Magyar Hirlap, 1929. május (39. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

ma: Ketten emlék­iratai Ferenc Józsefről lOmxS» lOmxte . niAA Jb* ALFRED MACHARD 25 farroir Ton* as» S SSSs ff If || |Kr II magyar hírlap rös szandál c­imil­lenényköle­ [L ÁPRILISI REGEN­ZKEDVEZMENYh BUDAPEST, m MÁJUS 1 | | SZERDA, XXXIX. EVE. 98. SZ. 76 millió pengő értékű búzatermés fogyott el Magyarországon Egyszer volt - - - írta: FELEKY GÉZA A harctéri jelentések Európa gazdasági frontjairól elég vigasztalanul alakultak a múlt héten. A legerősebb tőzsdék leg­erősebb papírjai is meginogtak, azok, amelyeknek látszólag semmi kapcsola­tuk nincsen a politikával. A párizsi La­­fayette-áruház „biztos“ részvényei, ame­lyekből igen kevés az „úszó darab“, kerek 40.000 frankkal estek. Az Impe­rial Chemical Company fogja össze most az angol birodalom vegyi termelé­sét, Mclchett viszcount nagyvonalú veze­tésével és így kivételes helyzete van a londoni tőzsdén, de azért a részvények árfolyamvesztesége eléri a 140 pengőt. A pénzügyi szakértők párizsi tárgyalá­sainak hiábavalóan eltöltött nyolc hete még a newyorki tőzsde legjobb vasúti részvényeinek kurzusát is alaposan le­faragta, míg azután a múlt hét „fekete péntekje“ meghozta a márka árfolya­mának elmozdulását a stabil ponttól. Természetesen tisztára technikai okai voltak annak, ha Berlinben a dollár­bankjegyek kifogyása miatt törölni kel­lett az effektív dollár jegyzését. Két hé­ten belül majd átcserélik bankjegyekre a helyettük adott dollár­csekkeket, de a nagy kereslet a dollár-bankjegyek iránt már az idegesség súlyos jele volt Ber­linben. Csak egy árnyalat volt az ingadozás a márka árfolyamában, de a birodalmi bank 24 óra alatt 25 millió dollárral apasztotta devizakészletét, a komolyabb esés megelőzésére, amikor az év kezdete óta már amúgy is jóval több, mint 200 millió dollárt áldozott a jó esztendők so­rán felszántott bankjegy-fedezetből. Berlin szerint Párizs indította a roha­mot a márka ellen, hogy ezáltal szorítsa engedékenységre a német delegátusokat a párizsi tárgyalásokon. A francia poli­tikai körök viszont hajlandóak arra gon­dolni, hogy a „fekete péntek“ csak újabb német manőver, amely a márka elértéktelenedésének ördögét festi a falra és ezzel akarja szerénységre kény­szeríteni a jóvátétel Belzebubját. Akár­­mint van is, a múlt hét végének valu­­táris hullámgyűrűzése nem érdektelen esemény. 47 57 év helyett 47 év, 1650 millió arany­­márka helyett 1750 millió évenként és az elfogadhatatlan német javaslat elfo­gadhatóvá válik, ez néhány nap óta az elég általános hangulat. Talán így van, talán másként lesz, de megoldást termé­szetesen nem jelentene az optimista jós­lat valóra válása sem, csak összetapasz­tanák egy időre az Európa gazdasági al­építményén támadt repedéseket. Mert a német jóvátétel csupán az egyik része egy nagyobb és szélesebb problémának. A francia kamara például még mindig nem ratifikálta azokat a megegyezése­ket, amelyeket pénzügyminisztersége idején Caillaux kötött a háború angol és amerikai adósságainak törlesztéséről. Az angol alsóházban a minap Snowden, a m­unkáspárt pénzügyminiszter-jelöltje és volt pénzügyminisztere beszélt arról, hogy Londont nem feszélyezheti többé ez a „szégyenletes“ alku, most pedig egy olyan kivételes tekintély, mint Seydoux, a francia külügyminisztérium volt pénz­ügyi osztályfőnöke írja a Petit Parisien hasábjain, hogy a Caillaux által kötött „szánalmas“ szerződéseket bűn volna ratifikálni, mert ha ma csak 30 millió dollár is az Amerikával szemben esedé­kes törlesztés, 1942-ben már évenként 125 millió dollárra fog növekedni, ilyen terhet pedig nem viselhet a francia hol­nap. Akármilyen szerényre szabta az ame­rikai kormány Anglia ötödfél milliárd, Franciaország három milliárd és Olaszország kétmilliárd dolláros tarto­zásának törlesztési kulcsát, az ame­rikai igények nagyon megnehezítik a győztes hatalmak engedékenységét Né­metország iránt, pénzügyileg és lélek­tanilag egyaránt. Miért legyen és hogyan lehessen Európában akár egy győztes hatalom méltányosabb volt ellenfele iránt, mint amilyen méltányosságot ta­pasztalt saját adósságainak kezelésénél volt szövetségese, Amerika részéről. Ez igen kellemetlen találós kérdés. Az igazság ritkán van 100 vagy akár csak 70 százalék erejéig az egyik vagy a másik fél oldalán. Most például igaza van Hoover­nek, aki kiszámította, hogy Európa az amerikai turistáknak az ó­­világban elköltött pénzéből törlesztheti a háborús adósságokat, fizetheti az odakinn igénybevett gazdasági hitelek kamatjait és még mindig elkönyvelhet egy jelenté­keny maradványt, mint fizetési mérlegé­nek aktív tételét Amerikával szemben. De még inkább igaza van annak, aki úgy látja, hogy a győztes hatalmak 10 mil­liárd dollár tartozásáért kár Európa gaz­dasági egyensúlyát állandóan veszélyez­tetnie Amerikának, mert ezt a tételt oda­csaphatná a saját háborújára költött 25 milliárd dollár mellé és akkor letűnnék a napirendről a jóvátételi kérdés is. ★ A hadikölcsönök kamatai a legnagyobb tétel az angol büdzsében és ez a tétel csak nagyítóüveggel észrevehetően szere­pel a német költségvetésben, Német­ország tehát bizonyos vonatkozásokban kedvezőbb helyzetbe kerül a győztes ha­talmaknál, ha szabadul a jóvátétel terhe alól. De igaz az is, hogy a legridegebb és a legegyoldalúbb párizsi könyvelés szerint Németország fizetett már 30 mil­liárd aranyfrank jóvátételt, a Szedán után Franciaországra kivetett hadisarc hatszorosát, nem számítva azokat a több­­szörte nagyobb értékeket, amelyek a fegyverszüneti szerződés és a békeszerző­dés által szálltak a győztes hatalmakra. A 30 milliárd kiegészítése 100 milliárd aranyfrankra elég csinos­­ fejlődés volna 1871 óta, és az ilyen követelés nem érintené sem a márka, sem a német gaz­dasági élet stabilitását. 4. Egyoldalúság volna csak a párizsi konferencia zátonyra futását felelőssé tenni Európa többé-kevésbé kritikus gazdasági helyzetéért, amikor közreját­szanak minden politikai fordulattól füg­getlen és tisztán csak financiális okok is. Mindenekelőtt az amerikai pénzpiacon megkövesült magas kamatláb. Az Egye­sült Államok jegybankjai rideg kamat­­politikával állították meg a tőzsdei ár­folyamok egyre merészebb felfelé törését, de szükségesnek tartják a magas kamat­lábat azért is, mert főleg az áruházak és az automobil-gyárak egyre szélesebb hi­telkereteket engedélyeztek vásárlóiknak, tehát attól kellett tartani, hogy a labilis alapon adott nagy fogyasztási hitelek előbb vagy utóbb súlyos összeroppanáshoz fognak vezetni. Elmúltak tehát azok az idők, mikor az Európában kihelyezett dollár két akkora kamatot hozott, mint az odahaza befektetett tőke és ez magya­rázza meg, ha elég jelentékeny dollár­tételek kezdenek visszaszivárogni Ame­rikába. Akármilyen súlyosak a politikai és akármilyen súlyosak a financiális okok, amelyek ideges hangulatra vezettek az európai pénzpiacon, hiba volna pesszi­mista jóslatokat felállítani. Játék a tűz­zel az, ami most Párizsban történik, de ez a hit nem fog lángot vetni és hamvasz­tani. Senki nem tanul a más kárából, de saját kárából mégis csak levon konzek­venciákat. 1922-ben és 1923-ban Európa eléggé megégette az ujját ahhoz, hogy 1929-ben senkinek ne lehessen kedve újabb földrengést felidézni a valutáris egyensúly megbolygatására.­­" Berlinben letartóztatták a kommunista pártiroda vezetősínét is alkalmazottait A német fivéres rendőrsége méjus esetén meg­szállta a neuknecht-házat papírsoni a határra toloncoltak huszonkét ketfoldi kom­munist és Berlinből jelentik. A szociáldemokrata párt estilapja, az Abend, kedden egy kom­munista röpirat szövegének közlésével bi­zonyítja, hogy Künstler szociáldemokrata képviselő tegnapi nyilatkozata, amely szerint a kommunisták május 1-én véres tünte­téseket akarnak provokálni, mindenben fedi a valóságot. Az Abend által közölt kommunista röpira­­tot tegnap valamennyi berlini gyárban osz­togatták. A kommunista pártvezetőség a röpiratban felszólítja a kommunista mun­kásságot, hogy ne riadjon vissza május el­sején a rendőrség erőszakoskodásától és tün­tessen a kommunista világrend mellett. A kommunisták lapjai, a Rote Fahne és a Welt am Abend ezzel szemben továbbra is cáfolják Künstler szociáldemokrata képvi­selő állításait A kommunista lapok közlése szerint a rendőrfőnökség holnap a hajnali órák­ban meg fogja szállni a Liebknecht­­házat és azzal próbálja majd megaka­dályozni a kommunisták felvonulását, hogy letartóztatja a kommunista pártiroda egész vezetőségét és valamennyi alkalma­zottját. A rendőrfőnökség épületében kedden dél­­után többórás konferencia volt, amelyen mégegyszer megvitatták a holnapi nap rend­jének és nyugalmának biztosítására alkal­mas rendőrségi intézkedéseket. A rendőrséget a holnapi napra nem sze­relik fel lőfegyverrel, tekintettel arra, hogy a gumibot és az oldalfegyver is elég hathatós eszköz az erőszakoskodók esetleges megfékezésére. A berlini nagyipari vállalatok úgy hatá­roztak, hogy a holnapi napra nem adnak munkaszünetet és valamennyi üzemükben normálisan dolgoztatnak.

Next