Magyar Hirlap, 1927. augusztus (37. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-12 / 182. szám

4 1927 augusztus 12. lilßLÄ'P „Ha kivisznek a lakásból, újra a Dunának megyek“ Kilakoltatási rémregény a Csengery utcából Csütörtökön délután két óra körül, mikor a dunai hidakat ellepik a hűs budai oldalra kiránduló pestiek, jól öltözött, negyven év körüli asszony sétált az alsó dunai rakodó­­parton. Valamit szorongatott a kezében, a vizet nézegette, de a sétálók közül többen már a közelében maradtak, valahogy meg­érezték, hogy tragédia készül a rakott uszá­lyok és málhatornyok közelében. Az asz­­szony gyorsan a rakodó széle felé indult és már csak pillanatok választották el a víztől, mikor többen megragadták a karját. A negy­ven év körüli, jólöltözött asszony öngyilkos akart lenni. Felvitték a felső rakodópartra, mentőkért telefonáltak, közben már magá­hoz tért és el tudta mondani, hogy Foleressen Ádám kereskedelmi utazó felesége és a Csengery utca 12. számú házban lakik. Mikor a barátságos szavú mentőorvos megkérdezte, hogy miért akart megválni az élettől, szomorúan suttogta a vértelen száj: — A lakás ... Elvették a lakásomat. Megnézték, mit tart olyan görcsös ragasz­kodással a kezében. Fénykép volt. Békebeli kép, Helfgott bácsinál készült a Városliget­ben. Fehér padon ült Feiereisenné, mellette áll az ura, ünneplő ruhában, komoly arccal. Előttük három pöttömyni gyerek, egyik hin­talovon, másik futballtont lóbál a kezében, csupa derű és gondtalanság a kép. Ez még 1914-ben készült, amikor boldogság volt, la­kás volt és béke volt. * Mi is történt a Csengery utca 12. számú lakásban? Tizenhárom esztendőn keresztül lakott már itt a Feiereisen-család. Férj, feleség, három gyermek. A legidősebb 17 éves, a legfiatalabb 10. Szorgalmas, dolgos ember volt Feiereisen, rendesen fizette a házbért, nem is ismerte a háziurat. 1926 nyarán az­után beteg lett a férfi, beköltözött a gond a kis földszintes lakásba és így történt, hogy életében először, 1926 nyarán, adós maradt Feieressen kétmillió korona házbérrel. A ház Vészi Manóé, akinek van kis szál­lodája is a Nefelejts utcában. A utazó föl­kereste fölépülése után Vészit és kérte, hogy várjon, amíg álláshoz jut, meg fogja fizetni tartozását. — Nem várok — mondta a háziúr — megindítom a pert, mert nem tűrhetem, hogy rendetlenül follyanak be a bérek. Pert indított a háziúr, Feieressen nap­hosszat bíróságok és hivatali szobák útvesz­tőjében loholt, közben álláshoz is jutott. Most újból fölkereste a háziurat és felaján­lotta, hogy részletekben megfizeti a hátralé­kos házbért. Mingyárt le is akart fizetni 50 pengőt, de Vészi visszautasította, mert azt mondta, hogy nem hajlandó elfogadni más­kép a tartozást, csak egy összegben. Így történt azután, hogy a bíró, aki csak a szigorú paragrafusokat nézheti, meghozta a kilakoltatási végzést. Szerdán kapta meg Fejeressen a lakásügyi végrehajtások lebo­nyolításával megbízott miniszteri biztos U8S14. számú határozatát, mely közli,­­ hogy augusztus 14-én el kell hagyniuk a lakást. Fejeressenné a szerdai napon lakást pró­bált szerezni. Nézett lakást Pesten, Pestszent­­lőrincen, Újpesten, de mindenütt csak le­­lépésért tudott volna hozzájutni. A csütör­tökre virradó éjszaka már nem tudott aludni. Órákhosszat gondolkozott, meditált magában. Mi lesz a családdal, ha az utcára kerül? Csütörtökön délután az alsó dunai ra­kodóparton rántották vissza Feieressennét a sétálók. A lakás! Csendes és rejtett tragédiák ját­szódnak le a kis zug körül, amelyhez mégis görcsös szeretettel ragaszkodik a szegény­­pesti nép, hiszen az otthont jelenti, a csalá­dot, az esti pihenőt. A pesti lakás története a pesti emberé is: szegényes, szomorú és bizonytalan. A lakás, a­ Csengery uccai kis lakás, amelyért meg akart halni egy asszony, ta­lán még szom­orúbb és vigasztalanabb, mint a többi pesti lakások. Földszintes, tipikus szoba-konyhás lakás, vizes, málló falak, a padló helyén csorba kőkockák. Két ágy, egy szekrény, néhány roggyantlábú szék az egész berendezés és itt ül az asszony és sír és mellette a három gyerek, akik vigasztalni próbálják anyjukat. — Tizenhárom éve laktunk itt, jó uram, — mondja az asszony­­— és vasárnap már az utcán leszünk mindnyájan. Már azt hit­tük, jobbra fordul a sorunk, hiszen van az uramnak állása. Igen, állás van, de most lakás nincs. Nem akarok hinni a papírnak, de ha ki akarnak innen vinni, két kezem­mel belekapaszkodom az ablakjába és ma­radok. És ha kivisznek, akkor újra a Du­nának megyek, mert ott talán még találok helyet, — mondja könnyezve. A gyerekek sírnak, csupa szomorúság és bánat a kis szoba. Az asztalon, a foszla­dozó terítő fölött gyűrött fotográfia. A béke kopott szimbóluma. A paragrafusok talán igazat adnak Vészi Manónak. A fáradt és millió gond között Vergődő emberek sohasem! (Adi) Endresz György visszaérkezett Dessauból és elmondja mit beszélt Risztics világhírű magyar pilótával „Két gyereke van, akik dézsába vizet öntenek és óceánosdit játszanak“ Az a lázas készülődés, amely Dessauban Risztics János, a levegő magyar hősének amerikai útja körül történik, elsősorban a magyar aviatikusok körében keltett rend­kívüli érdeklődést. Bizonyos fokig a ma­guk ügyének tekintik Risztics János vállal­kozását, akinek ha sikerül az útja, első lesz, aki Európából repülőgépen eljutott Ameri­kába. A magyar aviatikusok érdeklődésének következményeként egy magyar pilóta, Endresz György, ezelőtt tíz nappal eluta­zott Dessauba, hogy meglátogassa régi, hű­séges barátját, Riszticset. Endresz, aki teg­nap érkezett vissza Budapestre, régóta dol­gozik a repülés ügyéért, két évig a harcté­ren repült, ellenséges területeket kémlelte, majd három évig a budapest—müncheni személyszállító légiforgalomban működött, mint pilóta, az elmúlt évben pedig beutazta az Egyesült Államokat, hogy tanulmá­nyozza az amerikai repülők életét. Felkerestük Endresz Györgyöt, aki Risz­tics János úti készülődéseiről, a vele töltött napokról ezeket mondotta a Magyar Hírlap munkatársának: „Ültem a Risztics gépében!“ — Régi jó barátom a Risztics. Az csak természetes, hogy érdekelt, ami most Dessau­ban történik. Boldogan mentem ki, hogy lássam, milyen gépen, milyen körülmények között, milyen technikai felszereléssel pró­bálja megtenni Risztics nehéz útját. Ültem is gépében a „Brémá“-ba, amelyet még nem kereszteltek el véglegesen, de amelynek hír szerint Kolumbus lesz a neve. Legalább is Risztics ezt mondta. Nagyszerű motorja van ennek a gépnek, remek műszerei, három­szoros iránytűvel szerelték fel. Elég, ha csak annyit mondok, hogy egy tengerésztiszt volt ott éppen akkor, az egyik tengerészeti isko­lának a tanára, aki oktatta Riszticset azok­ról a problémákról, amelyekkel az óceánon való átrepülésnél számolni kell. Elutazásom előtt éppen a gumicsónakot próbáltuk le, amelyet nagyszerűen lehet szintén hasz­nálni. őszinte meggyőződés fűti Endresz György hangját, amikor ezeket mondja: — Nézze kérem, én aviat­ikus vagyok és mégis azt mondom, hogy a legkülömb ma­gyar repülő Risztics. Ő a legnagyobb, ő a legtöbb. Tudja, elismerik Riszticset a ma­gyarok a legelsőnek, ez pedig azért szép, mert hiszen a repülők között épúgy van, mint a szín­házban a színésznők között, van Itt in­­trika bőven. Áskálódnak, kétségbevon­ják a tehetséget. Van nagy törtetés is, de Riszticsnél elülnek a személyeskedések, őt mindnyájan szeretjük és legelsőnek tart­juk. Egyébként a magyar aviatikusok kö­zött nincs több kitűnő, mint legfeljebb nyolc-tíz, akiket komolyan számításba lehet venni és ennek az a magyarázata, hogy az aviatika körül Magyarországon minden na­gyon el van hanyagolva. Majd ezeket mondja Riszticsről: — Tulajdonképpen úgy került Riszticsre a választás, hogy annak a társaságnak, amely ezt a repülést finanszírozza, csak az­zal a feltétellel engedtek át Junkers-gépet, ha a Junkers-gyár választhatja ki a pilótát. Ezt a kikötést azért tették, mert nem akarták, hogy esetleg rossz pilóta kezében kudarc érje a gépet, ami ár­tana a Junkers-gyárnak. Ne felejtsük el, hogy a negyvenegy világ­rekord közül huszonnégy Németországban van és ebből a huszonnégy rekordból hetet Risztics csinált, természetes tehát, hogy őt bízták meg, hogy ő üljön a gép jobboldalán, ami annyit jelent, hogy ő lesz a gép kom­­mandánsa. Nagyon szerény, nagyon komoly fiú lett a Risztics odakünn Németországban, ő kérném szépen Junkers professzor elő­adásait hallgatta a télen, állandóan sokat tanult, úgyhogy azt lehet mondani, hogy elvégezte a repülő­ egyetemet és így össze se tehet hasonlítani másokkal, olyan sokat tud. Már a háborúban tizenhárom légi győ­zelem állt a háta mögött, de azóta olyan utat tett, hogy talán ő a legkülönb pilóta a világon. 3700 levelet küldenek repülő­gépen Dessauból Amerikába Berlinből jelentik. A dessaui postahivatal címére eddig 2500 levél és 1200 levelezőlap, érkezett az Amerikába induló két Junkers­­gép postája számára. A levelek és levelező­lapok súlya 16 kilogram, amivel szemben a két gép együttesen legfeljebb hat kilogram postát vihet magával. A levelek között ren­geteg üdvözlő levél van Coolidge elnök, Dawes alelnök, Morgan bankár és más ne­vezetes amerikai politikusok vagy pénzügyi kapacitások címére. Risztics máris többszörös milliárdosnak tekinthető — Nem elég — folytatja Endresz — ma már akrobatának lenni a repülőnek. Az „akrobata“ trükkökön már túl­vagyunk, már nem érdem, ha valaki jó akrobata, az úgynevezett repülő akroba­ták nincsenek divatban. Ma egyedül csak a nagy távolságú repülés érdekli az embereket. Rátermettség, fizikum kell tehát az óceáni repüléshez. És ez meg­van Riszticsnek. A lelkesedés vezeti, őt ko­molyan és kizárólag a repülés problémája érdekli, de mellékesen jó üzlet is ez, hiszen máris sokszoros milliárdosnak tekinthető Risztics, aki roppant vagyon felett fog rendelkezni. Elszomorodik egy kicsit a tekintete Endresz Györgynek, ezt mondja csendesen: — Én is át akartam repülni az Óceánt, kérem. De nem tudtam rá finanszírozót kapni. Hazajöttem Magyarországra amerikai tanulmányutam után és már akkor meg­pendítettem az Óceánon való átrepülést, ami­kor még nem is igen beszéltek róla. Kopogtattam ötven-nyolcvanezer holdas földbirtokosoknál, arisztokratáknál, kértem őket, hogy járuljanak hozzá a finan­szírozáshoz, mert nagy dicsőséget jelent ez a magyarok részére. Mindenütt elszörnyüköd­­tek azon, hogy ilyesmire pénzt kérek, még­pedig nagyon sok pénzt. Váltig magyaráz­tam, hogy ha már a kérdés erkölcsi része nem érdekli őket, akkor tekintsék üzletnek. Mert kijelentem, hogy én, aki nem üzleti ez a legremekebb üzlet még jó ideig, mert amelyik pillanatban valaki befek­tet másfél milliárdot az óceánon való repülésbe, ez siker esetén 10—12 mil­liárd jövedelmet is hoz, nem értem tehát azt az idegenkedést, amely­­lyel ezt a kérdést kezelik. Budapestről akar­tam repülni, kérem, át Amerikába. „Jól esik, hogy magyar vagyok" Ismét Riszticsre terelődik a szó. Ezeket mondja Endresz: — Büszke a Risztics, hogy ő, a magyar fog átmenni a német gépen először, termé­szetes, hogy meghatottsággal gondol hazá­jára, népére. „Most jól esik, hogy magyar vagyok“ — mondotta egyszer Risztics, ami­kor hazakísérlem. Két nagyon kedves gyereke van, akik folyton sírnak, hogy vigye át a papa­n­őket is Amerikába a repülőgépen. Olyan sokáig sírtak emiatt, hogy Risztics a családi béke kedvéért ráhagyta, hogy ki­viszi őket is. A két gyerek egyébként dézsába vizet önt állandóan és óceánosdit játszanak. Magyar asszony a felesége Riszticsnek és a gyermekei — noha Németországban élnek — kitűnően beszélnek magyarul. Búcsúzáskor sóhajtva szól Endresz: — Tudja, azért aggódom egy kicsit Risz­­ticsért. Semmi se biztos. Hiába a nagyszerű felszerelés, hiba csúszhat a matériába. Se­gítse meg az Isten az én barátomat, Janit... Péntek tervnek a megvalósulása egyelőre még csak utópia, ellenben talán ... már a közel­jövőben megvalósul az a terv, hogy az óceánjáró gőzösökről ren­des repülőszolgálatot létesítenek Ezt úgy gondolják, hogy a gőzösről, ha az már­ körülbelül ötszáz kilométernyire meg­­közelítette a partot, repülőgépek szállnak föl postával és utasokkal. A légi teherszállí­tásnak ez az új módja kétségtelenül több­napi időmegtakarítást jelentene és a világi gazdasági életre igen nagy befolyással lenne. Berlinből jelentik: Dessaui jelentéseit szerint ma tartották meg az óceán átrepülé­­sére induló két repülőgép ünnepélyes keresz­telőjét. Az egyik gépet Európa, a másikat Bremen névre keresztelték. Lapjelentések szerint Könnecke pilóta gépe, a Germania, a legjobb esetben is csak augusztus végén startol Kölnből az óceán átrepülésére. A kölni repülőtéren a gépre egy új, az eddiginél jóval erősebb motort fognak felszerelni.* Az új motorral a gép a jövő héten újabb próbarepüléseket fog esz­közölni, még­pedig az eddiginél jóval na­gyobb megterheléssel. Berlinből jelentik : Könnecke repülő ma délután kevéssel 4 óra előtt Germania nevű repülőgépével leszállott a tempelhofi repülő­térre. Vele érkezett gróf Solms is, aki őt amerikai útján elkíséri. Kedvezőtlen időjárás-jelentések miatt halasztják repülőstartjukat Risztics és Edzard Dessauból jelenti a Magyar Hírlap tudósí­tója. Risztics és Edzard óceáni repülőútja legfeljebb vasárnap este valósul meg. A ha­lasztásnak egyik oka, hogy állandóan kedve­zőtlen időjárásjelentések érkeznek az óceán felől, a másik ok pedig, hogy a három óceáni repülésre készülő Junkers repülő­gépen még néhány technikai javítást kell végrehajtani. Az aeroplánok gépeit tegnap nagy meg­lepetésre széjjelszedték és a sajtó kép­viselőinek megtiltották, hogy három na­pig a repülőtéren megjelenjenek. A tiltó rendelkezést egyáltalán nem okolták meg, ami nem kis mértékben növeli a Dessaut ellepő hírlapírók érdeklődését. A sajtó nagy hadiszállása a Goldner Reutel­­szállóban van, ahol most már a szó szoros értelmében nincs egy talpalatnyi el nem fog­lalt hely. A nagy német lapok képviselőin kívül sok az egykedvűnek mutatkozó ameri­kai riporter, akik azonban mindenütt ott teremnek, ahol valami esemény kínálkozik. Sok az amerikai filmoperatőr is és a pilóták egészen kétségbe vannak esve és boldogak lennének, ha a kíváncsiság elől már startol­hatnának Amerika felé. Német repülési szakkörökben egyébként az a vélemény, hogy ha sikerül is Risztics­­nek és Edzardnak az óceáni repülőútja, még mindig nincs megoldva az óceáni utasszállítás és teherszállítás légi problémája. Ennek a Az újpesti húsiparosok és élelmi­­szerárusok drágasági ankétjén az állami és városi terhek leszállí­tását kérték . Az újpesti ipartestület hentes- és mészáros­szakosztálya és az újpesti élelmiszerárusok egyesülete csütörtök este együttes ank­étot rendezett, amelynek tárgya a drágaság letö­résének megbeszélése volt. Az ankétot, amelyen a hatóságot dr. Semsey Aladár polgármester és Gömöry Vil­mos vágóhídi igazgató képviselték, Rein Ká­roly ipartestületi elnök nyitotta meg. Utána Tihanyi Kálmán beszélt a drágaság okairól és rámutatott arra, hogy a kormánynak a drágaság letörésére irányuló akciójába Ú­j­­pest városának is bele kell kapcsolódnia. Gere Lajos ipartestületi titkár ismertette ez­után azokat az intézkedéseket, amelyek al­kalmasak a húsiparosok terheinek könyvé­sére és azokhoz a város hozzájárulását kérte. Végül Rein Károly ipartestületi elnök együt­tes küzdelmre hívta fel a jelenlevőket a drá­gaság ellen. Az ankéton több határozati ja­vaslatot fogadtak el, amelyek a következők: Kérik a város tanácsától a piaci helyi pénzek leszállítását, a húsfogyasztási adó­ szempontjából Újpestnek az I. osztályból a ll. osztályba való sorozását, a vágóhídi vá­gási stb. díjak könnyítését, az élőállatok szá­mára 50 százalékos vasúti tarifakedvezményt, végül az általános forgalmi adónak az állat­­forgalmi adóval együtt való lerovását. Tihanyi Kálmán hangsúlyozta még, hogy, az esetleg elrendelő könnyítéseket az árak letörésére kell felhasználni. BÉCSI VÁSÁR 1927. szeptember 4*től 11-ig. Külön látvány© sságok: Belga kiállítás, « mzz kiállítás. « Japan kiállítás. ••Technikai újdonságok és találmányok*4 Szállodai cikkek vására. Reklám-kiállítás. Rádió-vásár. Bécsi szőrmedivat-szalon. Nem kell vizám ! Vásárigazolvány és útlevéllel szabad határátlépés Ausztriába! Nem kell csehszlovák átutazó vizum ! Jelentékeny utazási kedvezmények a magyar és az osztrák vasutakon, a Dunán, valamint a légi közlekedésben. Mindennemű útbaigazítás, valamint vásárigazolvány (a 4 pengő) kapható a Wiener Messe 4. G.-ná­l, Wien VII., valamint — a lipcsei őszi vásár idején, — a lipcsei tudakozó irodában, az osztrák vásár­ otthonban (Messhaus), Hainstrasse 16-18 és a hivatalos tiszte­letbeli képviseleteknél Budapesten: Osztrák Követség, V., Akadémia­ u. 17. Budapesten: Schenker és Tsa, V., Nádor-utca 26. Postafiók 55. Budapesten : László Gy. A., V., Vilmos császár­ út 12. (Telefon: T. 152-59.) Budapesten : Máv. Hív. Menetjegyiroda, V., Vigadó­tér 2. Budapesten : Máv. Hiv. Menetjegyiroda fiókja, V., Nádor-utca 16—18. Budapesten: Máv. Hiv. Menetjegyiroda fiókja, 1., Gellért­ tér 1. Budapesten: Máv. Hiv. Menetjegyiroda fiókja, IV., Váci­ utca 1—3. Budapesten: Délivasút Menetjegyiroda VII., Erzsébet­­k­örút 45—47. Budapesten : Máv. Hiv. Menetjegyiroda fiókja, VIII., Baross-tér 15. Budapesten : Máv. Hiv. Menetjegyiroda fiókja, VIII., Rákóczi­ út 9. Budapesten : Máv. Hiv. Menetjegyiroda fiókja, Corvin Áruház, VIII., Blaha Lujza­ tér 3. Budapesten: Máv. Hiv. . Menetjegyiroda fiókja, 1., Lánchíd­ utca 1.

Next