Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
10 FILLER 10 FILLÉR A példányonként vásárt* HENRI ALLORGEI «SS 1 tflfTfif mii KCTKI fl lány kataklizma lefizetése ellenében azonnal H hHEEu « Ifi iat M §fa§ .SH igs cPj JSll ll£ frj gSl 2M a aW« 2Z Ilii 11 IlLJIf MAG Y AR HÍRLAP pirMlls*cimlbenregénykötetének selveny a JP _Jj|JrL jPy|i augusztusi regénykedvezménye. MacDonald gondjai írta: FELEKY GÉZA Alig egy hónapon át ült együtt az angol alsóház és most már megkezdte a nyári szünetet, amely október huszonkilencedikéig fog tartani, tehát egy negyedévig. Baldwin és a konzervatív párt igazán nem nehezítik meg MacDonald életét. Az alsóház utolsó ülésén Baldwin egyenesen segítségére sietett a munkáspárti kormánynak, egy igen kínos kérdésben: lord Lloyd egyiptomi főbiztos elmozdításának ügyében. * Baldwin beszédében volt egy igen szép mondat „A politikusoknak legföljebb hivatalukba kerül, ha valamilyen hibát követnek el, de vérüket és életüket áldozzák azok, akiknek semmi részük nem volt egy összeütközés kirobbantásában.“ A volt miniszterelnök így a politikai felelősség fölé helyezte a felelősséget az emberi vérért és az emberiéletért, de nyitva hagyta azt a kérdést: várjon MacDonald engedékenysége, vagy az „erős kéz“ lord Lloyd által képviselt politikája vezet-e a robbanás felé a Nílus partján. Baldwin nem csatlakozhatott a konzervatív jobbszárny és Churchill éles támadásaihoz azért sem, mert tudnia kellett, milyen ütőkártya van Henderson kezében. MacDonald külügyminisztere az ütőkártyát jól kihasználta és beszédének nagy része lord Lloyd elmozdításának előzményeit sorolta fel: azokat az ellentéteket, amelyek az egyiptomi főbiztos és Sir Austen Chamberlain között éleződtek ki az elmúlt évek alatt, mivel az egyiptomi főbiztos a konzervatív külügyminiszter utasításaival sem törődött túlságosan sokat. Az egész kérdést új világításba helyezte Henderson azzal a leleplezéssel, hogy május huszonnyolcadikán, két nappal a választások előtt Chamberlain hosszú átiratot küldött lord Lloyd-nak és odáig követett eljárásának teljes revízióját kívánta tőle ... Eszerint Henderson és a munkáspárti kormány csak azt tették, amit alighanem megtett volna már Sir Austen Chamberlain is, ha nem kénytelen mérlegelni lord Lloyd erős pozícióját a konzervatív pártban. Churchill jóvoltából egy héten át tartotta izgalomban az angol közvéleményt lord Lloyd elmozdítása és az egyiptomi kérdés. De nem lehet kétséges: ez az ügy most a kormány teljes győzelmével és Churchill teljes vereségével került le a napirendről . A munkanélküli segélyalapnak 1100 millió pengő adóssága van most Angliában, mert egy törvényszakasznál fogva a segélyalap bevételeinek lekötésével bizonyos keretek között hitelt is vehet idénybe, ha másként nem tud kötelezettségeinek eleget tenni. A tartozások nagyobbik fele, 600 millió pengő még 1926 ból származik, mikor több, mint egy fél esztendeig szünetelt a munka a szénbányákban. A hitelkeretek teljes kimerítésének is része lehet abban, ha most Bondfield Margit asszony, a munkaügyi miniszter arra az álláspontra helyezkedik, hogy a lancashirei pamutgyárak által kizárt 512.000 munkás nem tarthat igényt a munkanélküli segélyre. Egyébként ez volt a munkaügyi minisztérium álláspontja 1926-ban is, a bányászokkal szemben, de akkor a bíróság a szakszervezeteknek adott igazat a minisztériummal szemben és elrendelte a munkanélküli segélyek folyósítását. Pedig a helyzet nem volt olyan tiszta, mint most, amikor szó sem lehet sztrájkról, és a munkát a gyárak szüntették be. Harc a végkimerülésig, amely a munkások családtagjaival másfél millió embert sodor a teljes nélkülözésbe: ez a fordulat igen kínos a munkáspárti kormány részére. A kritikus két hét alatt egyetlen mentőötletet sem vetettek fel a közvetítéssel megbízott miniszterek, akik mintha maguk is úgy látnák, hogy a pamutipar régen elkerülhetetlen racionalizálása a most kialakult kényszerhelyzetben fog bekövetkezni. MacDonald bizonyára nem tehet arról, ha a textiliparban nem akadt egy Melchett viscount, aki idejekorán megkezdte volna a termelés és a kivitel nagyvonalú racionalizálását. A munkáspárt félig már ellenzékbe vonult balszárnya azonban igen hatásos vádakat fog kovácsolni abból az óvatosságból, amellyel a kormány kikerült minden beavatkozást, és szabad utat engedett az eseményeknek. Lloyd George régi, híres mondása az, hogy a textilipar és az acélipar a háború által elpusztult angol vidékek, amelyek nem vesztettek kevesebbet, mint a németek által elpusztított tizenegy francia tartomány. Egy nemrég tartott beszédében 3 milliárd fontra, tehát 84 milliárd pengőre becsülte Lloyd George az angol ipar és kereskedelem ilyen háborús eszteségeit. Ha a Lancashire-ben hétfőn végrehajtott nagy kizárás következményei kibontakoznak majd. MacDonald hivatkozhatik arra, hogy a konzervatív kormány ötödfél évet hagyott kihasználatlanul elmúlni és ezért nem tehetett most semmit a munkáspárt. De a pamutiparban most bekövetkezett nagy szociálpolitikai és gazdasági katasztrófa mégis súlyosan veszélyezteti a kormány népszerűségét és presztízsét. Annál inkább, mert nem valószínű, hogy Lancashire gyáraiban hamarosan megindulna a munka. A pamutgyárosok szövetsége a szavazatoknak több, mint 90 százalékával mondotta ki a bérek leszállítását újabb 12 százalékkal és a szakszervezetek szintén a szavazatok többi mint 90 százalékával utasítottak vissza minden tárgyalást a gyárosok ajánlatáról. De akármilyen nehéz helyzetben van az angol pamutipar, egy kérdésben mindenesetre a szakszervezeteknek van igazuk. A textilmunkások vezérei teljes joggal kifogásolták, hogy a gyárosok semmiféle biztosítékot nem adtak és nem ígértek a termelés racionalizálására nézve, tehát a jobb jövő kilátásba helyezése nélkül követeltek súlyos és egyoldalú áldozatokat munkásaiktól. Baldwin konzervatív politikája soha nem fogja veszélybe dönteni Angliát. De annál nagyobb veszélyt jelenthet holnap és jelenthet már ma is az angol nagyipar egy részének konzervatív üzleti szelleme. Három hónapos fegyverszünethez kapott Briand bizalmat a francia kamara ellenzékétől Briand ismét hangoztatta, hogy Németországgal meg kell teremteni a teljes kibékülést . A drámai erejű Briand-beszéd után a radikális szocialisták tartózkodtak a szavazástól Mindjobban teret hódít az európai államszövetség megalakításának szükségessége Párizsból jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. Szerdán délután rendkívüli ülésszakra ült össze Párizsban úgy a kamara, mint a szenátus, hogy az új Briand-kabinet bemutatkozhasson a törvényhozásnak. Pontosan délután 3 órakor kezdődött a kamara ülése, zsúfolt padsorok előtt és a karzatokon sem lehetett mozogni, annyian voltak kiváncsiak Briand tizenegyedik kabinetjének a bemutatkozására. Az ülés megnyitása után nyomban Briand miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre, felolvasta a kormánynyilatkozatot, amely mintegy két gépelt oldalt tett ki. A bevezetésben Briand mély hódolattal fordult Poincaré személye felé és a volt miniszterelnök mielőbbi felgyógyulását kívánta, majd hangsúlyozta, hogy az új kormány tagjai kivétel nélkül társai voltak Poincarénak nehéz vállalkozásában és azért maradtak együtt, hogy befejezhessék az újjáépítés művét. A nyilatkozat ezután arra utalt, hogy a Poincaré-kormány rendbehozta a pénzügyeket és rendezte az ország külső adósságait, ami azután lehetővé tette, hogy rövidesen egybeüljön a hágai kormánykonferencia, amelyen Franciaország legfontosabb gazdasági és erkölcsi érdekeinek biztosításáról lesz szó. Briand arra kérte a kamarát, hogy a kormánykonferenciára való tekintettel teremtsék meg az egymás közti egyetértést és azok is meg fogják könnyíteni a feladat elvégzését, akik az új kormány legnagyobb sajnálatára nem hajlandók résztvenni a kormányzásban. A mostani óra elég komoly ahhoz, hogy igazolja minden egyéb szempont feláldozását a külpolitika követelményeinek érdekében. „Talán nem túlzott kívánság — mondotta Briand —, ha a mostani körülmények között három hónapi fegyverszünetet kérünk.“ Briand beszédét a jobboldalon és a középső padsorokon lelkes éljenzés fogadta, míg a radikális képviselők közül alig néhányan helyeseltek. Buisson elnök ezután felhívta az interpellációra feliratkozott képviselőket beszédük megtartására. Elsőnek Frossart szocialista képviselő szólalt fel, aki azt hangoztatta beszédében, hogy a hágai konferencia befejezése után a mostani kormánytöbbséget új többségnek kell felváltania, mert a békepolitika jegyében dolgozó kormány nem támaszkodhatik a jelenlegi reakciós többségre. A szocialista párt szónokának ez a felszólalása nyilvánvalóvá tette, hogy maguk Leon Blumék sem akarják, hogy a Briarid-kabinet mindjárt a bemutatkozáskor megbukjon, bár politikai elveikhez híven elvben már elhatározták, hogy a kormánynyilatkozat felolvasása után Briand ellen szavaznak. Cachin kommunista képviselő a Youngegyezményben az Egyesült Államok kormányának azt a törekvését látja, hogy uralma alá hajtsa Európát, sőt az egész világot. Több kisebb szónoklat után Briand emelkedett ismét szólásra, aki szónoki képességeinek teljes birtokában szállott síkra a kamara meggyőzésére. Beszéde a ház mindkét oldalán mély benyomást keltett, annál is inkább, miután Briand teljesen őszintén beszélt és elsősorban a baloldali pártok lelkiismeretére appellált. Briand beszédében azt bizonyította a baloldal előtt, hogy éppen ezeknek a pártoknak kell támogatniuk a kormány békeművét, miután az új kormány a baloldali pártok régi óhajtásának tesz eleget. A kabinet a küszöbön álló nemzetközi tárgyalásokért csak akkor vállalhatja a felelősséget, ha az egész nemzet képviseletében állhat a külföld elé. Németországgal föltétlenül meg kell egyezni és most mindent likvidálni kell. A két nemzet közé közvetítőt kell állítani, ami által Franciaország garanciát kap arra nézve, hogy Németország mindvégig teljesíteni fogja fizetési kötelezettségeit. Briand beszéde végén ismét az Európai Egyesült Államok megalakításának szükségét hangoztatta, bár kijelentette, hogy tagadhatatlan, hogy súlyos gazdasági nehézségekkel kell számolni, de végeredményben nem szabad elfelejteni, hogy itt a béke nagy művéről van szó. Briand elmondotta, hogy az Európai Egyesült Államok problémáját már négy év óta tanulmányozza, terveit részletesen ismertette mindenkivel, akiket illet és megbizonyosodott arról, hogy az új gondolat mindenütt helyeslésre talált. Az európai államszövetséget csak Németország és Franciaország együttes jóakaratával lehet megteremteni és már csak azért is keresni kell Németországgal a teljes kibékülést. Briand hatalmas beszéde után Daladier bejelentette, hogy pártja, a radikális szocialista párt, úgy határozott, hogy tartózkodni fog a szavazástól. Ezzel a bejelentéssel nyilvánvalóvá lett a kamara előtt, hogy az új Briand-kabinet impozáns többséget fog kapni a bemutatkozáskor. A szavazás elrendelése után ez meg is történt, amennyiben a kormány mellett 325-en, ellene pedig csak 136-an szavaztak. A kormány ellen a kommunisták, a szocialisták, a szélsőjobboldali Maginot-csoport néhány tagja szavazott. A radikális képviselők Daladier bejelentéséhez híven, tartózkodtak a szavazástól. A döntő szavazás után a kamara áttért a 478 millió frankos adókönnyítési törvényjavaslat tárgyalására és ezt minden nagyobb vita nélkül nagy többséggel el is fogadta. Háromnegyed hétkor Briand, ismét a szónoki emelvényre lépett, de most már nem tartott beszédet, hanem felolvasta a kamara elnapolásáról szóló dekrétumot. A szenátusban Barthou igazságügyminiszter olvasta fel ugyanazt a kormánynyilatkozatot, amelyet Briand a kamara elé terjesztett. A szenátus teljes csendben hallgatta végig a nyilatkozatot, majd az ülést félbeszakították. A szünet után a szenátus is megszavazta egyhangúlag az adókönnyítésekre vonatkozó javaslatot.