Magyar Hirlap, 1927. szeptember (37. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-16 / 209. szám
Péntek Zoológiai csodák a luxusadó-tervezetben A pénzügyi kormány néhány héttel ezelőtt kibocsátott fényűzési rendelettervezete a gazdasági közvélemény széles köreiben méltán keltett nagy felháborodást. A rendelettervezet ugyanis egész felfogásában, de különösen egyes részeiben nem a tényleges luxust szolgáló árufajtákat igyekszik sújtani, hanem minden rendszer nélkül adókötelezettség alá vonja oly cikkek egész sorozatát is, melyek a fényűzés fogalmával semmiféle vonatkozásba nem hozhatók. Az érdekképviseletek a napokban terjesztették fel kifogásaikat a rendelettervezet ellen és megállapíthatjuk, soha egy javaslat a gazdasági élet oly osztatlan elítélésével, súlyos kritikájával nem találkozott, mint ez a tervezet. Az érdekképviseletek felterjesztéseiben a különböző kereskedelmi és ipari szakmák a sérelmek oly széles területeire, kirívó példáira mutatnak rá, amelyek a tervezet tarthatatlanságát bizonyítják. Egyöntetű felfogás szerint a javaslat még átdolgozásra sem alkalmas, mert rajta annyi változtatni való van, hogy azzal a fáradsággal új rendelet dolgozható ki. A tervezet bonyolult konstrukciója A fényűzési tervezet hivatott kritikusai minden oldalról különösen a tervezet ötletszerű konstrukciójára mutatnak rá. A cél kétségtelenül a fényűzési árucikkek megadóztatása, ezzel szemben a tervezet túlnyomó részében szükségleti cikkeket kíván luxusadóval sújtani. Egy továbbmenő célja a tervezetnek a hazai ipari munka hathatósabb védelme, mivel szembenép az ipari munkát és ezek közül is különösen a kisipari tevékenységet sújtja a legjobban. Végül ennek a javaslatnak kibocsátása az új adókódex keretében minden bizonnyal azt a célt szolgálja, hogy a különböző adók labirintusában egyenes ösvényt vágjon és különösen a kettős adóztatást szüntesse meg. Ezzel szemben a tervezet az alapanyagok és a továbbfeldolgozó ipari munka egyként való sújtásával a kettős adóztatás „legszebb“ formáit teremti meg, bonyolult konstrukciójával s matematikai feladványaival pedig nemhogy egyszerűsítené, de egyenesen összekuszálja amúgy is bonyolult adórendszerünket. Vagy ha például a kevésbé tehetős vevő bárányból nutria-utánzatot készíttet, utána épúgy meg kell fizetni a 20 százalékot, mint a többszörös értékű valódi nutriabundáért. Ugyanez a „logikus következtetés“ érvényesül a rendeletben, amidőn a mercerizált pamutanyagokat fényűzési cikknek deklarálja. A mercerizálás tudvalevőleg a készáru egyszerű technikai eszközökkel való mángorlásából áll és célja az árunak fényt kölcsönözni. Ez a tökéletesítési, tehát nem is továbbfeldolgozási processzus az áru értékét semmivel sem növeli, azonban arra, úgy látszik, mégis elegendő, hogy az egyszerű pamutáruból luxuscikket csináljon. így lesz luxuscikk a klott, a bélés-serge, a liberty-szatin, a mercerizált damasztszövet és még sok más közönséges pamutáru, melyeknek — ezt mondanunk sem kell — semmi közük a fényűzés fogalmához. Ilyen és még sok hasonló „bölcs“ rendelkezésből áll az új fényűzési tervezet. A felsoroltak után alig hisszük, hogy ennek a rendeletnek alkalmatlansága még csak a fodozgatásra is, újból leszögezésre szorulna. A napokban meginduló ankétok határozata valóban nem lehet más, mint a tervezet elvetése. .m. Bérmunka után is luxusadót kell fizetni A javaslatnak ezek a hibái a gazdasági életre gyakorolható hatásaiban igen súlyosak. Hiszen példátlan az összes államok fényűzési rendeleteiben, hogy például a munkát, sőt a bérmunkát is ugyanoly kulcs szerint sújtsák adóval, mint a munka alapanyagául szolgáló fényűzési cikket. A tervezet szerint, ha egy hölgy a kereskedőnél selymet vesz (ami után a luxusadót lefizeti) és az anyagot elviszi egy divatszalonban megvarratás végett, ezért a megvarratásért, tehát a szabónő bérben végzett munkájáért is luxusadót követel a tervezet. Ez a helyzet azonban súlyosbodik akkor, ha ezt a selyemruhát készen akarjuk valamelyik szalonban, vagy konfekcióüzletben megvenni. Ez esetben ugyanis a selyem alapanyagáért a kereskedő a vámnál egyszer már lefizette a luxusadót, ami azonban nem tesz semmit, mert a kész ruha teljes eladási ára után újból tartozik fényűzési adót leróni. A kettős adóztatásnak ez a gyönyörű példája csak oly esetben enyhül, ha az alapanyag nem lévén luxuscikk, utána a vámnál, vagy a belföldi termelőnél nem kell adót fizetni. Ne gondoljuk azonban, hogy ily esetekben már megszabadultunk ettől az ördöngős adótól, mert ha történetesen egy gomb, zsinór, bélés, vagy egyéb, melyet a ruhára rávarrnak, luxuscikk, az egész után adót kell leróni. Ugyanez a helyzet a kárpitos, a cipész, általában minden oly kisipari munkánál is, mely a rendelet felfogása szerint fényűzési alapanyagok feldolgozásával foglalkozik. A kisipari munkának ez a karaktere elég ahhoz, hogy azt magát is fényűzési cikknek deklarálják és adóval sújtsák. Valóban szép, hogy a szabónők, kárpitosok és cipészek tiszteletreméltó személyét is nem vonják mindjárt a fényűzési adó bűvkörébe és nem adóztatják meg ezeknek minden életmegnyilvánulását. Talán ,ezt még pótlólag hozzá lehetne venni a rendelethez. Hogyan csinál a tervezet bárányból nutriát A rendelettervezet igen szigorú az utánzatokhoz is. Ha a szűcs például házinyúlból szilszkin-utánzatot csinál, azért 20 százalék luxusadót kell fizetnie, noha a házinyúl még a rendelet szerint sem fényűzési cikk. «ÄÄ.Gr35£5,26 hírlap'1927 szeptember 16' 5 Az 1925-ben eltűnt Fawcett ezredes Brazília egyik dzsungeljében él, mint farmer Londonból jelentik. Dél-Amerikából tegnap ideérkezett jelentés megerősíti azt a híradást, hogy Fawcett ezredes, aki 1925-ben huszonegy esztendős fiával, Johnnal és egy barátjával, a huszonhárom esztendős Raleigh Rimettel Közép-Brazíliába utazott, hogy ott az angol földrajzi társaság számára megfigyeléseket végezzen, élve megtalálták társaival együtt a brazíliai dzsungelben. Courtevilles, egy naturalizált brazíliai jelentette Limából, hogy Fawcett, aki 1925-ben eltűnt, Brazília szívében él, az egyik dzsungel tisztásán, körülbelül 170 kilométer távolságban Diamantina várostól. Fawcettel együtt él Brazíliában a fia és egy másik fehér ember is, akiről azt hiszik, hogy Raleigh Rimett. A tropikus vidék szépségeitől elragadtatva él ez a kis társaság nyugodtan és csendben és halászattal, vadászattal és földműveléssel foglalkozik. Courtevilles a brazíliai dzsungelnek azt a vidékét, ahol Fawcett letelepedett, a múlt év novemberében járta be egy kalandos autótúra alkalmával. A brazíliai kormány megbízásából végezte ezt a túraútját Courtevilles, aki azt mondja, hogy Fawcett egyáltalán nem vágyik vissza a civilizált életbe. Expedíciója, amely azzal a céllal indult el, hogy egy eltűnt fehér fajtának a nyomait felkutassa, nem sikerült és mivel közben a fia is súlyosan megbetegedett, elhatározta, hogy mint farmer letelepszik. Diamantina város, amelytől körülbelül 170 kilométernyi távolságban él most Fawcett ezredes, fontos pontja a Minas Geraes kerületnek, amely Sao Paolo állammal határos. Diamantina lakossága portugál eredetű, de vannak köztük négerek is. Eddig még nem tudták megállapítani, hogy vájjon miért találták Fawcettet körülbelül kétezer kilométer távolban attól a helytől, ahonnan utoljára érkezett róla hír. A legutolsó híradás az expedícióról 1925 júniusában érkezett. Ekkor azt jelentették, hogy Raleigh Rimett mérges kígyók harapása miatt megbetegedett és az expedíció vezetői megtagadták az engedelmességet. Nagy csalódást keltett Angliában, hogy az expedíciónak nem sikerült megtalálni az eltűnt fehér fajta nyomát és az inkák kincsét. Remélik azonban, hogy Fawcett értékes geográfiai, geológiai és botanikai feljegyzéseket gyűjtött. Mint érdekes eseményt közült az ezredes megtalálásával kapcsolatban, hogy a felesége, aki ezidőszerint Franciaországban tartózkodik, azt mondja, hogy férjének két és félesztendős távolléte alatt férjével telepatikus kapcsolatban volt. Négy telepatikus üzenetet kapott az urától és ezekből megtudta, hogy augusztus végén vagy szeptember elején fontos híradás fog érkezni róla. A telepatikus kapcsolatoknak köszönheti, hogy egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy viszont fogja látni az urát. Azt állítja Mrs. Fawcett, hogy ő tudja azt is, hogy a férje egészséges és elégedett s hangoztatja, hogy az a nép, amelynek a körében a férje él, telepatikus képességekkel rendelkezik és így tudta közvetíteni Fawcett ezredes telepatikus üzeneteit. A kiskorú gyermekek, hazafias érdemek híján, nem viselhetik az apjuk magyarosított nevét A forradalom után tudvalévően a kormány kiadott egy rendeletet, amely szerint névmagyarosítási kéréseknek a belügyminiszter csak abban az esetben tesz eleget, ha a kérvényező különös hazafias érdemekkel rászolgál. Ezt a rendeletet a legszigorúbban be is tartották és a magyarosítási kérések legnagyobb részét visszautasították, noha senki sincs tisztában a rendelet intenciójával, amely végeredményében megakadályozza, hogy azok, akik magyarságukat külsőségekkel is demonstrálni akarják, idegen hangzású nevüket magyar családnévvel cseréljék fel. Ez a belügyminiszteri rendelet most egészen sajátságos bonyodalomnak lett az előidézője. Dr. Győri Ákos budapesti ügyvéd még a háború előtt megmagyarosította a nevét. Két kiskorú fiát természetesen magyarosított nevükön íratta be az iskolába és az iskolai bizonyítványaikat is magyar nevükre állították ki. Tavaly nyáron idősebb fia leérettségizett és az érettségi bizonyítványában is Győri néven szerepel. Most, hogy dr. Győri fiát külföldi egyetemre akarta küldeni, az útlevél megszerzése céljából szüksége volt fia születési bizonyítványára. Az anyakönyvi hivatalban meglepetve vették tudomásul, hogy a belügyminisztériumi névmagyarosításról szóló végzése csupán az ő törzslapján van keresztülvezetve, ellenben gyermekei adatai között nem szerepel a névmagyarosítási záradék. Otthon azután előkereste a névmagyarosítási végzés eredeti példányát és megállapította, hogy új nevének engedélyezésekor — nyilván feledékenységből — a belügyminisztérium végzésében sem szerepeltek a kiskorú gyermekek. Dr. Győri Ákos ekkor a belügyminisztériumhoz kérvényt intézett és ismertette az eset körülményeit. Kérte a belügyminisztert, hogy korrigálják a nyilván téves leírásból eredő hibát, mert ő eredetileg gyermekeire vonatkozóan is kérte a névmagyarosítás engedélyezését. Különben is egészen szokatlan lenne, hogy a kiskorú gyermekek nem az apjuk nevét viselnék. A kérvényt a napokban intézte el a belügyminisztérium, mégpedig kedvezőtlen eredménnyel. Az elutasítás indokolása szerint a belügyminiszter a névmagyarosítási kérésnek nem tesz eleget, mert a rendelet értelmében a névmagyarosítást csak azokban a kivételes esetekben engedélyezheti, amikor a kérvényező erre hazafias viselkedésével különös okokat szolgáltat. Minthogy pedig dr. Győri Ákos gyermekei nem tudják kimutatni ezeket a kivételes körülményeket, a belügyminiszter a kérést visszautasította. A helyzet tehát most úgy fest, hogy dr. Győri Ákos gyermekei nem viselhetik az apjuk nevét. Még jobban komplikálja az ügyet, hogy a fiatal Győri most egyszerre két különböző névre szóló hiteles okirattal kénytelen a külföldi egyetemen szerepelni, ahol bizonyára nehezen fogják megérteni ezt a furcsaságot. Kétezer katona kutatja a kiushiui szökőár áldozatait Tokióból jelentik. A szökőár-katasztrófa utáni helyreállítási munkálatokban s az áldozatok felkutatásában Kiushiu szigetén kétezer katona vesz részt. Eddig négyszáz holttestet találtak. Nagasaki magasságában ötszáz halászhajót vetett partra a tenger, miközben huszonöt halász a tengerbe fulladt. Kavachiban az ár tizenkét szállodát teljesen elpusztított. KITÉPETT NOTESZLAPOK Nessi, Sima, Dienes Rokoniasan bánunk mi az amerikai raa-i gyárokkal. Aki viszi valamire — dollár* milliomos lesz, államtitkár vagy filmdíva —, azzal tartjuk a rokonságot, akik azonban el* kallódtak a newyorki East Side mocská* ban, a pennsylvaniai bányaförtelmekben, Chicago alvilágában, azokról hallgat a krónika , mert ugyan ki emlegetné az elzüllött és ki ismerné meg a szegény rokont ? Pedig — tessék elhinni — emezek adják a nagy, többséget (hiszen minden embernek több a szegény rokona, akiket megtagad, mint a gazdag rokona, akik őt tagadják meg). Érdekes lenne pedig összeszedni, hogy hány magyar pusztult el odakint kórházakban, tébolydákban, a Sing-Singnek ismert dallamos nevű, de nagyon komor intézetben és hányat nyelt el a brooklyni koldusok temetője ? Sok kitépett noteszlap emlékeztet sok érdekes magyar emberre, akiknek a neve is elmerült és akikről kegyetlenség lenne ma még igazat írni. A honvédelmi miniszter fiára, aki igen derék és jól kereső főpincér; a valamikor népszerű költőre, aki odakint teljesen lezüllött; a császári és királyi kamarásra, aki huszártiszttől s Budapest ismert gavallérjából lett kint jelentéktelen szélhámos; a történelmi nevű grófra, aki istállómester, miután volt kifutófiú is; a nagyon ismert költőnőre, aki igen szépen keres kézimunkával; az igen előkelő, dzsentri író özvegyére, aki szakácsnő. Három volt negyvennyolcas képviselőről, akik valaha igen nagy szerepet vittek itthon, mégis kár lenne megfeledkezni. Az egyik — Nessi Pál — és ma is. Alig volt nálánál hangosabb, népszerűbb, rettegettebb kuruc itthon. Egy napon azonban gyorsan el kellett hagynia hazája földjét. Derék, csöndes ember odakint. Egy newyorki kis magyar lapocskát szerkeszt s ő próbált először — nagyon csöndesen és halk hangon — kurzushangokat hallatni. A másik — Sima Ferenc — a legveszedelmesebb néptribün volt itthon, forradalomba tudta volna vinni az Alföldet s szerencsétlen spekulációk után vagyonbukottan került ki egy clevelandi magyar laphoz. Mindenki cserbenhagyta, a legelképesztőbb nyomorúságban pusztult el vakon. Dienes Márton, a legnagyobb magyar lapok egyikének — az Egyetértés-nek — volt szerkesztője, gyönyörű szál ember, rettegett párbajozós csongrádi képviselő. Belekeveredett abba a vesztegetési botrányba, amikor pénzzel akarták rávenni az ellenzéki képviselőket, hogy álljanak el az obstrukciótól. Szökve kellett menekülnie. Odakint a William Warm nevet vette fel, előbb egy hajóstársaság ügynöke volt, azután újságíró lett. Példás becsületességben élt, alig volt nála szerényebb, dolgosabb, finnyásabb, korrekt szereplője a Magyar-Amerikának. S amikor, kitört a háború, ő — akit itthon hazaárulónak kiabált ki mindenki — belebetegedett ebbe. Búskomor lett, állandóan könnybe borult a szeme s azt emlegette, hogy... vége, mindennek vége, ez a háború megöli az én hazámat... Szívbajban halt meg s legjobb barátját utolsó perceiben arra kérte, hogy ha felravatalozzák, egy kis nemzetiszínű szalagot tegyen titokban a szíve fölé a felesége és a barátnője — az itthon annyit emlegetett G. Giza — arcképével. Ez így együtt , a nemzetiszínű szalag, a feleség és barátnő arcképe... ez volt a Dienes Márton jelleme és tragédiája. Meg kell könnyíteni a gyermekek felnevelését — mondta Hainisch szövetségi elnök Bécsből jelentik. Hainisch szövetségi elnök a szociális haladás egyesülésének küldöttségét fogadta és a hozzáintézett üdvözlő szavakra válaszolva, a többi között ezeket mondta: Az egyesület figyelmét fel szeretném hívni a születések számának csökkenésére a kultúrállamokban, amit egyébként a gazdasági helyzet érthetővé tesz. Úgy látom, hogy a családfentartók helyzetét sürgősen javítani kell és meg kell könnyíteni a gyermek felnevelését. Az egybegyűlteket ezután arra kérte, hogy ezeket az eszméket törvényhozási úton igyekezzenek megvalósítani. Ezután a polgármester fogadta a küldöttséget Resch miniszter jelenlétében. Boissard francia és Hill angol delegátus beszédére válaszolva, Seitz polgármester utalt a tudomány és a szociálpolitika szoros összefüggésére és kifejtette, hogy mindkettőnek ápolása a legjobb mód a béke fejlesztésére. táA Át-2k--J(iMw'nd conmMwA it-*«“