Magyar Hirlap, 1927. szeptember (37. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

10 FILLÉR 10 FILLÉR A PÉSI” Az HÁROM KÖTET r­s. «fff* Ifi Ilii Mil M­WV regényünk: 90 FILLÉR “V fftadl II 1H Jlil # m. II 11 fSJT — ■■ 11 II WBbmP IS •Mamvk 111 33 °nmMpiKS Magyar Hírlap könyvkedvez- regény. Ette Sy (§1 . 885 Sg? JjB Slj * ményét, Frondale regényét szelvény Égj El Lm Ki sá? JS®? KvS Jvw Jam vk wlk. Ml .a fejedelmi AUTK­-t. Magáim ÜttWI Cj előfizetők egyszerre kapják Lepényevés (*%,) Népi mulatságok tréfás versen­gése: ki tud a nagy lepényből hatalma­sabbat harapni. Van biztatás, kurjantás, csattognak, vidám kacagás közben az állkapcsok, a végén azután elfogy a le­pény is, a jókedv is, megfeküdt gyomor­ral, de jó lelkiismerettel hazamennek a legények. Kevésbé tréfás módon és kevesebb ár­tatlansággal folyik már régóta nagy vásárunk piacán egy hasonló verseny. Itt is akörül vetélkednek, hogy ki tud magának dúsabb falatot kanyarítani, csakhogy ez a verseny mohó némaság­ban, kísérőzene nélkül érkezik el újabb és újabb fordulóihoz. S a gyomrok, az itt „induló“ gyomrok hallatlan mennyi­ségeket bírnak el. A kíváncsi nézőt rit­kán bocsátják a tribünre. Jobb szeretik a dolgot nyilvánosság nélkül. Utóvégre: senkire sem tartozik, hacsak nem a ver­senyzőkre . . . [*’ Két kis hír a napi események aratá­sából: Zilahi Kiss Jenő, nyugalmazott alpol­gármester tagja lett a Budapesti Taka­rék és Vásárpénztár igazgatóságának.­­Az igazgatóságnak eddig tizenkét tagja írott. A tizenkettő azonban kevésnek bi­zonyult a rengeteg munka elvégzé­sére: felemelték tizennégyre. Bizonyára Semmi összefüggés a tünetek között —­­dte a két új tag közül az egyik Zilahi !Kiss Jenő. Miután pedig Zilahi Kiss Je­nőnek, mint új tagnak, legalább is az j£v végéig kellene várnia derék munká­jának tantiémjeire: előlegül a bőkezű írásárpénztár havi nyolcszáz pengőt, s— tízmillió koronát — utal ki neki. [Mint remélhető nyereség-részesedést.­­] A másik hír pedig, hogy a polgár­­mester kiadta legújabb összefoglaló je­lentését. S e jelentés, mikor fájdalom­mal konstatálja, hogy a megélhetés bi­zony újabb rétegek számára vált meg­oldhatatlan problémává, bizonyos önér­zettel konstatálja egyben, hogy a köz­­igazgatás minden módon igyekszik sú­lyát veszíteni a mázsányi tehernek. A két hír között pedig az összefüggés felanyi. Hogy a közigazgatás merrefelé és mi­lyen módokon farag le valamicskét a gondok és árak és nyomorúságok kő­szikláiból, azt nincsen módunkban kon­statálni. Tömeges sikerekről sem igen leshetik szó. De ezt az egy sikert, mint igazán grandiózusát büszkén könyvelheti fel. Zilahi Kiss Jenő megélhetési gondjai valóban enyhültek. Noha­ Kiss Jenő gondjai talán eddig nem mutattak feneketlen mélységeket. Az ambiciózus városi hivatalnok igen gyorsan és igen meglepően avanzsált abban a korszakban, mikor a lepény­­levés nagy versenye megkezdődött. S ta­lán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy működése eredményekben mögötte ma­­radt Ráth Károlyénak, vagy Kapimer­­tonyerének. Kurta közszereplés után nyugalomba vonult s talán megint nem túlzás azt az állítást megkockáztatni, hogy alpolgármesteri nyugdíja aligha­nem mentesíti a legszorongatóbb kenyér­gondok alól. Ugyanakkor pedig, mikor Zilahi Kiss Jenő aránylag rövid, de tündöklő fényű pályáját befutotta: meglehetősen nagy számban repültek ki szerény állásaikból fővárosi tisztviselők, tanárok, nem egy­szer a nyugdíj, — de nem ám alpolgár­mesteri nyugdíj — száraz kenyérhaja nélkül. Ugyanabban a polgármesteri je­lentésben olvassuk, hogy kérve, aggódva és remélve megint kopogtatnak: kérik ügyüknek méltányosságból való revízió­ját. Kémnek korgó gyomorral s ócska kabátjuk szárnyát szepegő gyerek ránci­­gálja. Aki nem kapott, vagy aki kap nyug­díjat: ezek közül nagyon kevés jutott be a közületi részvénytársaságok igazgató­ságába. Nagyon kevesen kapnak tantié­­met. És még kevesebben r­ákontókal erre a tantrémre. Mert ez, hogy enyhén fejezzük ki magunkat, egy kissé szokat­lan. A vásárpénztár a mi részvénytársa­ságunk. A miénk: fővárosi polgároké. Mi vagyunk részvényesei. Igenis, mi va­gyunk hivatva megállapítani érdemet és tantiémet. A mi beleegyezésünk nélkül az urak nem gavalléroskodhatnak, leg­feljebb a saját zsebükre. S ha Zilahi Kiss Jenőnek nehezére esik a várakozás, vagy az urak akarnak neki szívességet tenni, nyissák ki bugyellárisukat, kínál­janak abból. S ki tudja előre: mennyi lesz a nyere­ség? Hogy lesz-e? S hogy kedvünk tá­mad-e belőle másfél milliárdot kioszto­gatni az urak között, megfelelően annak az aránynak, amennyiben Zilahi Kiss Jenő előleget kapott? Úgy tudjuk, nem szokás ez üzleti vállalkozásoknál. S kérdezzük szerényen, mit szól hozzá jogi szempontból a tisztiügyész , aki szintén tagja az igazgatóságnak? * A nagy lepény mintha feltűnően ha­­­sonlítana a köz érdekeihez. De szeretnénk most már, ha a ver­seny nyilvános lenne. Hadd szórakoz­zunk legalább a pénzünkért. Két férfi és egy nő elindult Angliából, hogy a kanadai Ottawába repüljön Löwenstein-Wertheim-Freudenberg hercegné kijelentette, bogy maga is kormányozni akarja a repülőgépet • Londonból jelentik: A délangliai Upa­vonban ma reggel 7 óra 31 perckor elindult a Sandt Rafael nevű angol repülőgép, hogy az Atlanti-óceánon át a kanadai Otta­­wába repüljön. A gépet Minchin angol ezredes vezeti, aki­nek kísérő pilótája Leslie Hamilton angol repülőkapitány. Mint utas velük tart Lö­­wenstein-­W­ertheim-Freudenberg hercegné. Ha az út sikerül, a hercegné lesz az első nő, aki átrepült az Óceánon. A repülőgépet, amely nem nagyon nagy Focker-monoplán, a start előtt a Cardiffi érsek megáldotta. A St.­Rafael szárnyai alatt istentiszteletet tartott s a repülőknek szerencsés utat kívánt és Isten segítségét az Óceán vizei fölött. Minchin ezredes rövi­den válaszolt s kijelentette, hogy erősen bí­zik benne, hogy szerencsésen elérik Kana­dát; azt reméli, hogy 36—40 óra alatt el­jutnak Ottawába. A hercegné, aki csak kis kézitáskát és kalapdobozt vitt magával, a beszálláskor kijelentette, hogy teljesen bízik a két piló­tában s egy pillanatig sem kételkedik a vál­lalkozás sikerében. Valószínű, hogy az úton ő maga is kormányozni fogja a gépet. A St.­Rafael 800 gallon benzint, két napra való eledelt és segédeszközöket visz magával. Maga a start az erős keleti szél miatt némi nehézségekbe ütközött, de amikor fölemel­kedett a földről, nagy sebességgel eltűnt Bath irányában a reggeli ködben. Löwen­­stein-Wertheim-Freudenberg hercegné ame­rikai származású;­ leánya egy­ dúsgazdag cukorbárónak s a bajor uralkodócsaládból való Löwenstein herceghez ment feleségül, minek folytán német állampolgár lett. Egy újabb londoni távirat szerint: Min­chin repülőgépét az írországi Tipperary grófságban fekvő Thurles fölött látták. A repülőgép nagyon alacsonyan szállt és csak lassan jutott előre. Az idő ködös. Londonból jelentik: Minchin és Hamilton pilóták startjának hírére Levine úgy nyilat­kozott, hogy nem repül át a Miss Columbiá­val Amerikába, ha a Sand­ Rafael vállalko­zása sikerül és az angol pilóták megelőzik őt. Ebben az esetben a távolsági világrekord megdöntését fogja megkísérelni a Miss Co­­lumbiá­val s Londonból startolva Ázsia felé fog repülni, addig, amíg a benzinkészlete tart. ....... IMII . r—in — Nagyjelentőségű kérdésekben kell dönteni a népszövetségi tanács ma meginduló ülésszakán A rajnai megszálló­ csapatok létszámának csökkentése és a magyar—román döntőbíróság kérdése a napirend legfontosabb tárgyai (A Magyar Hírlap genfi tudósítójától.) Csütörtökön délelőtt tizenegy órakor kezdő­dik a népszövetségi tanács huszonhatodik ülésszaka, melyen Villegas chilei delegátus fog elnökölni. Stresemann német külügymi­niszter már szerdán este fél nyolckor meg­érkezett Genfbe és vele jöttek a népszövet­ségi német delegáció tagjai is. Chamberlain angol külügyminisztert holnap reggelre vár­ják, miután a mai nap folyamán veszi át az angol külügyminiszter Párizsban azt az aranykönyvet, amely a francia történelem nagy eseményeit ábrázolja gyönyörű képek­ben és amelyet a francia—angol barátság dokumentálására ajándékoznak a franciák az angoloknak. Maga Briand csak szombaton érkezik Genfbe és addig nagyobb horderejű kérdések tárgyalására nem kerül sor. Az első két napon csak belső, intern kér­déseket beszél meg a népszövetség tanácsa, azonban a jövő héten igen nagyjelentőségű kér­désekben kell döntést hoznia. Elsősorban a három nem állandó népszövet­ségi tag megválasztására kerül majd a sor és ez, természetesen, bizonyos izgalmakkal jár majd, amennyiben sok a jelentkező a há­­három évre választott népszövetségi tanácsi helyekre. Az előjelek szerint Belgium kétség­kívül bekerül most a népszövetség tanácsába, Csehszlovákia helyére pedig valószínűleg­ Finnországot választják meg, míg a harma­dik hely kérdése meglehetősen nyílt, de való­színű, hogy végeredményben Argentínának jut, miután a nagy délamerikai államok Brazília kilépése óta nincsenek képviselve a népszövetségben. A legfontosabb internacionális külpoli­tikai kérdés kétségkívül a rajnai megszálló­ csapatok létszámá­nak csökkentése lesz. Németország ragaszkodik ahhoz, hogy Franciaország és Anglia tartsák be a ver­­saillesi szerződésnek erre vonatkozó pont­jait, azonban a franciák nem hajlandóak jelentősen csökkenteni okkupációs csapataik lét­számát, arra való hivatkozással, hogy Németország még ma sem fegyverzett le és éppen a leg­utóbbi időben került nyilvánosságra egy sor olyan adat, amely amellett bizonyít, hogy Németország titokban tovább fegyver­kezik. Anglia a közvetítő szerepét igyekezett már idáig is játszani Németország és Fran­ciaország között, azonban ha Chamberlain akciója bizonyos befolyást gyakorolt is a francia külpolitika irányítására, Francia­­ország végeredményben mégsem akarja visszavonni csapatait és azok az engedmé­nyek, amelyekre Briand hajlandónak mu­tatkozik, valóban nem igen jelentősek. Anglia maga már több izben kinyilatkoz­tatta, hogy a maga részéről nem látja szük­ségesnek a megszálló­ csapatok mai hatal­mas létszámát, azonban francia szövetséges­társa nélkül mégsem tudja visszavonni csapatait Kölnből s a többi rajnamenti vá­rosból, miután a Quai D‘Orsay-n nyíltan közölték Anglia párizsi nagykövetével, hogy ha Anglia vissza is vonná csapatait, nem érne vele célt, mert francia és belga csapatok foglalnák el helyüket. A népszövetség ülésszakán alkalmasint ebben a kérdésben sem hoznak végleges döntést és a legjobb esetben is­­csak újabb terminust tűznek ki a rajnai csapatok visz­­szavonására. A másik fontos kérdés, amelyben a nép­­szövetségnek mostani ülésszakán végre döntenie kellene, a magyar—román döntőbíróság kér­dése volna. Mint ismeretes, a népszövetség már régebben bizottságot küldött ki a magyar­­román birtokkérdés ügyében, azonban Ro­mánia delegátusa, Titulescu külügyminisz­ter, aki akkor Románia londoni követe és népszövetségi megbízottja volt, lemondott döntőbírói tisztjéről. A népszövetség taná­csa a tavaszi ülésszakon nem foglalt állást ebben a kérdésben, de most ismét sző­nyegre kerül ez a kérdés és kétségkívül a népszövetség presztízsén ejtene csor­bát, ha a döntést most ismét elhalasz­tanák. Bécsi lapokban szerdán az a hír jelent meg, hogy Titulescu külügyminiszter két és félmillió font sterlinget ajánlott föl a ma­gyar kormánynak kártérítésül az elkobzott magyar birtokokért. A román fölh­ivatalos Viitorul ma cáfolja, hogy ilyen megegyezés jött volna létre Magyarország és Románia között és a Viitorul szerint a román kormány mindaddig nem kezd közvetlen tárgyalásokat a magyar kor­mánnyal, míg a népszövetség döntése a magyar földbirtokok kérdésében nem kerül nyilvánosságra. Genf szerdán este már ismét azt a moz­galmas képet mutatta, amely a népszövetség ülésszakai idején lepi meg ennek a külön­ben csöndes, nyugodt svájci városnak a lakóit és látogatóit. A Sacco—Vanzetti-tün­­tetések romjait a hatóságok már eltakarít­­tatták és ma semmi sem mutatja többé, hogy milyen heves és izgalmas jelenetek

Next