Magyar Hirlap, 1928. szeptember (38. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
2 1928 szeptember. egyidőben a távol keleti szovjetcsapatok főparancsnoka tisztjét is ő töltötte be. Ami ezután történt, teljesen rejtélyes, csak annyi bizonyos, hogy Lasevics mindjárt letartóztatása napján meghalt. Egyesek azt mondják, hogy a kommunista vezér, amikor látta, hogy milyen súlyos bizonyítékok vannak a mandsuriai kormány kezében tevékenységéről, öngyilkosságot követett el, más hírek viszont úgy tudják, hogy egy kínai tiszt lőtte agyon a bolsevisták távol keleti vezérét. Aki Soiradalmosította az orosz hadsereget Lasevics egyike volt a legérdekesebb bolsevista vezéreknek, akiknek pályafutása és gondolkodása a francia forradalom hirhedt alakjaira emlékeztet. A bolsevista forradalom győzelemre jutásában igen nagy szerepe volt és ezt az „érdemét“ mindig honorálták is a szovjet vezetői. Már a cári uralom idején is bolsevista volt és egyik főszervezője volt az orosz forradalmároknak. A különböző titkos szervezetekben, amelyek egészen aláaknázták a cári világot, Lasevics igen nagy szerepet játszott és szava döntő súllyal esett latba minden fontosabb kérdésnél. 1917-ben, a Kerenszki-forradalom kitörésekor, Lasevics éppen a hadsereget „dolgozta meg“ és mint tartalékos tisztnek, sikerült bejutnia olyan helyekre is, amelyek minden más bolsevista agitátor előtt el lettek volna zárva. A Kerenszki-forradalom tartama alatt az egyik pétervári ezred géppuskászászlóaljának a parancsnoka volt, de a régi, kipróbált bolsevista természetesen rögtön jelentkezett Leninnél, amikor Vladimir Uljanovot a németek lepecsételt vasúti kocsiban Svájcból Oroszországba szállították. Az első pillanattól kezdve Lenin jobbkeze lett és neki köszönhette a későbbi bolsevista diktátor, hogy a hadsereg is.pártolt Kerenszkitől és a kommunista lobogó alá állott. Trotzkij és Lasevics bolsevizálták Kerenszki csapatait és Lasevics vezette az első bolsevista rohamot a Verbolsk-palota ellen. Ez a támadás akkor ugyan kudarcot vallott, de Lasevics azért nem csüggedt el és most már titokban folytatta a bolsevista hadsereg szervezését. Csakhamar tagja lett a katonatanácsnak, amely Trotzkij elnöklete alatt titokban ülésezett. A forradalmi katonatanácsnak akkoriban még alig néhány tagja volt és így érthető, hogy a bolsevista forradalom diadalrajutása után „érdemeinek“ jutalmazásául egymásután a legfontosabb pozíciókat töltötte be a szovjetben. Először Szibériába küldték, mint a forradalmi komité elnökét, ugyanakkor azonban beválasztották a szovjet közpifiti végrehajtóbizottságába is. Nagy szerepet játszott Kolcsak és Denikin ellenforradalmi leverésében is és olyan nagy szolgálatokat tett a szovjetnek, hogy a legelsők között volt, akik megkapták a kommunista érdemrendet, a vörös zászló rendet. Bolsevista módszer — a bolsevisták ellen Lasevics annak ellenére, hogy a legmagasabb pozíciókat töltötte be, nem tudott megváltozni és továbbra is az a forradalmár szellem maradt, aki a cárizmus idején volt. Miután a cári uralmat sikerült megdöntenie, egymásután szervezte a palotaforradalmakat a bolsevista párt keretén belül. Lasevics a tizenkettedik végrehajtóbizottsági kongresszus után összeesküvést szőtt maga Lenin ellen és azt akarta, hogy Trotzkij, Zinovjev és Stalin vegyék át az uralmat Lenintől. A cseka vezetését akarta jutalmul megkapni, azonban ez az összeesküvés kudarcot vallott, de Lasevicsnek mégsem történt semmi baja, sőt a forradalmi bizottmány alelnökévé választották. Ez a született forradalmár még most sem tudott megnyugodni és tovább szövögette az összeesküvések szálait a szovjet vezetői ellen. Zinovjevvel karöltve két év múlva, a központi szovjet bizottmány tizennegyedik gyűlése után Moszkva mellett egy erdőben ismét titkos gyűlést tartott, ahol arra buzdított, hogy lázadjanak fel az akkori pg-i ,itikai vezetők ellen. Ez már sok volt a szovjet vezetőinek is és ezért Lasevicset Trotzkijjal és Zinovjevvel együtt kizárták a központi végrehajtóbizottságból és megfosztották a forradalmi bizottmány alelnöki tisztjétől is. Lasevicset ekkor Szibériába deportálták és öt hónapra eltiltották minden szovjethivatal vállalásától. Már-már úgy látszott, hogy örökre eltűnik a közszereplés színpadáról, amikor barátai arra hivatkozva, hogy milyen nagy érdemeket szerzett a bolsevista forradalom diadalra juttatása körül, kieszközölték a megkegyelmezését. Írásbeli ígéretet tett, hogy a jövőben nem fog intrikálni a vezetőség ellen és ezután ismét visszafogadták Moszkva vörös urai a párt kebelébe. Rövidesen kinevezték a kínai keleti vasút vezérigazgatójává, ahol nyugodtan hódolhatott régi szenvedélyének, a forradalom csinálásnak, amennyiben ő reá osztották ki azt a feladatot is, hogy Mongolországot forradalmasítsa és indítson háborút Mandzsúria ellen. Lasevicsnek alig néhány hét alatt sikerült is mindkét megbízást teljesítenie. Mongolország ma már bolsevista zászló alatt háborút indított Mandzsúria ellen és ki tudja, milyen diadalok vártak volna még erre az alacsony, kövér bolsevista vezérre, ha Charbinban nem következik be váratlanul rejtélyes halála. SCHNITZLER ARTÚR TERÉZ Efrl JASSZONY TÖRTÉNETE, 46 A leány megcsókolta, mintha ő lenne az édesanyja, de mégis máskép és hozzá szemtelenül Terézre kacsintott. Az asztalnál azután sok rosszat beszélt el arról az előkelő házról, ahol ő most „második szobalány“. Teréz a maga fajtájaként kezelte és aziránt érdeklődött, hogy most hol „szolgál“ és egyre azokra a dolgokra célozgatott, amit egy fiatal és csinos lánynak a fiatal, de főképpen az idősebb uraktól el kell tűrnie, amiről Teréz is bizonyára sok mindent beszélhetne el. Teréz felháborodva kikérte magának az efajta megjegyzéseket. Ágnes szemtelen lett, Leutnerné vetett véget a kezdődő veszekedésnek. „Gyerekeri“, — mondotta Ágnes és elszaladt a fiúval. Teréz keservesen sírt. Leutnerné vigasztalta; a szomszédságból látogatók érkeztek, a fiú és Ágnes visszajött és mielőtt a leánynak — még elég korán — vissza kellett este utazni a városba, odalépett Terézhez, kezet nyújtott neki: „ne haragudjék, no, nem úgy gondoltam“, — és úgy látszott, megint helyreállt a béke. Ezalatt megint közeledett annak az ideje, hogy Teréz állás után nézzen. Az a próbálkozása, hogy egyik nevelőintézetben tanítónőnek vegyék fel, nem sikerült, mert a szükséges vizsgákat nem tette le. Most megint megfogadta magának, hogy a legközelebb ezt pótolni fogja. S így hozzálátott megint ahhoz, amit már oly sokszor megtett: elolvasta az újságok apróhirdetéseit, ajánlkozó leveleket írt. De ez most előtte fáradságosabbnak és kilátástalanabbnak tetszett, mint régebben. Hébe-hóba eszébe jutott, hogy egy kissé Alfréd is törődhetne vele, legalább annyira, hogy az apróhirdetésekre, amelyek véletlenül a szeme elé kerülnek, figyelmessé teszi. Alfréd azonban azokkal a dolgokkal, amelyek Teréz hivatásával valami kapcsolatban voltak, úgy látszott, szántszándékkal nem törődött. Enzbachban sem mutatkozott többet. 58. Teréz egy bankigazgató házában kapott állást két kisleány mellett, az egyik hat, a másik tízéves volt. Szentül megfogadta magában, hogy semmit sem tesz, ami nem szigorúan vett kötelessége, a szívét és a lelkét érintetlenül tartja és mindig az lebeg a szeme előtt, hogy minden házban idegen volt és idegen maradt. Ennek dacára már néhány nap múlva élénk, egyre növekvő rokonszenvet érzett az ifjabbik, meghatóan simulékony természetű leányka iránt, de annál tudatosabban keményítette meg a szívét a nagyobbik leánnyal szemben. A bankigazgató ötvenesben járó férfi volt, még mindig az, akit szép férfinak szoktak nevezni, volt ugyan benne némi nyegleség, ami főképpen abban nyilatkozott meg, ahogy kihívóan a szemét fölvetette és ahogyan különös választékossággal beszélt. Szokásává fejlődött, hogy mintha véletlenül történne, hozzáért a mellette elhaladó Terézhez, lehelete a nyakát érte és Teréz teljesen meg volt győződve arról, csak tőle függ, hogy közelebbi viszonyba kerüljön vele, annál is inkább, mert a felesége már nem volt fiatal, kissé nehézkes lett, a külsejét szinte elhanyagolta és mindig betegeskedett. Mindenesetre sok gondot fordított az egészségére és Terézt mindig elkeserítette, hogy az igazgatóné őnagysága minden alkalommal, kénye-kedve szerint kímélhette magát és ágyba feküdhet, míg ő reá, ki végeredményében ép annyira asszony, soha senki nincs és nem is volt tekintettel. Még jól emlékezett arra, hogy évek előtt, az egyik szolgálati helyén a legcsúnyább időben, s hozzá, amikor nagyon rosszul érezte magát, el kellett az iskolából a gyermekeket hoznia és majdnem súlyosan megbetegedett és amit akkor csupán foglalkozása elkerülhetetlen kellemetlenségének fogott fel, azt most szíve mélyén ezeknek az embereknek fizette vissza, akiknél most volt állásban, anélkül, hogy ezt külsőleg észrevétette volna. Ha azonban Alfréd, aki előtt ezekről a dolgokról a szívét kiöntötte, bebizonyította előtte ezeket az esetleges túlzásait és nyilvánvaló igazságtalanságait s amikor rábeszélni igyekezett arra, hogy enyhébb és elnézőbb legyen, akkor a szemére hányta, hogy ő jó polgári család gyermeke, aki sose tudta, mi a gond, persze, még ezekkel a zsidó bankdirektorokkal is szolidárisnak érzi magát; szidta, hogy szívtelen és önző és a végén annyira elragadtatta magát, hogy az arcába vágta: ő, csak ő nyomorúságának az oka, mert Salzburgban őt, aki fiatal és ártatlan leány volt, magára hagyta. Az ilyen megjegyzésekre Alfréd csak a vállát vonogatta, ami azután teljesen kihozta a sodrából, így azután egyre ritkább találkozásaik nem nélkülözték a vitát, lehangoltságot és a veszekedést. Fiát a város és a falu között, a könnyen hozzáférhető Liebharttal külvárosban igen jól elhelyezte, véletlenül megint egy szabómester házánál, és miután Teréz már régen lemondott arról, hogy fiát középiskolába járassa, még mialatt a közelfekvő népiskolába járt, inasnak adta. Úgy tűnt fel neki, mintha fia jobban fejlődne, mint az előző évben: a mesternek, egy jóindulatú, kissé italos természetű embernek, de a szabónénak sem volt panasza ellene; gyermekükkel, aki jó néhány évvel idősebb volt mint Feri, egész jól összefért és így Teréz megint azt hihette, hogy fia jövőjét illetőleg végre megint megnyugodhat. Alfréd egy napon azzal a hírrel lepte meg, hogy legközelebb egyik kis németországi egyetemre megy, hogy az ottani híres pszichiáternél szakmájában továbbképezze magát. Alfréd hangsúlyozta, hogy ez nem jelent válást. Teréz tudta, hogy ez a viszonyuk vége. De nem engedte, hogy Alfréd bármit is észrevegyen és így e pár hét alatt, amely még számukra hátra volt, Teréz annyira uralkodott magán és oly gyöngéd volt, amilyennek Alfréd már hosszú idő óta rem ismerte. Első leveleiben, melyeket új tartózkodási helyéről írt, sokkal szabadabbnak és vidámabbnak mutatkozott, mint amilyen az utolsó időkben együttlétük alkalmával volt. Azonban e levelek barátságos hangjából teljesen hiányzott a szerelemnek, vagy hozzá a szenvedélynek legkisebb megnyilatkozása és Teréz félig szándékosan, félig öntudatlanul hamarosan értette a módját annak, hogy ehhez a hanghoz alkalmazkodjék. (Folytatjuk.) *«se®n‹ hiklap Szombat Zichy János nem tudja megérteni Gömbös államtitkári kinevezését Gróf Zichy János, a kereszténypárt elnöke és a legitimisták egyik vezére, aki igen ritkán szokott a nyilvánosság előtt nyilatkozni, a Nemzet Újság mai számában hosszasabban beszél az aktuális politikai kérdésekről. Nyilatkozatában mindenekelőtt kijelenti, hogy nem igaz az a hír, mintha ő és legitimista elvbarátai már most újabb politikai akciót készítenének elő. Egyelőre várják az őszi politikai kampány megindulását és a kormány őszi programjának ismertetése után fognak csak nyilatkozatot tenni. Ezután külpolitikai kérdésekről beszélt, majd helyesnek mondja a gazdasági minisztérium felállítását, végül pedig nyilatkozik Gömbös Gyula küszöbön lévő államtitkári kinevezéséről. Gömbös Gyula kinevezéséről azt mondja gróf Zichy János, hogy a kormánynak ezt a szándékát nem tudja megérteni és nem tudja elképzelni, milyen különös okok játszanak közre, hogy a szabadkirályválasztás egyik exponált emberét helyezik a honvédelmi tárca politikai államtitkári állásába. Ha emögött szándékosság van — folytatja Zichy —, akkor meg kell állapítania, hogy ez a tény ellentétben van a miniszterelnök inkei nyilatkozatával. Egyébként a cselekvési szabadságát e kérdésben fentartja magának. A legitimista politika — mondja, a legitimisták egyik vezére —, nyugodtan tekint a jövőelé. Töréky Géza büntetőtörvényszéki elnök ismeretes nyilatkozatáról azt mondja Zichy János, hogy ezt az incidenst nem kell túlértékelni, de Bethlen nyilatkozata után a kormánynak gondoskodnia kell, hogy a miniszterelnök álláspontját az állami funkcionáriusok respektálják és ne kalandozzanak olyan térre, amely kívül esik kompetenciájukon. Biztosra veszi, hogy a kormány módját találja annak,hogy hasonló nyilatkozatok ne nyugtalaníthassák a közvéleményt. Ezeket mondja gróf Zichy János s ebből a nyilatkozatból. ismételten megállapíthatjuk azt, amit már múltkor is leszögeztünk, hogy a legitimista fronton a legnagyobb ellentétek vannak, mert míg Zichy János és társai egyelőre várakozó állásponton vannak Gömbös nyilatkozatával és Töreky Géza kijelentésével szemben, addig a legitimista front másik oldalán mindkét üggyel kapcsolatosan éles akciókat sürgetnek. wmmimmimmmmmmmmmkcmmmmmmimKnmmmmK Este tíz órakor is lesz időjóslat A Meteorológiai Intézet közli: Az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet a földművelésügyi minisztérium áldozatkész-sége folytán abba a helyzetbe jutott, hogy az eddig kiadott déli prognózison kívül szeptember elsejétől kezdve este 10 órakor egy második prognózist adhat ki, amely az időjárási helyzet változásának megfelelően, a déli prognózist esetleg módosítja. Ezt az esti prognózis különösen a légi forgalom és a mezőgazdaság szempontjából fontos és a következő napon aktuálisabig nint a délben kiadott prognózis. Fontos ez az újítás azokra is, akik az időprognózisról, csupán a reggeli lapokból értesülnek. Udvari helyiségek ügynökségnek, zálogháznak, beraktározásnak Igen alkalmat, kedvező feltételek mellett azonnal kiadók, nagymező OCCS 48.