Magyar Hirlap, 1927. szeptember (37. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
10 FILLÉR 10 FILLÉR A PÉSI” Az HÁROM KÖTET rs. «fff* Ifi Ilii Mil MWV regényünk: 90 FILLÉR “V fftadl II 1H Jlil # m. II 11 fSJT — ■■ 11 II WBbmP IS •Mamvk 111 33 °nmMpiKS Magyar Hírlap könyvkedvez- regény. Ette Sy (§1 . 885 Sg? JjB Slj * ményét, Frondale regényét szelvény Égj El Lm Ki sá? JS®? KvS Jvw Jam vk wlk. Ml .a fejedelmi AUTK-t. Magáim ÜttWI Cj előfizetők egyszerre kapják Lepényevés (*%,) Népi mulatságok tréfás versengése: ki tud a nagy lepényből hatalmasabbat harapni. Van biztatás, kurjantás, csattognak, vidám kacagás közben az állkapcsok, a végén azután elfogy a lepény is, a jókedv is, megfeküdt gyomorral, de jó lelkiismerettel hazamennek a legények. Kevésbé tréfás módon és kevesebb ártatlansággal folyik már régóta nagy vásárunk piacán egy hasonló verseny. Itt is akörül vetélkednek, hogy ki tud magának dúsabb falatot kanyarítani, csakhogy ez a verseny mohó némaságban, kísérőzene nélkül érkezik el újabb és újabb fordulóihoz. S a gyomrok, az itt „induló“ gyomrok hallatlan mennyiségeket bírnak el. A kíváncsi nézőt ritkán bocsátják a tribünre. Jobb szeretik a dolgot nyilvánosság nélkül. Utóvégre: senkire sem tartozik, hacsak nem a versenyzőkre . . . [*’ Két kis hír a napi események aratásából: Zilahi Kiss Jenő, nyugalmazott alpolgármester tagja lett a Budapesti Takarék és Vásárpénztár igazgatóságának.Az igazgatóságnak eddig tizenkét tagja írott. A tizenkettő azonban kevésnek bizonyult a rengeteg munka elvégzésére: felemelték tizennégyre. Bizonyára Semmi összefüggés a tünetek között —dte a két új tag közül az egyik Zilahi !Kiss Jenő. Miután pedig Zilahi Kiss Jenőnek, mint új tagnak, legalább is az j£v végéig kellene várnia derék munkájának tantiémjeire: előlegül a bőkezű írásárpénztár havi nyolcszáz pengőt, s— tízmillió koronát — utal ki neki. [Mint remélhető nyereség-részesedést.] A másik hír pedig, hogy a polgármester kiadta legújabb összefoglaló jelentését. S e jelentés, mikor fájdalommal konstatálja, hogy a megélhetés bizony újabb rétegek számára vált megoldhatatlan problémává, bizonyos önérzettel konstatálja egyben, hogy a közigazgatás minden módon igyekszik súlyát veszíteni a mázsányi tehernek. A két hír között pedig az összefüggés felanyi. Hogy a közigazgatás merrefelé és milyen módokon farag le valamicskét a gondok és árak és nyomorúságok kőszikláiból, azt nincsen módunkban konstatálni. Tömeges sikerekről sem igen leshetik szó. De ezt az egy sikert, mint igazán grandiózusát büszkén könyvelheti fel. Zilahi Kiss Jenő megélhetési gondjai valóban enyhültek. Noha Kiss Jenő gondjai talán eddig nem mutattak feneketlen mélységeket. Az ambiciózus városi hivatalnok igen gyorsan és igen meglepően avanzsált abban a korszakban, mikor a lepénylevés nagy versenye megkezdődött. S talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy működése eredményekben mögötte maradt Ráth Károlyénak, vagy Kapimertonyerének. Kurta közszereplés után nyugalomba vonult s talán megint nem túlzás azt az állítást megkockáztatni, hogy alpolgármesteri nyugdíja alighanem mentesíti a legszorongatóbb kenyérgondok alól. Ugyanakkor pedig, mikor Zilahi Kiss Jenő aránylag rövid, de tündöklő fényű pályáját befutotta: meglehetősen nagy számban repültek ki szerény állásaikból fővárosi tisztviselők, tanárok, nem egyszer a nyugdíj, — de nem ám alpolgármesteri nyugdíj — száraz kenyérhaja nélkül. Ugyanabban a polgármesteri jelentésben olvassuk, hogy kérve, aggódva és remélve megint kopogtatnak: kérik ügyüknek méltányosságból való revízióját. Kémnek korgó gyomorral s ócska kabátjuk szárnyát szepegő gyerek ráncigálja. Aki nem kapott, vagy aki kap nyugdíjat: ezek közül nagyon kevés jutott be a közületi részvénytársaságok igazgatóságába. Nagyon kevesen kapnak tantiémet. És még kevesebben rákontókal erre a tantrémre. Mert ez, hogy enyhén fejezzük ki magunkat, egy kissé szokatlan. A vásárpénztár a mi részvénytársaságunk. A miénk: fővárosi polgároké. Mi vagyunk részvényesei. Igenis, mi vagyunk hivatva megállapítani érdemet és tantiémet. A mi beleegyezésünk nélkül az urak nem gavalléroskodhatnak, legfeljebb a saját zsebükre. S ha Zilahi Kiss Jenőnek nehezére esik a várakozás, vagy az urak akarnak neki szívességet tenni, nyissák ki bugyellárisukat, kínáljanak abból. S ki tudja előre: mennyi lesz a nyereség? Hogy lesz-e? S hogy kedvünk támad-e belőle másfél milliárdot kiosztogatni az urak között, megfelelően annak az aránynak, amennyiben Zilahi Kiss Jenő előleget kapott? Úgy tudjuk, nem szokás ez üzleti vállalkozásoknál. S kérdezzük szerényen, mit szól hozzá jogi szempontból a tisztiügyész , aki szintén tagja az igazgatóságnak? * A nagy lepény mintha feltűnően hasonlítana a köz érdekeihez. De szeretnénk most már, ha a verseny nyilvános lenne. Hadd szórakozzunk legalább a pénzünkért. Két férfi és egy nő elindult Angliából, hogy a kanadai Ottawába repüljön Löwenstein-Wertheim-Freudenberg hercegné kijelentette, bogy maga is kormányozni akarja a repülőgépet • Londonból jelentik: A délangliai Upavonban ma reggel 7 óra 31 perckor elindult a Sandt Rafael nevű angol repülőgép, hogy az Atlanti-óceánon át a kanadai Ottawába repüljön. A gépet Minchin angol ezredes vezeti, akinek kísérő pilótája Leslie Hamilton angol repülőkapitány. Mint utas velük tart Löwenstein-Wertheim-Freudenberg hercegné. Ha az út sikerül, a hercegné lesz az első nő, aki átrepült az Óceánon. A repülőgépet, amely nem nagyon nagy Focker-monoplán, a start előtt a Cardiffi érsek megáldotta. A St.Rafael szárnyai alatt istentiszteletet tartott s a repülőknek szerencsés utat kívánt és Isten segítségét az Óceán vizei fölött. Minchin ezredes röviden válaszolt s kijelentette, hogy erősen bízik benne, hogy szerencsésen elérik Kanadát; azt reméli, hogy 36—40 óra alatt eljutnak Ottawába. A hercegné, aki csak kis kézitáskát és kalapdobozt vitt magával, a beszálláskor kijelentette, hogy teljesen bízik a két pilótában s egy pillanatig sem kételkedik a vállalkozás sikerében. Valószínű, hogy az úton ő maga is kormányozni fogja a gépet. A St.Rafael 800 gallon benzint, két napra való eledelt és segédeszközöket visz magával. Maga a start az erős keleti szél miatt némi nehézségekbe ütközött, de amikor fölemelkedett a földről, nagy sebességgel eltűnt Bath irányában a reggeli ködben. Löwenstein-Wertheim-Freudenberg hercegné amerikai származású; leánya egy dúsgazdag cukorbárónak s a bajor uralkodócsaládból való Löwenstein herceghez ment feleségül, minek folytán német állampolgár lett. Egy újabb londoni távirat szerint: Minchin repülőgépét az írországi Tipperary grófságban fekvő Thurles fölött látták. A repülőgép nagyon alacsonyan szállt és csak lassan jutott előre. Az idő ködös. Londonból jelentik: Minchin és Hamilton pilóták startjának hírére Levine úgy nyilatkozott, hogy nem repül át a Miss Columbiával Amerikába, ha a Sand Rafael vállalkozása sikerül és az angol pilóták megelőzik őt. Ebben az esetben a távolsági világrekord megdöntését fogja megkísérelni a Miss Columbiával s Londonból startolva Ázsia felé fog repülni, addig, amíg a benzinkészlete tart. ....... IMII . r—in — Nagyjelentőségű kérdésekben kell dönteni a népszövetségi tanács ma meginduló ülésszakán A rajnai megszálló csapatok létszámának csökkentése és a magyar—román döntőbíróság kérdése a napirend legfontosabb tárgyai (A Magyar Hírlap genfi tudósítójától.) Csütörtökön délelőtt tizenegy órakor kezdődik a népszövetségi tanács huszonhatodik ülésszaka, melyen Villegas chilei delegátus fog elnökölni. Stresemann német külügyminiszter már szerdán este fél nyolckor megérkezett Genfbe és vele jöttek a népszövetségi német delegáció tagjai is. Chamberlain angol külügyminisztert holnap reggelre várják, miután a mai nap folyamán veszi át az angol külügyminiszter Párizsban azt az aranykönyvet, amely a francia történelem nagy eseményeit ábrázolja gyönyörű képekben és amelyet a francia—angol barátság dokumentálására ajándékoznak a franciák az angoloknak. Maga Briand csak szombaton érkezik Genfbe és addig nagyobb horderejű kérdések tárgyalására nem kerül sor. Az első két napon csak belső, intern kérdéseket beszél meg a népszövetség tanácsa, azonban a jövő héten igen nagyjelentőségű kérdésekben kell döntést hoznia. Elsősorban a három nem állandó népszövetségi tag megválasztására kerül majd a sor és ez, természetesen, bizonyos izgalmakkal jár majd, amennyiben sok a jelentkező a háhárom évre választott népszövetségi tanácsi helyekre. Az előjelek szerint Belgium kétségkívül bekerül most a népszövetség tanácsába, Csehszlovákia helyére pedig valószínűleg Finnországot választják meg, míg a harmadik hely kérdése meglehetősen nyílt, de valószínű, hogy végeredményben Argentínának jut, miután a nagy délamerikai államok Brazília kilépése óta nincsenek képviselve a népszövetségben. A legfontosabb internacionális külpolitikai kérdés kétségkívül a rajnai megszálló csapatok létszámának csökkentése lesz. Németország ragaszkodik ahhoz, hogy Franciaország és Anglia tartsák be a versaillesi szerződésnek erre vonatkozó pontjait, azonban a franciák nem hajlandóak jelentősen csökkenteni okkupációs csapataik létszámát, arra való hivatkozással, hogy Németország még ma sem fegyverzett le és éppen a legutóbbi időben került nyilvánosságra egy sor olyan adat, amely amellett bizonyít, hogy Németország titokban tovább fegyverkezik. Anglia a közvetítő szerepét igyekezett már idáig is játszani Németország és Franciaország között, azonban ha Chamberlain akciója bizonyos befolyást gyakorolt is a francia külpolitika irányítására, Franciaország végeredményben mégsem akarja visszavonni csapatait és azok az engedmények, amelyekre Briand hajlandónak mutatkozik, valóban nem igen jelentősek. Anglia maga már több izben kinyilatkoztatta, hogy a maga részéről nem látja szükségesnek a megszálló csapatok mai hatalmas létszámát, azonban francia szövetségestársa nélkül mégsem tudja visszavonni csapatait Kölnből s a többi rajnamenti városból, miután a Quai D‘Orsay-n nyíltan közölték Anglia párizsi nagykövetével, hogy ha Anglia vissza is vonná csapatait, nem érne vele célt, mert francia és belga csapatok foglalnák el helyüket. A népszövetség ülésszakán alkalmasint ebben a kérdésben sem hoznak végleges döntést és a legjobb esetben iscsak újabb terminust tűznek ki a rajnai csapatok viszszavonására. A másik fontos kérdés, amelyben a népszövetségnek mostani ülésszakán végre döntenie kellene, a magyar—román döntőbíróság kérdése volna. Mint ismeretes, a népszövetség már régebben bizottságot küldött ki a magyarromán birtokkérdés ügyében, azonban Románia delegátusa, Titulescu külügyminiszter, aki akkor Románia londoni követe és népszövetségi megbízottja volt, lemondott döntőbírói tisztjéről. A népszövetség tanácsa a tavaszi ülésszakon nem foglalt állást ebben a kérdésben, de most ismét szőnyegre kerül ez a kérdés és kétségkívül a népszövetség presztízsén ejtene csorbát, ha a döntést most ismét elhalasztanák. Bécsi lapokban szerdán az a hír jelent meg, hogy Titulescu külügyminiszter két és félmillió font sterlinget ajánlott föl a magyar kormánynak kártérítésül az elkobzott magyar birtokokért. A román fölhivatalos Viitorul ma cáfolja, hogy ilyen megegyezés jött volna létre Magyarország és Románia között és a Viitorul szerint a román kormány mindaddig nem kezd közvetlen tárgyalásokat a magyar kormánnyal, míg a népszövetség döntése a magyar földbirtokok kérdésében nem kerül nyilvánosságra. Genf szerdán este már ismét azt a mozgalmas képet mutatta, amely a népszövetség ülésszakai idején lepi meg ennek a különben csöndes, nyugodt svájci városnak a lakóit és látogatóit. A Sacco—Vanzetti-tüntetések romjait a hatóságok már eltakaríttatták és ma semmi sem mutatja többé, hogy milyen heves és izgalmas jelenetek