben az az expozé, amelyet ma tartott a francia minisztert­an­ács előtt Briand. Ezúttal a francia külügymi­niszter szinte teljesen feladta optimista álláspontját, és igen sötét képet festett a kínai helyzetről. Úgy látszik, Briand most már számol azzal a lehetőséggel, hogy Kínában a kommunisták fognak felülkerekedni és ebben az esetben a francia kormány támogat minden angol rész­ről megindított katonai akciót. A Kínában idáig partra szállított francia csapatok több­nyire annamita katonákból állanak, de ma a minisztertanács úgy határozott, hogy hazulról is fognak fehér csapatokat Kínába küldeni. A párizsi lapok szinte egész vonalon kö­zölnek olyan kínai tudósításokat, amelyek szerint erősen előretört a kommunista áramlat a kínai forradalom központjaiban, és kivált Sanghaj körül erősödött meg a kommunista befolyás. Csang-Kai-Sek tábornok, a kantoni csa­patok főparancsnoka még az önbizalom hangján nyilatkozott a külföldi újságírók­nak. A Qatal tábornok tábori szürke egyen­ruhát visel, minden rangjelzés és minden kitüntetés nélkül, csak éppen gallérjába van fűzve a kék-vörös selyemszalag, mint a forradalom jelvénye. Csang-Kai-Sek tá­bornok igen nyomatékosan megcáfolta azo­kat a híreket, amelyek a külföldi negyedek megszállásáról beszélnek. Erről szerinte szó sem lehet, több más oknál fogva azért sem, mert a külföldi negyedek helyőrsége kato­nailag igen erős, és így igen nagy ellenál­lással kellene számolniok a forradalmi csa­patoknak, amelyek nem akarnak ilyen ka­landokba bocsátkozni. Csang-Kai-Sek egy­ben megcáfolta azokat a híreket, mintha béketárgyalásokat folytatna Csang-Cso-Un tábornaggyal, vagy­ Csang-Cse-Lin vezérkari főnökével. Ilyen béketárgyalásokról nincsen szó, hanem ellenkezőleg: Csang-Kai-Sek tábor­nok most dolgozza ki a haditerveket Észak- Kína meghódítására. Egyelőre bizonytalan azonban, sor kerül-e majd ezeknek a haditerveknek a végre­hajtására, mert két-három nap óta, minden jel szerint, egyre inkább kiéleződik a fe­szültség Csang-Kai-Sek tábornok és a for­radalom radikális szárnya között. Tiszta képet nem lehet formálni az eseményekről, de úgy látszik, mintha ezért a feszült hely­zetért most nem Csang-Kai-Sek tábornok viselné a felelősséget, hanem a forradalmi tábor radikális elemei, amelyek ma talán veszélyesebb ellenfelet látnak a forradalom győztes hadvezérében, mint az északi csa­patokban. Csang-Kai-Sek tábornok két hé­ten át halogatta Sanghai megszállását, és úgy látszik, ez az óvatosság nem volt alap­talan, mert Sanghai­ra támaszkodva, most egyre inkább előretörnek a radikális forra­dalmi erők. Egyelőre még Csang-Kai-Sek tábornok kerül minden nyílt összetűzést a radi­kális és a kommunista csoportokkal, meglehet azonban, hogy a közeli napokban megindul a testvérharc a délkínai forrada­lom táborában. Nem igen lehet tudni, várjon a kommu­nista agitátorok szítják-e a tüntetéseket a külföldi negyedek ellen, de az bizonyos, hogy a kivált Sanghai munkásnegyedeiben egyre nagyobb az izgalom a külföldiekkel szemben, és tegnap az egyik ilyen tüntetés során ismét megtámadták a francia negye­det. A kínai tüntetők, szokásuk szerint, az asszonyokat és a gyerekeket küldték előre, de azért a helyzet olyan válságos volt, hogy a francia csapatok parancsnoka szükségesnek tartotta a fegyverek használatát a kínai tö­megek szétszórására, és a francia csapatok sortüzének több emberélet esett áldozatul Az Egyesült Államokban is sokkal súlyo­­sabbnak látják egy-két nap óta a helyzetek mint a múlt hetekben. Állítólag a kormány­ már elhatározta Wiliams tengernagy visszahívását. Williams tengernagy volt idáig a kínai par­­tokra kiküldött amerikai csapatok főpa­­rancsnoka és a kormányhoz küldött jelen­téseiben mindig optimista hangon ítélte meg a helyzetet. Mivel ezek a jelentések most nem igen nyernek igazolást, az amerikai kormány egy része azt szeretné, ha Bristol altengernagy, aki jelenleg Konstantinápoly­ban amerikai főbiztos, váltaná fel Williams­ tengernagyot. Nem lehet tagadni: egy-két nap óta Pá­rizsban és Washingtonban is igen nagyi idegességgel mérlegelik azt a lehetőséget, vájjon a kínai városok munkásnegyedei­nek és a kínai parasztoknak mozgósításával nem fognak-e felülkerekedni a kommunis­­ták a kínai forradalomban. Ebben az eset-,­ben Dél-Kína igen súlyos hátvédévé lehetne, az orosz szovjetköztársaságnak, amely az így elért siker után alighanem újból megkezdené munkáját India forra-­­dalmasítására. Akármilyen békés volt idáig

Next