Magyar Hirlap, 1927. június (37. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
SZEMÖLDÖKÉVEL A MINDENSÉGET A közigazgatási bíróság megsemmisítette báró Kray István mandátumát és erre a pótválasztáson máfélszáz szavazat helyett ezerhétszáz szavazat többséget kapott Farkas Tiborral szemben báró Krai. A választást nyilván majd újból megpetícionálják, de Kray István szavazatainak megszaporodását könnyen megmagyarázza gróf Bethlen István útja Zala megyébe és fejtsék ki majd a petícionálók, ha ugyan sor kerül a második fellebbezésre, milyen körülmények folytán növekedett meg a második választáson báró Kray többsége. Ez részletkérdés, az elvi kérdés pedig az: egész fölösleges szórakozás az ellenzék számára mandátumokért pályázni a nyílt szavazás kerületeiben. Nincs szükség terrorra, nincs szükség megfélemlítésre, nincs szükség erőszakra, nincs szükség nyíltan gyakorolt nyomásra, nincs szükség vesztegetésekre, mert az ilyen kerületekben az érdekek és a félénkségek szavaznak le a meggyőződések és a lelkiismeretek ellen. Márpedig az érdekek és a félénkségek mindig kompakt többségben fognak felvonulni ma, amikor mindenhatóvá lett a kormány, és minden erejét elvesztette a szabad, független közvélemény. A lelkiismeret és a meggyőződés szavazatainak sorsa a reménytelen kisebbség. Kray István idegen ember Zala megyében, míg Farkas Tibor zalai földbirtokos és mandátum jutott már apjának is, így azután, mint a régi egyházjog mondta, „pro foro interno“ Farkas Tibor mögött állott a zalaegerszegi kerület többsége, de „pro foro externo“ erős többség szavazott le a távolról odakerült báró Kray Istvánra, a félénkségek és az érdekek pártjának jelöltjére Azt hisszük, ezen ma már a miniszterelnök sem tudna segíteni, és gróf Bethlen István egyenes támogatásával sem győzhetne többé ellenzéki jelölt a nyílt szavazás kerületeiben. Amennyiben szabad megmaradni a latin idézeteknél, „supercilias omnia moret“ volt Jupiter hatalmának legfőbb jelzése a római hitregében. Szemöldökének mozdulatával kormányozza a mindenséget... Fölöslegessé vált az erőszak, fölöslegessé vált a megfélemlítés, mert az érdekek és a félénkségek alkalmazkodnak a miniszterelnök szemöldökének rebbenéséhez, még akkor is, ha nem rebben a miniszterelnök szemöldöke, háborodott. Elmesélte másnak: más is fölháborodott, összeültek tizen, tizen háborogtak. Aztán nekipirult az arcuk. Aztán elkezdtek kiabálni. Nagy zaj kerekedett. (Fel, fel a hegyre.) Minisztert támadtak. Professzort támadták. Nagyatádit védték. Még hevesebben védték. Nyilatkozatok. Miniszter-bukás szele. Katedra-megszüntetés.Vizsgálat. Kormányválság. Ekkor volt a golyó a csúcsponton. Miniszter nyilatkozik: helyzet enyhül. De sokan lázonganak még. Professzor nyilatkozik. Bocsánatot kér. Darabját visszavonja. Vissza is szívja. Fegyelmit kér maga ellen. Helyzet még jobban enyhül. (Le, le a hegyről.) Darabot felhozatják Pestre. Darabot elolvassák. Darabban nincs sértés. Miniszter diadalmas. Professzornak kegyelem. Tótágas rehabilitálva. Senki sem lázong. Izgalom elül. És — miként a költő mondja — átveszi a tücsök csendes birodalmát. Eddig a mese a golyóról, amely elkezdett gurulni fel, fel a hegyre, csillogott, sziporkázott, sőt nőtt, növekedett is. Aztán elkezdett gurulni le, le a hegyről és fogyott és szürkült és enyészett. Mire lent megérkezett (mert most ott van) , mintha semmi sem történt volna. A kisgyermek most megkérdezné , hát akkor miért indult el? A felnőtt gyermekek nem kérdeznek semmit. Mosolyognak. FEL A HEGYRE, LE A HEGYRŐL Csak mese felnőtt gyermekeknek: ■Volt egyszer, hol nem volt, nem egészen túl az Óperencián, sőt: Bergengócián is innen egy egyetemi professzor. Tanított, tanítgatott a professzor és közben nyitott szemmel nézdelődött a világban. Látott sok furcsaságot, visszásságot, feje tetejére állított micsodákat, színeváltozó embereket, két lábon járó bolondgombákat valami gyors és bizarr kaleidoszkópban. Gondolt egyet a professzor. Azt gondolta, hogy milyen mulatságos dolog volna ezt fanyar, könnyesen kacagtató mókában megírni s megmutatni a többi felnőtt gyermekeknek is. Itt kezdett a golyó gurulni fel a hegyre. Kigondolta, megírta. Elolvasta, eltette. Megmutatta, hevertette. Aztán jött a professzor-gyűlés: újra elővette. Elővette, elő is adatta. Akik látták, megmosolyogták. A darab nem volt jó. A darab nem, — de az alkalom igen. Xalait meghallotta és szörnyen föl- Kilenc hónap alatt 1110 milliárd bevételi többleteit ért el az államháztartás (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Igen érdekes a pénzügyminiszter most megjelent új zöld könyve, amely az 1927 márciusában és áprilisában elért költségvetési eredményekről, továbbá 1927 májusának költségvetési előirányzatáról számol be. Március végéig, tehát a költségvetési év első kilenc hónapja alatt a tényleg elért állami bevételek összege 671,5 millió pengő volt és így a tényleges bevétel 88,8 millió pengővel, vagyis 1110 milliárddal haladta meg az előirányzatot. A tavalyi költségvetési év kilenc hónapjának tényleges bevételeivel szemben a bevételi többlet szintén 54,1 millió pengő, tehát közel 700 milliárd. A bevételi többlet még jóval nagyobb lesz a költségvetési év végére, mert tavaly áprilisban 50,2 millió pengő bevételt ért el a kincstár, míg idén áprilisban 64,4 millió pengőt, tehát az áprilisi hónap bevételi többlete a múlt évvel szemben nem kevesebb, mint 12,2 millió pengő. Ilyenformán áprilisban több, mint 150 milliárddal haladták meg az állami bevételek a tavalyiakat. Ezek után igazán nem lehet könnyelműségnek nevezni, ha a májusi előirányzat a múlt év 67.9 millió pengő bevételével szemben közel 10 millió pengővel többet vesz fel, 77.8 millió pengőt. Egyelőre maradjon nyílt kérdés az, vajjon az állami bevételek ilyen meredek emelkedése arányban áll-e az ország vagyonosodásával és a nemzeti jövedelem emelkedésével. De mindenesetre igen aggályos körülmény az, hogy a tavalyi év májusára előirányzott 63,9 millió pengő kiadással szemben az 1927. év májusában 79,3 millió kiadást vesz számba a pénzügyminisztérium előirányzata, tehát 15,4 millió pengő kiadási többletet jelent be egyetlen hónapra. Annak idején az öreg Wagner, a pénzügytan híres tanára a berlini egyetemen, állította fel azt a tételt, hogy az állami kiadásoknak van egy természetes szaporulatuk, amely évenként 3 és 5 százalék között mozog, de a pénzügyminiszter májusi előirányzata szerint az idei kiadások közel 25 százalékkal lesznek magasabbak a tavalyiaknál és ezt talán nem magyarázza meg teljesen a vármegyék átépítésére folyósított jelentékeny tétel. Ilyenformán az állami kiadások szaporulata még sokkal aggasztóbb jelenség, mint az állami bevételeknek az az emelkedése, amely aligha áll arányban a gazdasági élet teherbírásával. Egyébként nem lehet kétségbe vonni, hogy a zöld könyv által felsorolt statisztikai adatok nagy része tanúságot tesz a gazdasági élet erős fellendüléséről. Április hónapban a zöld könyv által nyilvántartott tizennégy magyar pénzintézetnél nem kevesebb, mint 18,9 millió pengővel emelkedett a takarékbetétek állománya és még erősebben emelkedtek a folyószámlabetétek, amelyek 537 millió pengőtől eljutottak az 571,6 millió pengőig. A gazdasági életnek ezt a megizmosodását igazán nem lehet lebecsülni. A takarékbetétek összege 1924 júniusának végén 3,6 millió pengő volt, míg 1927 április végén közel 295 millió pengő. Ez kétségkívül igen nagy ugrást jelent felfelé. Rendkívül kedvezően alakult a zöld könyv által kimutatott tőzsdei index-szám, mely április hónap folyamán 19,4-ről 23,1-re emelkedett, ami annyit jelent, hogy a tőzsdei árfolyamok közel 20 százalék növekedést értek el átlagosan április havában. Csak éppen azóta kissé megváltozott a tőzsdei helyzet. A külkereskedelmi statisztika rovatában csak a már ismert adatokat foglalja össze a zöld könyv, de ez az összefoglalás újból napirendre tűzi a külkereskedelmi mérleg passzivitásának súlyos kérdését, mivel 1926-ban, januártól március végéig mindössze 34,8 millió pengővel haladta meg a behozatal a kivitelt, míg az 1927. év első negyedében a behozatali többlet, tehát a külkereskedelmi mérleg hiánya 34,8 millió pengőről 74,8 millió pengőre emelkedett. De azért a külkereskedelmi mérleg elemzésénél is megnyugtatóan érvényesülhet az a mérlegelés, hogy az export nem esett vissza a tavalyi évvel szemben, mert idén januártól március végéig 176.4 millió pengőt tett a múlt évben kimutatott 177.4 millió pengővel szemben, így a külkereskedelmi mérleg hiányának erős megnövekedése onnan ered, hogy a behozatal volt idén jóval nagyobb, mint a múlt év első negyedében. Zalaegerszegen 1683 szótöbbséggel győzött báró Kray István, de Farkas Tibor pártja a visszaélések miatt újból meg akarja petícionálni a választást Zalaegerszeg, május 31. (A Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) Bogyay Elemér kormányfőtanácsos, zalaegerszegi igazgató, választási elnök, reggel nyolc órakor megnyitottnak jelentette ki a választást és ezzel megkezdődött a mindkét fél részéről hevesen jelentkező agitáció után a végső küzdelem, amelyen eldől, hogy Farkas Tiboré, a pártonkívüli jelölté, vagy pedig báró Kray Istváné, az egységes párti jelölté lesz-e a zalaegerszegi mandátum. Zalaegerszegen, a város külső képén nem igen látszik meg, hogy választás van. Még plakátok sincsenek a házak falán, csupán nagyszámú cirkáló csendőrőrjáratok mutatják, hogy Zalaegerszegen valami történik. Ellenben a vidéken, a választókerület 72 községében egészen más a kép. Söjtörön és Zalalövőn katonaságot helyeztek el a községháza előtt, ahol a szavazás folyik, de valamennyi községben állandó csendőrpatrusok járnak az utcákon. Attiókömt Gaal Gasztonnal a kerületben Zalaegerszegen a reggeli órákban nehezen indul meg a szavazás, úgyhogy kilenc órakor még alig néhány ember jelentkezett szavazni. Kilenc órakor Gaal Gasztonnal autóba ültünk, hogy bejárjuk az óriási kerület egy részét, mert a választási küzdelemben a döntő szót nem Zalaegerszeg városa, hanem a 72 község fogja kimondani. Első útunk Zalaháshágyra vezetett. A község népe a községháza előtt állott izgatottan s az emberek a tömegben elkeseredetten kiabálnak. A községháza kerítése mögött egy csendőrszakasz állott. Mesélik, hogy a csendőrség hétfő este lefogta Varga Istvánt, a község egyik gazdáját, Farkas Tibor főkertesét. Varga Istvánt egész éjszaka fogva tartották és egyik községből a másikba kisérgették. Varga István ugyanis rendkívül nagy hatással van a népre, valóságos kisgazdavezérnek tartják. A neve egyébként a petícionális eljárásnál is szóba került. Ő volt az, akinek a decemberi választáson 15 millió koronát helyeztek az asztalára azért, hogy pártoljon át báró Kray oldalára. Varga azonban visszautasította az ajánlatot és az esetről jelentést tett. Varga István letartóztatása miatt elégedetlenkedik a nép Zalaháshágyon. A lakosság megbízott hat tekintélyes gazdát, hogy menjenek Reputációba a községházán tartózkodó csendőrfőhadnagyhoz. A deputáció meg is jelent és annak szónoka közölte a csendőrfőhadnaggyal, hogy a falu népe 400 millió koronát hajlandó letétbe helyezni arra az esetre, ha Vargát szabadon bocsátják. Végre hosszas huzavona után szabadon bocsátották Varga Istvánt, akit lelkesen megéljenzett a nép. Varga István, amint meglátta Gaal Gasztont, feléje rohant és ezt kiáltotta: — Méltóságos uram! Engem sem csendőrszuronnyal, sem pénzzel nem lehet megtántorítani. A lelkiismeretemet nem engedem elrabolni! Ezután Zalalövő községbe mentünk, ahol síró asszonyok vették körül Gaal Gaszton felvirágozott autóját. Arról panaszkodtak, hogy többet közülük megszólítottak a csendőrök és közölték velük, hogy amennyiben politizálnak, letartóztatják őket és beviszik a zalaegerszegi fogdába. Ebben a községben a községi jegyző reggel fél öt óráig fent volt és házról házra járva igyekezett hangulatot kelteni báró Kray István mellett.