Magyar Hirlap, 1927. május (37. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
2 1927 május T. SB EmMVasárnap: hogy kövessék őt a mozsáruccai rendőrségre. A fiatalemberek azonban ellenszegültek a rendőrnek és nem voltak hajlandók igazolni magukat. — Hagyjon nekünk békét, — mondották— mi a páneurópusokat akarjuk kidobni! A kávéházból telefonáltak a VI. kerületi rendőrkapitányságra, ahonnan négy rendőr és egy detektív sietett a helyszínére. A rendőrök bérkocsin jöttek és megjelenésük természetesen nagy feltűnést keltett az Andrássy úton, a Teréz körúton és a járókelők nagy tömegekben állták körül az Oktogon kávéházat. Amikor a zajongó fiatalemberek a rendőröket meglátták, hirtelen lecsillapodtak és amikor felszólították őket arra, hogy a rendőrökkel menjenek a mozsáruccai rendőrségre, a felszólításnak engedelmeskedtek. A kiváncsiak sorfala között vezették ki a kávéházból a verekedő fiatalembereket. Az Andrássy úton nagy feltűnést keltett, amint rendőrök között a mozsáruccai rendőrkapitányságra vezették a négy elegánsan öltözött fiatalember. A tömeg követte őket egész a mozsáruccai rendőrség kapujáig. A tömeg csak akkor oszolt szét, amikor a fiatalemberek mögött becsukódott a mozsáruccai rendőrkapitányság kapuja. Bent az ügyeletes rendőrtisztviselő elé vezették őket, aki valamennyiüket kihallgatta, az esetről jegyzőkönyvet vett fel, azután a fiatalembereket bérkocsin átvitték a főkapitányságra. A fiatalembereket, név szerint Késmeri- Nagy Imre joghallgatót, Nesz Kálmán, Szilágyi Kálmán és Heffer Tibor joghallgatókat a főkapitányságon is kihallgatták. Mind a négyet elbocsátották a rendőrségről, az eljárást azonban tovább folytatják ellenük. Kétezer csendőrt mozgósítottak a délcsehszf©wáklai cigány rablóbandák elfoglalására Prágából jelentik: Napokig tartó valóságos hadjárat után a Dél-Csehszlovákiában garázdálkodó cigánybandákat ártalmatlanná tenni. A cigányok már hónapok óta állandó rémületben tartották Dél-Csehszlovákia fölvált és alig múlt el nap, hogy újabb és újabb rablást ne követtek volna el. A cigányok üldözésére 2000 csendőrt mozgósítottak, akik szabályszerűen kidolgozott stratégiai tervek alapján kezdték meg a hadjáratot a cigányok ellen. Néhány nappal ezelőtt hoszszas nyomozás után végre megállapították, hogy a cigánybanda tábora Prahatitz közelében, az óriási kiterjedésű bielitzi erdőségben van. A cigánytanya az erdős hegyvidék egyik hozzáférhetetlen szakadékában volt. A szakadékot minden oldalról kötélhálózat vette körül, amelyről apró köteleken fémdarabkák lógtak le a szakadékba, amelyek ellenség közeledésére a sziklákhoz verődtek s csörömpölésükés jelezték a veszélyt. A csendőrök minden oldalról körülvették a szakadékot s egyenként fogták el a cigányokat, akik a fémdarabok csörömpölésére a legkülönbözőbb irányokba próbáltak menekülni. A cigányok közül többen heves ellenállást fejtettek ki s a csendőrök is viszonozták a tüzelést. Egy cigányt megöltek, többet súlyosan megsebesítettek. A banda vajdája, Bagro, elmenekült. Száznégy cigány került a csendőrök fogságába s a fogolykavalánt tegnap este hajtották be Prahatitz városába. Bogra üldözése tovább folyik. Az adóleszállítások német pénzügyminisztere Budapestre jön, mint a Cobden Szövetség vendége (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Peter Reinhold, aki néhány hónap előtt mondott le a német pénzügyminiszteri tárcáról, ma táviratban értesítette Halasi-Fischer Ödönt, a Cobden Szövetség elnökét, hogy eleget tesz a neki küldött meghívásnak és május nyolcadikén Budapestre érkezik. Másnap tartja meg előadását Reinhold a jelenleg aktuális pénzügyi kérdésekről. A Cobden Szövetség vendégeinek sorában Reinhold a harmadik volt német pénzügyminiszter, aki Budapestre jön előadást tartani, mert előtte itt jártak már Georg Gothein és Bernhard Dernburg, akiről igen sok szó esett már akkor, amikor II. Vilmos a fiatal bankigazgatót gyarmatügyi államtitkárrá tette. Dernburg már eléggé érdekes úton jutott el a német pénzügyminiszteri székig, de még érdekesebb utat járt be és még érdekesebb egyéniség Peter Reinhold, akinek éppen az elmúlt napokban volt része szinte példátlan ünneplésben, amikor a német demokrata párt párt kongresszusán visszautasította a pénzügyi politikája ellen intézett támadásokat. Az adóleszállítások pénzügyminisztere akarok lenni, ezzel a jelszóval foglalta el helyét Peter Reinhold és nyomban bemutatkozásánál kijelentette azt, hogy az adók jelenlegi súlya mellett a német gazdasági termelés bénaságra van kárhoztatva. Adóleszállítás egész vonalon, vagy legalább olyan vonatkozásban, ahol a termelést és a fogyasztóképességet érinti, hirdette Reinhold, főleg pedig a 3 százalékról 2 százalékra, majd másfél százalékra és egy százalékra leszállított forgalmi adót tartotta még mindig igen veszélyesnek. Fölöslegekkel nem szabad dolgozni, ez volt Reinhold egyik programpontja és ezt igen sok formában szövegezte meg, egyszer példáu így: mindig szorosan a deficit határán akarok haladni. Leszállítani a kiadásokat, amennyire lehet és leszállítani a bevételeket, úgyhogy azok éppen csak elérjék, de ne haladják meg a kiadásokat: nem lehet csodálni, ha ilyen elvek mellett általános nagy szenzáció volt a fiatal pénzügyminiszter bemutatkozása. Egyébként Reinhold szakított a hagyományokkal ott is, amikor a birodalmi gyűlést megelőzve, a nagy gazdasági szövetségekben mondotta el törekvéseit és néhol egész frenetikus hatást váltott ki, míg másutt kissé bizalmatlanul fogadták fejtegetéseit, akármilyen brilliáns szónoknak bizonyult Reinhold. Ez az egész szokatlan pénzügyi politikus egyébként mindössze harmincnyolc éves volt, amikor elfoglalta a pénzügyminiszteri széket és Berlinben csak igen kevéssé ismerték. Reinhold az évek során át ,,irodalmi gentleman“ volt Lipcsében és Drezdában, mint egy igen gazdag szász nagykereskedő fia, főleg társasági sikerei voltak és rendkívül gazdagon nősült. Később megvásárolta a legfontosabb száz lapok egyikét és a Leipziger Tageblatt igen erőteljes fejlődésnek indult Reinhold vezetése alatt, kivált mióta Reinhold vette át a lap szellemi irányítását is, így azután egy kormányváltozás alkalmával szász pénzügyminiszterré lett Reinhold és itt egész rendkívüli eredményekkel dolgozott. Ez terelte feléje a figyelmet és így lett egyszerre német birodalmi pénzügyminiszterré, noha Berlinnel és a berlini politikai élettel átlig igen kevés kapcsolata volt. Egész különös, de így van: Reinhold kénytelen volt kemény harcokat vívni a politikai pártokkal, amelyeknek erős aggodalmaik voltak a nagy adóleszállításokkal szemben. Reinhold makacsul kitartott amellett, hogy az adóleszállítások mellett sem fognak csökkenni a birodalom bevételei, mert az általános gazdasági konjunktúra megjavulása az alacsonyabb adókulcsok mellett is meghozza majd a régi adóbevételeket. Reinhold végül keresztülvitte álláspontját és az események őt igazolták. Abban a nagy német gazdasági konjunktúrában, amelynek egyik következménye a budapesti tőzsde housse-ja, kétségkívül komoly szerepe van a Reinhold által érvényesített adópolitikának, és akármilyen drasztikusak voltak egyes irányokban az adócsökkentések, végül csakugyan nem csökkentek a birodalom bevételei és nem merült fel a deficit problémája. Noha az igaz, hogy Reinhold tartalékok teremtése végett 300 millió államkölcsönt vett fel a német belföldi piacon. De ezeket a tartalékokat alig kellett felhasználnia. Támadások azért folyton érték pénzügyminisztersége alatt Reinholdot, többek között azért is, mert a pontos hivatali időt nem tudta betartani, Reinhold nem tartozik a koránkelők közé, csak dél felé tudott bejönni a pénzügyminisztériumba, viszont ottmaradt késő éjszakáig, és minden fontos ügyet személyesen intézett el. De a német bürokratikus körökben nem egyszer keltett megütközést az, hogy voltak olyan fontos ügyek, amelyeket egész könnyedén és öt perc alatt intézett el Reinhold, ha nem voltak kétségei az elintézés helyes módjával szemben. A hivatali hagyományok szerint ilyenkor is illik több alkalommal, hosszú órákon át tárgyalni, és hetekig hevertetni az aktákat. Reinhold nem akarta alkalmazni ezeket a módszereket és néha csakugyan egy este hárrom-négy fontos ügyet intézett el végleg. A német kormány jobbfelé eltolódásánál mondott le a pénzügyminiszterségről Reinhold és utóda, Köhler, aki Baden pénzügyminszteréből lett német pénzügyminiszter, egész szokatlan módon, éles kritikát kezdett gyakorolni előde fölött, nyilván azért, hogy a felelősséget az esetleges pénzügyi nehézségekért elődére ruházhassa át. Ezek a sorozatos támadások annál különösebbek voltak, mert távozásai után Reinhold hosszú automobilútra indult, és így nem volt módja válaszolni. Ekkor azonban kiderült, hogy a német sajtó legnagyobb része már az elmúlt évtized legkiválóbb pénzügyminisztere gyanánt tekinti Reinhold Pétert, és a lapok szinte egyöntetűen teljes védelemben részesítették őt a támadásokkal szemben. A demokrata párt által tartott birodalmi kongresszusra érkezett vissza a múlt napokban Reinhold és ott válaszolt Köhler támadásaira egy többórás beszédben, amely, mindvégig a pénzügyi politika területén maradt és mégis mindvégig izgalmasan érdekes volt. Ez a pártkongresszus éppen Reinhold beszéde által igen nagy eseménnyé lett, a beszéd után percekig ünnepelték a volt pénzügyminisztert, akármilyen szokatlanok az ilyen ünneplések a német politikában és a demokrata párt elnöke, Koch, volt belügyminiszter, kijelentette hivatalosan azt, hogy Reinhold az egyetlen igazán konstruktív, igazán nagyszabású német pénzügyi politikus, aki az összeomlás napjai óta felbukkant a német közéletben. Ez annál súlyosabb szó, mivel a demokrata párt idáig négy pénzügyminisztert küldött az összeomlás óta, a Reinhold számára adott elismerés tehát egyben kritikát jelent a párt másik három volt pénzügyminiszterével szemben. A jövő embere ma Németországban Reinhold és éppen csak az a kérdés, vájjon újból pénzügyminiszter gyanánt fog-e visszatérni az aktív politikába, vagy pedig még innen a negyvenen átveszi a kancellári hivatalt, ha fordulna a német politika iránya. Az bizonyos, hogy a német közvélemény nagy részének bizalmán kívül az amerikai és az angol pénzügyi körökben is a legkedvezőbb benyomás alakult ki Reinhold fiatalos, mozgékony, impulzív, de azért érett, higgadt és következetes pénzügyi politikájáról. Minden valószínűség szerint egyébként még egy negyedik volt német pénzügyminiszter is szerepelni fog a nyár előtti Cobden Szövetség vendégeinek sorában, mert a német keresztényszocialisták vezére, Wirth volt kancellár szintén kilátásba helyezte azt, hogy a Cobden Szövetség meghívását követve, még a nyár előtt Budapestre jön. Wirth tudvalevőleg előbb pénzügyminiszter volt a német centrum bizalmi embere gyanánt, mint Erzberger utóda és rövid néhány hónapos pénzügyminiszterség után lett kancellárrá. Wirth első meglepő lépése a kancellári hivatal átvétele után az volt, hogy a pártoly megkérdezése nélkül Rathenau kezébe tette le a külügyminisztérium vezetését és attól fogva szoros együttműködésben Rathenauval intézte a német politikát, lerakva a német—francia megegyezés alapjait. Wirth szintén felfelé bukott, mert a kancellári hivatalból történt távozása óta egyike azoknak az embereknek, akiktől a jobb jövőt várja a német közvélemény. Wirth már néhány hónap előtt akart Budapestre jönni a Cobden Szövetség vendége gyanánt, de kénytelen volt elhalasztani szándékának megvalósítását, mert igen fontos feladatok elintézésére Washingtonba és Moszkvába 1:11 mennie. Wirth azonban szintén még a nyár előtt szeretne néhány napot Budapesten tölteni és budapesti időzése alatt akar előadást tartani a Cobden Szövetségben. New Orleanst négy napon belül elönti az árvíz Hiába robbantották fel New Orleans mellett a Missisipi védőgátjait és hiába igyekeztek a farmerek gyapotföldjeire levezetni a megáradt folyam óriási víztömegét, a gátak felrobbantása nem hozta meg a várt eredményt és a szakértők véleménye szerint az áradat négy-öt napon belül feltétlenenül elönti New Orleans városát. A szakértők igyekeznek ugyan új folyamszabályozási terveket kidolgozni a város megmentésére, de maguknak is csak igen kevés reménységük van a sikerre. New Orleans északi városrészeiben máris sokezer munkás dolgozik lázas sietséggel földgátak emelésén, amelyek legalább ideig-óráig megvédenék a várost a veszedelemtől. Az Arkanzas folyó is kilépett déli partján medréből, jóllehet a munkások ezrei igyekeztek napok óta a gátakat megerősíteni, a gátszakadás azonban egészen váratlanul néhányszáz méterrel a leginkább veszélyesnek látszó pont felett következett be. Az Arkanzas szennyes hullámai pillanatok alatt elárasztották a termőföldeket és a mélyebben fekvő részeket máris tíz méteres víz borítja. Szerencsére az áradat által elborított területek lakosságát sikerült még idejekorán repülőgépekről figyelmeztetni a veszedelemre, úgyhogy az utolsó pillanatban még elmenekülhettek dél felé. Az Arkansas gáztörése ötvenezer embert tett hajléktalanná és New Orleansba harmincötezer menekült érkezett az árterületről, akiket sátor- és barakktáborokban helyeztek el. Az utolsó 100 teljes és olcsó év legizgalmasabb regényóriása kiadásban megjelenik. (Dante kiadás)