Magyar Hirlap, 1928. szeptember (38. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

I" 5Wy' w w mi \^m ; 'i V f/4 ‘ »I a ^ m- ' . -10 r** ACSSS^J^ iow» ^ ÄÄr ^ l^iflllf}l>TB> W®» JtAN DRAULl lefizetése ellene­ben azoapal ^ifll Ml He JP®liH^ MINT TURISTA mmTM lllf fl mUAO MAGYAR HIRLAP l°k városa cin^recényketele- ^mUmI ^pUS&k StBEmiEmSSxB^Rk fUTtWroSSLn^W HEQENYKEDVEZMENYb Te, boldog Ausztria írta: FELEKY GÉZA Számokra nem szoktak figyelni mi­felénk, és ezért elég váratlan volt: hány oldalon esett szó azokról az észrevéte­lekről, amelyek a magyar és az osztrák külkereskedelmi mérleg tételeit vetették össze a minap a Magyar Hírlap hasáb­jain. A januártól július végéig eltelt hét hónap alatt az osztrák külkereskedelmi forgalom közel a háromszorosát tette a magyarnak, nálunk nem egészen 50, és odaát több, mint 160 pengő volt a kivitel fejkvótája, a külkereskedelmi passzívum pedig aránylag kisebb ma Ausztriában, mint Magyarországon: ez volt az össze­vetések eredménye. Itt talán fölösleges minden kommen­tár. A háború földrengése csak egyetlen államot sújtott kegyetlenebből, mint Ma­gyarországot: az osztrák császárságot. Magyarország lakosságának mindössze 38 százalékát tartotta meg, míg az oszt­rák köztársaság területén a régi osztrák császárság lakosságának alig 30 száza­léka maradt meg, egy Budapestnél két­szerte népesebb főváros eltartásának kö­telezettségével, és minden olyan gazda­sági hátránnyal, pénzügyi teherrel, ami­lyent Trianon jelentett Magyarországra nézve. És ha nálunk legalább az új gaz­dasági státus felállításánál mégis jelent­kezett az az egyetlen, nagy aktívum, hogy a trianoni határok által körülfogott terület 60 százaléka értékes szántóföld,­­Ausztria területének nagy része hegy­oldal, alpesi legelő és alpesi erdőség. Az osztrák ipart ugyanúgy elvágták támasz­pontjaitól és gazdasági bázisaitól, mint a magyart, az élelmiszerek csak a be­hozatali oldalon szerepelnek az osztrák külkereskedelmi mérlegben, nem pedig az export tételei között, és a magyar ki­vitel 50 pengős fejkvótájával szemben Ausztria a fokozatos előretörés újabb ál­lomásához érkezve eljutott a 160 pen­gőig.­­ Most pedig az osztrák pénzintézetek­­és az osztrák nemzeti bank jelentései arról beszélnek, hogy július folyamán bizonyos nehézségeket okozott az idegen fizetési eszközök torlódása. A pénzintéze­teknél és a nemzeti bank kimutatásai­ban megnövekedett a deviza­készletek tétele, amint a nemzeti bank szaporí­totta aranykészletét az idegen devizák egy részének felhasználásával. Ez an*"-" jelent, hogy Ausztriában a „latens kivi­tel“ tételei meghaladták a külkereske­delmi mérleg passzívumát, és akármi­lyen különös is ez egy olyan országban, amelynek gazdasági életképtelenségét el­ismerték a győztes hatalmak összes szak­emberei: az osztrák fizetési mérleg jelen­leg aktív. Két-három évig egymást követték az osztrák összeomlás megelőzésére a nem­zetközi segélyakciók, amelyekben részt­­vett néhány többé-kevésbé exotikus ál­lam is, például igen nagy áldozatkész­séggel az argentínai köztársaság. Ma pedig az a helyzet, hogy a bécsi községi takarék és a Bécs városa által kezelt Dorotheum betétállománya nem sokkal kisebb, mint a Buch-jelentésekben nyil­vántartott 14 magyar pénzintézeté össze­véve. Az osztrák korona értékének meg­semmisülésével ugyanúgy f­elpárolgott a bécsi bankok sok évtized alatt lassan felszaporult betétállománya, mint a bu­dapesti bankoké, tehát az egyik és a másik országban a gazdasági hőmérő fagypontjától, a zéró fokától indult el a tőkeképződésnek ez a formája. Ma pedig a Bild-jelentések 14 pénzintézetének 450 millió pengős takarékbetétével szemben jóval kevesebb osztrák pénzintézetnél 540 millió pengő a takarékbetétek ösz­­szege. Ami annyit jelent, hogy a nálunk eiért 50 pengős fejkvótával szemben odaát több, mint 120 pengő a betétekké, alakult megtakarítások fejkvótája. * Nálunk havonként és fejenként átlag 10 pengő az állami bevétel, vagy másik­­ nevén az állami teher. Az osztrák állam­ júniusi bevételei 87 millió Schillinget tet­­­tek, tehát nem teljes 70 millió pengőt,­ de ebből 14 millió Schilling volt az a fe­­lesleg, amelyet beruházási célokra hasz­náltak fel. Háromszorta nagyobb kül­kereskedelmi forgalom és harmadfélszer a nagyobb betétállomány mellett tehát az állami terhek fejkvótája alig nagyobb­­ Ausztriában, mint nálunk. És akármilyen egészségtelen ez az állapot, hogy egyetlen hónapban 14 millió Schillinget fordított a költségvetési fölöslegből beruházási célokra az osztrák pénzügyminiszter,­­ ennek az az oka, hogy az amerikai­­ kongresszus házszabályainak egyik sze­szélyénél fogva júniusról az ősz végére vagy a tél kezdetére tolódott ki az osztrák köztársaság 100 millió dolláros beruhá­zási kölcsöne, amelynek folyósítására nézve már kialakultak a feltételek. Nem lehet tagadni, nálunk is igen hatásos volt a pénzügyminiszternek az a bejelentése, hogy nem sok idő múlva eléri majd az 1000 millió pengőt a sza­nálás óta megindult állami beruházások összege, de a gazdasági minisztérium most napirendre tűzött felállításával nem szabad késni azért sem, mert a valóban igen nagy állami beruházások látszat­a és eredménye szinte észrevehe­tetlen az osztrák beruházások eredmé­nyeihez képest.­­ Az ilyen összehasonlításokat talán ér­demes időről-időre megismételni, hogy így veszítsen szuggesztív erejéből a szűk gazdasági keretek életképtelenségének kényszer eszméje, amely egyre veszélye­sebb nyomással bénít meg minden kez­deményezést, és minden erőkifejtést mi­felénk. Mégis kár volna elfelejteni, hogy Hollandiában 7 millió ember jutott el a gazdasági jólét magas fokára, Magyar­­ország mai területének 40 százalékán, és Belgium kevés híján annyi embernek ad kenyeret, mint ahányan nálunk küsz­ködnek a megélhetésért, pedig Belgium területe alig tesz többet a trianoni Magyarország 30 százalékánál. Nem le­het elütni a jobb holnap felé, amíg az „úgyis hiába“ fatalista szempontjai ér­vényesülnek a mai nap nagy problémái­val szemben, és ha valaki úgy találná, hogy Belgium, Hollandia vagy Dánia példáját egy és más okokból nem lehet alkalmazni a magyar viszonyokra, akkor tessék legalább számbavenni és komo­lyan mérlegelni az Ausztria által lépés­ről lépésre elért eredményeket. Ezeket az eredményeket Ausztriának nehezebb volt kiépítenie és igen ,súlyos pozitív hibáknak kellett egymásba kap­­csolódniuk azért, hogy Magyarország így elmaradjon Ausztria mögött. . Bella gerunt alii, Tu, felix Austria, nube, — hirdette régen a szállóige. Most Ausztria nem házasodhatott össze mással, mint a politikai és gazdasági józansággal, de a józanság nagy létkérdéseiben alig köve­tett el tévedéseket, sem akkor, amikor a német nyelvterület legfinomabb fajú és legfinomabb tollú közgazdasági teore­tikusa volt osztrák pénzügyminiszter, a csillogóan ötletes Schumpeter, sem akkor, amikor a politikai fordulatok és a pártérdekek gyerekjátékai egy jámbor, kedves hentest és szatócsot sodortak né­hány hónapra Baden jól megérdemelt polgármesteri székéből a pénzügyminisz­térium élére. Az osztrák császárok által kötött nagy, házasságok korszaka elmúlt és boldog­ságról bajos volna beszélni Ausztriában. De néhány hét előtt Seipel prelátus le­szögezte, és Otto Bauer, a baloldali szo­cialista megerősítette azt a diagnózist, hogy az osztrák köztársaság leküzdötte a sokáig életveszélyes válságot. Mi pe­­dig ... A gazdasági minisztérium felállítása ad talán aktualitást ennek a néhány megjegyzésnek. A megoldhatatlan prob­lémák miniszterévé keresztelték a rossz nyelvek Bod Jánost néhány nap óta, pedig a gazdaságpolitika tárcanélküli fő­minisztere előtt egy igen tiszta feladat áll: két-három év alatt elvinni Magyar­­országot oda, ahová a sokkal rosszabb „papírforma“ ellenére eljutott már Ausztria. Apponyi a népszövetség tanácsá­nak nyílt ülésén válaszol az optáns­­perben tett új román ajánlatra Genf­ből jelentik: Gróf Apponyi Albert ma­ levelet intézett a népszövetség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a magyar delegá­cióhoz intézett közleményét, amely An­tóniádé román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzéket tartalmazta. Gróf Apponyi Albert kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsát­kozni azokkal az állításokkal, amelyek An­tóniádé levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli és megítélésben tévedéseket tartalmaz, amelyekre rész­letesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, melyek ezekből a tévedésekből folynak. A népszövetség nem illetékes a Monroe-elv értelmezésére A népszövetségi tanács délután 4 órakor zárt ülésre ült össze, amely este hét óráig tartott. A tanács a háromórás ülésen kizá­rólag a costaricai kormány jegyzékét tár­gyalta, amelyben a costaricai kormány fel­­világo­ítást kér a népszövetségtől arra vonat­kozólag, hogyan értelmezi a népszövetség a Monroe-elvet. A tanácstagok a hosszadalmas tanács­kozás ellenére sem tudtak megállapodni, a costaricai jegyzékre adandó válasz végleges szövegében. Egyelőre csupán a válaszjegyzék alapelveit szögezték le, amelyek szerint a népszövetség nem illetékes a Monroe­­elv autentikus értelmezésére, tekintettel arra, hogy Wilson elnök már a népszövetségi alapszabályok megszövegezé­sénél a leghatározottabban kijelentette, hogy a Monroe-elv tisztára amerikai ügy. A tanács a costaricai kormánynak adandó válasz végleges szövegét a holnap délelőtt 10 órakor összeülő zárt ülésen állapítja meg. Lasevics bolsevista vezér, aki még Lenin ellen is forradalmat szított, rejtélyes körülmények között meghalt Mandsuriában (A Magyar Hírlap berlini tudósítójától.) Azok a hírek, amelyek Lasevicsnek, a kínai keleti vasút vezérigazgatójának a haláláról számolnak be, nagy feltűnést keltenek a Berlinben élő orosz emigránsok között. La­sevics, akit, mint ismeretes, a szovjet neve­zett ki a kínai keleti vasút vezérigazgató­jává, a bolsevista párt egyik kimagasló sze­mélyisége volt hirtelen bekövetkezett halá­láig. Senki sem tudja, hogy mi volt halálá­nak igazi oka és nem tudják, vájjon öngyilkos lett-e vagy meggyilkolták, sőt még azt sem tudják, — habár erre van a legkevesebb valószínűség, — hogy nem természetes halállal múlt-e ki? Tény, hogy Lasevics a mandsuriai kormány foglya volt és azért tartóztatták le, mert bebizonyoso­dott, hogy a mongol forradalmat ő szította a mandsuriai kormány ellen. Lasevicset a múlt szombaton tartóztatták­ le a mandsu hatóságok, miután bizonyítékok kerültek a kezeik közé, hogy a kínai keleti vasút vezérigazga­tója látta el a mongol forradalmárokat fegyverrel és ő adott nekik utasítást arra is, hogy tá­madják meg Mandsuriát. Lasevics — mint utólag kiderült — nemcsak a kínai keleti vasút vezérigazgatója volt, hanem ezzel

Next