Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-25 / 191. szám
0 1929 augusztus 251. *MA»55^& HÍRLAP PESTI ISMERŐSEIM (A PULYKA) Nem tudom, ki vetette fel azt az ötletet annak idejében nálunk a gimnáziumban, hogy minden emberben van valami egy állatból. Ez ötlet alapján azonban hosszú ideig azzal szórakoztunk, hogy ki milyen állathoz hasonlít? (Az igazgatónőnk a vadmacskához, a főtisztelendő úr a karvalyhoz stb.) Még ma is rajtakapom magam néha, hogy úgy osztályozom az ismerőseimet: „ja, az az orrszarvú?“ A minapában pedig többször egymásután találkoztam a pulykával. A pulyka magas, sovány úriember, tarka tollazattal, azaz kockás angol ruhában, vörös, ráncos nyakkal, sötétlila-bíborvörös arccal, mérgesen pislogó kis szemekkel, rekedt, rikácsoló, dühös, kellemetlenül éles hanggal. A villamos perronján állt, egyedül, sanda szemekkel lesve a kalauzt, aki már harmadszor kérdezte ki az űrbe: — Akinek még nincs váltva kérem? A pulyka nem felel. Végre a kalauz megint megszólal, hivatalos kötelességéhez mérten személytelenül: — Kérem, annak az úrnak ott hátul nincsen jegye. A pulyka szeme felcsillan. Délcegre húzódva, villogó szemekkel ordít — mert végre ordíthat— (oh mennyei boldogság!): — Engem gondol talán? mi köze hozzá, hogy nekem van-e hátul jegyem? Talán elég a Beszkárnak, ha elől van jegyem? Nem? Itt a jegyem! És különben is, vegye tudomásul, hogy nekem véletlenül hátul is van jegyem! És diadallal húzza elő hátulról az állatkerti belépőjegyét. Másnap délelőtt a strandon voltam. A kabinsor felől éktelen ordítás veri fel a levegőt. Közelebb megyek, hát a pulyka! Ezúttal fürdődresszben üvölt a remegő szolgával: — „Követelem, hogy azonnal nyissa ki a kabinomat !“ — „De uram, hát mondja meg a jelszót, amit beírt!“ — „Ne hozzon ki a béketűrésből! Hányadszor ismételjem, hogy a nevem...“ — „Az Isten áldja meg uraságodat, hát mi a neve?“ — „Mi köze hozzá?“ — „Hát nem nyithatom ki addig, amíg nem tudom uraságod nevét!“ — „Talán bemutatkoztam magának, mi?“ — „De uram“ — sírja a konsternált kabinos. — „Semmi uram, nyissa ki a kabinomat!“ — „Tessék megmondani a jelszót.“ — „Barom! A nevem!“ — „Hát hogy hívják Önt?“ — „Hallja, ne szemtelenkedjék tovább, mert bemegyek az igazgatósághoz és úgy kirúgatom magát innen, hogy a lába se éri a földet.“ — „Kérem én családos ember vagyok! Nekünk kötelességünk a jelszót megkérdezni!“ — „Marha! hát mondom, hogy a nevem!“ A kabinos már nem felel. Akar valamit mondani, de aztán csak legyint a kezével. Nagy önuralommal veszi a kulcsait és kinyitja hang nélkül a kabint. Bent lóg a fekete tábla, rajta a jelszó: „A NEVEM“ ! Szándékosan ezt írta fel, hogy azután veszekedhessen! Most, azután boldogan, kielégülten ugrik be öltözni, de éppen az utolsó pillanatban, mert az alázatos kabinos most már hatalmas káromkodással emeli az öklét... Kadosa Vera. * Az FTC Springervándordíjas versenye Az FTC Springer vándordíja atlétikai versenyének első napja kevésszámú érdeklődő jelenlétében folyt le az üllői úti pályán. A főbb eredmények a következők: Rúdugrás: 1. Karlovits (MAC) 360 cm, 2. Hadházy (DEAC) 350 cm, 3. Király (MAFC) 335 cm. Súlydobás: 1. Darányi (MAC) 14.26 m. 2. Mihályi (MTK) 13.46 m. 3. Cserenyey (BTC) 13.42 méter. Hármasugrás, júnior: 1. Báró Gudenus Ervin (FTC) 13 m. 33 cm. 2. Goda (MAC) 12 m. 98 cm. 3. Szentgyörgyi (MAFC) 12 m. 20 cm. 300 méteres junior-síkfutás: 1. Mártonfalvi (MTK) 37.2 mp. 2. Czakó (BEAC) 38.1 mp. 3. Farkas (MTE) 38.7 mp. 1000 méteres junior-síkfutás: 1. Juhász (MTK) 2 p. 44.2 mp. 2. Farkas (MTE) 2 p. 47 mp. 3. Benke (MAC) 2 p. 48.6 mp. 800 méteres síkfutás: 1. Szabó Miklós (MAC) 1 p. 59.8 mp. 2. Ferihegyi (MTK) 2 p. 02.2 mp. 3. vitéz Szalay (BBTE) és Remec (BEAC) holtversenyben 20. 03 mp. 1-szer 100 méteres staféta B.-csoport: 1. Postás (Breuer, Schiffrer, Dékány, Klementisz) 44.9 mp. 2. MAFC 45.2 mp. 3. FTC B.-csapata 47.1 másodperc. A Springer-vándordíj állása a következő: 1. MAC 15 pont, 2. MTK 6 pont, 3. DEAC 3 p. Zongorák, bútorok politúrozását, átalakítását, mindennemű lakberendezési bútorokat készít jutányos áron. Perfecta műasztalos, Király ucca 52. szám. — Telefon: Automata 216—02.. Meghalt Liman von Sanders tábornok, a Dardanellák hőse A török hadsereg fővezére volt a világháború alatt a német tábornok Münchenből jelenti a Magyar Hírlap tudósítója, Liman von Sanders tábornok, aki a világháború alatt a Törökországba küldött német csapatok vezetője volt, 74 éves korában Münchenben meghalt. A tábornokot Darmstadtban temetik el. * Liman von Sanders tábornok még a világháború kitörése előtt, 1913-ban került egy német katonai misszió élén Törökországba, miután sikerült a németeknek a maguk befolyását biztosítani a szultán birodalmában. A német Berlin—Bagdad-féle politikai elgondolás katonai alátámasztójának kellett volna Limon von Sandersnek lennie s az ő feladata lett volna, hogy a német katonai misszió élén átszervezze az egész török hadsereget s egy esetleges háború kitörésekor ezt a reformált ármádiát győzelemre vigye a keleti hadszíntéren. 900 tiszt utazott 1913-ban Liman von Sanders vezetése alatt Törökországba s ez a szám azután, amint a németek tisztszükséglete növekedett, egyre jobban csökkent. 1914-ben már csak 500, 1915-ben pedig már csak 200 német katonatiszt volt Törökországban, később azonban ez a szám természetesen növekedett, amint a németek egyre több és több csapatot küldtek a keleti hadszíntérre. Liman von Sanders katonai feladata kétségkívül egyike volt a legnehezebbeknek, amely hadvezér számára kijutott. A németek nagyon is túlbecsülték a török ármádia harcerejét, amikor a Dardanellák és az európai Törökország határainak védelmezésén kívül Simon von Sanders feladatává tették világháború kitörése esetén azt, hogy a török ármádia segítségével foglalja el Egyiptomot, akadályozza meg a Szuezicsatornán az angol hajók közlekedését, szállja meg Perzsiát, függetlenítse a kaukázusi államokat Oroszországtól, végezetül Afganisztánon és Perzsián keresztül támadja meg Indiát, az angol világbirodalom sarkpontját. A német tábornok teljes erővel kezdett hozzá a török hadsereg átszervezéséhez, de már csak a rendelkezésére álló rövid idő miatt sem érhetett el komoly eredményeket. A török tüzérség a lehető legelhanyagoltabb állapotban volt és a gyalogság felfegyverzése is nagyon sok kívánni valót hagyott hátra. A világháború kitörésekor még csak az átfegyverzésifolyamat legelején állt a török hadsereg s a háború természetesen megakadályozta azt, hogy ez a folyamat befejezést is nyerjen. Liman von Sandersnek, akit török tábornokká neveztek ki, mindazonáltal sikerült bizonyos reformokat életbe léptetnie és így a háború elején kétségkívül sikereket is tudott elérni. Az antant 1915-ben elhatározta — főként Churchill agitációjára —, hogy megtámadják a Dardanellákat s a tengerszorosokon keresztül megkísérlik Konstantinápoly elfoglalását, annak ellenére, hogy a Gallipolifélsziget a lehető legalkalmatlanabb terep volt úgy a partraszállásra, mint komoly hadműveletek folytatására. Limon von Sanders hónapokkal előbb tudta már, hogy a támadás küszöbön áll a Dardanellák ellen, miután az angol és francia lapok ezt nyíltan be is jelentették. Volt ideje tehát a hadállások kiépítésére és új, nehéz ütegek felvonultatására. Huszonkét török hadosztály, tehát mintegy 300.000 ember várta az angolok partraszállását. Az a hatvanezer antant-katona azután, akik partraszálltak a Gallipoli-félszigeten, semmit sem tehetett Liman von Sanders nagyszerűen kiépített állásaival szemben. Az ostromló hadak létszáma csak fokozatosan érte el azután fél év alatt a 200.000-es létszámot, de Liman von Sanders szintén újabb erősítéseket kapott , így annak ellenére, hogy mindkét oldalon borzalmas veszteségeket szenvedtek, végre is a Dardanellákat sikerült a német tábornoknak megmentenie. A török csapatok vesztesége a Dardanelláknál 66.000 halott, 218.000 sebesült volt, míg az ostromló antant-csapatok vesztesége még ennél is nagyobb számot tett ki. A Dardanellák védelme után Liman von Sanders a kisázsiai csapatok parancsnokságát vette át, miután a németek számára a legfontosabb feladat a Szuezi-csatorna és ezzel egyetemben Egyiptom elfoglalása volt. Tráciától Adenig húzódott Liman von Sanders ötödik hadseregének frontja, de az angolok a Szinai-félszigeten olyan erős állásokat foglaltak el, hogy a német tábornok, annak ellenére, hogy főerejét ide koncentrálta, mégsem tudta elérni stratégiai célját és nem tudta megakadályozni azt, hogy a Szuezi-csatornán keresztül Anglia egymásután szállítsa a hadosztályokat Indiából és Ausztráliából egyaránt. A Szuezi-csatorna ostroma hónapokon át húzódott, egészen addig, míg az angol Lawrence ezredes munkájának eredményeképpen a palesztinai, szíriai és arab törzsek nyílt felkelésben nem törtek ki a törökök ellen és hátba nem támadták a Liman von Sanders vezérlete alatt álló török csapatokat. Mezopotámia védelmét vette át ezután Liman von Sanders és itt sikerült is Kútel Amaránál körülzárni egy angol hadosztályt, amelyet parancsnokával, Towshend tábornokkal együtt hónapokon át tartó éheztetés után el is fogtak. Limon von Sandersnek komoly ellenfele csak akkor akadt Mezopotámiában, amikor Allenby tábornok egyiptomi offenzívájával együtt megindult a támadás az egész fronton. Kútel Amaránál, egy évvel Toffhend kapitulációja után, az angolok döntően megverték a törököket, Bagdad is a kezükbe került, egyidejűleg pedig Perzsiából is sikerült a németeket kiűzni. 1918-ban Palesztina védelmét bízták Limon von Sandersre, miután Erich von Falkenhayn képtelen volt az Egyiptomból A $101 52EPSEG MÉLTÓ KERETE fRIEDDAM KALAP!!! VUOKÁLY 08'(UDVARON)* előnyomuló angolokat feltartani. Limon von Sanders tábornok kétségkívül egyike volt a legképzettebb német tiszteknek, így joggal esett rá a választás, amikor a török hadsereg átszervezésére kellett tábornokot küldeni Konstantinápolyba. Viszont az is kétségtelen, hogy Berlinben túlságosan nagy reményeket fűztek Törökország beavatkozásának jelentőségéhez, mert bármilyen jól felszerelt csapatok is állottak volna Limon von Sanders rendelkezésére, semmiképpen sem tudta volna a rábízott feladatokat elvégezni és nem sikerült volna Egyiptomot a Szuezi-csatornával együtt elfoglalnia, egyben pedig még Indiát is forradalmasítania. Gallipolinál Limon von Sanders bebizonyította, hogy milyen kitűnő és bátor katona, arról pedig már nem tehetett, hogy 1917 végén és 1918-ban egyre erősebb lett Londonban a meggyőződés, hogy a központi hatalmakat a keleti harcszíntéren keresztül kell döntően megverni és hogy ennek következtében azután megfelelően nagy csapattesteket küldtek ki Kis-Ázsiába. Limon von Sandersnek a háború vége felé már teljesen demoralizált csapatok állottak rendelkezésére, ezekkel pedig lehetetlenség volt megakadályozni Mezopotámia elfoglalását és Jeruzsálem megszállását. msm Katasztrofális méreteket ölt az üszkübi áradás Belgrádból jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. Az óriási esőzések által Szerbiában okozott áradásokról szóló legutolsó jelentések szerint az elöntések katasztrófáiig méreteket öltöttek. Egyedül Skopljéban, ebben a híres jugoszláviai városkában az elmúlt éjszaka ezer és ezer kis házat pusztított szét, amelyek lakói a szegényebb néposztályhoz tartoznak. Az áradás éjjel érte a várost, úgyhogy ezek a szerencsétlenek csak puszta életüket tudták megmenteni, így is igen nagy a száma az olyan asszonyoknak és gyermekeknek, akik a legszükségesebb ruházatot is alig bírták magukkal vinni. A rendőrség és hadsereg legnagyobb gyorsasággal nyújtott segítsége sem tette lehetővé azt, hogy a szegény emberek vagyonkájukat részben is megmenthessék, mert az áradás váratlan és rettenetes erejű volt. A Skopljeban okozott kárt 20—30 millió dinárra becsülik. Skoplje környékén is rettentő pusztítást vitt végbe az áradás. A víz mindent teljesen letarolt s a termés túlnyomó része elpusztult. A dolinoravái régióban is igen nagy károkat okozott az óriási esőzés s hír szerint Teehuse és Gregats városkákban több ember vesztette életét. A Belgrád—Skoplje közötti vasútvonal több helyen erős sérüléseket szenvedett, úgyhogy a közlekedést csak nagy késésekkel tudják lebonyolítani. Az ár több hidat magával ragadott. A Niohava folyó Nis és Pirot városok mélyebben fekvő részeit elöntötte, anélkül azonban, hogy itt nagy károkat okozott volna. A helyzet a Vardar folyó mentéin igen komoly. Miután az esőzés nem szűnik, a hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket esetleges meglepetések elkerülése végett. A Vander erősen emelkedik s elöntéssel fenyegeti Veles városát. Német tudósok kongresszusa Budapesten A német orvos- és természettudomány-történelmi társaság ez évi kongresszusát szeptember 5—9-ikéig Budapesten fogja megtartani. A kongresszust az erre az alkalomra az Iparművészeti Múzeumban rendezett orvostörténelmi kiállítással együtt Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter szeptember 5-én reggel 1 19 órakor nyitja meg. Aznap estebédre a magyar kormány látja vendégesül a társulat külföldi tagjait. Szeptember 6-án fél 1 órakor az erzsébet téri Semmelweis-szoborra Sudhoff Károly titkos tanácsos, egyetemi tanár, a társulat elnöke, virágokkal borított babérkoszorút fog elhelyezni és ünnepi beszéd keretében fogja hódolatát kifejezni a nagy magyar orvos, valamint a magyar nemzet előtt, mely az emberiséget e nagy jóltevőjével megajándékozta. Sudhoff beszédére a budapesti egyetem orvosi karának képviselője s a főváros polgármestere fog válaszolni és köszönetet mondani a kegyeletes megemlékezésért, mely Semmelweis magyar voltának világszerte való elismertetéséhez kétségtelenül döntőleg fog hozzájárulni. Az ünnepélyre a magyar közélet vezetői és kiválóságai s a tudományos és társadalmi alakulatok is hivatalosak. Az ünnepélyt megelőzőleg Sudhoff tanár felvirágozza a Semmelweis apróduccai szülőházán elhelyezett emléktáblát s az erzsébet téri ünnepség után a kerepesi úti temetőben levő sírját. A kongresszusra bejelentett szakelőadások száma közel negyvenre rúg. A társulat tagjai ezenkívül megtekintik az Országos Levéltárat, az aquincumi ásatásokat, a királyi palotát, az országházat, a múzeumokat, stb. és szeptember 9-én a főváros által adott estebéden búcsúznak el. A társaság egy csoportja szeptember 10-én még lerándul Balatonfüredre, a tihanyi biológiai állomás megtekintésére, szeptember 11-én pedig Debrecenben meglátogatja az egyetem új klinikáit és intézeteit ! »»««tiki ,ki. . . • • Vasárnap A szombati lóversenyeredmények I. 1. Annából (3 Hujber), 2. Temesvár (8 Gulyás), 3. Elöljáró (2 Csuta). F. m.: Obraznic, Szinusz, Klapec, Pasiia, Víglegény, Numa Pompilius, Fanny, Salvia, Amen, Charleston, Jagnjilo, MacDonald, Emeletes tót és Rácz Pali. Tot.: 10,56, 16, 34 és 13. — II. 1. Inmate (4:10 r. Gutái), 2. Damsel (2 Szabó L. II.), 3. Szoknya (20 Lynch). Tot.: 10:13. — III. 1. Levine (5:10 r. Lynch) és Gloriosus (10 Tuss) holtv., 3. Szerencs (12 Kaszián). F. m.: Heves, Buzogány, Impossible és Jégvihar. Tot.: 10:7 és 107; 13: 29 és 27. — IV. 1. Flippant (4 Gutái), 2. Millike (3 Balog), 3. Csinos (6 Csuta). F. m.: Cigányasszony, Sonnenschein, Fontaine, Csokor, Rowuma, St. Helena, Dáma II., Heuschrecke és Csitri. Tot.: 10,68, 23, 18 és 28. — V. 1. Pazar (10 Tuss), 2. Farsang (20 Jorga), 3. Silvia (20 Lynch). F. m.: Bonsoir, Lavenderscent, Tinódi, Damiano, In Time, Rege és Szélhámos. Tot.: 10,25, 18, 42 és 81. — VI. 1. Ejnyel (6 Lynch) 2. Tamdin (4 Szabó L. N.), 3. Báby (6 Tuss). F. m.: Bizalom, Saladin, Cortina, Nádor, Nebuló, Ki tudja?, Campana, Delli, Callisto, Kinizsi, Rád bízom, Anna, Szamos és Aeneas. őszinte fájdalommal jelentjük, hogy igazgatóságunk tagja és ügyvezető-igazgatónk. Darvas Nándor rövid, kínos szenvedés után e hónap 20-án Wienben elhunyt. Az elhunytban elvesztettük önfeláldozó munkatársunkat, aki vállalataink irányításában és fellendítésébenrendkívüli érdemeket szerzett. Elhunyt munkatársunk földi maradványai Budapestre szállíttattak. Augusztus 25-én dél-előtt 11 órakor a rákoskeresztúri szr. temetőben kisérjük utolsó útjára. Wien, 1929. augusztus 23. SA Steierische Holzverwertungs A.-G. Igazgatósága A Silva Holz A.-G. Igazgatósága