Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
Csütörtök jaAGRIO hírlap 1929 augusztus 1. 3 A belügyminiszterrel szemben Szolnok bizalmáról biztosította polgármesterét Szolnokról jelentik: Szolnok város az utóbbi időben nagyobb középítkezéseket végzett, amelyeket a város vezetősége már régebben szükségeseknek tartott. A polgármester és a tanács az építkezési bizottság és a közgyűlés utasítása szerint végeztette azokat a közmunkákat, amelyeket ezek a fóru-mok a város fejlődése érdekében szükségeseknek véltek. A középítkezések befejezése után a belügyminiszter fegyelmi eljárást indított Tóth Tamás polgármester, Sárközy György városi tanácsos és Ungár Dezső városi főmérnök ellen. A megyei közigazgatási bizottság, mint elsőfokú fegyelmi hatóság, , a fegyelmi eljárást mindhárom tisztviselő ellen megszüntette. Az akták a belügyminiszterhez kerültek, aki ezt a határozatot részben megváltoztatta és Tóth Tamás polgármestert dorgálásra ítélte azzal a megokolással, hogy kötelességmulasztást követett el. Szolnok város képviselőtestülete szerdán délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek napirendjén szerepelt a belügyminiszter fegyelmi határozatának ismertetése. A határozat felolvasása után Kiss Ermnő felsőházi tag szólalt föl és kijelentette, hogy a belügyminiszter nem a polgármester ténykedéseit bírálta fölül, hanem az építkezési bizottságot és a közgyűlést kritizálta, mert hiszen a polgármester csak azt tette, amire utasítást kapott. Indítványozta, hogy a belügyminiszteri határozattal szemben a közgyűlés további bizalmáról biztosítsa a polgármestert. Gergelyffy Géza a törvény tisztelete alapján kérte a belügyminiszter határozatának tudomásulvételét. A közgyűlés nagy többséggel úgy döntött, hogy Tóth Tamás polgármestert további bizalmáról biztosította. Az érdekes közgyűlési határozatot természetesen az egész városban nagy érdeklődéssel tárgyalják. Háborús dráma megrázó epilógusa a miskolci rendőrség udvarán Tizennégy év után Miskolcon találta meg elhagyott gyermekét a tarnopoli anya Miskolcról jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. Fájdalmas, könnyes emlék a világháborúból. Vér, láng, embertelenség, megbecstelenítés elevenedik újból életre ebben a regényes, szomorú históriában. 1915-öt írtunk akkor és a háború vérzivatara teljes erejével tombolt Galíciában. A lerombolt falvakban hol a magyar, hol az orosz volt az úr. Előrenyomulások, viszszavonulások, bombák, repülőgépek, srapnellek, gépfegyverek, lövészárkok borzalmait élte át az ottmaradt lakosság. Nincs kegyelem ... Egy jómódú tarnopoli kereskedőcsalád, Grünbaum Mór családja a legborzalmasabb rémületben, nyomorban kínlódott ezekben a rettenetes napokban. 17 esztendős leányukat, a gyönyörű szép, nyúlánk fekete Fridát, mint szemük fényét rejtegették a garázdálkodó ellenséges csapatok elől. Ki sem tette a lábát az uccára. Megbújva, reszketve várta a lakásban, hogy kiverjék az oroszokat Tarnopolból. Az orosz tisztek mégis tudomást szereztek Grünbaum leányáról. A család ép aludt, amikor éjszakának idején rájuk rontottak a részeg katonnák. A leányt keresték és nem volt kegyelem, vitték magukkal. A 17 esztendős Frida másnap letörve, megbecstelenítve, sápadtan támolygott haza a szülői házba. A szerencsétlen fiatal leány megszégyenülve zokogott, sírt és most már szégyenében nem tette ki a lábát az uccára. Nemsokára aztán fordult a hadiszerencse és Taropolt sikerült felszabadítani az ellenséges megszállás alól. Frida már nem tudott örülni ennek a győzelemnek: anyának érezte magát és a család, nehogy nyilvánosságra kerüljön a szégyen, — elutaztatta otthonról, hogy idegenben adjon életet gyermekének. Grünbaum Fridát a borsodmegyei Sajómércse községbe vetette sorsa. Az Isten háta mögötti faluban nagy feltűnést keltett a szép lengyel nő. Egy öreg földművesasszonytól kapott szállást és Weisz Hermin néven szerepelt a faluban, ahol mindenki elhitte azt a mesét, hogy azért jött Magyarországra, mert közel akar lenni Miskolcon szolgáló férjéhez és csak azért nem lakik a városban, mert szegény és falun olcsóbb az élet. Hová lett az anya? Néhány hét múlva életerős fiúgyermeknek adott életet. A gyermeket Weisz József névre keresztelték és így vezették be az anyakönyvbe is. Két hónapig még Sajómércsén lakott a fiatal lengyel asszony, azután nagyobb pénzösszeget adott át háziasszonyának, gondjaira bízta a gyermekét és azzal búcsúzott el, hogy Miskolcra megy, de nemsokára visszajön. Grünbaum Frida azonban nem Miskolcra ment, hanem visszautazott Tarnopolba és a földművesasszony hiába várta a gyermek anyját. Múltak a hónapok, teltek az évek, de a sajómércsei asszony, aki nagyon megszerette a gyermeket és féltve őrizte a kicsikét, semmi hírt nem hallott az anyáról. Hét esztendővel ezelőtt meghalt s a rábízott gyermeket át sem tudta adni a lengyel asszonynak, aki eltűnése előtt könnyezve és zokogva kérte, hogy nagyon vigyázzon a kicsikére. Tarnopolban titok maradt a titok. Senki sem sejtette, hogy Grünbaum Frida egy borsodmegyei ejtis faluban anya lett. Elmúlt a háború, eltakarították az üszkös romokat,új, eleven, friss vérkeringéssel indult meg az újjáépítés a letarolt városokban és falvakban. Grünbaum családjába is visszatért a nyugalom. A fiatal anya kiheverte fájdalmát és újjáéledt életkedve. Csak akkor volt szomorú, amikor a borsodmegyei faluban hagyott gyermekére gondolt, csak akkor szorult ökölbe a keze, amikor arra a kegyetlen, durva éjszakára emlékezett. Grünbaum Frida eltitkolta, hogy már anya és férjhez ment egy kereskedőhöz, aki átvette apja üzletét. Jól ment a soruk, nyugalom vette körül a fiatalok hajlékát, ahol nemsokára megjelent a gólya, majd újból és újból kopogtatott. Három piciny apróság sirdogált, gügyögött, nevetgélt most már Grünbaum Frida házában, de a nevető, kövérkés kezű, tejfehér testű apróságok sem tudták elfelejtetni vele az elsőt, aki már nagy lett és akit messze sodort el tőle a háború, a szégyen... Egyre sűrűbben gondolt arra, miként szerezhetné vissza első gyermekét. Tervezgetett, tépelődött, de semmi okosat nem tudott kigondolni. Attól félt, ha megváltja férjének az elrejtett titkot, feldúlja életét és családi nyugalmát. Az anya újból elindul és megtalálja a fiát Amit nem mert megtenni Grünbaum Frida, megtette a véletlen, amely ezúttal egy rosszakaratú cselédleány képmásában jelentkezett. Ez leplezte le a titkot a férjnek, aki előbb felháborodott és kétségbeesett, majd lecsillapodott és végül megbocsátott az asszonynak, aki azután megint vonatra ült. Letört, sápadt, megbecstelenített leány helyett mosolygós, viruló asszony indult most el Tarnopolból Magyarország felé, hogy a borsodmegyei kis faluban kebléhez szorítsa gyermekét. Majd szétpattant a szíve a remegő örömtől, amikor a szalmalelős kis ház előtt megállott a kis kocsi. Szinte önkívületben ugrott le a könnyű csétáról és rohant be a mestergerendás, félhomályos falusi kis szobába. De szinte összeesett a meglepetéstől, amikor odabent idegen asszony kérdő tekintetével találta magát szemközt. Az anyai szív elszorult, amikor megtudta, hogy a volt háziasszony elhalt és gyermekét halála előtt Miskolcon helyezte el. Hogy hol és kínoi, arról már semmit sem tudtak mondani a sajómércseiek Grünbaum Frida azonban nem nyugodott: még aznap este Miskolcon volt és egy magánnyomozót, meg a rendőrséget bízta meg Miskolcra került gyermekének felkutatásával. Ez kedden délelőtt történt. A síró, vergődő, két, jégbeesett anya újra meg újra elmesélte fájdal- Margit körút 22. szám alatt JUA»” ««bl» Mromszobás accal, hallos, 2 szobás udvari, továbbá 1 szobás garzonlakások teljes konforttal, szeptember he Ír i *wl a tr- ? Bővebbet: ..Budapesti Ház- ** E ^ * építő r.-t-“ Szervita tér 3. szám alatt, ül. emelet. Telefon: 820—63 és 802 —37. más élettörténetét a rendőrtisztviselőknek, a detektíveknek, akik mindent elkövettek, hogy Grünbaum Frida 14 esztendő után feltalálhassa kisfiát. Kedden délután azután a nyomozás eredményre vezetett. Egy volt katonatiszt, aki annakidején a hadiárvák gondját viselte, felvilágosítást tudott adni a Sajóméreséről bekerült kisfiúról és egy gyermektelen iparospárnál rá is találtak a kis Jóskára. Az iparospár hallani sem akart arról, hogy a gyermeket, akit felneveltek és akit mint a sajátjukat szerettek, elszakítsák tőlük. De lassan, sok kérlelésre fejet hajtottak az anyai szív követelése előtt. Detektívek vitték a kis Jóskát a rendőrségre, ahová közben már megidézték a tamopoli aszszonyt is. A kapitányság udvarán szívbemarkoló, drámai jelenetek között szorította magához a zokogó tamopoli anya kisfiát, aki idegenkedve, semmit sem értve simult a siró asszonyhoz. A rendőrtisztviselőknek kellett megmagyarázni a kis Jóskának, aki németül beszélő anyja, szavaiból semmit sem értett, hogy miről van szó. A fiú fanyar képpel vette tudomásul, hogy az ő, hazája ezentúl nem az Avasalja, nem Miskolc, hanem az ismeretlen Tarnopol lesz. Révész Jenő ! A NEW YORK igazgatósága tisztelettel jelenti, hogy PEYTON amerikai jazz-bance augusztus elsején mutatkozik be a Felső-Margitszigeten. Tíz szólista! Peyton abszolvált szerződései: London: Embassy Club. Párizs: Le Perroquet, Casino de Paris (revüben), Embassy, Nizza: Casino Municipal, Hotel Ruhr, Hotel Savoy, Casino de Méditerrannée. Asztalrendelés: L. 071—84. Párizs ostromlott város képét mutatja csütörtökön A nagybankok külvárosi fiókjait csak feltétlen szükség esetén nyitják ki Párizsból jelentik. A rendőrség az elmúlt éjszaka titkos kommunista gyülekezetét leplezett le. A gyűlésen résztvevő hat kommunistát letartóztatták. Ma estére újabb letartóztatásokat várnak. Néhány esti lap már azt kérdi, lesz-e még holnap egyáltalán kommunista szabadlábon? Valamennyi lap megegyezik abban, hogy nagyobb tüntetésektől nem kell tartani, miután a rendőrség elővigyázati rendszabályai a kommunisták mozgolódását már csírájában elfojtották. Párizs holnap ostromlott városhoz fog hasonlítani. Bár az ostromállapotot nem hirdették ki, a kiadott rendőri utasítások époly szigorúak, mintha ostromállapot lenne. A párizsi nagybankok külvárosi fiókjai utasítást kaptak, hogy pénztáraikat csak feltétlen szükség esetén nyissák ki és az első riadóra azonnal zárják le az épületeket. A titokzatos kék briliáns, amely valódi is, hamis is Furfangos ékszercsalás a legelőkelőbb varsói klubban Varsóból jelentik. A varsói arisztokrata körök legelőkelőbb klubja néhány nappal ezelőtt különös esetnek volt színhelye. Tulajdonképpen hamis drágakő eladásáról van szó, az ügyet azonban a drágakő eladójának végtelen ravaszsága miatt még csak törvény elé vinni sem lehet. A szokatlan módon elkövetett csalás áldozata gróf P., előkelő lengyel arisztokrata, akinek óriási értékű ékszergyűjteménye van. P. grófnak a lengyel arisztokraták exkluzív klubjában nemrég bemutattak egy ezredest, aki valamikor kozák vezér volt. A rendkívül előkelő megjelenésű tiszt balkezének kisujján gyönyörű gyűrűt viselt, melyben ritka szép, nagy, kék briliánskő ragyogott. A pompás ékszer a klubban óriási feltűnést keltett, különösen akkor, amikor a volt kozák vezér elmondta, hogy a gyűrű egy indiai maharádsa ajándéka, akit az ezredes megmentett a vízbefúlástól. Különösen gróf P., aki az ékszerek alapos ismerője és valódinak tartotta a követ, volt elragadtatva a kék briliánstól. Megkérte az ékszer tulajdonosát, hogy adja kölcsön neki a gyűrűt, mert szeretné megbecsültetni egy szakértővel. Biztosítékul fölajánlott az ezredesnek egy kétszázezer zlotyról szóló csekket, amit azonban az ezredes nem fogadott el, mert, mint mondotta, nyugodt lélekkel bízza rá gróf P.-re az indiai maharádsa ajándékát. A gróf elvitte egy elismerten kiváló ékszerszakértőhöz a gyűrűt, aki megvizsgálta az ékszert és kijelentette, hogy valódi a kék briliáns, ritka, gyönyörű példány és legalább is kétszázötvenezer zlotyt ér. P. gróf másnap visszavitte az ékszert tulajdonosának és közölte vele a szakértő véleményét. A volt kozákvezér a gróf jelenlétében balkeze kisujjára húzta a gyűrűt és közben mosolyogva megjegyezte, hogy a gyűrűben lévő kék briliánskő hamis. P. gróf azonban nem hitte ezt el, bízott a szakértői vélemény helyességében, az ezredes megjegyzése után is minden körülmények között meg akarta szerezni a gyűrűt és fölajánlott százezer zlotyt a hamisnak mondott ékszerért. A gyűrű tulajdonosa a következőket felelte: — Nagyon csábít engem ez a nagy öszszeg, el is adom érte gyűrűmet, de tanúk előtt kijelenteni, hogy a kék briliáns nem valódi. A gróf mégis ragaszkodott a gyűrűhöz, tanuk jelenlétében átvette azt a volt kozákvezértől és átnyújtott érte egy százezer zlotyról szóló csekket. Másnap megmutatta P. gróf újonnan vett ékszereit egy másik szakértőnek, aki a gyűrű megvizsgálása után kijelentette, hogy a kék briliáns valóban hamis. A gróf kétségbeesetten rohant ahhoz a szakértőhöz, aki néhány nap előtt megvizsgálta a drágakövet. Ez az ékszerszakértő azt állította, hogy a most mutatott kék briliáns tényleg nem valódi, de nem is azonos a múltkorival. A klubban azt hiszik, hogy az ezredes ügyesen kicserélte a valódi gyűrűt egy hamissal, miközben az eredetit P. gróf visszaadta neki. Nézze meg Kertész II. kirakatát Kirakati árakból ■ 207» engedmény L fmilPaSSyO 133. Aut 232-20. II » Párizsi Áruházzal szemben.