Magyar Hirlap, 1929. június (39. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

Ma: Ketlerl emlékiratai Ferenc JózselPdE "TTTTiniMilTlIlilWIiamnili IWi'iainrriTTMMMMMMMBMmBMMMlMB—————■ I—!■■■!■!I uni I HUB | III ail——————————^———1|—— 10 FILLÉR ÍO FILLÉR ilyen ÄmÄ kiskert ÉL» ,mi I | U||.m,n — KARIN MICHAELIS : bármily számnál kezdődi­kfSBHESISB « 23 Mi­TTKIr 1 mmm Drault: Polgármester nr. mim 9zám0 |H§ fajT ^ R§ Ag Hg fii BSv,. MJT ggj iBIL jfig M jil 8 BalSJB A II 81 II ||Hr II Jr^Ok IUy MAGYAR HÍRLAP ra* Ténik' b^meiSít­ik51e'_________ nHto BHl JjgjkJj­ májusi regénykedvezménye Béke és jóindulat írta: FELEKY GÉZA Peace and goodwill: ez volt Cobden jelszava és a békének, a jóindulatnak politikája aratott döntően nagy győzel­met az angol választásokon. Nyugodt, hűvös, rideg mondatokban szabad csak lemérni a történeti fordu­lat jelentőségét. Ahogy az orvos állít fel diagnózist a betegségről vagy inkább a­­ gyógyulásról. Mert nagy lépéssel jutott előre a két-három éves visszaesés után a beteg Európa gyógyulása. * Az a néhány mandátum, amennyi hiányzik a munkáspártnak az abszolút többség eléréséhez, nem lehet ok a­­Labour Party által elért eredmény leki­csinylésére. Mert kár volna elfelejteni, amikor 1924 elején került kormányra a munkáspárt, mindössze 191 szavazat állott MacDonald kormánya mögött. Az­­új előretörés tehát több, mint másfél­­szeresre emelte a munkáspárt mandá­tumainak számát az öt év előtt elért­­,győzelemi eredményéhez képest. MacDonald tábora egy évtized óta nagy utat tett meg előre. 1918 decembe­rében, a győzelem másnapján, 11 millió szavazatból alig 1,8 millió jutott a mun­káspártnak. 1923 decemberében, azon a választáson, amelynek eredménye gya­nánt tíz hónapig MacDonald kormá­nyozta Angliát: közel 15 millió szava­zatból 4,4 millió volt a munkáspárté, mindössze huszonhétezerrel több, mint ahány szavazat a liberális jelöltekre esett. 1924-ben, a konzervatív győzelem­­ellenére, egymillióval szaporodott a munkáspárti szavazatok száma, de 2,4 millióval volt kevesebb, mint a konzer­vatív szavazatoké. Most pedig több mun­káspárti, mint konzervatív szavazat ke­rült az urnákba. A női választók korhatárának leszállí­tása 21 évre nem vált be. Főleg pedig­­ nem vált be és halálos sebet kapott az az angol politika, melyet a Baldwin­­kormány jobbszárnya folytatott az el­múlt évek alatt, nem egészen Baldwin akarata szerint. A tegnap és a tegnapelőtt konzervatív pártja a feltámadás reménye nélkül vesz­tett csatát csütörtökön. Jót akart, de cél­ját félig sem érte el Bonar Law, amikor halálos ágyáról kierőszakolta, hogy Austen Chamberlain helyett a félig isme­retlen Baldwin kerüljön a kormány és a konzervatív párt élére. A forradalmakat mindig a jobboldal csinálja, nem a bal­oldal, a forradalmak akkor robbannak ki, ha „standsillism“, tehát konok egy helyen veszteglés lesz a konzervatív poli­­­tikából. Csatornát építeni a haladás áram­latának, ez a konzervatív politika és forradalmi politika gátat emelni a hala­dás áramlata elé, így szövegezte meg po­litikai végrendeletét Bonar Law. A kon­zervatív párt vesztére, Baldwin erélyte­­lenségénél fogva nem tudta érvényesíteni nagy barátjának végrendeletét és a most bekövetkezett vereség elháríthatatlan lett, amikor Austen Chamberlain felélesztette a fegyverbarátságot a Poincaré-kor­mánnyal. Béke, újjáépítés, nyugalom: ez a hár­mas jelszó döntötte el a harcot a két bal­oldali párt javára. Chamberlain meg­lazította az angol kapcsolatot Berlinnel és nem tudta kiépíteni az őszinte barát­ságot az Egyesült Államokkal. Pedig a közvélemény nagy részének az volt az érzése: az angol pártok biztonságának nagyobb kockáztatása felépíteni egy új csatahajót, mint lemondani egy új csata­ A Magyar Hírlap londoni tudósítója éjfél után egy órakor a következőket je­lenti telefonon: A választási eredményekben a pénteki éjszaka folyamán már nem áll be több vál­tozás és így kétségtelenül kialakul az a helyzet, hogy az eddigi számarány (288 munkáspárti, 250 konzervatív, 53 liberális, 5 pártonkívüli) alapján egyik pártnak sem sikerült megszerez­nie az abszolút többséget az új parla­mentben, így tehát akármelyik párt is alakítana kormányt, annak a helyzete állandóan teljesen bizonytalan lenne. Londoni politikai körökben teljes a tá­jékozatlanság aziránt, hogy mit hoz a jövő, mert senki sem volt elkészülve erre az eredményre, főképpen pedig arra, hogy a liberálisok mindössze csak hét mandátum­mal tudják növelni pártjuk erejét és nem formálhattak olyan erős pártot, amely a mérlegnyelv szerepét játszhatná az alsó­házban. Egyelőre csak az látszik bizonyosságnak, hogy a liberálisok semmiesetre sem támo­gatnának egy szocialista kormányt, de még semmit sem lehet arról tudni, várjon Lloyd George hogyan fog határozni a konzervatívokkal való esetleges együtt­működésről, vagy kívülről való támo­gatásról. Az éjjeli órákban kialakult vélemény sze­rint Stanley Baldwin lép majd az új alsóház elé újból, mint miniszterelnök és mindaddig ő vezeti az államügyeket, amíg kisebbségbe nem kerül. MacDonald, mint a munkás­párt vezére, alkalmasint már a legközelebbi ülések egyikén bizalmatlansági indítványt terjeszt be a konzervatív kormánnyal szemben és az efeletti szavazáson azután tiszta­hajóról. Az új flottaverseny megindulása és Párizs előnyben részesítése Berlin fölött, olyan ösvény volt, amelyen ha­ladva, százezrével vesztett szavazatokat minden hónapban a konzervatív párt. A konzervatív politika jobbfelé toló­dása idézte fel tehát a végzetet Baldwin kormánya ellen. * Ami a liberális pártot illeti: a látszat valóban az, mintha hiába lett volna a nagy erőfeszítés, amelynek papiroson nincsen más eredménye, csak az, hogy a­dódni fog véglegesen a liberális párt szerepe. Amennyiben Lloyd Georgeék nem támogat­nák a bizalmatlansági indítványt és Bald­win mellett adnák le szavazataikat, termé­szetesen konzervatív-liberális együttműkö­déssel lehetne számolni, ami egyelőre nem tartozik a lehetetlenségek közé. Természetesen nagyon könnyen meglehet az is, hogy ha a liberálisok nem is támo­gatják szavazataikkal a munkáspárt bizal­matlansági indítványát, esetleg távolmarad­nak a szavazástól, vagyis ezzel a Baldwin­­kormány sorsa is megpecsételődne. Annyi bizonyos, hogy a helyzet kulcsa a jelen pillanatban két­ségkívül Lloyd George kezében van, annak ellenére, hogy nem sikerült azt a hatalmas tábort összehoznia, amire ál­talában számítottak. A mandátumok megoszlása a parlamenti életet teljesen bizonytalanná teszi és akár­melyik párt is alakítana kormányt, állan­dóan fenyegetné a leszavaztatás réme. Ez áll természetesen MacDonaldra is, mert ha sikerülne is a munkáspártnak a bizalmat­lansági indítványt elfogadtatnia és így a király az alkotmány értelmében ki is ne­vezné MacDonaldot miniszterelnökké, bár­mely ülésen megtörténhetne, hogy Baldwinék alig néhány liberális képviselő segítségével leszavaznák a munkáspárti kormányt. Általában úgy látják Londonban, hogy a mostani választások nem hoztak dön­tést és már a legközelebbi jövőben új választások elé néz Anglia. A nyár folyamán semmiesetre sem írnák ki az új választásokat és mind a két nagy párt­nak — úgy a Labour Partynak, mint a kon­zervatívoknak — módot ad majd György király, hogy a jelenlegi összeállításában ülésező parlamenttel kormányozzon, de sok háromszögletű választás megkönnyí­tette a munkáspárt előretörését. De most is­­ csal a látszat. A közép­pártoknak, a Gironde-nak örök fátumát nem tudta elhárítani az, hogy a tizenöt legértékesebb angol politikus közül leg­alább tíz a liberális párt vezérkarában foglal helyet. És sovány vigasznak tűn­hetik fel a szavazatok megoszlásának statisztikája, amely szerint arányos vá­lasztási rendszer mellett jóval több, mint 100 mandátum jutna a liberális jelöltek­nek. Kan azonban az ilyen keserű elég­talán már az ősszel vagy a télen kiírják az új választásokat, hogy ezen döntsenek végle­gesen arról: MacDonald vagy Baldwin álljon-e a kormányzat élén is . A választás lefolyásáról egyébként a kö­vetkező részletes tudósítás számol be: (A Magyar Hírlap londoni tudósítójától.) Csütörtökön reggel megnyíltak mindenütt Angliában a szavazatszedő küldöttségek hi­vatalos helyiségeinek ajtajai, hogy Anglia népe az urnákhoz járulva, válassza meg az új alsóházat. Az egyik kerületben — Rugby- ben — a választást kénytelenek voltak el­halasztani, miután a munkáspárti jelölt közvetlenül a vá­lasztás előtt hirtelen meghalt s így ebben a kerületben június 13-án folytat­ják le a szavazást. Az angol alsóháznak 615 képviselő tagja van, így csütörtökön 614 kerületben folyt a harc a mandátumokért. Az angol parlamentarizmus történetében még soha a­nnyi jelölt nem indult harcba a 615 mandátumért, mint május 30-án. 1724 jelölt tette le a kisösszegű kauciót a válasz­tási elnök kezeihez, míg öt esztendővel ez­előtt csupán 1428 jelölt között választott az angol nép. Ennek megfelelően természetesen az egyhangú választások száma is lényege­sen csökkent. Az 1924. évi 32 egyhangú választás helyett az idén mindössze 7 kerületben volt csak egyetlen jelölt, akik közül 4 a konzervatív párt soraiból, 3 pedig az ír nacionalista párt kis táborá­ból került ki. Az egyhangúlag megválasz­tott képviselők között volt természetesen elsősorban Fitzroy kapitány, az alsóház elnöke, továbbá a 80 éves O'Connor, aki az egyetlen ír nacionalista képviselője Angliá­nak. O'Connor Liverpool egyik kerületét képviseli majd az új alsóházban, míg a többi nacionalista képviselő Észak-Írország­­ból kerül a westministeri palotába. Május 10-én, a parlament feloszlatásá­nak napján tételeken felül két nagy reális ered­ménye is Lloyd George és Sir John Simon erőfeszítéseinek. Az egyik az Európa gyógyulására és az igazi békére nézve egyre veszélyesebb konzervatív politika megbuktatása. A másik pedig, hogy a most kialakult helyzetben mégis a liberális párté lesz a mérleg nyelvének fontos szerepe. Sir John Simon, Bunciman, Reading márki, John Maynard Keynes, Sir Her­bert Samuel, nem szólva társaikról: ilyen szellemi és erkölcsi értékek csak ritkán találkoztak egy párt vezérkarán ! 288 munkáspárti, 250 konzervatív, 53 liberális és 5 pártonkívüli man­dátum az angol választások eddigi eredménye Tizenkilenc kerület választási eredménye még ismeretlen — A konzervatív párt százötven mandátumot vesztett eddig . A szavazás izgalommentesen folyt le, csak az eredmények publikálása teremtett lázas hangulatot Londonban A parlament új számaránya szerint csak koalíciós alapon lehet kormányozni Angliát

Next