Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-23 / 189. szám
Péntek KÜLFÖLDI MAGYAROK Isten hozta a külföldi magyarokat, a magyar diaspora százfelé szétszóródott vándorait, akik hazatértek, hogy új erőt gyűjtsenek a magyar anyaföldből, szüleik sírjából, gyermekkoruk emlékeiből, a magyar történelmi hagyományok és az élő magyar kultúra őstalajából. Mióta elmentek, sok minden változott nálunk, gazdagból szegényekké, derűsekből és optimistákból boldogtalanokká lettünk. A hazatérőké minden szeretetünk s a rezignációnkon is áttörő testvéri lelkesedésünk, de adni — adni vajmi keveset adhatunk nekik. Nem mutathatjuk fel nekik azt a huszadik századbeli Magyarországot, amelyet százhúsz év előtt Csokonai a Duna partjára álmodott. Láthatják ínségünket, szorongattatásunkat s láthatják ínséggel és szorongattatással dacoló áldozatkészségünket, béketűrésünket, a lehetetlennel is szembeszálló építő és javító szándékainkat. Láthatják a magyar munkást, a magyar parasztot, a magyar polgárt és a magyar középosztályt életakaratában szívósnak, kultúrájához és civilizációjához ragaszkodónak. Ne rontsuk el a viszontlátás örömeit panaszkodással. Ne zavarjuk meg a családi tűzhely körül eltöltendő néhány nap harmóniáját azzal, hogy elmondjuk nekik: mert boldogtalanabb ez a nép annál a mértéknél is, amit a végzet eredetileg rászabott. Ne mondjuk el, melyek azok a bűnök és hibák, amelyekkel a magyar társadalom egységes összefogását egy évtizede megakadályozzák. Mi, akik a hétköznapokon a harc hirdetői vagyunk, szeretnők javasolni, hogy amíg itthon vannak, hagyjuk félbe a harcot, tegyük félre a ,,bellum omnium contra omnes“-t, amely Magyarországon tíz év óta politikai, társadalmi és gazdasági életünkben meghonosodott. Térjenek vissza második hazájukba egy szép illúzióval gazdagabban, hogy itthon az óhazában mindenki levonta a múlt tévedéseinek és a történelem tragikus fordulatainak következtetéseit és politikában, társadalmi életben, gazdasági életben, művészetben, irodalomban mindenki vállalja a munkát, ami az egységes megújhodás programjából ráesik. Ezt az illúziót szeretnénk nekik ajándékba adni, ám azok, akik most hazatértek, többnyire olyan országokban találták meg második otthonukat, ahol a feltételek, amelyek Magyarország belső regenerálódását, társadalmi megerősödését és nemzeti egységét hátráltatják, az államélet princípiumai. Nem utolsó sorban azért tudtak második hazájukban gyökeret vetni, mert senki sem kérdezte tőlük, milyen nemzethez, milyen fajtához, milyen felekezethez tartoznak, hanem emberi értékeik, munkaképességük, tehetségük szabta meg új elhelyezkedésük kereteit. Az amerikaiak onnan jöttek, ahol az alkotmány jellege eleve kizárja, hogy a parlament elé törvényjavaslatokat terjesszenek, amelyek ember és ember között intézményesen különbséget tesznek. A külföldi magyarok nagy része onnan érkezett vissza, ahol nem történelmi kiváltságok és előnyös születések nyitják meg a karrier útját, hanem a két kéz vagy az értelem megfeszített munkája. Onnan jöttek, ahol a kultúra közösségéből nemcsak, hogy nem zárnak ki senkit, de a kultúra olyan közös kötelezettség, mint amilyen nálunk a közteherviselés. Onnan jöttek, ahol a tradíciókat mindenki tiszteletben tartja, de nem torlaszolja el velük a haladás útját. Onnan jöttek, ahol a nép már régen megteremtette szuverenitásának uralmi intézményeit, ahol a népakarat megfellebbezhetetlen és a titkos választójogból kikerült parlamentek nem személyek vagy hatalmi csoportok kényuralmának leplezésére szolgálnak. Onnan jöttek, ahol a teremtő lendület napról napra a tudomány, a művészet, a technika ezernyi csodáját produkálja. A külföldi magyarok a túlsó part valószínűtlenségben ködlő lehelletét hozták magukkal. Családias melegséggel fogadjuk őket, ám valahogyan a szegény rokon zavarával is. Nem tudunk mást adni, ami talán nekik is legdrágább: magyarságunkat, magyar szívünket, a magyar szó varázsát, a magyar föld termékenyítő és megtartó kisugárzását és ugyanakkor álmélkodva bámuljuk meg szellemi és lelki poggyászuk gazdagságát, melyben az európai és amerikai szabad népek ösztönné, vérré vált eszméit és törvényeit hozták haza magukkal. (t) HÍRLAP 1929 augusztus 23. 3 Több magyar kereskedőt még mindig nem engedtek partraszállni New Yorkban New Yorkból jelenti a Reuter-iroda. A Vulcania utasai közül Ellis Islandon visszatartott 30 magyar kereskedő közül tizenhármat a szokásos feltételekkel beengedtek az Egyesült Államok területére, kettőnek SBBOBKBOBZBSSBtBSBKSiNiVM nem engedték meg a partraszállást, tizenöt pedig még a szigeten van, amíg ügyüket a megvizsgálásra kiküldött bizottság le nem tárgyalja. A két kizárt kereskedő már fellebbezett Washingtonba. Egy elfelejtett híres prímadonna főruhatárosnő ett a Nemzeti Színházban Károlyi Leona, a Király Színház „János vitéz“-versenyének győztese nem vágyik a színpadra, de örül, hogy megint színházi levegőt szívhat Károlyi Leona... A régi Magyarország, a régi Budapest egyik ismert, rajongott, bálványozott primadonnája. Ma is bizonyára sokan lesznek olyanok, régi gavallérok, akik könnyfátyolon át emlékeznek majd a múltra, mikor ezt a nevet most újra, húsz év távolságából elolvassák. 1903 tavaszán történt Budapesten, a boldog, derűs béke éveiben, amikor a Stefánián négylovas hintóban kocsikázott Freystädtler lovag, hogy a Király Színiház akkori igazgatósága, jobban mondva Beöthy László igazgató elhatározta: az ország összes primadonnáival eljátszatja Fedák Sári híres szerepét, a János vitézt. Valóságos János vitéz-láz volt akkoriban Budapesten, összesereglettek Magyarország városainak primadonnái, hogy versengjenek: ki a legjobb, ki a legszebb János vitéz híres szerepében? Károlyi Leona kisasszony, aki akkor még csak két esztendeje volt színésznő, de Kolozsvár, Pécs és Nagyvárad egyformán rajongott érte, szintén részt vett a nagy primadonna-versengésben. Újházi Ede, Márkus József, Bakonyi Károly, az egyik szerző, voltak a zsűri tagjai. Az első felvonás után Újházi felrohant a színpadra, össze-vissza csókolta Károlyi Leonát. Negyven primadonna közül ő nyerte el 1903-ban a János vitéz-verseny első díját. ♦ Károlyi Leona pesti primadonna lett és tizenhat esztendőn keresztül a legelsők között volt a neve. A régi, híres primadonnát azután most kinevezték a Nemzeti Színház ruhatárához — főruhatárosnak. Rábízzák ezentúl a női ruhatár klasszikus és értékes jelmezeit, a nagyértékű brokátokat, selymeket, prémeket és bundákat. Ő fog vigyázni rájuk, majd gondjukat viseli. — Tizenhat évig voltam primadonna — mondja Károlyi Leona vasuccai szerény kis lakásában —, tizenhat évig dolgoztam ezen a hálátlan pályán és bizony én is úgy távoztam, mint annyian, csendben, szegényen. Még nyugdíjam sincsen, de viszont ennek én vagyok az oka, mert bár sokat kereső színésznő voltam, nem fizettem be a nyugdíjat. Most arra gondolok, ha befizettem volna, mit kapnék? Egyik híres színésznőtársam havi negyven pengőből tengeti életét. Ezért nem is okozok gondokat magamnak. Egy ezüstkoszorút kaptam a János vitéz-verseny után, ez volt belevésve: „A legjobb, legszebb János vitéznek, a Király Színház igazgatósága“. Persze, már ez a koszorú sincs meg. Ne is kérdezze, hova lett. Kicsit maga elé mered, azután újra fölveti a fejét, öntudatosan, panasz nélkül mondja: — Ma az a helyzet, hogy mindenkinek dolgoznia kell. Varrtam, ruhát hímeztem, a színházi világban tudták ezt rólam, hogy én járatos vagyok az ilyesfélékben. Hevesi Sándort, a Nemzeti Színház igazgatóját, úgylátszik, valaki figyelmeztette rám, mert egy napon felhivatott és kinevezett. A fizetés kevés ugyan, de ez legalább biztos, nyugdíjas állás. Nagy dolog a mai világban egy kis fix fizetés ... Az egykoron legtöbbet kereső, híres primadonna mondja ezt. * Azután így folytatja: — Sohasem tanultam színiiskolában, tehetségem volt, ez a tehetség utat tört magának a színpadon. Milyennek kellett lennie a híres békebeli primadonnának? Elsősorban jó színésznőnek kellett lennie, kifogástalanul kellett énekelni tudnia és emellett jól kellett táncolnia is. Walzert, polkát és később S cake-walke-t. Ez bizony merész tánc volt abban az időben, amikor a primadonnának legföljebb a bokájáig volt szabad libbenteni a ruháját. Nem vágyom vissza a színpadra, ahol annyi sikerben és dicsőségben volt részem. Ma, örülök, ha találkozom valakivel a régiek közül, akik emlékeznek a szépséges Károlyi Leonára. Több mint húsz évig nem voltam a színházak kulisszáinál, nehogy fájjon a szívem. Ma, hosszú esztendők után, először mentem be a Nemzeti Színház kiskapuján, ahol a színészek és színésznők, régi kollégáim, nagy ovációval fogadtak. Egyik pályatársnőm ezt kérdezte: — Leona, hogyan állod meg, hogy te fe iBananaBBHHBHBnnnnBB/ a Homocord pályázatának eredmény® A Homocord beszélőgépek és hanglemezek magyarországi vezérképviselete e hónap 12-én lejárt pályázati felhívásának eredményét a bírálóbizottság a következőkben ismerteti. Rövidesen lemezfelvételre kerülnek: Pardon Szonyora, Karikagyűrűjét visszaadom, Ma este babám, Jókedvem van, Ki tudja mit sirat, Budapest, Ne sírj bolond, Rózsalevél, Ne bántsák egymást, Holdsugár, Maga de édes, Always y’love you, Kislány, Elmennék hozzád, Kis kisasszony, Hiába vár, Maga nem lehet több 21-nél, Várjon kint a kiskapuban, Budán, Vén legény (Sonny boy), mint a legtöbb szavazatot kapott dalok. Az énekbetéteket és refréneket Fekete Pál közismert és közkedvelt művész énekli. A kitűzött 3 jutalmat a bíráló bizottság Szécsi Ferenc költő, olasz műfordító, Csillag Jenő tisztviselő és Kovács Anny úrleánynak ítélte oda. A pályázatban résztvett sokezer érdeklődőnek ezúton mond köszönetet a Homocord beszélőgépek és hanglemezek magyarországi vezérképviselete Budapest, VII., Wesselényi ucca 8. sz Telefon: József 424—31. lénk se nézel, te, aki annyira össze voltál nőve a színpaddal? Most nem kívánkozol a rivaldák elé, neked való szerepben? Azt mondtam neki: — Édes szívem, a színjátszásról én már lemondtam örökre. Eltemettem magamba mindent, de azért most örülök újra, hogy egy kis színházszagot érezhetek, köztelek lehetek, ha mint a főruhatárosnő is. És az arca boldogan felragyog ... («•• I.) Hazatért Angliába a világ legkalandosabb életű embere Aki tőből lemetszett karját vaskarral pótolta és karriert csinált Kínában (A Magyar Hírlap londoni tudósítójától.) A világ egyik legkalandosabb életű embere tért most vissza hosszú idő után Londonba. Ez az ember bejárta az egész világot, míg végül is Kínában lett mindenható nagyúr és a Mennyei Birodalom egyik legfőbb vezetője. Sutton tábornok, az angol hadseregben kezdte pályafutását, de kalandos vére nem sokáig tudta elviselni a békebeli katona életét, hamarosan nyugdíjba ment és erotikus országokban kereste a kalandokat. Nem is tért vissza a hazájába sem, egészen a világháború kitöréséig, amikor azonban az elsők között volt, akik önként jelentkeztek hadi szolgálatra. Az egykori hadnagy már bevonulásakor kapitányi rangot kapott és hősiességével úgy kitüntette magát, hogy csakhamar ezredessé léptették elő. A Dardanellák ostrománál egy török golyó súlyos sebet ejtett a jobb karján. Teljes huszonnégy órán keresztül hiába próbálták kihozni a tűzvonalból a sebesült ezredest s akkorra, amikor az angolok előnyomultak s így a két front között fekvő sebesültek végre biztonságba kerültek, már nem lehetett megmenteni Sutton ezredes jobbját, hanem nyomban amputálniuk kellett az orvosoknak. A Gallipoli-félszigeten nem volt olyan egyszerű dolog az amputáció, mint valamelyik londoni nagy kórházban. Többek között nem volt altatószerük az orvosoknak és Sutton ezredes karját is érzéstelenítés nélkül kellett könyökben lemetszeni. Az irtózatos fájdalmat az ezredes mosolyogva tűrte s még tréfálkozott az orvosokkal, hogy majd meglátják, milyen ügyes lesz félkarral is. Sutton ezredesnek ez a hősies bátorsága megszerezte a tábornoki rangot az angol hadseregben is. Sutton generális hatalmas műkezet csináltatott magának vasból, amely azonban 40—60 centiméterrel hosszabb, mint a normális emberi kar. Ennek a hosszú műkarnak azután nagy hasznát vette a félkarú generális most a kínai polgárháború idején, mert ha összeakadt valami garázda martalóccal, ezzel a jobb karjával olyan messze tudta magától tartani támadóját, hogy semmi veszélytől nem kellett tartania, hogy az hozzá tud férkőzni. Észak-Kína mindenható urával, Csang- Cso-Lin marsallal együtt dolgozott Sutton tábornok és tulajdonképpen ő volt Mandzsúria korlátlan hatalmú diktátora, mert Csang-Cso-Lin mindenben az ő tanácsaira hallgatott. Végtelenül érdekes Sutton életének az a fejezete is, amely arról beszél, hogyan ismerkedett meg az egykori angol hadnagy Csang-Cso-Linnal és hogyan nyerte el a marsall korlátlan bizalmát. Sutton még a világháború kitörése előtt felajánlotta szolgálatait Csang-Cso- Linnak és a mukdeni arzenál vezetését akarta átvenni. Csang-Cso-Linnak nagyon tetszett a fiatalember vakmerő ajánlata, aki annak ellenére, hogy csupán hadnagy volt, ilyen nagy és felelősségteljes feladatra mert vállalkozni, de kénytelen volt közölni vele, hogy mégsem tehet eleget a kérésnek, mert egy német exezredesnek már félig-meddig megígérte az arzenál parancsnokságát. Amikor Sutton megtudta, hogy ez az egyetlen akadálya annak, hogy átvegye az arzenál parancsnokságát, jókedvűen fölnevetett és közölt® Csang-Cso-Linnal, hogy majd ő elintézi a dolgot a német ezredessel. Sutton tényleg be is váltotta a szavát: felkereste konkurensét és közölte vele, hogy miután ketten pályáznak ugyanarra az állásra, legjobb lesz, ha maguk között döntik el, ki kerüljön a mukdeni arzenál élére. A német ezredes hajlandónak mutatkozott is erre, annál is inkább, miután Sutton közölte vele, hogy ez Csang Cso-Lin kívánsága is, mire Sutton azt ajánlotta, hogy álljanak föl egymástól hatszáz lépésnyire, mindketten vegyenek kezükbe egy-egy katonai fegyvert és addig lőjenek egymásra, amíg egyikük a porondon marad. Sutton egyedül jelentkezett Csang Cso- Linnál az arzenál kulcsainak átvételére. 180 centiméter magas Sutton tábornok, de annak ellenére, hogy csak félkarja van, olyan ügyes minden sportban, mint bárki más. A félkarú tábornok többek között egyike a legfélelmetesebb golfjátékosoknak is, aki vaskarjával halálos biztonsággal küldi az apró golflabdákat oda, ahová azokat célozza. A fantasztikus életű tábornok, hír szerint, hosszabb ideig szándékozott Angliában maradni, de alig egyheti tartózkodás után már kijelentette, hogy Kína után nagyon csendes neki az angol élet. Ismeri már a „fixa“ cipőtalp szérűit? A talpat néhány percnyi kezelés után egész vastagságban vízhatlanná s szilárdabbá teszi és megóv bennünket a felrázás okozta súlyos betegségektől. Egy üveg ára.SO P. 14—6 pár csőre elegendő. Kapható mindenütt. Ahol nem volna, házhoz szállítjuk. Gyártja: BachPacst Tes’Munk, telítő anyagok gyára VII., főzöveség ucca 36/b. J. 438—71.