Magyar Hirlap, 1929. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
2929 január 1. glAGWio HÍRLAP Biztonságba helyezik a Kabulba szorult külföldieket Peshavarból jelentik. Az afganisztáni hiszik, hogy Kabul körül húsz mértföldnyire helyzet könnyű javulást mutat. Mint közük, a felkelőknek nincs haderejük Kandaharból, Heráiból és Vasárnap négy németet, egy olaszt, hat az északi tartományokból Kabul felé törököt és huszonegy más személyt szálerősítések vannak útban. jutottak el Kabulból. Híre jár továbbá, hogy Kabul volt kormány- Remélik hogy január 1-én Kabulból az róla, aki jelenleg Dzsellalabadban tartózko- utolsó külföldit is biztonságba tudják hadik, némi sikerrel tárgyal a felkelőkkel. Azt iyézni. A nemzeti együttérzés megteremtése a sajtó legfőbb hivatása — mondotta Vass József az újságírók újévi tisztelgésekor Vass József minisztert, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete elnökét az újságírótársadalom igen nagyszámú küldöttsége kereste fel vasárnap, hogy kifejezze előtte szerencsekívánatait az újév alkalmából. A miniszter Dréhl Imre államtitkár társaságában fogadta az újságírókat, akiknek nevében Saluzsinszky Imre, az Újságírók Szanatórium Egyesületének elnöke üdvözölte meleghangú beszédben a minisztert. Kifejezte Saluzsinszky, hogy jó szívvel fordulnak az újságírók ahhoz a férfiúhoz, aki annyi szeretettel viseltetik velük szemben, mert az újságíróknak valósággal görnyed a hátuk attól, hogy évtizedeken át odatartották azt lépcsőnek olyanok lábai elé, akik elérve céljukat, a hálátlanság porát hintették az újságírók szemébe. A magyar újságíró pedig nemes hivatást teljesít, mert mindennap felkeres minden családot, vigasztalja, lelkesíti, irányítja azokat. Az újságírói hivatás sok felelősséggel jár és igazi újságíró csak az lehet, aki e pályára elhivatottságot érez és aki tud harcolni meggyőződéséért. , — E munkában — folytatta Saluzsinszky ■— az újságíró maga gyorsan elég és éppen Tanuljon Idegen nyelveket BERUH ateltébeláltanlsSH’ ezért kell gondoskodni arról, hogy öregségére meglegyen a betevő kenyere és meglegyen az özvegyének is. Az újságírás nagyon hálás tehát Vass miniszterrel szemben, aki annyi szeretettel karolta fel az újságírók jóléti intézményeinek az ügyét. Üdvözli őt és munkatársát, Dréhr Imrét. Vass miniszter nyomban válaszolt, mihelyt egy kicsit elcsitult az ováció zaja és kijelentette, hogy mindenben igaza van Saluszinszkynak, amit a sajtóról mondott. A magyar társadalom sajnos még nem érett egészen feladata öntudatára és ezért leng néha túl a kormány, amelyik a társadalom munkáját is kénytelen végezni és ezért szaporodik olyan ijesztő mértékben a tőle függő egyéniségek száma. A kormánynak nem szabad ölhetett kezekkel néznie, hogy fontos munkatelepek gondozatlanul maradjanak. Ugyanakkor azonban öntudatra kell ébreszteni a társadalmat is, márpedig erre sem a templomi szószék, sem az egyetemi katedra, sem a parlament nem alkalmas annyira, mint a sajtó, amelyik a maga ezer harsonájával, milliárdnyi ólomkatonájával, a gondolatnak eme apró gyalogosaival elmasíroz minden magyar léleknek kapujához, be is megy rajta, hiszen ólomökle van, tud tehát kopogtatni még a zárt kapukon is. A sajtó könnyű dandárjai hamarabb eljutnak az elzárt terülelekre is, mint a nehezebb lovasság: a könyv. Rámutatott azután Vass miniszter arra, hogy mindenekelőtt a nemzeti egyetértésnél, és együtérzésnek kell kiépülni, hogy ezután a nemzet egységes gondolata alakuljon ki és erősödjön meg. Egy felfelé hajtó erőnek kell lenni, amelyik a nemzeti együttérzést a nemzeti célkitűzések felé viszi és itt látja ő, ebben a munkában a magyar sajtó igazi hivatását. Aki a sajtót bántja, vele szemben elzárkózik, vagy ellene szeges korbácsot fog, az nem tud felemelkedni arra a magaslatra, amelyen meglátja, hogy a sajtó temérdek széttagoltságában, tarkaságában tulajdonképpen egy nagy és elengedhetetlen érték megteremtésére hivatott, meg kell tehát azt becsülni. Kijelenti, hogy lehetségesen gondtalanná kell tenni az újságíró életét, hogy a sajtó emberének szellemi nyergében ne legyen ott mögötte mindig az atra eura,mert ketten ülve egy nyeregben, az újságíró sem fog tudni szárnyalni. Ezért fogott ő össze újságírótársaival, hogy újraépítse az újságírók nyugdíjintézetét. A társadalom kell, hogy gyengéd kézzel simogassa a sajtót és ezért kaptákba állva, kalaplevéve hajtja meg fejét a fiatal herceg Esterházy Pál példája előtt. Megemlékezik arról is, hogy a kormányzó fogadta az újságírók küldötteit, kinyújtotta ezzel acélos jobbját a magyar sajtó felé, felejthetetlen szavakat mondott, amelyek rajta keresztül a nemzet lelkéből zúgtak a magyar sajtó felé. Hisz abban, hogy eljön a magyar tavasz, hogy ráébred a magyar a maga erejének, igazának, jövőjének és büszkeségének tudatára és hogy a társadalom a maga egységével odaáll minden kezdés mögé, amely összefogja ezt az országot és nem engedi kibillenteni a történelem serpenyőjéből. Ezután Vass József szárnyalóan szép és mély érzéseket keltő beszédét azzal fejezte be, hogy amikor Garibaldi ezrede bevonult Rómába és katonái felmentek a Szent Péter-templom kupolájába, a svájci gárdisták azt kiáltották feléjük : „Itt vagyunk itt is fogunk maradni.“ Ezt kiáltja a magyar nemzet is a világ felé. Az újságírók percekig éljenezték és tapsolták Vasst, akit az ünneplés meghatott és aki hosszabb ideig elbeszélgetett a deputáció tagjaival. E. PH. OPPMMElffl 2 A FEKETE EGY LONDONI ÜGYVÉD REGÉNYE 60 — Beteg volt, Lady Isabell? — kérdezte Francis akaratlanul. — így is mondhatnám, — felelt az asszony — bár a betegségem inkább lelki természetű volt. Idegeim hajlandósága oda juttatott, hogy ma már tisztára abba a típusba tartozom, melynek képviselőiből eleget láthatott a mai estén. Adjon hálát a sorsnak, hogy maga másféle. Én bizony nem tudtam megnyugvást és harmóniát találni az élet normális küzdelmei és örömei közt. Nem volt életcélom, mindig az újat kerestem, izgalmakat és élményeket hajszoltam... ez látszik meg rajtam. Amikor férjhez mentem, igazán boldog lehettem volna, a férjem nagyszerű ember volt és imádott. De elkeserítettem az életét és elhagytam. A lányom megszökött a sofőrjével, a fiam elesett a háborúban. Volt egy kedvesem, mit tagadjam, aki addig volt jó hozzám, míg ki nem forgatott a vagyonomból, így jártam és most már hiába sopánkodnék rajta. Egyetlen vigaszom, ha ugyan vigasz ez, hogy nem balszerencse tett tönkre, hanem a saját léhaságom. — Az is balszerencse, — jegyezte meg Francis részvéttel. — Kedves, hogy menteni próbál. De ne fáradjon vele. Nem azért szólítottam meg, mintha vigasztalást keresnék. De amikor megláttam magát itt ezen az estélyen, magát, akinek a jellemszilárdsága mindig imponált nekem, hirtelen a szívembe nyilatt valami. Íme egy rendes ember, gondoltam magamban, régi, kedves ismerős, aki eddig békességben élt önmagával és most ő is kezdi... ilyen környezetbe jár, letér az eddigi útjáról. Óvni akartam, Mr. Ledsam, baráti módon figyelmeztetni, hogy mi vár rá ... — Végtelenül köszönöm asszonyom, de téved, ha azt hiszi, hogy rossz irányba fordultam. Én az vagyok, aki voltam és ma csak kivételesen jöttem ezek közé az emberek közé. — Az más. Remélem, így is van. Akkor nem is zavarom tovább. Lady Isabell eltűnt a vendégek közt és Ledsam most a bárka fedélzetét kezdte nézegetni. Körbe sétáltak rajta az emberek a zeneszóra. Mind felsőkabát nélkül voltak, csak egy ember, aki félrehúzódott a többiektől és magában álldogált. Hozta magával a felöltőjét. Egyszerre csak felbukkant Sir Timothy a bárka belsejéből és két szolga követte. Egyenesen a felöltős ember felé tartottak és körülvették. Francis kíváncsisága felébredt, közelebb lépett a kis csoporthoz és megszólította Sir Timothyt. — Valami baj van talán, Sir Timothy? — De Sir Timothy nem hallotta és a felöltős emberhez fordult. — Ön az, Mr. Manuel Loito? — kérdezte tőle. — Helyesebben, Mr. Shopland? Ön az? Imádom a társaságát, de ezen a bárkán csak meghívott vendégeket tűrök. Ne vegye rossznéven, ha szép barátságosan eltávolítom innen. A detektív rémült arcot vágott, de mielőtt még szóra nyithatta volna a száját, a két szolga átnyalábolta, felemelte és keresztüldobta a korláton. A következő pillanatban a víz nagyot csobbant. A detektív nem tudott lármázni, eléggé el volt foglalva azzal, hogy a megfulladás ellen küzdött. Az egyik szolga mentőövet dobott utána. — Látja, milyen humánus vagyok? — szólt Sir Timothy, Ledsam felé hajolva. — De a fickó büszke, nem veszi igénybe a mentőövet. Anélkül is elég jól úszik, pedig felöltőben van. Azt hiszem, kiér a partra. Ámbár nem nagyon érdekel. A bárka az enyém, aki az engedélyem ellenére betolakszik, azt kitessékelem, ott ahol észreveszem. Nem vagyok köteles szállítani senkit. Vagy más nézeten van, Mr. Ledsam? Francis, aki látta, hogy Shopland már biztonságban van és nemsokára partra ér, mosolyogva vállat vont. — Ha nincs is igaza, Sir Timothy, ez az ember nem panaszkodhatik. Nagyon jól tudta, mit kockáztat, amikor idetolakodott. — Szóval nem protestál a barátja miatt, — mondta Sir Timothy epésen. — Akkor ne is beszéljünk róla többet. Mi az, ön egyedül van? Miért hanyagolja el Lady Cynthiát? Legyen szíves, foglalkozzék vele egy kicsit, nekem most más dolgom van. Francis felkereste a fedélzeten Lady Cynthiát és néhány közömbös szót váltott vele. A hajó a folyó szűkebb ágába ért, amely szinte elveszett a partmenti fák sűrűjében. A motor hirtelen megállt, gengjel kondult meg és a vendégek mind a lejáró lépcső felé tartottak, hogy lemenjenek a hajó belsejébe, ahol az adott jel szerint a kirándulás tulajdonképpeni programja megkezdődött. A hajócska szalonjában sorba voltak már állítva a nyugvószékek, mint valami színházban. Színpad nem volt, de a szon vérében egy festett kör közepét teleszórták homokkal. Sir Timothy a kör mellett állt egy vasoszlopnak támaszkodva. Megvárta míg mindenki elhelyezkedett, azután halkan, kissé rekedten így szólt: — Kedves barátaim! Gyakran mutattam nekttek olyan mérkőzéseket, amelyek sokkal keményebbek és izgalmasabbak voltak, mint a szokott efajta meccsek. Újszerűek voltak azok is, de valami mégis hiányzott belőlük. Remélem, hogy most olyan mérkőzést tudok bemutatni, ami minden igényt kielégít. Köszönöm, Sir Edgard... A felényújtott égő gyufa tüzénél rágyújtott a cigarettára, amelyet eddig a kezében tartott. A hajó szalonja félhományba borult, a kerek világítóablakok függönyeit lehúzták, csak egy-két lámpa égett a szobában. A felvillanó gyufa fényénél Ledsam jobban megnézte Sir Timothyt, akinek arca olyan szokatlan volt ebben a pillanatban. Izgatott volt, csúfolódó, de szomorú is. Szeme nyugtalanul kereste Lady Cynthia szemét, mintha biztatást, megértést, szimpátiát akart volna találni nála. — Ennek az egész kornak realitás a jelszava, — folytatta aztán kissé hangosabban. — A meztelen valóságot keressük vágyainkban, munkánkban, szerelmünkben, szórakozásainkban, minden törekvésünkben. Nos, mindjárt mutatok önöknek valóságot. Két ember lesz mindjárt ebben a körben. Az egyik egy londoni matrózlegény, a másik valami olasz. Sokáig jóbarátok voltak, de most minden képzeletet felülmúló gyűlölettel viseltetnek egymás iránt. A vezetéknevük titok marad. Guiseppe elcsábította Jim kedvesét, a lány most is az olasznál él, aki nem akar lemondani róla, amíg meg nem unta. Jim esküvel megfogadta, hogy megöli a lányt és a csábítóját. És Jim nem szokott tréfálni. Hat évig ült már fegyházban emberölésért és egy évig le volt csukva, mert megkéselt egy rendőrt. Guiseppe is jómadár. Otthon halálra ítélték valami különös kegyetlenséggel végrehajtott rablógyilkosságért, de az utolsó pillanatban sikerült megszöknie. A két fickó nagyon jól tudja, hogy egyikük fölösleges a földön. A lány most az olaszhoz pártol, de szereti a bátor férfiakat és ha Jim győz, akkor vissza fog térni hozzá. Viszont Jim meg fog bocsátani a hűtlennek, ha a bosszúját már kielégítette és végzett az olasszal. Ez a tényállás. Most még annyit kell mondanom, hogy ez az élethalálharc itt fog lefolyni, most mindjárt, ebben a körben. Hogy mi módon sikerült rávenni őket, hogy nagy harcukat előttünk verekedjék végig, az mellékes és nem is túlságosan érdekes. Azt hiszem, rátérhetünk a tárgyra. (Folytatjuk) Ken 13 SZŐTL szőnyegüzlete január hónapban 25.000 pengőért szőnyegféléket helyez ki, a következő feltételek mellett: Aki 100 pengőn felül vásárol, csak a felét fizeti, a hátralékot március, április, májusban Készpénzárak! Rákóczi út 10. sz. Síp mecíi sas*lláta, (címre ügyeljünk) Ajánlatos ezen kedvezményt mielőbb igénybevenni, mert a fentinél magasabb érték nem lesz kihelyezve . AUJJJi ■mll III I IIIIHIMHIU.IIga—— Albán ereklyét vásároltat Achmed Zogu Bécsben Bécsből jelentik. Achmed Zogu albán király delegátust küldött Bécsbe, hogy tárgyaljon a művelődéstörténeti múzeum tulajdonában lévő egyik ereklye megvásárlásáról, melynek Albániára igen nagy becse van. Skander bég szablyájáról van szó, amelyet Ahmed Zogu áprilisban, amikor királlyá való megkoronázása megtörténik, viselni kíván. Feloszlatják Görögországban a kommunista szervezeteket Athénból jelentik: Kommunista matrózok el akarták süllyeszteni a Papanikolos nevű tengeralattjáró naszádot. A merénylet meghiúsult, de a kiszemelt naszád erősen megrongálódott. Ugyancsak megrongálták a Lambros Kapsonis nevű tengeralattjárót is. Nagyobbszámú matrózt lefogtak. A kormány elhatározta valamennyi kommunista szervezet feloszlatását. Kisiklott a zágrábi gyorsvonat Belgrádból jelentik: Zágrábból jelentik, hogy a Zágráb és Spalató között közlekedő gyorsvonat Jesenico állomás közelében erős vihar folytán kisiklott. A mozdony és a postakocsi lezuhant. A mozdonyvezető meghalt