Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

10 FILLER 10 FILLÉR A példányonként vásárt* HENRI ALLORGEI «SS 1 tflfTfif mii KCTKI fl lány kataklizma lefizetése ellenében azonnal H hHEEu « Ifi iat M §fa§ .SH igs cPj JSll ll£ frj gSl 2M a aW« 2Z Ilii 11 IlLJIf MAG Y AR HÍRLAP pirMlls*cimlbenregénykötetének selveny a­ JP _Jj|JrL jPy|i augusztusi regénykedvezménye. MacDonald gondjai írta: FELEKY GÉZA Alig egy hónapon át ült együtt az an­gol alsóház és most már megkezdte a nyári szünetet, amely október huszon­­kilencedikéig fog tartani, tehát egy ne­gyedévig. Baldwin és a konzervatív párt igazán nem nehezítik meg MacDonald életét. Az alsóház utolsó ülésén Baldwin egyenesen segítségére sietett a munkás­párti kormánynak, egy igen kínos kér­désben: lord Lloyd egyiptomi főbiztos elmozdításának ügyében. * Baldwin beszédében volt egy igen szép mondat „A politikusoknak legföl­jebb hivatalukba kerül, ha valamilyen hibát követnek el, de vérüket és életü­ket áldozzák azok, akiknek semmi ré­szük nem volt egy összeütközés kirob­bantásában.“ A volt miniszterelnök így a politikai felelősség fölé helyezte a fele­lősséget az emberi vérért és az emberi­­életért, de nyitva hagyta azt a kérdést: várjon MacDonald engedékenysége, vagy az „erős kéz“ lord Lloyd által képviselt politikája vezet-e a robbanás felé a Ní­lus partján. Baldwin nem csatlakozhatott a kon­­zervatív jobbszárny és Churchill éles tá­madásaihoz azért sem, mert tudnia kel­lett, milyen ütőkártya van Henderson kezében. MacDonald külügyminisztere az ütőkártyát jól kihasználta és beszédé­nek nagy része lord Lloyd elmozdításá­nak előzményeit sorolta fel: azokat az ellentéteket, amelyek az egyiptomi fő­biztos és Sir Austen Chamberlain között éleződtek ki az elmúlt évek alatt, mivel az egyiptomi főbiztos a konzervatív kül­ügyminiszter utasításaival sem törődött túlságosan sokat. Az egész kérdést új világításba helyezte Henderson azzal a leleplezéssel, hogy május huszonnyolca­­dikán, két nappal a választások előtt Chamberlain hosszú átiratot küldött lord Lloyd-nak és odáig követett eljárá­sának teljes revízióját kívánta tőle ... Eszerint Henderson és a munkáspárti kormány csak azt tették, amit alighanem megtett volna már Sir Austen Chamber­lain is, ha nem kénytelen mérlegelni lord Lloyd erős pozícióját a konzervatív pártban. Churchill jóvoltából egy héten át tar­totta izgalomban az angol közvéleményt lord Lloyd elmozdítása és az egyiptomi kérdés. De nem lehet kétséges: ez az ügy most a kormány teljes győzelmével és Churchill teljes vereségével került le a napirendről . A munkanélküli segélyalapnak 1100 millió pengő adóssága van most Angliá­ban, mert egy törvényszakasznál fogva a segélyalap bevételeinek lekötésével bi­zonyos keretek között hitelt is vehet idénybe, ha másként nem tud kötelezett­ségeinek eleget tenni. A tartozások na­gyobbik fele, 600 millió pengő még 1926 ból származik, mikor több, mint egy fél esztendeig szünetelt a munka a szénbányákban. A hitelkeretek teljes kimerítésének is része lehet abban, ha most Bondfield Margit asszony, a munkaügyi miniszter arra az álláspontra helyezkedik, hogy a lancashirei pamutgyárak által kizárt 512.000 munkás nem tarthat igényt a munkanélküli segélyre. Egyébként ez volt a munkaügyi minisztérium állás­pontja 1926-ban is, a bányászokkal szemben, de akkor a bíróság a szakszer­vezeteknek adott igazat a minisztérium­mal szemben és elrendelte a munkanél­küli segélyek folyósítását. Pedig a hely­zet nem volt olyan tiszta, mint most, amikor szó sem lehet sztrájkról, és a munkát a gyárak szüntették be. Harc a végkimerülésig, amely a mun­kások családtagjaival másfél millió em­bert sodor a teljes nélkülözésbe: ez a fordulat igen kínos a munkáspárti kor­mány részére. A kritikus két hét alatt egyetlen mentőötletet sem vetettek fel a közvetítéssel megbízott miniszterek, akik mintha maguk is úgy látnák, hogy a pamutipar régen elkerülhetetlen racio­nalizálása a most kialakult kényszer­helyzetben fog bekövetkezni. MacDonald bizonyára nem tehet arról, ha a textil­iparban nem akadt egy Melchett vis­count, aki idejekorán megkezdte volna a termelés és a kivitel nagyvonalú racio­nalizálását. A munkáspárt félig már el­lenzékbe vonult balszárnya azonban igen hatásos vádakat fog kovácsolni abból az óvatosságból, amellyel a kormány kike­rült minden beavatkozást, és szabad utat engedett az eseményeknek. Lloyd George régi, híres mondása az, hogy a textilipar és az acélipar a háború által elpusztult angol vidékek, amelyek nem vesztettek kevesebbet, mint a né­metek által elpusztított tizenegy francia tartomány. Egy nemrég tartott beszédé­ben 3 milliárd fontra, tehát 84 milliárd pengőre becsülte Lloyd George az angol ipar és kereskedelem ilyen háborús eszteségeit. Ha a Lancashire-ben hétfőn végrehajtott nagy kizárás következmé­nyei kibontakoznak majd. MacDonald hivatkozhatik arra, hogy a konzervatív kormány ötödfél évet hagyott kihaszná­latlanul elmúlni és ezért nem tehetett most semmit a munkáspárt. De a pa­mutiparban most bekövetkezett nagy szociálpolitikai és gazdasági katasztrófa mégis súlyosan veszélyezteti a kormány népszerűségét és presztízsét. Annál inkább, mert nem valószínű, hogy Lancashire gyáraiban hamarosan megindulna a munka. A pamutgyárosok szövetsége a szavazatoknak több, mint 90 százalékával mondotta ki a bérek leszál­lítását újabb 12 százalékkal és a szak­­szervezetek szintén a szavazatok többi mint 90 százalékával utasítottak vissza minden tárgyalást a gyárosok ajánlatá­ról. De akármilyen nehéz helyzetben van az angol pamutipar, egy kérdésben mindenesetre a szakszervezeteknek van igazuk. A textilmunkások vezérei teljes joggal kifogásolták, hogy a gyárosok semmiféle biztosítékot nem adtak és nem ígértek a termelés racionalizálására nézve, tehát a jobb jövő kilátásba helye­zése nélkül követeltek súlyos és egyol­dalú áldozatokat munkásaiktól. Baldwin konzervatív politikája soha nem fogja veszélybe dönteni Angliát. De annál nagyobb veszélyt jelenthet hol­nap és jelenthet már ma is az angol nagyipar egy részének konzervatív üz­leti szelleme. Három hónapos fegyverszünet­hez kapott Briand bizalmat a francia kamara ellenzékétől Briand ismét hangoztatta, hogy Németországgal meg kell teremteni a teljes kibékülést . A drámai erejű Briand-beszéd után a radikális szocialisták tartózkodtak a szavazástól Mindjobban teret hódít az európai állam­szövetség­ megalakításának szükségessége Párizsból jelenti a Magyar Hírlap tudósí­tója. Szerdán délután rendkívüli ülésszakra ült össze Párizsban úgy a kamara, mint a szenátus, hogy az új Briand-kabinet bemu­tatkozhasson a törvényhozásnak. Pontosan délután 3 órakor kezdődött a kamara ülése, zsúfolt padsorok előtt és a karzatokon sem lehetett mozogni, annyian voltak kiváncsiak Briand tizenegyedik kabinetjének a bemu­tatkozására. Az ülés megnyitása után nyomban Briand miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre, felolvasta a kormánynyi­latkozatot, amely mintegy két gépelt oldalt tett ki. A bevezetésben Briand mély hódolattal for­dult Poincaré személye felé és a volt minisz­terelnök mielőbbi felgyógyulását kívánta, majd hangsúlyozta, hogy az új kormány tagjai kivétel nélkül társai voltak Poincaré­­nak nehéz vállalkozásában és azért maradtak együtt, hogy befejezhessék az újjáépítés művét. A nyilatkozat ezután arra utalt, hogy a Poincaré-kormány rendbehozta a pénzügye­ket és rendezte az ország külső adósságait, ami azután lehetővé tette, hogy rövidesen egybeüljön a hágai kormány­­konferencia, amelyen Franciaország leg­fontosabb gazdasági és erkölcsi érdekei­nek biztosításáról lesz szó. Briand arra kérte a kamarát, hogy a kormány­konferenciára való tekintettel te­remtsék meg az egymás közti egyetértést és azok is meg fogják könnyíteni a feladat el­végzését, akik az új kormány legnagyobb sajnálatára nem hajlandók résztvenni a kor­mányzásban. A mostani óra elég komoly ahhoz, hogy igazolja minden egyéb szem­pont feláldozását a külpolitika követelmé­nyeinek érdekében. „Talán nem túlzott kívánság — mon­dotta Briand —, ha a mostani körülmé­nyek között három hónapi fegyverszü­netet kérünk.“ Briand beszédét a jobboldalon és a kö­zépső padsorokon lelkes éljenzés fogadta, míg a radikális képviselők közül alig néhá­­nyan helyeseltek. Buisson elnök ezután fel­hívta az interpellációra feliratkozott képvi­selőket beszédük megtartására. Elsőnek Frossart szocialista képviselő szólalt fel, aki azt hangoztatta beszédében, hogy a hágai konferencia befejezése után a mostani kormánytöbbséget új többség­nek kell felváltania, mert a békepolitika jegyében dolgozó kor­mány nem támaszkodhatik a jelenlegi reak­ciós többségre. A szocialista párt szónokának ez a felszólalása nyilvánvalóvá tette, hogy maguk Leon Blumék sem akarják, hogy a Briarid-kabinet mindjárt a bemutatkozáskor megbukjon, bár politikai elveikhez híven elv­ben már elhatározták, hogy a kormánynyi­latkozat felolvasása után Briand ellen sza­vaznak. Cachin kommunista képviselő a Young­­egyezményben az Egyesült Államok kormá­nyának azt a törekvését látja, hogy uralma alá hajtsa Európát, sőt az egész világot. Több kisebb szónoklat után Briand emelkedett ismét szólásra, aki szónoki képességeinek teljes birtokában szállott síkra a kamara meggyőzésére. Beszéde a ház mindkét oldalán mély be­nyomást keltett, annál is inkább, mi­után Briand teljesen őszintén beszélt és elsősorban a baloldali pártok lelki­­ismeretére appellált. Briand beszédében azt bizonyította a bal­oldal előtt, hogy éppen ezeknek a pártoknak kell támogatniuk a kormány békeművét, miután az új kormány a baloldali pártok régi óhajtásának tesz eleget. A kabinet a kü­szöbön álló nemzetközi tárgyalásokért csak akkor vállalhatja a felelősséget, ha az egész nemzet képviseletében állhat a külföld elé. Németországgal föltétlenül meg kell egyezni és most mindent likvidálni kell. A két nem­zet közé közvetítőt kell állítani, ami által Franciaország garanciát kap arra nézve, hogy Németország mindvégig teljesíteni fogja fizetési kötelezettségeit. Briand beszéde végén ismét az Európai Egyesült Államok megalakításának szükségét hangoztatta, bár kijelentette, hogy tagadhatatlan, hogy súlyos gazdasági nehézségekkel kell számolni, de vég­eredményben nem szabad elfelejteni, hogy itt a béke nagy művéről van szó. Briand elmondotta, hogy az Európai Egye­­sült Államok problémáját már négy év óta tanulmányozza, terveit részletesen ismertette mindenkivel, akiket illet és megbizonyoso­dott arról, hogy az új gondolat mindenütt helyeslésre talált. Az európai államszövetsé­get csak Németország és Franciaország együttes jóakaratával lehet megteremteni és már csak azért is keresni kell Németország­­gal a teljes kibékülést. Briand hatalmas beszéde után Daladier bejelentette, hogy pártja, a radikális szo­­cialista párt, úgy határozott, hogy tartóz­kodni fog a szavazástól. Ezzel a bejelentéssel nyilvánvalóvá lett a kamara előtt, hogy az új Briand-kabinet impozáns többséget fog kapni a bemutatkozáskor. A szavazás elrendelése után ez meg is történt, amennyiben a kormány mellett 325-en, ellene pedig csak 136-an sza­vaztak. A kormány ellen a kommunisták, a szocia­listák, a szélsőjobboldali Maginot-csoport néhány tagja szavazott. A radikális kép­viselők Daladier bejelentéséhez híven, tar­tózkodtak a szavazástól. A döntő szavazás után a kamara áttért a 478 millió frankos adókönnyítési tör­vényjavaslat tárgyalására és ezt minden nagyobb vita nélkül nagy többséggel el is fogadta. Háromnegyed hétkor Briand, ismét a szónoki emelvényre lépett, de most már nem tartott beszédet, hanem felolvasta a kamara elnapolásáról szóló dekrétumot. A szenátusban Barthou igazságügyminisz­ter olvasta fel ugyanazt a kormánynyilatko­zatot, amelyet Briand a kamara elé terjesz­tett. A szenátus teljes csendben hallgatta végig a nyilatkozatot, majd az ülést félbe­szakították. A szünet után a szenátus is megszavazta egyhangúlag az adókönnyíté­sekre vonatkozó javaslatot.

Next