Magyar Hirlap, 1927. április (37. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-13 / 84. szám

Szer3ä - (A Magyar Hírlap római tudósítójától.) Másfél év elteltével kerültek csupán a sta­­táriális törvényszék elé a Mussolini ellen 1925 november negyedikén elkövetett me­rénylet értelmi szerzői. Akkor, amikor a merényletről volt szó, még szellemi képes­ségeim teljes birtokában voltam, de most, másfél esztendős fogság után nem tudom többé, vájjon tudok-e tisztán visszaemlé­kezni ezekre a napokra és vájjon megbízha­tók-e kijelentéseim, mondotta vallomása során az öreg Capello tábornok. A merény­let legfőbb vádlottja, Zam­boni volt képviselő azonban a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy a törvényszéki orvosszakértők megvizsgálják beszámíthatóságát és a tilta­kozást igen erélyes formában magáévá tette Zaniboni védője, Casinelli volt szocialista képviselő, noha Zaniboni a leghatározottabb formában ismételten hangsúlyozta, hogy m­int olasz hazafi az olasz állam érdekében tartotta kötelességének Mussolini kiküszöbölését a merénylet által, és így az alkotmányos rend helyreállítását Olaszországban. Zam­­boni volt képviselőnek nincsen többé sok vesztenivalója, de Casinelli mindenesetre nagy erkölcsi bátorságról tett bizonyságot, mikor a védői emelvényen tiltakozott Zani­boni elmeállapotának megvizsgálása ellen, miután Zan­boni kijelentette azt, hogy Olaszország jövőjének érdekében akarta elkövetni a merényletet a fascista párt vezérével szemben. Nem igen tudják az okát annak, miért kerültek csupán most a bíróság elé Zam­­boni volt képviselő és azok, akik tettestár­­­sak gyanánt állanak vád alatt a Mussolini ellen 1925. november negyedikén elkövetett merénylet folytán. Talán az volt a szempont, hogy előbb a Matteotti-gyilkos­­ság bűnöseinek perét kell letárgyalni, és csak ha ez a kínos tárgyalás már feledésbe merült egy kevéssé, kerülhet sor a Musso­lini ellen elkövetett merénylet letárgyalá­­sára. Akármilyen gyorsan követte a vádlot­tak letartóztatása a merénylet elkövetését, tizennyolc hónapig kellett a vádlottaknak vizsgálati fogságban járniuk a tárgyalásra. Tizennyolc hónap után azonban mégis rendkívüli törvényszék elé került a merénylet ügye és a rendkívüli törvényszék elnöki székében nem egy olasz bíró ült, hanem Freri tábornok. A vádlottakat a fogházból már a kora hajnali órákban szállították át a törvény­szék épületébe, mivel szerettek volna meg­előzni minden rendzavarást. A tárgyalási terem aránylag igen kicsiny, egész négy­szögletes, és félkörben vonul el a bírák asztala. Az olasz szokásokhoz képest a vádlottak egy vasráccsal védett ketrecben foglalnak helyet. Zaniboni volt képviselő az összes többi vádlott előtt egy sorral ka­pott helyet, egy számára külön felállított széken. Amikor Zaniboni kihallgatásának elején kijelentette azt, hogy hosszabb köz­lendői vannak, Freri tábornok, mint a rendkívüli törvényszék elnöke felszólította a volt képviselőt arra, foglaljon helyet és mondja el ülve fejtegetéseit. Zaniboni azonban nem fo­gadta el ezt a szívességet és állva beszélt több, mint két órán át. Zaniboni rögtön első szavaiban­­ bevallott mindent, mert kijelentette: — Az volt a szándékom, hogy eltegyem az útból Mussolinit, megszüntessem az erő­szak uralmát és visszaállítsam Olaszország fölött az alkotmány hatalmát. Ha 1925 november negyedikén csak néhány perccel később lép közbe a rendőrség, akkor egész bizonyosan megvalósíthattam volna szándékomat és elérhettem volna cé­lomat. Nem a társadalmi és az állami rend felborítása vezetett, mert tisztában voltam azzal, ha sikerül a merénylet Mussolini ellen, akkor a királyra száll Vissza a hatalom és az olasz alkotmány lép vissza jogaiba. Szeretném elmondani azt, milyen meggondolásoknál fogva jutottam el odáig, hogy a merénylet útjára léptem... Itt szakított félbe Zam­boni volt képvise­lőt Freri tábornok, felszólítva őt arra, nem akar-e helyet foglalni és nem akarja-e ülve folytatni fejtegetéseit. Ez az előzé­kenység elég meglepő, hiszen a Palazzo Chigi-vel, az olasz külügyminisztérium­­al szomszédos Drapolti-szálloda egyik szobá­jának erkélyéről Zam­boni 1925 november negyedikén megpróbálta lelőni a fascista­­párt vezérét akkor, amikor Mussolini a Palazzo Chigi elé gyűlt tömeghez beszédet intézett. Jobbról és balról egy carabiniere állott a vallomás alatt Zam­boni mellett. A volt kép­viselő nagyon nyugodtan beszélt, ritkán emelte fel hangját, csak éppen igen terje­delmesen magyarázta meg, milyen okoknál fogva szánta el magát a merényletre, és egészen­­ az olasz hadüzenetig tért vissza, majd pedig részletes előadást tartott arról, milyen körülmények között ragadta kezébe a fascista párt az uralmat az olasz főváros és Olaszország fölött. Noha ezek a fejtege­tések gyakran messze kanyarodtak el a­ me­rénylettől és inkább nagy politikai vádbe­széddé lettek a fascista­ rendszer ellen. Fren tábornok a rendkívüli törvényszék elnöki székéből az egész hosszú előadás alatt csak két ízben kérte meg, mind a kétszer igen udvariasan, Mussolini merénylőjét arra: ne kalandozzon el túlságosan messze a me­rénylet lélektani motívumainak feltárásától. Zaniboni védője követelte azt, hogy a volt képviselő minden irányban megmagya­rázhassa, milyen okoknál fogva szánta el magát a merényletre. Ebben Zanibonit nem is zavarta meg a törvényszék ,és így a me­rénylet szervezője részletesen elmondotta azt, milyen férfiasan teljesítette katonai kö­telességét a háború alatt, majd igen érde­kesen elmondotta, miként próbált békét közvetíteni Mussolini és a szo­cialisták között, miután a fascisták hatalomra jutottak. A vallomás szerint D'Annunzio is részt vett ezekben a­ tárgyalásokban Zam­boni oldalán és a tárgyalások alighanem eredményre ve­zettek volna, de Farinacci, aki azután a fas­cista párt vezértitkára és Mussolini helyet­tese, vagy ellenőre lett, majd pedig a védő szerepét vállalta a .slaffeoff­'-gyilkosság nagy perében, meghiúsította a tárgyalások ered­ményes lezárását, talán Mussolini akarata ellenére is. Zam­boni vallomásán meglátszott az, hogy a fogság tizennyolc hónapja alatt mondat­ról mondatra előkészítette védekezését, vagy inkább a merénylet indokolását a volt képviselő. Mert védekezésnek alig le­het mondani a vallomást. — Nem vagyok gyáva, az a forma, amelyet a merénylet végrehaj­tására választottam, szintén nem vall gyá­vaságra és azt hiszem , vallomásom szintén nem keltheti fel a gyávaság látszatát, — mondotta a per fővádlottja, és a vallomás valóban úgy hangzott, mintha Zaniboni szándékosan akarná kiprovokálni a halálos ítéletet. Annál inkább, mert Zaniboni nem tagadta azt sem, hogy külföldről fogadott el elég nagy összegeket, egyrészt a merény­let előkészítésére, másrészt pedig a fascista­­ellenes mozgalom megszervezésére. Főleg a vallomásnak ez a része keltett nagy megle­petést, mert ha Zam­boni nem ismeri el önként a külföldi forrásokból felvett pénzösszege­ket, akkor ezen a ponton igen bajos lett volna az eredményes bizonyítás vele szemben. Capello tábornok sokkal óvatosabban vallott és mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy előzetesen semmiféle tudomása nem volt a merényletről. Mint az olasz szabad­­kőművesek vezére, könnyen szerezhetett volna pénzt Zam­boni terveinek alátámasz­tására, ha helyeselte volna ezeket a terve­ket, de mindig távol tartotta magát Zan­­boni terveitől és nem szerezte meg szá­mára az anyagi segítséget. Capello tábor­nok azt hangoztatja, hogy csupán azért tartotta fenn a kapcsolatot Zaniboni volt képviselővel, mert ideges, exaltált, félig beszámíthatatlan embernek tartotta, és sze­rette volna őt visszatartani minden meggondolatlan cselekedettől. NEM KÉREK ELNÉZÉST - MONDJA MUSSOLINI MERÉNYLŐJE fgpistp 1927 április 0S. 3 Zan­boni vádlott-társai tagadják a Mussolini elleni merényletben való bűnrészességüket Rómából jelentik. A Zan­boni-per ma délelőtti tárgyalásán a vádlottak kihallgatá­sát folytatták. Ulisse Ducci­ t a vádirat azzal vádolja, hogy állandó összeköttetést tartott fenn Zan­bonival és Capello tábornokkal. Ducci elmondotta, hogy 1924-ben találko­zott először Zanibonival, aki m­ár akkorr­s el­keseredett küzdelemre készült a fascizmus ellen. Ducci egy ízben 5000 lírát adott Quaglia ellenzéki újságírónak, hogy szer­vezzen Pármában a király látogatása nap­ján nagy uccai tüntetéseket a fascizmus el­len. A pármai tüntetés nem sikerült s a rendőrség a mozgalmat még csírájában el­fojtotta. Ducci tagadja, hogy állandó fize­tést kapott volna Zanibonitól s csupán azt ismeri be, hogy egy ízben Zaniboni 2000 lírát utalt ki számára a Patriae liberta szer­vezet pénztárából. Az antifascista egyesüle­tek megalakításáról tudomása volt, Zani­boni módszereit azonban sohasem helye­selte. A Mussolini ellen tervezett merénylés­ről semmit sem tudott, minthogy 1925 tava­szán megszakította az összeköttetést Zani­bonival s 1925 május óta nem is látta többet Zanibonit. Ducci után a törvényszék Niccoloss a vád­lottat hallgatta ki. Niccolosa elmondotta, hogy Zaniboni állandóan a fascizmus dikta­túrájának megdöntéséről beszélt, ő azonban Zaniboni kijelentéseit üres fecsegésnek tar­ totta s csupán akkor kezdte Zanibonit ko­molyan venni, midőn Zaniboni fegyvervise­lési engedélyt kért azzal az indokolással, hogy zergevadászatra készül. Zaniboni ter­veiről egyébként két ízben is értesítette a rendőrséget. A „halhatatlan“ embert egy év alatt huszonötször részesítették első­segély­ben a mentők Pesterzsébeten gyakran valóságos autópark áll a csendes Attila utca 54. számú háza előtt, melynek egyik kis, szobakonyhás lakásában la­kik a „halhatatlan ember“, Hudinecz Károly napszámos. A mindenkitől megkülönböztető „halhatatlan“ jelzőt azzal érdemelte ki, hogy teste huszonnyolc késszúrás nyomát viseli, há­rom emelet magasságból téglarakásra zuhant, tüdejében két revolvergolyót hord és három napnál tovább sohasem feküdt betegen. Sebei tüneményes gyorsasággal gyógyulnak, nem fél a haláltól, mert maga is hangoztatja, hogy halhatatlan ... Hudinecz Károly híres verekedő, minden va­lamirevaló kocsmai csetepatéban — melyben késhez nyúlnak — főszereplő. A mentők­­ gya­kori páciense és a rendőri jelentések is sűrűn foglalkoznak ve­le. Hudinecz legutóbb tegnap szerepellt a nyilvánosság előtt,­­ mint mondja, egy kis esete volt. Ezúttal nem a kocsmában verekedett, hanem otthon, a feleségével. Egy kis nézeteltérés volt az egész, melynek folyomá­nyaként felesége vasalóval fejbevágta, úgyhogy orvosi megállapítás szerint, súlyos ko­ponyaalapú törést szenvedett. De neon azért „halhatatlan ember“, hogy ilyen sérülésbe bele­haljon. Hudinecz Károly állandóan eszméletnél van és fogadja a meglehetősen nagyszámú láto-, gat­óit. A kis lakásban ember ember hátán szorong. Hudinecz Károly egykedvűen nézi a csodálko­­zók felvonulását. Nem csendet, hanem egy po­hár törkölyt szeretne. Kérésünkre a következőket mondja : —­- Nem kell kétkedni! Valóban halhatatlan vagyok ! Cigarettára gyújt és blazírt hangon, mint aki már nagyon unja, nyilatkozik. Jóvérű ember, ez az egész, legalább ötven orvos tanulmányozta már, akik mind csodálkoztak rajta. Életveszé­lyes sebei két-három nap alatt begyógyulnak. Három napnál tovább sohasem feküdt be­tegen... A pesterzsébeti mentők egy év alatt­­huszonötször részesítették első­segélyben. Ő a leggyakoribb páciens. Kórházba nem engedi magát szállít­­ani, mert nem bírja az orvosságot. Attól elájul. Viszont a malit szombaton fogadás­ból két liter sziilvóriumot ivott. És nem kapott a­­ kohóimé­rgezést. Csak „szalonspicc“-e volt. Miután a nőket kiküldi a szobából, megmu­tatja testét. Huszonnyolc jól látható késszúrás, hat revolvergollyó nyomát számoljuk meg. — A tüdőmben két golyó van. — veti oda mellékesen. — Ja, igen! Sokszor beverték a fe­jemet. ..­­ Elmondja, hogy néhány héttel ezelőtt a csepeli átjáróhídról „kissé“ ittas állapotban 12 méter magasból egy téglarakásra zuhant. Arcát borzal­masan összeroncsolta és agyrázkódást szenve­dett. Két nap múlva­­ munkába állt. Apja 96 éves korában halt meg, é3 a tizen­harmadik gyerek vollt. Talán éppen azért ilyen szerencsés. Három évig volt a harctéren, több kitüntetést szerzett vakmerő vállalkozásaival. A háború alatt nem sebesült meg. Bajtársaitól nyerte a „halhatatlan ember“ nevet. Közben egy budapesti orvostanár érkezett, akinek figyelmét felhívták Hudinecz Károlyra. Alaposan megvizsgálja a csodaembert. Kijelenti, hogy orvosi szempontból hihetetlen esettel áll szemközt. Hudinecz Károly a vasalóval történt fejbeverése alkalmával a lehető legsúlyosabb koponyaalapi törést szenvedte. Szinte lehetetlen, hogy valaki túlélje... A „halhatatlan ember“ újabb cigarettára gyújt és mosolyogva nyugtatja meg az orvost, hogy két nap múlva ismét elmegy dolgozni. Semmi fájdalmat nem érez, csak szédül... Bealkonyocsik. Hudinecz Károly cigarettázva, vidáman társalog tovább a látogatókkal. Veronállal megmérgezte magát Lussignani gróf, Párma volt polgármestere Milánóból jelentik: Lussignani gróf, Párma volt polgármestere s a pármai egyetem ta­nára Regio Emilia szanatóriumában vero­nállal megmérgezte magát. Lussignani gróf a tízmillió líra passzívával csődbejutott Banco Agricola di Parma elnökigazgatója volt s a bank bukása után letartóztatták, majd a Régió Emília szanatóriumba szállí­tották, ahol állandóan rendőri őrizet alatt volt. Lussignani gróf már két ízben köve­tett el öngyilkossági kísérletet, amelyeknek végrehajtásában azonban a detektívek ed­dig sikeresen megakadályozták. A harmadik kísérlet sikerült s a gróf oly nagy adag ve­ronait vett be, hogy az orvosok már nem tudták megmenteni az életnek.

Next