Magyar Hirlap, 1927. május (37. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

2 1927 május T. SB EmMVasárnap: hogy kövessék őt a mozsáruccai rendőr­ségre. A fiatalemberek azonban ellenszegültek a rendőrnek és nem voltak­ hajlandók igazolni magukat. — Hagyjon nekünk békét, — mondották­­— mi a páneurópusokat akarjuk kidobni! A kávéházból telefonáltak a VI. kerületi rendőrkapitányságra, ahonnan négy rendőr és egy detektív sietett a helyszínére. A rendőrök bérkocsin jöttek és megjelenésük természetesen nagy feltűnést keltett az Andrássy úton, a Teréz körúton és a járó­kelők nagy tömegekben állták körül az Ok­togon kávéházat. Amikor a zajongó fiatalemberek a rend­őröket meglátták, hirtelen lecsillapodtak és amikor felszólították őket arra, hogy a rend­őrökkel menjenek a mozsáruccai rendőr­ségre, a felszólításnak engedelmeskedtek. A kiváncsiak sorfala között vezették ki a ká­véházból a verekedő fiatalembereket. Az Andrássy úton nagy feltűnést keltett, amint rendőrök között a mozsáruccai rendőr­­kapitányságra vezették a négy elegánsan öl­tözött fiatalember. A tömeg követte őket egész a mozsáruccai rendőrség kapujáig. A tömeg csak akkor oszolt szét, amikor a fiatalemberek mögött becsukódott a mozsár­uccai rendőrkapitányság kapuja. Bent az ügyeletes rendőrtisztviselő elé vezették őket, aki valamennyiüket kihallgatta, az esetről jegyzőkönyvet vett fel, azután a fiatalembe­reket bérkocsin átvitték a főkapitányságra. A fiatalembereket, név szerint Késmeri- Nagy Imre joghallgatót, Nesz Kálmán, Szi­lágyi Kálmán és Heffer Tibor joghallgatókat a főkapitányságon is kihallgatták. Mind a négyet elbocsátották a rendőrségről, az eljá­rást azonban tovább folytatják ellenük. Kétezer csendőrt mozgósítottak a délcsehszf©wáklai cigány rabló­bandák elfoglalására Prágából jelentik: Napokig tartó valósá­gos hadjárat után a Dél-Csehszlovákiában garázdálkodó cigánybandákat ártalmatlanná tenni. A cigányok már hónapok óta állandó rémületben tartották Dél-Csehszlovákia föl­vált és alig múlt el nap, hogy újabb és újabb rablást ne követtek volna el. A cigányok üldözésére 2000 csendőrt mozgósítottak, akik szabályszerűen kidolgozott stratégiai tervek alapján kezdték meg a hadjáratot a cigányok ellen. Néhány nappal ezelőtt hosz­­szas nyomozás után végre megállapították, hogy a cigánybanda tábora Prahatitz köze­lében, az óriási kiterjedésű bielitzi erdőség­ben van. A cigánytanya az erdős hegyvidék egyik hozzáférhetetlen szakadékában volt. A szakadékot minden oldalról kötélhálózat vette körül, amelyről apró köteleken fém­darabkák lógtak le a szakadékba, amelyek ellenség közeledésére a sziklákhoz verődtek s csörömpölésükés jelezték a veszélyt. A csendőrök minden oldalról körülvették a szakadékot s egyenként fogták el a cigányo­kat, akik a fémdarabok csörömpölésére a legkülönbözőbb irányokba próbáltak mene­külni. A cigányok közül többen heves ellen­­állást fejtettek ki s a csendőrök is viszonozták a tüzelést. Egy cigányt megöltek, többet súlyosan meg­sebesítettek. A banda vajdája, Bagro, elme­nekült. Száznégy cigány került a csendőrök fogságába s a fogolykavalánt tegnap este hajtották be Prahatitz városába. Bogra üldö­zése tovább folyik. Az adóleszállítások német pénzügyminisztere Budapestre jön, mint a Cobden Szövetség vendége (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Peter Reinhold, aki néhány hónap előtt mondott le a német pénzügyminiszteri tárcáról, ma táviratban értesítette Halasi-Fischer Ödönt, a Cobden Szövetség elnökét, hogy eleget tesz a neki küldött meghívásnak és május nyolcadikén Budapestre érkezik. Másnap tartja meg előadását Reinhold a jelenleg aktuális pénzügyi kérdésekről. A Cobden Szövetség vendégeinek sorában Reinhold a harmadik volt német pénzügyminiszter, aki Budapestre jön előadást tartani, mert előtte itt jártak már Georg Gothein és Bern­hard Dernburg, akiről igen sok szó esett már akkor, amikor II. Vilmos a fiatal bankigazgatót gyarmatügyi államtitkárrá tette. Dernburg már eléggé érdekes úton jutott el a német pénzügyminiszteri székig, de még érdekesebb utat járt be és még ér­dekesebb egyéniség Peter Reinhold, akinek éppen az elmúlt napokban volt része szinte példátlan ünneplésben, amikor a német demokrata párt párt kon­gresszusán visszautasította a pénzügyi poli­tikája ellen intézett támadásokat. Az adóleszállítások pénzügyminisztere akarok lenni, ezzel a jelszóval foglalta el helyét Peter Reinhold és nyomban bemu­tatkozásánál kijelentette azt, hogy az adók jelenlegi súlya mellett a német gazdasági termelés bénaságra van kárhoztatva. Adóleszállítás egész vonalon, vagy legalább olyan vonatkozásban, ahol a termelést és a fogyasztóképességet érinti, hirdette Reinhold, főleg pedig a 3 százalék­ról 2 százalékra, majd másfél százalékra és egy százalékra leszállított forgalmi adót tar­totta még mindig igen veszélyesnek. Fölöslegekkel nem szabad dolgozni, ez volt Reinhold egyik programpontja és ezt igen sok formában szövegezte meg, egyszer példáu így: mindig szorosan a deficit határán akarok haladni. Leszállítani a kiadásokat, amennyire lehet és leszállítani a bevételeket, úgyhogy azok éppen csak elérjék, de ne haladják meg a kiadásokat: nem lehet cso­dálni, ha ilyen elvek mellett általános nagy szenzáció volt a fiatal pénzügyminiszter be­mutatkozása. Egyébként Reinhold szakított a hagyom­ányokkal ott is, amikor a biro­dalmi gyűlést megelőzve, a nagy gazdasági szövetségekben mondotta el törekvéseit és néhol egész frenetikus hatást váltott ki, míg másutt kissé bizalmatlanul fogadták fejte­getéseit, akármilyen brilliáns szónoknak bi­zonyult Reinhold. Ez az egész szokatlan pénzügyi politikus egyébként mindössze harmincnyolc­­ éves volt, amikor elfoglalta a pénzügyminiszteri széket és Berlinben csak igen kevéssé is­merték. Reinhold az évek során át ,,iro­dalmi gentleman“ volt Lipcsében és Drez­dában, mint egy igen gazdag szász nagy­­kereskedő fia, főleg társasági sikerei voltak és rendkívül gazdagon nősült. Később meg­vásárolta a legfontosabb száz lapok egyi­két és a Leipziger Tageblatt igen erő­teljes fejlődésnek indult Reinhold vezetése alatt, kivált mióta Reinhold vette át a lap szellemi irányítását is, így azután egy kor­mányváltozás alkalmával szász pénzügymi­niszterré lett Reinhold és itt egész rendkí­vüli eredményekkel dolgozott. Ez terelte fe­léje­ a figyelmet és így lett egyszerre német birodalmi pénzügyminiszterré, noha Berlin­nel és a berlini politikai élettel átlig igen kevés kapcsolata volt. Egész különös, de így­ van: Reinhold kénytelen volt kemény harcokat vívni a politikai pártokkal, amelyeknek erős aggo­dalmaik voltak a nagy adóleszállításokkal szemben. Reinhold makacsul kitartott amel­lett, hogy az adóleszállítások mellett sem fognak csökkenni a birodalom bevételei, mert az általános gazdasági konjunktúra megjavulása az alacsonyabb adókulcsok mellett is meg­hozza majd a régi adóbevételeket. Re­in­hold végül keresztülvitte álláspontját és az események őt igazolták. Abban a nagy né­met gazdasági konjunktúrában, amelynek egyik következménye a budapesti tőzsde housse-ja, kétségkívül komoly szerepe van a Reinhold által érvényesített adópolitiká­nak, és akármilyen drasztikusak voltak egyes irányokban az adócsökkentések, vé­gül csakugyan nem csökkentek a biroda­lom bevételei és nem merült fel a deficit problémája. Noha az igaz, hogy Reinhold tartalékok teremtése végett 300 millió ál­­lamkölcsönt vett fel a német belföldi piacon. De ezeket a tartalékokat alig kellett fel­használnia. Támadások azért folyton érték pénzügy­minisztersége alatt Reinholdot, többek kö­zött azért is, mert a pontos hivatali időt nem tudta betartani, Reinhold nem tarto­zik a koránkelők közé, csak dél felé tudott bejönni a pénzügyminisztériumba, viszont ottmaradt késő éjszakáig, és minden fon­tos ügyet személyesen intézett el. De a né­met bürokratikus körökben nem egyszer keltett megütközést az, hogy voltak olyan fontos ügyek, amelyeket egész könnyedén és öt perc alatt intézett el Reinhold, ha nem voltak kétsé­gei az elintézés helyes módjával szemben. A hivatali hagyományok szerint ilyenkor is illik több alkalommal, hosszú órákon át tárgyalni, és hetekig hevertetni az aktákat. Reinhold nem akarta alkalmazni ezeket a módszereket és néha csakugyan egy este hár­­rom-négy fontos ügyet intézett el végleg. A német kormány jobbfelé eltolódásánál mondott le a pénzügyminiszterségről Rein­hold és utóda, Köhler, aki Baden pénz­­ügyminszteréből lett német pénzügyminisz­ter, egész szokatlan módon, éles kritikát kezdett gyakorolni előde fölött, nyilván azért, hogy a felelősséget az eset­leges pénzügyi nehézségekért elődére ruház­hassa át. Ezek a sorozatos támadások an­nál különösebbek voltak, mert távozásai után Reinhold hosszú automobilútra indult, és így nem volt módja válaszolni. Ekkor azonban kiderült, hogy a német sajtó leg­­nagyobb része már az elmúlt évtized leg­kiválóbb pénzügyminisztere gyanánt tekinti Reinhold Pétert, és a lapok szinte egyönte­tűen teljes védelemben részesítették őt a támadásokkal szemben. A demokrata párt által tartott birodalmi kongresszusra érkezett vissza a múlt na­pokban Reinhold és ott válaszolt Köhler támadásaira egy többórás beszédben, amely, mindvégig a pénzügyi politika területén maradt és mégis mindvégig izgalmasan ér­dekes volt. Ez a pártkongresszus éppen Reinhold beszéde által igen nagy ese­ménnyé lett, a beszéd után percekig ünne­pelték a volt pénzügyminisztert, akármi­lyen szokatlanok az ilyen ünneplések a német politikában és a demokrata párt el­nöke, Koch, volt belügym­iniszter, kijelen­tette hivatalosan azt, hogy Reinhold az egyetlen igazán konstruktív, igazán nagyszabású német pénzügyi po­litikus, aki az összeomlás napjai óta felbukkant a német közéletben. Ez annál súlyosabb szó, mivel a demokrata párt idáig négy pénzügy­­minisztert küldött az összeomlás óta, a Reinhold számára adott elismerés tehát egyben kritikát jelent a párt másik három volt pénzügyminiszterével szemben. A jövő embere ma Németországban Reinhold és éppen csak az a kérdés, vájjon újból pénzügyminiszter gyanánt fog-e visszatérni az aktív politi­kába, vagy pedig még innen a negyvenen átveszi a kancellári hivatalt, ha fordulna a német politika iránya. Az bizonyos, hogy a német közvélemény nagy részének bizal­mán kívül­­ az amerikai és az angol pénzügyi kö­rökben is a­­ legkedvezőbb benyomás alakult ki Reinhold fiatalos, mozgékony, impulzív, de azért érett, higgadt és következetes pénz­ügyi politikájáról. Minden valószínűség szerint egyébként még egy negyedik volt német pénzügymi­niszter is szerepelni fog a nyár előtt­i Cobden Szövetség vendégeinek sorában, mert a német keresztényszocialisták vezére, Wirth­ volt kancellár szintén kilátásba helyezte azt, hogy a Cobden Szövetség meghívását követve, még a nyár előtt Budapestre jön. Wirth tudval­evőleg előbb pénzügyminiszter volt a né­met centrum bizalmi embere gyanánt, mint Erzberger utóda és rövid néhány hónapos pénzügyminiszterség után lett kancellárrá. Wirth első meglepő lépése a kancellári hi­vatal átvétele után az volt, hogy a pártoly megkérdezése nélkül Rathenau kezébe tette le a külügyminisztérium vezetését és attól fogva szoros együttműködésben Rathenau­val intézte a német politikát, lerakva a né­met—francia megegyezés alapjait. Wirth szintén­­ felfelé bukott, mert a kancellári hivatalból történt távozása óta egyike azoknak az embereknek, akiktől a jobb jö­vőt várja a német közvélemény. Wirth már néhány hónap előtt akart Budapestre jönni a Cobden Szövetség vendége gyanánt, de kénytelen volt elhalasztani szándékának megvalósítását, mert igen fontos feladatok elintézésére Washingtonba és Moszkvába 1:11 mennie. Wirth azonban szintén még a nyár előtt szeretne néhány napot Buda­pesten tölteni és budapesti időzése alatt akar előadást tartani a Cobden Szövetségben. New Orleanst négy­ napon b­elül elönti az árvíz Hiába robbantották fel New Orleans mel­lett a Missisipi védőgátjait és hiába igyekez­tek a farmerek gyapotföldjeire levezetni a megáradt folyam óriási víztömegét, a gátak felrobbantása nem hozta meg a várt ered­ményt és a szakértők vélemény­e szerint­­ az áradat négy-öt napon belül feltétle­­ne­nül elönti New Orleans városát. A szakértők igyekeznek ugyan új folyam­szabályozási terveket kidolgozni a város megmentésére, de maguknak is csak igen kevés reménységük van a sikerre. New Or­leans északi városrészeiben máris sokezer munkás dolgozik lázas sietséggel földgátak emelésén, amelyek legalább ideig-óráig meg­védenék a várost a veszedelemtől. Az Arkanzas folyó is kilépett déli part­ján medréből, jóllehet a munkások ezrei igyekeztek na­pok óta a gátakat megerősíteni, a gátszaka­dás azonban egészen váratlanul néhány­­száz méterrel a leginkább veszélyesnek látszó pont felett következett be. Az Arkan­­zas szennyes hullámai pillanatok alatt el­árasztották a termőföldeket és a mélyebben fekvő részeket máris tíz méteres víz bo­rítja. Szerencsére az áradat által elborított területek lakosságát sikerült még idejekorán repülőgépekről figyelmeztetni a veszedelemre, úgyhogy az utolsó pillanatban még elme­nekülhettek dél felé. Az Arkansas gáztörése ötvenezer embert tett hajléktalanná és New Orleansba harmincötezer mene­kült érkezett az árterületről, akiket sátor- és barakktáborokban helyeztek el. Az utolsó 100 teljes és olcsó év legizgalmasabb regényóriása kiadásban megjelenik. (Dante kiadás)

Next