Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-25 / 191. szám

0 1929 augusztus 251. *MA»55^­& HÍRLAP PESTI ISMERŐSEIM (A PULYKA) Nem tudom, ki vetette fel azt az ötletet an­nak idejében nálunk a gimnáziumban, hogy minden emberben van valami egy állatból. Ez ötlet alapján azonban hosszú ideig azzal szó­rakoztunk, hogy ki milyen állathoz hasonlít? (Az igazgatónőnk a vadmacskához, a főtiszte­lendő úr a karvalyhoz stb.) Még ma is rajta­kapom magam néha, hogy úgy osztályozom az ismerőseimet: „ja, az az orrszarvú?“ A minapában pedig többször egymásután talál­koztam­­ a pulykával. A pulyka magas, sovány úriember, tarka tollazattal, azaz kockás angol ruhában, vörös, ráncos nyakkal, sötétlila-bíborvörös arccal, mérgesen pislogó kis szemekkel, re­kedt, rikácsoló, dühös, kellemetlenül éles hanggal. A villamos perronján állt, egyedül, sanda szemekkel lesve a kalauzt, aki már harmad­szor kérdezte ki az űrbe: — Akinek még nincs váltva kérem? A pulyka nem felel. Végre a kalauz megint megszólal, hivatalos kötelességéhez mérten személytelenül: — Kérem, annak az úrnak ott hátul nin­csen jegye. A pulyka szeme felcsillan. Délcegre húzódva, villogó szemekkel ordít — mert végre ordíthat­­— (oh mennyei boldogság!): — Engem gondol talán? mi köze hozzá, hogy nekem van-e hátul jegyem? Talán elég a Beszkárnak, ha elől van jegyem? Nem? Itt a jegyem! És különben is, vegye tudomásul, hogy nekem véletlenül hátul is van jegyem! És diadallal húzza elő hátulról az állatkerti belépőjegyét. Másnap délelőtt a strandon voltam. A kabinsor felől éktelen ordítás veri fel a levegőt. Köze­lebb megyek, hát a pulyka! Ezúttal fürdő­dresszben üvölt a remegő szolgával: — „Követelem, hogy azonnal nyissa ki a kabinomat !“ — „De uram, hát mondja meg a jelszót, amit beírt!“ — „Ne hozzon ki a béketűrésből! Hányad­szor ismételjem, hogy a nevem...“ — „Az Isten áldja meg urasá­godat, hát mi a neve?“ — „Mi köze hozzá?“ — „Hát nem nyithatom ki addig, amíg nem tudom uraságod nevét!“ — „Talán bemutatkoztam magának, mi?“ — „De uram“ — sírja a konsternált kabinos. — „Semmi uram, nyissa ki a kabinomat!“ — „Tessék megmondani a jelszót.“ — „Barom! A nevem!“ — „Hát hogy hívják Önt?“ — „Hallja, ne szemtelenkedjék tovább, mert bemegyek az igazgatósághoz és úgy kirúgatom magát innen, hogy a lába se éri a földet.“ — „Kérem én családos ember vagyok! Ne­künk kötelességünk a jelszót megkérdezni!“ — „Marha! hát mondom, hogy a nevem!“ A kabinos már nem felel. Akar valamit mondani, de aztán csak legyint a kezével. Nagy önuralommal veszi a kulcsait és kinyitja hang nélkül a kabint. Bent lóg a fekete tábla, rajta a jelszó: „A NEVEM“ ! Szándékosan ezt írta fel, hogy azután vesze­kedhessen! Most, azután boldogan, kielégülten ugrik be öltözni, de éppen az utolsó pillanat­ban, mert az alázatos kabinos most már hatal­mas káromkodással emeli az öklét... Kadosa Vera. * Az FTC Springer­­vándordíjas versenye Az FTC Springer­ vándordíja atlétikai verse­nyének első napja kevésszámú érdeklődő jelen­létében folyt le az üllői úti pályán. A főbb ered­mények a következők: Rúdugrás: 1. Karlovits (MAC) 360 cm, 2. Had­­házy (DEAC) 350 cm, 3. Király (MAFC) 335 cm. Súlydobás: 1. Darányi (MAC) 14.26 m. 2. Mi­hályi (MTK) 13.46 m. 3. Cserenyey (BTC) 13.42 méter. Hármasugrás, júnior: 1. Báró Gudenus Ervin (FTC) 13 m. 33 cm. 2. Goda (MAC) 12 m. 98 cm. 3. Szentgyörgyi (MAFC) 12 m. 20 cm. 300 méteres junior-síkfutás: 1. Mártonfalvi­ (MTK) 37.2 mp. 2. Czakó (BEAC) 38.1 mp. 3. Farkas (MTE) 38.7 mp. 1000 méteres junior-síkfutás: 1. Juhász (MTK) 2 p. 44.2 mp. 2. Farkas (MTE) 2 p. 47 mp. 3. Benke (MAC) 2 p. 48.6 mp. 800 méteres síkfutás: 1. Szabó Miklós (MAC) 1 p. 59.8 mp. 2. Ferihegyi (MTK) 2 p. 02.2 mp. 3. vitéz Szalay (BBTE) és Remec (BEAC) holt­versenyben 2­0. 03 mp. 1-szer 100 méteres staféta B.-csoport: 1. Pos­tás (Breuer, Schiffrer, Dékány, Klementisz) 44.9 mp. 2. MAFC 45.2 mp. 3. FTC B.-csapata 47.1 másodperc. A Springer-vándordíj állása a következő: 1. MAC 15 pont, 2. MTK 6 pont, 3. DEAC 3 p. Zongorák, bútorok politúrozását, átalakítását, minden­nemű lakberendezési bútorokat készít jutá­nyos áron. Perfecta műasztalos, Király ucca 52. szám. — Telefon: Automata 216—02.. Meghalt Liman von Sanders tábornok, a Dardanellák hőse A török hadsereg fővezére volt a világháború alatt a német tábornok Münchenből jelenti a Magyar Hírlap tudó­sítója, Liman von Sanders tábornok, aki a világháború alatt a Törökországba küldött német csapatok vezetője volt, 74 éves korá­ban Münchenben meghalt. A tábornokot Darmstadtban temetik el.­­ * Liman von Sanders tábornok még a világ­háború kitörése előtt, 1913-ban került egy német katonai misszió élén Törökországba, miután sikerült a németeknek a maguk be­folyását biztosítani a szultán birodalmában. A német Berlin—Bagdad-féle politikai elgon­dolás katonai alátámasztójának kellett volna Limon von Sandersnek lennie s az ő feladata lett volna, hogy a német katonai misszió élén átszervezze az egész török hadsereget s egy esetleges háború kitörésekor ezt a re­formált ármádiát győzelemre vigye a keleti hadszíntéren. 900 tiszt utazott 1913-ban Li­man von Sanders vezetése alatt Török­országba s ez a szám azután, amint a néme­tek tisztszükséglete növekedett, egyre jobban csökkent. 1914-ben már csak 500, 1915-ben pedig már csak 200 német katonatiszt volt Törökországban, később azonban ez a szám természetesen növekedett, amint a németek egyre több és több csapatot küldtek a keleti hadszíntérre. Liman von Sanders katonai feladata két­ségkívül egyike volt a legnehezebbeknek, amely hadvezér számára kijutott. A németek nagyon is túlbecsülték a török ármádia harc­erejét, amikor a Dardanellák és az európai Törökország határainak védelmezésén kívül Simon von Sanders feladatává tették világ­háború kitörése esetén azt, hogy a török ármádia segítségével foglalja el Egyiptomot, akadályozza meg a Szuezi­­csa­tornán az angol hajók közlekedését, szállja meg Perzsiát, függetlenítse a kaukázusi államokat Orosz­országtól, végezetül Afganisztánon és Per­zsián keresztül támadja meg Indiát, az angol világbirodalom sarkpontját. A német tábornok teljes erővel kezdett hozzá a török hadsereg átszervezéséhez, de már csak a rendelkezésére álló rövid idő miatt sem érhetett el komoly eredménye­ket. A török tüzérség a lehető legelhanya­goltabb állapotban volt és a gyalogság fel­­fegyverzése is nagyon sok kívánni valót hagyott hátra. A világháború kitörésekor még csak az átfegyverzési­­folyamat leg­elején állt a török hadsereg s a háború ter­mészetesen megakadályozta azt, hogy ez a folyamat befejezést is nyerjen. Liman von Sandersnek, akit török tábornokká nevez­tek ki, mindazonáltal sikerült bizonyos reformokat életbe lép­tetnie és így a háború elején kétség­kívül sikereket is tudott elérni. Az antant 1915-ben elhatározta — főként Churchill agitációjára —, hogy megtámad­ják a Dardanellákat s a tengerszorosokon keresztül megkísérlik Konstantinápoly el­foglalását, annak ellenére, hogy a Gallipoli­­félsziget a lehető legalkalmatlanabb terep volt úgy a partraszállásra, mint komoly hadműveletek folytatására. Limon von San­ders hónapokkal előbb tudta már, hogy a támadás küszöbön áll a Dardanellák ellen, miután az angol és francia lapok ezt nyíl­tan be is jelentették. Volt ideje tehát a had­állások kiépítésére és új, nehéz ütegek fel­vonultatására. Huszonkét török hadosztály, tehát mintegy 300.000 ember várta az an­golok partraszállását. Az a hatvanezer antant-katona azután, akik partraszálltak a Gallipoli-félszigeten, semmit sem tehetett Liman von Sanders nagyszerűen kiépített állásaival szemben. Az ostromló hadak lét­száma csak fokozatosan érte el azután fél év alatt a 200.000-es létszámot, de Liman von Sanders szintén újabb erősítéseket ka­pott , így annak ellenére, hogy mindkét oldalon borzalmas veszteségeket szenvedtek, végre is a Dardanellákat sikerült a né­met tábornoknak megmentenie. A török csapatok vesztesége a Dardanellák­nál 66.000 halott, 218.000 sebesült volt, míg az ostromló antant-csapatok vesztesége még ennél is nagyobb számot tett ki. A Dardanellák védelme után Liman von Sanders a kisázsiai csapatok parancsnoksá­gát vette át, miután a németek számára a legfontosabb feladat a Szuezi-csatorna és ezzel egyetemben Egyiptom elfoglalása volt. Tráciától Adenig húzódott Liman von San­ders ötödik hadseregének frontja, de az angolok a Szinai-félszigeten olyan erős állá­sokat foglaltak el, hogy a német tábornok, annak ellenére, hogy főerejét ide koncen­trálta, mégsem tudta elérni stratégiai célját és nem tudta megakadályozni azt, hogy a Szuezi-csatornán keresztül Anglia egymás­után szállítsa a hadosztályokat Indiából és Ausztráliából egyaránt. A Szuezi-csatorna ostroma hónapokon át húzódott, egészen addig, míg az angol Lawrence ezredes mun­kájának eredményeképpen a palesztinai, szíriai és arab törzsek nyílt felkelésben nem törtek ki a törö­kök ellen és hátba nem támadták a Liman von Sanders vezérlete alatt álló török csapatokat. Mezopotámia védelmét vette át ezután Liman von Sanders és itt sikerült is Kút­el Amaránál körülzárni egy angol hadosztályt, amelyet parancsnokával, Towshend tábor­nokkal együtt hónapokon át tartó éheztetés után el is fogtak. Limon von Sandersnek komoly ellenfele csak akkor akadt Mezopo­támiában, amikor Allenby tábornok egyip­tomi offenzívájával együtt megindult a táma­dás az egész fronton. Kút­el Amaránál, egy évvel Toffhend kapitulációja után, az angolok döntően megverték a törököket, Bagdad is a kezükbe került, egyidejűleg pedig Perzsiá­ból is sikerült a németeket kiűzni. 1918-ban Palesztina védelmét bízták Limon von Sandersre, miután Erich von Falkenhayn képtelen volt az Egyiptomból A $101 52EPSEG MÉLTÓ KERETE fRIEDDAM­ KALAP!!! VUOKÁLY 08­'(UDVARON)* előnyomuló angolokat feltartani. Limon von Sanders tábornok kétségkívül egyike volt a legképzettebb német tiszteknek, így joggal esett rá a választás, amikor a török hadsereg átszervezésére kellett tábor­nokot küldeni Konstantinápolyba. Viszont az is kétségtelen, hogy Berlinben túlságosan nagy reményeket fűztek Törökország beavat­kozásának jelentőségéhez, mert bármilyen jól felszerelt csapatok is állottak volna Limon von Sanders rendelkezésére, semmi­képpen sem tudta volna a rábízott feladato­kat elvégezni és nem sikerült volna Egyipto­mot a Szuezi-csatornával együtt elfoglalnia, egyben pedig még Indiát is forradalmasí­tania. Gallipolinál Limon von Sanders be­bizonyította, hogy milyen kitűnő és bátor katona, arról pedig már nem tehetett, hogy 1917 végén és 1918-ban egyre erősebb lett Londonban a meggyőződés, hogy a központi hatalmakat a keleti harcszín­­téren keresztül kell döntően megverni és hogy ennek következtében azután meg­felelően nagy csapattesteket küldtek ki Kis-Ázsiába. Limon von Sandersnek a háború vége felé már teljesen demoralizált csapatok állottak rendelkezésére, ezekkel pedig lehetetlenség volt megakadályozni Mezopotámia elfogla­lását és Jeruzsálem megszállását. msm Katasztrofális méreteket ölt az üszkübi áradás Belgrádból jelenti a Magyar Hírlap tudó­sítója. Az óriási esőzések által Szerbiában okozott áradásokról szóló legutolsó jelenté­sek szerint az elöntések katasztrófáiig mére­teket öltöttek. Egyedül Skopljéban, ebben a híres jugoszláviai városkában az elmúlt éjszaka ezer és ezer kis házat pusztított szét, amelyek lakói a szegé­nyebb néposztályhoz tartoznak. Az áradás éjjel érte a várost, úgyhogy ezek a szerencsétlenek csak puszta életüket tudták megmenteni, így is igen nagy a száma az olyan asszonyoknak és gyermekeknek, akik a legszükségesebb ruházatot is alig bírták magukkal vinni. A rendőrség és hadsereg leg­nagyobb gyorsasággal nyújtott segítsége sem tette lehetővé azt, hogy a szegény emberek vagyonkájukat részben is megmenthessék, mert az áradás váratlan és rettenetes erejű volt. A Skopljeban okozott kárt 20—30 mil­lió dinárra becsülik. Skoplje környékén is rettentő pusztítást vitt végbe az áradás. A víz mindent tel­jesen letarolt s a termés túlnyomó része elpusztult. A dolinoravá­i régióban is igen nagy károkat okozott az óriási esőzés s hír szerint Te­­ehu­se és Gregats városkákban több ember vesztette életét. A Belgrád—Skoplje közötti vasútvonal több helyen erős sérüléseket szenvedett, úgyhogy a közlekedést csak nagy késésekkel tudják lebonyolítani. Az ár több hidat magával ragadott. A Niohava folyó Nis és Pirot városok mélyebben fekvő ré­szeit elöntötte, anélkül azonban, hogy itt nagy károkat okozott volna. A helyzet a Vardar folyó mentéin igen komoly. Miután az esőzés nem szűnik, a hatóságok meg­tették a szükséges intézkedéseket esetle­ges meglepetések elkerülése végett. A Vander erősen emelkedik s elöntéssel fe­­­nyegeti Veles városát. Német tudósok kongresszusa Budapesten A német orvos- és természettudomány-törté­nelmi társaság ez évi kongresszusát szeptember 5—9-ikéig Budapesten fogja megtartani. A kongresszust az erre az alkalomra az Iparmű­vészeti Múzeumban rendezett orvostörténelmi kiállítással együtt Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter szeptember 5-én reggel 1 19 órakor nyitja meg. Aznap estebédre a ma­gyar kormány látja vendégesül a társulat kül­földi tagjait. Szeptember 6-án fél 1 órakor az erzsébet téri Semmelweis-szoborra Sudhoff Károly titkos ta­nácsos, egyetemi tanár, a társulat elnöke, vi­rágokkal borított babérkoszorút fog elhelyezni és ünnepi beszéd keretében fogja hódolatát ki­fejezni a nagy magyar orvos, valamint a ma­gyar nemzet előtt, mely az emberiséget e nagy jóltevőjével megajándékozta. Sudhoff beszédére a budapesti egyetem orvosi karának képvise­lője s a főváros polgármestere fog válaszolni és köszönetet mondani a kegyeletes megemlé­kezésért, mely Semmelweis magyar voltának világszerte való elismertetéséhez kétségtelenül döntőleg fog hozzájárulni. Az ünnepélyre a magyar közélet vezetői és kiválóságai s a tudományos és társadalmi ala­kulatok is hivatalosak. Az ünnepélyt megelőző­leg Sudhoff tanár felvirágozza a Semmelweis apróduccai szülőházán elhelyezett emléktáblát s az erzsébet téri ünnepség után a kerepesi úti temetőben levő sírját. A kongresszusra bejelen­tett szakelőadások száma közel negyvenre rúg. A társulat tagjai ezenkívül megtekintik az Or­szágos Levéltárat, az aquincumi ásatásokat, a királyi palotát, az országházat, a múzeumokat, stb. és szeptember 9-én a főváros által adott estebéden búcsúznak el. A társaság egy cso­portja szeptember 10-én még lerándul Balaton­­füredre, a tihanyi biológiai állomás megtekin­tésére, szeptember 11-én pedig Debrecenben meglátogatja az egyetem­ új klinikáit és inté­zeteit ! »»««tiki ,ki. . . • • Vasárnap A szombati lóverseny­eredmények I. 1. Annából (3 Hujber), 2. Temesvár (8 Gulyás), 3. Elöljáró (2 Csuta). F. m.: Obraznic, Szinusz, Klapec, Pasiia, Víglegény, Numa Pom­­pilius, Fanny, Salvia, Amen­, Charleston, Jagn­­jilo, Mac­Donald, Emeletes tót és Rácz Pali. Tot.: 10,56, 16, 34 és 13. — II. 1. Inmate (4:10 r. Gutái), 2. Damsel (2 Szabó L. II.), 3. Szok­nya (20 Lynch). Tot.: 10:13. — III. 1. Levine (5:10 r. Lynch) és Gloriosus (10 Tuss) holtv., 3. Szerencs (12 Kaszián). F. m.: Heves, Buzogány, Impossible és Jégvihar. Tot.: 10:7 és 107; 13: 29 és 27. — IV. 1. Flippant (4 Gutái), 2. Millike (3 Balog), 3. Csinos (6 Csuta). F. m.: Cigány­asszony, Sonnenschein, Fontaine, Csokor, Ro­­wuma, St. Helena, Dáma II., Heuschrecke és Csitri. Tot.: 10,68, 23, 18 és 28. — V. 1. Pazar (10 Tuss), 2. Farsang (20 Jorga), 3. Silvia (20 Lynch). F. m.: Bon­soir, Lavender­scent, Ti­nódi, Damiano, In Time, Rege és Szélhámos. Tot.: 10,25, 18, 42 és 81. — VI. 1. Ejnyel (6 Lynch) 2. Tam­din (4 Szabó L. N­.), 3. Báby (6 Tuss). F. m.: Bizalom, Saladin, Cortina, Ná­dor, Nebuló, Ki tudja?, Campana, Delli, Cal­­listo, Kinizsi, Rád bízom, Anna, Szamos és Aeneas. őszinte fájdalommal jelentjük, hogy igazgató­ságunk tagja és ügyvezető-igazgatónk. Darvas Nándor­ rövid, kínos szenvedés után e hónap 20-án Wienben elhunyt. Az elhunytban elvesztettük önfeláldozó munka­társunkat, aki vállalataink irányításában és fel­lendítésében­­rendkívüli érdemeket szerzett. Elhunyt munkatársunk földi maradványai Budapestre szállíttattak. Augusztus 25-én dél-­­­előtt 11 órakor a rákoskeresztúri szr. temetőben kisérjük utolsó útjára. Wien, 1929. augusztus 23. S­­A Steierische Holzverwertungs A.-G. Igazgatósága A Silva Holz A.-G. Igazgatósága

Next