Magyar Hirlap, 1928. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

Szerd- Egy kanadai milliomost, aki azért jött Londonba, hogy meglátogassa halott felesége sírját, közvetlenül azután, hogy egy darab két felvonását végignézte a Mac­ready Theatre-ban meggyilkolnak. Ez a kiindulópontja Edgar Wallace új re­gényének, a London Sötét Szemei-nek, amely méltán reprezentálja ezt a máról holnapra világhírűvé lett írót. Edgar Wallace detek­­tívregényeket ír, de itt senki se gondoljon a regényeknek arra a típusára, amely elcsé­pelt, megszürkült, nívótlanná vált a ,füzetes kiadásokban. Aki a London Sötét Szemei­n keresztül megismerkedik Wallace-szal, elő­ször is azt az impressziót kapja, hogy ez a h­et­el tivregé­nyíró — kitűnő stiliszta A figu­rái húsból-vérből vannak. Wallace nem ment vissza a múlt század nyolcvanas éveibe egy­­egy alakjának a megmintázásáért, nála a de­tektív nem nagybajszú, vastagbotos titkos­­rendőr, hanem elegáns, frakkus, kisportolt izmű, képzett, fiatal gentleman. Ez a detek­tív működési területéül nem elégszik meg a Scotland Yard kerületével, hanem végigsza­lad egész Európán, egyik nap Montecarlóban van, másik nap Párizsban s ha a kötelesség szólítja — a Scotland Yard 47-es számú szobájában. Larry Holt — a detektív — táviratot kap London rendőrfőnökétől, amelyben sürgősen hazahívják, mert titokzatos gyilkosság tör­tént, — így indul a London Sötét Szemei­nek könyve. Holt-ot a gyilkosság izgalmas nyomozásán kívül még valami várja, a rendőrfőnök udvariasságaként. Elegáns nyo­mozóhivatalt rendeztek be számára s a nyo­mozóhivatalban egy bájos, okos, fölényes, fiatal hölgy is ül, aki Larry Holt titkárnője lesz. Megindul a nyomozás és a London Sötét Szemei­nek lapjain fölvonulnak London leg­sötétebb figurái. Mintha a rendőrség bűnügyi nyilvántartójában nézegetnénk a bűnözők fényképeit, olyan ez a galéria: Hirtelen Pred, az elegáns szélhámos, aki mindenkor mindenre kapható, mindenben benne van, mindenből kimászik s mindenekfölött a rendőrségnek régi „ismerőse“. Dr. Judd, a londoni biztosítóintézet vezérigazgatója, ho­mályos kivül-belül. A vak koldus és általá­ban a vakok házának többi lakói mind. Ezek között jár Larry Holt titkárnőjével s ezek között jár Edgar Wallace is, éles detektív­­lámpájának a fénypászmájával világítva meg London külvárosának népét. Aki el akarja mondani a London Sötét Szemeinek tartalmát, olyan pontosan, hogy légy fordulatot se hagyjon ki a szüzséből. kénytelen egyetlen betű hiánya nélkül el­mondani az egész könyvet, mert a London Sötét Szemei­ben minden szó a maga helyén van, egyetlen fölösleges mondat sincs, hiszen minden mondat tulajdonképpen újabb for­dulatot jelent, közelebb hoz bennünket a rej­tély megoldásához, miért ölték meg a rokon­talan kanadai milliomost s ki ölte meg ? Larry Holt szép és okos titkárnője, aki egy rendőri nyomozás minden brutalitását és ve­szélyét végigszenvedi, amíg meg nem kerül a gyilkos, a regény végén önszántán kívül le­veti inkognitóját. Különös inkognitó az, amit a szépséges Diana visel a London Sötét Sze­­mei­ben, hiszen tulajdonképpen ő maga sem tudja a gyilkosság rejtélyének megoldásáig, hogy valójában a leánya a meggyilkolt ka­nadai milliomosnak, Gordon Stuartnak. Ennek a sötét regénynek a lapjain, párhu­zamosan az idegremegtető cselekménnyel, egy meghatóan finomszövésű szerelmi regény is fut, amelyet az igazi író rutinjával és gyengédségével bonyolít Edgar Wallace, a világhírű detektív és titkárnője között. A sze­relmi harmóniának az élet igazi tudó­sai szerint a legbiztosabb záloga az, ha a feleség jól ismeri a férj szakmáját, értékelni tudja férjét, túl a házasság keretein is. Már­pedig Diana nemcsak szép leány és nemcsak megbízható titkárnő, hanem kitűnő detektív is, aki éppen a Gordon Stuart megyilkolása ügyében lefolyt nyomozás alatt esett át a detektívség tűz keresztségén. Érdekesen világít be ez a könyv az új ke­reskedelmi élet különös szokásaiba, azon ke­resztül, hogyan hajtja végre dr. Judd, a biz­tosítóintézet vezérigazgatója, újszerű trükk­­jével a gyilkosságot, hogy fölvétethesse saját intézeténél Gordon apokrif életbiztosításának a díját, amelyet természetesen viszontbiztosí­tott más, jóhiszemű biztosító cégeknél. A re­gény utolsó oldalain dr. Judd börtönbe ke­rülése, cellaélete és vallomása egyenlíti ki végleg a regény bonyolult szálait. A mesterien megírt könyv művészi tolmá­csolom akadt magyarban : Lövik Károly vé­gezte bravúrosan az átültetés munkáját. * .­ Magyar Hírlap regényakciójának 1928. februári köteteként nyújtja át olvasóinak Wallace izgalmas és művészi regényét, elő­fizetőink, mint eddig, kihordók útján is meg­­rendelhetik 90 fillérért, a példányonként vá­sárlók pedig az esedékes 25 szelvény és 90 fillér ellenében vehetik át. Az angol - osztrák jéghockey­mrérkőzés Bécsből jelentik . A bécsi korcsolyázó­egylet pályáján négyezer főnyi közönség előtt ma folyt le az angol—osztrák jéghockey­­mérkőzés, amelyben érdekes küzdelem után az osztrák csapat 7:3 arányban győzött. HIlBlAP ________________________UU_^j^LLw J A párizsi egyetemi autóbuszkalauz, sofőr, lámpagyuj­­togató, pincér és rakodómunkás Megdöbbentő adatok a francia diákok nyomoráról és a létért folytatott hősi küzdelmükről (A Magyar Hírlap párizsi tudósítójától.) A győztes Franciaország „új szegényeinek“ a legszomorúbb csoportja kétségkívül az egyetemek és egyéb főiskolák hallgatói kö­zül kerül ki, akiknek a túlnyomó többsége valóban a legelkeseredettebb és legszomo­rúbb harcot folytatja a puszta betevő fa­latért. A diákok és diáklányok igazán heroi­kusan küzdenek sorsukkal és a jövendő ügyvédek, orvosok és egye­temi tanárok valósággal éheznek nem­csak Párizsban, hanem a többi francia egyetemi városban is. Ennek oka kétségkívül az, hogy a francia középosztály soraiból kikerülő szülők ere­jüket meghaladó feladatra vállalkoznak, amikor egyetemre küldik fiaikat és leányai­kat. Más eredményy­­ természetesen ez nem járhat, mint hogy ezek a fiatalemberek és fiatal leányok azután nagyon is korán is­merkednek meg a nyomor szörnyű rémével. Franciaországban éppen a teljesen leron­gyolódott középosztály szülői küldik egye­temre a fiaikat és a statisztika azt mutatja, hogy a tanítók, banktisztviselők, vasutasok és más egyéb közalkalmazottak látják leg­szükségesebbnek fiaik és leányaik főiskolai kiképzését. A parasztok és kereskedők jövedelme az élet drágulásával arányosan növekedett, de az intellektuális pályákon mozgó szülőké messze elmaradt a frank árzuhanása mö­gött .S ha csak egyszerűen a mindennapi ke­nyeret akarják is megkeresni, le kell mondaniuk nagyon sok mindenről, amit békében könnyűszerrel megengedhet­tek maguknak. Még így is emberfölötti ál­dozatot hoz­tak gyerekeik kedvéért, akik azonban, sajnos, még ebből a nehezen nél­külözött szülői támogatásból sem tudnak sehogyan se kijönni. A közalkalmazottak és magántisztviselők fizetése Franciaor­szágban ma átlag háromszor, négyszer akkora, mint békében volt, ezzel szemben azonban a frank értékének ötödrészére csökkent, így még ha a szülők hallatlan önfeláldozással ötször annyit küldenek is gyerekeiknek Párizsba, mint amennyi bé­kében volt szokásos, ezek sehogyan sem tudnak a pénzből kijönni. A háború előtt nagy úr volt az a diák, aki 100 frankot kapott havonként, míg ma havi ezer frankból sem jöhetnek ki az egyetemi diákok. Vannak ugyan egyes spártai jellemek, akik 800 frankból ten­gődnek, de ma, amikor 8 frank egy ebéd vagy vacsora és a békebeli 25—30 frank helyett 250 frank a hónapos szoba, ez a pénz bizony éppen csak hogy az éhenhalás­tól menti meg a szegény diákot. Szomorú a dologban az, hogy csak nagyon kevés olyan főiskolai hallgató van Francia­­országban, aki legalább ilyen támogatásban részesül szülői részéről, míg a diákok többsége kénytelen a legkü­lönbözőbb foglalkozásokat keresni, csak azért, hogy meglegy­en a minden­napi száraz kenyere. Ma a francia egyetemi hallgatók nagy része kettős életet él: nappal tanul és éjjel nehéz testi munkával keresi meg a kenyerét és tandíjra valóját. A párizsi autóbusztársaságnak egész sor kalauza van, akik a jogi fakultás hallgatói és a társaság nagy megértéssel viseltetik ezek iránt a fiatalemberek iránt. A diákok olyan beosztást kapnak az autóbusznál, hogy ez ne zavarja őket az előadások hallgatásában, így aztán késő délutántól hajnalig teljesítenek szolgálatot az autóbuszokon. Ennek természetesen az a következménye, hogy alig néhány órájuk jut alvásra, viszont azonban legalább együtt van elsején a ház­bér és a koszt ára. Az autóbusztársaság egyébként nagyon meg van elégedve diák­kalauzaival és ezek rendszerint igen gyors karriert is futnak be, amennyiben egyálta­lán lehet az autóbuszkalauzi pályán karrier­ről beszélni. Orvostanhallgató mint könyv­kereskedő-segéd, filozopter mint sofőr Az egyetemi hallgatók legsúlyosabb gondja Franciaországban kétségkívül a drága szak­könyvek beszerzése és ez különösen az or­vostanhallgatókra nehezedik különös súly­­lyal, hiszen a jövő híres professzorainak és sebészeinek az egész modern orvosi irodal­mat alaposan ismerniük kell. Ezen a pári­zsi orvostanhallgatók szegényebbik — és te­gyük hozzá nagyobbik — fele úgy igyekszik segíteni, hogy beállnak könyvkereskedésekbe segéd­nek és igy aztán módjuk és alkalmuk nyílik a legdrágább szakmunkák tanul­mányozására is. Az egyik orvostanhallgatónak nem jutott még ebből a nehéz kenyérből sem és ez az­után végső kétségbeesésében háziszolgának állott be az egyik nagy párizsi könyvkeres­­kedő­ céghez és most ő hordja ki a vevők által megvásárolt könyveket. Miután törté­netesen ennek a szak­könyvkereskedésnek a vevői többnyire orvosok, a diákot a jövendő kollégái gyakran meghívják ebédre és köl­csönadják azokat a könyveket is, amelyek­hez nem tud a könyvkereskedésben jutni. Még ez a kenyérkereset is aránylag könnyű, mert bizony nagyon sok diák van, akiknek még nehezebb küzdelmet kell vív­­niok az életért. Párizsban több, mint száz diák keresi meg a kenyerét azzal, hogy autótaxit vezet szabad óráiban és ezek többnyire a Clazopterek sorából kerülnek ki. A technológia hallgatói, miután a gépek szerkezetét alaposan ismerik, aránylag köny­­n­yen találnak elhelyezést a párizsi és a Pá­rizs környéki automobilgyárakban és így fog­lalkozásuk révén legalább megszerzik még a mérnökember számára is olyan nagyon hasznos gyakorlati ludast is. A párizsi villamosvasút is egész sereg egye­temi hallgatónak ad kenyeret, akik úgy ke­resik meg betevő falatjukat, hogy hajnalban a remízekbe visszatérő villamosokat söprik és mossák. Ez az éjszakai munka természe­tesen alig alkalmas arra, hogy az amúgy is sokat tanuló diákok kipihenhessék fáradal­maikat, de hát — faut de mieux — kényte­lenek erre is vállalkozni, csakhogy diplomá­jukhoz hozzájussanak. Van egy párizsi diák, aki egészben új gondolatra jutott: mint lámpagyujtogató keresi meg a kenyerét és mióta ennek híre terjedt, egyre többen is többen jelentkeznek erre a foglalkozásra. Vendéglő, ahol diákok szolgál­nak ki A legkönnyebb és legtöbbet keresett munkakör természetesen a házitanítóság, de Párizsban ma olyan kevés a gazdag ember, hogy ezt a költséges mulatságot csak igen­igen kevés ember engedheti meg magának. Békében a szegény diákok szinte kivétel nél­kül mind elhelyezkedésit találtak mint pre­­ceptorok, de ma ezeknek az időknek végük van. Így­ történik azután, hogy többszáz francia egyetemi hallgató mint pincér szolgál fel az előkelő és kevésbé előkelő éttermekben és kocsmákban. Például a Sorbonne-al szemben van egy kis étterem, amelyben a tulajdonos és a főszakács kivételével az egész személyzet komoly orvostan- és jog­hallgatókból kerül ki. A kiszolgálás talán itt a legjobb egész Párizsban és kétségtelen, hogy ennek nagy szerepe van abban, hogy a kis vendéglő forgalma, mióta diáko­kat szerződtetett, szinte máról holnapra hihetetlen mértékben megnövekedett. A párizsiak tudják, hogy ha ebben a vendég­lőben teszik le a fehér derítőre szerény borra­valójukat, az egy drága tudományos könyv vagy esetleg egy még drágább mikroszkóp megszerzéséhez jelent egy-egy lépést és mi­után a párizsi ember szereli a diákokat, már csak azért is szívesen jár a Sorbonne melletti kis vendéglőbe. Súlyos a diáklányok helyzete is Pá­rizsban, akik a legkülönbözőbb foglalkozásokat is kénytelenek vállalni. Aki teheti, természete­sen gépírónőnek megy valamely nagy cég irodá­jába, az orvoslaphallgatónők pedig mint kórházi ápolónők igyekeznek elhelyezést ta­lálni. Ilyen ,,jó állásokba“ nagyon kevesen tudnak bejutni, így aztán vannak egyetemi hallgatónők Párizs­ban, akik cselédek és takarítónők, má­sok pedig mint n­rseök és nevelőnők helyezkednek el. sőt van egy párizsi diákleány, aki éjszaka ''gyík híres párizsi Music Hallban mint tán­cosnő keresi szomorú kenyerét. Aránylag nehéz feladat a párizsi egyetemi hallgatók sorsának megismerése, mert a szegénység szemérmes és mindenki igyek­szik eltitkolni, hogy milyen nehéz és fá­rasztó munkát kell vállalnia csak azért, hogy a mindennapi kenyérre való kiteljen belőle. A Sorbonne jogi fakultásának egyik hallgatója például mint rakodómunkás dolgozik a Szajna partján, de csak éjjeli munkát vállal, amit azután nagy erővel és kitartással végez el Amikor ezt a diákot megkérdezték hogy meddig dolgozik hajnalban, azt válaszolta: — Addig, amíg olyan világos lesz, hogy felismerhetnek A Sorbonne tanárai szerencsére nem osztják diákjaiknak ezt a felfogását és egyáltalán nem tartják megszégyenítőnek, hogy hallgatóik becsületes munkával kere­sik meg kénye­­üket és tandíjukat. Hivata­losan természetesen ezt nem jelenti be senki az egyetemen, de azért minth­a a jó professzorok megértően bólogatnának, ha vörös és álmos szemekkel találják magukat szemközt a nagy előadótermek padjaiban, i—— ímim» Verebély Tibor emlékbeszéde a Semmelweis-banketten Kedden este folyt le a Budapesti Orvos­kaszinóban a Semmelweis-bankett, amelyet évről évre rendeznek a nagy orvosprofesszor emlékére s amelyen minden évben orvosi kiválóságaink egyike tart emlékbeszédet, a Semmelweis-serleggel a kezében Az el­múlt évben Tóth István professzor tartotta az emlékbeszédet, míg az ideit Verebély K­lár professzor vállalta. A banketten közel háromszázan vettek részt az orvosi kar ki­tűnőségei közül akiknek soraiban ott láttuk Grósz Emil, Tóth István, T­auff­er, Korányi, Bálint, Schmidtlechner, Illyés professzoro­kat. Thomán tábornok-orvost. Gerlóczy Zsigmond egyetemi tanárt, az Orvos Szövet­ség elnökét. Lobmayer és Török prof­es­s­­zokat és még másokat. Az ünnepi ülést Temesváry Rezső udvari tanácsos, a kaszinó elnöke, nyitotta meg, aki szép beszédben a társadalmi egységre hívta fel az orvosokat, majd felkérte Vere­­ls­ély professzort, hogy emlékbeszédét tartsa meg. Verebély Tibor emelkedett szavakban áldozott Semmelweiss emlékének, aki — mint mondotta — világraszóló dicsőségével a magyar or­vosi karnak is dicsőséget szerzett. Majd összehasonlította a híres angol Lis­­terrel, aki a fertőzött sebeknek antiszep­­tikus módon történő kezelését fedezte fel, ami végtelenül fontos ugyan, de csak egy része az orvosi tudománynak míg Semmel­weis felfedezése — az asepsis alkalmazása — korszakalkotó volt s ma az egész sebé­szet és orvostudomány ezen nyugszik Beszéde végén kiemelte Verebély pro­fesszor, hogy Semmelweist életében nem értették meg: elnyomták, kétségbeesésbe kergették, de az utókor előtt már halhatat­lan a neve, az igazság győzött és Semmel­weis neve örökre be van vésve az orvostör­­■ténet könyvébe. Verebély professzor lendü­letes szavakban összehasonlította Magyar­­ország sorsát Semmelweis sorsával. Utána Lobmayer professzor, a Polikli­­nika igazgatója szólalt fel, aki megköszönte az ünnepi szónok gyönyörű beszédét. Dr. Gerő, az Orvoskaszinó újonnan megválasz­tott főtitkára köszöntötte ezután a megjelent notabilitásokat, míg dr. Rosenák igazgató­főorvos és Rotbart főorvos szintén a meg­jelenteket köszöntötték. Gerlóczy professzor az orvosi egységről és összetartásról beszélt, végül az öreg Tauffer professzor emelkedett szólásra, aki rámutatott arra, hogy három generációt ért meg: fiatalsága korában még élénken éltek a régi nagy orvosok. Semmel­­weiss és kortársai emlékei, lelki szemei előtt elvonulnak saját férfikarának orvosi ese­ményei, majd a mostani generáció története és boldogan látja azt a megértést, amely az orvosi társadalmat a nagy Semmelweis emlékének ünnep­lésében összehozza most és össze fogja tartani a jövőben is. Az emlékünnep igen emelkedett hangu­latban éjfélig tartott. A bankett előtt meg­tartott évi közgyűlésen kiegészítették a tisztikart, azonkívül 19­­választmányi tagot választottak. Egy görög hadi épülő gép kényszerleszállása bolgár­ter­ü­letén Szófiából jelentik. A 305. számú görg re­pülőgép, amely gépfegyverekkel volt felsze­relve, a ködben eltévedt és arra kényszerült, hogy bolgár területen Nevrokop város köze­lében földreszálljon. A görög repülőgépnek agy altiszt volt a pilótája és egy hadnagy­i megfigyelője. A vizsgálat megejtése után a repülőgép engedelmet fog kapni, hogy visz­­szatérhessen Görögországba. A nevrokop­ helyőrség bolgár tisztjei a görög, repülőket igen szívélyes vendégszeretetben részesítették. Stefanov Boris kommunista­bűnt­öte Bukarestől jelentik . Kedden folytatták a főtárgyalást Stefanov Boris kommunista­­bűnügyében. A vádiratot magyar nyelven ol­vasták fel, tekintettel a magyar bűntársakra, akik nem tu­dnak románul. A tárgyalás való­színűleg két napig fog tartani.

Next