Magyar Hirlap, 1927. június (37. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

SZEMÖLDÖKÉVEL A MINDENSÉGET A közigazgatási bíróság megsemmisí­tette báró Kray István mandátumát és erre a pótválasztáson máfélszáz szavazat helyett ezerhétszáz szavazat többséget kapott Farkas Tiborral szemben báró Krai. A választást nyilván majd újból megpetícionálják, de Kray István szava­zatainak megszaporodását könnyen megmagyarázza gróf Bethlen István útja Zala megyébe és fejtsék ki majd a petí­­cionálók, ha ugyan sor kerül a második fellebbezésre, milyen körülmények foly­tán növekedett meg a második választá­son báró Kray többsége. Ez részlet­­kérdés, az elvi kérdés pedig az: egész fölösleges szórakozás az ellenzék szá­mára mandátumokért pályázni a nyílt szavazás kerületeiben. Nincs szükség terrorra, nincs szükség megfélemlítésre, nincs szükség erőszakra, nincs szükség nyíltan gyakorolt nyomásra, nincs szük­ség vesztegetésekre, mert az ilyen kerü­letekben az érdekek és a félénkségek szavaznak le a meggyőződések és a lelki­­ismeretek ellen. Már­pedig az érdekek és a félénkségek mindig kompakt több­ségben fognak felvonulni ma, amikor mindenhatóvá lett a kormány, és min­den erejét elvesztette a szabad, független közvélemény. A lelkiismeret és a meg­győződés szavazatainak sorsa a remény­telen kisebbség. Kray István idegen ember Zala me­gyében, míg Farkas Tibor zalai föld­­birtokos és mandátum jutott már apjá­nak is, így azután, mint a régi egyház­jog mondta, „pro foro interno“ Farkas Tibor mögött állott a zalaegerszegi ke­rület többsége, de „pro foro externo“ erős többség szavazott le a távolról oda­került báró Kray Istvánra, a félénksé­gek és az érdekek pártjának jelöltjére Azt hisszük, ezen ma már a miniszter­elnök sem tudna segíteni, és gróf Bethlen István egyenes támogatásával sem győzhetne többé ellenzéki jelölt a nyílt szavazás kerületeiben. Amennyiben szabad megmaradni a latin idézeteknél, „supercilias omnia moret“ volt Jupiter hatalmának leg­főbb jelzése a római hitregében. Szem­öldökének mozdulatával kormányozza a mindenséget... Fölöslegessé vált az erőszak, fölöslegessé vált a megfélemlí­tés, mert az érdekek és a félénkségek alkalmazkodnak a miniszterelnök szem­öldökének rebbenéséhez, még akkor is, ha­­ nem rebben a miniszterelnök szemöldöke, háborodott. Elmesélte másnak: más is fölháborodott, összeültek tizen, tizen háborogtak. Aztán nekipirult az arcuk. Aztán elkezdtek kiabálni. Nagy zaj ke­rekedett. (Fel, fel a hegyre.) Minisztert támadtak. Professzort támadták. Nagy­atádit védték. Még hevesebben védték. Nyilatkozatok. Miniszter-bukás szele. Katedra-megszüntetés.­­Vizsgálat. Kor­mányválság. Ekkor volt a golyó a csúcsponton. Miniszter nyilatkozik: helyzet enyhül. De sokan lázonganak még. Professzor nyilatkozik. Bocsánatot kér. Darabját visszavonja. Vissza is szívja. Fegyelmit kér maga ellen. Helyzet még jobban enyhül. (Le, le a hegyről.) Darabot fel­hozatják Pestre. Darabot elolvassák. Darabban nincs sértés. Miniszter diadal­mas. Professzornak kegyelem. Tótágas rehabilitálva. Senki sem lázong. Izgalom elül. És — miként a költő mondja — átveszi a tücsök csendes birodalmát. Eddig a mese a golyóról, amely el­kezdett gurulni fel, fel a hegyre, csillo­gott, sziporkázott, sőt nőtt, növekedett is. Aztán elkezdett gurulni le, le a hegyről és fogyott és szürkült és enyészett. Mire lent megérkezett (mert most ott van) , mintha semmi sem történt volna. A kis­gyermek most megkérdezné , hát akkor miért indult el? A felnőtt gyermekek nem kérdeznek­ semmit. Mosolyognak. FEL A HEGYRE, LE A HEGYRŐL Csak­­ mese felnőtt gyermekeknek: ■Volt egyszer, hol nem volt, nem egé­szen túl az Óperencián, sőt: Bergen­­gócián is innen egy egyetemi professzor. Tanított, tanítgatott a professzor és köz­ben nyitott szemmel nézdelődött a világ­ban. Látott sok furcsaságot, visszássá­got, feje tetejére állított micsodákat, színeváltozó embereket, két lábon járó bolondgombákat valami gyors és bizarr kaleidoszkópban. Gondolt egyet a pro­fesszor. Azt gondolta, hogy milyen mu­latságos dolog volna ezt fanyar, könnye­sen kacagtató mókában megírni s meg­mutatni a többi felnőtt gyermekek­nek is. Itt kezdett a golyó gurulni fel a hegyre. Kigondolta, megírta. Elolvasta, eltette. Megmutatta, hevertette. Aztán jött a professzor-gyűlés: újra elővette. Elő­vette, elő is adatta. Akik látták, meg­mosolyogták. A darab nem volt jó. A darab nem, — de az alkalom igen. Xalait meghallotta és szörnyen föl- Kilenc hónap alatt 1110 milliárd bevételi többleteit ért el az államháztartás (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Igen érdekes a pénzügyminiszter most megjelent új zöld könyve, amely az 1927 márciusá­ban és áprilisában elért költségvetési ered­ményekről, továbbá 1927 májusának költ­ségvetési előirányzatáról számol be. Március végéig, tehát a költségvetési év első kilenc hónapja alatt a tényleg elért állami bevételek összege 671,5 millió pengő volt és így a tényleges bevétel 88,8 millió pen­gővel, vagyis 1110 milliárddal haladta meg az elő­irányzatot. A tavalyi költségvetési év ki­lenc hónapjának tényleges bevételeivel szemben a bevételi többlet szintén 54,1 millió pengő, tehát közel 700 milliárd. A bevételi többlet még jóval nagyobb lesz a költségvetési év végére, mert tavaly áprilisban 50,2 millió pengő bevételt ért el a kincstár, míg idén áprilisban 64,4 millió pengőt, tehát az áprilisi hónap bevételi többlete a múlt évvel szemben nem keve­sebb, mint 12,2 millió pengő. Ilyenformán áprilisban több, mint 150 milliárddal haladták meg az állami bevételek a ta­valyiakat. Ezek után igazán nem lehet könnyelműségnek nevezni, ha a májusi előirányzat a múlt év 67.9 millió pengő bevételével szemben közel 10 millió pengővel többet vesz fel, 77.8 millió pengőt. Egyelőre maradjon nyílt kérdés az, vaj­jon az állami bevételek ilyen meredek emel­kedése arányban áll-e az ország vagyonoso­­dásával és a nemzeti jövedelem emelkedésé­vel. De mindenesetre igen aggályos körül­mény az, hogy a tavalyi év májusára elő­irányzott 63,9 millió pengő kiadással szem­ben az 1927. év májusában 79,3 millió ki­adást vesz számba a pénzügyminisztérium előirányzata, tehát 15,4 millió pengő kiadási többletet jelent be egyetlen hónapra. Annak idején az öreg Wagner, a pénzügy­tan híres tanára a berlini egyetemen, állí­totta fel azt a tételt, hogy az állami kiadásoknak van egy termé­szetes szaporulatuk, amely évenként 3 és 5 százalék között mo­zog, de a pénzügyminiszter májusi előirány­zata szerint az idei kiadások közel 25 szá­zalékkal lesznek magasabbak a tavalyiak­nál és ezt talán nem magyarázza meg telje­sen a vármegyék átépítésére folyósított je­lentékeny tétel. Ilyenformán az állami ki­adások szaporulata még sokkal aggasztóbb jelenség, mint az állami bevételeknek az az emelkedése, amely aligha áll arányban a gazdasági élet teherbírásával. Egyébként nem lehet kétségbe vonni, hogy a zöld könyv által felsorolt statisztikai ada­tok nagy része tanúságot tesz a gazdasági élet erős fellendüléséről. Április hónapban a zöld könyv által nyilvántartott tizennégy magyar pénzintézetnél nem kevesebb, mint 18,9 millió pengővel emelkedett a taka­rékbetétek állománya és még erősebben emelkedtek a folyó­számlabetétek, amelyek 537 millió pengőtől eljutottak az 571,6 millió pengőig. A gaz­dasági életnek ezt a megizmosodását igazán nem lehet lebecsülni. A takarékbetétek­ összege 1924 júniusának végén 3,6 millió pengő volt, míg 1927 április végén közel 295 millió pengő. Ez kétségkívül igen nagy ugrást jelent felfelé. Rendkívül kedvezően alakult a zöld könyv által kimutatott tőzsdei index-szám, mely április hónap folyamán 19,4-ről 23,1-re emelkedett, ami annyit jelent, hogy a tőzsdei árfolyamok közel 20 százalék növekedést értek el átlagosan április havában. Csak éppen azóta kissé megváltozott a tőzsdei helyzet. A külkereskedelmi statisztika rovatában csak a már ismert adatokat foglalja össze a zöld könyv, de ez az összefoglalás újból napirendre tűzi a külkereskedelmi mérleg passzivitásának súlyos kérdését, mivel 1926-ban, januártól március végéig mind­össze 34,8 millió pengővel haladta meg a behozatal a kivitelt, míg az 1927. év első negyedében a behozatali többlet, tehát a kül­kereskedelmi mérleg hiánya 34,8 millió pengőről 74,8 millió pengőre emelkedett. De azért a külkereskedelmi mérleg elem­zésénél is megnyugtatóan érvényesülhet az a mérlegelés, hogy az export nem esett vissza a tavalyi év­vel szemben, mert idén januártól március végéig 176.4 millió pengőt tett a múlt évben kimutatott 177.4 millió pengővel szemben, így a külke­reskedelmi mérleg hiányának erős megnöve­kedése onnan ered, hogy a behozatal volt idén jóval nagyobb, mint a múlt év első ne­gyedében. Zalaegerszegen 1683 szótöbbséggel győzött báró Kray István, de Farkas Tibor pártja a visszaélések miatt újból meg akarja petícionálni a választást Zalaegerszeg, május 31. (A Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) Bogyay Elemér kormányfőtanácsos, zala­egerszegi igazgató, választási elnök, reggel nyolc órakor megnyitottnak jelentette ki a választást és ezzel megkezdődött a mindkét fél részéről hevesen jelentkező agitáció után a végső küzdelem, amelyen eldől, hogy Farkas Tiboré, a pártonkívüli jelölté, vagy pedig báró Kray Istváné, az egységes párti jelölté lesz-e a zalaegerszegi mandátum. Zalaegerszegen, a város külső képén nem igen látszik meg, hogy választás van. Még plakátok sincsenek a házak falán, csupán nagyszámú cirkáló csendőrőrjáratok mutat­ják, hogy­ Zalaegerszegen valami történik. Ellenben a vidéken, a választókerület 72 községében egészen más a kép. Söjtörön és Zalalövőn katonaságot helyeztek el a köz­ségháza előtt, ahol a szavazás folyik, de va­lamennyi községben állandó csendőrpatru­­sok járnak az utcákon. Attiókömt Gaal Gasztonnal a kerületben Zalaegerszegen a reggeli órákban nehezen indul meg a szavazás, úgyhogy kilenc óra­kor még alig néhány ember jelentkezett sza­vazni. Kilenc órakor Gaal Gasztonnal autóba ültünk, hogy bejárjuk az óriási ke­rület egy részét, mert a választási küzdelem­ben a döntő szót nem Zalaegerszeg városa, hanem a 72 község fogja kimondani. Első útunk Zalaháshágyra vezetett. A köz­ség népe a községháza előtt állott izgatottan s az emberek a tömegben elkeseredetten kiabálnak. A községháza kerítése mögött egy csendőrszakasz állott. Mesélik, hogy a csendőrség hétfő este lefogta Varga Istvánt, a község egyik gazdáját, Farkas Tibor fő­kertesét. Varga Istvánt egész éjszaka fogva tartották és egyik községből a másikba ki­­sérgették. Varga István ugyanis rendkívül nagy hatással van a népre, valóságos kis­gazdavezérnek tartják. A neve egyébként a petícionális eljárásnál is szóba került. Ő volt az, akinek a decemberi választáson 15 millió­ koronát helyeztek az asztalára azért, hogy pártoljon át báró Kray oldalára. Varga azonban visszautasította az ajánlatot és az esetről jelentést tett. Varga István letartóztatása miatt elége­detlenkedik a nép Zalaháshágyon. A lakos­ság megbízott hat tekintélyes gazdát, hogy menjenek Reputációba a községházán tar­tózkodó csendőrfőhadnagyhoz. A deputá­­ció meg is jelent és annak szónoka közölte a csendőrfőhadnaggyal, hogy a falu népe 400 millió koronát hajlandó letétbe helyezni arra az esetre, ha Var­gát szabadon bocsátják. Végre hosszas huza­vona után szabadon bocsátották Varga Istvánt, akit lelkesen megéljenzett a nép. Varga István, amint meglátta Gaal Gasztont, feléje rohant és ezt kiáltotta: — Méltóságos uram! Engem sem csendőr­­szuronnyal, sem pénzzel nem lehet meg­­tántorítani. A lelkiismeretemet nem enge­­­dem elrabolni! Ezután Zalalövő községbe mentünk, ahol síró asszonyok vették körül Gaal Gaszton felvirágozott autóját. Arról panaszkodtak, hogy többet közülük megszólítottak a csend­őrök és közölték velük, hogy amennyiben politizálnak, letartóztatják őket és beviszik a zalaegerszegi fogdába. Ebben a községben a községi jegyző reg­gel fél öt óráig fent volt és házról házra járva igyekezett hangulatot kelteni báró Kray István mellett.

Next