Magyar Hirlap, 1930. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

! Nem kívántatik prófétaság annak meglátásához, mnt különben jósolnak is, hogy a most kezdődő esztendő tovább is megpróbáltatásos idő lesz Magyarország számára. Nem éppen az muszáj, hogy tegye, ami különben stílusos intrádája: a reparációs ügy. Ez valamikép csak el fog intéződni s valahogy csak lesz, mert sehogy még sosem volt. Nem éppen ifjabb rosszaktól kell tartanunk ahhoz, hogy minden rossztól tartsunk, mert mi érhet még rosszabb bennünket azok után, amik már értek s az után, hogy a gabona világárának romlásával egyetlen vagyonunk, a földünk is kezd kevesebbet érni? Elég elgondolni, hogy tizedik esztendeje élünk tízszer tíz egyiptomi csapásokban és sehol a firmamentumon és semelyik horizonton nem mutatkozik ok, ami miatt, jel, ami szerint egyhamar jobbat várhatnánk. Ha szerencse érne bennünket, az is csak szegény szerencse lehetne, s ha nyernénk a világpolitika lutriján, az is csak a sorsjegy árát hozná be. Egyszóval: nem kell félni valami váratlan nagy fordulattól, amihez képest aztán a politikánk kicsinységben maradna. Nem is az a baj, hogy politikánk nem elég nagyvonalú, nem elég világtörténelmi stílusa. A világtörténelem, a legnagyobb birodalmakkal is történik, nem ők csinálják, kis országok meg éppen nem urai sorsuknak, legfeljebb a legjobb a legtöbb, ha annak, hogy e sors minő erőben éri őket, mint tudják viselni, mikép tudják jobbrafordultat kivárni. Az utóbbi tíz év során sok helyütt sokat beszélgettem emigránsokkal s kezdettől fogva figyelmeztettem a legtöbbet: „ott véted el, hogy belőled önkéntelen s öntudatlan az a Magyarország beszél, ahonnan elkerültél: húszmilliós gazdag és fejlett birodalom, melyet ezenfelül egy ötvenmilliós nagyhatalom tart védő ölében Akármi jövőjét várhatjuk vagy reméljük: ma ez az ország egy’ nyolcmiliós szegény kis falusi ország, mely amit a régi nagytól örökbe vett, az csak részben támaszték számára, sokban teher le. Aki ma ez ország számára s nevében akar gondolkozni s cselekedni, az vagy utópista, vagy kalandor, ha nem ezzel a falusi kiindulással gondolkozik. A mai Magyarország számára, legalább egyelőre, nem nagy tervek kellenek hanem épkézláb tervek. Nem holmi amerikai áruház vitele, melynek az az álma, hogy cethaltól koporsószegig mindent kaphassanak benne. Csak egy okos Visszatacskolté, hol azonban a kasza jó acél s a kocsikenőcs nem darabos.“ Erre kellett figyelmeztetni azokat, kik a hazát évek óta csak honvágyuk lázában látták s emiatt nem imertek. A figyelmeztetés azonban elkel itthon is, hol viszont a hazát, mint az erdőt, csak belülről látjuk s csak a fákat látjuk, nem az erdőt. Józan észszel senki sem kívánhatja hogy Magyarország úgy míveljen politikát, mint Nagy-Britannia vagy az Északamerikai Egyesült Államok. De sőt, érdemes ezzel a szemmel olvasni az amerikai lapokat: mennyivel kevesebb hasábot tött be ott a politika, nyilván, mert a politikában is kevesebb történik, mint nálunk. Ez persze nem azt jelenti hogy Amerikában a politikának ne volna jelentősége és fontossága, ott is, mint mindenütt, voltakép minden politika. Politika nemcsak az adó s a vám, a tröszt és a kartell, a falusodás vagy iparosodás, de politika az iskola s a templom is, politika a magánvállalkozás, politika a közbiztonság, politika a jótékonyság s a városi igazgatás, politika, mondom, minden, legfeljebb nem úgy híják s nem vadítják minden tárgyát s területét úgynevezett kérdéssé. Ehhez képest például Albániában sokkal több a politika s Venezuelában sokkal több történelem megy végbe— de bizonyára nem ez az, ami Magyarországot utánzásra csábíthatná. Magyarország ne legyen érdekes, mint az exotikus országok, s ne higgje ma hivatásának, hogy a világ élén járjon, mint a nagyhatalmak. Egyhangú legyen a magyar politika, mint a svájci. Eseménytelen legyen, mint a dán, mint a norvég, mint az erkölcsi komolyságában kétszeresen vonzó testvéri finn. Ne legyen kirakatpolitika — ami persze nem úgy értendő, hogy minden résenállásával ne kapjon, minden szívósságával ne munkáljon minden lehetőségen, ami számára a történelemben alakulhat. De mindezek számára belülről erősítse magát, belső békességgel és szolidsággal, türelmes, sőt kicsinyes munkával, a parasztnak s a kispolgárnak módja s adottságai szerint, kik ma főkép teszik a nemzettestet. A svájci Zshokkó-nak van egy novellája, mit kiskoromban magyarul olvastam: „Boldogháza — buzdító és oktató történet.“ Egy falusi tanítóról van benne szó, Gergelyről, ki a falut amint odakerül, szép lassan rendbe szerzi, a szántást megjavítja, a műtrágyát meghozatja, a kis birtokcsíkokat tagosítja, a kocsmát visszaszorítja, az ellenséges famíliákat összebékíti, a községnek leírható kamatra kölcsönt szerez és így tovább, mígnem a faluból valóban Boldogháza lesz. Azt hiszem, ez a Gergely inkább kéne nekünk igazgatónknak, mint bármely Napóleon. Ásítson az idegen, ha ránk gondol: ennél szebb újévet nem kívánhatunk a hazának. Ez volt a Steinek s a Hardenbergek politikája Poroszországnak Jénánál történt rémítő megaláztatása után. Bismarck sosem következhetett volna el, ha nem járnak előtte a Steinek s a Hardenbergek. Hiszen, ha — bocsánat — a rab nem szúrt volna bennünket, nagyobb és boldogabb ideinkben sem ártott volna a ragyogástalan részletmunka, ahelyett, hogy létbe és nemlétbe vágó keretkérdéseinket vessük fel minduntalan újra, s legnagyobb vezéreinknek ezekkel vesződvén kellett légyen felőrlődniük, nem jutván hozzá, hogy belülről olvasszanak bennünket össze széttörhetetlenné. Ebben bizony a németek még a II. Vilmos hivalkodó ideiben is bölcsebbek voltak Könnyelműség és gondolattalanság volt, ahogy a külpolitikában a Bismarck óvatos útjairól letereltették magukat, de belül annyit tettek magukért, hogy a végzett munka összetartozandóságával kovácsolódtak össze — úgy látszik: örökre. Nagyobb nyomást és csábítást alig ismer a világtörténelem, mint amivel a háború után a győztesek Bajorországot el akarták szakítani Poroszországtól s a Rajnavidéket Németországtól Nem sikerült, a német nemzet ma valóban egységes. De viszont érdekes hogy miután a rajnai s a saarvidéki megszállás erőszakosságában a francia ipar melléje s beléje furakodott a németnek s akarva, nem akarva közösség-féle szűrődött ki köztük, hogy ez mint hat ÜNNEP ÉS HÉTKÖZNAP Írta: IGNOTUS Ifi FILLER 16 H. G. WELLS fl II lrtuT TS£ H. G. WELLS S gill || \LPll gnp JS20L »■BMftTsswr I mil nil IB |IUP\ 311” ».«r.ss&tgfwr Tűzkatasztrófa egy skóciai mozi gyermekelőadásán A szilveszteri előadáson a vetítőkamrában tűz keletkezett, amely csakhamar lángbaborította a nézőteret Eddig több mint 60 gyermek haláláról érkezett jelentés Londonból szörnyű katasztrófát jelentenek a skóciai Paysli városkából. A városka egyik mozijában tűz támadt, amelynek eddig hatvan áldozata van. Valamennyi halott kisgyermek. A moziban kedden délelőtt szilveszteri gyermekelőadás volt, amelyen közel 300 gyermek vett részt. A tűz előadás közben keletkezett. A vetítőkasztrából hirtelen láng csapott ki és a következő percben már az egész nézőtér égett. Az apró gyermekek között leírhatatlan pánik támadt. Az égő celluloid sűrű füstje elborította a termet. A fojtó szagban sokan elájultak és a gyermekek egy része elvesztette eszméletét, mielőtt menekülésre gondolhatott volna. Rövidzárlat is támadt, úgyhogy a terem teljes sötétségbe borult és a kísérteties homályban csak a falak égő drapériája világított. A gyermekek kétségbeesetten menekültek az ajtók felé, az ajtók azonban szerencsétlenségre befelé nyitottak. Senki sem tudott kijutni a borzalmas pokolból. A sokszáz gyermek az ajtók előtt torlódott össze és a vad tolongásban sokat közülük letapostak. A tűz láttára azonnal mozgósították a városka egész tűzoltóságát és rendőrlegénységét, mire azonban kinyitották az ajtókat, a gyermekek nagy része már eszméletlenül feküdt a bejáratok előtt. A tűzoltók halálfélemet nem ismerő bátorsággal rohantak a lángok közé és sorra kihozták az apró gyermekeket''. Több mint kétszáz gyermeket kórházba szállítottak, hatvan gyermek azonban már részben szállítás közben meghalt, részben pedig a kórházban halt bele súlyos égési sebeibe, illetve a füstmérgezésbe. A kórház előtt szívettépő jelenetek játszód-tak le. A tűzkatasztrófa hírére száz és száz kétségbeesett szülő rohant a kórházba, leírhatatlan volt a gyermeküket vesztett szülők kétségbeesése és sokan közülük elájultak, midőn megtudták, hogy az ii gyermekük is a halottak között van. Attól tartanak, hogy a halottak száma a százat is meg fogja haladni, miután a kórházban ápolt gyermekek közül igen soknak az állapota rendkívül súlyos és életveszélyes. A katasztrófa híre Londonban is óriási megdöbbenést keltett. A Press Association borzalmas részleteket közöl a tűzkatasztrófáról. A tűz kitörése után csakhamar sűrű füst töltötte meg a nézőteret. Kétségbeesett dulakodás kezdődött és a sok gyermek a kijáratok felé tódult Hamarosan tudomást szereztek a katasztrófáról a gyermekek szülei is, akik a helyszínen velőhrázó sikoltásokban törtek ki. Általános pánik keletkezett, amelyet a rendőrség csak nagy nehezen tudott elfojtani. Gázmaszkos tűzoltók hatoltak be a fojtó füstben a mozgószínházba és csak nagy küzdelem árán tudták kiszabadítani a gyermekek egy részét. A halottak számáról eddig még nem érkeztek pontos jelentések. MacDonald optimista, Baldwin pesszimista az újév alkalmából kiadott szózatában Londonból jelentik: Ramsay MacDonald miniszterelnök a nemzethez intézett újévi szózatában annak a reményének ad kifejezést, hogy az új év az előzőnél szerencsésebb korszakot nyit meg Anglia számára. Az elmúlt év a háborút követő súlyos megpróbáltatások ideje volt. Kedvező előjelnek látszik az, hogy az új esztendő leszerelést előkészítő konferenciával kezdődik. Kérdés azonban — hangzik tovább a miniszterelnök szózata —, vájjon Anglia elég eréig- Igei és bátorsággal néz-e szembe a gazdasági nehézségekkel? Stanley Baldwin, a konzervatív párt él át a politikára s mint kényszeríti, veszteséges és csalódásos tíz év után, a győztes franciát a némettel szemben végre olyan megértésesebb viselkedésre, aminőt a Bismarck genieje 1866-ban s 1871-ben menten megtalált volt a legyőzött Ausztria és Franciaország iránt.... A mai kis Magyarország aszerint tehet nagyobb számot a világban, amint gazdasági, szociális és kultúr-téglahordással belül építi ki magát Nem kell csodát mívelnie, csak azt a csodát kell mindennapossá tennie, hogy ezek után s ennyi minden után megvan, és s megtalálja, hogy miből éljen. Hétköznap, hétköznap, hétköznap- csak ez lehet ma magyar politika. Csak ebből lehet számára,’’ egyszer ün a nép a világon...