Magyar Hirlap, 1928. szeptember (38. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

2 1928 szeptember­­. egyidőben a távol keleti szovjetcsapatok fő­parancsnoka tisztjét is ő töltötte be. Ami ezután történt, teljesen rejtélyes, csak annyi bizonyos, hogy Lasevics mindjárt le­tartóztatása napján meghalt. Egyesek azt mondják, hogy a kommunista vezér, ami­kor látta, hogy milyen súlyos bizonyítékok vannak a mandsuriai kormány kezében te­vékenységéről, öngyilkosságot követett el, más hírek viszont úgy tudják, hogy egy kínai tiszt lőtte agyon a bolsevisták távol keleti vezérét. Aki Soiradalmosította az orosz hadsereget Lasevics egyike volt a legérdekesebb bol­sevista vezéreknek, akiknek pályafutása és gondolkodása a francia forradalom hirhedt alakjaira emlékeztet. A bolsevista forrada­lom győzelemre jutásában igen nagy sze­repe volt és ezt az „érdemét“ mindig hono­rálták is a szovjet vezetői. Már a cári ura­lom idején is bolsevista volt és egyik fő­szervezője volt az orosz forradalmároknak. A különböző titkos szervezetekben, amelyek egészen aláaknázták a cári vi­lágot, Lasevics igen nagy szerepet ját­szott és szava döntő súllyal esett latba minden fontosabb kérdésnél. 1917-ben, a Kerenszki-forradalom kitöré­sekor, Lasevics éppen a hadsereget „dol­gozta meg“ és mint tartalékos tisztnek, si­került bejutnia olyan helyekre is, amelyek minden más bolsevista agitátor előtt el let­tek volna zárva. A Kerenszki-forradalom tartama alatt az egyik pétervári ezred géppuskás­­zászlóaljának a parancsnoka volt, de a régi, kipróbált bolsevista természete­sen rögtön jelentkezett Leninnél, amikor Vladimir Uljanovot a németek lepecsételt vasúti kocsiban Svájcból Oroszországba szállították. Az első pillanattól kezdve Lenin jobb­keze lett és neki köszönhette a későbbi bol­sevista diktátor, hogy a hadsereg is.­pártolt Kerenszkitől és a kommunista lobogó alá állott. Trotzkij és Lasevics bolsevizálták Kerenszki csapatait és Lasevics vezette az első bolsevista rohamot a Verbolsk-palota ellen. Ez a támadás akkor ugyan kudarcot vallott, de Lasevics azért nem csüggedt el és most már titokban folytatta a bolsevista hadsereg szervezését. Csakhamar tagja lett a katonatanácsnak, amely Trotzkij elnöklete alatt titokban ülé­sezett. A forradalmi katonatanácsnak ak­koriban még alig néhány tagja volt és így érthető, hogy a bolsevista forradalom diadalrajutása után „érdemeinek“ jutalmazásául egy­másután a legfontosabb pozíciókat töl­tötte be a szovjetben. Először Szibériába küldték, mint a forra­dalmi komité elnökét, ugyanakkor azonban beválasztották a szovjet közpifiti végrehajtó­­bizottságába is. Nagy szerepet játszott Kol­­csak és Denikin ellenforradalmi leverésében is és olyan nagy szolgálatokat tett a szov­jetnek, hogy a legelsők között volt, akik megkapták a kommunista érdemrendet, a vörös zászló rendet. Bolsevista módszer — a bolsevisták ellen Lasevics annak ellenére, hogy a legmaga­sabb pozíciókat töltötte be, nem tudott meg­változni és továbbra is az a forradalmár szellem maradt, aki a cárizmus idején volt. Miután a cári uralmat sikerült megdön­­tenie, egymásután szervezte a palota­forradalmakat a bolsevista párt keretén belül. Lasevics a tizenkettedik végrehajtóbizott­sági kongresszus után összeesküvést szőtt maga Lenin ellen és azt akarta, hogy Trotzkij, Zinovjev és Stalin vegyék át az uralmat Lenintől. A cseka vezetését akarta jutalmul megkapni, azonban ez az össze­esküvés kudarcot vallott, de Lasevicsnek mégsem történt semmi baja, sőt a forra­dalmi bizottmány alelnökévé választották. Ez a született forradalmár még most sem tudott megnyugodni és tovább szövögette az összeesküvések szálait a szovjet vezetői el­len. Zinovjevvel karöltve két év múlva, a központi szovjet­ bizottmány tizennegyedik gyűlése után Moszkva mellett egy erdőben ismét titkos gyűlést tartott, ahol arra buzdí­tott, hogy lázadjanak fel az akkori pg-i ,­­­iti­ka­i vezetők ellen. Ez már sok volt a szovjet vezetőinek is és ezért Lasevicset Trotzkijjal és Zinovjevvel együtt kizárták a központi végrehajtóbizott­ságból és megfosztották a forradalmi bizott­mány alelnöki tisztjétől is. Lasevicset ekkor Szibériába deportálták és öt hónapra eltiltották minden szovjet­hivatal vállalásától. Már-már úgy látszott, hogy örökre eltűnik a közszereplés szín­padáról, amikor barátai arra hivatkozva, hogy milyen nagy érdemeket szerzett a bolsevista forradalom diadalra juttatása kö­rül, kieszközölték a megkegyelmezését. Írás­beli ígéretet tett, hogy a jövőben nem fog intrikálni a vezetőség ellen és ezután ismét visszafogadták Moszkva vörös urai a párt kebelébe. Rövidesen kinevezték a kínai keleti vasút vezérigazgatójává, ahol nyugod­tan hódolhatott régi szenvedélyének, a forradalom csinálásnak, amennyiben ő reá osztották ki azt a felada­­tot is, hogy Mongolországot forradalmasítsa és indítson háborút Mandzsúria ellen. Lasevicsnek alig néhány hét alatt sikerült is mindkét megbízást teljesítenie. Mongol­ország ma már bolsevista zászló alatt há­borút indított Mandzsúria ellen és ki tudja, milyen diadalok vártak volna még erre az alacsony, kövér bolsevista vezérre, ha Char­­binban nem következik be váratlanul rejté­lyes halála. SCHNITZLER ARTÚR TERÉZ Efrl JASSZONY TÖRTÉNETE, 46 A leány megcsókolta, mintha ő lenne az édesanyja, de mégis máskép és hozzá szem­telenül Terézre kacsintott. Az asztalnál azután sok rosszat beszélt el arról az előkelő házról, ahol ő most „második szobalány“. Teréz a maga fajtájaként kezelte és aziránt érdeklődött, hogy most hol „szolgál“ és egyre azokra a dolgokra célozgatott, amit egy fiatal és csinos lánynak a fiatal, de főképpen az idősebb uraktól el kell tűrnie, amiről Teréz is bizonyára sok mindent beszélhetne el. Teréz felháborodva kikérte ma­gának az efajta megjegyzéseket. Ágnes szemte­len lett, Leutnerné vetett véget a kezdődő vesze­kedésnek. „Gyere­keri“, — mondotta Ágnes és elszaladt a fiúval. Teréz keservesen sírt. Leutnerné vigasztalta; a szomszédságból látogatók érkeztek, a fiú és Ágnes visszajött és mielőtt a leánynak — még elég korán — vissza kellett este utazni a városba, odalépett Terézhez, kezet nyújtott neki: „ne haragudjék, no, nem úgy gondoltam“, — és úgy látszott, megint helyreállt a béke. Ezalatt megint közeledett annak az ideje, hogy Teréz állás után nézzen. Az a próbálkozása, hogy egyik nevelőintézetben tanítónőnek vegyék fel, nem sikerült, mert a szükséges vizsgákat nem tette le. Most megint megfogadta magának, hogy a legközelebb ezt pótolni fogja. S így hozzálátott megint ahhoz, amit már oly sokszor megtett: elolvasta az újságok apróhirdetéseit, ajánlkozó leveleket írt. De ez most előtte fáradságosabbnak és kilátástalanabbnak tetszett, mint régebben. Hébe-hóba eszébe jutott, hogy egy kissé Alfréd is törődhetne vele, legalább annyira, hogy az apróhirdetésekre, amelyek véletlenül a szeme elé kerülnek, figyelmessé teszi. Alfréd azonban azokkal a dolgokkal, amelyek Teréz hivatásával valami kapcsolatban voltak, úgy látszott, szánt­­szándékkal nem törődött. Enzbachban sem mu­tatkozott többet. 58. Teréz egy bankigazgató házában kapott állást két kisleány mellett, az egyik hat, a másik tízéves volt. Szentül megfogadta magában, hogy semmit sem tesz, ami nem szigorúan vett kötelessége, a szívét és a lelkét érintetlenül tartja és mindig az lebeg a szeme előtt, hogy minden házban idegen volt és idegen maradt. Ennek dacára már néhány nap múlva élénk, egyre növekvő rokonszenvet érzett az ifjabbik, meghatóan simulékony ter­mészetű leányka iránt, de annál tudatosabban keményítette meg a szívét a nagyobbik leánnyal szemben. A bankigazgató ötvenesben járó férfi volt, még mindig az, akit szép férfinak szoktak nevezni,­­ volt ugyan benne némi nyegleség, ami főképpen abban nyilatkozott meg, ahogy ki­hívóan a szemét fölvetette és ahogyan különös választékossággal beszélt. Szokásává fejlődött, hogy mintha véletlenül történne, hozzáért a mel­lette elhaladó Terézhez, lehelete a nyakát érte és Teréz teljesen meg volt győződve arról, csak tőle függ, hogy közelebbi viszonyba kerüljön vele, annál is inkább, mert a felesége már nem volt fiatal, kissé nehézkes lett, a külsejét szinte elhanyagolta és mindig betegeskedett. Minden­esetre sok gondot fordított az egészségére és Terézt mindig elkeserítette, hogy az igazgatóné őnagysága minden alkalommal, kénye-kedve szerint kímélhette magát és ágyba feküdhet, míg ő reá, ki végeredményében ép annyira asszony, soha senki nincs és nem is volt tekintettel. Még jól emlékezett arra, hogy évek előtt, az egyik szolgálati helyén a legcsúnyább időben, s hozzá, amikor nagyon rosszul érezte magát, el kellett az iskolából a gyermekeket hoznia és majdnem súlyosan megbetegedett és amit akkor csupán foglalkozása elkerülhetetlen kellemetlenségének fogott fel, azt most szíve mélyén ezeknek az embereknek fizette vissza, akiknél most volt állásban, anélkül, hogy ezt külsőleg észrevétette volna. Ha azonban Alfréd, aki előtt ezekről a dolgokról a szívét kiöntötte, bebizonyította előtte ezeket az esetleges túlzásait és nyilvánvaló igaz­ságtalanságait s amikor rábeszélni igyekezett arra, hogy enyhébb és elnézőbb legyen, akkor a szemére hányta, hogy ő jó polgári család gyer­meke, aki sose tudta, mi a gond, persze, még ezekkel a zsidó bankdirektorokkal is szolidáris­nak érzi magát; szidta, hogy szívtelen és önző és a végén annyira elragadtatta magát, hogy az arcába vágta: ő, csak ő nyomorúságának az oka, mert Salzburgban őt, aki fiatal és ártatlan leány volt, magára hagyta. Az ilyen megjegyzésekre Alfréd csak a vállát vonogatta, ami azután telje­sen kihozta a sodrából, így azután egyre ritkább találkozásaik nem nélkülözték a vitát, lehangolt­­ságot és a veszekedést. Fiát a város és a falu között, a könnyen hozzáférhető Liebharttal kül­városban igen jól elhelyezte, véletlenül megint egy szabómester házánál, és miután Teréz már régen lemondott arról, hogy fiát középiskolába járassa,­­ még mialatt a közelfekvő népiskolába járt, inasnak adta. Úgy tűnt fel neki, mintha fia jobban fejlődne, mint az előző évben: a mester­nek, egy jóindulatú, kissé italos természetű em­bernek, de a szabónénak sem volt panasza ellene; gyermekükkel, aki jó néhány évvel idősebb volt mint Feri, egész jól összefért és így Teréz megint azt hihette, hogy fia jövőjét illetőleg végre megint megnyugodhat. Alfréd egy napon azzal a hírrel lepte meg, hogy legközelebb egyik kis németországi egye­temre megy, hogy az ottani híres pszichiáternél szakmájában továbbképezze magát. Alfréd hang­súlyozta, hogy ez nem jelent válást. Teréz tudta, hogy ez a viszonyuk vége. De nem engedte, hogy Alfréd bármit is észrevegyen és így e pár hét alatt, amely még számukra hátra volt, Teréz annyira uralkodott magán és oly gyöngéd volt, amilyennek Alfréd már hosszú idő óta rem ismerte. Első leveleiben, melyeket új tartózkodási he­lyéről írt, sokkal szabadabbnak és vidámabbnak mutatkozott, mint amilyen az utolsó időkben együttlétük alkalmával volt. Azonban e levelek barátságos hangjából teljesen hiányzott a szere­lemnek, vagy hozzá a szenvedélynek legkisebb megnyilatkozása és Teréz félig szándékosan, félig öntudatlanul hamarosan értette a módját annak, hogy ehhez a hanghoz alkalmazkodjék. (Folytatjuk.) *«se®n‹ hiklap Szombat Zichy János nem tudja megérteni Gömbös államtitkári kinevezését Gróf Zichy János, a kereszténypárt elnöke és a legitimisták egyik vezére, aki igen rit­kán szokott a nyilvánosság előtt nyilatkozni, a Nemzet Újság mai számában hosszasab­ban beszél az aktuális politikai kérdésekről. Nyilatkozatában mindenekelőtt kijelenti, hogy nem igaz az a hír, mintha ő és legiti­mista elvbarátai már most újabb politi­kai akciót készítenének elő. Egyelőre várják az őszi politikai kampány megindulását és a kormány őszi program­jának ismertetése után fognak csak nyilat­kozatot tenni. Ezután külpolitikai kérdések­ről beszélt, majd helyesnek mondja a gaz­dasági minisztérium felállítását, végül pe­dig nyilatkozik Gömbös Gyula küszöbön lévő államtitkári kinevezéséről. Gömbös Gyula kinevezéséről azt mondja gróf Zichy János, hogy a kormánynak ezt a szándékát nem tudja megérteni és nem tudja elképzelni, milyen különös okok játszanak közre, hogy a szabadkirály­választás egyik exponált emberét helyezik a honvédelmi tárca politikai államtitkári állásába. Ha emögött szándékosság van — folytatja Zichy —, akkor meg kell állapí­tania, hogy ez a tény ellentétben van a mi­niszterelnök inkei nyilatkozatával. Egyéb­ként a cselekvési szabadságát e kérdésben fentartja magának. A legitimista politika — mondja, a legitimisták egyik vezére —, nyu­­godtan tekint a jövő­­elé. Töréky Géza büntetőtörvényszéki elnök ismeretes nyilatkozatáról azt mondja Zichy János, hogy ezt az incidenst nem kell túlér­tékelni, de Bethlen nyilatkozata után a kor­mánynak gondoskodnia kell, hogy a miniszterelnök álláspontját az állami funkcionáriusok respektálják és ne ka­landozzanak olyan térre, amely kívül esik kompetenciájukon. Biztosra veszi, hogy a kormány módját ta­­­lálja annak,­­hogy hasonló nyilatkozatok ne nyugtalaníthassák a közvéleményt. Ezeket mondja gróf Zichy János s ebből a nyilatkozatból. ismételten megállapíthatjuk azt, amit már múltkor is leszögeztünk, hogy a legitimista fronton a legnagyobb ellen­tétek vannak, mert míg Zichy János és társai egyelőre vá­rakozó állásponton vannak Gömbös nyilat­kozatával és Töreky Géza kijelentésével szemben, addig a legitimista front másik oldalán mindkét üggyel kapcsolatosan éles akciókat sürgetnek. wmmimmimmmmmmmmmkcmmmmmmimKnmmmmK Este tíz órakor is lesz időjóslat A Meteorológiai Intézet közli: Az Orszá­gos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet a földművelésügyi minisztérium áldozatkész-­­sége folytán abba a helyzetbe jutott, hogy az eddig kiadott déli prognózison kívül szeptember elsejétől kezdve este 10 órakor egy második prognózist adhat ki, amely az időjárási helyzet változásának megfelelően, a déli prognózist esetleg módosítja. Ezt az esti prognózis különösen a légi forgalom és a mezőgazdaság szempontjából fontos és a következő napon aktuálisabig nint­ a dél­ben kiadott prognózis. Fontos ez az újítás azokra is, akik az időprognózisról, csupán a reggeli lapokból értesülnek. Udvari helyiségek ügynökségnek, zálogháznak, beraktározásnak Igen alkalmat, kedvező feltételek mellett azonnal kiadók, nagymező OCCS 48.

Next