Magyar Hirlap, 1929. október (39. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

2 1929 október­­. Sinclair Lewis regényének folyta­tását anyagtorlódás miatt legközelebb közöljük mint az ellenzéki kritika néhány sarka­latos pontjának adaptálása. Az ellenzék bűne: ki akarja emelni a nyeregből a kormányt A miniszterelnök ezzel akarva, nem akarva elismeri az ellenzék guvernementalitását. Ezzel szemben a miniszterelnök mégis ezt mondja: „Akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé de­mokratikus irányban, azoknak nem az a céljuk, hogy a kormány azt megtegye, ha­nem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék.“ Mintha egy parlamenti ellenzék részéről alattomos, becstelen szándék lenne a kor­mányzásra való törekvés! Valósággal megbé­­lyegzi a miniszterelnök azokat, akiktől a nyilatkozatának minden konkrét megállapí­tását kölcsönvette. Vájjon ki követelte a jó­zan tarifapolitikát? A mezőgazdasági hitel és általában a hitelkérdés rendezését? Ki követelte a beruházási program végrehajtá­sát? A fogyasztás és vásárlóképesség foko­zását? Ki követelte a kiadások apasztását az adó csökkentése érdekében? Mindezeket a sürgős intézkedéseket az az ellenzék for­szírozta minden elképzelhető időben és esz­közzel, amelyet évről évre fölényesen és csalhatatlanul azzal intéztek el, hogy demagóg és mind e kérdéseket hangulatkeltés céljából veti fel. Most azonban e közhellyé csépelt ellenzéki követelésekkel a miniszterelnök egyszerre mint programmal rukkol ki és ugyanakkor csodálkozik, hogy annak az ellenzéknek, amely már öt év előtt programnak és konkrétumnak tartotta mindazt, amit a mi­niszterelnök ma végre programként és konk­rétumként jelent be, esetleg csakugyan meg­fordul a fejében, hogy az anciennitás alapján néhány halvány célzást tegyen a kormány­zásra való jogosultságára. Ami „elfogadh­atatlan és megszégyenítő“ Ez a logikai hibája a miniszterelnöki nyilatkozat első részének. Sokkalta frap­pánsabbak azonban a későbbiek. „Én megszégyenítőnek tartom az or­szágra nézve, — mondja a miniszterelnök — hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politi­kusoktól félrevezetve, ítélik meg a hely­zetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró or­szágban elfogadható, de egy ezeréves tör­ténelmi múlttal, politikai és parlamen­táris tradíciókkal bíró országban, mint Magyarország, nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket tulajdoníta­nak“. Csakugyan, mi is azt mondjuk: megszé­gyenítő, ha egy ország kultúrában hátra­maradott, önálló politikai irányzattal nem bír és ha ezeréves történelmi múltja és par­lamentáris, politikai tradíciói ellenére nincs politikai érettsége és igazi parlamentariz­musa. Ám annak, hogy akadnak a külföl­dön, akik Magyarországot kultúrában hátramaradottnak és politikailag éretlen­nek tartják, nem némely helybeli politikusok, ha­nem elsősorban maga a kormány az oka, amelynek elnöke éppen egy hét előtt nyilatkozott erről a politikai éret­lenségről és kultúrában való hátramaradottságról egy angol lapban. Azok a külföldiek, akikre a miniszterelnök céloz, éppen ellenkezően, ismerik a magyar nép kultúrnívóját és po­litikai érettségét és csak azt a rendszert bírálják és helytelenítik, amelyet erre a kulturált és érett népre rákényszeritenek s ezzel kulturátlansága és éretlensége hírét keltik a külföldön. „Mi magunk vagyunk hivatva közálla­potainkat megítélni és nem a külföld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait megítélni“ — folytatja a miniszterelnök. Csakugyan, mi magunk vagyunk hivatva, csak az a kérdés, hogy kit ért a miniszter­­elnök „mi“ alatt? Hogy nem a magyar né­pet, azt bizonyítja választási rendszere és választási praktikája. A magyar közvéle­mény, éppen, mert érzi hivatottságát, köve­teli a közállapotok felett való ítélés politi­kailag egyetlen perrendszerű eszközét, az általános titkos választójogot.­ „Harcoljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele külföldieket belföldi harcunkba“ — tanácsolja a miniszterelnök. Ám lehet-e ott harcolni, ahol tíz év óta szünetel a politikai harc minden legális lehetősége, ahol tíz év óta a gyülekezési, egyesülési és sajtó­­szabadság jórészt illúzió és ahol tíz év után a miniszterelnök a leg­elemibb polgári jog, a szavazati jog kér­déséről, szemben a magyar közvéleménnyel, szemben a külföldi közvéleménnyel és mindama nemzetekkel, amelyek­­ ön­álló politikai irányzattal, ezeréves politikai irányzattal, ezeréves történelmi múlttal és politikai és parlamentáris tradíciókkal büsz­kélkednek, a következőképpen nyilatkozik: Modern nyelvtanfolyamok és magánórtk Automata 852-64. V áruház körúti Sem. Kettős nyilatkozat a titkos választójogról „Köztem és azok között, akik siettetik a választójog terén való fejlődést, nem a lényegben van a differencia, hanem a tempó kérdésében. Hogy titkos választó­jog lesz, az nem kétséges, de ezt fokoza­tosan kell keresztülvinni és akkor, ami­kor ez nem járhat többet katasztrofális visszahatással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére“ — mondja gróf Bethlen István a félhivata­los lapban. A liberális lapban pedig a kö­vetkezőket jelenti ki: „A titkos választójogról annyit kívánok mondani, hogy most vannak folyamatban az előkészületek a megyei általános vá­lasztásokra, amelyek az egész vonalon titkosak lesznek. Az itt mutatkozó szimp­­tómák mindenesetre tanulságul fognak szolgálni a kormánynak abban a tekin­tetben, hogy mikor, hogyan foglalkozik ezzel a kérdéssel a képviselőház a vá­lasztójog terén is“. A miniszterelnök előzően önérzetesen til­takozott, hogy ezt a kulturált és politikai­lag érett népet külföldiek bírálják és be­avatkozásukkal nyugtalanítják, ugyanakkor azonban­­ ezt a kulturált és érett népet attól félti, hogy az a választójog, amely az egész kultúrvilágban alapja az alkotmá­nyos életnek, éppen ennek a népnek parla­menti és nemzeti életére katasztrofális visz­­szahatással járhat. A miniszterelnök ezt a kulturális és érett népet előbb le akarja vizsgáztatni a megyei választásokon, „tanul­ságos szimptómákat" akar szerezni és mi sem természetesebb, minthogy e szimptómákból aszerint fogja levonni a konzekvenciákat, hogy a magyar nép a vármegyei választásokon titkosan a kormány mellett vagy a kormány ellen dönt-e. A magyar nép a titkos választásra való érettségének foka a miniszterelnök szerint attól függ, milyen mértékben kormánypárti és Bethlen-párti A forradalom réme A miniszterelnök azonban tovább megy. Rosszhiszeműséggel vádolja azokat, akik a revízió címén követelik a demokratikus re­formokat, mert „ezeknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavá­val politikai felfordulást idézhessenek elő és a zavarosban halászhassanak. Nem kell őket megneveznem, ezeket ismerjük azok­ból az időkből, amikor a demokráciával akarták az illetők 1918-ban megmen­teni az országot. Hogy ez hogyan sikerült és hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény, mely nincs politikai jelszavakba beleszeretve, hanem az ország nyugalmáért aggódik, ne tudná teljes helyességgel megítélni és ér­tékelni“. A miniszterelnök megint előveszi a régi, bevált mumust, a forradalom rémét, azon­ban ma már mindenki tudja, hogy a forra­dalomnak legkevésbé éppen a demokráciá­hoz és az általános, titkás választójoghoz van köze. Forradalmak nem a demokratikus be­rendezkedésből, hanem éppen a politi­kai és egzisztenciális jogok elfojtásán nyugvó rendszerekből erednek. Ma már nem igen talál gróf Bethlen István Magyarországon gondolkozó embert, aki el­hinné, hogy az általános, titkos választójog egyenlő a barrikádharccal, a terrorral és a zavarosban való halászással. Mi nem va­gyunk elragadtatva az első nemzetgyűléstől, melyről a miniszterelnök nyilatkozatában a következőket mondja: Az első nemzetgyűlés a szégyenpadon „Nem kívánom, az országra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha újból olyan parlament, vagy annál sokkal rosz­­szabb parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és a forradalmak után, az általános, titkos választójog alap­ján összeült.“ Ismételjük: nekünk nem jelenti a demok­ratikus népképviselet eszményképét az első nemzetgyűlés, de objektíven meg kell álla­pítani, hogy az általános, titkos választójog alapján összeült első nemzetgyűlésnek döntő szerepe volt abban, hogy a forradalom és ellenforradalom vadvizeit mégis csak vala­melyes alkotmányos mederbe levezette. Igaz, hogy ez a nemzetgyűlés hozta a bolbü­ntetés, a numerus clausus szégyentörvényeit is, de ez a nemzetgyűlés hozta az 1920. 1. törvény­cikket, amely ideiglenes alkotmányunk­nak azóta is bázisa. Ez a nemzetgyűlés vá­lasztotta meg titkos választással Horthy Miklóst kormányzóvá és ez a nemzetgyűlés hozta a földreformtörvényt, amely nagymértékben hozzájárult a földnél­küli paraszttömegek forradalmi nyug­talanságának levezetéséhez. A mai kormányrendszer minden elvi fon­tosságú alapját az első nemzetgyűlés rakta le s ha azóta a nyílt választással összeült parlamentek megakasztották is a demokra­tikus felfogást, amely kaotikusan, végletek közt csapongva, de mégis csak megindult a forradalmak utáni Magyarországon, az első nemzetgyűléstől történelmi távlatban nem­ lehet elvitatni, hogy első lépés volt a nyugateurópai érte­lemben vett népképviseleti rendszer felé is. Gróf Bethlen István most megtagadja ezt az első nemzetgyűlést, amelynek legfeljebb azt lehet hibául felróni, hogy kisgazdatöbb­sége nem tudott ellenállni a politikai ruti­­nierőknek s nem tudta kivédeni azokat a tak­tikai fogásokat, amelyekkel végül éppen gróf Bethlen Istvánnak sikerült fölékere­­kednie, sőt sikerült rávennie az öngyilkos­ságra is, akkor, amikor éppen a titkos vá­lasztójogból született és paraszttöbbségből álló parlamenttel fogadtatta el azt a tör­vényt, amely az ország paraszttöbbségétől vonta meg a titkos választójogot. Megegyezés a szociáldemokratákkal ? Bethlen István tehát rosszhiszeműeknek tartja azokat, akik a revízió címén a zava­rosban akarnak halászni, ám meglepő loja­litással a jóhiszeműség attribútumát nem vitatja el Nagy Emiltől, Baltazár Dezsőtől, sőt úgy látszik, a szociáldemokratáktól sem. „A szociáldemokratákkal folytatott megbeszéléseink nyomában már a legköze­lebbi jövőben olyan tények mutatkoz­nak, amelyek, azt hiszem, alkalmasak lesznek arra, hogy a magyarországi szo­ciáldemokrata párt a maga külföldi összeköttetéseit Magyarország nagy érde­keiért szintén érvényesítse." Őszinte örömmel vesszük tudomásul, hogy a miniszterelnök és a szociáldemokra­ták között való megbeszélések bizonyos eredményekkel kecsegtetnek, legyenek azok akár személyiek, akár tárgyiak. Ám úgy érezzük, hogy ezek az eredmények önma­gukban nem elegendők ahhoz, hogy a szo­ciáldemokraták a külföldön összeköttetései­ket az ország érdekében latba vethessék. A kormány nagyon okosan teszi, ha az ipari munkásság pártjával keresi a békés együtt­működés lehetőségeit, ám a szociáldemokraták mindaddig nem használhatnak a külföldön az ország­nak, amíg a kormány­­ az egész or­szággal, a nép minden osztályával és rétegével nem teremti meg az együtt­működést. A miniszterelnök szegénységi bizonyít­ványnak tartja, ha a „magyar politikusok“ informált kül­földi jóakaróik bevonásával és csatasorba való állításával akarnak belpolitikai si­kert elérni. Mi viszont egészen reménytelennek tar­tunk minden külpolitikát, amely külföldi körök belpolitikailag nem objektív, kevésbé vagy rosszul informálásával akar sikert el­érni. Bármennyire is örülünk, hogy a kor­mány a szocialistákkal eredményre vezető diskussziót kezdett, a külföldi összekötte­téseit csak akkor tudja valóban értékesíteni a magyar munkáspárt, ha a miniszterelnök sajtójavaslata, a gyülekezési és egyesülési jogról való törvénytervezete, hogy egyebet ne említsünk, olyan lesz, amilyet egy szo­ciáldemokrata párt a külföld előtt is vállal­hat és ha a fővárosi javaslatból kiirtják azo­kat a csodabogarakat, amelyek miatt a ma­gyar nép politikai érettségét meg újra két­ségbe vonják a külföldön. A miniszterelnöknek „jól vagy rosszul in­formált külföldi jóakaróinkról“ való felfo­gása egyébként nem lesz túlságosan rokon­szenves a magyar közvélemény előtt, amely a miniszterelnöknél sokkal nagyobbra értékeli az önzetlen agitációs munkát, amellyel bará­taink a magyar igazságtalanságokra felhívták a külföld figyelmét. S hogy külföldi jóakaróink az ország külpolitikai érdekének tartják Ma­gyarország sürgős demokratizálását, annál kevésbé ellenszenves a magyar nép előtt, mert a magyar közvélemény is az ország bel­politikai életérdekének érzi a demokra­tikus reformok sürgős bevezetését. Kár rosszhiszeműséggel vádolni azokat, akik a revízió jogcímén vagy egyszerűen magyar belpolitikai szükségletként belülről követelik a demokráciát és kár brüszkírozni azokat a külföldi tényezőket, amelyek nélkül Magyar­­ország égető problémáival szemben még ma is idegenül állna a külföldi közvélemény. * Gróf Bethlen István nyilatkozatának mér- Kedd Síele­i szőnyegek, antik bútorok, műtárgyak olcsóbbak mint bárhol, nagyban és kicsinyben. ANTIKART R.-T. (STERNBERG Z. J.) VII, Dob ucca 31. Kazinczy ucca sarkán lel.: J. 403-68, 423-59 Vámelőjegyzési raktár az üzlethelyiség­ben Exportkötelezettségünknél fogva külföldiek keleti szőnyegeket nálunk lényegesen olcsóbban szerezhetnek be. Állandó export Csehszlovákia, R­ománia Jugoszlávia Németország, Svédország stb országokba. Régi, bevált szabúszletem munka is a K KaTM ” ozuf 5SAS ragianon, atmensa as lassasatok készen vagy mérték utáni olcsó eladását ||||]QQgp igl*IISZ300 IV„ Városház u. 20. tel.: AuU 880-20.

Next