Magyar Hirlap, 1929. szeptember (39. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

24.1^ 24fma. A példányonként vásárló i'^^bT HENRI ALLORGEI ilyen 25 egyi­ásután kovetkeifi /a »I8BMS«S!'&B ttawgfflffilSi1 ***lg3nPiP'*» ff^WWp­a. ^*8^. ■ I « I I* «SS 26 %JÍ1í¥wr MTf^ A nagy kataklizma aWIIsE ini II Ifcr JI^Ansi IfLP MAGYAR HÍRLAP pin« c­ma^reRen^ kötelének ffJM jffa. JgfJ||L augusztusi regénykedvezménye. BUDAPEST. ..~^ | j ............................1111..... ADÓS A DERESEN Írta: Dr. KADOSA MARCEL Híradás jelent meg róla, hogy Zsitvay Tibor igazságügyminiszter büntetőnő­­novellát készít a hitelezéssel kapcsolatos bűncselekmények szigorú büntetéséről. Véget akar vetni az adósok Eldorádójá­­nak, amelyben konok nemfizetők egy életet élnek végig a hitelezők zsebéből, akiknek a kárán nemcsak ők mulatnak nagyszerűen, hanem velük együtt az egész eladósodott társadalom, amelyben mindenkinek a szíve együtt dobog a hi­telezőjét fal mellé állító furfangos adós­sal. Az egyik kereskedelmi szaklapba éveken keresztül minden számban el­helyeztem egy „Czómnix“-viccet a siker­nek akkora visszhangjával, amit sem­miféle szakirodalmi remekművel nem tudtam volna elérni. A cinikus nemfizető prototípusa lett az elszegényedett társa­dalomnak, amely ebben a figurában a saját szerencsétlenségét teszi akasztófa­humor tárgyává. Nemcsak az összes adósok, hanem az összes hitelezők is (magyar „hitelezők“, akiknek ez a mél­tósága annyit jelent, hogy másnak az adósai), ők valamennyien remekül mu­lattak, amikor a hitelező azt írja az adó­sának: „Nagyon csodálkozom, hogy há­rom hónap előtt lejárt nagybecsű szám­lájának az ellenértékét még nem kap­tam meg.“ Mire az adósa azt feleli: „Mi van ezen csodálkozni való? Hát hogy kaphatta volna meg, ha egyszer nem küldtem el?“ Az igazságügyminiszter úr nyilván abban a felfogásban van, hogy ennek a cinikus nemfizető erkölcsöknek az el­­harapódzása okozza a bajokat és régi szokás szerint büntető paragrafusokkal akarja megváltoztatni az erkölcsöket. De mi nagyon is tartunk tőle, hogy ez a törekvése nemcsak, hogy nem fog sike­rülni, hanem hogy egyenesen visszafelé sül el: ártani fog annak az ügynek, amelynek használni akarna. Az adósok börtöne nem azért szűnt meg az egész világon, mert a nemfizetésnek ilyen szi­gorú megtorlása kiirtotta a nemfizető­ket, hanem mert a hitelélet kifejlődése az egész világot börtönbe juttatta volna, ha a nemfizetőket mind bezárták volna. Volt egy nagy magyar bíró egyszer a vi­lágon, úgy hívták, hogy Zsitvay Leó. Aki e szerény sorokat írom, sok harcot vívtam ifjú titán koromban evvel a nagy jogásszal, ő az esküdtszék elnöke volt és én csaknem egyedül voltam akkor az ügyvédi testületben, aki szocialista és nemzetiségi izgatókat védett. Volt eset r£, hogy egész esküdtszéki ciklusnak minden napján én voltam a védő. Zsit­­vay Leó régi felfogású ember volt, ami a politikai természetű perek tárgyalá­sain sokszor elkeseredett viaskodásra ve­zetett. A sok harcban azonban nagyon megszerettük egymást és gyakorta volt abban a megtiszteletésben részem, hogy közéletünknek ez a nagytekintélyű alakja, a mindenki által ismert öreg kúriai tanácselnök, félórát járt velem beszélgetve fel-alá az Alkotmány utcá­­ban. Neki kedves szokása volt az, amit az ötvenes és hatvanas években nevelő­dött legbájosabb magyar urak gyakorol­ták, hogy beszédébe német szavakat és mondatokat kevert bele. És egy alka­lommal ő mondotta nekem: „Ich we da wasz szágn! A büntető igazságszolgálta­tásnak igen bő forrása a magánjogi törvényeknek és a polgári igazságszol­gáltatásnak az élettől elrugaszkodott gyarlósága.“ És a gyarlóság ebben az értelemben nemcsak a fogyatékosságot jelenti, ha­nem az is gyarló, ami túlságosan jó az adott helyzethez. A szabad fosztogatás éppen úgy megölhet egy társadalomban minden életet, mint ahogy megélhetik az életet primitív viszonyok között az olyan szabályok, amelyek a legfejlettebb tár­sadalom életviszonyainak a cinazúrái. Amikor az üzletátruházási törvényt a magyar törvénytárba beiktatták, én már jogot tudó ember voltam és mint ilyen­nek helyeselnem kellett és helyeseltem is az adóstisztességnek ezt a biztosítékát. De tudtam azt is, hogyha ezt a törvényt már négy évtizeddel előbb meghozták volna és már akkor lehetetlenség lett volna a firmatábla kicserélésével az üz­letet az adósságaitól mentesíteni, akkor a mi édesanyánk bennünket éppen úgy belehajíthatott volna születésünk után a Krivajába, mint ahogyan belehajigál­­tuk , esztendőről-esztendőre a Töpsincs kölykeit. Aki a lókupecek között a kar­­tauzi barátok erkölcsi felfogását vagy akár csak a londoni City üzleti erköl­cseit akarná a törvény hatalmával ma­radéktalanul érvényre juttatni, az vagy a törvény tekintélyét tenné problemati­kussá, vagy pedig megölné a piac életét. Jézus Krisztus leghatalmasabb gesztu­sainak egyike volt, amikor korbáccsal űzte ki a kufárokat a jeruzsálemi tem­plomból: nem tűrte, hogy a templomból piacot csináljanak. De azt ő se kívánta, hogy a piac templommá változzék. A Kúriának egyik tanácsa, a lapok hír­adása szerint a napokban egy ügyben kimondotta, hogy a nyolc százalékon fe­lüli kamat fejében fizetett összeg akkor is a tőkére fizetettnek tekintendő, ha az adós kifejezetten kamatra fizette. Oly időben mondotta ezt ki a Kúria — ha ugyan igaz — amikor a legelső és leg­szolidabb pénzintézeteink se adnak, mi­velhogy nem is adhatnak kölcsönt sen­kinek 10 százalékon alul, miután ők maguk is nyolc százalékot fizetnek a betétek tulajdonosainak. Azok a puritán gondolkodású kúriai bíró urak, akik ezt az ítéletet hozták, bizonyára nagyon meg voltak utána elégedve a szolid üz­leti erkölcsöknek ilyetén diadalra jutatá­sával, de tudja mindenki, hogyha ez a hír igaz és ha a magyar bíróságok az egész vonalon érvényre juttatják ezt a magas erkölcsi felfogást, akkor rövid idő múlva Magyarország gazdasági területein ép oly kevéssé lesz lehetséges életet felfe­dezni, mint a hold titokzatos kráterei­ben. No és még valamit. Tegyük fel, hogy lett volna tizennégy évvel ezelőtt valaki elég alávaló és elég vakmerő, nyilváno­san szóval vagy nyomtatványban a kö­vetkező infernális gonoszsággal kieszelt gyalázatosságot elkövetni. Nem képzel­hető ugyan el, hogy valaki ilyesmire vetemedhetett volna, de mondjuk, hogy ellenséges repülőgépekről szórtak volna le közénk ilyen tartalmú cédulákat: „Magyarország polgárai! Siessetek be­téteiteket kivenni a bankokból és taka­­rékpénztárakból, mert a bankok és a takarékpénztárak a háború után is élni és virágozni fognak, de nektek egy fillért se fognak viszafizetni keservesen meg­takarított garasaitokból. És hogy ezt te­hessék, ebben maga az államhatalom fogja őket támogatni. Magyarország pol­gárai, ne higyjetek kormányotok felhí­vásának és szent ígéreteinek és ne adja­tok kölcsön a hazátoknak egy fillért se, mert amit szent buzgalmatokban hadi­­kölcsönre jegyeztek, azt a pénzt az abla­kon dobjátok ki, a magyar állam még a kamatok fizetését is meg fogja tagadni. És amíg ti mindeneteket elveszítitek, ad­dig a földbirtokosok és háztulajdonosok ingatlanaira bekebelezett kölcsönöket, amiket a pénzintézetek a ti betéteitekből nyújtottak, törvényes intézkedéssel nem­zeti ajándékképpen el fogják engedni ezeknek az adósoknak és amíg ti min­deneteket elveszítitek és koldusokká lesztek, addig azok a köznyomorú­ság kellős közepében hallatlanul meg fognak a ti rovástokra gazdagodni. Magyarország polgárai, ne nevesse­tek, amikor e jövendölésemet halljátok és ne mondjátok, hogy ilyesmit jog uralma alatt élő civilizált országban még elképzelni se lehetséges, mert amit én itt megjövendöltem, az szóról-szóra be fog teljesedni.“ Ha ez az ember, aki ezt az észtvesz­­tően gonosz jövendölést a közhangulat megrontása céljából elkövette volna, tör­ténetesen a büntetőbíróság kezei közé kerül 1916-ban, ugyan mi lett volna a végzete? Pedig mi már tudjuk, hogy ár­tatlanul érte volna a büntetés, mert amit maga Belzebub sugallott neki, az a prófécia teljes egészében valóra válto­zott. Nem gondolja-e tehát Zsitvay Leó­­ fia, hogy mielőtt a hitelezők pénzén dor­bézoló adóst a deresre húzatja előbb valami olyasminek kellene történ­nie, hogy ez a deliquens ne szemtelen-­ kedhessék majd a Zsitvay Leó helyén ülő főtárgyalási elnök előtt és ne mond­hassa felsőbbséges vigyorgással, hogy „akkor fogok fizetni, amikor a magyar állam is fizetni fogja a saját polgárainak azt az adósságot, amelyet tőlük, a haza­­fiasságukra hivatkozva, a legszentebb fo­gadkozások és esküvések között kért kölcsön“. Mert hátha Zsitvay Leó igaz­ságossága és bátorsága feltámad a szé­kében ülő elnöknek a lelkében és a pul­pitushoz vágva a törvénykönyvét, azt fogja mondani a szemébe vigyorgó de­likvensnek:­­— Hallja vádlott! Maga a legszemtele­­nebb piaci légy, akit valaha láttam. De meg kell adnom, hogy igaza van. Senki se köteles szigorúbb adóserkölcsöket respektálni, mint az állam, amely, fölötte ítélkezik! ............. ( Több biztonságot nyújt a megegyezés, mint egy-két fiata, ezred vagy repülőraj — mondotta MacDonald miniszterelnök a hágai tanácskozásokról és Genfben elmondandó beszédéről Londonból jelentik: Ramsay MacDonald mi­niszterelnök szombaton legidősebb leánya, Ishbell, lord Cecil, továbbá az angol népszö­vetségi delegáció több tagja kíséretében a luxusvonattal Párizsba utazott, ahonnan to­vább folytatja útját Genfbe. Párizsban való­színűleg meglátogatja a nagybeteg Poincarét. A Reuter-iroda képviselőjének adott nyi­latkozatában a miniszterelnök annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a hágai eredmények Európa javára fognak válni. A béke alapját jelentő tárgyalásoknak­­és egyességeknek a tárgyilagos igazság és a fair play jegyében kell állniok. — Ezentúl­­— így folytatta a miniszterel­nök — nem arra törekszünk a nemzetközi megbeszélésekben, hogy egymásra kénysze­­rítsünk valamit, hanem tárgyalni fogunk mindaddig, amíg az összes részletkérdések­ben kielégítő megoldást nem sikerül talál­nunk. Ezt nevezem én a béke rendszerének. Ezt követték Hágában és most Genfbe fogunk utazni. Ramsay MacDonald ezután kijelentette, hogy még nem tudja genfi beszédének való­­színű szövegét, mert előzőleg meg akarja vitatni a helyzetet régi barátaival, köztük Briand-nal. A népszövetség igazi nagy problémája a leszerelés marad. — Azt hiszem, — mondotta — az utolsó három-négy év alatt túlságosan belebonyo­lódtunk a másodrangú kérdésekbe, holott a nemzetközi megegyezés a legfontosabb. Sokkal több biztonságot nyújt két nem­zet között a megegyezés, mint egy-két hajó, ezred vagy repülőraj. A Dawes tábornokkal folytatott tárgyalá­sokról csak ennyit mondott a miniszterel­nök: — Nagyon csodálkoznék, ha a csirkék nem kelnének ki a kellő időben. Snowden sajnálatát fejezte ki, hogy sok kellemetlenséget okozott a hágai értekezletnek Hágából jelentik. A hágai jóvátételi érte­kezlet záróülését délben 12 óra 19 perckor nyitották meg. A sorrend szerint Streseman­nál­ kellett volna elnökölnie az értekezlet záróülésén, ő azonban az elnöki tisztre a legudvariasabb formában Jaspar elnököt kérte fel, aki azt nagy örömmel el is fo­gadta. Az ülés azzal kezdődött, hogy a teljes ülés távirat útján szerencsekívánatait fejezte ki Vilma királynőnek születésnapja alkalmá­ból. Ezután az értekezlet jegyzőkönyveinek aláírására került a sor. A jegyzőkönyveket csak Jaspar elnöknek és Hankey főtitkárnak kellet aláírni­a a konferencia határozata értelmében. Cheron francia pénzügyminiszter leg­mélyebb elismerését fejezi ki Jaspar elnök­nek az értekezleten kifejtett működésért. Snowden szólalt fel ezután, aki szintén elismeréssel adózott Jaspar elnöknek és sajnálatát fejezte ki, hogy az értekez­letnek olyan sok kellemetlenséget oko­zott. A teljes ülés­­ezután megválasztotta Jas­­part a konferencia állandó elnökévé, aki ki­­jeelntette, hogy e megbízatásának minden­kor a legszívesebben tesz eleget. Majd kö­szönetet mondott a konferencia minden tag­jának kitartó munkájáért és az ülést egy­ órakor bezárta. Wirth birodalmi miniszter a Rajna-vidék kiürítéséről Dr. Wirth birodalmi miniszter a Paris Midi hágai tudósítójának tett nyilatkozatá­ban a következőket mondotta: A Rajnavidék kiürítését végérvényesen megállapították. Ez a tény meg fogja szüntetni azokat a sorompókat, amelyek akadályozták a francia és a német nemzet között a tar­tósan jó és őszinte viszony kifejlő­dését. Mindenesetre szükség van arra, hogy ezt a munkát teljessé tegyék a Saar-vidék mi­előbbi visszaadásával. Arra a kérdésre, hogy hisz-e a Hágában teljesített munka eredményességében, dr. Wirth ezeket válaszolta: A nemzetközi kon­ferencia munkája elsősorban és legnagyobb részben abban nyilvánul meg, ahogy a részt­ vevő kormányok megvalósítják. Ebben a te­

Next