Magyar Hirlap, 1927. december (37. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

HÍRLAP 2 1927 december T. dek ruháját. Próbaévét, valamint a gimná­zium VII. és VIII. osztályát Pannonhalmán végezte. Vizsgáit, érettségijét a győri főgim­náziumban szerezte tiszta jeles eredmény­­nyel. Az érettségi után a számtani fizikai sza­kot akarta választani, de főapátja, Fehér Ipoly Rómába küldte teológusnak. Itt vé­gezte teológiai tanulmányait, de egyben itt vetette meg merész ívelésű pályájának alap­ját is. Serédy Jusztinián Rómában nagy tu­dásra tett szert, hét nyelven tanult meg beszélni és itt ismerkedett meg P. Bastien Péter belgiumi bencéssel, akinek nagy sze­rep jutott Serédy életének irányításában. Rómából hazaérkezve, Kohl Medárd püs­pök Pannonhalmán 1908 július 14-én ál­dozópappá szentelte. A következő év júniusában Pannonhal­mára került hitszónoknak és teológiai ta­nárnak. 1910 februárjában azonban vissza­helyezték Rómába. Serédy Jusztinián Ró­mában minden idejét az egyházjogi mun­kálatoknak szentelte. Az egyházjogi művek, szentszéki és zsinati döntések áttanulmá­nyozásának, az új kánonjogi kódex nyers­anyaga összegyűjtésének, kiválasztásának munkáját egyedül Serédy végezte. Részt­vett emellett az egyes kánonok végső szövegezésében, emellett az Anzelmianum egyetemen a jogi tanszéket is betöltötte. Rómában találta a világháború és a há­ború alatt Serédy csak a Vatikán területén folytathatta munkáját. Gasparri bíboros két éven át látta vendégül Serédyt, aki azután 1918-ban a spanyol kormány védelme alatt hazajött Pannonhalmára Itt azonban nem sokáig pihent, mert tábori lelkész lett és mint ilyen, az esztergom-kenyérmezői tá­borba nyert beosztást, ahol az orosz fog­ságból hazatért katonák lelkésze lett. A bolsevizmus alatt Serédy ismét Rómába ment. Mikor 1920 májusában a bencés rend idehaza főapátot választott, Serédy nagyon sok szavazatot kapott. Rómában tovább folytatta munkáját s elkészítette az új Co­dex forrásainak 14 hatalmas kötetét. A va­tikáni magyar követség egyházjogi taná­csosa volt, a Szentszéknél pedig a magyar egyházmegyéknek és rendjének ügyvivője lett. A pápa maga kérte fel a pápai levél­­tárosképző-iskola rendes tanárává. A pápa különben is a figyelem és szeretet jeleivel halmozta el Serédyt, aki nemrégiben kor­mányfőtanácsosi címet kapott. Értesülésünk szerint Serédy Jusztiniánt a pápa Rómában személyesen szenteli fel. Briand legközelebb találkozni fog Mussolinival Élénk vita a francia külügyi költségvetés tárgyalásánál Párizsból jelentik. A kamara a költség­vetési vita folyamán ma délben megkezdte a külügyi költségvetés tárgyalását. A kül­ügyi vita első szónoka Fontanier szocialista képviselő volt, aki elsősorban a francia—jugoszláv szerződéssel fog­lalkozott. A Balkánon felszínre került izgalom rend­kívül nyugtalanító jelenség. Több közbeszólásra válaszolva, Briand külügyminiszter is felszólalt, mondván, hogy a francia kormány azért tette közzé közvet­lenül a francia—jugoszláv szerződés ratifi­kálása után a szerződés teljes szövegét, hogy a költségvetési vita folyamán ez a szöveg már ismeretes legyen és hogy minél hama­rabb megtörténhessen a szerződésnek a nép­­szövetségnél való regisztrálása. A szerződés minden tekintetben meg­felel a népszövetségi alapszabályoknak és megkötésénél az volt az alapgondolat, hogy a szerződés a balkáni Locarno első mérföldköve legyen. Cachin kommunista képviselő az európai háborús veszélyekről beszélt, mondván, hogy sohasem fenyegette Európát jobban a háború, mint éppen mos­tanában. Montigny radikális képviselő szintén a háborús veszélyekről beszélt. A radikális párt külpolitikailag szoros baráti együtt­működést követel Angliával és a francia— olasz, valamint a francia—német viszony­nak állandó szemmeltartását. Olaszországban egészen nyíltan készül­nek a háborúra Franciaország ellen. Mussolini ezt a háborút 1935 körül akarja kirobbantani, minthogy Franciaország ebben az időpontban legjobban megérezné a hábo­rús évek születési arányszámának erős csök­kenését. A kamara délutáni ülése Briand külügy­miniszter külpolitikai expozéjával kezdődött. Briand mindenekelőtt sajnálko­zásának adott kifejezést afölött, hogy Szov­­jet-Oroszország intervenciót kísérelt meg a lengyel—litván­ konfliktus ügyében, oly pil­lanatban, midőn az ügy már a népszövetség előtt volt, majd a német—francia viszonyra tért át. Hangsúlyozta, hogy Stresemann önként ajánlott fel külön­böző biztonsági garanciákat és hogy Németország a locarnói szerződések megkötése óta híven betartotta a pak­tumot. Sokan vannak ugyan még Németország­ban, akiket nem hatott át a béke szelleme, reméli azonban, hogy ezeknek a száma mindjobban csökkenni fog és hogy a né­met—francia kiengesztelődés hamarosan valósággá válik. Franciaország biztonságát természetesen nem szabad szem elől tévesz­teni. Sohasem fogom megengedni, — mon­dotta Briand,­­ hogy külső hatalmak a le­szerelés ürügye alatt Franciaország bel­­ügyeibe avatkozzanak. Briand ezután a francia—olasz viszony­ról beszélt, mondván, hogy a két ország között tényleg vannak súrlódási felületek, aminek oka abban rejlik, hogy úgy a francia, mint az olasz sajtó túlságosan éles­hangú polémiákba bocsátkozott a másik ál­lam sajtójával. Mindez azonban nem tudja őt eltántorítani attól a meggyőződésétől, hogy az olasz- francia megegyezés azonnal létrejön, mihelyst gondosan megvitatják a két állam között fennálló függő kérdéseket. Briand ezután azt a nagyjelentőségű kije­lentést tette, hogy egy napon találkozni fog Mussolinival, hogy megbeszélje vele ezeknek a köz­vetlen tárgyalásoknak eshetőségeit. A külügyminiszter azzal a kijelentéssel végezte beszédét, hogy minden remény megvan a német—francia viszony kedvező alakulására és hogy az újabb háború meg­akadályozása céljából inaugurált francia belpolitika Angliában is támogatásra talált. SBHMnaMmHh/VHBBnBasHHnBM Kétszer kísérelt meg öngyilkos­­ságot, de egyszer sem sikerült Különös módon akart véget vetni életé­nek Lencsés György asztalossegéd, aki már hetek óta munka nélkül állott. Kevés meg­takarított pénzét már felélte és az utóbbi napokban a nyomor költözött be a szűk, szoba-konyhás kis lakásába. Kedden este azután elhatározta, hogy véget vet életének. Bezárkózott szobájába és kinyitotta a gázcsapot, a gázvezeték azonban el volt romolva és nem funkcionált, úgyhogy Lencsés reggelre jóízűen kialudva ébredt fel és maga csodálkozott a legjob­ban afölött, hogy még életben van. Ekkor a házban lévő fűszerüzletben há­rom kiló karbidot vett, azt beletette egy mosdótálba és leöntötte vízzel, azután a tál mellé ült egy székre és a víztől fejlődő karbitgázt beszívta, ha­marosan elkábult és a szék mellett ösz­­szeesett. A lakásból kiszivárgó karbidgáz szagára figyelmessé lett szomszédok feltörték az aj­tót és a földön fekve találták eszméletlen állapotban Lencsés Györgyöt. Értesítették a mentőket, akik az asztalossegédet a Rókus­­kórházba szállították. A kis szobaasztalon papírlap hevert, amelyre ceruzával vastag betűkkel írta rá utolsónak vélt sorait Lencsés: „Másodszor akarok meghalni. Talán most sikerül. Nem választottam sem a Dunát, sem az emelet­ugrást. Itt akarok meghalni a szobámban. Nem szerelem az oka, nem voltam rossz ember. Hetek óta nem tudok álláshoz jutni, nincs kereset, pedig szerettem volna dol­gozni.“ Ez a megható tragédiája Lencsés Györgynek, a munkanélküli asztaloslegény­nek. Csütörtök ✓ Dr. Lederer Sándor temetése Sűrű csoportokban gyülekezett szerdán reggel 8 órakor a gyászoló közönség a Csen­­gery utca 30. számú házban, ahol harma­dik emeleti lakásának középső szobájában, egyszerű fekete deszkakoporsóban feküdt dr. Lederer Sándor, a pesti zsidó hitközség nagy­érdemű elnöke. Néhány perccel fél 9 óra előtt érkezett meg a hitközség elöljárósága, Ehrlich G. Gusztáv vezetésével. Elhangzott a komor ősi halotti ima, majd az udvaron el­helyezett ravatalra helyezték a koporsót. A cserkészdíszőrségek, az Általános Önsegélyző Egyesület tisztelgése és Neg kántor éneke után Schreiber Dániel, a legidősebb körzeti rabbi mondott nagyhatású gyászbeszédet : — Fogalom volt ő — mondotta —. Mem­­non-szóbor, mely a haragosokra nem reagál, de a szeretve közelgőkre jóságosan tekint le. Templomokat épített és mindenütt csak áldást osztott. Szeretett elnökünk, imádkozz­ott fenn az Úr zsámolyánál ezért az üldö­zött Magyarországért. Gellért Henrik az Általános önsegélyző Egyesület nevében búcsúztatta a nagy halot­tat, majd négylovas díszhintóra tették a koporsót és többezer főnyi gyászoló tömeg­től kísérve, elindult a gyászmenet a dohány­­utcai templom felé. Az elöljáróság és a pap­ság élén dr. Hevesi Simon és dr. Fischer Ben­jámin főrabbikkal, fogadta a koporsót. Tkách főkántor gyászéneke után Fischer fő­rabbi mondott gyászbeszédet. Vissza a zsidósághoz, ez volt az elved — mondotta a papszónok — és mi ígérjük, hogy az eszmé­hez hívek maradunk. Féltizenkettő előtt néhány perccel érkez­nek meg dr. Ripka Ferenc főpolgármester a főváros és dr. Tóth István államtitkár a kor­mány képviseletében. A miniszterelnök kép­viseletében Balla miniszteri tanácsos, a kul­tuszminiszter nevében Gerlóczy Károly és dr. Mosdóssy Imre miniszteri tanácsosok je­lentek meg. A fővárost a főpolgármesteren kívül Purébl Győző tanácsnak és Németh Károly főjegyző képviselték. Eljött a felső­ház elnöke, báró Wlassics Gyula is, a kato­likus egyházat dr Mészáros János érseki helynök képviselte. Teljes számban megje­lent a zsidó hitközség elöljárósága, élén Ehr­lich G. Gusztáv elnökhelyettessel. A vidéki zsidó hitközségek küldöttségekkel képvisel­tették magukat. Jelen voltak a zsidó vallású országgyűlési képviselők, továbbá Székely Ferenc, a hitközség volt elnöke, a fővárosi törvényhatósági bizottság népes küldöttsége, valamint a közgazdasági és társadalmi élet számos kiválósága. Féltizenkettőkor a szószékre lépett dr. He­vesi Simon főrabbi. Meghatott szavakban méltatta Lederer Sándor munkásságát : — Élete mintaszerű volt. Míg hajdan a hitközségek világi vezetői megelégedtek az igazgatással, ő a vallásos élet melegségéért is küzdött. Tíz évig állt a zsidó hitközség élén, lankadatlanul dolgozott, míg most összeroppant. Életének utolsó napján is a zsidó ifjúság érdekében emelte fel utoljára bölcs szavát. Ehrlich G. Gusztáv búcsúztató szavai után a díszkocsi a Blaha Lujza térig vitte a ha­lottat, itt automobilra tették és a rákoske­resztúri temetőbe vitték. Itt a halottasház­ban Abrahamsohn főkántor és dr. Sleisz Miksa főrabbi búcsúztatta dr. Lederert, aki­nek ravatalát a főváros koszorúja díszítette. Dr. Eulenburg Salamon az Országos Izraelita Iroda és a hitközség elöljárósága, dr. Endrei Henrik a Szentegylet, dr. Zahler Emil a templomi körzetek, Gábor Gyula a hitközségi tisztviselők, dr. Blau Lajos a rabbiképző in­tézet, dr. Szemere Samu a tanítóképző, dr. Alapy Henrik egyetemi tanár a zsidó kórhá­zak, dr Baracs Marcelné a zsidó nőegyletek nevében beszéltek. A menet ezután megin­dult a sírhoz, ahol dr. Groszmann főrabbi búcsúzott a halottól. Dr. Lederert néhai Sza­bolcsi Miksa sírja mellett hantolták el. Az új bü­ntetőnovellának vannak erényei, melyekért meg kell bocsátani a hibáit — mondotta Váry Albert A Budapesti Ügyvédi Kör meghívására szerdán este előkelő jogászközönség jelen­létében előadást tartott Váry Albert korona­­ügyészhelyettes, országgyűlési képviselő a büntetőnovelláról. Dési Géza üdvözlő szavai után Váry Al­bert azzal kezdte előadását, hogy egy fran­cia közmondás szerint „a vakok birodalmá­ban a félszeműek királyok“. Vannak korok, amikor a látók birodalmában is királyok a félszeműek, a félig látók. A mi korunk kedvez a félig, rosszul és elfogultan látók szereplésének. A háború és a forradalmak ugyanis a tár­sadalom sorai között olyan mély szakadé­kokat vágtak és olyan kegyetlenül szántot­tak át erkölcsön, jogon, igazságon és a leg­nagyszerűbb emberi eszméken, hogy mind­annyian sértetteknek és kárvallottaknak érezhetjük magunkat. A tévedések, félre­értések, gyanúsítások és bizalmatlanságok e korában a tárgyilagos igazságokat hirde­tők apostoli munkája csaknem meddő, a szót a tömegeknél nagyobbára a félig lá­lók viszik, akik a mindig elfogult, de sok­szor jóhiszemű igazságaik hirdetésével meg­nehezítik az egymáshoz közeledést, a meg­értés lehetőségét. Amidőn a büntetőnovella­­javaslat tárgyilagos ismertetésére vállalko­zik — folytatta fejtegetéseit a koronaügyész­­helyettes —, hozzá akar járulni ahhoz, hogy a jogászok között növelje a tisztán látók számát és az objektív kritika tisztán jogászi megítélésen át ismerje meg min­denki a javaslat rendelkezéseit. A javaslat jobb a hírénél, ősei esetleges ballépéséért nem szabad elítélnünk. Vannak erényei, amelyekért a hibáit meg kell bocsátanunk. Ezután az új pénzbüntetési rendszert fejte­gette, amely a pénzbüntetést, mint mellék­­büntetést, egységes elvi alapra helyezi és a pénzbüntetésben rejlő büntetőerőt megfelelő módon kihasználja. Minden bűncselekmény­nél ki lehet róni pénzbírságot, amely egyen­lően sújtja a gazdagot, szegényt egyaránt, mert az ítélkező bíró mindenkinek vagyoni, jövedelmi és kereseti viszonyaihoz mérten szabja ki. Arra a célra is alkalmas, hogy minél több embert mentsen meg a fogház­büntetéstől, mert enyhébb bűncselekmények esetén a bíró rövidtartamú szabadságvesztés he­lyett megfelelően súlyos pénzbüntetést alkalmazhat. A javaslat a felsőbíróságok előtt felgyülem­lett tömeghátralékból úgy akar megszaba­dulni, hogy bevezeti a csatlakozás intézmé­nyét , az egyes bírói ügyekben pedig az ítélőtábla előtt korlátozza a perorvoslatot és végre már a táblára és a kúriára felérkezett régebbi ügyeket főtárgyalás, illetve tárgyalás helyett tanácsülésbe utalja. A csatlakozás a perorvoslattal nem élt ellenfélnek perorvos­­lati jogú feléledését jelenti s a vádlottat az alaptalan perorvoslatról le akarja szoktatni. Ez a vádlottnak nem kedvez ugyan, de az igazságnak annál inkább, mert ilyen módon a felsőbíróság nincs megkötve az igazság ki­mondásában. Ezután az egyes bíró elé tartozó tömeg­­ügyekről beszélt az előadó, amelyek a bün­tetőügyek 80 százalékát képezik s amelyek­nél jogi nehézségek nem igen merülnek fel. Kiforrott joggyakorlat van ezekben a ké­résekben és így kevés veszéllyel jár, ha ezekben az ügyekben két egybehangzó íté­let ellen nincs további perorvoslatnak helye a tábla ítélete ellen. Eltérés esetén azonban, bár korlátozva, semmiségi panasznak van helye a királyi kúriához. A megrögzött bűn­tettesekre nézve a legutóbbi 1925. évi lon­doni börtönügyi kongresszus kimondta, hogy velük szemben a határozatlan tartamú büntetést szükségesnek tartja. A hivatásos, üzletszerű vagy hajlamos bűnösökkel szem­ben ez védekezést jelent, mert ezekkel szemben az eddigi büntetések, de különö­sen a határozott tartamú szabadságveszté­sek egyenesen csődöt mondtak. A javaslat további ismertetése során azt fejtegette az előadó, hogy aki élet vagy va­gyon vagy pedig szemérem ellen három egymástól független bűntettet követett el s a két utolsó bűntettet öt éven belül követte, el és a bűncselekményeket üzletszerűkig vitte véghez vagy pedig azok elkövetésére állandó hajlamot mutat, a javaslat szerint szigorított dologházba utalandó és ott a javulás be­következtéig bent kell tartani. A bíró az ezek ellen hozott ítéletben kö­teles megjelölni azt a legrövidebb időt, ameddig az elítélt szigorított dologházi őrizetben tartandó. Ez a legrövidebb dolog­házi őrizet azonban három évnél rövide­bb nem tehet. Ennek eltelte után, ha megja­vult, az elítélt feltételes szabadlábra helyez­hető. Dési Géza elnök köszönte meg Váry Al­bert korm­aügyészhelyettes fejtegetéseit. m | December dk ||j' S-ig lehet tagsági jegyeit megtiltani ■ r ~ December 4-én délután mw| ^fr* órakor iiiig| Mikulás Jégünnepeljr, ■­ ^ | Phil Taylor fellépte, tűzi­játék. Mikulás ajándékot oszt Jjw ^ | tJe Jegyek előreváltva nem ta­­il I goknak 2.40 pengő, hely­szí­­g§| nen 3 pengő. Nézőjegy 1.20 I_____ és 1.30 pengő. H

Next