Magyar Hirlap, 1927. április (37. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-13 / 84. szám
Szer3ä - (A Magyar Hírlap római tudósítójától.) Másfél év elteltével kerültek csupán a statáriális törvényszék elé a Mussolini ellen 1925 november negyedikén elkövetett merénylet értelmi szerzői. Akkor, amikor a merényletről volt szó, még szellemi képességeim teljes birtokában voltam, de most, másfél esztendős fogság után nem tudom többé, vájjon tudok-e tisztán visszaemlékezni ezekre a napokra és vájjon megbízhatók-e kijelentéseim, mondotta vallomása során az öreg Capello tábornok. A merénylet legfőbb vádlottja, Zamboni volt képviselő azonban a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy a törvényszéki orvosszakértők megvizsgálják beszámíthatóságát és a tiltakozást igen erélyes formában magáévá tette Zaniboni védője, Casinelli volt szocialista képviselő, noha Zaniboni a leghatározottabb formában ismételten hangsúlyozta, hogy mint olasz hazafi az olasz állam érdekében tartotta kötelességének Mussolini kiküszöbölését a merénylet által, és így az alkotmányos rend helyreállítását Olaszországban. Zamboni volt képviselőnek nincsen többé sok vesztenivalója, de Casinelli mindenesetre nagy erkölcsi bátorságról tett bizonyságot, mikor a védői emelvényen tiltakozott Zaniboni elmeállapotának megvizsgálása ellen, miután Zanboni kijelentette azt, hogy Olaszország jövőjének érdekében akarta elkövetni a merényletet a fascista párt vezérével szemben. Nem igen tudják az okát annak, miért kerültek csupán most a bíróság elé Zamboni volt képviselő és azok, akik tettestársak gyanánt állanak vád alatt a Mussolini ellen 1925. november negyedikén elkövetett merénylet folytán. Talán az volt a szempont, hogy előbb a Matteotti-gyilkosság bűnöseinek perét kell letárgyalni, és csak ha ez a kínos tárgyalás már feledésbe merült egy kevéssé, kerülhet sor a Mussolini ellen elkövetett merénylet letárgyalására. Akármilyen gyorsan követte a vádlottak letartóztatása a merénylet elkövetését, tizennyolc hónapig kellett a vádlottaknak vizsgálati fogságban járniuk a tárgyalásra. Tizennyolc hónap után azonban mégis rendkívüli törvényszék elé került a merénylet ügye és a rendkívüli törvényszék elnöki székében nem egy olasz bíró ült, hanem Freri tábornok. A vádlottakat a fogházból már a kora hajnali órákban szállították át a törvényszék épületébe, mivel szerettek volna megelőzni minden rendzavarást. A tárgyalási terem aránylag igen kicsiny, egész négyszögletes, és félkörben vonul el a bírák asztala. Az olasz szokásokhoz képest a vádlottak egy vasráccsal védett ketrecben foglalnak helyet. Zaniboni volt képviselő az összes többi vádlott előtt egy sorral kapott helyet, egy számára külön felállított széken. Amikor Zaniboni kihallgatásának elején kijelentette azt, hogy hosszabb közlendői vannak, Freri tábornok, mint a rendkívüli törvényszék elnöke felszólította a volt képviselőt arra, foglaljon helyet és mondja el ülve fejtegetéseit. Zaniboni azonban nem fogadta el ezt a szívességet és állva beszélt több, mint két órán át. Zaniboni rögtön első szavaiban bevallott mindent, mert kijelentette: — Az volt a szándékom, hogy eltegyem az útból Mussolinit, megszüntessem az erőszak uralmát és visszaállítsam Olaszország fölött az alkotmány hatalmát. Ha 1925 november negyedikén csak néhány perccel később lép közbe a rendőrség, akkor egész bizonyosan megvalósíthattam volna szándékomat és elérhettem volna célomat. Nem a társadalmi és az állami rend felborítása vezetett, mert tisztában voltam azzal, ha sikerül a merénylet Mussolini ellen, akkor a királyra száll Vissza a hatalom és az olasz alkotmány lép vissza jogaiba. Szeretném elmondani azt, milyen meggondolásoknál fogva jutottam el odáig, hogy a merénylet útjára léptem... Itt szakított félbe Zamboni volt képviselőt Freri tábornok, felszólítva őt arra, nem akar-e helyet foglalni és nem akarja-e ülve folytatni fejtegetéseit. Ez az előzékenység elég meglepő, hiszen a Palazzo Chigi-vel, az olasz külügyminisztériumal szomszédos Drapolti-szálloda egyik szobájának erkélyéről Zamboni 1925 november negyedikén megpróbálta lelőni a fascistapárt vezérét akkor, amikor Mussolini a Palazzo Chigi elé gyűlt tömeghez beszédet intézett. Jobbról és balról egy carabiniere állott a vallomás alatt Zamboni mellett. A volt képviselő nagyon nyugodtan beszélt, ritkán emelte fel hangját, csak éppen igen terjedelmesen magyarázta meg, milyen okoknál fogva szánta el magát a merényletre, és egészen az olasz hadüzenetig tért vissza, majd pedig részletes előadást tartott arról, milyen körülmények között ragadta kezébe a fascista párt az uralmat az olasz főváros és Olaszország fölött. Noha ezek a fejtegetések gyakran messze kanyarodtak el a merénylettől és inkább nagy politikai vádbeszéddé lettek a fascista rendszer ellen. Fren tábornok a rendkívüli törvényszék elnöki székéből az egész hosszú előadás alatt csak két ízben kérte meg, mind a kétszer igen udvariasan, Mussolini merénylőjét arra: ne kalandozzon el túlságosan messze a merénylet lélektani motívumainak feltárásától. Zaniboni védője követelte azt, hogy a volt képviselő minden irányban megmagyarázhassa, milyen okoknál fogva szánta el magát a merényletre. Ebben Zanibonit nem is zavarta meg a törvényszék ,és így a merénylet szervezője részletesen elmondotta azt, milyen férfiasan teljesítette katonai kötelességét a háború alatt, majd igen érdekesen elmondotta, miként próbált békét közvetíteni Mussolini és a szocialisták között, miután a fascisták hatalomra jutottak. A vallomás szerint D'Annunzio is részt vett ezekben a tárgyalásokban Zamboni oldalán és a tárgyalások alighanem eredményre vezettek volna, de Farinacci, aki azután a fascista párt vezértitkára és Mussolini helyettese, vagy ellenőre lett, majd pedig a védő szerepét vállalta a .slaffeoff'-gyilkosság nagy perében, meghiúsította a tárgyalások eredményes lezárását, talán Mussolini akarata ellenére is. Zamboni vallomásán meglátszott az, hogy a fogság tizennyolc hónapja alatt mondatról mondatra előkészítette védekezését, vagy inkább a merénylet indokolását a volt képviselő. Mert védekezésnek alig lehet mondani a vallomást. — Nem vagyok gyáva, az a forma, amelyet a merénylet végrehajtására választottam, szintén nem vall gyávaságra és azt hiszem , vallomásom szintén nem keltheti fel a gyávaság látszatát, — mondotta a per fővádlottja, és a vallomás valóban úgy hangzott, mintha Zaniboni szándékosan akarná kiprovokálni a halálos ítéletet. Annál inkább, mert Zaniboni nem tagadta azt sem, hogy külföldről fogadott el elég nagy összegeket, egyrészt a merénylet előkészítésére, másrészt pedig a fascistaellenes mozgalom megszervezésére. Főleg a vallomásnak ez a része keltett nagy meglepetést, mert ha Zamboni nem ismeri el önként a külföldi forrásokból felvett pénzösszegeket, akkor ezen a ponton igen bajos lett volna az eredményes bizonyítás vele szemben. Capello tábornok sokkal óvatosabban vallott és mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy előzetesen semmiféle tudomása nem volt a merényletről. Mint az olasz szabadkőművesek vezére, könnyen szerezhetett volna pénzt Zamboni terveinek alátámasztására, ha helyeselte volna ezeket a terveket, de mindig távol tartotta magát Zanboni terveitől és nem szerezte meg számára az anyagi segítséget. Capello tábornok azt hangoztatja, hogy csupán azért tartotta fenn a kapcsolatot Zaniboni volt képviselővel, mert ideges, exaltált, félig beszámíthatatlan embernek tartotta, és szerette volna őt visszatartani minden meggondolatlan cselekedettől. NEM KÉREK ELNÉZÉST - MONDJA MUSSOLINI MERÉNYLŐJE fgpistp 1927 április 0S. 3 Zanboni vádlott-társai tagadják a Mussolini elleni merényletben való bűnrészességüket Rómából jelentik. A Zanboni-per ma délelőtti tárgyalásán a vádlottak kihallgatását folytatták. Ulisse Ducci t a vádirat azzal vádolja, hogy állandó összeköttetést tartott fenn Zanbonival és Capello tábornokkal. Ducci elmondotta, hogy 1924-ben találkozott először Zanibonival, aki már akkorrs elkeseredett küzdelemre készült a fascizmus ellen. Ducci egy ízben 5000 lírát adott Quaglia ellenzéki újságírónak, hogy szervezzen Pármában a király látogatása napján nagy uccai tüntetéseket a fascizmus ellen. A pármai tüntetés nem sikerült s a rendőrség a mozgalmat még csírájában elfojtotta. Ducci tagadja, hogy állandó fizetést kapott volna Zanibonitól s csupán azt ismeri be, hogy egy ízben Zaniboni 2000 lírát utalt ki számára a Patriae liberta szervezet pénztárából. Az antifascista egyesületek megalakításáról tudomása volt, Zaniboni módszereit azonban sohasem helyeselte. A Mussolini ellen tervezett merénylésről semmit sem tudott, minthogy 1925 tavaszán megszakította az összeköttetést Zanibonival s 1925 május óta nem is látta többet Zanibonit. Ducci után a törvényszék Niccoloss a vádlottat hallgatta ki. Niccolosa elmondotta, hogy Zaniboni állandóan a fascizmus diktatúrájának megdöntéséről beszélt, ő azonban Zaniboni kijelentéseit üres fecsegésnek tar totta s csupán akkor kezdte Zanibonit komolyan venni, midőn Zaniboni fegyverviselési engedélyt kért azzal az indokolással, hogy zergevadászatra készül. Zaniboni terveiről egyébként két ízben is értesítette a rendőrséget. A „halhatatlan“ embert egy év alatt huszonötször részesítették elsősegélyben a mentők Pesterzsébeten gyakran valóságos autópark áll a csendes Attila utca 54. számú háza előtt, melynek egyik kis, szobakonyhás lakásában lakik a „halhatatlan ember“, Hudinecz Károly napszámos. A mindenkitől megkülönböztető „halhatatlan“ jelzőt azzal érdemelte ki, hogy teste huszonnyolc késszúrás nyomát viseli, három emelet magasságból téglarakásra zuhant, tüdejében két revolvergolyót hord és három napnál tovább sohasem feküdt betegen. Sebei tüneményes gyorsasággal gyógyulnak, nem fél a haláltól, mert maga is hangoztatja, hogy halhatatlan ... Hudinecz Károly híres verekedő, minden valamirevaló kocsmai csetepatéban — melyben késhez nyúlnak — főszereplő. A mentők gyakori páciense és a rendőri jelentések is sűrűn foglalkoznak vele. Hudinecz legutóbb tegnap szerepellt a nyilvánosság előtt, mint mondja, egy kis esete volt. Ezúttal nem a kocsmában verekedett, hanem otthon, a feleségével. Egy kis nézeteltérés volt az egész, melynek folyományaként felesége vasalóval fejbevágta, úgyhogy orvosi megállapítás szerint, súlyos koponyaalapú törést szenvedett. De neon azért „halhatatlan ember“, hogy ilyen sérülésbe belehaljon. Hudinecz Károly állandóan eszméletnél van és fogadja a meglehetősen nagyszámú láto-, gatóit. A kis lakásban ember ember hátán szorong. Hudinecz Károly egykedvűen nézi a csodálkozók felvonulását. Nem csendet, hanem egy pohár törkölyt szeretne. Kérésünkre a következőket mondja : —- Nem kell kétkedni! Valóban halhatatlan vagyok ! Cigarettára gyújt és blazírt hangon, mint aki már nagyon unja, nyilatkozik. Jóvérű ember, ez az egész, legalább ötven orvos tanulmányozta már, akik mind csodálkoztak rajta. Életveszélyes sebei két-három nap alatt begyógyulnak. Három napnál tovább sohasem feküdt betegen... A pesterzsébeti mentők egy év alatthuszonötször részesítették elsősegélyben. Ő a leggyakoribb páciens. Kórházba nem engedi magát szállítani, mert nem bírja az orvosságot. Attól elájul. Viszont a malit szombaton fogadásból két liter sziilvóriumot ivott. És nem kapott a kohóimérgezést. Csak „szalonspicc“-e volt. Miután a nőket kiküldi a szobából, megmutatja testét. Huszonnyolc jól látható késszúrás, hat revolvergollyó nyomát számoljuk meg. — A tüdőmben két golyó van. — veti oda mellékesen. — Ja, igen! Sokszor beverték a fejemet. .. Elmondja, hogy néhány héttel ezelőtt a csepeli átjáróhídról „kissé“ ittas állapotban 12 méter magasból egy téglarakásra zuhant. Arcát borzalmasan összeroncsolta és agyrázkódást szenvedett. Két nap múlva munkába állt. Apja 96 éves korában halt meg, é3 a tizenharmadik gyerek vollt. Talán éppen azért ilyen szerencsés. Három évig volt a harctéren, több kitüntetést szerzett vakmerő vállalkozásaival. A háború alatt nem sebesült meg. Bajtársaitól nyerte a „halhatatlan ember“ nevet. Közben egy budapesti orvostanár érkezett, akinek figyelmét felhívták Hudinecz Károlyra. Alaposan megvizsgálja a csodaembert. Kijelenti, hogy orvosi szempontból hihetetlen esettel áll szemközt. Hudinecz Károly a vasalóval történt fejbeverése alkalmával a lehető legsúlyosabb koponyaalapi törést szenvedte. Szinte lehetetlen, hogy valaki túlélje... A „halhatatlan ember“ újabb cigarettára gyújt és mosolyogva nyugtatja meg az orvost, hogy két nap múlva ismét elmegy dolgozni. Semmi fájdalmat nem érez, csak szédül... Bealkonyocsik. Hudinecz Károly cigarettázva, vidáman társalog tovább a látogatókkal. Veronállal megmérgezte magát Lussignani gróf, Párma volt polgármestere Milánóból jelentik: Lussignani gróf, Párma volt polgármestere s a pármai egyetem tanára Regio Emilia szanatóriumában veronállal megmérgezte magát. Lussignani gróf a tízmillió líra passzívával csődbejutott Banco Agricola di Parma elnökigazgatója volt s a bank bukása után letartóztatták, majd a Régió Emília szanatóriumba szállították, ahol állandóan rendőri őrizet alatt volt. Lussignani gróf már két ízben követett el öngyilkossági kísérletet, amelyeknek végrehajtásában azonban a detektívek eddig sikeresen megakadályozták. A harmadik kísérlet sikerült s a gróf oly nagy adag veronait vett be, hogy az orvosok már nem tudták megmenteni az életnek.