Magyar Hirlap, 1927. október (37. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
© IOfoxt. lOrnxte '■«?=• 50 nJTirif nil Alni 'ísssska . 90 FILLER — S?fr“S§ |y lg Jfjf «SS&rWSS iffls’rll ss. UJffi Ifr JjKk A&JJl Egy csehszlovákiai földbirtokos özvegye 1920 kora tavaszán Párizsban a Hotel Eduard VII.-ben megszállott, hogy a csehszlovákiai földbirtokreformmal kapcsolatos anyagi ügyeit rendezze. A magyar úriasszony a szállodában két nagyon érdekes budapesti úrral találkozott össze, dr. Halmos Károllyal és gróf Semsey Andorral. A magyar úriasszony hamarosan összeismerkedett velük, hiszen Párizsban 1920-ban bizony nagyon kevés magyar tartózkodott. Halmos Károllyal igen jó barátságba került és Halmos a legbizalmasabb dolgait is elmondta neki. A másik magyar gróf Semsey Andor volt, egy 20—22 év körüli fiatalember, aki Halmos titkáraként szerepelt odakint a francia fővárosban. Semsey Andornak igen előkelő rokonsága volt Párizsban és alkalmasint ezért vitte magával Halmos éppen Semseyt Franciaországba, jóllehet Halmos még a háború előttről igen értékes barátságokra tett szert odakint. Halmos Károly és Semsey Andor voltak a háború után az első magyarok Párizsban, hiszen 1920-ban, a béke megkötése előtt magyarok számára nem is adtak ki útlevelet, úgyhogy Halmos is, Semsey is csak úgy tudtak kijutni, hogy csehszlovák útlevél birtokában voltak. Halmos Károly felesége révén rokona Buisson francia nagyvállalkozónak, aki a háború előtt Halmos Károly üzleti dolgait intézte Párizsban. Halmos eredetileg azért utazott a francia fővárosba, hogy a háború előtt eladott szabadalma után befolyt pénzeket vegye fel Buissontól, ami valóban meg is történt. Buissonnak közeli rokona volt Buignon tengerészeti államtitkár, akit Buisson egyik nagy vacsorája alkalmával megismertetett magyar rokonával, Halmos Károllyal. Buignon tengerészeti államtitkár és Halmos nagyon hamar összebarátkoztak és Buignon csakhamar összeismertette Halmos Károlyt Millerand miniszterelnökkel, Maurice Paléologue-gal, a francia külügyminisztérium vezértitkárával és igazi vezetőjével, továbbá Weigand tábornokkal, a francia vezérkar főnökével. Millerand, Paléologue, Weygand és Halmos Károly között csakhamar élénk viszony fejlődött ki, Paléologue és Halmos Károly állandóan együtt jártak, a legnyilvánosabban is mutatkoztak egymás társaságában, de Millerand miniszterelnököt is gyakran fölkereste Halmos Károly, sőt egyszermásszor vasútért is kísérte. A Hotel Eduard Vll-ben mindenki faluja lehetett annak, amikor Halmos Károly a nagyszálloda halljából felhívta telefonon Franciaország miniszterelnökét. Látták azt is, hogy Halmos Károly számtalanszor a francia miniszterelnök automobilján jár, sőt azt is tudta mindenki a Hotel Eduard Vi-ben, hogy Halmos Károly annyira bejáratos a francia vezérkar palotájába, hogy amikor a magyar békedelegáció katonai szakértője, báró Láng Boldizsár alezredes, egyszer beszélni akart a francia vezérkari főnökkel, Halmos Károly vitte őt fel Weygand tábornokhoz és báró Láng Boldizsár a francia vezérkar palotájának kapuja előtt várakozott addig, amíg Halmos Károly fent járt Weygand tábornoknál, hogy elintézze a magyar békedelegáció katonai szakértőjének fogadását. A magyar békedelegáció tagjai, gróf Csáky, báró Lers és Hegedűs Lóránt, nem is győztek csodálkozni azon, hogy mialatt ők a külvilágtól teljesen elzárva a Chateau de Madridban kénytelenek őrizet alatt élni. Halmos Károlynak laissez-passez-ja van sévidentivé és a legnagyobb könnyűséggel érintkezik a legsúlyosabb szavú francia politikusokkal is. Halmos aide-memoírja Maurice Paléologue-gal Halmos Károly hosszas tárgyalásokat folytatott különböző kérdésekben és Halmos minduntalan a magyar béketárgyalások témájára tért vissza. A francia külügyminisztérium vezértitkára végül is azt a megbízást adta Halmos Károlynak, készítsen egy aide-memoirt és fektesse le ebben azokat a magyar kívánságokat, melyeknek alapján a magyar békeszerződést meg lehetne kötni. Paléologue Magyarországban látta Kelet- Európa súlypontját és amikor Halmos Károly átadta a Paléologue felszólítására elkészített aide-memoirját, a beteg külügyminiszter annak alapelveit el is fogadta. Halmos Károly aide-memoirja volt az alapja annak a most nyilvánosságra került Paléologue-jegyzéknek, amelyet Sir Francis Barker is aláírt. Paléologue és Halmos Károly tárgyalásai bizonyos mértékben üzleti természetűek is voltak, amennyiben a párizsi tárgyalások folyamán a Magyar Államvasutak rekonstrukciójának és bérbeadásának a kérdése is szóba került. A terv szerint Franciaország vette volna bérbe az Államvasutakat és a MÁV rekonstrukcióját Anglia hajtotta volna végre. A vasúti anyagot a világhírű Vickers-gyár szállította volna és Sir Francis Barker aláírása úgy került a Paléologue-jegyzékre, hogy Barker ezzel akarta garantálni a Vickers-cég támogatását. Sir Francis Barker valóban nem a hivatalos angol külpolitikát képviselte a tárgyalások folyamán, hanem az ügy gazdasági vonatkozásait akarta alátámasztani. Halmos Károly Paléologue-gal tárgyalt arról is, hogy Magyarország 100—150.000 katonát tudszükség esetén egy hónapon belül talpraállítani, azoban a felfegyverzés tisztán Franciaország feladata lett volna. A megegyezés második fontos pontja azt mondotta ki, hogy „bizonyos határkérdések rendezése kivétetik a nagyemense hatásköréből és azt a szomszédos államok egymás között rendezik“. A megbeszélések harmadik igen fontos eredménye az a térkép volt, amelyet Paléologue készített el és amelyben a szereplő városnevekkel már meg voltak állapítva Magyarország határai. Halmos Károly nyomban közölte a Neuillyben tartózkodó magyar békedelegáció tagjaival: Apponyi Alberttel, gróf Csákyval és báró Lers-szel, hogy azt az aide-memoirt, amelyet átnyújtott Parceloguenak, az jónak találta és elfogadta. Hogy mennyire komolyak voltak Halmos Károly tárgyalásai Paléologue-gal, mutatja az is, hogy Halmos Apponyit, gróf Csákyt és báró Lerset fel is vitte a Quai d’ Orsayra. Hosszas megbeszélések folytak Halmos és Paléologue között arról is, hogy a közvéleményt mindkét országban feltétlenül meg kell nyerni a tervezetnek. Paléologue rámutatott arra, hogy a háborúalatt Franciaországban nagyon elmérgesedett a hangulat Magyarországgal szemben, így mindkét nemzet sajtójában feltétlenül élénk propagandát kell csinálni az Ügy mellett. Halmos Károly akkor nagyobb összeget is kapott erre a célra és tényleg ezután a francia sajtó némely orgánumában bizonyos magyarbarát hangulat kezdett érezhetővé válni. Jellemző Franciaország hangulatváltozására, hogy amikor egy hónappal később egy magyar bankár Párizsba utazott, a határon az útleveleket ellenőrző rendőrtiszt a bankár magyar passzusát látva, megjegyezte: — La nouvelle aliée de la France! (Franciaország új szövetségestársa.) Szenzációs új részek a Paléeigguelinl'isl ifilisjSiirtlis isiié®* liriki szerepéről A Magyar Hírlap Párizsba kiküldött tudósítójának nyilatkoztak a francia külügyminisztériumban a Paléologue-jegyzék ügyében folytatott vizsgálat eddigi állásáról —==vw~ - ■ ■ ----Az első királypuccs is összefüggésben volt a francia-magyar A MÁV-kérdés bekapcsolódása Nem sokkal ezután báró Ullmann Adolf részvételével igen komoly tárgyalások kezdődtek a Magyar Általános Hitelbank és a Schneider—Creusot cég között. Ezeknek a tárgyalásoknak a következménye volt a Hitelbank tőkeemelése. A tárgyalások a francia állam kezdeményezésére francia hivatalos támogatással folytak és amikor báró Ullmann Párizsba utazott a közvetlen tárgyalások lefolytatására, francia kormánykörök kezdeményezték azt a lunchet, amelyen Halmos Károly összeismertette a Hitelbank vezérigazgatóját Maurice Paléologue-gal, Saint Sauveurrel, a Schneider- Creusot cég főrészvényesével és Chalsson képviselővel. Schneider-Creusotékat Paléologue nagyon animálta a magyar vállalkozásra és ugyanezen a linchön került szóba a MÁV bérbeadásának kérdése is, amelyről a magyar lapok tévesen azt írták, hogy az Loudeur kezdeményezésére volt visszavezethető, jóllehet a MÁV-ot Saint Sauveur akarta bérbevenni Schneider—Creusoték számára az angol Vickersék támogatásával. Halmos Károly tárgyalásai Paléologue-gal igen komoly természetűek voltak. Bizonyítja ezt az is, hogy ezt követte nyomon a Mitterand-féle kísérőlevél megírása. A MÁV bérbeadásának kérdése csak úgy került bele az ügybe, hogy mintegy kísérője lett volna Franciaország magyarofil külpolitikájának, amely ilyenformán gazdasági közeledésben is megnyilvánult. A MÁV bérbeadása egyáltalán nem is lett volna rossz üzlet Magyarországra nézve és amikor meghiúsult, párizsi jól értesült körökben mosolyogva mondták is, hogy úgy látszik, „a MÁV vezetői szabadjegyüket féltették attól, hogy a MÁV francia vezetés alá kerül“. Saint Sauveur és Sir Francis Barker a bérlettel kapcsolatban igen nagy invesztíciós kölcsönt is ajánlottak fel, amely nemcsak, hogy a MÁV egész beruházási szükségletét is fedezte volna, hanem még Magyarország hitelszükségleteit is jóidőre ellátta volna, márpedig 1920-ban ennek a magyar pénzügyekre nézve igazán döntő jelentősége nem is vitatható. A kölcsön, amelyet Schneider,Creusoték és Vickersék felajánlottak, nem igen maradt volna el a szanálási kölcsöntől.