Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

Csütörtök jaAGRIO hírlap 1929 augusztus 1. 3 A belügyminiszterrel szemben Szolnok bizalmáról biztosította polgármesterét Szolnokról jelentik: Szolnok város az utóbbi időben nagyobb középítkezéseket vég­zett, amelyeket a város vezetősége már ré­gebben szükségeseknek tartott. A polgár­­mester és a tanács az építkezési bizottság és a közgyűlés utasítása szerint végeztette azo­kat a közmunkákat, amelyeket ezek a fóru-­­­mok a város fejlődése érdekében szüksége­seknek véltek. A középítkezések befejezése után a belügyminiszter fegyelmi eljárást in­dított Tóth Tamás polgármester, Sárközy György városi tanácsos és Ungár Dezső vá­rosi főmérnök ellen. A megyei közigazgatási­­ bizottság, mint elsőfokú fegyelmi hatóság, , a fegyelmi eljárást mindhárom tisztviselő ellen megszüntette. Az akták a belügyminiszterhez kerültek, aki ezt a határozatot részben megváltoz­tatta és Tóth Tamás polgármestert dorgálásra ítélte azzal a megokolással, hogy köte­­­­lességmulasztást követett el. Szolnok város képviselőtestülete szerdán dél­után 4 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek napirendjén szerepelt a belügymi­niszter fegyelmi határozatának ismertetése. A határozat felolvasása után Kiss Ermnő felsőházi tag szólalt föl és kijelentette, hogy a belügyminiszter nem a polgármester tény­kedéseit bírálta fölül, hanem az építkezési bizottságot és a közgyűlést kritizálta, mert hiszen a polgármester csak azt tette, amire utasítást kapott. Indítványozta, hogy a bel­ügyminiszteri határozattal szemben a köz­gyűlés további bizalmáról biztosítsa a pol­gármestert. Gergelyffy Géza a törvény tisz­telete alapján kérte a belügyminiszter hatá­rozatának tudomásulvételét. A közgyűlés nagy többséggel úgy dön­tött, hogy Tóth Tamás polgármestert további bizalmáról biztosította. Az érdekes közgyűlési határozatot természe­tesen az egész városban nagy érdeklődéssel tárgyalják. Háborús dráma megrázó epilógusa a miskolci rendőrség udvarán Tizennégy év után Miskolcon találta meg elhagyott gyermekét a tarnopoli anya Miskolcról jelenti a Magyar Hírlap tudósí­tója. Fájdalmas, könnyes emlék a világháború­ból. Vér, láng, embertelenség, megbecstelení­­tés elevenedik újból életre ebben a regényes, szomorú históriában. 1915-öt írtunk akkor és a háború vérzivatara teljes erejével tombolt Ga­líciában. A lerombolt falvakban hol a magyar, hol az orosz volt az úr. Előrenyomulások, visz­­szavonulások, bombák, repülőgépek, srapnellek, gépfegyverek, lövészárkok borzalmait élte át az ottmaradt lakosság. Nincs kegyelem ... Egy jómódú tarnopoli kereskedőcsalád, Grün­baum Mór családja a legborzalmasabb rémület­ben, nyomorban kínlódott ezekben a rettenetes napokban. 17 esztendős leányukat, a gyönyörű szép, nyúlánk fekete Fridát, mint szemük fényét rejtegették a garázdálkodó ellenséges csapatok elől. Ki sem tette a lábát az uccára. Megbújva, reszketve várta a lakásban, hogy kiverjék az oroszokat Tarnopolból. Az orosz tisztek mégis tudomást szereztek Grünbaum leányáról. A család ép aludt, amikor éjszakának idején rájuk rontottak a részeg ka­­tonnák. A leányt keresték és nem volt kegyelem, vitték magukkal. A 17 esztendős Frida másnap letörve, megbecstelenítve, sápadtan támolygott haza a szülői házba. A szerencsétlen fiatal leány megszégyenülve zokogott, sírt és most már szé­gyenében nem tette ki a lábát az uccára. Nemsokára aztán fordult a hadiszerencse és Taropolt sikerült felszabadítani az ellenséges megszállás alól. Frida már nem tudott örülni ennek a győzelemnek: anyának érezte magát és a család, nehogy nyilvánosságra kerüljön a szé­gyen, — elutaztatta otthonról, hogy idegenben adjon életet gyermekének. Grünbaum Fridát a borsodmegyei Sajómércse községbe vetette sorsa. Az Isten háta mögötti faluban nagy feltűnést keltett a szép lengyel nő. Egy öreg földművesasszonytól kapott szállást és Weisz Hermin néven szerepelt a faluban, ahol mindenki elhitte azt a mesét, hogy azért jött Magyarországra, mert közel akar lenni Miskolcon szolgáló férjéhez és csak azért nem lakik a városban, mert szegény és falun olcsóbb az élet. Hová lett az anya? Néhány hét múlva életerős fiúgyermeknek adott életet. A gyermeket Weisz József névre keresztelték és így vezették be az anya­könyvbe is. Két hónapig még Sajómércsén lakott a fiatal lengyel asszony, azután nagyobb pénzösszeget adott át háziasszonyának, gond­jaira bízta a gyermekét és azzal búcsúzott el, hogy Miskolcra megy, de nemsokára visszajön. Grünbaum Frida azonban nem Miskolcra ment, hanem visszautazott Tarnopolba és a földművesasszony hiába várta a gyermek any­ját. Múltak a hónapok, teltek az évek, de a sajómércsei asszony, aki nagyon megszerette a gyermeket és féltve őrizte a kicsikét, semmi hírt nem hallott az anyáról. Hét esztendővel ezelőtt meghalt s a rábízott gyermeket át sem tudta adni a lengyel asszonynak, aki eltűnése előtt könnyezve és zokogva kérte, hogy na­gyon vigyázzon a kicsikére. Tarnopolban titok maradt a titok. Senki sem sejtette, hogy Grünbaum Frida egy borsodme­­gyei ejtis faluban anya lett. Elmúlt a háború, eltakarították az üszkös ro­mokat,­új, eleven, friss vérkeringéssel indult meg az újjáépítés a letarolt városokban és fal­vakban. Grünbaum családjába is visszatért a nyugalom. A fiatal anya kiheverte fájdalmát és újjáéledt életkedve. Csak akkor volt szomorú, amikor a borsodmegyei faluban hagyott gyer­mekére gondolt, csak akkor szorult ökölbe a keze, amikor arra a kegyetlen, durva éjszakára emlékezett. Grünbaum Frida eltitkolta, hogy már anya és férjhez ment egy kereskedőhöz, aki átvette apja üzletét. Jól ment a soruk, nyugalom vette körül a fiatalok hajlékát, ahol nemsokára meg­jelent a gólya, majd újból és újból kopogtatott. Három piciny apróság sirdogált, gügyögött, ne­vetgélt most már Grünbaum Frida házában, de a nevető, kövérkés kezű, tejfehér testű aprósá­gok sem tudták elfelejtetni vele az elsőt, aki már nagy lett és akit messze sodort el tőle a háború, a szégyen... Egyre sűrűbben gondolt arra, miként szerezhetné vissza első gyermekét. Tervezgetett, tépelődött, de semmi okosat nem tudott kigondolni. Attól félt, ha megváltja férjé­nek az elrejtett titkot, feldúlja életét és családi nyugalmát. Az anya újból elindul és megtalálja a fiát Amit nem mert megtenni Grünbaum Frida, megtette a véletlen, amely ezúttal egy rossz­akaratú cselédleány képmásában jelentkezett. Ez leplezte le a titkot a férjnek, aki előbb felhábo­rodott és kétségbeesett, majd lecsillapodott és végül megbocsátott az asszonynak, aki azután megint vonatra ült. Letört, sápadt, megbecste­­lenített leány helyett mosolygós, viruló asszony indult most el Tarnopolból Magyarország felé, hogy a borsodmegyei kis faluban kebléhez szo­rítsa gyermekét. Majd szétpattant a szíve a remegő örömtől, amikor a szalmalelős kis ház előtt megállott a kis kocsi. Szinte önkívületben ugrott le a könnyű csétáról és rohant be a mestergerendás, fél­homályos falusi kis szobába. De szinte össze­esett a meglepetéstől, amikor odabent idegen asszony kérdő tekintetével találta magát szem­közt. Az anyai szív elszorult, amikor megtudta, hogy a volt háziasszony elhalt és gyermekét halála előtt Miskolcon helyezte el. Hogy hol és kínoi, arról már semmit sem tudtak mondani a sajómércseiek Grünbaum Frida azonban nem nyugodott: még aznap este Miskolcon volt és egy magán­­nyomozót, meg a rendőrséget bízta meg Mis­kolcra került gyermekének felkutatásával. Ez kedden délelőtt történt. A síró, vergődő, két­, jégbeesett anya újra meg újra elmesélte fájdal- Margit körút 22. szám alatt JUA»” ««bl» Mromszobás accal, hallos, 2 szobás ud­vari, továbbá 1 szobás garzonlakások teljes konforttal, szeptember h­e Ír i *wl a tr- ? Bővebbet: ..Budapesti Ház- ** E ^ * építő r.-t-“ Szervita tér 3. szám alatt, ül. emelet. Telefon: 820—63 és 802 —37. más élettörténetét a rend­őr­ti­s­zt­visel­őknek, a detektíveknek, akik mindent elkövettek, hogy Grünbaum Frida 14 esztendő után feltalálhassa kisfiát. Kedden délután azután a nyomozás ered­ményre vezetett. Egy volt katonatiszt, aki annak­idején a hadiárvák gondját viselte, felvilágo­sítást tudott adni a Sajóméreséről bekerült kis­fiúról és egy gyermektelen iparospárnál rá is találtak a kis Jóskára. Az iparospár hallani sem akart arról, hogy a gyermeket, akit felneveltek és akit mint a sa­játjukat szerettek, elszakítsák tőlük. De lassan, sok kérlelésre fejet hajtottak az anyai szív követelése előtt. Detektívek vitték a kis Jóskát a rendőrségre, ahová közben már megidézték a tamopoli asz­­szonyt is. A kapitányság udvarán szívbemarkoló, drámai jelenetek között szorította magához a zokogó tamopoli anya kisfiát, aki idegenkedve, semmit sem értve simult a siró asszonyhoz. A rendőrtisztviselőknek kellett megmagyarázni a kis Jóskának, aki németül beszélő anyja, sza­vaiból semmit sem értett, hogy miről van szó. A fiú fanyar képpel vette tudomásul, hogy az ő, hazája ezentúl nem az Avasalja, nem Miskolc,­­ hanem az ismeretlen Tarnopol lesz. Révész Jenő ! A NEW YORK igazgatósága tisztelettel jelenti, hogy PEYTON amerikai jazz-banc­e augusztus elsején mutatkozik be a Felső-Margitszigeten. Tíz szólista! Peyton abszolvált szerződései: London: Embassy Club. Párizs: Le Perroquet, Casino de Paris (revüben), Embassy, Nizza: Casino Municipal, Hotel Ruhr, Hotel Savoy, Casino de Méditerrannée. Asztalrendelés: L. 071—84. Párizs ostromlott város képét mutatja csütörtökön A nagybankok külvárosi fiókjait csak feltétlen szükség esetén nyitják ki Párizsból jelentik. A rendőrség az elmúlt éjszaka titkos kommunista gyülekezetét leplezett le. A gyűlésen résztvevő hat kom­munistát letartóztatták. Ma estére újabb le­tartóztatásokat várnak. Néhány esti lap már azt kérdi, lesz-e még holnap egyáltalán kommunista szabadlábon? Valamennyi lap megegyezik abban, hogy nagyobb tüntetésektől nem kell tartani, miután a rendőrség elővigyázati rendszabá­lyai a kommunisták mozgolódását már csírájában elfojtották. Párizs holnap ostromlott városhoz fog hasonlítani. Bár az ostromállapotot nem hirdették ki, a kiadott rendőri utasítások époly szi­gorúak, mintha ostromállapot lenne. A párizsi nagybankok külvárosi fiókjai uta­sítást kaptak, hogy pénztáraikat csak fel­tétlen szükség esetén nyissák ki és az első riadóra azonnal zárják le az épületeket. A titokzatos kék briliáns, amely valódi is, hamis is Furfangos ékszercsalás a legelőkelőbb varsói klubban Varsóból jelentik. A varsói arisztokrata körök legelőkelőbb klubja néhány nappal ezelőtt különös esetnek volt színhelye. Tu­lajdonképpen hamis drágakő eladásáról van szó, az ügyet azonban a drágakő eladójá­nak végtelen ravaszsága miatt még csak törvény elé vinni sem lehet. A szokatlan módon elkövetett csalás ál­dozata gróf P., előkelő lengyel arisztok­rata, akinek óriási értékű ékszergyűjte­ménye van. P. grófnak a lengyel arisztokraták ex­kluzív klubjában nemrég bemutattak egy ezredest, aki valamikor kozák vezér volt. A rendkívül előkelő megjelenésű tiszt bal­kezének kisujján gyönyörű gyűrűt viselt, melyben ritka szép, nagy, kék briliánskő ragyogott. A pompás ékszer a klubban óriási feltűnést keltett, különösen akkor, amikor a volt kozák vezér elmondta, hogy a gyűrű egy indiai maharádsa ajándéka, akit az ezredes megmentett a vízbe­­fúlástól. Különösen gróf P., aki az ékszerek ala­pos ismerője és valódinak tartotta a kö­vet, volt elragadtatva a kék briliánstól. Megkérte az ékszer tulajdonosát, hogy adja kölcsön neki a gyűrűt, mert sze­retné megbecsültetni egy szakértővel. Biztosítékul fölajánlott az ezredesnek egy kétszázezer zlotyról szóló csekket, amit azonban az ezredes nem fogadott el, mert, mint mondotta, nyugodt lélekkel bízza rá gróf P.-re az indiai maharádsa ajándékát. A gróf elvitte egy elismerten kiváló ék­szerszakértőhöz a gyűrűt, aki megvizsgálta az ékszert és kijelentette, hogy valódi a kék briliáns, ritka, gyönyörű példány és legalább is kétszázötvenezer zlotyt ér. P. gróf másnap visszavitte az ékszert tu­lajdonosának és közölte vele a szakértő vé­leményét. A volt kozákvezér a gróf jelenlété­ben balkeze kisujjára húzta a gyűrűt és közben mosolyogva megjegyezte, hogy a gyűrű­ben lévő kék briliánskő hamis. P. gróf azonban nem hitte ezt el, bízott a szakértői vélemény helyességében, az ezre­des megjegyzése után is minden körülmé­nyek között meg akarta szerezni a gyűrűt és fölajánlott százezer zlotyt a hamisnak mondott ékszerért. A gyűrű tulajdonosa a következőket fe­lelte: — Nagyon csábít engem ez a nagy ösz­szeg, el is adom érte gyűrűmet, de tanúk előtt kijelenteni, hogy a kék briliáns nem valódi. A gróf mégis ragaszkodott a gyűrűhöz, tanuk jelenlétében átvette azt a volt kozák­vezértől és átnyújtott érte egy százezer zlotyról szóló csekket. Másnap megmutatta P. gróf újonnan vett ékszereit egy másik szakértőnek, aki a gyűrű megvizsgálása után kijelentette, hogy a kék briliáns valóban hamis. A gróf kétségbeesetten rohant ahhoz a szakértőhöz, aki néhány nap előtt megvizs­gálta a drágakövet. Ez az ékszerszakértő azt állította, hogy a most mutatott kék briliáns tényleg nem valódi, de nem is azonos a múlt­korival. A klubban azt hiszik, hogy az ezredes ügyesen kicserélte a valódi gyűrűt egy ha­missal, miközben az eredetit P. gróf vissza­adta neki. Nézze meg­­ Kertész II. kirakatát Kirakati árakból ■ 207» engedmény L fm­ilPaSSyO 1­33. Aut 232-20. II » Párizsi Áruházzal szemben.

Next