Magyar Hirlap, 1928. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
Szerd- Egy kanadai milliomost, aki azért jött Londonba, hogy meglátogassa halott felesége sírját, közvetlenül azután, hogy egy darab két felvonását végignézte a Macready Theatre-ban meggyilkolnak. Ez a kiindulópontja Edgar Wallace új regényének, a London Sötét Szemei-nek, amely méltán reprezentálja ezt a máról holnapra világhírűvé lett írót. Edgar Wallace detektívregényeket ír, de itt senki se gondoljon a regényeknek arra a típusára, amely elcsépelt, megszürkült, nívótlanná vált a ,füzetes kiadásokban. Aki a London Sötét Szemein keresztül megismerkedik Wallace-szal, először is azt az impressziót kapja, hogy ez a hetel tivregényíró — kitűnő stiliszta A figurái húsból-vérből vannak. Wallace nem ment vissza a múlt század nyolcvanas éveibe egyegy alakjának a megmintázásáért, nála a detektív nem nagybajszú, vastagbotos titkosrendőr, hanem elegáns, frakkus, kisportolt izmű, képzett, fiatal gentleman. Ez a detektív működési területéül nem elégszik meg a Scotland Yard kerületével, hanem végigszalad egész Európán, egyik nap Montecarlóban van, másik nap Párizsban s ha a kötelesség szólítja — a Scotland Yard 47-es számú szobájában. Larry Holt — a detektív — táviratot kap London rendőrfőnökétől, amelyben sürgősen hazahívják, mert titokzatos gyilkosság történt, — így indul a London Sötét Szemeinek könyve. Holt-ot a gyilkosság izgalmas nyomozásán kívül még valami várja, a rendőrfőnök udvariasságaként. Elegáns nyomozóhivatalt rendeztek be számára s a nyomozóhivatalban egy bájos, okos, fölényes, fiatal hölgy is ül, aki Larry Holt titkárnője lesz. Megindul a nyomozás és a London Sötét Szemeinek lapjain fölvonulnak London legsötétebb figurái. Mintha a rendőrség bűnügyi nyilvántartójában nézegetnénk a bűnözők fényképeit, olyan ez a galéria: Hirtelen Pred, az elegáns szélhámos, aki mindenkor mindenre kapható, mindenben benne van, mindenből kimászik s mindenekfölött a rendőrségnek régi „ismerőse“. Dr. Judd, a londoni biztosítóintézet vezérigazgatója, homályos kivül-belül. A vak koldus és általában a vakok házának többi lakói mind. Ezek között jár Larry Holt titkárnőjével s ezek között jár Edgar Wallace is, éles detektívlámpájának a fénypászmájával világítva meg London külvárosának népét. Aki el akarja mondani a London Sötét Szemeinek tartalmát, olyan pontosan, hogy légy fordulatot se hagyjon ki a szüzséből. kénytelen egyetlen betű hiánya nélkül elmondani az egész könyvet, mert a London Sötét Szemeiben minden szó a maga helyén van, egyetlen fölösleges mondat sincs, hiszen minden mondat tulajdonképpen újabb fordulatot jelent, közelebb hoz bennünket a rejtély megoldásához, miért ölték meg a rokontalan kanadai milliomost s ki ölte meg ? Larry Holt szép és okos titkárnője, aki egy rendőri nyomozás minden brutalitását és veszélyét végigszenvedi, amíg meg nem kerül a gyilkos, a regény végén önszántán kívül leveti inkognitóját. Különös inkognitó az, amit a szépséges Diana visel a London Sötét Szemeiben, hiszen tulajdonképpen ő maga sem tudja a gyilkosság rejtélyének megoldásáig, hogy valójában a leánya a meggyilkolt kanadai milliomosnak, Gordon Stuartnak. Ennek a sötét regénynek a lapjain, párhuzamosan az idegremegtető cselekménnyel, egy meghatóan finomszövésű szerelmi regény is fut, amelyet az igazi író rutinjával és gyengédségével bonyolít Edgar Wallace, a világhírű detektív és titkárnője között. A szerelmi harmóniának az élet igazi tudósai szerint a legbiztosabb záloga az, ha a feleség jól ismeri a férj szakmáját, értékelni tudja férjét, túl a házasság keretein is. Márpedig Diana nemcsak szép leány és nemcsak megbízható titkárnő, hanem kitűnő detektív is, aki éppen a Gordon Stuart megyilkolása ügyében lefolyt nyomozás alatt esett át a detektívség tűz keresztségén. Érdekesen világít be ez a könyv az új kereskedelmi élet különös szokásaiba, azon keresztül, hogyan hajtja végre dr. Judd, a biztosítóintézet vezérigazgatója, újszerű trükkjével a gyilkosságot, hogy fölvétethesse saját intézeténél Gordon apokrif életbiztosításának a díját, amelyet természetesen viszontbiztosított más, jóhiszemű biztosító cégeknél. A regény utolsó oldalain dr. Judd börtönbe kerülése, cellaélete és vallomása egyenlíti ki végleg a regény bonyolult szálait. A mesterien megírt könyv művészi tolmácsolom akadt magyarban : Lövik Károly végezte bravúrosan az átültetés munkáját. * . Magyar Hírlap regényakciójának 1928. februári köteteként nyújtja át olvasóinak Wallace izgalmas és művészi regényét, előfizetőink, mint eddig, kihordók útján is megrendelhetik 90 fillérért, a példányonként vásárlók pedig az esedékes 25 szelvény és 90 fillér ellenében vehetik át. Az angol - osztrák jéghockeymrérkőzés Bécsből jelentik . A bécsi korcsolyázóegylet pályáján négyezer főnyi közönség előtt ma folyt le az angol—osztrák jéghockeymérkőzés, amelyben érdekes küzdelem után az osztrák csapat 7:3 arányban győzött. HIlBlAP ________________________UU_^j^LLw J A párizsi egyetemi autóbuszkalauz, sofőr, lámpagyujtogató, pincér és rakodómunkás Megdöbbentő adatok a francia diákok nyomoráról és a létért folytatott hősi küzdelmükről (A Magyar Hírlap párizsi tudósítójától.) A győztes Franciaország „új szegényeinek“ a legszomorúbb csoportja kétségkívül az egyetemek és egyéb főiskolák hallgatói közül kerül ki, akiknek a túlnyomó többsége valóban a legelkeseredettebb és legszomorúbb harcot folytatja a puszta betevő falatért. A diákok és diáklányok igazán heroikusan küzdenek sorsukkal és a jövendő ügyvédek, orvosok és egyetemi tanárok valósággal éheznek nemcsak Párizsban, hanem a többi francia egyetemi városban is. Ennek oka kétségkívül az, hogy a francia középosztály soraiból kikerülő szülők erejüket meghaladó feladatra vállalkoznak, amikor egyetemre küldik fiaikat és leányaikat. Más eredményy természetesen ez nem járhat, mint hogy ezek a fiatalemberek és fiatal leányok azután nagyon is korán ismerkednek meg a nyomor szörnyű rémével. Franciaországban éppen a teljesen lerongyolódott középosztály szülői küldik egyetemre a fiaikat és a statisztika azt mutatja, hogy a tanítók, banktisztviselők, vasutasok és más egyéb közalkalmazottak látják legszükségesebbnek fiaik és leányaik főiskolai kiképzését. A parasztok és kereskedők jövedelme az élet drágulásával arányosan növekedett, de az intellektuális pályákon mozgó szülőké messze elmaradt a frank árzuhanása mögött .S ha csak egyszerűen a mindennapi kenyeret akarják is megkeresni, le kell mondaniuk nagyon sok mindenről, amit békében könnyűszerrel megengedhettek maguknak. Még így is emberfölötti áldozatot hoztak gyerekeik kedvéért, akik azonban, sajnos, még ebből a nehezen nélkülözött szülői támogatásból sem tudnak sehogyan se kijönni. A közalkalmazottak és magántisztviselők fizetése Franciaországban ma átlag háromszor, négyszer akkora, mint békében volt, ezzel szemben azonban a frank értékének ötödrészére csökkent, így még ha a szülők hallatlan önfeláldozással ötször annyit küldenek is gyerekeiknek Párizsba, mint amennyi békében volt szokásos, ezek sehogyan sem tudnak a pénzből kijönni. A háború előtt nagy úr volt az a diák, aki 100 frankot kapott havonként, míg ma havi ezer frankból sem jöhetnek ki az egyetemi diákok. Vannak ugyan egyes spártai jellemek, akik 800 frankból tengődnek, de ma, amikor 8 frank egy ebéd vagy vacsora és a békebeli 25—30 frank helyett 250 frank a hónapos szoba, ez a pénz bizony éppen csak hogy az éhenhalástól menti meg a szegény diákot. Szomorú a dologban az, hogy csak nagyon kevés olyan főiskolai hallgató van Franciaországban, aki legalább ilyen támogatásban részesül szülői részéről, míg a diákok többsége kénytelen a legkülönbözőbb foglalkozásokat keresni, csak azért, hogy meglegyen a mindennapi száraz kenyere. Ma a francia egyetemi hallgatók nagy része kettős életet él: nappal tanul és éjjel nehéz testi munkával keresi meg a kenyerét és tandíjra valóját. A párizsi autóbusztársaságnak egész sor kalauza van, akik a jogi fakultás hallgatói és a társaság nagy megértéssel viseltetik ezek iránt a fiatalemberek iránt. A diákok olyan beosztást kapnak az autóbusznál, hogy ez ne zavarja őket az előadások hallgatásában, így aztán késő délutántól hajnalig teljesítenek szolgálatot az autóbuszokon. Ennek természetesen az a következménye, hogy alig néhány órájuk jut alvásra, viszont azonban legalább együtt van elsején a házbér és a koszt ára. Az autóbusztársaság egyébként nagyon meg van elégedve diákkalauzaival és ezek rendszerint igen gyors karriert is futnak be, amennyiben egyáltalán lehet az autóbuszkalauzi pályán karrierről beszélni. Orvostanhallgató mint könyvkereskedő-segéd, filozopter mint sofőr Az egyetemi hallgatók legsúlyosabb gondja Franciaországban kétségkívül a drága szakkönyvek beszerzése és ez különösen az orvostanhallgatókra nehezedik különös súlylyal, hiszen a jövő híres professzorainak és sebészeinek az egész modern orvosi irodalmat alaposan ismerniük kell. Ezen a párizsi orvostanhallgatók szegényebbik — és tegyük hozzá nagyobbik — fele úgy igyekszik segíteni, hogy beállnak könyvkereskedésekbe segédnek és igy aztán módjuk és alkalmuk nyílik a legdrágább szakmunkák tanulmányozására is. Az egyik orvostanhallgatónak nem jutott még ebből a nehéz kenyérből sem és ez azután végső kétségbeesésében háziszolgának állott be az egyik nagy párizsi könyvkereskedő céghez és most ő hordja ki a vevők által megvásárolt könyveket. Miután történetesen ennek a szakkönyvkereskedésnek a vevői többnyire orvosok, a diákot a jövendő kollégái gyakran meghívják ebédre és kölcsönadják azokat a könyveket is, amelyekhez nem tud a könyvkereskedésben jutni. Még ez a kenyérkereset is aránylag könnyű, mert bizony nagyon sok diák van, akiknek még nehezebb küzdelmet kell vívniok az életért. Párizsban több, mint száz diák keresi meg a kenyerét azzal, hogy autótaxit vezet szabad óráiban és ezek többnyire a Clazopterek sorából kerülnek ki. A technológia hallgatói, miután a gépek szerkezetét alaposan ismerik, aránylag könynyen találnak elhelyezést a párizsi és a Párizs környéki automobilgyárakban és így foglalkozásuk révén legalább megszerzik még a mérnökember számára is olyan nagyon hasznos gyakorlati ludast is. A párizsi villamosvasút is egész sereg egyetemi hallgatónak ad kenyeret, akik úgy keresik meg betevő falatjukat, hogy hajnalban a remízekbe visszatérő villamosokat söprik és mossák. Ez az éjszakai munka természetesen alig alkalmas arra, hogy az amúgy is sokat tanuló diákok kipihenhessék fáradalmaikat, de hát — faut de mieux — kénytelenek erre is vállalkozni, csakhogy diplomájukhoz hozzájussanak. Van egy párizsi diák, aki egészben új gondolatra jutott: mint lámpagyujtogató keresi meg a kenyerét és mióta ennek híre terjedt, egyre többen is többen jelentkeznek erre a foglalkozásra. Vendéglő, ahol diákok szolgálnak ki A legkönnyebb és legtöbbet keresett munkakör természetesen a házitanítóság, de Párizsban ma olyan kevés a gazdag ember, hogy ezt a költséges mulatságot csak igenigen kevés ember engedheti meg magának. Békében a szegény diákok szinte kivétel nélkül mind elhelyezkedésit találtak mint preceptorok, de ma ezeknek az időknek végük van. Így történik azután, hogy többszáz francia egyetemi hallgató mint pincér szolgál fel az előkelő és kevésbé előkelő éttermekben és kocsmákban. Például a Sorbonne-al szemben van egy kis étterem, amelyben a tulajdonos és a főszakács kivételével az egész személyzet komoly orvostan- és joghallgatókból kerül ki. A kiszolgálás talán itt a legjobb egész Párizsban és kétségtelen, hogy ennek nagy szerepe van abban, hogy a kis vendéglő forgalma, mióta diákokat szerződtetett, szinte máról holnapra hihetetlen mértékben megnövekedett. A párizsiak tudják, hogy ha ebben a vendéglőben teszik le a fehér derítőre szerény borravalójukat, az egy drága tudományos könyv vagy esetleg egy még drágább mikroszkóp megszerzéséhez jelent egy-egy lépést és miután a párizsi ember szereli a diákokat, már csak azért is szívesen jár a Sorbonne melletti kis vendéglőbe. Súlyos a diáklányok helyzete is Párizsban, akik a legkülönbözőbb foglalkozásokat is kénytelenek vállalni. Aki teheti, természetesen gépírónőnek megy valamely nagy cég irodájába, az orvoslaphallgatónők pedig mint kórházi ápolónők igyekeznek elhelyezést találni. Ilyen ,,jó állásokba“ nagyon kevesen tudnak bejutni, így aztán vannak egyetemi hallgatónők Párizsban, akik cselédek és takarítónők, mások pedig mint nrseök és nevelőnők helyezkednek el. sőt van egy párizsi diákleány, aki éjszaka ''gyík híres párizsi Music Hallban mint táncosnő keresi szomorú kenyerét. Aránylag nehéz feladat a párizsi egyetemi hallgatók sorsának megismerése, mert a szegénység szemérmes és mindenki igyekszik eltitkolni, hogy milyen nehéz és fárasztó munkát kell vállalnia csak azért, hogy a mindennapi kenyérre való kiteljen belőle. A Sorbonne jogi fakultásának egyik hallgatója például mint rakodómunkás dolgozik a Szajna partján, de csak éjjeli munkát vállal, amit azután nagy erővel és kitartással végez el Amikor ezt a diákot megkérdezték hogy meddig dolgozik hajnalban, azt válaszolta: — Addig, amíg olyan világos lesz, hogy felismerhetnek A Sorbonne tanárai szerencsére nem osztják diákjaiknak ezt a felfogását és egyáltalán nem tartják megszégyenítőnek, hogy hallgatóik becsületes munkával keresik meg kényeüket és tandíjukat. Hivatalosan természetesen ezt nem jelenti be senki az egyetemen, de azért mintha a jó professzorok megértően bólogatnának, ha vörös és álmos szemekkel találják magukat szemközt a nagy előadótermek padjaiban, i—— ímim» Verebély Tibor emlékbeszéde a Semmelweis-banketten Kedden este folyt le a Budapesti Orvoskaszinóban a Semmelweis-bankett, amelyet évről évre rendeznek a nagy orvosprofesszor emlékére s amelyen minden évben orvosi kiválóságaink egyike tart emlékbeszédet, a Semmelweis-serleggel a kezében Az elmúlt évben Tóth István professzor tartotta az emlékbeszédet, míg az ideit Verebély Klár professzor vállalta. A banketten közel háromszázan vettek részt az orvosi kar kitűnőségei közül akiknek soraiban ott láttuk Grósz Emil, Tóth István, Tauffer, Korányi, Bálint, Schmidtlechner, Illyés professzorokat. Thomán tábornok-orvost. Gerlóczy Zsigmond egyetemi tanárt, az Orvos Szövetség elnökét. Lobmayer és Török professzokat és még másokat. Az ünnepi ülést Temesváry Rezső udvari tanácsos, a kaszinó elnöke, nyitotta meg, aki szép beszédben a társadalmi egységre hívta fel az orvosokat, majd felkérte Verelsély professzort, hogy emlékbeszédét tartsa meg. Verebély Tibor emelkedett szavakban áldozott Semmelweiss emlékének, aki — mint mondotta — világraszóló dicsőségével a magyar orvosi karnak is dicsőséget szerzett. Majd összehasonlította a híres angol Listerrel, aki a fertőzött sebeknek antiszeptikus módon történő kezelését fedezte fel, ami végtelenül fontos ugyan, de csak egy része az orvosi tudománynak míg Semmelweis felfedezése — az asepsis alkalmazása — korszakalkotó volt s ma az egész sebészet és orvostudomány ezen nyugszik Beszéde végén kiemelte Verebély professzor, hogy Semmelweist életében nem értették meg: elnyomták, kétségbeesésbe kergették, de az utókor előtt már halhatatlan a neve, az igazság győzött és Semmelweis neve örökre be van vésve az orvostör■ténet könyvébe. Verebély professzor lendületes szavakban összehasonlította Magyarország sorsát Semmelweis sorsával. Utána Lobmayer professzor, a Poliklinika igazgatója szólalt fel, aki megköszönte az ünnepi szónok gyönyörű beszédét. Dr. Gerő, az Orvoskaszinó újonnan megválasztott főtitkára köszöntötte ezután a megjelent notabilitásokat, míg dr. Rosenák igazgatófőorvos és Rotbart főorvos szintén a megjelenteket köszöntötték. Gerlóczy professzor az orvosi egységről és összetartásról beszélt, végül az öreg Tauffer professzor emelkedett szólásra, aki rámutatott arra, hogy három generációt ért meg: fiatalsága korában még élénken éltek a régi nagy orvosok. Semmelweiss és kortársai emlékei, lelki szemei előtt elvonulnak saját férfikarának orvosi eseményei, majd a mostani generáció története és boldogan látja azt a megértést, amely az orvosi társadalmat a nagy Semmelweis emlékének ünneplésében összehozza most és össze fogja tartani a jövőben is. Az emlékünnep igen emelkedett hangulatban éjfélig tartott. A bankett előtt megtartott évi közgyűlésen kiegészítették a tisztikart, azonkívül 19választmányi tagot választottak. Egy görög hadi épülő gép kényszerleszállása bolgárterületén Szófiából jelentik. A 305. számú görg repülőgép, amely gépfegyverekkel volt felszerelve, a ködben eltévedt és arra kényszerült, hogy bolgár területen Nevrokop város közelében földreszálljon. A görög repülőgépnek agy altiszt volt a pilótája és egy hadnagyi megfigyelője. A vizsgálat megejtése után a repülőgép engedelmet fog kapni, hogy viszszatérhessen Görögországba. A nevrokop helyőrség bolgár tisztjei a görög, repülőket igen szívélyes vendégszeretetben részesítették. Stefanov Boris kommunistabűntöte Bukarestől jelentik . Kedden folytatták a főtárgyalást Stefanov Boris kommunistabűnügyében. A vádiratot magyar nyelven olvasták fel, tekintettel a magyar bűntársakra, akik nem tudnak románul. A tárgyalás valószínűleg két napig fog tartani.