Magyar Hirlap, 1927. október (37. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

© IOfoxt. lOrnxte '■«?=• 50 nJTirif nil Alni 'ísssska . 90 FILLER — S?fr“S§ |y lg Jfjf «SS&rWSS iffls’rll ss. UJffi Ifr JjKk A&JJl Egy csehszlovákiai földbirtokos özvegye 1920 kora tavaszán Párizsban a Hotel Eduard VII.-ben megszállott, hogy a cseh­szlovákiai földbirtokreformmal kapcsolatos anyagi ügyeit rendezze. A magyar úriasszony a szállodában két nagyon érdekes buda­pesti úrral találkozott össze, dr. Halmos Károllyal és gróf Semsey Andorral. A ma­gyar úriasszony hamarosan összeismerke­dett velük, hiszen Párizsban 1920-ban bizony nagyon kevés magyar tartózkodott. Halmos Károllyal igen jó barátságba került és Halmos a legbizalmasabb dolgait is el­mondta neki. A másik magyar gróf Semsey Andor volt, egy 20—22 év körüli fiatalember, aki Halmos titkáraként szerepelt odakint a francia fővárosban. Semsey Andornak igen előkelő rokonsága volt Párizsban és alkalmasint ezért vitte magával Halmos éppen Semseyt Franciaországba, jóllehet Halmos még a háború előttről igen értékes barátságokra tett szert odakint. Halmos Károly és Semsey Andor voltak a háború után az első magyarok Párizsban, hiszen 1920-ban, a béke megkötése előtt magyarok számára nem is adtak ki útleve­let, úgyhogy Halmos is, Semsey is csak úgy tudtak kijutni, hogy csehszlovák út­levél birtokában voltak. Halmos Károly felesége révén rokona Buisson francia nagyvállalkozónak, aki a háború előtt Halmos Károly üzleti dolgait intézte Párizsban. Halmos eredeti­leg azért utazott a francia fővárosba, hogy a háború előtt eladott szabadalma után be­folyt pénzeket vegye fel Buissontól, ami valóban meg is történt. Buissonnak közeli rokona volt Buignon tengerészeti államtitkár, akit Buisson egyik nagy vacsorája alkalmával megismertetett m­agyar rokonával, Halmos Károllyal. Buignon tengerészeti államtitkár és Halmos nagyon hamar összebarátkoz­­tak és Buignon csakhamar összeismer­tette Halmos Károlyt Millerand mi­niszterelnökkel, Maurice Paléologue-gal, a francia külügyminisztérium vezér­titkárával és igazi vezetőjével, továbbá Weigand tábornokkal, a francia vezér­kar főnökével. Millerand, Paléologue, Weygand és Halmos Károly között csakhamar élénk viszony fejlődött ki, Paléologue és Halmos Károly állandóan együtt jártak, a legnyilvánosab­­ban is mutatkoztak egymás társaságában, de Millerand miniszterelnököt is gyakran fölkereste Halmos Károly, sőt egyszer­­másszor vasútért is kísérte. A Hotel Eduard Vll-ben mindenki fal­­­uja lehetett annak, amikor Halmos Károly a nagyszálloda halljából felhívta telefonon Franciaország miniszterelnökét. Látták azt is, hogy Halmos Károly számtalanszor a francia miniszterelnök automobilján jár, sőt azt is tudta mindenki a Hotel Eduard Vi­-ben, hogy Halmos Károly annyira be­járatos a francia vezérkar palotájába, hogy amikor a magyar békedelegáció katonai szakértője, báró Láng Boldizsár alezredes, egyszer beszélni akart a francia vezérkari főnökkel, Halmos Károly vitte őt fel Weygand tábornokhoz és báró Láng Boldizsár a francia vezérkar palotájának kapuja előtt várakozott addig, amíg Halmos Károly fent járt Weygand tá­bornoknál, hogy elintézze a magyar béke­delegáció katonai szakértőjének fogadását. A magyar békedelegáció tagjai, gróf Csáky, báró Lers és Hegedűs Lóránt, nem is győz­tek csodálkozni azon, hogy mialatt ők a kül­világtól teljesen elzárva a Chateau de Mad­ridban kénytelenek őrizet alatt élni. Halmos Károlynak laissez-passez-ja van sévidentivé és a legnagyobb könnyűséggel érintkezik a legsúlyosabb szavú francia politikusok­kal is. Halmos aide-memoírja Maurice Paléologue-gal Halmos Károly hosszas tárgyalásokat folytatott különböző kérdésekben és Halmos minduntalan a ma­gyar béketárgyalások tém­ájára tért vissza. A francia külügyminisztérium vezértitkára végül is azt a megbízást adta Halmos Ká­rolynak, készítsen egy aide-memoirt és fektesse le ebben azokat a magyar kívánságo­kat, melyeknek alapján a magyar béke­­szerződést meg lehetne kötni. Paléologue Magyarországban látta Kelet- Európa súlypontját és amikor Halmos Ká­roly átadta a Paléologue felszólítására el­készített aide-memoirját, a beteg külügy­miniszter annak alapelveit el is fogadta.­­ Halmos Károly aide-memoirja volt az alapja annak a most nyilvánosságra került Paléologue-jegyzéknek, amelyet Sir Francis Barker is aláírt. Paléologue és Halmos Károly tárgyalásai bizonyos mértékben üzleti természetűek is voltak, amennyiben a párizsi tárgyalások folyamán a Magyar Állam­vasutak rekonstruk­ciójának és bérbeadásának a kérdése is szóba került. A terv szerint Franciaország vette volna bérbe az Államvasutakat és a MÁV rekon­strukcióját Anglia hajtotta volna végre. A vasúti anyagot a világhírű Vickers-gyár szállította volna és Sir Francis Barker aláírása úgy került a Paléologue-jegyzékre, hogy Barker ezzel akarta garantálni a Vickers-cég támogatását. Sir Francis Barker valóban nem a hivatalos angol külpolitikát képviselte a tárgyalások folyamán, hanem az ügy gazdasági vonat­kozásait akarta alátámasztani. Halmos Károly Paléologue-gal tárgyalt arról is, hogy Magyarország 100—150.000 katonát tud­­szükség es­etén egy hónapon belül talpraállítani, azo­­ban a felfegyverzés tisztán Franciaország feladata lett volna. A megegyezés második fontos pontja azt mon­dotta ki, hogy „bizonyos határkérdések rendezése ki­vétetik a nagy­em­ense hatásköréből és azt a szomszédos államok egymás kö­zött rendezik“. A megbeszélések harmadik igen fontos eredménye az a térkép volt, amelyet Pa­léologue készített el és amelyben a szereplő városnevekkel már meg voltak állapítva Magyarország határai. Halmos Károly nyomban közölte a Neuillyben tartózkodó magyar békedele­gáció tagjaival: Apponyi Alberttel, gróf Csákyval és báró Lers-szel, hogy azt az aide-memoirt, amelyet átnyújtott Parce­­loguenak, az jónak találta és elfogadta. Hogy mennyire komolyak voltak Halmos Ká­roly tárgyalásai Paléologue-gal, mutatja az is, hogy Halmos Apponyit, gróf Csákyt és báró Lerset fel is vitte a Quai d’ Orsayra. Hosszas megbeszélések folytak Halmos és Paléologue között arról is, hogy a köz­véleményt mindkét országban feltétlenül m­eg kell nyerni a tervezetnek. Paléologue rámutatott arra, hogy a háború­­alatt Fran­ciaországban nagyon elmérgesedett a han­gulat Magyarországgal szemben, így mindkét nemzet sajtójában feltétlenül élénk propagandát kell csinálni az Ügy mellett. Halmos Károly akkor nagyobb összeget is kapott erre a célra és tényleg ezután a fran­cia sajtó némely orgánumában bizonyos magyarbarát­ hangulat kezdett érezhetővé válni. Jellemző Franciaország hangulatválto­zására, hogy amikor egy hónappal később egy magyar bankár Párizsba utazott, a ha­táron az útleveleket ellenőrző rendőrtiszt a bankár magyar passzusát látva, megje­gyezte: — La nouvelle aliée de la France! (Fran­ciaország új szövetségestársa.) Szenzációs új rész­ek a Paléeiggue­­linl'isl ifilisjSiirtl­is isiié®* lir­iki szerepéről A Magyar­ Hírlap Párizsba kiküldött tudósítójának nyilatkoztak a francia külügyminisztériumban a Paléologue-jegyzék ügyében folytatott vizsgálat eddigi állásáról —==vw~ - ■ ■ ----­Az első királypuccs is összefüggésben volt a francia-magyar A MÁV-kérdés bekapcsolódása Nem sokkal ezután báró Ullmann Adolf részvételével igen komoly tárgyalások kez­dődtek a Magyar Általános Hitelbank és a Schneider—Creusot cég között. Ezeknek a tárgyalásoknak a következménye volt a Hitelbank tőkeemelése. A tárgyalások a francia állam kezde­ményezésére francia hivatalos támo­gatással folytak és amikor báró Ullmann Párizsba utazott a közvetlen tárgyalások lefolytatására, francia kormánykörök kezdeményezték azt a lunchet, amelyen Halmos Károly összeismertette a Hitel­bank vezérigazgatóját Maurice Paléo­logue-gal, Saint Sauveurrel, a Schneider- Creusot cég főrészvényesével és Chals­­son képviselővel. Schneider-Creusotékat Paléologue nagyon animálta a magyar vállalkozásra és ugyan­ezen a linchön került szóba a MÁV bérbe­adásának kérdése is, amelyről a magyar lapok tévesen azt írták, hogy az Loud­eur kezdeményezésére volt visszavezethető, jól­lehet a MÁV-ot Saint Sauveur akarta bérbe­­venni Schneider—Creusoték számára az angol Vickersék támogatásával. Halmos Károly tárgyalásai Paléologue-gal igen komoly természetűek voltak. Bizo­nyítja ezt az is, hogy ezt követte nyomon a Mitterand-féle kísérőlevél megírása. A MÁV bérbeadásának kérdése csak úgy került bele az ügybe, hogy mintegy kísé­rője lett volna Franciaország magyarofil külpolitikájának, amely ilyenformán gazda­sági közeledésben is megnyilvánult. A MÁV bérbeadása egyáltalán nem is lett volna rossz üzlet Magyarországra nézve és amikor meghiúsult, párizsi jól értesült körökben mosolyogva mondták is, hogy úgy látszik, „a MÁV vezetői szabadjegyüket féltették attól, hogy a MÁV francia vezetés alá kerül“. Saint Sauveur és Sir Francis Barker a bérlettel kapcsolatban igen nagy invesztí­ciós kölcsönt is ajánlottak fel, amely nem­csak, hogy a MÁV egész beruházási szük­ségletét is fedezte volna, hanem még Ma­gyarország hitelszükségleteit is jóidőre el­látta volna, már­pedig 1920-ban ennek a magyar pénzügyekre nézve igazán döntő jelentősége nem is vitatható. A kölcsön, amelyet Schneider,Creu­soték és Vickersék felajánlottak, nem igen maradt volna el a szanálási köl­­csöntől.

Next