Magyar Hirlap, 1929. május (39. évfolyam, 98-120. szám)
1929-05-25 / 116. szám
6T9 29 május 25. HÍPLAP Dávid boltját, beverték az ablakot és bementek a lakásba, és két siketnéma cigány odakint őrködtek. Roth Dávid lakásában Fike Sándor, Rybár Pál, Rybár Sándor és az azóta elhunyt Horváth József voltak. — Én nem akartam velük menni — folytatja Janó Gyula —, de megfenyegettek és megpofoztak. A két siketnémát is úgy kényszerítették, hogy jöjjenek velük. Nem tehetek róla, én olyan környezetben nőttem fel, hogy nem lehetett belőlem jó ember. Cigányok között nevelkedtem, akik folyton csak gyilkoltak és raboltak. Most jóvá akarom tenni bűnömet és mindent töredelmesen bevallók. Az elnök ezután elrendeli Janó Gyulának bátyjával, Fike Sándorral való szembesítését. Fike mindent tagad, mire a két testvér között izgalmas jelenetek játszódnak le. Janó Gyula magából kikelve, kiáltja bátyja felé : — Igenis, ott voltál, ne akard letagadni. Valamennyien öltetek, raboltatok és gyilkoltatok! Évek óta abból éltetek, hogy embereket öltetek! Most azonban el akartok bújni és nem akartok vallani, sőt azt sem akarjátok vállalni, hogy engem is ti vittettek rossz útra. Én még gyermek voltam, amikor elvittetek magatokkal. Fike Sándor mindent tagad s a szembesítés eredménytelen marad. A többi cigány szintén tagad. Ezután a két siketnéma vádlottat hallgatják ki tolmács segítségével. Az egyik siketnéma, Rybár József szenzációs vallomást tesz. A tolmács először nem tudja megérteni őt, mire Fiike engedélyt kér, hogy ő beszélhessen a siketnémával. A siketnéma elkezd mutogatni és egyszerre csak rámutat Fike Sándorra, hogy ő volt a főtettes, azután sorra megmutatja a többi cigányt is, kik részt vettek a rablásban. Miután az elnök úgy találja, hogy szükségessé vált újabb helyszíni szemle Zsarnóban, a bíróság elrendeli, hogy Zsarnóra holnap törvényszéki bizottság szálljon ki és tartson helyszíni szemlét. Ezután még Csiszár Gyulát, Zsiga Józsefet hallgatják ki, akik mindhárman tagadják, hogy részt vettek volna a zsarnói rablásban, a siketnéma vádlott azonban valamenynyiükre rábizonyítja, hogy ott voltak a rablásnál. A tárgyalást este fél 7 órakor félbeszakították és folytatását szombat délelőttre halasztották. Végérvényesen a Tisza Kálmán téren épül fel az új Rókus-kórház A jogtalan lakásfelmondások érvénytelenítését kérik a népjóléti minisztertől • Viharok nélkül zajlott le a főváros pénteki közgyűlése A főváros pénteken közgyűlést tartott, amelyen az elnöklő Ripka Ferenc főpolgármester kegyeletes szavakkal emlékezett meg a főváros két nagy halottjáról, dr. Szabó Imre tiszti főügyészről és Rózsa Károlyról, a gázgyár vezérigazgatójáról, akiknek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg. Ezután a lakáskérdés került tárgyalásra. A főváros tanácsa magáévá tette a szociálpolitikai ügyosztály eredeti előterjesztését, amely szerint a lakásrendelet hatodik szakasza alapján történt felmondások érvénytelenítését kérik a népjóléti minisztertől s a lakásrendeletnek olyértelmű kiegészítését, hogy a háztulajdonos a felmondáskor köteles legyen a lakónak megfelelő lakást felajánlani. Tauffer Gábor a tanács előterjesztéséhez olyan módosítást javasolt, hogy a háztulajdonos felmondás esetén köteles legyen a lakónak olyan lakást felajánlani, amely szabad rendelkezés alatt nem áll. Bródy Ernő szerint legjobb lett volna a lakásrendelet kifogásolt két szakaszának viszszavonását kérni, de mert a realitások embere, elfogadja a tanácsi előterjesztést Tauffer Gábor indítványának kiegészítésével. Farkas Zoltán és Kertész Miklós felszólalásai után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanácsi előterjesztést a Tauffer által ajánlott módosítással együtt. Az új Rókus-kórház felépítésével kapcsolatban Pálfy József kifogásolta, hogy a Tisza Kálmán téren akarják elhelyezni az új központi kórházat és ehelyett azt ajánlotta, hogy a Külső Kerepesi úton épüljön fel az új kórház. Dr. Tauffer Vilmos felszólalásában azt fejtegette, hogy a fővárosban a kórházak elhelyezése mindig tervszerűtlen volt. Egyes városrészekben egymás mellett sorban állnak a kórházak, másutt viszont egyet sem látni. A Tisza Kálmán téri megoldást nem tartja megfelelőnek, mert ott semmiféle fejlődési lehetőség nem kínálkozik. Kényszerűségből mégis hozzájárult az eredeti előterjesztéshez, de indítványt nyújtott be, hogy az új kórház építésével egyidejűleg Kelenföldön 200 ágyas szülőotthont építsenek. Rosenák Miksa szintén nem tartja ideálisnak és kielégítőnek a Tisza Kálmán téri megoldást, de a kérdés sürgősségére való tekintettel elfogadja a tanács előterjesztését. Dr. Berkes Jenő és Körmöczi Zoltán hozzászólása után a közgyűlés nagy többséggel elfogadta a Tisza Kálmán téri megoldásra vonatkozó előterjesztést, kiegészítve Tauffer Vilmos indítványával. A közgyűlés a szakbizottságban megüresedett tagsági helyekre Repold Károlyt, Lakatos Gézát, Miklós Ferencet, Martin Jánost és Garai Ármint választotta be, majd több interpelláció hangzott el s a közgyűlés este tíz ómkor véget ért. A viharosnak ígérkezett közgyűlés teljes rendben, a bizottsági tagok részvétlenségével folyt le, mert a közüzemek megszüntetéséről szóló indítványt levették a napirendről azzal, hogy kellőleg előkészítve, a jövő hét péntekjén fogja a közgyűlés letárgyalni ezt a nagyfontosságú kérdést. Ketterl Jenő belső komornyik visszaemlékezését Sajtó alá rendezi• CISSY KLASTERSKY Magyarra átdolgozta: LÖVIK KÁROLY (49 Copyright by Magyar Hírlap 1929 Bécsben általános szóbeszéd tárgya volt a Künstlerhaus zsűrijének ez az eljárása, úgyhogy még aznap én is tudomást szereztem a dologról. Minthogy a művészt nagyon sajnáltam, azonkívül Kassin eljött hozzám és sírva öntötte ki a szívét előttem, elhatároztam, hogy segítek rajta. Másnap reggel elmondtam az esetet a királynak és miután a királynak, úgy látszik, örömet okozott, hogy a Künstlerhaus zsűrijét megbosszanthassa, nyomban hivatta a várkapitányt és kiadta a rendelkezést, hogy keressen a Burgban egy termet, amely alkalmas arra, hogy ott Kassin szobrát kiállítsák. Persze a szobrászt siettem értesíteni arról, hogy milyen kegyben részesítette a király és Kassin életének legszebb napja volt, amikor szoborcsoportozatát a legmagasabb személyiségeknek bemutathatta. Mindenki teljes díszben jelent meg, a kutat a Burg üvegházának a legszebb példányai vették körül és karcsú sugárban táncolt a víz a magasba. Ferenc József valósággal elhalmozta dicséreteivel a boldog szobrászt és azt hiszem, Kassinnal aznap madarat lehetett volna fogatai. Egy másik fiatal — sajnos nagyon korán elhunyt — szobrászművész, Gustav Herrmann, egy kis jelenetet örökített meg, amely az 1906-os reichenbergi ipari kiállítás után játszódott le. A szoborcsoportot A király és a gyermeknek keresztelte és igazán szép alkotás volt. Mattersdorfban Liebig nagyiparos kislánya virágcsokrot nyújtott át az uralkodónak és az a mozdulat, amellyel Ferenc József a virágot átvette a gyermek kezeiből, olyan mély benyomást gyakorolt a művészre, hogy már akkor elhatározta, hogy ezt a gyönyörű jelenetet megörökíti. A szoborcsoportozatot később Mattersdorfban állították föl, a modelt pedig a festő őfelségének ajánlotta föl, aki nagyon megörült az igazán művészi alkotásnak. Még egy kis epizódról szeretnék beszélni, amelyben én játszottam a követítő szerepét. Rothberger bécsi szobrászművész gyönyörű kis szobrot készített, amelyet a királynak ajánlott fel és amelyet személyesen szeretett volna átadni az uralkodónak. A főudvarmesteri hivatal, amely minden erejével azon L rtTt I, Annint T rr r* t «tnlÁrnrtrtnl r,l i.n n 1/ ill . világtól, a legerélyesebben szembehelyezkedett a művésznek ezzel a vágyával és bár a szobrot ,(kegyesen, elfogadták, azt már nem akarták megengedni, hogy a művész személyesen nyújtsa át művét a királynak, hanem utasították, hogy a szobrot egyszerűen a személyzetnél adja le. Montenuovo herceg megbosszantása ilyen esetekben mindig nagy örömet okozott nekem, ha a főudvarmester hivatal számításait keresztülhúzhattam. Amikor meghallottam az esetet és Rothberger tényleg jelentkezett nálam a szoborral, hogy szomorú arccal átnyújtsa, megkérdeztem tőle: ■ Nem szeretné inkább személyesen átadni a szobrot őfelségének? Egyszerre felderült Rothberger arca, azonban még most is habozott a főudvarmesteri hivataltól való félelmében. — De kérem, Ketterl úr — mondta valami ürügyet keresve —, hogy mehetnék be az uralkodóhoz, amikor csak zakóban vagyok? Én persze rögtön láttam, hogy ez csak kifogás akar lenni, tehát kijelentettem: — Látom, mégis örömet okozna önnek — és azzal már bent is voltam őfelségénél, megkérdezni, hogy hajlandó-e fogadni a művészt? Az uralkodó jóakaratúlag biccentett a fejével, de nekem mégis valósággal erőszakkal kellett betuszkolnom a lányos szemérmességgel védekező szobrászt a király dolgozószobájába. Nem tudom, hogy mi történt odabent, de tény az, hogy néhány perc múlva Rothberger az örömtől halálsápadtan jött ki és túláradó szívvel mondott köszönetet közbenjárásomért. Persze, az esetet csakhamar megtudta mindenki az udvarnál és ennek nem is maradtak el a következményei, mint ahogy azt én előre láttam. Montenuovo herceg valóságos dührohamot kapott és napokig senkivel sem állt szóba és még legszűkebb környezetével is folyton veszekedett afölötti haragjában, hogy megint sikerült valakinek az ő megkerülésével őfelsége elé kerülnie. A bécsi zsidó burleszkszínház komikusa Ferenc Józsefnél Még egy nagyon mulatságos epizódra emlékszem vissza, amelyet az alábbiakban mondok el: Bécsben működött egy úgynevezett „Budapester Orpheum“, amely voltaképpen zsidó burleszkszínház volt és ennek a legkomikusabb figurája kétségkívül Heinrich Eisenbach volt. Eisenbach arcjátéka már magában véve is a könnyekig megnevettette a nézőközönséget, de emellett Eisenbach igazán nagy művész is volt és mindig arra vágyódott, hogy a Burgszínház tagja le-hessen, mert érezte magában azt, hogy minden tehetsége megvan ahhoz, hogy igazán nagy művésszé nőjje ki magát ezen a színpadon. Eisenbach tudta, hogy ha a kis zsidó burleszkszínháztól nem kerül el, soha nem nyílik alkalma tehetségének a bebizonyítására, így minden erejével igyekezett célját megvalósítani. Eisenbach egy ízben az ischli színházban vendégszerepelt, amikor őfelsége is Ischlben nyaralt. Schratt Katalin asszony felhívta a király figyelmét Eisenbachra és azt ajánlotta neki, hogy nézze meg egyszer a remek kémikust. Ferenc József hajlott is Schratt asszony tanácsára és Mária Valéria főhercegnő társaságában elment a színházba. Eisenbach játéka a könnyekig megnevettette a királyt és annyira tetszett neki a komikus, hogy előadás után páholyába hívatta a színészt. Eisenbach halálosan komoly és amellett mégis neveltető arckifejezésével félve lépett be a király páholyába és egyetlen kegyként azt kérte, hogy őfelsége adja a legmagasabb hozzájárulását ahhoz, hogy lefotografálhassa. A király készségesen hozzájárult ehhez és másnap délelőttre a villa kertjébe rendelte, hogy ott tetszése szerint bármilyen pózban felvételt készíthessen róla. Eisenbach híres volt arról, hogy semmi sem hozza ki a sodrából, de ebben a helyzetben közmondásos bátorsága egyszerre cserbenhagyta. A kritikus pillanatban, amikor a gépet el kellett sütnie, valóságos hideglelés vett rajta erőt lámpalázában, úgyhogy a fotografáló gép testével együtt valósággal reszketett. Amikor Eisenbach azután később előhívta a képet, kiderült, hogy a királyt legyezőszerűleg húszszor is „lekapta“ ugyanarra a lemezre. Amilyen nagy megértéssel viseltetett Ferenc József a festőművészet iránt, annyira nem volt semmi érzéke a zene iránt. Az uralkodó magánlakosztályában még csak zongora sem állt, jóllehet Erzsébet királyné valósággal rajongott a zenéért, különösen a tüzes és szenvedélyes dalokért. Gödöllői tartózkodása alatt a királyné mindig cigányokat hozatott és ezekkel húzatta a fülébe a szebbnél-szebb magyar nótákat. Már több megértéssel viseltetett Ferenc József a színházzal szemben. Az Operában ugyan csak egészen kivételes alkalmakkor, rendkívüli díszelőadásokon jelent meg, ezzel szemben a Burgtheaternek sűrű vendége volt, különösen akkor, ha Schratt Katalin valami új szerepében lépett föl, vagy pedig olyan darabokat adtak, amelyet Schratt asszony a figyelmébe ajánlott. A király nagyon szerette volna megnézni Gerhard Hauptmann darabját. A takácsokat is, itt azonban ismét tömérdek akadály tornyosult az útjába, amennyiben úgy Montenuovo herceg, mint Mária Valéria főhercegnő a leghatározottabban ellenezték a királynak ezt a szándékát. Mária Valéria főhercegnő, aki a Burgszínházat valósággal magántulajdonának tekintette, az egész udvart édesapja terve ellen uszí-totta, úgyhogy végre is az uralkodó, csakhogy végre békében hagyják, lemondott arról, hogy megnézze A takácsokat. A Magyar—Francia Kultúrliga vacsorája Villát professzor tiszteletére Pénteken este a Magyar—Francia Kultúrliga a Budapesten időző Villát egyetemi tanár tiszteletére a Gellért-szállóban vacsorát rendezett, melyen elsőnek Lukács György ny. kultuszminiszter szólalt fel, aki a legmelegebb barátsággal üdvözölte Villát egyetemi tanárt, Magyarország igaz barátját. Lukács György meleg és közvetlen szavakkal vázolta azt a sok történelmi kapcsolatot, amely a múltban Magyarországot Franciaországhoz és a francia civilizációhoz fűzte. Lukács György felszólalása után Villát professzor tartott beszédet, aki meghatottan mondott köszönetet. Franciaország meg van győződve arról — mondotta Villát professzor —, hogy a Magyar—Francia Kultúrligától nagyon sokat lehet várni és beszéde végeztével Tisza István példájára hivatkozott, kiről ma már min Szommat denki tudja, hogy ő, mint Magyarország miniszterelnöke, minden erejével a világháborúi kitörése ellen küzdött. Gróf Zichy Ernő Villát professzor távollevő feleségére emelte poharát, majd Szinnay Tivadar a betegen fekvő Ranschburg Viktor nevében átnyújtotta azt a gyönyörű könyvet, amely Magyarország szerepéről szól a nyugati civilizáció és kultúra védelmében. Ezután Lipovniczky Pál köszöntötte a francia vendéget, mire Villát professzor másodszor ia felszólalt és a Magyar Könyvkiadók Egyesülete tiszteletbeli elnökének, Ranschburg Viktornak az egészségére ürítette a poharát. Miklós Elemér a Magyarországon járó francia turistákat éltette, mire Villát tanár harmadszor is beszédet mondott és köszönetét fejezte ki azért a vendégszeretetért, amellyel Magyarország fogadja a külföldieket. Gömöry László külügyminiszteri tanácsos beszéde után Villát professzor negyedszer is felszólalt és egészen közvetlen, meleg szavakkal mondott hálát a francia nemzet nevében fogadtatásáért. A bankett utolsó szónoka Lukács György volt, aki másodszori felszólalásában a Ranschburg Viktorhoz intézett üdvözlő sürgönyt olvasta fel. Budapest vízipóló csapata 10:5 (6:1) arányban győzött Prágában Prágából jelentik: Pénteken este 10 órakor tartották meg Prágában a Budapest—Prága vízipóló válogatott csapatok közötti mérkőzést, amelyen rekordközönség jelent meg. Az izgalmas lefolyású mérkőzés, melyen a magyar követség is képviseltette magát, 6 : 1-es félidő után 10 : 5 arányban végződött Budapest csapata javára. A gólokat a következő sorrendben lőtték: Első félidő: Vértesi, Halasi, Vértesi, Német, Vértesi, Schmock, Német. Második félidő: Schmock, Schmock, Német, Keserű 11., Epstein, Német, Schmuck és Vértesi. A mérkőzést a bécsi Wacker bíró vezette. Elfogták az alezredes feleségének gyilkosát Prágából jelentik. Az elmúlt éjszaka másfélnapi üldözés után a csendőröknek sikerült elfogniuk Paclik alezredes, a varannói tüzérezred parancsnokának tisztiszolgáját, Eleve István rutén katonát, aki szerdán délután borzalmas módon meggyilkolta az alezredes feleségét. A gyilkos beismerő vallomást tett s azt mondja, hogy erotikus motívumok vitték a bűncselekményre. (Folytatjuk.)